Kezdőlap Szerzők Írta Kardos Ernő

Kardos Ernő

Kardos Ernő
149 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

2018 legjobbjai – A veréb nem hülye! – avagy a jövőjét éli fel Magyarország!

Január elsejétől olcsóbb lehet az energia előállítása, mert megfelezik a napelemekre kivetett termékdíjat – jelentette a kormány.  Szakemberek szerint azonban csak megfelezik azt az adót, amelynek a bevezetése merénylet volt az ország fejlődése ellen. Az európai átlaghoz képest ugyanis továbbra is magas marad a termékdíj, s a bonyolult engedélyeztetési eljárásokkal együtt csak arra alkalmas, hogy a megújuló energia térnyerését akadályozza. Elemzők szerint a kormányzat azért gátolja minden eszközzel a nap- és a szélenergia felhasználásának elterjedését, hogy ne derülhessen ki: a paksi bővítés után drágább lesz az elektromos energia ára, mintha a megújuló energiából, tehát a nap és a szél felhasználásával állítanák elő ugyanazt. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Illés Zoltán, a Fidesz egykori környezetvédelmi államtitkára azt mondja, hogy az atomerőmű bővítése egy politikai játszma része, amivel a jövőjét éli fel Magyarország.

Illés Zoltán
MTI Fotó: Kovács Attila

Az újév első napjától csökken a napelemekre kivetett termékdíj, ámbár még így is magas marad, hiszen ilyen adó más országban nem akadályozza a fejlődést. Gondolja, hogy nálunk is rájönnek majd erre?

Remélem, ugyanis a termékdíj a napenergia felhasználásának kifejezett akadálya. Bevezetése egyike a kormány pancser intézkedéseinek, amelyet az atomerőmű bővítéséről meghozott döntés mámorában javasolt egy állását féltő hivatalnok. Azt gondolta, hogy ha a megújuló energia elterjedését Orbán szája íze szerint gátolja, s kedvező helyzetbe hozza a kormányzat által favorizált atomot, akkor a „nagyfőnöknél” jó pontokat szerezhet. Ezt ő maga árulta el bizalmasan.

Ismert politikus az illető?

Nem szeretném a nevét említeni, mert az ártalmas termékdíjat a kormány három éve elfogadta, az ötletgazdát azonban érdemei elismerése mellett kirúgta, de még a munkahelyét, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökséget is megszüntette. Ezt kapják az alattvalók. Egyébként annak kifejezetten örülök, hogy csökken a termékdíj, de a mielőbbi teljes megszüntetése lenne indokolt.

A termékdíjat azután vezette be a kormány, miután a paksi atomerőmű építéséről döntöttek. Azt gondolták, hogy ha drágítják a nap, a szél, illetve a termál energia termelését, akkor az atom nem tűnik olyan drágának?

Valóban, csakhogy az ország Európai Uniós vállalása szerint a megújuló energia felhasználását folyamatosan növelni kellene. Ez nem öncél, hisz mindenekelőtt az ország érdeke lenne a legolcsóbb energia elterjedése, felhasználását saját zsebükön érezhetnék az állampolgárok. Ma azonban bűvészkedéssel érik el a vállalt feladatot, mert megújuló energiának számít az erdő fáinak eltüzelése is. A megújuló energia vállalásunknak 90 százalékát erdőirtás, nem pedig a nap-, illetve a szélenergia felhasználása teszi ki, ami szerintem eszement öngyilkosság.

Hiszen a kipusztított erdő, vagy akár csak egyetlen fa is megújul, de legfeljebb 25-30 év múltán. Nem önáltatás ez?

De feltétlen!  Ráadásul a kiirtott bükk, vagy tölgy legfeljebb 100-120 év alatt terem újra. Mindenképp ízlésem ellen való volt ez a gyakorlat, ezért amikor még hivatalban voltam, megtiltottam az egészséges fatörzsek elégetését. Távozásom óta ezt a szabályt úgy szegik meg, hogy a farönköt feldarabolják, illetve ledarálják, tehát forgácsként égetik el. Szégyen!

Miközben az erdő legfeljebb évtizedek, vagy egy évszázad alatt képes megújulni, a nap és a szél állandóan újjáéled, s természeti károk nélkül használható energiaforrásként. Feltéve, ha a kormány külön adóval nem akadályozza. De nálunk sikerült akadályozni a világszerte gyorsuló folyamatot?

Némileg igen, hisz az emberek számolnak. Ha nem négy, hanem nyolc év alatt térül meg a napelemek telepítése, akkor kivárnak. Közben persze a világban elképesztő a fejlődés. Spanyolország a szél felhasználásában világhatalommá vált, a skandinávok mellett a németek a nap energiáját használják ki elképesztő mértékben, pedig náluk sem süt hosszú időn át, ráadásul északabbra vannak tőlünk.  Mi is fejleszthetnénk, ehelyett szépen lassan lemaradunk. Viszont az utóbbi időben a megújuló energiákkal szemben – a termékdíj ellenére – változott a kormányzat magatartása. Szó sincs persze a klímaváltozás iránti aggodalomról, vagy a környezettudatosság iránti elköteleződésről, de miután az uniós pénzt már nem tudják mire költeni, ezért haverjaikkal ráfanyalodnak a megújuló energiák felhasználására.

A hozzáértők szerint minél több napelemet kéne telepíteni, akár a kis házak tetejére is, de komoly parkok is telepíthetőek, mert ez a legolcsóbb energiaforrás. Tudja, hogy a kormány a megadóztatás mellett mindezt még bonyolult engedélyeztetési eljárással is akadályozza?

Az ad némi reményt, hogy kormányközeli gazdasági érdekcsoportok rájöttek, hogy érdemes ebbe befektetni, mert ez a jövő. Egyelőre azonban nincs szándék az adminisztratív gátak lebontására, a termékdíjat meg kéne szüntetni, a bonyolult engedélyeztetést pedig le kéne egyszerűsíteni. Sőt, ösztönözni kellene a magántőkét, plusz az uniós pénz felett rendelkezőket is – ami nálunk persze a magánérdekeltségek felé áramlik – négyzetkilométer nagyságú napelem parkok létrehozására; közben a föld legeltetésre, vagy ipari célra persze továbbra is hasznosítható marad.

Ez nem mese, nem is álmodozás, mert nyugaton így csinálják, komplex módon használják a termőföldet.  Németországban még az utolsó tyúkól tetején is van napelem, mert ott az állam nem akadályozza termékdíjjal a modern technológia terjedését, hanem magasabb átvételi árral ösztönzi a polgárait az a házilagos áramtermelésre. Ugyanis a németek nemcsak saját célra, világításra, fűtésre, háztartási berendezések, liftek működtetésére termelik az energiát, hanem némi pénzért eladják az elektromos hálózatot fenntartó cégeknek. A lehetőségnek persze van beruházási költsége is, de annak nem nyolc-tíz év a megtérülési ideje, hanem csupán két év!

A sors fintora, hogy Pakson állítólag naperőmű is készül, 3 milliárdot fordítanak erre a célra. Ha igaz, 80 ezer napelemet szerelnek fel, 20 ezer kilowattóra áramot állítanak elő. Ez nyílt beismerése annak, hogy az atomerőmű elavult?

Ez valóban pikáns, de azt láthatjuk az egész világon, hogy a leginkább környezetszennyező cégek, vagy államok állnak át a megújuló energia hívői közé, egyszerűen olcsóbban akarnak pénzt termelni. Ezt teszi a kormány, s ezt tehetnék az állampolgárok is, ha az állam megkönnyítené, és nem nehezítené a dolgukat. Én úgy látom, hogy ez a technológia már utat tör magának, a hatalom nem tudja már a terjedését jelentősen akadályozni. A technológia ugyanis szédületes tempóban, szinte követhetetlenül terjed. Lassan megoldódik az energia tárolása is, ami valóban megállíthatatlanná teszi a megújuló energia termelését.

A fejlődés tényleg robbanásszerű, hisz olvastam olyan ablaküvegről is, amelyet a németek napelem helyett használnak lakások fűtésére. Elképesztő…

Ugyanilyen meglepő az a télikabát, amelynek a váll lapjai szintén napelemként fűtik a kabátot, még a hőmérsékletet is be lehet állítani, mondjuk 21 fokra. De mondok egy másik elképesztő példát: évekkel ezelőtt egy konferencia végén mindenki kapott egy táskát, amelynek fedelében napelem volt beépítve. Ennek segítségével az utcán közlekedve is lehet tölteni a táskában lévő mobilt vagy számítógépet…

A hírek szerint nálunk is újabb 2 ezer megawattnyi naperőműre kértek engedélyt, ami paksi nagyságrend.

Ez is jelzi, hogy a kormányzati ellenállás dacára energetikai áttörés érzékelhető, tehát a fejlődést ma már se különadóval, se adminisztratív módon nem lehet megállítani. Az engedélyek kiadása persze uniós kényszer is, hiszen az ország európai vállalását teljesíteni kell.

Nemrég egy kormánypárti képviselő azzal érvelt, hogy este nem süt a nap…

S persze a szél sem mindig fúj, miközben az atomerőmű folyamatosan termeli az áramot. Ez egy elképesztően tájékozatlan érvelés, hiszen ma már nemcsak nyugaton, de nálunk is léteznek okos hálózatok léteznek, amelyek megoldják a villamos energia irányítását és szabályozását.

MTI Fotó: Soós Lajos

Mondok egy példát: valakinek a garázsban van egy elektromos autó, amelyet tölteni kell. A tulajdonos telefonján pedig applikáció mutatja, hogy most hol lehet olcsó árammal feltölteni az autót. Ilyen okos rendszerek segítik ma az embert. De ilyen applikációt minden autóra lehet készíteni, hiszen GPS rendszeren keresztül minden autó követhető.  Vagyis az összes tárolókapacitás hálózat nélkül is összeköttetésbe állítható. Ehhez képest kőkorszaki technikának számít a paksi bővítés, mert állandóan ugyanazt az energia-mennyiséget ontja magából, amivel nem tudnak mit csinálni. Eladni nem lehet, ezért éjszaka, ha csökken az ország energetikai szükséglete, akkor kicsapatják a földbe, mert az atomerőművet nem lehet kikapcsolni.

Az kiszámítható, hogy melyik olcsóbb: a nap-, vagy az atomenergiából előállított áram?

A nap versenyképes az atommal. Ha az állam nem akadályozza termékdíjjal, adminisztratív tiltással, hanem ösztönző pénzügyi, gazdasági, politikai környezetet teremt, akkor a napenergia felhasználása olcsóbb lesz az atomnál, ráadásul a környezetet is kíméli. A megújuló energiából Németországban már egy éve több villamosenergiát termelnek, mint a húsznál több meglévő atomerőműjükben, mert megéri. De ha lenne rá politikai szándék, akkor nálunk is előállítható lenne megújulók energiából a paksi erőmű által termelt 2 ezer megawatt energia, illetve a bővítéssel tervezett ugyanennyi áram is, ráadásul olcsóbban, mint atomenergiából.

Talán okoz némi fennakadást, hogy a kormányzat a szélenergia hasznosítását megtiltotta, szélkerekek telepítésére ugyanis jó ideje nem ad ki újabb engedélyt. Egykori kormánytagként érti, hogy miért?

Az urbánus legenda szerint Magyarországon nem fúj a szél. Nyilván megáll Ausztria, vagy Románia határánál, legalábbis a kormány tagjai szerint. Ez persze vicc, de még ennél nagyobb ostobasággal hülyítik az embereket. Az atomlobby által terjesztett legújabb rémhír szerint a verebek nekiütköznek a szélkerekeknek, ami a pusztulásukkal jár. Ez persze butaság, mert a veréb nem hülye. Van ugyan hátránya is a szélkerekeknek, de összességében az előnye sokkal több.

De a szélkerekeket nemcsak ezért tiltotta be a kormány, hanem azért is, mert a pletyka szerint Gyurcsány Ferencnek volt érdekeltsége a szélenergia területén. Ezért hatalomra kerülve az Orbán kormány visszavonta a korábban kiadott telepítési engedélyeket, s a leállította a szél felhasználását Magyarországon. Csak azért, hogy az ellenzék vállalkozását akadályozzák, inkább kárt okoznak Magyarországnak. Ezt nevezik hazafiasságnak…?

Kiszámítható, hogy emiatt mennyi kár éri az országot?

Azt gondolom, legalább 10 százalékkal több villamosenergiát lehetne előállítani a megújuló energiával, ha a kormány nem akadályozná. De az egész témával komplexen kellene foglalkozni; a szélkerekek és napelemek telepítésétől kezdve az összes megújuló energia rendszerszerű felhasználásáig. Ezért is szükség lenne önálló minisztériumra, amely környezet- és természetvédelemmel foglalkozik.

Lehet, hogy a sértettség beszél önből?

Téved, ezt a témát én már amerikai egyetemen tanítom, külön tárgyam volt a megújulók – kontra nukleáris energia. Inkább az ország érdeke lenne, hogy valaki a kormányon belül is foglalkozzon ezekkel a témákkal. Óriási kár éri az országot azzal, hogy a megújuló energiák terjedését akadályozza a kormány.

Jelen pillanatban a kétezer megawatt áram, amit Paks nyújt, azt hétezer szélkerékkel elő lehetne állítani. Ez nemcsak olcsó áramot, de munkahelyek ezreit is jelenthetné. Nem beszélve arról, hogy a szélerőműben nincs nukleáris baleset, továbbá nincs radioaktív hulladék, amit csak nagy összegkért lehet tárolni, tovább nincs az atomerőműnél jelentkező bezárási költség sem. Ráadásul a szél felhasználása nyolc-tíz év alatt térül meg, szemben a paksi atomerőmű bővítéssel, ami évtizedek alatt sem hozza vissza az árát.

Viszont az atomerőmű stabilan dolgozik, és a kormányzati kommunikáció szerint olcsóbb is. Ez is szempont, nem?

A nyugat-európai piacon ma 1 megawattóra áramot 35-40 euróért lehet venni, ugyanezt a mennyiséget a kormány szerint Paks 85- 92 euróért állítja majd elő, de külső elemzők szerint az 1 megawattóra 110 euróba is kerülhet. Tehát ha Magyarország nem bővítené az atomerőművét, hanem az áramot megvenné a nyugat-európai piacról, akkor is sokkal jobban járna.

Miért olcsóbb nyugaton az áram?

Mert zömében megújuló energiaforrást, tehát a napot és a szelet használják fel, amit nálunk akadályoz a kormány. A természeti erőforrásokat olyan hihetetlen tempóban fejlődő technológiával dolgozzák fel, hogy a szakemberek is csak ámulnak, miközben az árak folyamatosan esnek.

Ugyanakkor Mészáros Lőrinc, vagy más kormánybarát oligarcha nem tudna megfelelő tempóban gazdagodni, ha nem bővítenék Paksot. Az egykori titkosszolgálati miniszter Szilvásy György a közelmúltban azt nyilatkozta a 24.hu nevű hírportálnak, hogy Orbán Paks 2-ért tömött bőröndöket kaphatott az oroszoktól. Akkor itt nem is az áramról van szó?

Határozottan állítom, hogy Paks II. nem energetikai beruházás. Nem igaz az, hogy ez a biztonságos energiaellátásról, az olcsó áramról, vagy a függetlenségről szólna. Pont ellenkezőleg. Ez az építkezés olyan világpolitikai játszmának a része, amelyben a magyar miniszterelnök megpróbál lavírozni az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Orosz birodalom között, mégpedig úgy, hogy közben a jövőjét éli fel Magyarország. Ugyanis a játszma összes kártéteménye azonnal jelentkezik, eközben száz évre, tehát nemzedékekre eladósítják az országot.

Gondoljon bele: a britek tudomásom szerint rövid időn belül leállítják a Hinkley Point néven ismertté vált nukleáris erőmű építését, mert a mai körülmények között az csak drágán tud áramot termelni. A finnek pedig az építési költségek elszabadulása miatt állították le a Roszatom által eddig kivitelezett atomerőművet; egyébként az orosz cég bővíti majd a paksi erőművet. Ezek a kilátások.

A paksi bővítés, mint „politikai blöff”

Nagy visszhangot váltott ki az egykor MVM-vezér, Mártha Imre nyilvánosságra hozott levele, amelyet – egykori beosztottjának, a ma, az atomerőmű projektért felelős Süli Jánosnak írt. A közgazdász Mártha arra figyelmeztette a tárca nélküli minisztert, hogy az utolsó pillanatban még változtathat a bővítés tervein. Mai tudásunk szerint ugyanis az atomerőműben előállított áram drágább lesz a tervezettnél, a beruházás tehát soha nem fog megtérülni, s ennek árát az egész ország fogja megfizetni. Mártha szerint a magyar-orosz szerződés jogi fércmunka, s ráadásul a Roszatom képtelen lesz majd az Uniós normák szerint bővíteni Paksot. Végül pedig: nincs, és nem is lesz annyi víz a Dunában, amennyire szükség lenne. A levél címzettje Süli János korábban azt válaszolta, hogy „majd beszéljünk”. A mai költségvetési bizottság ülésén pedig annyit reagált, hogy „más kottából játszunk” Mártha úrral.  Közben persze folyamatosan csúszik a bővítés határideje, s a kormány már nem is cáfolja, hogy legfeljebb 2032-re fejezik be a paksi bővítést, – ha befejezik egyáltalán.

 

„A Paksi Atomerőmű kibővítése talán soha nem következik be! – ez a meglepő kijelentés Illés Zoltán egykori környezetvédelmi államtitkártól származik. A Fidesz politikusa erről még évekkel ezelőtt beszélt Kálmán Olga mikrofonja előtt, az ATV Egyenes beszéd című műsorában.

A Fidesz környezetvédelmet elsorvasztó politikájához nem volt szükség Illés Zoltánra, aki ma a CEU tanára, s ilyen minőségében nem kívánt nyilatkozni. Viszont az eddig nem cáfolt hírek szerint a paksi blokkokat nem 2026-ban, hanem hat éves csúszással 2032-ben adják majd át.

Eddig annyi történt, hogy az építkezést segítő épületek tervei elkészültek, bár azokat az Országos Atomenergia Hivatal először visszadobta, de végül elfogadta. Ennek ellenére az építkezés a mai napig nem indult meg.

Belső forrásaink szerint ennek az az oka, hogy az orosz tervek nem elégítik ki az Európai Unió előírásait, s az a konstrukció, amit Magyarországra építhetnek, az még a tervezőasztalon sem létezik. Ahhoz ugyanis olyan, az Unió által előírt biztonsági héjszerkezet konstrukcióját kéne kidolgozni, amelynek egyik fele az erőmű alatt, a másik pedig feletette helyezkedik el – s mintegy átöleli a nukleáris erőművet. Csakhogy Oroszországban ilyet senki sem tud gyártani. Ehhez ugyanis hiányzik az anyag, hisz radioaktív szennyeződésnek is ellenálló acélra lenne szükség, ami azonban nem áll az oroszok rendelkezésére. A Roszatom tehát a héjszerkezetet, tehát a contaimentet sem képes legyártani, ilyet csak francia, japán vagy amerikai cégek tudnak készíteni. Viszont biztonsági „héj” nélkül az Európai Unió területén nem épülhet atomerőmű. Az oroszok pedig a saját erőműveiket az említett contaiment nélkül adták át az elmúlt két évben.

A Népszava információi szerint a legutóbbi Orbán-Putyin találkozó a döbbenetes csúszás okozta feszültségek tisztázására szolgát. Kiszivárgott hírek szerint a késésért jórészt az állami Roszatom a hibás, kisebb részben azonban a magyar beruházók is felelősek. A paksi bővítés magyar kormánybiztosa, Aszódi Attila egy konferencián viszont azt mondta, hogy szerinte az eredeti határidő még tartható, hisz ő abban reménykedik, hogy a nukleáris erőmű terveit, illetve az engedélyeztetési dokumentumokat sikerül a jövő évben elkészíteni. De a kormány mégsem cáfolja azokat az értesüléseket, amelyek tényként kezelik a paksi atomblokkok 2032-es elkészültét.

Ez azonban nem okozhat zavart a hazai energiaellátásban, hiszen a paksi bővítés nem energetikai beruházás, hanem „politikai blöff”. A Fidesz belső köreiből származó informátoraink szerint az egész csak egy nagypolitikai játszma része, amely arról szól, hogy Orbán Viktor ezen keresztül akarja érdekeltté tenni Putyin elnököt a magyar gazdaságba való beruházásban. A magyar kormányfő ezzel azt a reményt „szolgáltatja” az orosz elnöknek, hogy Putyin képes az Unió energiapolitikáját is befolyásolni, hisz a Roszatom két atomerőművet is épít. Az egyiket „privátban” a finneknek, a másik pedig állami beruházásban készül nekünk, magyaroknak.

Feltéve persze, hogy valamikor elkészül az új paksi erőmű. Ugyanis az építkezés csúszása inkább Illés Zoltán évekkel ezelőtti nyilatkozatát erősíti, mely szerint a paksi bővítés soha nem történik meg. Ami jó hír is lehetne, hiszen a paksi erőmű 2000 megawattos bővítése 13-15 milliárd euróba kerül. Eközben ennyi áram már megújuló energiával is kiváltható lenne, ráadásul csak a felébe kerülne, mert 8 milliárd euró elég lenne a szél- és a napenergetikai rendszerek megépítésére. Épp ezért a szakértők egy része a paksi bővítést kifejezetten csődnek tekinti. A világ ugyanis már régen az olcsón előállítható megújuló energiák irányába mozdult el, cáfolva a Fidesz politikusok nyilatkozatait, amely szerint a kormány azért nem támogatja a napenergia felhasználását, mert „éjszaka nem süt a nap”. Ami persze igaz, de erre a „problémára”a világon már olyan energiatároló kapacitásokat hoztak létre, hogy ez a gond szinte megoldott.

Ennek ellenére előfordulhat, hogy mégis kibővítik a Paksi Atomerőművet, de ebben az esetben viszont a szigorú előírások miatt nem lehet majd bekapcsolni…

„Magyarország vezetői leszarják az alkotmányos jogokat!”

„Magyarországon megszűnt a környezet- és természetvédelem, mert az államigazgatásban bekövetkezett drasztikus létszámleépítés ellehetetlenítette ezt a munkát!” – állítja a Fidesz egyik szakértője. A párt belsőbb köreihez tartozó politikus szerint már ma is szinte elviselhetetlen mértékű a levegőszennyezés az országban, ami a feldolgozatlan szeméthegyekkel és a pusztuló természet károkozásával kiegészülve a jövőben az ország lakóinak egészségét károsítja majd. A folyamat emberéleteket is követelhet, hisz csak a fővárosban 146 olyan nap van, amikor a levegőszennyezés mértéke meghaladja az egészségügyi határértéket. Ez hosszú távon rákot okozhat. De ugyanez a helyzet a nagyvárosokban, Nyíregyházától Pécsig.
 

Az államigazgatás leépítése kiszámítható károkat okoz, némelyik hivatal ma már az alapvető feladatait is képtelen ellátni. Az agrártárca környezeti ügyekért felelős államtitkársága a 128 főről mindössze 71-re csökkent, úgy hogy a Fidesz hatalomra jutása előtt, 2010-ben csak a szakminisztériumban 436 szakember foglalkozott az országban környezet-, és természetvédelemmel. Ezen kívül újabb százak óvták a természeti értékeket a tíz nemzeti parkban, illetve az építési- és egyéb engedélyeket kiadó környezetvédelmi hivatalokban. Sőt, akkor még a tucatnyi vízügyi igazgatóságon is végeztek természetvédelmi munkákat.

A természetvédelmi munka megszüntetése azonban már az első Fidesz kétharmaddal kezdetét vette. A kormányzat 2010-ben elsöpörte az a környezetvédelmi felügyelőségeket, amelyek a rendszerváltás óta hatósági eszközökkel sikeresen akadályozták a természeti pusztítást. A kormány elkezdte a nemzeti parkok felügyeletének felszámolását is, a vízügy pedig 2014 után a környezetvédelmi minisztérium helyett a belügyminiszter vezetése alá került, ami borzalmas pusztítással jár.

A hazai vízügyi munkát – ami „zöld” feladatokat is magába foglal – a mai napig tűzoltóparancsnokok irányítják, a közmunkát megszervező államtitkárság vezénylete alatt.

A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Fidesz vezető szerint már az is komoly hiba volt, hogy Orbán Viktor kormányában a természet védelme az agrártárca „alá” került. A Fideszes politikus szerint sokkal logikusabb lett volna, ha a mezőgazdaság érdekei „felé” helyezik a természet- és környezetvédelmet. Arról már nem is beszélve, hogy – informátorunk szerint – a Fidesz belső körei sem tudták a kormányfőt megakadályozni abban, hogy a környezet védelmét ne szakítsa le a természetvédelemről és a vízügyről, holott ezek az elemek elválaszthatatlanok egymástól.  Ráadásul a környezetvédelem irányítását hozzá nem értő politikusokra bízták a tárcánál. A magyar természetvédelemért ugyanaz a személy felelt, személy szerint V Németh Zsolt, aki a Hungarikumokat, tehát a kürtőskalácsot, a meggypálinkát és a szürke marhát tartotta számon.  A döntés után napokig röhögött az ellenzék és a szakmai közvélemény, keserűen konstatálva, hogy a magyar környezetvédelmet ezzel a döntéssel maga a kormányfő, Orbán Viktor kezdte szétverni.

Komoly problémának tekinti szakértőnk, hogy 2014-től a környezetvédelemről leválasztották a hulladékkal foglalkozó területet, ekkor hozták létre az úgynevezett „kuka holdingnak” nevezett szervezetet, amely először a Fejlesztési Minisztérium kebelén belül jött létre.

Tudjuk, hogy ez a tárca alakult át idén Innovációs Minisztériummá, amelyet Palkovics László vezet, de szemét-ügyekkel egy Szabó Zsolt nevű Fideszes államtitkár kezdett foglalkozni, akiről a magyar sajtó viszonylag gyorsan kiderítette, hogy 1.2 milliárd forintot parkoltat a belize-i offshore számláján. Ám a szemét ügyet Szabó úrnak nem sikerült ennyire kreatívan megoldani, hisz ma már egyre kevesebb háztartásból szállítják el a hulladékot. Pedig időközben Szabót szakemberre cserélték, de a szeméthegyek maradtak. Szakértőnk szerint ezzel a momentummal sikerült teljesen szétverni a teljes hazai környezet- és természetvédelmet. Formálisan a megyei kormánymegbízottak – akiket személyesen Orbán Viktor nevez ki – végzik a szakmai ellenőrzést, s az engedélyek kiadását, de forrásaink szerint ezekben a hivatalokban a szakértelem már csak nyomokban található. A hozzáértőket már elzavarták, de se pénz, sem jármű nincs arra, hogy a törvény által előírt ellenőrzéseket valóban elvégezzék. De nincs is ilyen cél, hisz a Független Hírügynökségnek nyilatkozó szakértő állítja, hogy korábban Orbán személyesen közölte, hogy a hazai iparfejlesztéseknél a természet- és környezetvédelmi szempontokat akár figyelmen kívül is lehet hagyni. A kormány tehát nem figyelmetlenségből, hanem 2014-től folyamatosan és tudatosan verte szét a hazai környezetvédelmet, csak azért, hogy a csókosok engedélyek nélkül építkezhessenek, s úgy zsigerelik ki a természetet, ahogy csak akarják.

Ennek következménye a nagymértékű levegő- és vízszennyezés, valamint a szemételszállítás megoldatlansága. Sajnos

ezek a megoldatlan problémák nem azonnal jelentkeznek, hanem csak évtizedek múltán, lépcsőzetesen okoznak egészségügyi károsodást, katasztrófát.

A hulladékkal kapcsolatos kálvária is elkezdődött már 2014-ben, de havária, tehát váratlannak tűnő természeti csapásként csak napjainkra csúcsosodott. De ezzel a katasztrófának is nevezhető fordulattal az ügynek nincs vége, a szemét-ügyben újabb fordulatok várhatóak. Ugyanis az Uniónak küldött statisztikákban a magyar kormány folyamatosan félretájékoztat, évente újabb hazugságokat találnak ki például a roncsautók feldolgozásáról, elszállításáról stb. Idő kérdése, hogy az ilyen ügyek az Európai Bíróságon végződjenek. Másik öt ország társaságában a magyar kormány is bíróság előtt kénytelen magyarázkodni, hogy miért nem lép fel hatásosan a korszerűtlen lakossági fűtés, ezen túl a műanyag elégetése ellen, illetve, hogy miért nem képes befolyásolni a közlekedés környezetszennyezését. Mindez ugyanis rákkeltő, amit a hazai halálozási statisztikák is jól mutatnak. Informátorunk szerint ez a kényszerű következménye a szétvert magyar környezetvédelemnek. A FüHü-nek nyilatkozók megerősítették, hogy bár az Unió milliárdokkal segíti a hazai természet- és környezetvédelmet is, ezt a pénzt is szétosztják a haverok között. Eközben az elégtelenül működő természetvédelem pénzben is kimutatható károkat okoz.

A környezet- és természetvédelem szétverése alkotmányos jogokat is sért, evidens lenne, ha nemcsak a civil szervezetek, de a magát zöld államfőnek tartó, Áder János is felemelné a szavát a környezetre ártalmas kormányzati intézkedések, átszervezések ellen.

A FüHü-nek nyilatkozó, s korábban a Fidesz belső köreihez tartozó szakember azt mondta, hogy

„Ma Magyarország vezetői leszarják az alkotmányos jogokat”.

Informátorunk szerint az egyenesen röhejes, hogy Áder János ma középiskolákban tart előadásokat a természetvédelem fontosságáról, miközben tétlenül figyeli, hogy a kormány kitartó munkával szétverte a környezetvédelmet. Természetesen nem a középiskolások döntenek az államigazgatásban bekövetkező létszámleépítésekről, s ezt az államfő Áder János is tudja. Épp ezért ő is felelős, ha a környezetpusztítások emberéleteket követelnek Magyarországon.

Angyali ötlet: Tíz milliót kap, aki helyesen kitölti az idei adóbevallást!

 Tíz millió forintot ajánlott annak, akik az adóhivatal útmutatója alapján helyesen kitölti az idei bevallást! A pénzt akkor is kifizette volna, ha szakmabeli, adószakértő, NAV alkalmazott, netán a hatóság elnöke Tállai András jelentkezik a tízmillióért. Kíváncsiak voltunk, hogy vállalkozott-e valaki a feladatra, ezért felkerestük a furfangos ötlet gazdáját. Angyal József okleveles adószakértő matematikusként szerzett diplomát, évekig szoftverfejlesztőként dolgozott. Elsősorban ügyviteli programok készítésére vállalkozott, de később felfedezte, hogy az adóhatóság jogértelmezései gyakran eltértek a sajátjától, s utólag nagyon gyakran kiderült, hogy neki volt igaza. Nosza, adószakértőnek állt, s kiderítette, hogy matematikai ismeretek nélkül a jogszabályt sem lehet értelmezni.  A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Angyal József úgy látja, hogy az adóhatóság álláspontja sok esetben nem a tudáson, hanem a hatalmon alapszik. Holott az élet bebizonyította már, hogy a hatalom alapja a tudás lenne.

 

Kifizette már a jutalmat, kitöltötte valaki helyesen az idei adóbevallását, vagy megmaradt önnek a pénz?

Senki nem jelentkezett. Amit természetesen előre láttam, ezért is mertem felajánlani ezt a nagy összeget. Szabályosan ugyanis nem lehet kitölteni az adóbevallás minden pontját. A tízmilliós jutalommal mindössze arra akartam felhívni az adóshatóság figyelmét, hogy a kormány legnagyobb vívmányának tartott adókedvezmény ellehetetlenül.

Pedig ha jól értem, akkor az adóhivatali elnöknek is felajánlotta a tízmilliót. Tállai Andrásról pedig közismert, hogy megfog minden forintot, államtitkári fizetése mellett adószakmai lapok szerkesztését is vállalja a pénzért.

Nemcsak neki ajánlottam ezt a pénzt, de a teljes apparátusnak is, de nem reagáltak. Ebből kiderült, mindenki tudja, hogy ez a hiba évek óta létezik a családi adókedvezményben.

Az adószakértő kollégákat sem érdekelte a „rongyos” tízmillió?

Nem, mert ők ugyanúgy tudják, hogy mi a dörgés. Az érthetőség kedvéért nagyon röviden az általam felvetett hibáról: ha egy család tagjai nem házasságban, hanem élettársi közösségben élnek, és a párnak van 1-1 „hozott”, illetve 1 közös gyereke is, az adóhatóság ezt a családot mégsem háromgyerekesnek, hanem háromszor egy gyerekesnek tekintette. Ennek a kedvezmények a megítélésben van jelentősége, teljesen eltérő kedvezmény jár az egy, a kettő és a három gyerek után; nem mindegy, hogy a csemeték után tízezer forint, vagy 33 ezer forint kedvezmény jár. Ez a hibát már évekkel ezelőtt jeleztem, de hiába.

Az adóhivatal viszont cáfolta az ön állítását, félrevezetőnek tartva a családi adókedvezményről szóló értelmezését. Nem büntették meg rémhírterjesztésért?

Valóban, először 2011 januárjában cáfoltak…

Ezen kívül az idén is, hisz kint van az adóhivatal honlapján!

A most kint lévő cáfolat is 2011-es keltezésű. Viszont időközben, azaz 2014-ben az Alkotmánybíróság nekem adott igazat! A bírói testület ítélete szerint ugyanannyi családi pótlék jár a háromgyerekeseknek, függetlenül attól, hogy házassági vagy élettársi kapcsolatban élnek. Az adóhatóság azonban ezt az alkotmánybírósági döntést is semmibe veszi. Úgy vannak vele, hogy a hatalom mindenre elég, a tudás pótlására is.

Ön tudná a megoldást?

Persze, a hatóság szoftverében van egy hiba, mert a program nem tesz különbséget [tesz] az élettársi kapcsolatban, illetve a házasságban élő családok között. Ezt a hibát ki kéne javítani. Az adóhivatal a bevallási nyomtatványhoz mellékel egy kitöltési útmutatót, abban szerepel egy példa, amit ki kéne javítani, mert az alapján nem lehet a bevallást helyesen kitölteni. Már a sajtónak is felvetettem, hogy vonuljunk már nyilvánosan a hatóság ügyfélszolgálatához, s a kamerák kereszttüzében kérjük meg az ott dolgozókat, hogy töltsék már ki szabályosan a kérdőívet. De ebben mindeddig senki nem partner, pedig érdekes lett volna látni, ahogy a hivatalban izzadnak a vezetés fafejűsége miatt.

Talán, mert nincs is sok ilyen háromgyerekes család. Ámbár ha akad, akkor évente legalább félmillió forinttól eshetnek el emiatt a hiba miatt. Jól értem?

Még több pénztől is, hisz akik 1-1 hozott, és egy saját gyereket nevelnek, azok gyerekenként havi tízezret kaptak, az 30 ezer, a házasságban élő háromgyerekesek 33 ezret, azaz 99 ezer forintot. Tehát 69 ezer forint a különbség, ami évente 828 ezer forint. Tehát ezt a pénzt nem kapják meg az élettársi kapcsolatban élők. Pedig ezt visszamenőlegesen, önellenőrzéssel lehetne érvényesíteni. Ha az adózók, vagy a média a sarkára állna, akkor az adózó élettársak visszamenőlegesen akár 4-5 milliót is visszakaphatnának. Ha lenne bátorságuk szembefordulni a hatósággal.

Ha tényleg igaz az, hogy ma a hatalom pótolja a tudást, akkor önnek könnyen lehet bántódása, amiatt, hogy hasonló hibákat rendszeresen a hatóság szemére vet? Nem tart ettől?

A barátaim szokták mondani, hogy jön majd a nagy fekete autó, de eddig még nem láttam. Inkább azt tapasztalom, hogy az adóhatóság nagyon sok ügyfelet küld hozzám. Ugyanis ha valaki váratlan ellenőrzést kap, akkor elkezd „ismeretséget” keresni az adóhivatalban, amire a tapasztalat szerint azt válaszolják, hogy segíteni nem tudnak, de engem megkereshetnek.  Van tehát egyfajta respektem az adóhatóság előtt, előfordult olyan is, hogy ha felvetek valamit, akkor azt a jogalkotó, tehát a parlament meghallgatja. Emiatt nő folyamatosan az ügyfeleim száma, viszont a háromgyerekesek kedvezménye ügyében a hatalom megvetette a lábát, mint a szamár.

Már vagy nyolc éve is van annak, hogy a Fidesz-hatalom, pontosabban Orbán Viktor söralátét nagyságú adóbevallást ígért, de eddig kudarcot vallott. Tudna a törvényhozás számára ilyen adóbevallást javasolni?

Nem, ez lehetetlen. Az adórendszer legnagyobb ellensége az úgynevezett „kivétel”, tehát amikor a fő-szabály alól azonnal kivesznek társadalmi csoportokat. Jelenleg a nagy „kivételezés” korszakát éljük, aki közel áll a hatalom tüzéhez, az máris kap valamilyen kedvezményt. Viszont ha sok „kivétel” van az adórendszerben, annál bonyolultabb az adóbevallás, utalnék a beszélgetés elején említett háromgyerekesek családi adókedvezményre, aminek problémáját maga a hivatal sem képes felfogni, vagy megoldani. A kivételek minden esetben a belpolitikai célok megvalósítását segítik, nem pedig az adórendszer hatékony működését.

Ilyen kivételek egyike a nyugdíjasok adókedvezménye, ezt sem tartja indokoltnak?

Magyarországon egyértelműen munkaerőhiány van, s az is világos, hogy az országban sok olyan nyugdíjas korú személy van, aki alkalmazható lenne. De sajnos ebben sincs rend, hisz össze-vissza adnak kedvezményt, ami inkább árt, mint használ. Eltörölték például a szociális hozzájárulási adót, ami hibás döntés volt, mert ez a kedvezmény nem a munkavállalót, hanem a munkáltatót támogatja. Ha ugyanis felveszek két embert, és az egyik után kell fizetnem 19.5 százalékos adót, a másik után nem, akkor nyilvánvalóan az utóbbit, tehát a nyugdíjast foglalkoztatom. Ő is csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót fizeti.

Vagyis alkalmat ad arra, hogy a nyugdíjasokat bejelentsék ugyan, de helyettük más dolgozik?

A legtöbbször a családban maradnak ezek a jövedelmek, s ebből eredően a 90 éves – önmagát ellátni képtelen nagymamát – is lehet papíron foglalkoztatni, ami adóelkerülésre ad lehetőséget. Ha ezt felveti az adóhatóságnak, akkor az a válaszolják, hogy ezeket az eseteket mindig vizsgálják majd, s ki fogják szűrni. Ezt ígérték a bevándorlási különadó esetében is, de természetesen semmit nem vizsgáltak. Az ilyen, és hasonló döntések 2006 szeptembertől egyre gyakoribbak, ugyanis a politika vette át az adószakmai irányítást Magyarországon.

Miért ne ellenőrizhetnék, hogy a nyugdíjasok helyett feketén dolgoztatnak kvalifikált munkaerőt?

Mert lehetetlen! Kialakítottak egy kiskaput, amivel a vállalkozók élni fognak! Ha viszont ezt az adóhivatal belátná, akkor még bezárhatnák ezeket a kiskapukat.

Van rá mód?

Persze. A laikusnak talán kicsit bonyolult a válasz, de el kellene törölni a kisebb osztalékokra a szociális hozzájárulási adót, vagyis az is csak 15 százalékkal adózna, mint a nyugdíjasok jövedelme. Így biztosan nem alkalmaznának papíron idős magatehetetlen embereket, hisz aki osztalékként akarja kivenni a pénzét, az szabályosan is meg tudja tenni. Nem mellesleg: aki ma kivesz 5 milliós osztalékot, az fizet szociális hozzájárulási adót, aki 10 milliós osztalékhoz jut, annak csak a fele szociális adót kell fizetni, aki pedig100 milliós osztalékokat vesz ki, az viszont elkerüli ezt az adónemet. Tehát ez a szabály az alacsonyabb jövedelműeket sújtja, ahogy a nyugdíjprémiumból is az alacsonyabb jövedelműek kapnak kevesebbet. Ennyit a politika okozta káoszról, ami az adóigazgatás területén tapasztalható.

A nyugdíjasokkal persze kéne átfogóan foglalkozni, nekem is lenne javaslatom az alacsony nyugdíjak vásárlóértékének megőrzésére. De a politikát ez sem érdekli.

Engem érdekel, de félek, hogy nagyon bonyolult.

Ellenkezőleg, nagyon egyszerű. Bejelentették, hogy januártól 2.7 százalékkal emelik a nyugdíjakat. Magyarországon az átlagnyugdíj 130 ezer körül van, vagyis így az átlagnyugdíj 3.500 forinttal emelkedik. A javaslatom roppant egyszerű lenne: ne százalékosan emeljék a nyugdíjakat, ami azt jelentené, hogy az alacsonyabb nyugdíj pár forinttal, a magas tízezrekkel nő, hanem kapjon mindenki egyösszegű emelést, azaz például 3500 forintot. Ennek nem lenne költségvetési kihatása sem, az alacsonyabb nyugdíjat kapó emberek jutnának több pénzhez.

Mi a javaslatát nyilvánosságra hoztuk, remélve, hogy jelentkezik majd Tállai András, hisz nemcsak az adóhivatalt vezeti, de pénzügyminisztériumi államtitkár is, aki tehetne valamit az ügyben. S talán az adóbevallás szabályos kitöltéséért járó tízmillióért is hajlandó megdolgozni.

A tízmilliómat egy pillanatig sem féltem, az viszont érdekelne, hogy az Alkotmánybíróság döntését hogyan merik megsérteni. Nekem már az is öröm lenne, ha a jövő évi bevalláshoz csatolt útmutatóból kivennék a hibát.

A hírek szerint a Kósa Lajos által protezsált, szintén nyugdíjasokat kedvező helyzetbe hozó szociális szövetkezetek is megszűnhetnek. Erről hallott már?

Persze, a nyugdíjas szövetkezet mára teljesen célját vesztette, mert nincs értelme szervezkedni, tagdíjat fizetni, amikor az új kedvezmények alapján közvetlenül is lehet munkát vállalni. Ez tehát a Kósa-féle akció kudarca, de megszüntetni mégsem fogják, inkább hagyják, hogy a szövetkezetek elhalljanak, a tagok kilépjenek, szóval vegetál az egész.

Egyébként sok ilyen intézkedés volt – ami nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – de a kormány képtelen a tévedéseit belátni, s ezeket nem szünteti meg. A munkahelyvédelmi akciótervként meghirdetett kedvezmény sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert kaptak kedvezményt a képzettség nélkül dolgozók, az 55 év felettiek, a 25 év alattiak is, de ezek az intézkedések nem hozták meg a várt eredményt. Ezért meg kéne szüntetni, de eszükbe sem jut, mert az a kudarc nyílt beismerése lenne.

Ön szereti a különös ügyeket, elvállalta Győzike, azaz Gáspár Győző adóügyi képviseletét, ami 50 milliós költségvetési csalásról szólt. Abban az ügyben van már eredmény?

Igen, az ügy, amiért engem megkeresett, már lezárult. Az már világszerte gyakori, hogy ismert szereplőkön szívesen statuál példát az adóhatóság, ez javítja a szabálykövetést a társadalomban. Gáspár Győző esetében annyi történt, hogy a korábbi ügyében hozott határozathoz „hozzávágtak” 50 milliós adócsalást is. A hatóság ugyanis úgy kalkulált, hogy egy bankszámláról felvette az említett összeget, ami sikkasztásnak minősítettek. A döntést bíróságon megtámadtuk, de ügyfelemet arra kértem, hogy csak én nyilatkozhassak az ügyben. Ő ugyanis aligha tudja hitelesen képviselni az adószakmai érveket. Azt is mindenki tudja, hogy én viszont nem vállalok el eleve vesztes ügyeket. Ügyfeleimet azzal traktálom, hogy ha egy vitás esetben 100 százalék igazunk van, akkor van 50 százalék esélyünk a győzelemre, egyszerűen azért, mert a hatalommal állunk szemben.

És született már döntés?

Először jogsértő döntést hozott a bíróság, amit élő televíziós adásban szóvá is tettem, de a bíró nem perelt be becsületsértésért. Fellebbezésemre a Kúria az adóügyben hatályon kívül helyezte az elítélő határozatot. A büntetőügy azonban már a második éve tart. Érdeklődéssel várom az eredményt.

A Független Hírügynökség már több alkalommal foglalkozott az úgynevezett társasági adókedvezményekkel. Ugyanis a kormány a kultúra területén meg akarja szüntetni a tao-t, mert szerintük a pénz harmadát ellopják, viszont a sport terültén maradhat a szabályozás, hiszen azt állítják, ott nem lopnak.  Van olyan kedvezmény, amely az egyik területen lehetővé teszi a lopást, a visszaélést, a másik területen viszont nem?

Az indoklás nyilvánvalóan nevetséges. Kétségtelen, a jogalkotó eldöntheti, hogy ki tartozzon a támogatottak körébe. Az egy politikai döntés, ha megváltoztatják a kultúra támogatásának szabályait, míg a sporté marad változatlan. Viszont az nem értelmezhető, hogy a változásra azért van szükség, mert a kultúrában lopnak, a sportban viszont nem. Ha valahol lopnak, akkor a kormányzatnak szigorítani kellene az ellenőrzéseket, vagy meg kellene indítani a büntetőeljárásokat.

A sport területén azért hagynák a tao támogatást, mert lám, milyen szépen épülnek a stadionok. Ez nem érv?

Igen, de az is napi hír, hogy a Simonka nevű fideszes képviselő ellen azért indítanak büntető eljárást, mert 45 százalékot kért vissza a beruházási pénzekből, hisz jócskán túlárazták az építkezéseket. A túlárazás ma már jól ismert fogalom, nem is cáfolják. A stadionok x összegről indulnak, majd a duplájára drágulnak. Vagyis a Puskás Ferenc stadiontól a Duna Arénáig sok helyen az derül ki, hogy az induláskori összeg messze nem a végösszeg! Ha a túlárazásokat nem sikerül cáfolni, márpedig elég nehéz, hiszen az Európai Uniós intézményei is ezt vizsgálják, akkor szinte lehetetlen egyértelműen állítani, hogy nincsenek zsebbe csúszó, korrupciós pénzek. Ez tehát elég bátor kijelentés.

Aki nem kíván kormányzati tenyérből zabálni, az bezárhat!

„ A kultúrára szánt adó-felajánlást ellopják, a sportét viszont nem!”- egyetlen mondatban így foglalható össze L Simon László ex-államtitkár bejelentése, amelyben jelezte, hogy a kormány meg kívánja változtatni az előadók, művészek, zenészek támogatásának tao-rendszerét. A Fideszes politikus szerint az épülő stadionok, futballpályák, uszodák, arénák azt bizonyítják, hogy a vállalkozók pénzét hasznos célokra fordítják. Írásunk azt elemzi, hogy a fejlődés kétségtelen, hisz ma is terjed a stadionépítési láz, jövőre átadják a 200 milliárdba kerülő Puskás Ferenc stadiont is, ámbár a mérkőzésekről elmaradnak a szurkolók. Ezen kívül számtalan visszaélésről lehet sejtésünk, ennek ellenére az állami ellenőrzés ezekre az esetekre nem terjed ki, a népnyelv szerint a „fociban nem lopnak, mert azt Orbán Viktor nem engedné”

 

A kultúra támogatására felajánlott adókedvezmény, vagyis tao támogatás harmadát ellopják, ezért kell megváltoztatni az egész rendszert – ezzel a mondattal turnézta végig a magyar sajtót L Simon László. Meglepő módon a Fidesz országgyűlési képviselője még az ellenzéki orgánumokban is meglengette a véres kardot. Nem szokványos eset. Elég súlyos a bejelentés, különösen, ha hozzátesszük, hogy legutóbb 37 milliárdnyi támogatás harmada tűnt el magánzsebekben. Tehát 12 milliárd forintot simán ellopnak. Ez annyi pénz, hogy egy magyar kisváros valamennyi lakóját, még a közellenségnek számító hajléktalanokat is milliomossá tehetné. És ez így megy évek óta.

Ezúttal mégsem az ellopott 12 ezer milliárd lenne a téma, még csak az sem, hogy a Fidesz politikusának szokatlan kirohanása a lopás ellen feltehetően azt hivatott előkészíteni, hogy a hatalmas summáról a jövőben ne a pénzt felajánló vállalkozók, még csak ne is a művészek döntsenek, hanem a magyar kormány minisztere. Így aztán a totális centralizáció jegyében a kultusztárca kézből etethetné a művészeket, aki pedig nem kíván kormányzati tenyérből zabálni, az bezárhat. Ennyi.

Egy ilyen döntés természetesen alkalmas arra, hogy a Fidesznek a kultúra területén is meglegyen e kétharmados befolyása, vagyis a pénzosztás felügyelete a szigorúan vett kultúrharc része. L Simon persze ezt tudja, s nyilván azt is, hogy amit a vállalkozói pénzekből színházra, komolyzenére, irodalomra költhetnek, az legfeljebb aprópénzt a sportra költött tao százmilliárdjaihoz képest. A sportközgazdászok egybehangzó véleménye szerint ezt a pénzt átláthatatlanul költik el, s egy részét el is lophatják. Le Simon mégis azt állítja, hogy a sportot támogató tao-rendszerben nincs szükség semmiféle szervezeti változásra. Az egykori kulturális államtitkár szerint ezen a területen a fejlődés látványos, sorra épülnek a stadionok, futballpályák, sportcsarnokok, s nem is beszélve a világversenyeket lebonyolító méregdrága uszodákról.  Persze, L Simon elégedettsége származhat abból is, hogy ezeket a tíz- és százmilliárdokat leginkább Fideszes politikusok, vagy a holdudvar tagjai költik. Akik ha lopnak is, akkor legfeljebb – Lánczi András avatott magyarázata szerint – a hazai burzsoázia kiépítésén, tehát az Orbán kormány programjának megvalósításán fáradoznak.

S igaza lehet L Simonnak, valóban komoly eredmény, hogy 2011-től öt éven át 285 milliárd forint vándorolt sportszervezetekhez, amiből a kormány legalább 33 stadion építését vette programba. Ez kb. 350 milliárd forint, illetve 280 ezer 914 férőhely. Eközben a lelátók üresek a futball-, a kézilabda-, kosárlabda pályákon. A stadionépítési láz azonban mégis csillapíthatatlanak látszik. A sport lobbi által meg nem fertőzött Építészfórum című magazin szerint a hazai verseny-, utánpótlás- és szabadidősport fejlesztéséhez szükség van színvonalas sportlétesítményekre, de a jóból is megárt a sok. Az ország lakóinak igényét nem lehet figyelmen kívül hagyni, hisz ma a stadionok kapacitása a reális szükséglet három- négyszeresét is meghaladja. Már közhely-számba megy, hogy a felcsúti Pancho Aréna 3600 szurkolót tud leültetni, de valójában a nézőtér fele is elég lenne, hiszen rendszeresen csak maximum 1700 látogatója van. Igaz, köztük van Orbán Viktor, és cseppet sem népes udvartartása, ami nem mellékes körülmény. De ugyanez a helyzet Debrecenben is, ahol a városi stadion közel 20 ezer ember befogadására képes, miközben a nézőszám alig éri el a 2500-at. Sőt, az ürességtől kongó Fradi, a DVSC, az MTK és az UTE felújított stadionjaiban a szemérmes köztelevízió már nem is mutatja a lelátókat, ahol legfeljebb minden harmadik negyedik széken ül valaki. Ennek ellenére folyamatosan érkezik a társasági adókedvezmény, a legtöbb pénzt Felcsút, Mezőkövesd és Kisvárda kapja. Nyeli a költségvetési pénzt a Puskás Ferenc Stadion is, ami a mai tervek szerint eléri a 200 milliárdot, miközben a foci szurkolótábora folyamatosan zsugorodik, s ennyi pénz tulajdonképpen megmenthetné a főváros haldokló egészségügyét.

A szakértők szerint ma semmi köze nincs az elért teljesítménynek a tao támogatások megszerzéséhez, de – mint láttuk – a szükségleteket sem tükrözi. Sokkal inkább politika-függő, és ez olyan komoly esélyegyenlőtlenséget teremt, ami inkább árt a versenynek, árt a sportnak. Arról nem is beszélve, hogy a stadionok műszaki fenntartása nagyon drága, Muszbek Mihály sportközgazdász kiszámolta, hogy egy stadionra vetítve a beruházási költség 2-5 százaléka, ami a Fradi Stadion esetén tíz év alatt elérheti a százmillió forintot. A Puskás Ferenc stadion fenntartása ennek a sokszorosa lesz, de még senki nem tudja, hogy ezt a pénz ki fizeti. Terveztek stadiont Szigetszentmiklósra – amit nem fejeztek be, mert elfogyott a pénz –, de Kisvárda, Dorog, Budaörs is szóba került, s ha hozzátesszük a Nemzeti Korcsolyázó Központ tervezett építését is, akkor eddig 796 milliárdnál tartunk. Az építész szaklap szerint a költségvetés szinte mindenütt „elszáll”, részben az előkészítés hiánya, a tervezés hiányosságai, a pazarló menedzsment miatt. A szóbeszéd szerint a túlszámlázás is komoly.

Ezek a nagy sportépítkezések sokak szerint a pénzek lenyúlásának lehetőségét teremtik meg. Az egész ország dühöngött, amikor a vizes világbajnokság összköltsége 140 milliárd körül állt meg, ám a kiadások még azután is folyamatosan nőttek, hogy a világverseny már régen befejeződött. A szakértők szerint a legnagyobb baj, hogy a pénzek elköltését alig ellenőrzik. Bár a tao-pénzek körül elkövetett szabálytalanságok feltárására az állam, és annak ellenőrző szervei a legritkábban vállalkoznak, de megtette ezt a Transparency International Magyarország nevű civil szervezet. Megállapításaik szerint a közpénznek számító tao támogatásokat átláthatatlanul költik.

A Független Hírügynökség is beszámolt arról, 2015-ben a Transparency felfedezte: akadnak olyan társaságok, akik úgy játsszák ki a támogatási rendszert, hogy saját csapataikat támogatják. Vagyis saját maguknak adóznak. Ezen kívül a civilek hallottak úgynevezett „táskás” emberekről, aki tao-brókerként ügyködtek. Vagyis összehozták a vállalkozás és a sportág képviselőit, ám az adótámogatás egy részét – 30-50 százalékról hallottak – visszacsorgatták az adományozó cégnek.

Ha ez igaz, akkor komoly csalásnak számít, s érthetetlen, hogy ezeket a pénzmozgásokat az állam miért nem ellenőrzi kellő hatékonysággal. A legfrissebb adatok szerint 2011-2018 között 500-550 milliárd forint összegű adóbevétel nem folyt be az államkasszába, s ezeket az összegeket a szakértők szerint átláthatatlanul költötték el sportfejlesztésre.

Úgy tűnik azonban, hogy ez az átláthatatlan pénzköltés a Fideszes vezérkart nem zavarja, különben a sport tao rendszerét is igyekeznének átalakítani, vagy legalább az ellenőrzést szigorítanák. De megelégszenek azzal a magyarázattal, hogy a sportban nincs lopás, mert Orbán Viktor nem engedné. Így aztán a sport területén érvényes több százmilliárdos adótámogatás sorsával nem foglalkoznak.

Csak azzal a 12 milliárddal, amit szerintük a kultúrából ellopnak. Persze, ez is valami.

Ez a Dagály nem az a Dagály!?

Szép lett a Dagály fürdő, és lehet még szebb is. De hiányoznak a fák, s az árnyékuk. A fővárosiak nemrég átadott strandja soha nem lesz olyan, mint volt – írja egyik bejegyzésében a Mentsük meg a Dagály fürdőt nevű Facebook csoport állandó látogatója. Mások azt kifogásolják, hogy ugyanazzal a zuhannyal tussolnak, mint a bezáráskor, de hajszárítóra, sőt, még fogasra sem költöttek. Miközben a mellette lévő Duna Aréna közel 50 milliárdba került.

 

Kicsit megkésve, de elkészült a Dagályfürdő. Pontosabban teljesen azért nincs még kész, a wellness részleg körül még mindig vannak elmaradások, de erről majd később. Ugyanis a fürdőt október elején már átadták a nagyközönségnek. Ez azért nagy szó, mert korábban – még nyár derekán – amikor az átadás részleteiről érdeklődtünk, akkor a Fühü tucatnyi kérdésére a kivitelező csak annyit válaszolt, hogy a „munka ütemesen halad”. Pedig már a kérdések megírásakor is túl voltunk az átadás hivatalos határidején, a válasz megfogalmazásakor már végképp.  Az ütemesen haladó munka azonban végül meghozta gyümölcsét, még akkor is, ha ma nem tudjuk pontosan, hogy a tervezetthez képest mennyit késett a Dagály fürdő avatása. Az átadási ceremónia ezért lehetett rendkívül diszkrét, semmi csinnadratta, semmi szalagátvágás, egyszer csak kinyílt a néhány éve bezárt pénztár.

FH

A végeredmény azonban szép, rendezett, modern. Az őszi napsütés is az úszókat igyekszik kárpótolni a strandmentes évekért. A gyér látogatásnak hála akár magányosan is róhatunk pár ezer métert, az úszómester szerint a víz hőmérséklete 26-27, a brüggölő viszont 36-38 fok közötti. Remélhetően ennyi is marad. A Dagály egyébként két vadonatúj úszómedencével bővült, és pár napja már a wellness részleg is várja a nagyközönséget. Némi üröm az örömben, hogy a merülő medence – bár elkészült – egyelőre használhatatlan. Ugyanis túlságosan mélyre sikeredett. Erdős Péter, a Mentsük meg a Dagályfürdőt honlap népszerű szerkesztője viccelődve mondja: arra gyanakszik, hogy a tervező mélyépítő lehetett, ezért dönthetett a 2 méteres mélység mellett. Jelen pillanatban tehát arra várunk, hogy a medencét a hatósági előírás szerint feltöltsék. Viszont a szaunázók addig is ingyenesen kapnak hideg ásványvizet. Persze pohárban!

Az már önmagában is lehűti a kedélyeket, hogy a termál medencében csak díszként szolgál a régen egyébként folyamatosan működő két nyakzuhany, s néhol levált csempék jelzik, hogy a fürdőnek ezt a részét vagy elfelejtették felújítani, vagy a milliárdokból erre már nem tellett, mert máshová tették. Lehet találgatni. Nos, ezt a problémát gyorsan megoldották. A zuhanyfejeket leszerelték, a helyüket beburkolták. Erre mondják, hogy ügyes.

FH

Ami viszont egyenesen felháborító, hogy a szépen felújított, bár egyhangúan szürke épületben – amilyen az Aréna is – néhány lényeges dolog semmit sem változott. Úgy tűnik, hogy még ma is a két évvel ezelőtt otthagyott öreg hajszárító, fogas, akasztó és zuhanyozó van használatban. És amilyen telhetetlenek, az öltözőbe tükröt is szeretnének a fürdő szerelmesei, de az ezt szóvá tevő levelükre választ sem kaptak. Pedig a Mentsük meg a Dagály fürdőt honlap körül szerveződő több ezer békés fővárosi polgár türelemmel tudomásul vette a beruházó összes átverését.

A perzselő nyárban hoppon maradt úszni, fürödni vágyók persze bosszankodtak, amit a szervezők úgy próbáltak leszerelni, hogy a naponta dráguló, közel 50 milliárdért épített Duna Arénát, miután napközben teljesen üresen kongott, megnyitották a civilek előtt is.  A siker mérsékelt volt. Pedig a belépő ára egyetlen úszásért csupán 500 forint. A feltételezések szerint ezért még szaunázni is lehetett, ugyanis az Arénában jól felszerelt wellness részleg is van. Információink szerint azonban azt soha nem nyitották ki, legfeljebb a sportolóknak.  Erdős Péter azt is elárulta, hogy az Arénát és a Dagály fürdőt összekötő alagutat ugyan komoly összegért megépítették, de használni talán soha nem fogják. Csak terv marad az elképzelés, hogy közös belépővel mindkét intézmény látogatható. Emiatt persze nincs felháborodás, mert a fürdőzők leginkább a Dagályt akarták visszakapni.

A Dagály tehát – ha nem is akkor, nem is úgy, ahogy megígérték –, de  működik. A szép időnek köszönhetően egyre többen keresik fel. Azt azonban még nem tudni, hogy meddig. Ugyanis a felröppent sajtóhírek szerint a komplett létesítmény építtetője, a Bp. 2017 KKft. hamarosan megszűnik. Ennek következményeként veszélybe kerülhet a Dagály fürdőt működtetető Budapest Gyógyfürdővel kötött megállapodás, amely biztosítja, hogy a fürdő medencéiben sporteseményeket ne rendezzenek. Ha viszont a szerződés már nem lesz érvényben, akkor bármi megtörténhet. S mindennek az ellenkezője is. De ezt a víz szerelmesei, akik Dagály ügyben többször befürödtek, jól tudják.

 

A Bp2017 KKft. a fentiekkel kapcsolatban a következő észrevételteleket tette:

  • A dagály strand bezárásakor a Budapesti Gyógyfürdő munkatársai mindent leszereltek, ami használható volt, így a zuhanyfejeket és minden egyebet még a kőszobrokat is elvitték. Korszerű új felszerelést kapott  a fürdő minden helysége.
  • A Duna Arénát és a Dagály fürdőt összekötő alagutat ugyan valóban megépítették, de amíg a két létesítményt két külön cég üzemelteti, a BP.2017 KKft. állami tulajdonban van, a Budapesti Gyógyfürdő a fővárosé addig kihasználni nem lehet.

(szerkesztőségi megjegyzés)
Logikus lenne, ha a két létesítmény üzemeltetését a BP.2017 KKft. venné át hiszen mindkét létesítményt az állam finanszírozta, ki lehetne használni az elkészült alagutat, ha a létesítmények egy kézben üzemelnek, közösen használhatnák az úszni, strandolni, fürdőzni vágyók, így nőhetne a kihasználtság és mindennek tetejében

a bevételből csökkenteni lehetne a beruházásba fektetett tetemes összeget.

Ne pártalku, előválasztás döntsön Tarlós kihívójáról!

Hivatalosan még csak egy év múlva lesz az önkormányzati választás, de a pártok máris elkezdték a kampányt.  Orbán Viktor ismét Tarlós Istvánt jelölte a Fidesz főpolgármesterének, az ellenzék viszont egyelőre nem döntött, hogy kit indít ellene. Úgy tűnik, hogy a baloldalon indulhat Karácsony Gergely és Horvát Csaba, de akár Demszky Gábor is. Az LMP talán Puzsér Róbertet támogatná. A kampány indulásáról nyilatkozik a Független Hírügynökségnek Horváth Csaba szocialista politikus, aki úgy gondolja, hogy ha az ellenzéknek sikerül egyetlen közös jelöltet állítani a Fidesz indulójával szemben, akkor a baloldal nyerheti az önkormányzati választást, amit a már májusra is előrehozhat a kormánypárt.

 

Az már tudható az Orbán-Tarlós találkozóról, hogy a kormány 1100 milliárd forintot költene különféle fővárosi beruházásokra. Viszont a baloldali program mindeddig még szinte ismeretlen. Önök mikor kezdik a kampányt?

Már elkezdtük a választási felkészülést, ezért jelentettük be a Szabad Budapestet most! programunkat. A legfontosabb célunk a szabadság, önállóság, pénzügyi függetlenség megteremtése, hogy a budapestieknek egészségesebb, tisztább, élhetőbb biztonságosabb környezetet tudjunk teremteni! Úgy gondoljuk, hogy az itt élők több tiszteletet, megbecsülést érdemelnek, hisz ebben már nyolc éve hiányt szenvednek. Tarlós ugyanis még ahhoz is gyenge, hogy érdemének megfelelő bánásmódot harcoljon ki a fővárosnak. A Fidesz-uralom alatt ugyanis a település elvesztette a döntési szabadságát, önállóságát, s vele a költségvetésének jelentős részét. A büdzsé a harmadával csökkent, a meglévő fejlesztésekről pedig nem a helyiek érdeke, hanem a Fidesz vezérkarának lázálma szerint döntenek.

Ami pedig a Fidesz 1100 milliárdos választási blöffjét illeti: az teljesen nevetséges, hisz már zsebszámológéppel is kiszámítható, hogy a pénz 80 százalékát olyan kormányzati beruházásra fordítják, mint Orbán Viktor 200 milliárdos palotája a Budai Várban, de ezen kívül százmilliárdokat költenek majd a Városliget tönkretételére, az új Népstadion felépítésére, ami – valljuk be – jó, ha van egy városban, de ennél azért ma sokkal fontosabb dolgokra kellene a pénz. Ha olyan főpolgármestere lenne Budapestnek, aki érdemben kiállna azért, hogy a budapestieknek tényleg fontos fejlesztések valósuljanak meg, akkor valójában arra költenék a pénzt, ami az itt élőknek fontos.

Nehéz elképzelni, hogy ellenzékből, a kétharmados kormánnyal szemben a baloldal képes lenne több pénzt kiharcolni a városnak. Az pedig mindig vitatható, hogy mire kell, s mire nem szabad költeni. Van így esélyük?

Épp Tarlós rontja a főváros esélyeit, mert képtelen fellépni kétmillió ember érdekében, emiatt a kormány azt csinál a fővárossal, amit akar! Pedig a főváros termeli a nemzeti jövedelem jórészét, minden áldott nap 20 milliárd forintot fizetünk be az állam kasszájába, s legfeljebb 3-4 százalékát kapjuk vissza. Mi azt követeljük, hogy ennek az összegnek legalább a tíz százalékát adják vissza Budapestnek. Ebből megoldható lenne a város mindennapi működtetése – ami színvonalban jelentősen meghaladná a mai állapotokat –, ezen kívül az itt élők mindennapjait megkönnyítő beruházásokra, fejlesztésekre is maradna pénz. Ez lehetne a fejlődés alapja, mert egy sikeresebb főváros, még a jelenleginél is több adót fizethetne. Ha a kormány nem erővel akarná lenyomni a fővárost, akkor mindkét fél jól járhatna, az egyik oldalon egy jól működő város lenne, a másik oldalon egy bevételeivel elégedett kormány lenne. Ezzel szemben ma a szomorú valóság az, hogy az oktatás romokban, a kórházak elhanyagoltak és életveszélyesek, és ami Tarlós szégyene, mert ez fővárosi hatáskör, hogy az utcák koszosak és sok a balesetveszélyes, kátyús út.

Viszont a kormány nem arról híres, hogy az ellenzék által vezetett önkormányzattal ugyanúgy bánik, mint a Fidesz által irányított településsel. Tehát nem akkor van nagyobb veszély, ha önök nyernek?

Való igaz, a kormány tényleg kétharmaddal vezeti az országot, de csak egyharmaddal irányítja a fővárost. Ugyanis a budapestiek közel kétharmada tavasszal a változásra szavazott, tehát a városban a józan gondolkodás van fölényben. Vagyis ma a budapestiek nagyon mást gondolnak, mint amit a kormány képzel. Ha olyan tisztességes főpolgármestere lenne a fővárosnak, aki ezt tényleg szóvá is teszi – nem pedig lapít –, akkor egészen más lehetne a helyzet. A kormány kénytelen lenne visszaadni azt a pénzt, ami a fővárost megilleti, hiszen a település kétmillió ember otthona. Ennyi emberrel nem lehet szórakozni, hiszen ez a tömeg képes kikényszeríteni azt, ami jár neki.

Főleg azért, mert a budapestieket is irritáló módon szórják a pénzt, ha akad olyan beruházás, amelyre számolatlanul szórják a pénzt. Repkednek a 100 milliárdok a kormányzat saját érdekét szolgáló céljaira, amiből a fideszes oligarchák is szépen gazdagodnak, ezzel szemben a Lánchíd és a Vár-alagút egyidejű felújításához hiányzó 7 milliárd forintot csak másfél éves könyörgés után adták oda, pedig ez a budapestiek alapvető érdeke. De mégis az a legvalószínűbb, hogy a kormány rájött, valahogy fel kell jutnia a várba, hiszen ott lesz kormányzati negyed, és még a kormány tagjai közül sem járhat mindenki helikopterrel.

Egyelőre még kevesen ismerik a baloldal programját, s mintha azt sem döntötték volna el, hogy Tarlós Istvánnak ki lesz a kihívója, Karácsony Gergely, vagy Horváth Csaba? Van elképzelés arról, hogy milyen megfontolás alapján döntenek majd?

A programunk minden fővárosi polgár számára szeretne egészséges, tiszta, élhető környezetet teremteni.

Budapesten legnagyobb problémája, hogy minden évben kétezren meghalnak a levegő szennyezettsége miatt, százezrek megbetegednek és minden második budapesti szenved a levegő szennyezettsége miatt. Évente legalább százezer négyzetméter parkot is akarunk telepíteni, minden budapesti baba után egy fát akarunk ültetni és a legnagyobb környezetszennyező vállalat, a BKV buszait elektromos meghajtásúra akarjuk cserélni. Programunk tehát mindenekelőtt az élet védelmét szolgálja, és a minőségét javítja. Ezért követelünk szabad és tiszta levegőt. Konkrét és átvitt érelemben is ragaszkodunk a szabadsághoz.

Mit válaszol a kérdésre, tehát hogyan döntik el, hogy ki lesz a kihívója Tarlós Istvánnak?

Tavasszal Budapesten minden választókörzetben ellenzéki győzelem született, ahol sikerült közös jelöltet találni. Jövőre is

akkor lesz legnagyobb az esély, ha a Fidesz emberével, Tarlóssal szemben egyetlen ellenzéki jelöltet állítunk. Közös jelölt kell, és ide nem számítom bele a Jobbikot.

Azt javaslom, hogy a budapestiek döntsék el, akár előválasztáson, hogy az induló ellenzéki jelöltek közül kinek a programja a legszimpatikusabb és leghitelesebb.

Az előválasztás az ön személyes véleménye, vagy a pártja is hozzájárulását adta ehhez a kezdeményezéshez?

Az én politikai közösségem számára ez praktikusnak látszó megközelítés, de tudomásom szerint támogatja a Párbeszéd és a Demokratikus Koalíció is.

Van más módszer?

Nem tudok más olyan módszert, amely segítségével demokratikusan eldönthető lenne a közös jelölt személye. Az

előválasztáson lehet leginkább eldönteni, hogy a budapestiek kit akarnak.

Az elemzők szerint Tarlós István jó eséllyel nyerhet, ami azért érdekes, mert a főváros – ahogy mondta – inkább az ellenzéket támogatja. Van visszajelzésük arról, hogy a jelöltjeikkel, vagy a programjukkal van baj?

Szerintem

Tarlósnak semmi esélye nincs a győzelemre, ha az ellenzék egységesen kiáll az egyetlen közös jelölt mögött. Ha a Fidesz jelöltjével szemben egy demokratikus ellenzéki jelölt áll fel, akkor garantáltan győzni fog.

Eddig nincs jele összefogásnak, sőt miután az LMP akarva-akaratlanul hozzásegítette Orbán Viktort a kétharmadhoz, már szinte el is kötelezte magát Puzsér Róbert mellett. Ezzel oda a közös jelölt, és tuti az ellenzéki bukás?

A választók okosak! Meg tudják különböztetni az önjelölteket azoktól, akiknek el is hiszik, hogy a vállalt programjukat képesek megvalósítani. Miután tavasszal

 

Egyedül nem megy. Ez azért is igaz, mert ha tavasszal az LMP hajlandó együttműködni öt budapesti körzetben, akkor az ellenzék nem 12, hanem a 18-ból 17 helyen szerzi meg a győzelmet. Ebben nincs kétharmad, és nincs az a fenyegetettség, hogy a kormány még mit vesz el Budapesttől. Persze minden ellenzéki pártnak le kellene vonnia a tanulságot abból, hogy a budapesti jó szerepléssel szemben vidéken katasztrofálisan rossz eredmény született.

Még Demszky Gábor is jelezte, hogy ha felmérgesítik, akkor ringbe száll. Ön szerint van esélye?

Kérdés az, hogy egy esetleges előválasztáson a budapestiek hogyan vélekednének. Az biztos, hogy Demszky Gábor 20 éves vezetése alatt komoly eredményeket ért el, hiszen mindig kiállt Budapestért, ellentétben Tarlós 8 éves ténykedésével, ami tele volt kudarccal.

Olvasta, hogy Demszky azért is bírálta a teljes ellenzéket, mert képtelen az utcára vonulni, és kiállni fővárosiakért? Miért nem teszik meg ezt?

Mert szerintünk nem ez a megoldás. A választók nem akarnak politikai jelszavakat skandálva az utcára vonulni, hanem a hétköznapi problémájukra szeretnének megoldást találni. Ebben akarunk részt venni, ehhez szeretnénk hozzásegíteni őket.

A főpolgármesterségért folytatott küzdelem mellett nagy a harc a kerületekért is. Ott már eldőltek a jelöltségek?

A legtöbb helyen előrehaladott tárgyalások vannak. De több helyen egyértelmű jelöltek vannak, gondoljon Angyalföldre és Kispestre, ahol fel sem merül, hogy ne a hivatalban lévő polgármester lenne az esélyes jelölt. Olyan hely persze akad, ahol több az ambíció, mint a pozíció, ott az előválasztás döntheti el, hogy ki lehet a befutó.

Az időközi választásokon elég szép eredményeket ér az ellenzék, de az kérdés, hogy tud-e versenyezni azzal, ha a kormány hatalmas pénzzel és ígéretekkel áll be a helyi jelöltek mögé?

Ez a kormányzati hazudozás már nyolc éve tart, az ígéretek legtöbbje nem valósult meg. Budapesten már a hetedik szuperkórház ötletét koptatja Fidesz. Továbbá a rendszer elfogyasztott már vagy 6-8 egészségügyi államtitkárt is, ennek ellenére az egészségügy helyzete folyamatosan romlik, mára katasztrófális állapotba került. Persze lehet hazudozni, hogy egyszer milyen szuper lesz minden, de ezt egyre kevesebben hiszik már el.

Pedig sok politikai ígéretet hallgathatnak még a választók, hisz az önkormányzati választásig még egy év van hátra. Nem lesz hosszú ez a kampány?

Ezt nem tudjuk. Az biztos, hogy az ellenzéknek még idén egyetlen jelöltre kell szűkíteni a főpolgármester, illetve a polgármester-jelöltek számát, mert a Fidesz boszorkánykonyhájában még nem mondtak le arról, hogy májusban előrehozott önkormányzati választást rendezzenek. Sok olyan jelzést kapunk, hogy a fővárosi, és a vidéki Fideszes önkormányzatok májusi választásra készülnek. Tarlós korai rajtja is ezt jelzi. Ez azonban nem szabad, hogy bennünket, vagy a választókat megtévessze.

A bíró ne a politikának, hanem a törvényeknek akarjon megfelelni

A bíróságoknak a jövőben már kötelező figyelembe venni a fogyasztói jogok védelmét, s emiatt a devizakárosultak jobb eséllyel perelhetik a bankokat a hazai bíróságokon! – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Szepesházi Péter. A Budai Központi Kerületi Bíróság még néhány hétig hivatalban lévő bírája szerint az igazságszolgáltatásnak külön kell mérlegelni a „kiszolgáltatott helyzetben lévő adósok” helyzetét, s ennek figyelembe vételéve kell megállapítani, hogy a bank, vagy az ügyfél volt felelőtlen a hitelezés során. Továbbá azt is a „kiszolgáltatott” ügyfél nézőpontjából kell megállapítani, hogy egyértelmű volt-e az árfolyamkockázatról szóló tájékoztató. Szepesházi már korábban bejelentette, hogy a bíróságokra nehezedő politikai nyomás miatt távozik posztjáról.

 

A bírákkal szembeni fegyelmi eljárásnak állásvesztés is lehet a vége.


Már korábban bejelentette, hogy otthagyja a bírói pályát, de ha jól értem még ma is hozott ítéletet. Mégsem szerel le?

De, arra készülök. Jelenleg a felmondási időmet töltöm, ami azt jelenti, hogy az augusztus végi lemondásom után november végiéig még ítélkezem. A munkavégzés alól nem kértem felmentést.

Akkor a bírói kötelmek még érvényesek önre. Talán érdemes azt is tisztázni, hogy az interjúra kért engedélyt a főnökeitől?

Nem kell. Csak azt szoktam elmondani minden interjú elején, hogy nem egy bíróság hivatalos véleményét, hanem a saját véleményemet képviselem, illetve a mozgalmunkét, amely az Egyéni Bírói Függetlenség és Mozgalom.

A hivatalban lévő bírák ritkán nyilatkoznak, ha mégis megteszik, akkor tudomásom szerint főnökeiknek bejelentik. A távozó bírók számára ez nem kötelező?

Senkinek sincs bejelentési, engedélyezési kötelezettsége. Ha a bírák a nyilatkozataik előtt mégis engedélyt kérnek a főnökeiktől, azzal lényegében öncenzúrát gyakorolnak. A bírói nyilatkozathoz valójában csak abban az esetben szükséges engedély, ha az a bíróság hivatalos véleményeként jelenik meg a sajtóban.

Talán úgy gondolják, hogy jobb az óvatosság?

Valószínű, a bíróságokon uralkodó félelem légkörében ez valóban mindennapos. Pedig ki más alkalmazhatná nyugodtan a törvényeket, mint a hivatalban lévő bíró. Nála kevesen ismerik jobban a jogszabályt, de a bíró is ember, neki is emelik a fizetését, előléptetik vagy sem, szóval jobb az óvatosság.

Az ön felmentését, ahogy minden bíróét, személyesen Áder János fogadta el. Nincs arról híre, vajon az államfőnek nem tűnt fel, hogy egyre többen hagyják el a pályát?

Azon a héten, amikor én lemondtam, akkor másik nyolc bíró is bejelentette a távozását. Az államfő véleményét pedig erről sem ismerem.

A Rákosi rendszerben megszüntetett bírói felelősséget kollégáimmal együtt visszaállítanám

De ha a köztársasági elnököt, Áder Jánost érdekelné, hogy ön – több tucat bíróval együtt – miért távozik a pulpitusról, hogy ügyvédként folytassa a bírói pályát, akkor mit mondana, mi a döntésének a legfontosabb indoka?

Másokkal együtt kidolgoztam egy bírósági reformtervezetet, amelyben természetesen benne van a mai rendszer kritikája is. Az általunk elképzelt bírósági rendszer sokkal ügyfél-centrikusabb, szabadabb lenne. Az irányítási hatásköröket jobban megosztaná a különböző vezetői testületek és személyek között. Védeném a bírákat a túlkapásokra is lehetőséget adó értékelési- és fegyelmi eljárásoktól. Azt ugyanis kevesen tudják, hogy a bírókkal szembeni fegyelmi eljárásnak, bíróértékelési szakmai eljárásnak állásvesztés is lehet a vége.

Talán ezzel magyarázható, hogy a bírák egy része igyekszik elkerülni azokat a nehéz ügyeket, amelyben benne van az állam, illetve a politika, esetleg nagy nemzetgazdasági érdekek, mint például a devizahiteles ügyek. Ezekben az ügyekben ma a bíró biztonsági játékot játszik. Talán be sem vallja magának, de formai kifogásokkal próbálja az ügyet érdemi elbírálását megúszni. Esetleg túlbiztosítja magát, hogy elkerülje a karrierjére veszélyes ítéleteket.

Ha viszont a bírák túlzott óvatossága oda vezet, hogy megsértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, akkor azt polgári jogilag, munkajogilag büntetném. A Rákosi rendszerben megszüntetett bírói felelősséget kollégáimmal együtt visszaállítanám, s ha az ítélkező döntésével a tisztességes eljárást sértve vagy önkényesen (nem szimplán tévedéssel) kárt okoz, akkor annak súlyos anyagi következménye lenne – mondjuk 12-18 havi bére erejéig. Ebben az esetben a bíró nem a vezetőinek, vagy a politika változó – vélt vagy valós elvárásainak – akarna megfelelni, hanem a törvényeknek. Lásd: a devizahiteles ügyekben született egyes ítéletek.

Korábban egyik bíró kollégája, Ravasz László azt nyilatkozta, hogy a devizahitel-károsultaknak, akik sokszor földönfutók lettek, még a hazai jogszabályok alapján is meg kellett volna nyerniük a bankokkal szemben indított perek jó részét. De talán majd az Európai Unió Bírósága segítségével megtehetik.  Ön is így látja?

Igen, ugyanis az adott ügyben az uniós bírósági döntése szemben áll a Kúria korábbi gyakorlatával. Ez megerősítette eddigi véleményemet, amely szerint a hazai devizahiteles szerződésekben a fogyasztók védelmének a minimuma sem érvényesült.  Ennek erőteljes változást kéne hozni a bíróságok döntéshozatalára.

Kiderült már, hogy erre hogyan reagált a Kúria?

A legfrissebb közlemény szerint nincs ellentmondás az Európai Uniós Bíróság és a Kúria eddigi gyakorlata között.

Vagyis a devizakárosultak a bankokkal szemben indított perekben továbbra sem nyerhetnek?

Ez csak egyik olvasata a Kúria állásfoglalásának, a másik viszont az, hogy az alsóbb fokú bíróságok már korábban is figyelembe vehették volna a fogyasztói jogok védelmét, s a jövőben ezt szabadabban megtehetik. Ebből következően a devizakárosultak a szerződéseiket az eddigieknél nagyobb eséllyel támadhatják meg a bíróságok előtt. Ezt az utóbbi értelmezést tartom pozitív megközelítésnek, s remélem, hogy a legtöbb ítélkező kolléga is így fogja olvasni és értelmezni a legfőbb bírói fórum két nappal ezelőtt született álláspontját. Ha így lesz, akkor az már tényleg reményt jelenthet a devizaadósok számára.

A „kiszolgáltatott helyzetben lévő adósok” felelősségét másként kell elbírálni

És ez csak az egyik következménye az unós bírósági döntésnek, hisz ön is több esetben kérte az Európai Bíróság állásfoglalását. Minden esetben a banki károsultak mellett foglaltak állást?

Igen, értelmezésem szerint a legtöbb esetben az általam is képviselt ítélkezési gyakorlatot erősítették meg. Az Uniós jogban kiemelten kell kezelni a fogyasztók védelmét, a hatékony jogorvoslatot, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogot. Ez nem minden esetben érvényesült Magyarországon. Az Európai Unió Bírósága egy új jogi kategóriát is létrehozott, ez pedig a „kiszolgáltatott helyzetben lévő adósok” köre. Ez új megfogalmazásnak számít az uniós ítélkezésben is, s a „kiszolgáltatott” megfogalmazás segítheti a magyar bírákat annak megállapításában, hogy elsősorban a hitelt felvevő, vagy a bank volt felelőtlen a hitelezés során. Továbbá azt is a „kiszolgáltatott” ügyfél nézőpontjából kell megállapítani, hogy egyértelmű volt-e az árfolyamkockázatról szóló tájékoztató.

Vagyis mérlegelni kell, hogy a banki adós felelőtlenségből veszi-e fel a hitelt, vagy azért, mert kiszolgáltatott. De mi a különbség?

A kiszolgáltatott adósnak kisebb a felelőssége, s jóval alaposabban kellett volna tájékoztatni az árfolyamkockázatról. Ezt egy fontos megállapításnak érzem, de folyamatban van még több döntés, remélem, sikerül a fogyasztói jogok hazai érvényesülését tovább erősíteni.

Vannak tehát sikerei. De így nem egészen logikus, hogy ön, aki fiatal, energikus bíró, aki hisz a függetlenségben, nem akkor jár el helyesen, ha a helyén marad, s ítéleteivel igyekszik a törvényességet szolgálni?

Kétségtelen, ez logikus felvetés, de pl. tőlem egy újabb döntéshozatali eljárási indítvány az Unió Bíróságára, az azt megelőző 6-hoz képest már nem annyira lenne meghatározó részemről, mint az első néhány. A folyamat elindult, nélkülem is folytatódik. Azért is távozok, mert a Bírói Függetlenség és Felelősség Mozgalom tagjai – köztük magam is – radikálisabb reformprogramot szeretnénk, mint a társaink többsége, azaz kívülről többet tudok már elérni. Persze mások is le akarják vetni Handó Tünde és az Országos Bírói Hivatal önkényét, de hozzájuk képest mi sokkal radikálisabb átalakítást szeretnénk, amire most nincs lehetőség. Egyfajta plafont érzékelünk a mozgalmunk rövid távú támogatottság-növelésében, ezért inkább átadjuk a helyünket olyan bátor reformereknek, akik nem annyira a bírói kar saját, nem Handó eredetű hibáival foglalkoznak hangsúlyosan, hanem érthető módon elsősorban Handó Tünde erőszakos uralmával szemben.

A „hazaárulók” beköltözhettek Handó Tünde fejébe!

Volt olyan eset, amikor önnek előírták, hogy az önre bízott ügyekben milyen döntést kell hozni?

Nem, én minden esetben elolvastam a Kúria jogegységi döntését, illetve az ezzel ellentétesen fogalmazó szakirodalmat, s ezután jó lelkiismerettel igyekeztem dönteni. Emiatt a függetlenség miatt aztán „nem fekszem jól” a mindenkori vezérkarnál, s indítottak ellenem különféle vizsgálatokat; nem egy esetben bírói alkalmatlansági eljárásokat is kezdeményeztek ellenem.

A nagyközönség a bírói rendszeren belüli elméleti vitákról, küzdelmekről aligha tud bármit is, de a felmérések szerint mégis csökkent az igazságszolgáltatás presztízse. Ezt ön is érzékeli?

Az igazságszolgáltatás, így az állam tekintélye, az intézmények renoméja sokat kopott az utóbbi időben, s ezt megérzik az állampolgárok is. Akik nyilván nem tudják úgy megfogalmazni az igazságszolgáltatás problémáit, mint a jogszociológus Fleck Zoltán, vagy Bencze Mátyás. De az emberek a saját bőrükön érzik, hogy itt valami nincs rendjén. Ha másból nem, akkor abból, hogy a kiszolgáltatott devizaadós kisemberek milliós adóssága duplájára, triplájára nő, elvesztik otthonaikat, s utcára kerülnek, mert a bankok olyan hiteleket ajánlottak nekik, amelyeknek törlesztő részleteit már nem képesek fizetni. S a bíróságok mégis a bankoknak adnak sokszor igazat.

Persze tudjuk, hogy a bírák többsége jól látja el a feladatát, de az ügyeknek legalább a 95 százalékát kellene gyorsan, hatékonyan, igazságosan, közmegelégedésre lezárni, úgy, hogy az állampolgárok elégedettek legyenek, s egy gyors, megbízható, igazságos bírói rendszer képe jelenjen meg a társadalom előtt. A helyzet azonban nem ennyire jó.

Nagy elégedetlenség bontakozna ki, ha az orvosok a betegeiknek csupán a 60 százalékát tudnák meggyógyítani, ennyi hibátlanul döntő bíró is biztosan akad. Viszont ha az ítéletek 40 százaléka megalapozatlan, szakszerűtlen, az állampolgárok igazságérzetét sértő, akkor az legalább annyira szörnyű, mintha 40 százaléknyi beteget az egészségügy nem tudna meggyógyítani. Ami szörnyű lenne, s legalább ennyire borzasztó, ha a bírói rendszer ennyi hibával dolgozik. Pedig ma nagyjából ez a helyzet.

Óriási probléma a devizahitelesek ügye, ez rengeteg fájdalommal, nélkülözéssel jár, s amit közel egy évtizede képes napirenden tartani a társadalom igazságérzete. Erre gondol?

Igen, s közben persze a bírói rendszer presztízsét rombolja, mert nem képes megnyugtatóan lezárni az ügyeket.  Van olyan álláspont, amely szerint a bírónak valamiféle „papírjogot” kell alkalmazni, s nem dolga a társadalmi problémák megoldása. Ezt e felfogást szerintem „túltolta” a bíróság már 2011 előtt is, de azóta még inkább. Emlékeztetnék arra, hogy a Kúria elnöke, Darák Péter a csalódott devizahiteleseknek az első jogegységi döntés meghozatalakor – amikor nem nyilvánították érvénytelennek a devizahiteleket – az mondta, hogy a bíróság nem alkalmas tömeges társadalmi problémák megoldására.

Ön szerint ez nem így van?

Szerintem nem csak alkalmas rá, de ez a feladata! Természetesen nem a szociális problémák megoldására gondolok, de időnként még abban is sokat segíthet. Viszont gondolok a devizahiteles ügyek tisztességes, a törvény szellemének megfelelő lezárására, lásd a már említett fogyasztói érdekvédelem mérlegelését, amire az érvényben lévő jogszabályok szerint is lett volna mód. Mégsem történt meg.

A bírák egyfajta függetlenségi harcot folytatnak az Országos Bírói Hivatal elnökével, Handó Tündével szemben, aki a fideszes Szájer József felesége. A harc az Országos Bírói Tanács keretei között is zajlik, ez a testület ellenőrzi Handó Tündét, aki a politikai hatalmat jeleníti meg. Képesek a bírák ellenállni?

Szerintem a kollégáim nagyon jól vizsgáznak, keményen kiállnak a függetlenségért, hiába fenyegetik szinte folyamatosan őket, nem rettennek meg attól a sok fenyegető ostobaságtól, amelyek egyes sajtótermékben megjelennek. Tudomásom szerint ezek az üzenetek csak látszólag érkeznek a politikától az adott média felé, sokkal inkább az elnök asszony álláspontját túllihegők megrendeléséről van szó, remélhetőleg nem az OBH elnökéé. Ha az utóbbiról van szó, akkor az egy fokkal jobb, mintha nyers politikai fenyegetéseket hallanánk.

Ámbár azt hallani, hogy Handó Tünde is lehazaárulózta azokat a bírákat, akik nem értenek egyet a közigazgatási bíróságok létrejöttével. Legalábbis neki tulajdonítják ezt az értékítéletet.

Ez hasonlóan abszurd, mint az a támadás, amely azért bélyegezte meg, s tulajdonította a néhány évvel ezelőtti bírói akadémiai képzést Soros Györgynek, mert az oktatáson a milliárdos által támogatott civil szervezetek szakértői adtak elő. Mindezért a szervezőket bírálták, miközben Handó Tünde hagyta jóvá a képzés tematikáját. Tehát ezek a „hazaárulók” beköltözhettek Handó Tünde fejébe, amikor jóváhagyta, hogy a Helsinki Bizottság szakértői előadásokat tartsanak a bíráknak. Az ilyen dolgok teljesen nevetségesek, nem is érdemes velük foglalkozni.

Olyanok is akadnak, akik szembeszállnak, Vasvári bíró be is perelte Handó Tündét, s ha jól tudom első fokon nyert is. Tehát a jogérvényesítés még járható út?

Igen, jelen pillanatban azt tartanám nagyobb problémának, ha a jogalkotó, tehát a törvényhozó – látva, hogy az OBH jelenlegi vezetése és irányvonala milyen sok kárt okoz az országnak – úgy oldaná meg ezt a dilemmát, hogy az Országos Bírói Tanácsot választatná újra, vagy szüntetné meg. Ez valóban veszély, amit a bírói kar már nem tudna kivédeni, s ezzel meg is szűnhetne az önállósága.

Talán nincs is erre szükség, hisz jön a közigazgatási bíróság, amit elvileg a politika a saját szája íze szerint alakít. Az ide kerülő ügyek feltehetően a hatalom érdekeinek megfelelően dőlnek majd el. Ez megóvja a „rendes „bíróságokat”?

Az alkotmányjogi könyvek passzusai szerint a közigazgatási bíróságok létrejötte lehet előnyös változtatás is. Sok országban eredményesen működik ilyen bíróság. Sok más mellett előnye lehet, hogy a bíróságok ellen lefolytatott perekben az elkülönülő új bírói szervezet közigazgatási bírái dönthetnének.

Ami viszont hátrány, hogy ha létrejön a közigazgatási bíróság, akkor bizonyos elképzelések szerint a hatáskörébe tartozhatnak majd a politikusok által indított személyiségi jogi perek is. Ugye azt tudjuk, hogy a létrejövő bíróság várható vezetője, Patyi András különös karriert fut be. Miután kinevezték a Kúriára, már két nap múlva tanácselnök lesz, s vélhetően ő lesz a közigazgatási bíróság elnöke is. Ez nem szokványos gyorsaság.

Patyi Andrásról azt is illik tudni, hogy közel öt évig volt a Nemzeti Választási Bizottság elnöke, ami a Fidesz nélkül ugye nem jöhetett volna létre, s akkor még az Államreform Bizottság elnöki posztját nem is említettem.

Ezt nem szeretném kommentálni, mert november 30-ig még bíró vagyok, s ennek a kérdésének közvetlen a pártpolitikai összefüggése is.

Értem, de arra talán válaszolhat, hogy ön visszatérhet-e még a bírói pályához?

Igen, egy jó forgatókönyv esetén. Hiszen azt is el tudtam volna képzelni, hogy életem végéig bíró maradok. De a demokrácia kiteljesedésére várni kell.

Ez viszont furcsa válasz, hisz ha a bírói intézményrendszer demokrácia-deficittel küzd, akkor ön leendő ügyvédként ennek is ki van szolgáltatva, nem gondolja?

Van benne igazság, de úgy gondolom, hogy a bírák többsége jól végzi a feladatát, csak nem elegen, s abban reménykedem, hogy az általam képviselt ügyek zömmel ezekhez a bírákhoz kerülnek majd.

Titokban készülnek a „halállisták”

Rövidesen kiderül, hogy a kormány hány embert rúg ki a közszférából. A korábbi bejelentések szerint 15-20 százalékos lehet a létszámleépítés, de az csak a jövő héten derülhet ki, hogy kiket érint az elbocsájtási hullám. A hírek szerint a „halállisták” a legnagyobb titokban készülnek a minisztériumokban. ” A Független Hírügynökség úgy tudja, hogy a leépítések előkészítésébe a szakszervezeteket eddig nem vonták be, holott ezt törvény írná elő. A Fühü-nek nyilatkozó Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke úgy látja, hogy a kormány elbocsájtási terve azért is irreális, mert a közszférában munkaerőhiány van, például ezért életveszélyes hely ma a kórházak sürgősségi osztálya. De fenyegető a pedagógushiány, illetve az állami hivatalok túlterhelése, hisz veszélybe kerülhet a nyugdíjfizetés, vagy az állami alkalmazottak fizetésének kiutalása is.

 

 A legnagyobb titokban állítják össze a halállistákat a minisztériumban, ebbe a munkába a szakszervezeteket is be kéne vonni. Van, ahol megtörténik?

Sehol, pedig ezt törvény írja elő. A jogsértésre már felhívtuk a kormányzat figyelmét, de eddig semmilyen választ nem kaptunk. Közben krízishelyzet alakult ki a közszféra ágazatainak létszámleépítése, illetve az ebből adódó bizonytalanság miatt. Ugyanis a terület jóváhagyott létszáma – amit a költségvetés is biztosít – 680 ezer, de az alacsony bérek miatt így is százezren hiányoznak a humán közszolgáltatások területéről. Leginkább a fegyveres-rendvédelmi szolgálat küzd létszámproblémákkal, szinte mindenütt kevés a rendőr, a tűzoltó, ezen kívül jelentős számban keresnének pedagógust, közigazgatási-, vagy igazságügyi szakembert is. De olyan alacsonyak a fizetések, hogy a legtöbb meghirdetett munkára nincs is jelentkező, ezért krízishelyzetek alakulnak ki az oktatás, az egészségügy, vagy állami szolgáltatások területén. A legtöbb helyen – a leglátványosabb a sürgősségi ellátás – már komoly katasztrófák is előfordulnak, mert munkájukért az orvosok már nem tudnak felelősséget vállalni. Ugyanilyen megoldhatatlan helyzetekbe kerülnek a tanárok, a rendőrök, a hivatalnokok, akik a vállalt és kifizetett munkaidejük sokszorosát kénytelenek ledolgozni. Feladataik folyamatosan nőnek, emiatt a munkájuk minőségéért már ők sem tudnak felelősséget vállalni. Közben a legmagasabb kormányzati pozíciókból cinikusan, kirúgással fenyegetik őket, ami létbizonytalanságot okoz, stresszel jár. Ennek pedig minden esetben az ország lakói isszák meg a levét.

Állítólag már ezen a héten döntenek a kirúgásokról, s a jövő héten a kormány már nyilvánosságra is hozza az eredményeket. Jöhet az átképzés, adminisztrátorból lehet szülőnő?

Ugyan, ez lázálom.

Ne felejtse el, hogy nálunk a közszférában két hónap a felmentési idő, három hónap a munkanélküli segély.  Ennyi idő alatt öt-, vagy tízezer ember átképzése megoldhatatlan feladat.

Nincs rá kapacitás. Ráadásául nincsenek előkészített, s megvalósítható átképzési tervek. Ezekről még időben kellett volna gondoskodni. Ha a kormány komolyan gondolja, hogy a mai krízisben egészségügyi dolgozókat, rendőröket vagy alkalmazottakat válogatás nélkül akar utcára tenni, akkor borzasztóan nagy hibát követ el.

Említette, hogy a szakszervezeteket nem vonják be a létszámleépítésbe, de ha a kormány konzultálna, akkor önök tudnák, hogy kit kell kirúgni?

A szakszervezet javasolt volna egy olyan munkaerő-piaci programot, amely segítségével az ország áthidalhatta volna azt a sokkot, amelyet a hirtelen bekövetkező kirúgási hullám előidézhet. Nálunk csak két hónap a felmondási idő – az európai országokban nem ritka a két év – ennek a statáriális eljárásnak hatását mindenképp tompítani kell. Az elmúlt egy évben erre mi nyitottak voltunk, de a kormányzat elutasította a kezdeményezéseinket.

A közszféra létszámleépítését már egy éve is emlegették, már Lázár János is beszélt a tervekről. A szakszervezet miért nem csinált nagyobb ricsajt?

Mert nem gondoltuk, hogy ilyen fájdalmas, embertelen akcióba a kormány előkészítetlenül belevág. A korábbi bejelentéseket pedig még nem lehetett komolyan venni.

Később az is kiderült, hogy uniós forrásból a kormány 5 milliárd eurót is szerzett végkielégítésekre. Ez nem volt figyelmeztető jel?

Itt nem a pénz a leglényegesebb, hisz ha kevés az orvos, akkor egyre hosszabbak lesznek a várólisták, ami időnként már életeket kockáztat. Ha nincsenek idősgondozók, a rászorultak könnyen utcára kerülhetnek…

Ráadásul eddig egyetlen kormány sem dolgozta ki, hogy a közszférában melyek azok a feladatok, amelyekre a társadalomban nincs szükség, amelyek ellátásáról az államnak nem kell gondoskodni.  A most bejelentett 15-20 százalékos létszámleépítést is hatásvizsgálat nélkül kezdi el a kormányzat. Pedig ennek drámai következményei lehetnek, mert még működik a közszféra, egyelőre tehát még megy a „verkli”, pedig már 100 ezer szakember hiányzik a rendszerből. Ha ezreket tesznek utcára, akkor még több kórházi tragédiára kell számítani, s az állami szolgáltatás minden területen veszélybe kerülhet.

Az egészségügy krízishelyzetről van már fogalmunk, főleg ha a sürgősségi osztály folyosóján halnak meg az emberek. De az irodai szolgáltatás elmaradása aligha jár közvetlen életveszéllyel. Legfeljebb lassabban kerül a pecsét az engedélyekre. Ilyen volt már, nem?

Ez nem ilyen egyszerű. Működik az országban egy központi közigazgatási szerv, a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság, ahol a feladatok ellátásához ezeregyszáznál is több szakemberre van szükség. Viszont jelen pillanatban – az alacsony fizetések és a magas munkaterhek miatt – az intézménynek csak 700 dolgozója van, s hetente újabb munkatársak, vezetők távoznak.

Közben a polcokon folyamatosan szaporodnak az elintézetlen ügyek dokumentumai, amelyek a nyugdíjak megállapítását készítenék elő, illetve vannak olyan tennivalók, amelyek révén hárommillió háromszázezer nyugdíjas időben és hiánytalanul megkapja a havi járandóságát. Ha ez a hivatal képtelen lenne a feladatát ellátni, akkor abból lehetnek tragédiák. De említhetném még a Kincstárat is, amely közel egymillió ember fizetésének a számfejtését végzi. Óriási a fluktuáció, ennek ellenére létszámcsökkentésre utaló lépéseket terveznek. Miközben a legkisebb zavar is komolyan befolyásolja a társadalom hangulatát. És sajnos vég nélkül sorolhatnám a példákat!

Tudják pontosan, hogy hány embert akarnak elküldeni a közszférából?

Pontosan nem, ugyanis június 24-e óta teljes a létszámzárlat a központi közigazgatás szerveinél. Ez azt jelenti, hogy A nyugdíjba vonulók helyett, vagy akinek a szerződése lejárt, új embert nem vehettek fel. De egy 300 főt foglalkoztató intézménynél 100 dolgozót elküldhettek azért is, mert közfoglalkoztatottak voltak. Előfordulhat, hogy néhol már az alkalmazottak 40 százaléka hiányzik. Ha egy ilyen intézmény létszámának a további 15-20 százalékát kirúgják, akkor már nem képesek a feladataikat ellátni. Úgy gondolom, hogy

a hivatalok létszámának leépítését csak az intézmény feladatainak a csökkentésével lehet végrehajtani.

Ha a munkateher változatlan marad, akkor veszélyes az embereket utcára tenni.

Pedig Demján Sándor korábban azt mondta, hogy a közigazgatásban 350 ezer felesleges alkalmazott van. Át kéne az egész rendszert szervezni, a 160 rosszul működő kórház helyett kéne 20 jól szervezett gyógyintézmény. A német oktatásban dolgozik az alkalmazottak 9 százaléka, Magyarországon viszont a 20 százaléka. Megfontolandó számok, nem?

Ugyan, nagyot mondani bárki tud, főleg ha nem ért a dologhoz. Aztán persze jöhet a feketeleves, amit kanalazhat az egész társadalom, ha az egészségügy átalakítása tovább folytatódik. Csak most látjuk azt is, hogy a felsőoktatással mit tervez a kormányzat. Ennek is drámai hatása lehet.

Ugyanakkor a bürokrácia leépítése az egész ország érdeke, amivel a társadalom is egyetért. Talán ezért nézik közönyösen, hogy a közalkalmazottak ezrei kerülnek utcára?

Nézze, a bürokrácia csökkentésével mi teljesen egyetértünk. A szakszervezetünk készített egy konzultációt, amely egyértelműen mutatja, hogy mi is csökkentenénk a bürokráciát, de ehhez elsőként az egyes intézmények felesleges feladatait kellene leépíteni. Ha az állam ezt nem teszi meg, akkor az a végzetes helyzet állhat elő, hogy a már hiányzó 100 ezer ember munkáját kell majd további 15-20 százalékkal kevesebb dolgozónak ellátni. Ezt tartósan nem fogják bírni az emberek, tehát ez nem fog menni!

Tehát elsősorban azt kell eldönteni, hogy az állam mely területeken akar kisebb bürokráciát?

Igen, de az állam, illetve a törvényhozás feladata lenne, hogy a bürokrácia csökkentéséről tervet készítsen. Eddig nem láttunk ilyet. Emlegetik ugyan a digitalizációt, ami majd az adminisztrációt csökkenti, de ez nem igaz, mert amíg feladat-csökkentés nem lesz, addig a digitalizáció is csak újabb teher azoknak, akik egyébként is bele vannak döngölve a feladatokba.

Említette, hogy a szakszervezetekkel a kormány ez ügyben sem állt szóba. Az Orbán kormány valóban megnehezítette a hazai érdekvédelmet, de ha elég ereje lenne a szakszervezeteknek, akkor a kormány aligha tudná kikerülni a tárgyalást. Nem gondolja?

Erre a kérdésre nem akarok válaszolni, nem szeretnék ugyanis belebonyolódni abba, hogy miért gyenge nálunk a szakszervezeti mozgalom. Mi ebből a helyzetből ki akarunk törni, csak az önkormányzati tisztviselők esetében öt sztrájkot vittünk végig. Hozzávetőleg 17 ezer embert mozgattunk meg, s ez a tömeg még hatásosabban kiállna az érdekeiért, ha a sztrájktörvény arra lehetőséget adna. Tehát nem vagyunk gyengék, és biztos vagyok abban, hogy a kormány talán kicsit késve, de le fog ülni velünk tárgyalni. Készülünk rá, közel 50 ezer embert kérdeztünk meg, s az alapján alakítottuk ki az álláspontunkat a munkahelyi elbocsájtásokról.

Persze, de ha a szakszervezet valóban erős lenne, akkor a közszférában nem lennének alacsonyak a bérek, továbbá a sztrájktörvény sem lenne szigorú. Gondolom, az állásukat a közszférában félthetik a legjobban. Így van?

Félnek, persze, de mi ezt nem gerjeszthetjük. Mi igyekszünk megtalálni az érdekvédelem lehetőségeit. Optimista vagyok abban, hogy van értelme a harcnak.

Készülnek tehát nagyobb munkabeszüntetésre, esetleg többhetes sztrájkra a közszférában?

Erre nekünk mindig megvan a felhatalmazásunk. Tehát a válaszom: igen, ez bekövetkezhet, de ehelyett inkább az együttműködésben hiszünk, mert a tagjaink érdekeit akarjuk hatásosan képviselni.

Arról egyre kevesebb szó esik, hogy az első Orbán kormány 2010-ben hatalomra kerülve 1 millió új munkahelyet ígért, ebből ön szerint mennyi jött létre.

A foglalkoztatás kétség kívül bővült – ha nem is egymillióval – de ehhez az is hozzájárult, hogy amikor az ígéretet megfogalmazták, akkor a magyar gazdaság épp válságban volt. Jelen pillanatban kicsit több, mint 4 millió 500 ezer foglalkoztatott van, de az is igaz, hogy sok százezer magyar országhatáron kívül, Európában keresett magának munkát. Ha az ország vezetői nem figyelnek, akkor a külföldön munkavállalók száma tovább nőhet, s könnyen előfordulhat, hogy a hazai humánszolgáltatás színvonala tovább romlik.

Hiába lesz gazdag vállalkozói réteg, ha nem működik az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás, akkor megbénul az ország. Tehát ezeknek a szolgáltatásoknak a fenntartása nemzeti cél lenne!

Hiú reménynek tartom, hogy a közszféra létszámcsökkentése megoldja a versenyszféra problémáit. Ráadásul ami tervszerűtlen, ami hiábavaló krízissel jár, az aláássa a jogbiztonságot, rombolja az emberek bizalmát, ez pedig nem lehet cél.

Frölich kontra Köves – két rabbi, egy vita

„Új koncepciót alakítanak ki a Sorsok Házáról, s ehhez ismert történészeket hívnak majd, hogy átalakítsák a Schmidt Mária által tervezett holokauszt kiállítást” – ígérte egy vitán Köves Slomó, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija. Vitapartnere Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija szerint hiba volt a Sorsok Háza Múzeumot a zsidó szervezet tulajdonába adni, mert az nemzeti ügy. A Bálint Házban megrendezett vitán Köves Slomó nem nevezte meg azokat a szakembereket, akik átalakítják majd a Schmidt Mária által elkészített, de nemzetközi szaktekintélyek által keményen bírált koncepciót.

Rabbi vitatkozott rabbival. A szervezők azt tervezték, hogy Köves Slomó Heisler Andrással, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökével vitassa meg azt, hogy valóban szolgálja-e a holokauszt ügyét, ha egy kis zsidó szervezet a kormánytól elfogad egy 7.5 milliárdos ajándékot. Ennyibe került ugyanis a Sorsok Háza, plusz a kormány további 2.5 milliárdot is kilátásba helyezett. Továbbá végrehajtható-e az a koncepció, amelyet Schmidt Mária történész készített elő. Ő ugyanis másokkal ellentétben a Horthy-rendszert egy többpártrendszeren alapuló parlamenti demokráciának tartja, korábbi írásai szerint nem a magyar nép, hanem az országot megszálló németek követtek el történelmi bűnöket. Schmidt szerint Magyarország mindig az elnyomottak oldalán állt, hősiesen vette fel a harcot a megszállókkal szemben, s mentette az üldözötteket.

Frölich felidézte, hogy a történész-asszony szemlélete szerint a Horthy-rendszer a történelem áldozata, a holokauszt, a világháború pedig pusztán marginális ügy.

A vita során Köves kifejtette, hogy ezzel a felfogással nem ért egyet, véleménye szerint a Horthy-rendszer és az állam felelősségéhez nem fér kétség, hisz az antiszemitizmus része volt a kormányzó évtizedes politikájának.

Mindebből úgy tűnt, hogy Köves Slomó tisztában van ugyan azzal, hogy a kormánytól ajándékként elfogadott Sorsok háza koncepciója történelemhamisító szemléletre épül. Egy más összefüggésben az egyházi vezető viszont elfogadóan arról beszélt, hogy a kormány az eredeti tervek szerint fejezi be a beruházást. Az EMMIH majd csak ezután veszi át a kész beruházást. Ebből az következik, hogy az eredeti Schmidt Mária-féle koncepciót is készen kaphatja az egyház. Ez viszont kizárná Köves másik állítását, amely szerint nincs olyan kész elképzelés, amelyre pusztán rá kéne tenni a kóserség pecsétjét. Tehát valóban új történészeket hív majd, esetleg még a Mazsihisz képviselői számára is kinyitja az ajtót, s talán valóban születhetnek új forgatókönyvek.

Szükség is lenne rá, hisz Frölich Róbert felidézte a jeruzsálemi Jad Vasem intézet elhatárolódó nyilatkozatát is, amely szerint

a korábban nyilvánosságra kerülő koncepció nem szól a magyar kormány és a parlament által 1938-tól kezdődően elfogadott zsidóellenes törvényeiről, a több tízezer áldozatot követelő munkaszolgálatról és a magyar hatóságok tevőleges részvételéről a magyar zsidóság gettósításában és Auschwitzba deportálásában.

Az intézetben emiatt már korábban levették a kezüket a projekttől.

Az viszont biztosnak látszik, hogy a szörnyű gyereksorsokon keresztül akarják megragadni a holokauszt kiállítás iránt érdeklődők figyelmét. De ez csak az első lépés, külön teret szentelnek majd az antiszemitizmus történetének, a zsidó identitás felmutatásának, továbbá az ezer éves zsidó-magyar együttélésnek, s a magyarországi embermentőknek. Sőt, nem csak a deportálásra, a haláltáborokra is fókuszának.

A vitába belemelegedve

Frölich kifejtette, hogy azzal egyetért, hogy szó essék az embermentőkről, de a szakértők szerint mindössze pár százan voltak, akik életük kockáztatásával is igyekezték menteni a haláltáborok pusztításától a zsidókat, miközben fél millió magyar áldozata volt a holokausztnak.

Ha torzulnak az arányok, tehát ha a kiállításon nagyobb hangsúlyt kapnak az embermentők, mint az áldozatok, akkor az történelemhamisítás.

Végül Frölich Róbert felidézte a Jad Vasem intézet szakértőjének újabb nyilatkozatát, amely szerint ha megvalósul, akkor a kiállítás valóban az ifjú látogatók érzelmeire hat majd, de a tényleges történelmi eseményeket háttérbe szorítja. Nem segít abban, hogy a fiatalok megértsék azokat a komoly okokat, eseményeket, összefüggéseket, amelyek a magyar gyerekek, illetve a magyar zsidók pusztulásához vezettek. És nem segíti annak megértését sem, hogy Magyarország ebben a borzalmas folyamatban milyen szerepet játszott

A vitában Köves Slomó mindvégig azt érzékeltette, hogy tisztában van azzal a felelősséggel, ami a Sorsok háza tulajdonlásával együtt jár.

A rabbi megígérte, hogy ha elkészül a Sorsok Háza új koncepciója, akkor azt nyilvánosságra hozza, s társadalmi vitát kezdeményez.

S jelezte azt is, hogy a múzeumot ért bírálatok között talált már megfontolandó érveket, s azokat később figyelembe fogja venni. Azt viszont a közönség sürgetésére sem árulta el, hogy mikor nyitják meg a Sorsok Háza Múzeumot.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK