Kezdőlap Szerzők Írta Kardos Ernő

Kardos Ernő

Kardos Ernő
149 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Négymillió ember utcára kerülhet

Magyarországon majdnem egymillió végrehajtási eljárás indult, ami négymillió ember kilakoltatásával végződhet. A megdöbbentő adat a devizahitel-károsultak érdekében kezdeményezett politikai vitanapon hangzott el a parlamentben. A vitanap előtt tüntetés is volt az országház előtt, a devizahitel áldozatai kértek maguknak emberséges, s főleg jogszerű elbánást. Köztük volt Szabó József, a Hiteles Mozgalom vezetője.

Tudja, hogy a devizahitel-károsultak tüntetéséről az állam által működtetett, nemzetinek nevezett távirati iroda, a közszolgálatinak tartott televízió és a kormány rádiója még csak be sem számolt?

Nem tudtam, de nem lep meg. Megmozdulásinkról máskor sem adnak hírt.

De a nemzeti válogatott barátságos focimeccséről közben négy hír is megjelent. 

Gondolom, nem csodálkozik ezen.

Mégiscsak egymillió ember nyomora miatt tüntetnek. Ez nem igazi nemzeti ügy?

A kormány nem szívesen szembesül vele. De nem csak a politika kerüli a témát.  Amikor az első bírói döntések megszülettek a devizakárosultak ügyében, akkor zsúfolásig megtelt a Kúria nagyterme. Ma viszont a bíróság még csak nem is hozza nyilvánosságra, ha devizahitelek ügyében döntéseket hoz.

Szóval a sajtó mellett a bíróság is titoktartás fogadott?

Úgy tűnik. Pedig a Kúriának törvény is előírja, hogy a jogerős ítéleteit – határidőn belül – fel kéne töltenie a bíróságok honlapjára.

A vitanapot megelőző tüntetésen látott kormánypárti politikusokat?

Egyet sem. De mi azért kötelességünknek érezzük, hogy felhívjuk a politikusok figyelmét sok ezer társunk tragédiájára. Jelezni akarjuk, hogy bár őket nem érdekli a sorsunk, mi figyelünk rájuk.

Nemcsak a tüntetést nem láthatták az országban, de még devizahitelesekről kialakult parlamenti vitát sem közvetítették. Tudta?

Igen, sőt, a tüntetés után mint érdekvédőként többen nem jutottak be az országházba. Sorstársaink azért telefonon beszámoltak a vita részleteiről, a foszlányok tehát eljutottak az utcára.

Érti, hogy ez kinek jó?

Csak találgatni tudok. Viszont az meg tény, hogy ma 900 ezer banki szerződésből eredő végrehajtás van Magyarországon. Ez az adat borzasztóan sok ember nyomoráról szól, bár a kormánypárt szerint egy családnak több végrehajtási ügye is lehet. Mindenesetre sokkal lényegtelenebb témákról rendre beszámol a kormányzati sajtó, nem is említem a nemzeti konzultációkat.

Tudjuk, a cél az, hogy amiről a média beszél, az van, amiről nem beszél, az nincs!

A magyar parlament tehát lényegében a nyilvánosság kizárásával vitatta meg ezt a nemzeti ügyet. Ennek ellenére azt talán az utcára telefonon kijutó hírfoszlányokból is tudja, hogy a politikusok egymásra kenték a devizahitelezés felelősségét. A szocialisták be sem mentek a terembe, a Fidesz pedig a korábbi kormányokat okolta mindenért. Ön azért tudja, kié a felelősség?

Persze, ezt mindenki tudja. Varga Mihály és a Fidesz nélkül nem lett volna Magyarországon devizahitel, amit 2001-től folyósítanak. A szocialista kormányzat pedig 2004-ben kiterjesztette a lakásvásárlásokra is. Pedig a svájci jegybank még időben figyelmeztette is a hazai pénzügyi vezetőket az árfolyamkockázatra, illetve arra, hogy ennek veszélyére fel kell hívni az állampolgárok figyelmét. Hiába.

A kormány felelőssége mellett az ellenzéké is vizsgálható, mert mindenki jelezhette volna a kölcsön veszélyét?

Természetesen. Hatalomra kerülve 2013-ban Orbán Viktor ultimátumot adott a bankoknak, hogy rendezzék a devizahiteles problémát. Ellenkező esetben a kormányzat tesz rendet. A vége az lett, hogy az addig bankellenes kormányfő és a pénzintézetek vezetői megállapodtak. Ennek része volt a kölcsönök forintosítása. Viszont a paktumban a bankszövetség azt kérte, hogy a kormány akadályozza meg, hogy a károsultak pereljék a bankjukat. Az üzletet megkötötték, ennek isszuk most a levét.

Vagyis úgy érzi, hogy a bíróságokat befolyásolta a kormányzat?

Így igaz, a miniszterelnök ugyanis „megrendelte” a Kúriától az első jogegységi határozatot, amelyre alapozva születtek a devizahiteles törvények. Mi pedig hiába fordultunk az alkotmánybírósághoz, hiába érzetük úgy, hogy sérültek a jogaink, akkor már késő volt. Csapádba estünk.

Ugyanakkor a kormány bevezette a végtörlesztést, az árfolyamgátat, s persze a forintosítást, és az eszközkezelőt. Tehát kísérletet tettek a helyzet megoldására. Ezek semmit nem segítettek?

A végtörlesztés leginkább a tehetőseknek jelenthetett megoldást, a többség kimaradt ebből a lehetőségből. Pedig a mentőakció úgy indult, hogy mindenki „végtörleszthet” kedvezményes árfolyammal.

Akik a banki kartell miatt nem tudtak szabadulni a devizakölcsöntől, szinte semmilyen támogatást nem kaptak. Akik viszont az árfolyamgátat választották, nemrég szembesültek vele, hogy csak elodázták a problémát.

A kormány azt állította, hogy senkit nem hagynak az út szélén, ezért a kilakoltatásokat felfüggesztik, s befagyasztják az árverezést is. Gondolja, hogy ez a megoldás irányába tett lépés, vagy inkább a közelgő választásoktól félnek?

A kormány azért függesztette fel a kilakoltatást, mert ősszel már hűvös van, s tavasszal pedig még hideg. De az elmúlt években is fáztak az utcára került emberek, csakhogy akkor nem közeledett a választás. Nyilván nem akartak olyan címlapokat közvetlenül a választások előtt, amelyek az utcára kipakolt embereket mutatják.

Korábban voltak emiatt emberi, családi tragédiák?

Elég sok. Vannak, akik öngyilkosok lettek, mások külföldre menekültek.

Van egységes elképzelés arra, hogy az emberek százezreit megnyomorító devizahitelezés problémáit hogyan lehetne ma megoldani?  

A tüntetésen is láthatta, hogy nagyon sok egyesület alakult a károsultak védelmére. Mindenki dolgozott ki megoldási javaslatokat, amelyek lényege, hogy a szegényeknek, a rászorulóknak is segítsen a kormány. Évek óta küldjük javaslatainkat a politikusoknak, valamint többször írtunk a köztársasági elnöknek is.

Válasz?

Nincs érdemi válasz!

A devizahiteles vitából az derült ki, hogy pénz még lenne a megoldásra, hisz a Magyar Nemzeti Bank jól keresett a devizahitelezésen. A jegybank közel 150- 200 milliárdos nyereségét szét lehetne osztani a rászoruló családok között?

Ezt a parlamentnek kéne eldönteni, de erre ma kevés a hajlandóság. Ráadásul a politikai elit fel sem ismeri a valóságos problémát. Hiszen a bankok tisztességtelen szerződésein túl gond az is, hogy tíz év után sincs Magyarországon pénzügyi fogyasztóvédelem. A rossz tájékoztatás után, mérlegelés nélkül, egyen-válaszokkal utasítják el az adósok beadványait. Ezen kívül – ahogy említettem – nem működik megfelelően a bírói kar, nincs tehát lehetőségünk az igazunk megtalálására.

A közeljövőben európai bíróság is dönthet arról, hogy ha a banki kockázatra nem hívták fel az ügyfél figyelmét, akkor semmis lehet a szerződés. Ez segít a magyar helyzeten?

Tudjuk, hogy több beadvány is az európai bíróság asztalán hever, tehát valamikor biztosan lesz döntés. De a már elkészült dokumentumokat mi nem ismerhetjük meg, mert a Kúria, illetve Handó Tünde nem engedi nyilvánosságra hozni. Kértük továbbá a magyar bírságokat, illetve a kormányzatot, hogy a devizaügyben megfogalmazott álláspontjukat, amelyeket már az unió bírósága elé tártak, hozzák nyilvánosságra. Nem adják ki, mert titkos.

Vagyis közel 15 év után még mindig zavaros a helyzet, az együttműködés helyett politikai sárdobálás van, közben az áldozatok száma nem csökken, hanem folyamatosan nő. Amíg a parlamentben elhangzik egy ellenzéki kérdés, s a miniszter megengedheti magának, hogy végtelenül cinikus választ adjon rá, addig hiába tartanak itt vitát a banki károsultak ügyének a megoldásáról, vagy bármiről, addig ez a politikai elit képtelen megoldani bármit.

„Az elemzőknek gőzük sincs, hogy mi van ebben az országban!”

„Ha az ellenzéki pártok a kormány megbuktatása helyett egymás szavazóinak elcsábítására törekszenek, akkor annak súlyos választási vereség lesz a következménye” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek a Magyar Progresszív Mozgalom megalapítója. Tarjányi Péter szerint a Fidesz márpedig megbuktatható, s az Orbán rezsim emberei – a főügyésszel, Polt Péterrel az élen – elzavarhatóvá válnak. A demokrácia visszaállításához nincs szükség kétharmados győzelemre, elég lenne az egyszerű többség. A Fidesz leváltásához nélkülözhetetlen viszont a demokratikus ellenzék együttműködése.  

Úgy tűnik, jól halad a mozgalmuk, Balázs Péter alkalmas jelöltnek tűnik, aki akár az ellenzék miniszterelnöke is lehet. Elégedett?

Nem is találkoztam Balázs Péterrel, nem is ismerem személyesen, néha ugyan összefutunk különböző televíziós stúdiók előterében. Valamiért a sajtó próbál engem királycsináló szerepre kényszeríteni, pedig erről szó sincs.

Szóval nem ön, illetve a Magyar Progresszív Mozgalom lenne az a „nemzeti holdudvar”, amely a hírek szerint megtalálta őt. De egyébként jó jelöltnek tartja?

Igen, kitűnő jelölt. Balázs Péter rendelkezik azzal a felkészültséggel és tudással, amely ma szükséges az egyre mélyebb politikai árkok betemetésére, s egy normális ország létrehozására.

Ha ön ennyire elismeri a képességeit, akkor akár a mozgalma is jelölhette volna?

Valóban, de nem ez történt.

Nem arról van szó, hogy egy „névtelen nemzeti kör”, mint jelölő szervezet Tarjányi Péter baloldali, liberális mozgalmával szemben mindenki számára elfogadhatóbb?

Nézze, erről ma már nem érdemes beszélni, semmi jelentősége. Lényeg, hogy van egy jelölt.

Van „b”, vagy „c” tervük, vagyis igaz a Surányi György, vagy a Farkas Ádám jelöltségéről szóló hír, amelyről a hvg.hu írt? Esetleg beállnak a Párbeszéd jelöltje, Karácsony Gergely mögé?

A jelöltről most tárgyalni kell, nem újabbakat keresni. Sokkal fontosabb, hogy az ország ma már nyugalomra vágyik, elege van a Fidesz és a Jobbik által keltett szinte polgárháborús hangulatból. A mozgalmunk legfőbb feladata, hogy a parlament ellenzéki pártjait lebeszéljük az egymás elleni acsarkodásról, a konfliktusok élezéséről, s a biztos bukással járó úgynevezett kétarcú politizálásról.

Az ellenzéki politikusok ugyanis csak látszatra, szavakban törekednek a kormány megbuktatására, valójában egymás ellen vívnak elkeseredett pozícióharcot.

De ezzel a helyezkedéssel csak a saját táboruktól, nem pedig a kormánytöbbségtől csábítanak el szavazókat.  Ebben a harcban pedig csak elbukni lehet.  Pedig a rezsim leváltható. Az ország többsége ugyanis változást akar.  És ha a kormányt leváltani akaró tömeghangulat, illetve a szétforgácsolódott baloldal cselekvése a továbbiakban már egymást erősíti, akkor az ellenzéki pártok nem egymással versengenek, hanem a NER megbuktatásáért küzdenek. Ez a siker záloga! Ezt a felismerést szeretnénk terjeszteni.

Persze az nagy kérdés, hogy az ellenzék többségében baloldali programjával elhódíthatóak-e a jobboldali tábor szavazói?

Vannak problémák, amelyek megoldása nem világnézet függő. Az bármely oldal számára szerencsétlen megoldás, amit egyébként Botka László tett:

meghirdetett egy ellenzéki programot, amitől még aznap elhatárolódni kényszerült minden lehetséges szövetségese, mert saját értékei alapján nem tehetett mást.

Ez kifejezetten ártott az együttműködésnek.

De ideológiától függetlenül kezelni kell a Brexit következményeit, hiszen napnál világosabb, hogy a britek távozása az unióból nagyon hátrányosan érinti majd a kint dolgozó vendégmunkásokat, köztük a magyarokat is. Amikor Botka Lacit a probléma megoldásáról kérdezték, akkor azt mondta, hogy majd „hazahozzuk őket”. Pedig a vendégmunkások facebookon olvasható üzeneteikből is tudható, hogy ez számukra nem megoldás. Tehát a szocialista jelölt olyan módszert javasolt, ami az érintetteket biztos nem viszi el a szavazófülkéhez.

A külhoni szavazás lehetősége már inkább értékfüggő. Tudjuk, Gyurcsány Ferenc amellett kezdett kampányolni, hogy csak a Magyarországon élő állampolgár vehessen részt a választáson, aki az adót is itt fizeti. Ezzel a programmal a keményebb üzenetekre váró baloldali szavazót kétség kívül meg is nyerheti a pártelnök.  Viszont a Fidesz szavazóiból egyet sem hoz el. Pedig az elégedetlen jobboldali szavazatok megszerzése nélkül nem erősödik az ellenzék.  Gyurcsány Ferenc ezt figyelmen kívül hagyja, pusztán az érdekli, hogy a szocialista párttól elcsábítson szavazót. Vagyis ez sem a kormányváltásról szól. Csak arról, hogy a Demokrata Koalíció tábora nagyobb legyen, mégpedig a többi párt rovására. Ami nem növeli a kormányváltás esélyét, hisz a kiábrándult jobboldaliakat kéne elsősorban megnyerni, nélkülük ugyanis nincs választási győzelem.

Lényegében ezt mondja Balázs Péter is, aki szerint olyan jelölt kell, aki az összes ellenzéki párt, bizalmát élvezi, s a cselekvését is képes koordinálni. Továbbá a jobbközép tömegeket is meg tudja szólítani. Ezt kéne megérteni minden kormányváltásban reménykedő párt vezetőjének és persze jó, ha ezt a szavazók is látják.

Miután Botka László másként gondolkodott, s ráadásul stratégiájával eredményeket sem ért el, amiatt puccsolták meg őt?

Szó sincs puccsról, Botka László hozott egy döntést. Távozása a kormányváltás szempontjából jó döntésnek bizonyult, hisz az ellenzék néhány hét alatt több ügyben is előrelépett.  Mi, a Magyar Progresszív Mozgalom tagjai nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen közös jelölt, szülessen meg egy mindenki számára vállalható program, s legyen folyamatos egyeztetés a pártok között.

Ön korábban azt nyilatkozta, hogy az MSZP egy olyan hatalmi harcokkal terhelt massza, amelytől a közeljövőben nem várhatóak épkézláb döntések. Most mégis határozott döntéseket vár?

Igen, mert változott a véleményem, szerintem a szocialista párt kezdi összekapni magát.

Úgy látja, hogy nincs politikai maffia az ellenzék és a szocialisták körül?

Nincs ilyen. Érdekkörök vannak, melyek a politika centrumának mozgását igyekeznek befolyásolni.

Állandó pletykák tárgya, hogy kormányoldal pénzel egyes baloldali politikusokat, akiknek a „bomlasztás” a feladatuk, ezért valójában nyerni sem akarnak. Nem hallott erről?

Hallottam, de nem hiszek a szóbeszédeknek.  A belső ellenzék megsemmisítése legfeljebb évtizedekkel ezelőtt, az „átkosban” volt divat a baloldali pártokban. A kudarcos vezető árulót kiáltott, s így igyekezett kibújni a felelősség alól.

Ma ez már meglehetősen ódivatú lenne, s szerintem az elmúlt hónapban a szocialisták egymással szembeálló hatalmi centrumai letették a fegyvert, s szervezettebbek, döntésképesebbek. Azt is megtanulták, hogy kizárólagos hatalomra nem lehet törni, mert ha sikerül, akkor csak a romokon tudnak uralkodni, aminek semmi értelme.

Ehhez képest a DK elnöke Gyurcsány Ferenc sietve bejelentette, hogy nem kívánnak a szocialistákkal közös listán indulni, de közös miniszterelnököt sem akarnak. Most akkor mi van?

A tárgyalások egyelőre csak elkezdődtek, de nem értek véget. A káros pozícióharc következményeit csak lassan ismerik fel.

Ha az ellenzék minden pártja elfogadná közös jelöltnek Balázs Pétert, vagy bárki mást, akkor a következő lépés egy választási párt megalakítása lehetne, amely közös programmal indul?

Igen, ennek előfeltétele, hogy az egész ellenzék valóban képes legyen csapatban gondolkodni. Különben nem tud majd az egyéni jelöltek, s listák összeállításában megegyezni. Ezen kívül kell egy közös választási program is, amely segít a mozgósításban.

Tarjányi Péter
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A legfontosabb, hogy kormányváltás legyen, s persze kétharmaddal, hogy gyorsabban visszaállítható legyen a demokrácia, a fékek és ellensúlyok rendszere.

Ehhez viszont a Jobbik politikusai is kellenek, de van, aki ellenzi.

Én is azt szeretném, ha a szélsőségesek visszaszorulnának. Elég ránézni Európa térképére: sorra erősödnek a szélsőjobboldali pártok, ami anyagi erőforráshoz is juttatja a populistákat. Ha a hazai erőtérben megerősödnek, akkor középtávon ez lehet veszélyesebb is, mint a Fidesz túlhatalma.

Ez érdekes, mert a Fidesz ma a Jobbiknál szélsőségesebbnek tűnik.  Az egykori uszító párt ma középre tart!

Csak szavakban. Akárhogy is, baljós árnyak jönnek elő, az elmúlt száz év kezd kísértetni, ezért erre a folyamatra nagyon oda kell figyelni. Amerikában több vezető elemzővel találkoztam, s egyöntetű a vélemény, hogy középtávon, tehát pár éven belül – főleg ha valamelyik országban egy szélsőséges párt hatalomra kerül -, akkor még annál is veszélyesebb helyzet alakulhat ki, mint amiben most vagyunk. A szélsőjobb irányába eltolódó Európa még tetszene is Oroszországnak. Ezt néhány évtizede láthattuk már működés közben is, s bénultan állt egész Európa.

Szóval a centrumba igyekvő Jobbikat elutasítja?

Szerintem van a jobboldalon egy óriási tömeg, amely kiábrándult már Orbán Viktor kormányzásából, velük kéne foglalkozni.

Egyébként azt látom, hogy a mai közvélemény-kutatási adatok köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, ahogy a politikai elemzők is elvesztették valóság érzékelésének képességét.

Gőzük sincs arról, hogy mi van az országban.

Viszont ha nincs meg az ellenzék kétharmados győzelme, akkor kormányozni szinte lehetetlen, hisz az egész állam intézményhálózatát – az ügyészségtől, az alkotmánybíróságon át a számvevőszékig – a Fidesz tartja kézben. Egy új kormánynak milyen esély jut?

Nézze, amikor 2002-ben, az első kormányzása után megbukott a Fidesz, akkor az általa addig szigorúan kézben tartott szervezetrendszer napok alatt, kártyavárként omlott össze az államigazgatásban. Ezt közvetlenül megtapasztaltam, mert akkoriban az intézmények átvilágításával foglalkoztam.

De a kétharmados törvények meghozatalához, tehát az ügyészség vezetőjének menesztéséhez viszont biztosan kell a minősített többség. Nem gondolja?

Fogadjunk, hogy a főügyész eltávolítása egy kormány számára nem lehet megoldhatatlan feladat!  Európában igenis van lehetőség a változásra, ha azt egy választott kormány akarja. Ha az ellenzék megnyeri a választást, tehát ha megkapják a felhatalmazást a változtatásra, akkor azt végre is lehet hajtani. Ehhez semmi kétség nem férhet!

A mozgalomból egyelőre Bodnár Zoltán jogász, Lattmann Tamás nemzetközi jogász, s persze Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő ismerős, vannak még többen?

Természetesen, szakemberek, jogászok, közgazdászok, s néhányan pénzzel is támogatnak bennünket. Mi hárman vállaljuk a nyilvánosságot is.

Minden párt szóba áll a Magyar Progresszív Mozgalom vezetőivel? Miért teszik, hisz semmi nem kötelez erre senkit!

Természetesen minden politikussal, szakértővel tárgyalunk, de ezek nem formalizált beszélgetések. Itt csak a racionális érveknek van súlya. Érzik, hogy abban a pillanatban, ahogy megjelentünk, változást hoztunk. Mi vagyunk a vihar, megjelenésünk után felgyorsultak a folyamatok, tisztábban látunk. Tisztábban lát a választó, mert kirajzolódtak azok körvonalai is, akik nem akarnak kormányváltás. Őket természetesen megbünteti a szavazó.

Mi történik, ha az erőfeszítések ellenére kudarccal jár a kezdeményezésük?

Ha egybekovácsolódik az ellenzék, de a győzelem elmarad, akkor teljesen más Magyarország lesz 2018 után. Egy a mainál is rosszabb, nehezen élhető országban fogunk ébredni. A tét tehát nagy.

De már a következő két hónapban kiderül, hogy a képes-e, akar-e az ellenzék a győzelem érdekében összedolgozni. Ha nem lesz együttműködés, akkor csak nagyon rossz eredmény születhet a választáson, mert a szavazók keményen büntetni fogják a demokratikus ellenzéket. Ha ez a forgatókönyv megvalósul, akkor adok önnek egy újabb interjút, s elmondom, hogy kinek, vagy kiknek a felelőssége az ellenzék totális kudarca!

Szívesen mondanám, hogy Orbán buktatott meg, de…

Kisebbfajta szenzáció, hogy újra a VDSZSZ elnöke lett Gaskó István, akit két évvel ezelőtt súlyos vádak kíséretében buktattak meg. A szakszervezeti vezető hiába tiltakozott, a 6 milliós függöny, az 50 milliós bútor, és a 15 milliós benzinszámla véget vetett a karrierjének. Gaskó azonban azt állítja, hogy távozása után meggyengült a munkavállalók érdekvédelme. Az Orbán kormány lényegében betiltotta a sztrájkot, elfogadta a munkavállalók jogait sárba munkatörvénykönyvét. Az érdekegyeztetés helyett általánossá váltak az egyéni alkuk, miközben a szörnyű nemzeti érdekegyeztetés rendszerével hülyítik az embereket. A szakszervezeti vezető nem állítja, hogy Orbán Viktor buktatta meg, de azt sem tagadja, hogy két évvel ezelőtti távozása jól jött a kormánynak.

 

Sokan gratuláltak önnek, amikor megválasztották a VDSZSZ elnökének?

Igen, olyanok is, akiktől nem vártam.

Ismert emberek is?

Igen.

Felhívta például Orbán Viktor is, akivel tegező viszonyban van, s aki az újsághírek szerint barátjának tekinti önt?

Azért addig nem ér el ez a hír.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Gondolta, hogy miután kínos körülmények között távozott a szakszervezeti életből, valaha újra megválasztják még valamilyen posztra?

Távozásom csak azért kellemetlen, mert elképesztő handabandázás kíséretében szerveztek ellenem lejárató kampányt. Valóságos puccs buktatott meg a 2015-ös kongresszuson, amelyen valóban nem választottak újra a vasutas szakszervezet elnökének, de hatalmas taps kíséretében elfogadták az összes általam tartott beszámolót, s a meghirdetett programot is. Így aztán emelt fővel jöttem el, hiszen semmi nem volt igaz abból a sárdobálásból, amiben később részem volt.

Emlékeim szerint az ön által is említett kongresszuson még annyi szavazatot sem kapott, amennyivel a szavazólapra kerülhetett volna. Ezt nevezi puccsnak?

Igen, mindenáron el akartak távolítani a szakszervezet éléről, de munkámról semmi rosszat nem mondtak. A két jómadár, akik a helyemre ültek: Halasi és Bárány feljelentettek ugyan, de a rendőrség az elmúlt két és fél évben semmivel nem gyanúsított meg.

Gondolja, hogy az olajos kezű vasutasok megbocsátották önnek, hogy 6 millióért függönyt, 50 millióért pedig bútorgarnitúrát vett a szakszervezeti székházba?

Na, ezt nevezem én hülye handabandának. A 6 milliós függönyt nem csak egyetlen ablakra kell elképzelni, hanem egy három emeletes épület valamennyi ablakára. Az 50 milliós bútor sem az én külön rezidenciámban díszelgett, hanem az építmény összes irodáját tette munkára alkalmassá. Az engem feljelentő Bárány Balázs – aki ma a szakszervezet alelnöke, s az ellenem irányuló puccs vezetője is – dolgozószobájába ugyanúgy ebből a pénzből vettünk berendezést, mint a többi tisztségviselő irodájába. A puccs idején szándékosan fogalmazták meg ellenem a vádakat úgy, hogy az ön által emlegetett olajos kezű vasutasok, pályamunkások vagy állomásfőnökök még véletlenül se tudják ellenőrizni.

Ön évtizedek óta a szakmában van, igazán dörzsölt vezetőnek számít. Észre sem vette, hogy megpuccsolják?

Nézze, a legjobb barátom tette. Elég volt tizenkét embert megvenni, vagy megfenyegetni.

A luxusbútorok állítólag azért kellettek, mert Orbán Viktor látogatására készültek. Megérte?

Aki látta a berendezést, azt tudja, hogy a megvásárolt bútorok nem számítanak luxusnak. Mint ahogy az sem igaz, hogy a magyar miniszterelnök kedvéért vettük. Ne felejtse, a Liga szakszervezetek olyan komoly konföderáció, amelyhez még vasúti főnök korában eljött Krisztián Kern osztrák kancellár, vendégeskedett nálunk az európai szakszervezeti szövetség elnöke, vagy főtitkára is. Nem fogadhattuk őket olajos padlózatú irodába. Bejárt hozzánk a magyar és a nemzetközi sajtó is, senki nem mondta, hogy felesleges luxus vesz körül bennünket.

Akkor most a 600 ezer forintért vásárolt óráról nem is kérdem, hisz arra is biztos szükség volt…

Ne hagyja ki, vettünk egy modern órát és kész. Egyébként meg 300 ezer volt, de nem ez a legfontosabb.

Gondolom, ennél fontosabb az ön által benyújtott 15 milliós benzinpénz, vagy a százezres vacsoraszámlák. 

Uram, kimondva talán magas az említett összeg. De öt évi üzemanyagpénzről beszélünk, ami évente már csak három millió forint. Keresztül-kasul utaztam az országot, hogy kapcsolatom legyen az alapszervezetekkel.

És a százezres vacsoraszámlák?

Higgye el, nem én ettem meg a pénzt.  Fizettem, ha nemzetközi delegáció vendégeskedett nálunk.

Ha vétlennek érzi magát, akkor miért nem tiltakozott hangosabban?

Védekeztem, de ha az újságírók csak annyit kérdeztek, hogy igaz-e a hatmilliós függöny, vagy az ötvenmilliós bútor, máris vesztett helyzetbe kerültem. Azok az emberek, akik pár ezer forintot sem tudnak ilyesmire költeni, máris bűnözőnek tekintettek. Miközben ismétlem, egy háromszintes épület berendezéséről volt szó.

Majd a rendőri nyomozás igazolja, vagy cáfolja önt. Hol tart a nyomozás, tényleg közeleg a vizsgálat lezárása?

A rendőrségtől szerzett információim szerint november 6-án lezárják a nyomozást, mindeddig még csak meg sem gyanúsítottak semmivel, vádakról pedig végképp nem volt szó.

Odaszóltak a kormányzati kapcsolatai?

Ugyan, ne vicceljen már. Egyébként a kormány igen szigorúan ellenőrizte az általunk elnyert két és fél milliárdos uniós pénz elköltését. Egy hibát sem találtak, egy fillérig elszámoltunk mindennel. A puccsisták pedig költségvetési csalásról ordítoztak. Ennyit az igazságról.

MTI Fotó: Illyés Tibor

Akkoriban bukott meg, amikor éleződött a kormányzattal szembeni szakszervezeti szembenállás. Ön sztrájkkal fenyegetőzött a vasárnapi boltbezárás ellen, de felemelte a szavát a szakszervezeteket lenullázó munkatörvénykönyve ellen is.

Igen, a boltzár ellen Demján Sándorral először léptünk fel. Persze sztrájkkal is akartunk tiltakozni a munkavállaló jogait sárba tipró munkatörvénykönyv ellen. Nem hajtottuk járomba a fejünket, csak azért, mert Orbán kifizette nekünk az úgynevezett Cargo pénzt. Én tárgyaltam Gyurcsány Ferenccel is, de igyekeztem szót érteni Orbán Viktorral is.

Erre máshogy emlékszem, hisz a szocialisták ellen bevetette a meglehetősen politikai színezetű gördülősztrájkot, Orbán Viktor kormánya ellen viszont komoly sztrájkot nem indított. Csak szavakban tiltakozott. Közgazdászként kritizálta a közmunkát. Igaz?

Abszolút, főleg ezt a mai változatát különösen ártalmasnak tartom.

Élesen fogalmazott, amikor a munkatörvénykönyv kidolgozásánál a munkavállalók érdekeit tökéletesen figyelmen kívül hagyták.

Az igaz, hogy a szocialista kormányok idején formálisan működött az érdekegyeztetés. Az egész unió számára példaértékűnek számított a gyakorlat, de érdemi eredményeket azért ritkán tudtunk elérni. Orbán viszont nem hisz az érdekegyeztetésben, ő a háttéralkuk embere. De a hatalmát szolgáló nevetséges nemzeti konzultációt is szörnyű ötletnek tartom, meg is írtam.

Ön nemes egyszerűséggel szemen szedett hazugságnak nevezte a mai érdekegyeztetési gyakorlatot.

Lehet, már nem emlékszem.

Sokkal dühösebb volt, amikor Orbán Viktor módosította a sztrájktörvényt. Arra emlékszik?

Igen, nagyon goromba volt a Fidesz kormány döntése. Egyéni képviselői indítványban elvették a sztrájk lehetőségét.  2010 karácsonyán a nyilvánosság kizárásával szinte titokban módosították a jogszabályt.  Ezt a VDSZSZ ellen, személy szerint ellenem találták ki.

Akkor az is logikusnak tűnhet, hogy miért szerveztek ön ellen puccsot. Az ön barátja, alelnöke, Bárány Balázs, a hírek szerint ott volt az Orbánnal való találkozóján. Nem lehet, hogy felsőbb utasításra, esetleg biztatásra szervezett puccsot?

Nem hiszem. Nekem a kormányban jó kapcsolataim voltak, megmondták volna.

De érzésem szerint azt sem tudta, hogy megváltoztatják a sztrájktörvény. Vagy igen?

Nem tudtam. Amikor aztán értesültem róla, hogy a parlament elé kerül egy nagyon durva, jogfosztó változata a sztrájktörvénynek, akkor próbáltam lobbizni. De akkor már késő volt, utána már nem lehetett érdemben sztrájkolni Magyarországon.

Azóta sem?

Azóta sem!

MTI Fotó: Krizsán Csaba

Az Orbán kormány megszüntette az előrehozott nyugdíj lehetőségét, felemelte a nyugdíj korhatárát, ami ellen ugyancsak tiltakoztak. Ez bőszítette?

Sok kárt okoztak ezek az intézkedések. A rokkantsági nyugdíj megszüntetése különösen, hisz az ország egészségi állapota romlott az utóbbi években. Az ellátórendszer pedig romokban. Tudok olyan vasutasról, aki fél lábbal ment a felülvizsgáló bizottság elé, s megkérdezték tőle, hogy mi a baja. Ezek ellen mi természetesen tiltakoztunk.

Ma ezen intézkedések ellen valaki felemeli a szavát a szakszervezeti világban?

Erre a kérdésére nem válaszolok…

Vagyis nem?

Nincs válasz. Nem lenne etikus.

Bár sokan Orbán Viktor barátjának tartották, de úgy tűnik, ön a kritikus magatartása miatt veszélyes ember is lehetett. Ugye tudjuk, hogy tárgyalt ugyan a szocialistákkal, de zokszó nélkül megszervezte a politikai jellegű gördülő sztrájkot. Semmi nem garantálta, hogy az Orbán kormány durva intézkedései ellen nem viszi ki az embereket az utcára. Nem ezért kellett megpuccsolni?

Szívesen mondanám, hogy Orbán buktatott meg, de nem biztos, hogy igaz. Inkább az a magyarázat, hogy akik a puccsot megszervezték, szerettek volna helyemre ülni.

Amikor végül ön már bukásra állt, akkor Cser Ágnes nem engedte be az egészségügyi dolgozók kongresszusára. Általában így reagáltak a harcostársak?

Előfordult, ami viszont az egészségügyi szakszervezetben történik, az félelmetes. Véleményem szerint Cser Ágnes rendre szabálytalanul választatja meg magát, ugyanis az általa összeállított jelölő bizottsággal minden potenciális versenytársat kinyír. Tehát az esélyesek még a listára sem kerülnek fel, csakúgy, mint a kommunizmus idején. Ha valaki mégis jogorvoslatot szeretne, akkor az ítélet megszületéséig már újabb kongresszuson választatja meg magát. Cser Ágnes ezt csinálja évtizedek óta. A Ligában jól láttuk ezt a törvénysértő gyakorlatot, úgy döntöttem, hogy elindulok ellene, részben az egészségügyi dolgozók miatt. De mint szabályosan megválasztott elnökjelöltet, Cser be sem engedett az ülésterembe.

A közelmúltban megválasztották a VDSZSZ Szövetség elnökének, ami nem azonos a VDSZSZ Szolidaritással, ahol korábban volt. Holott az egész magyar sajtó azt hitte, hogy korábbi helyére kerül vissza.

Valóban, az a szövetség, amelynek ismét elnöke lettem, nem azonos a korábbi munkahelyemmel. Ez egy néhány száz főből álló szövetség, amelynek tagjai nem hittek az ellenem megfogalmazott vádakban, már csak az ártatlanság vélelme miatt sem.  Ismertek, tudták, hogy én nem loptam. Nem is tehettem volna, mert a pénzügyekért egy külön alelnök felelt nálunk.  De ez rövidesen kiderül, mert – ahogy mondtam már – egy hét múlva a rendőrség lezárja az ügyet, amelynek még csak gyanúsítottja sem vagyok. Tehát egy hét múlva szerintem bebizonyosodik, hogy nem loptam egy fillért sem! Addig pedig dolgozunk a kis szakszervezeti szövetségünk programján.

A nagy trükk – béremelés az egészségügyben Cser Ágnes közbenjárásával

Lázár János „nagyarányú” béremelést jelentett be az egészségügyben. A miniszter szerint novembertől nő a szakorvosok, kórházi szakgyógyszerészek fizetése bruttó százezer forinttal, az egészségügyi szakdolgozóknak pedig 12 százalékos béremelést ígért. A kormány döntése azonban nem „rendkívüli” ajándék, hisz ezt az összeget már rögzíti a 2016-ban elfogadott egészségügyi bérfelzárkóztatási program.  Ráadásul a fizetésrendezés csak látszatra tűnik nagyarányúnak, hisz az egészségügyi dolgozók jelentős részének bére ezek után sem haladja meg a garantált bérminimumot! A januártól esedékes újabb központi béremelés után az ágazatban dolgozók újabb csoportja veszítheti el relatív előnyét. Az egészségügyi bértábla ugyanis már nem tükrözi az elmúlt évi bérmegállapodás során kialakított arányokat. Emiatt az elmúlt hetekben az egészségügy szak- és szakmai szervezetei igyekeztek új megállapodást tető alá hozni a kormánnyal, mindeddig sikertelenül. Az egészségügyben működő szakszervezet a bértárgyalásokat sztrájktárgyalásnak minősítette, s igyekezett egy köztes béremelést kiharcolni. Két nappal a kommunikációs trükknek minősülő bejelentés előtt szándékairól kérdeztük Cser Ágnes szakszervezeti elnököt, aki interjút ígért a Független Hírügynökségnek, de aztán meggondolta magát.

 

„A további kérdéseire nem válaszolok!” – csattant fel Cser Ágnes, majd a szakszervezeti vezető dühösen elhagyta a hatalmas tárgyalótermet.  Pedig távozása előtt sem volt hajlandó elárulni szinte semmilyen érdemleges információt a közelmúltban elkezdődött egészségügyi bértárgyalásokról. Holott a téma égető, hiszen ma már minden beteg a saját bőrén érzi, hogy az alacsony fizetések miatt az orvosok, és ápolónők ezrei távoznak folyamatosan az országból, s ma már olyan mértékű az gyógyító szakember hiánya, hogy az emberéleteket is veszélyeztet. Mindezt nem egy elkeseredett páciens, hanem az orvosi kamara elnöke, Éger István állítja.  A drámai helyzet természetesen ismerős az interjú közben hirtelen felugró Cser Ágnes számára is, hisz – ha megkésve is -, de 2016-ban bérfelzárkóztatási tárgyalásokat kezdeményezett az egészségügyi kormányzattal, ám eddig legfeljebb látszateredményeket tudott elérni.

De ne szaladjunk előre, hiszen váltottunk azért néhány szót, mielőtt még Cser Ágnes a legnagyobb meglepetésemre faképnél hagyott. Először csak telefonon, udvarias hangnemben tisztáztuk az interjú időpontját, majd a személyes találkozás is létrejött. A kézfogás után a szakszervezeti székház fellobogózott nagytermébe vezettek. Az csak látszólag apróság, hogy nem az elnök asszony dolgozó szobája felé vettük az irányt, az irányt, ennek később jelentősége lesz. A barátságtalan terem hosszú asztalánál aztán feltehettem az első kérdést, amely azt firtatta, hogy milyen bérkövetelései vannak ma az egészségügyi szakszervezetnek, illetve ha azokat a kormány nem teljesíti, akkor – ahogy ígérték – valóban lesz-e sztrájk a hazai egészségügyben?

Cser Ágnes válaszában először arról beszélt, hogy a jelenlegi igényeik a több, mint tíz évvel ezelőtti, szociálliberális kormányok idején megfogalmazott követeléseken alapulnak. ( Ne tessék röhögni, kérem!) Vagyis nem az egészségügyből időközben kivont ezer milliárd forint, nem a lerobbant fővárosi kórházak elviselhetetlen munkakörülményei, amelyben előfordul halálos kórházi fertőzés, nem is a Fekete Nővér által elsírt hiányosságok zavarják Cser Ágnest. A szakszervezeti elnök a Medgyessy kormány időszakának érdeksérelmeire emlékezik a legszívesebben, amikor egyébként a kormányfő – komolyan véve a választási ígéreteit – a közalkalmazottak körében 50 százalékkal emelte a fizetéseket.  Ezt a tényt, továbbá az Országos Érdekegyeztető Tanács – akkor ugyanis volt még ilyen – által elfogadott béremeléseket, amelyeket Cser Ágnes is aláírásával szentesített, ma tökéletesen figyelme kívül hagyta. Emlékezett viszont a 2004-es egészségügyi sztrájkok céljaira, amelyet szerinte az egészségügyi privatizáció ellen is tiltakozva folytattak a dolgozók.  Nyilatkozata szerint ugyanis az elnök asszony a 13 évvel ezelőtti folyamatot szeretné lezárni a jövő heti sztrájktárgyalásokon. Arra viszont többször nem válaszol Cser Ágnes, hogy ha olyan mértékű érdeksérelem érte az egészségügyet a szociálliberális kormány idején, akkor miért nem szervezett országos sztrájkot a regnáló kormány ellen. Legalább olyat, mint az Orbánnal szintén jó barátságot ápoló Gaskó István, a Liga elnöke. Most azonban a már elkezdett bértárgyalásokról sem hajlandó beszélni, konkrét követeléseket nem említ. Arról is mélyen hallgat, hogy – a szakszervezeti követelések meghiúsulása esetén – mikor és hol szüntetik be a munkát az egészségügyben.

Csak kérdések vannak, válaszok nincsenek.

Szerencsére azonban a tárgyalódelegációnak van olyan tagja, aki képes és akar is a kérdésekre válaszolni. A Magyar Kórházszövetség képviselője, Antall Gabriella főigazgató szerint bértárgyalás 2016-ban egy négy éves fizetés felzárkóztatási program elfogadásával kezdődött. Az egyezség szerint 2016-ban 26 százalék, 17-ben 12 százalék, a következő két évben 8 százalékos béremelést alkudtak ki a kormánnyal. De arra a szakszervezet nem számított, hogy az időközben megemelt minimálbér, illetve szakmai bérminimum újra elértékteleníti az ágazatban dolgozók fizetését, még az orvosokét is. Az orvosi kamara elnöke, Éger István sem titkolja csalódottságát emiatt, de nem tartja reménytelennek az újbóli egyezséget. A bérfelzárkóztatás kudarca Cser Ágnes számára komoly felsülés, hisz az elnök asszony nem rejti véka alá, hogy jóban van Orbánnal, illetve a kormánnyal. Nyilván elfelejtette Orbán Viktor és Gaskó István „gördülő” barátságát, aminek következményeként a Liga elnöke majdnem a börtönben végezte pályafutását. De ez egy másik történet.

Miközben a helyzetet tisztázó újabb kérdést igyekszünk megfogalmazni Cser Ágnes rendre közbevág, becsmérel, tiltakozik az újabb felvetés miatt, fenyegetőzik, mondván: ő ügyvéd, aki ismeri a jogait. Hangsúlyozza, hogy „leszarja” a szocikat, majd végül felugrik. De még nem távozik, az ajtóból még indignálódva meghallgatja a kikerülhetetlen kérdést: „nem szégyellte magát, amikor egészségügyi szakszervezeti vezetőként a kormány televíziójában, az M1 csatornán a kormány melletti hűségnyilatkozatként is felfogható gesztust tett. Ugyanis kéretlenül üdvözölte, hogy Áder János aláírta a CEU törvény?”

Mézédes mosollyal az arcán visszajön, majd gúnyolódik a felkészültségemen. Végül állást foglal a társadalmi igazságosság mellett, amelynek a CEU szerinte nem felel meg.

De hogy mindez miért fontos az egészségügy szakszervezeti vezetőjének – akinek elsősorban a szakmát, a mögötte álló dolgozók érdekeit kéne képviselni – arról egy szót sem ejt. Nem beszél továbbá az egészségügyből kivont 1300 milliárdról, továbbá arról sem, hogy a spórolást miért hagyta szó nélkül. Hiszen az odavesző fizetésekről, romló élet-és munkakörülményekről is szól. Szégyen. Ezt mondják az állandó pénzhiánnyal küszködő kórházak.

A CEU ügyében újabb hűségesküt megfogalmazó Cser Ágnes végül elégedetten kezet nyújt. Majd távozik a helyszínről, miközben szinte egyetlen általunk megfogalmazott kérdésre sem válaszolt. Az interjú 15 percig tartott. A kilobogózott nagyteremre pedig azért volt szükség, hogy a riportert látványosan ott lehessen hagyni. ( Vagy ha jobban tetszik: el lehessen menekülni a nyilvánosság elől. )

Egyik internetes portál 2016-ban azt írta Cser Ágnesről, hogy az „egészségügy legkártékonyabb szereplője”, mert a védtelenné vált dolgozók helyett a kormányt képviseli. Ezzel nem tudunk, nem is akarunk vitatkozni. Az erős megfogalmazásból tudomásunk szerint még csak sajtóper sem lett. Ámbár annyit mégis érdemes szóvá tenni, hogy azért mert Cser Ágnes sajátos, kormánypárti nyilatkozatokkal fűszerezve képviseli az egészségügy sok százezer dolgozóját, azért bizony azok a felelősek, akik őt megválasztották, vagy hatalomban tartják. Vagyis az egészségügyi és szociális ágazat összes dolgozója hibás. Azok a munkavállalók valamennyien, akik azt hiszik, hogy a választás idején megspórolható a nyílt állásfoglalás valaki ellen, vagy valaki mellett.

Örökélet, plusz ingyen sör?

Örök életet, s ingyen sört nem ígértek, de a jelenleginél jobban működő gyógyító rendszer kialakítását tervezi az a tíz ellenzéki párt, amelynek elnökei megfogalmazták a nemzeti egészségügy fejlesztéséhez szükséges minimum követelményeket. Az MSZP, DK, Jobbik, Momentum, LMP, Együtt, Párbeszéd, MoMa Liberálisok, Két farkú kutyapárt elnöke által aláírt dokumentumot azért tartja fontosnak a kezdeményező Kincses Gyula egészségpolitikus, mert ennek révén kormányokon átívelő, távlatos programja lehet a hazai gyógyító rendszernek. A rendszerváltás óta regnáló kormányok ugyanis időnként ellentétes irányokba, pazarló módon fejlesztették a hazai egészségügyet, amelynek mai teljesítményével szinte mindenki – beteg, orvos, ápoló, politikus is – elégedetlen. A minimum program a szolidaritásra épül, tehát a legszegényebb számára is gyógyulást ígér, de lehetővé teszi a legdrágább, legkorszerűbb eljárások alkalmazását is a hazai egészségügyben.  

 

Elég drámaian hangzik, hogy a magyar állampolgár átlagban 4 évvel rövidebb ideig él, mint európai társai. Egy itthon dolgozó munkás várhatóan 12 évvel rövidebb ideig él, mint egy diplomás.  Ez a helyzet romolhat még?   

Romlás nincs, de sajnos javulás se.  A magyarok jó ideje négy évvel élnek rövidebb ideig, mint az európai nemzetek, ebben nincs változás. Viszont a Magyarországon belüli különbségek sajnos növekednek, elsősorban a szegényebbek élnek rövidebb ideig.

Egy jobb egészségügyi rendszerrel elkerülhető lenne a korai halál?

Igen, de csak részben. Ugyanis a legnagyobb gond az úgynevezett megelőzhető halálozások területén van. Hozzávetőleg 32 ezer ember halála az életmód és a mélyszegénység miatt következik be, amin az egészségügy nem sokat segít. Viszont

az egészségügy számlájára írható, elkerülhető halálozások száma is magas, eléri a 18 ezret,

de itt is nagyobb szerepet játszik az egészségügyi ellátáshoz való nehézkes hozzáférés, mint a gyógyítás minősége.

Egy nemzetközi tanulmány szerint öt súlyos kórkép – az infarktus, a stroke, a combnyaktörés, a rák, és a koraszülések – esetén a magyarok életben maradási esélyei a legrosszabbak közé tartoznak az európai országok között. Azért, mert kevés pénz jut az egészségügyre?

A legnagyobb problémát a daganatos-, a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a stroke okozza a társadalom számára, ezeknek a gyógyítására kéne koncentrálni. De bármilyen meglepő: az egészségügy jelenlegi struktúrájában hiába költene bármennyit is drága, korszerű gyógyításra az aktuális kormányzat, csak kisebb mértékben javulna a helyzet. Ha ugyanis a súlyos beteg időben eljut a megfelelő kórházba, akkor ma is jó eséllyel meggyógyítják. A megfelelő intézmény elérésére azonban már keveseknek van esélye.

A sürgősségi osztályokról elküldött betegek biztos vitatkoznának önnel. Egyes kutatók szerint ezermilliárdokban mérhető az egészségügytől elvett pénz. Egyetért?

Természetesen állandó a pénzhiány, de elsősorban azért, mert az egész ágazat működése korszerűtlen, minden pénzt elnyelne.

Akkor hol kezdődik a baj?

A baj ott kezdődik, hogy az egészségért felelős miniszter a birkapörköltet ajánlja a magyaroknak, mint kívánatos nemzeti eledelt, amire persze kortyolgatni kell néhány pohárral; jobb esetben bort, rosszabb esetben pálinkát.

Az egészségtelen táplálkozás, az égetett szesz fogyasztása a legtöbb betegség alapja, de a bajok forrása még a mozgáshiány is. A százmilliárdokért épülő stadionok nem a sportolni vágyó tömegek számára készülnek, hanem néhány focista és jelentéktelen számú néző számára. Ráadásul az egészségügy dolgozóit évtizedek óta nem fizetik rendesen, ezért, és a rossz munkakörülmények miatt el is mennek az országból.

Évek óta halljuk, hogy a magyar egészségügy a csőd felé robog, alig van ma olyan intézmény, amely megfelel a gyógyítás minimális szakmai követelményének.

Ennek ellenére nem mehet csődbe az egészségügy, mert mindig van lejjebb! Számos ország példája bizonyítja Romániától Bulgárián át a fekete Afrikáig. Nincs határpont, csak folyamatos romlás. Persze jó lenne, ha az ágazat csődbe mehetne, mert akkor a hatalom rákényszerülne, hogy csináljon végre valamit.

A kormányzat szerint már javul az ellátás, viszont az emberek még nem érzik. De miért nem?

Tényleg sok minden megújult, a vidéki kórházakban ötszáz milliárdot költöttek korszerűsítésre. Ami a Gyurcsány kormány döntése alapján történt, ráadásul nem a hazai költségvetésből, hanem uniós pénzből. De hiába festették ki a kórtermeket, cserélték le a nyikorgó ablakot és ajtót, ez önmagában még nem számít szerkezetváltásnak az egészségügyben.

Egy új modellre lenne szükség, meg kéne erősíteni az alap- és a járóbeteg ellátást, koncentrálni kéne a legkorszerűbb high-tech ellátásra. Csak ez tenné lehetővé, hogy a szervezettség javuljon, gyorsuljon a sürgősségi ellátás, rövidebb legyen a tűrhetetlenül hosszú várólista.

Az ön kezdeményezésére tíz párt képviselői a közelmúltban aláírtak egy dokumentumot, amely egy működő egészségügy tervét körvonalazza. Ott volt a Jobbik, az MSZP, a Kétfarkú kutyapárt. Aláírt Hadházy Ákos és Gyurcsány Ferenc, illetve Bokros Lajos is. A kormánypárt, Orbán Viktor távol maradt a tanácskozástól. Volt így értelme?

Feltétlen. Szimbolikus jelentőségűnek tartom, ha tíz párt elnöke – akik egyébként egymás versenytársai is – az egészségügy érdekében félreteszi a szembenállást és tárgyalóasztalhoz ül. A cél az volt, hogy legalább egy közös minimumban megegyezzenek. A reális szembenézés igényével fogalmazták meg azokat az alapelveket és javaslatokat, amelyek egy korszerűbb egészségügy alapjai lehetnek.  Az aláírt dokumentum szerint egy fenntartható egészségügyben mindenki számára biztosítani kell a gyógyulást, amelyet az ország gazdasága és a technológia megenged, tehát nem a Kétfarkú kutyapárt szlogenjét emelték be, hogy „örökélet, plusz ingyen sört”, hanem a lehetséges jövő kialakítását mérlegelték.

Ezt az alaptörvény is tartalmazza, csak nem tartják be!

A reális lehetőségekről beszéltünk, ami nem azt jelenti, hogy holnapra a világ legmodernebb eszközei is elérhetővé válnának, de azt igen, hogy ami ma az országban létezik, azt mindenki számára elérhetővé kell tenni. Igazságosságra, és szolidaritásra van szükség. Ezt mindenképp ki kell mondani, mert szemünk láttára szakad ketté az ország, így az életesélyek között is óriási a különbség.

De ki kell mondani azt is, hogy az egészség az nemcsak a társadalom, hanem az egyén felelőssége is, aki életmódjával védi az egészségét, betartja a terápia előírásait.

Ennek tudomásul vétele alapvető szemléletváltást követel meg, amit a pártok által aláírt dokumentum is tartalmaz.

Az egyezség valóban politikatörténeti jelentőségű, de azért tudjuk jól, hogy a megállapodást aláíró ellenzéki pártok, így a választás előtt bármit megígérnek, hogy hatalomhoz jussanak. Aztán majd lesz valami…?

Ez nem ellenzéki kerekasztal volt. Az egyezség nem a Fidesz ellen, hanem a Fidesz nélkül jött létre.

A szakmai kerekasztalhoz meghívtuk természetesen Orbán Viktort is, de ő nem élt a lehetőséggel. Ha valaki belepillant az elfogadott dokumentumba, akkor nem ígéretözönt talál.

Kétségtelen, vállalták, hogy egyértelműen ki kell dolgozni majd, hogy milyen egészségügyi szolgáltatás jár az eddig befizetések fejében, mi lesz ingyenes, s miért kell majd fizetni. Ebből nagy vita lesz?!

Valóban, ezt őszintén eddig nem vállalta fel senki, most viszont tíz párt elnöke képviseli az ügyet.

Azért van itt olyan kampányígéret-szerű bejelentés is, hogy meg akarják szüntetni a hálapénz-rendszert.

Hangsúlyozni kell, hogy ezt tíz párt vállalta. Egyébként a hálapénz-rendszer megszüntetésének előfeltétele egy jelentős béremelés, de pusztán a fizetések rendezése nem oldja meg a problémát. Minderre egyébként az orvosi elvándorlás miatt is mielőbb szükség van. Ezen kívül meg kell szüntetni az egészségügy belső feudalizmusát, amely nélkül nincs átlátható rendszer, marad a hálapénz és az orvosok elvándorlása. Ha ugyanis a várólistát nem az interneten, hanem a főorvos úr zsebében lévő noteszben vezetik, akkor semmi nem változik.

Fél év múlva parlamenti választás, ön megtalálja a versengő pártok programjában azokat a kezdeményezéseket, amelyeket valamennyien vállaltak?

Igen, bár programot még nem mindenki hirdetett.

Gondolja, hogy ha a Fidesz kerülne hatalomra, akkor rákényszerülne az alá nem írt szakmai minimum betartására?

A társadalombiztosítás önállóságát biztos nem állítaná helyre, de az ellátórendszerrel nem tudnak mást kezdeni, mint ami a tízpárti megállapodásban van..

A mai kormány a magánegészségügy felé nyomja a társadalmat, hogy ne az államnak kelljen a gyógyítás számláját fizetni. A társadalomban még a legszegényebb is rákényszerül, hogy elővegye a megtakarított pénzét, így mentse az életét. Megállítható ez a folyamat?

Igen, erre mindenképp szükség lenne, és a dokumentum fontos megállapítása, hogy a magánegészségügy ne kényszerből választott alternatívája, hanem kiegészítője legyen a közösségi egészségügynek.

Vannak kutatók, akik szerint a társadalombiztosítási befizetés mellett plusz majdnem ezer milliárd kerül a magánpraxisba. Ez lehetséges?

Nem tudjuk. Bizonyosan sokat fizetünk, de ezt a számot túlzónak tarom. A tíz párt által aláírt szöveg egységesnek tekinti a magán- és a közösségi egészségügyet. Eszerint a beteg a saját döntése alapján veheti azt igénybe, tehát nem azért, mert az állami várólista rákényszeríti.

Ma a várólista, vagy a magánegészségügy között lehet választani. Miközben mindenki fizeti a járulékát, tehát kétszer fizet a gyógyításért. Ezt meg lehet szüntetni?

Igen, feltéve, ha tényleg létrejön az egységes egészségügyi rendszer. Ellenkező esetben Magyarországon két gyógyító hálózat alakul, ami senkinek nem jó, sem a szegénynek, sem a gazdagnak. A mélyszegénységben élő ugyanis képtelen lesz kifizetni a drága magánkórház szolgáltatásait, de a gazdag sem jut bizonyos gyógymódhoz. Ugyanis nem lesz olyan magánkórház, ahol komoly szívműtétet végeznek, nem lesz magánonkológia, sem maszek szervátültetés. Nálunk ugyanis nincs annyi gazdag ember, amennyi fenn tudna tartani egy plusz egészségügyi rendszert, ezért egyetlen gyógyító rendszerre van szükség, amely mindkét igényt ki tudja elégíteni.

A tíz párt aláírta a szakmai minimumot, de gondolja, hogy betartják a megállapodást?

A szavukat adták, de kikényszeríteni csak a társadalom tudja.

De a társadalom látszólag belenyugszik abba, hogy négy, vagy akár 12 évvel kevesebbet él…

Valóban, jól elvagyunk ezzel. Az egészségügy működése miatt a fekete nővér, Sándor Mária kiment az utcára. Heteken keresztül tüntetett, a kollégák még követték, de a betegek már nem. Ha majd mi, tízmillióan gondoljuk úgy, hogy ez nem mehet így tovább, akkor a hatalomnak elemi érdeke lesz majd az ígéretek betartása. Addig pedig minden marad úgy, ahogy most van.

Kamu volt a vörös riasztás?

A Független Hírügynökség értesülései szerint a kormányzati tömegrendezvényeket csak azért tarthatták meg nyugalommal, mert tisztában lehettek azzal, hogy a meteorológiai intézet nem véletlenül rendelte el Budapesten a vörös riasztást.

A legtöbb ellenzéki párt azért fújta le az október 23-i ünnepi demonstrációt a fővárosban, mert komolyan vették az Országos Meteorológiai Intézet előrejelzését, amely a forradalom évfordulójára a legmagasabb időjárási veszélyt jósolta. Az állami ünnepséget viszont a vörös riasztás ellenére sem mondták le, csakúgy, mint a Fidesz Terror háza előtti megemlékezését. Pedig ez utóbbin több ezer ember előtt szónokolt Orbán Viktor, elvileg tehát a tömeg komoly veszélynek volt kitéve. A kormányzati rendezvény szervezői azonban érdeklődésünkre csak annyit mondtak a helyszínen, hogy izgalomra nincs ok, a főnökség elintézte a jó időt, katasztrófa még véletlenül sem fordulhat elő.

A Független Hírügynökség értesülései szerint a kormányzati tömegrendezvényeket csak azért tarthatták meg nyugalommal, mert tisztában lehettek azzal, hogy a meteorológiai intézet nem véletlenül rendelte el Budapesten a vörös riasztást. Az adatok mérlegelésekor el is vethették volna a vészjelzés kiadását. Ugyanis az előzetes adatok a fővárosban nem jeleztek hatalmas vihart, ahogy az végül nem is következett be.  A harmadfokú figyelmeztetés ugyanis csak akkor rendelhető el, ha hirtelen, legalább 50 centiméter mennyiségű eső esik.

Nos, a fővárosi ünneplőkre a legtöbb helyen csupán 42 centiméter csapadék esett, csak néhol fordult elő 51 centi, de ez a mennyiség sem hirtelen, záporként zuhant alá, hanem áztató esőként, 25 óra, tehát több, mint egy nap alatt.  A szél várható ereje viszont nem érte el a vörös riasztáshoz szükséges sebességet. Mindez apró, de fontos információ – nyilatkozta egy önmagát megnevezni nem akaró biztonsági szakértő -, aki szerint ennek ismeretében nyugodtan szállíthatták a tömegeket a kormánypárt politikai demonstrációira. Hiszen ha valaki, akkor ők nemcsak azt tudták, hogy nem lesz vihar, hanem azt is, hogy merről fúj a szél. Az ellenzék pedig jó, ha tudja, hogy eső után köpönyeg!

“A zászlóégetés értelmetlen volt”

„ Én hű maradtam a tíz évvel ezelőtti elveimhez „- nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Devecser frissen megválasztott Jobbikos polgármestere. Ferenczi Gábor a radikális párt arculatváltásáról, az uniós zászló elégetéséről, a cigányok és a Magyar Gárda kapcsolatáról, a holokauszt ünnepségekről és a zsidókkal folytatott barátságról, illetve a hatalom megszerzésének technikájáról nyilatkozik. A Jobbik mai polgármestere az előző parlamenti ciklusban országgyűlési képviselő is volt, s kitűnt felszólalásaival is. Harcosan kiállt a kolontári vörösiszap-katasztrófa áldozatai mellett, s büszkén vállalta 11 részből álló napirend után elhangzó sorozatát, amelynek címe „Magyarnak lenni büszke gyönyörűség”

 

Volt értelme a devecseri önkormányzat nyári feloszlatásának, majd az újraválasztásnak, hisz korábban is megvolt a többsége?

Feltétlen, hisz társaimmal 2014-ben is a Jobbik színeiben nyertünk, de időközben néhányan nem a köz érdekében dolgoztak. Különböző egyéni érdekek és ambíciók miatt fel kellett oszlatni a testületet. Az önkormányzat több feljelentést tett. Immár a rendőrség dolga a zűrös gazdasági ügyek tisztázása.

Egyszóval nem politikai konfliktus volt, tehát nem a Jobbik stratégiaváltása volt a viszály tárgya?

Nem, inkább gazdasági jellegű. De végül is lényegtelen, hisz az időközi választáson sokkal több szavazatot kaptam, mint akár három éve. Pedig minden módon, külön facebookos oldalon is próbáltak lejáratni. A mostani hatalom nem sajnálta rá a pénzt.

Úgy tudom, hogy évekkel ezelőtt durva indulatok szabadultak el a településen, valaki még önt is fejbe is vágta kővel. Csak utána derült ki, hogy az illető az ön embere volt. Ez már az időközi választás előszele lehetett?

Dehogy, ez jóval korábban volt. Igaz, első megválasztásomig, 2014-ig rendszeresek voltak közbiztonsági problémák, emiatt fel is szólaltam a magyar országgyűlésben, ugyanis előtte pártom országgyűlési képviselője voltam. Ma azonban nincsenek olyan atrocitások, amilyenre utalt, de a korábbiak oka sem a politika volt, mindössze egyszerű balhé lehetett.

Megítélése szerint Önt eddigi tevékenysége, vagy a Jobbik politikája miatt választották meg polgármesternek?

Úgy gondolom, hogy inkább személyes teljesítményem miatt, a sok független között szinte egyedüliként vállaltam a pártomat, a Jobbikot is.

De vajon ön azt a Jobbikot képviseli, amelyet a katonás Magyar Gárda jellemez, amely félelmet is gerjeszt, vagy azt, amelyet Vona Gábor ma már Néppárttá akar alakítani, emiatt vizslakölykök társaságában igyekszik feledtetni pártjának múltját?

Nem is a régi időket akarja a párt feledtetni. Inkább arról van szó, hogy ha egy párt választást akar nyerni, akkor a többség támogatását kell elnyernie. Ezt pedig ma a középen állással lehet megcélozni.

Vagyis ma már nem lenne kifizetődő a radikális politika?

A Jobbik esetében a néppárti politika szükségszerű, hiszen ha végletekig kitart eredeti, még a rétegpárt korábban kialakított radikális elvei mellett, akkor nem sikerülne olyan támogatottságra szert tenni, amivel érdemben bele tudna szólni a választásokba.

Szóval változtattak a szavakon, a radikális megfogalmazásaikon, de valójában ugyanazt gondolják, mint korábban?

Korábban sem mindenki volt szélsőséges. Csak a média mutatta a Jobbik politikáját ijesztőbbnek, mint az valójában volt. Meglehetősen régen vagyok a párt tagja,

részt vettem a Magyar Gárda alapításában, de az én nézeteim nem változtak az utóbbi tíz évben. Más kérdés, hogy a kommunikáció – így az enyém is – finomodik, változik, a hangsúlyok eltolódnak.

Úgy érzem, én hű maradhattam az elveimhez, de egy kistelepülésen egyébként sem a párt országos politikáját, hanem mindig a helyben dolgozó embert nézik.

A Jobbik korábban híres volt arról, hogy a cigánykérdést is elég radikálisan akarta megoldani. Akkor a gettó volt a megoldás, most a munka. Ön mit ígért?

Nálunk mindez fel sem merül. Különben a 4500 lelkes településen nem szavazott volna rám a szavazók 68 százaléka. Ez a politikai ellenfeleinknek is üzenet, hiszen ők körbeplakátolták a várost azzal a szlogennel, hogy vessünk véget a gyűlölet korszakának. Holott ők maguk uszítottak végig a kampány alatt. Ellenem és társaim ellen szisztematikus lejárató akciót indítottak, ami mögött a Fidesz szervezőit kell keresni. De miután a szavazók részemről semmiféle gyűlöletet nem tapasztaltak, a hazugságot a helyiek a szavazataikkal utasították el.

A cigánykérdést pedig soha nem gettóval akarta a Jobbik megoldani, hanem tisztességes munkával.

Időnként pedig a Magyar Gárdával…

Itt Devecserben is tapasztalom, hogy maguk a romák vetik ki maguk közül azokat, akik úgymond „cigánymódra” élnek, dologtalanul. Nem egy olyan cigány család él itt, akinek az otthonába öröm belépni.

Az is tény, hogy a pártja, a Jobbik korábban uniós zászlót égetett, ma pedig az európai bérunió jelszavával politizál. Ön melyik álláspontot képviseli?

Már a Jobbik alapítónyilatkozata is leszögezi, hogy a párt euroszkeptikus.

Ez nem azt jelenti, hogy elutasítanánk az európaiságot, de mi abban hiszünk, hogy nem egy Brüsszel központú szövetség alárendelt tagjaként kell Magyarország jövőjét elképzelni, hanem partneri együttműködésben.  Minden döntés esetén meg kell vizsgálni, hogy az jó-e az hazánknak, vagy sem. E tekintetben semmivel nem vagyunk radikálisabbak, mint a svájci néppárt.

Netán uniós pályázaton is indultak?

Természetesen, több pályázaton hozzávetőleg egymilliárdot kapott a település.

Így persze nehéz is lenne unió ellenes politikát folytatni, vagy zászlót égetni.

Erre nincs is szükség, soha nem is volt.

Mit kezd azzal, hogy korábban a legradikálisabb európai pártként tartották számon a Jobbikot, amelynek elnöke, Vona Gábor ma levelet ír a baloldali szavazóknak. Ezt ön hogyan magyarázza a devecseri jobbikosoknak?

Ez a téma fel sem merül.

És önmagának?

Én nyíltan felvállaltam a pártot, még a független képviselő álarcát sem vettem fel, ahogy olyan sokan. Egyébként Vona Gábor lépésével azért is egyetértek, mert rám is több baloldali polgár szavazott, ezt ők maguk mondták el nekem a devecseri utcán. Egy idős hölgy, aki büszke baloldaliságára, időnként Népszavával a kezében panaszolja, hogy mennyire felháborítja, ami az országban történik. S persze megsúgta most is, hogy rám szavazott.

Korábban a Jobbikról sokan állították, hogy nem állt távol az antiszemitizmustól. Ön szerint is helyes volt hanuka alkalmából üdvözölni a zsidóságot, vagy inkább azzal ért egyet – amit korábban a pártja állított -, hogy a zsidó befektetők menjenek más országba, mert ez az ország nem eladó?

Ismétlem, amit korábban mondtam: nem foglalkozom az országos politikával. Amikor először polgármesterré választottak, akkor is bejelentettem, hogy mostantól nekem csak Devecser számít. De nem akarom megkerülni a kérdését: én soha nem tartottam magam antiszemitának, s kifejezetten sértőnek tekinteném, ha valaki engem rasszistának nevezne. Nálunk soha sem volt tere a szélsőséges gondolatnak.

Elmenne egy holokauszt megemlékezésre?

Már voltam, s ha máskor is meghívnak ismét. Gondolom, a következő kérdése az lesz, hogy van-e zsidó barátom. De kérem, hadd legyen ez az én magánügyem.

Devecserben lehet mecsetet építeni?

Tudom, Ásotthalmon Toroczkai László hozott ilyen tiltó rendeletet, amiről nekem nem ildomos véleményt mondani. Ilyesmiről minden esetben az adott település önkormányzatának kell dönteni. De értem Toroczkai indíttatását, mert évekkel korábban – még a kerítés építés előtt – javasolta a migránsok átvonulásának megakadályozását, ugyanis rengetegen vonultak át a településen, közbiztonsági problémát okozva. Nálunk ilyen probléma nincs, vitatkozni sem érdemes róla.

Azt érzékeli, hogy a Jobbik korábbi radikális szavazói átvándoroltak a Fideszhez, a kormánypárt mérsékeltebb szavazói pedig ma már inkább a Jobbik köreiben találhatóak?

Azt nem érzékelem, hogy a Jobbik szavazói a Fideszhez vándorolnának. Inkább fordítva,

a Fideszből, az MSZP-ből érkeznek szavazók hozzánk.

Devecserben sincs 69 százaléknyi támogatása a Jobbiknak, mégis az állampolgárok jelentős százalékban szavaztak ránk. A helyieket felháborítja a Fidesz korrupt kormányzása, Mészáros Lőrinc és társainak gazdagodása.

Az ellenzék köreiben nagy a vita, hogy lehet-e együttműködni a Jobbikkal. De, ön tud együttműködni a baloldallal, vagy a liberálisokkal?

Mindenkivel együtt lehet működni, jó célok érdekében.

“…én vagyok az egyedüli baloldali miniszterelnök-jelölt”

Az ellenzék az egyéni választókerületben közös jelöltet állít, s a névsort már október 23-án nyilvánosságra hozhatja – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje. Az egykori közvéleménykutató szerint ez a módszer alkalmas arra, hogy megbuktassa a diktatúrát építő Orbán rezsimet, amelynek céljai között nem szerepel a szegénység felszámolása. Viszont lopakodva leépíti a közegészségügyet, helyébe engedve a tömegek számára megfizethetetlen magánegészségügyet, s az iskolákat pedig átengedi az egyháznak. Karácsony Gergely úgy látja, hogy a baloldal nem omlott össze Botka László távozásával, hisz mindössze egy politikus távozott, a szociáldemokrata, mélyszegénységet felszámolni akaró program megmaradt.

Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért (PM) társelnöke, a párt miniszterelnök-jelöltje. MTI Fotó: Marjai János

Alig lehet elérni telefonon, mert folyamatosan tárgyal. A politikát figyelő ember némi fantáziával ebből könnyen azt gondolhatja, hogy azért ennyire elfoglalt, mert már nemcsak a Párbeszéd nevű kispárt, hanem az egész baloldal miniszterelnök-jelöltje is. Így van?

Ezekben a napokban nem ilyesmiről tárgyalunk. Botka László távozása után úgy határoztunk, hogy mindenekelőtt kiválasztjuk az egyéni körzetek országgyűlési jelöltjeit. Ha sikerül minden párttal kompromisszumot kötni a 106 választó kerületben, akkor máris közelebb kerülünk a kormányváltáshoz. Erre a sikerélményre szüksége van az ellenék pártjainak és a kormányváltást akaró állampolgároknak. A politikai konstrukcióról, a listák számáról, vagy a miniszterelnök-jelölt személyéről ráérünk utána dönteni.

A jelöltek kiválasztását befejezik október 23-ig? 

Bejelentjük, ha lesz eredmény. A részletekről, tehát az elfogyasztott kávé mennyiségéről, az éjszakába nyúló tárgyalások fáradalmairól nem akarunk beszélni, ezek ugyanis senkit nem érdekelnek. Ha elkészül a közös egyéni lista, akkor azonnal nyilvánosságra hozzuk, remélem október 23-ig ez be is következhet.

Szóval Botka László visszalépése után is lát esélyt Orbán Viktor megbuktatására, vagy az a hajó már elment?

Nem, abszolút reális esély van a kormány leváltására!

Azt akarja mondani, hogy saját miniszterelnök-jelöltje megbuktatásával nem omlott össze a baloldal?

Semmiképp. A baloldalon nincs vezérkultusz, tehát Botka visszalépésével mindössze egy politikus távozott. De a baloldali szavazók megmaradtak és továbbra is választani akarnak. Ha lesz végre béke – amikor lehet majd a jövőről is beszélni – akkor az egymással rivalizáló, de együttműködést is felvállaló ellenzéki pártlisták felszívják majd a kormányváltáshoz elégséges szavazatokat. A siker azért sem maradhat el, mert a győzelemhez – bármilyen meglepő – több út vezet, mi a legbiztonságosabbat választjuk.  Először közösen kiválasztjuk az egyéni képviselő-jelölteket, majd minden párt igyekszik a maga eszközeivel, sajátos politikájával megszólítani a nagyon heterogén szavazótábort. A választók pedig megtalálják azt a pártlistát, amely ízlésüknek megfelel. Ez jobb modell, több szavazatot gyűjt, mint a négy évvel ezelőtt fogcsikorgatva létrejött összefogás.

Csakhogy a pártok még táboron belül sem akarnak egymással együttműködni, a Gyurcsány-Botka konfliktus jól mutatja ezt. Lehet így béke?

Egységre elsősorban a választókerületek közös jelöltjeinek kiválasztásában van csak szükség. Ha van eredmény, akkor húzhatunk egy képzeletbeli vonalat, s azt követően mindenki beszélhet arról, hogy milyen országot szeretne, s azt milyen politikával érné el. Az ellenzéki oldalon kétfajta politika érzékelhető. Az egyik azt vallja, hogy meg kell újítani a politikát, s ebben a munkában a régiekkel nem szabad együttműködni. Mások szerint a feltétlen és teljes összefogás a lényeg, mert akkor Orbán Viktornak vége van. Szerintem mindkét nézetben van igazság. Bár én is az ellenzéki politikai megújításáért küzdök, ennek az új politikai kultúrának nem lehet a része egy olyan kirekesztő hozzáállás, ami elutasít minden együttműködést azokkal, akiknek korábban is volt köze a politikához. Nem baj, sőt kifejezetten előny, ha az ellenzék sokféle. Magába foglalja a rendszerváltás óta született generáció, a Momentum híveit, s Gyurcsány Ferenc támogatóit is.

Vagyis ön nem tartja ártalmasnak Gyurcsány Ferenc politikai jelenlétét?

Azt gondolom, hogy a Gyurcsányozás ma már nem menő. Jobb teljesítményt kell nyújtani, mint annak idején a Gyurcsány Ferenc kormánya képes volt, de ma hagyni kell a Demokrata Koalíciót, hogy a listán megszólítsa saját híveit, s részt vegyen a Fidesz megbuktatásában. Más dolog, hogy az egykori miniszterelnök politikájával annak idején magam sem mindig értettem egyet, és másként képzelem a jövőt is.  Ezért külön listán indulunk, de a kerültekben az ő jelöltjük mellett is szívesen kampányolok.

Amikor optimistán azt mondja, hogy a 106 egyéni körzetben megállapodnak, akkor már tudja, hogy hány kerületben egyeztek meg az ellenzéki jelölt személyéről? Negyedéről, feléről? Tudomásom szerint Mellár Tamást még mindig nem fogadta el a Momentum…

Jól állunk! De csak ismételni tudom, ha elkészült, bejelentjük majd a megállapodás tényét. Ha az ellenzék egy éve elfogadta volna az előválasztást, akkor már rég kialakult volna a választók által hitelesített győztes névsor. Most kicsit bíbelődni kell…

Miközben az emberek többsége szerint rossz irányba mennek a dolgok az országban, nincs az ellenzéki pártok között olyan erő, amely önmagában is komoly esélyes lenne. Miért?

Azért, mert a magyar ellenzék pártjai még mindig nem elemezték a 2010 előtti baloldali kormányok kudarcainak okát és persze tanulságait sem. A szocialisták is elspórolták ezt a munkát, lám’ – megkésve ugyan – Botka László keményebben kritizálta a baloldali korábbi politikáját, mint némely kritikus politikus, s látott árulókat ott, ahol korábban senki sem. De elfogadhatatlannak látszik a DK mítosza is, mert szerintük 2010 előtt jól mentek a dolgok, de ezt egy Fidesz puccs megszakította. Ez nem igaz. Ugyanakkor a mai ellenzék nem boncolgatja az Orbán rezsim sikeres működésének okait sem. Mindez komoly zavart okoz a fejekben, mert össze nem egyeztethető nézetrendszerek képviselői között kéne verseny nélkül politikai szövetséget teremteni. Ezt a feszültséget oldja majd az egyéni jelöltekre, és a pártlistára leadott külön szavazat, mert esélyt ad a választó politikai világnézetének a megjelenítésére a listás szavazattal, és esély a kormányváltásra az egyéni jelöltre adott vokssal. Úgy látom, a sokak által hiányolt okos együttműködés viszont ma már elérhető távolságba került.

Ennek ellentmondani látszik, hogy csak az Együtt és a Párbeszéd között alakul valamiféle együttműködés, de nem jött létre az Új Pólus nevű szövetség, amelyben szerepet vállalna a Momentum és az LMP. Ez a végleges döntés?

Remélem nem! Várjuk a többiek csatlakozását, addig azonban mi dolgozunk, a Párbeszéd és az Együtt akár választási párttá is válhat, de nyitva álluk minden együttműködés előtt.

Gondolja, hogy ha Karácsony Gergelynek hívnák a baloldal közös miniszterelnök-jelöltjét, akkor egykori kollégái, az LMP politikusai, esetleg a Momentum képviselői a kormánybuktatás érdekében könnyebben működnének egyet a múlt erőivel?

Nem tudok és nem is akarok más pártok vezetőinek fejével gondolkodni. Mi minden irányban nyitottak vagyunk, s az sincs kőbe vésve, hogy bármely szövetségnek csak én lehetek a vezetője. Egy olyan politikai formációban, ahol Szél Bernadett az első számú ember, ott én is látnám a helyemet. Sajnos az LMP nem Jó, hogy a baloldali pártok tárgyalása is elkezdődött, korábban azt mondtam, hogy nekem mindegy, hogy azon a térfélen húzom vagy tolom a szekeret. Botka László távozása után azonban nem látom, hogy a baloldalon ki az, aki rajtam kívül húzni tudná azt a bizonyos járművet.

De mikor lesz ön baloldali miniszterelnök-jelölt?

Most is én vagyok az egyedüli baloldali miniszterelnök-jelölt.

Vállalja?

Döntsék el a magyar választók, hogy ki lesz Orbán Viktor helyett. Nincs ma az ellenzéknek olyan vezetője, aki a sokféle erőt integrálni tudná, vagy akarná. Ha nincs, akkor ne várjunk rá, találjuk meg a döntés módját. Például úgy, hogy ha bukik a kormány, az adja a miniszterelnököt, aki a legtöbb listás szavazatot kapja.

Évekkel ezelőtt elsők között vetette fel a Jobbikkal kötendő technikai koalíció lehetőségét. Fenntartja még, esetleg tovább is fejlesztette az ötletet?

Azóta a Jobbikot már felvásárolta Simicska Lajos, aki másként is meg tudná buktatni Orbán Viktort, nem kellett volna neki pártot venni. Mindenesetre, ha a kegyvesztett oligarcha támogatásával Vona Gábor kormányra kerülne, akkor miniszterelnökként nem lenne semmilyen mozgástere, mert kénytelen lenne Simicska szája íze szerint, korrupt kormányzást folytatni. Ha ez így van, akkor ezért nem kell Orbán Viktort leváltani, korrupcióból van így is elég.

Nem győzi meg a Jobbik elnökékének az a szándéka, hogy néppártot épít, s közeledik a baloldali választókhoz?

A Jobbik ugyanaz a náci párt, ami volt. Csak most Simicskától azt a feladatot kapták, hogy bújjanak báránybőrbe. Amikor én technikai koalícióról beszéltem, akkor a közös kormányzás lehetősége fel sem merült, csak a rendszerbuktatás. Ma azonban a Jobbikot már nem tartom a rendszer ellenfelének. Pontosabban úgy érzem, hogy a szavát sem lehet elhinni annak a pártnak, amely évekkel ezelőtt még európai zászlót égetett, most pedig a legradikálisabb béruniós kampányba kezdett.

A közelmúltban programot hirdetett, ennek legpikánsabb része, hogy némely oligarcha vagyonát elkobozná. Mondana neveket?

A vagyonelkobzásról a mai büntetőtörvénykönyv is rendelkezik. Ha valaki jogi eszközökkel bizonyíthatóan csalárd módon gazdagodik, akkor vagyona elkobozható. Ha ez nem megoldható, akkor olyan különadókat kell kivetni, ami elvonja az elmúlt időszak állami beruházásokhoz kötődő extra nyereséget. Ezt neveztük el oligarcha adónak, amit azóta mások is átvettek. A lényeg, hogy a segítségével az ellopott pénz egy része visszaszerezhető.

Mészáros, Garancsi, Orbán?

Ebben a körben gondolkodom, bár valójában minden Orbáné, a többi csak stróman.

Visszatérve a programhoz, többekben felmerült, hogy vajon tudná vállalni Botka László gazdagokat fizetésre kényszerítő politikáját?

Olyannyira, hogy Botka vállalta fel a színrelépésekor már létező programunkat. Annak idején küldtünk is neki egy belépési nyilatkozatot. Mi arra alapoztuk a politikánkat, hogy a világban egyre nagyobbak a társadalmi egyenlőtlenségek, amire baloldali válaszokat kell adni. Ez különösen érvényes Magyarországon, ahol a társadalmi különbségek hihetetlen mértékben nőnek, s az állam ezt a helyzetet még erősíti is, ahelyett, hogy igyekezne megszüntetni. A Fidesz például lopakodva leépíti a közegészségügyet, hogy átadja a terepet az egyszerű ember számára megfizethetetlen magánegészségügynek, ami legfeljebb a felső tíz százalék számára lesz elérhető. Az oktatásban van egy tudatos egyházasítás, erre utal a megemelt állami normatíva, illetve az egyházi iskolákban fenntartott tanszabadság. Közben láthatóan apró darabjaira hull szét a társadalom, pedig a sikeresség záloga – a világban erre több példa is van – a társadalmi kohézió helyreállítása. Ezt pedig csak egy jó szociáldemokrata programmal érhető el.  A mélyszegénység felszámolása érdekében például emelni kéne a családi pótlékot, be kellene bevezetni – bár ebben az ellenzéki oldalon nincs konszenzus – az alanyi jogon járó alapjövedelmet, amelynek összege a tervek szerint 60 ezer forint körül alakulna. Továbbá emelni szükséges az alacsony nyugdíjakat, s az aktív dolgozók bérét is fel kell zárkóztatni; a minimálbér 150 ezer forintra emelnénk. S persze mielőbb meg kell szüntetni a központilag vezérelt gyűlöletpolitikát, az ellenségképek gyártásával együtt.

A programja meghirdetésekor nem beszélt a jogállam helyreállításának módjáról. Talán azért, mert ez nem elég vonzó a magyar választó számára, ezért nem is érdemes szót vesztegetni rá?

Természetesen feladatunk a jogállam helyreállítása. A Fidesz uralma alatt a köztársaság intézménye azért omlott össze kártyavárként, mert annak elvesztését a magyarok többsége nem érezte veszteségnek, nem is akarta azt megvédeni. Korábban ugyanis nem érzékelte, hogy az állam érte, tehát a polgáraiért van. Addig is félt kórházba menni, addig is nyomorgott a fizetéséből, s szomorúan látta, hogy gyerekeinek még nála is rosszabb élete lehet, az állam ugyanis nem próbálja az egyenlőtlenségeket felszámolni. Ahol nyomor és bizonytalanság van, ott nem lehet erős a demokrácia. A jogállam csak akkor stabil, és szerethető minden polgára számára, ha abban normális életet élhet. Ezért is meg kell szüntetni az embereket érő napi igazságtalanságokat, hogy ragaszkodjanak a saját köztársaságukhoz, veszteségként éljék meg, ha valaki elveszik tőlük és diktatúrát épít helyette.

Gémesi György: Ismét rendszerváltásra van szükség!

„Nem Orbán Viktor leváltása érdekel, hanem az újabb magyar rendszerváltás” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Gémesi György, aki miután Új Kezdet néven pártot alapított, választási együttműködést kötött a politikai szövetséget eddig senkivel nem kereső LMP vezérkarával.  Gémesi, aki a rendszerváltás óta, 27 éve gödöllői polgármester, úgy látja, hogy csak az „értelmes” ellenzéki szövetségnek van jövője. Ebben az összefogásban Botka László visszalépése után megnőtt a kispártok jelentősége. Gémesi György szerint jövőre ismét rendszert kell váltani, mert a demokrácia hiánya miatt a vidéki települések lassan nyomortanyákká váltak, ahelyett, hogy fejlesztésük révén versenyképes ország alakulna ki.

Az eddig választási együttműködést senkivel nem vállaló LMP összefogásra kész a Gémesi György vezette Új Kezdettel. Hogy választották ki az ön alig mérhető pártját?

Tudjuk, a politikában sem a méret a fontos. Sokkal inkább az azonos értékrend sodort bennünket össze, s persze az emberi szimpátia. Mi egyébként már megalakulásunk óta tervezzünk valamiféle összefogást, de nem mindenáron keresünk szövetségest, ahogy az ökopárt is csak az értelmes összefogás erejében hisz. De

kerültük a kapcsolatot olyan lejáratódott politikai erővel, amely – bár megtehette volna – a Fidesz kormány elmúlt hét éves regnálása alatt sem volt képes ütőképes ellenállást kialakítani az erőszakos hatalommal szemben.

A népszerűségi listán még csak nem is látszik az Új kezdet, ebből következően szavazói sem lehetnek. Mit tud adni a pártja az LMP számára, ha nincs tömeg mögötte?

Lehet, hogy az Új Kezdet az országban még kevéssé ismert, de tagjai helyben meghatározó személyiségek. Kétségtelen, az LMP már ismert parlamenti erő, s fontos szereplője az országos politikának, mi viszont jelen vagyunk az önkormányzatokban, ahol erősek vagyunk.  Ha az egymást kiegészítő két érdekrendszert hatékonyan össze tudjuk rakni, akkor az már komoly társadalmi befolyás.  Ugyanakkor szó sincs pártfúzióról, tehát nem egyesül a két párt, pusztán együttműködési megállapodás született, amely a jövő évi választásokra érvényes.

Nem olvasta azokat a közvélemény kutatásokat, amelyek szerint a vidék a jelenlegi kormányerők kezében van?

Gödöllőt már 27 éve vezetem, s ha már közvélemény kutatásokat említette: a rendelkezésemre álló, eddig még nem publikált felmérések szerint az országos ismertségem meghaladja az ötven százalékot. Pedig a hatalmon lévők nem egyszer le akartak már szedni a térképről, szerencsére azonban helyettük a választók döntenek.

Persze, Gémesi György neve ismerősen cseng a hazai politikában, de akad még néhány Gémesi a csapatban?

Ne felejtse el, hogy az Új Kezdet mögött két-három perióduson keresztül megválasztott, nagy tapasztalattal rendelkező polgármesterek állnak, akik kemény, harcedzett emberek. A kistelepülések szavazóihoz mi vagyunk a legközelebb, tehát szinte garantált a jó szereplésünk. Mi ezzel tudunk hozzájárulni a Szél Bernadett vezette csapat eredményéhez.

Sokan azt várták, hogy az erősödő LMP szeptember végi kongresszusán bejelentik az Új Kezdet által is támogatott megállapodás konkrét szövegét, de ezt ismét elhalasztották. Miért odázták el megint?

Időben vagyunk, a konkrét megállapodás szövege egyébként sem lesz tejes mértékben nyilvános.

Közös listán indulnak?

Igen, csak egy listánk lesz.

Eldőlt már, hogy melyik párt hány jelöltet delegál?

Nézze, ezt még nem árulhatom el, mert amíg nem írjuk alá a megállapodást, addig annak tartalma nem nyilvános.

Hány polgármestere van az Új Kezdetnek?

Nagyon sok, száznál is többen vagyunk. De tudnia kell, ellenzéki szerepvállalásukért közülük néhányat már megfenyegettek, illetve igyekeznek a támogatások elvonásával megfélemlíteni őket. Sokan emiatt névtelenségbe burkolóznak, s jövőre sem akarnak képviselő jelöltek lenni. Nekünk egyébként nem a párttagok létszáma a fontos, hanem a szimpatizánsok tömege. Ebből pedig nagyon sok akad, ráadásul a számuk naponta növekszik.

Az Új kezdet csak az LMP-vel tárgyal, vagy az Új Pólussal is?

Abban maradtunk, hogy a szövetségesi kör kibővítéséről csak az LMP-vel közösen kezdünk tárgyalni.

A szocialisták látványos bedőlése után úgy érzi, hogy a kispártok felértékelődnek?

Feltétlenül.

Botka László miniszterelnök-jelölt bukása még nem zárta le a baloldal erózióját, vagyis szerintem tovább tart a leépülés.

Régi motorosként elképzelhetőnek tartja, hogy a baloldal sorain belül tényleg működhetnek Fidesz-ügynökök, akik behálózzák, és bénítják a szocialista pártot, ahogy Botka állította?

Nézze, nyílt titok, hogy a kormányoldal az ellenzék teljes megosztására törekszik, látjuk, a menekültkérdésről nyilvános vitát kezdenek a szocialistákkal, amivel erősítik őket, másokat viszont kizárnak a disputából. De én nem kívánok ezzel foglalkozni. Engem az érdekel, hogy a miniszterelnök-jelöltünknek, Szél Bernadett népszerűsége már 20 százalék, az Orbán Viktor 38 százalékával szemben. Az állás még a Botka László távozása előtti közhangulatot tükrözte, azóta a szocialista politikus lemondott, az LMP pedig stabilan a 7 százalék közelébe kúszott, ami rövidesen elérheti a 10 százalékot. Emiatt a miniszterelnök-jelöltünk népszerűsége tovább nőhet. A választás közeledtével ez robbanásszerűen emelkedhet, amiben benne lesz az Új Kezdet vidéken végzett munkája is.

Gondolja, hogy az Új Kezdet parlamenti párt is lehet, ön pedig országgyűlési képviselő?

Jelöltjeink az LMP listáján szerepelnek majd, a névsort csak később hozzuk nyilvánosságra.

Hány mandátumra számít?

Már egy parlamenti képviselővel is elégedett lennék, de a politikai helyzet alakulásával van esély többre is. Hiszen a fővárosban működő politikai erők képviselőit legfeljebb a tévében látják, mi viszont szinte minden településen az emberek között vagyunk. Ismerjük a problémáikat, s változtatni is tudunk azokon. Folyamatos erősödésre számíthatunk, reméljük, nem a jövő évi lesz az utolsó demokratikus választás Magyarországon. Szerintem a Fidesz-t helyben lehet megverni.

Ez jól hangzik, de épp ön nyilatkozta, hogy a Fidesz vidékpolitikája szinte felszámolta Magyarországon az önkormányzatiságot, elvette a helyi hatalom döntési jogosítványait, a vidék gyámság alá került. Ebből nem következik, hogy az ön által emlegetett polgármesterek rég elvesztették befolyásukat, ilyen körülmények között tényleg szükség van az ön pártjára?

Egy megválasztott polgármesternek mindig van ereje. Az állampolgárok bíznak benne, még akkor is, ha ma szinte teljes mértékben ki van szolgáltatva a kormányzatnak.

Ugyanakkor időközi választáson nemrég az Új Kezdet nem ért el túl jó eredményeket. Borsodban el is bukott a jelöltjük, aki a párt alelnöke is egyben. Lehet, hogy mégsem annyira ismerik önöket a falvakban, mint ahogy állítja?

Pikáns helyzet alakult ki, mert a településen a parlamenti ellenzék nem indított jelöltet, tehát a szocialisták és a Jobbik is támogatták a Fidesz jelöltjét. Aki persze függetlenként indult, de Tállai államtitkár úr szorongatta a kezét, mondván, a kormány őt támogatja. Tanulságos választás volt, mindenre fel kell készülni!

Ön az egyik önkormányzati szövetség elnökeként ismerheti a magyar társadalom problémáját, de miért nem az érdekvédő minőségében próbál iskoláról, kórházról, szemétbegyűjtésről tárgyalni a kormánnyal, miért politikai szereplőként igyekszik harcolni a települések érdekeiért?

Próbálkozom, de a hatalom tökéletesen figyelmen kívül hagy, lesöpör mindenféle érdekegyeztetést. A magyar vidék részben emiatt élhetetlen. De nem csak a pénzhiány miatt elkeserítő a helyzet. A kormány ugyanis belengette, hogy 3600 milliárdot fordít a települések fejlesztésére, de ezt a pénzt Kósa Lajos miniszteri felügyeletével költik majd el.

Ahelyett, hogy valódi menedzserekre bíznák a hihetetlen mennyiségű pénz szétosztását, egy felfelé buktatott politikus dönt majd minderről.

Akit az ellenzék bizonyítékok nélkül időnként Mr. 20 százalékként emleget…

Ezt én nem állíthatom. Mindenesetre a több ezer milliárdot nem a magyar kormány, nem Orbán Viktor adja, hanem az Európai Unió. Ezért nem politikai, hanem szakmai felügyelet alatt, tehát gyorsan, hatékonyan és a megfelelő uniós normák figyelembe vételével kéne ezt a pénzt az ország javára elkölteni. De ha nagy állami beruházásokra fordítják, – amire jó esély van – akkor szükségszerűen megnövekszik a korrupció kockázata. Ez nem az én gyanúm, tudományos tény.  De még ennél is nagyobb a baj, mert ezt a gigantikus mennyiségű pénzt elsősorban a megyei jogú városokra, s nem pedig kisebb településekre akarják költeni, holott a magyar falvak leszakadása elkeserítő. Ezen a szinte katasztrofális helyzeten tudna segíteni egy vidékfejlesztési miniszter – ez lehetne Kósa is – aki a sárban ragadt települések felemelésére koncepciót dolgozna ki. Vidékfejlesztési programokra lenne szükség, amelyek versenyképes munkahelyet teremtenek, s amelyek aztán az állam adóbevételit növelik. Mindenekelőtt tehát versenyképes vidéki gazdaságra lenne szükség – amely a polgármesterek segítségével kialakítható – nem pedig semmire nem jó, államilag dotált közmunkaprogramokra. Ezzel kéne foglalkozni a magyar kormánynyak, s persze Kósa Lajosnak, nem pedig az uniós milliárdok haveri körben történő elköltésével.

Gödöllő, tehát egy nagyváros polgármestereként is érzékeli a kistelepülések problémáját?

Aki akarja, látja a bajt! A közelmúltban kerékpárral Heves megye több településén jártam, katasztrofális a szegénység. Szó szerint a nyomor az úr! Nincs munka, elhagyott házak, néptelen falvak, néhol riasztó éhezés. De ugyanez a helyzet Nógrádban, Szabolcs Szatmárban, Borsodban, az ország keleti felében. Elborzasztó a nyomorúság. Másfél-két millió ember él reménytelen helyzetben Észak-Magyarországnak ezen a tájékán. Miközben euró-milliárdokat osztogat a kormány a munkahelyteremtés helyett.

Ugyanakkor a vidéken élőkhöz nem jutnak el az ellenzék politikai üzenetei, hisz az utolsó megyei lapokat kormánypárti strómanok felvásárolták. Ilyen körülmények között csak a hatalom emberei tudják elérni a választókat. Van így esély?

Van, mert megmaradt az internet és a személyes jelenlét. Polgármestereink értik az emberek nyelvét. Ez fontos. S persze nélkülözhetetlen a bátorság is, mert fenyegetik a másként gondolkodót.

Ön korábban azt mondta, hogy lehallgatják!

Igen, de kit érdekel. Nyolc éve folyamatosan le akarnak vadászni, most is foglalkoznak velem. Eddig nem sikerült.

Ilyen veszélyek mellett komolyan mondja, hogy legyőzhető a Fidesz?

Engem ma már nem a Fidesz legyőzése, nem Orbán Viktor félreállítása érdekel, hanem a rendszerváltás. Igen, rendszert kell váltani. Újra! Ma ugyanis tragikus állapotok vannak az országban, vissza kell térni a demokratikus berendezkedéshez. Ehhez kell az erő! Ezt kell az állampolgároknak is érteni.

Az ellenzéki pártok közötti harc nem vezethet oda, hogy képtelenek lesznek a kormányt leváltani, s marad a rendszer?

Nehéz ma az ellenzékből egységes erőt kovácsolni. Mint már mondtam, a mai ellenzék hét éve képtelen ütőképes ellenállást kialakítani a kormánnyal szemben. Velük közösen színre lépni – öngyilkosság!

Ha nem az ellenzék nyerné a következő országgyűlési választást, akkor 2019-ben elindulna még egyszer a polgármesteri székért? 

A politikában két év nagy idő, addig eldől, hogy marad-e még valami az önkormányzati rendszerből. Pusztán azért nem akarok polgármester lenni, hogy szalagot vágjak át és ünnepi beszédeket mondjak. Ha nem tudok tenni a városomért, akkor elgondolkodom, hogy induljak-e még valaha.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK