Csak az anya biztos?

0
885
FH

Egy ma is érvényben lévő kormányrendelet szerint a diákhitelek szüneteltetése és elengedése a nők számára lehetséges, miközben a férfiaknak nincs joguk erre.  Arról a kedvezményről van szó, amely lehetővé teszi, hogy a második és a harmadik gyerek születésekor az anya részlegesen, illetve teljesen mentesüljön a diákhitel hátralékának visszafizetésétől, miközben az apák nem élhetnek ezzel a lehetőséggel. Ezt a kormányzati szabályozást vizsgálta és kritizálta a közelmúltban az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala. Az intézmény főosztályvezető-helyettese, Szajbély Katalin azt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy a kifogásolt gyakorlat elsősorban azért sért alkotmányos elveket, mert nemcsak személyek, hanem családok között is indokolatlan módon tesz különbséget.

Az alapvető jogok biztosa szerint még az állam sem tehet különbséget az anyák és apák között. Ha megteszi, akkor maga az állam diszkriminál?

Nem feltétlenül. Ugyanis még az Alaptörvény is módot ad arra, hogy az állam a nőket előnyben részesítse, ahogyan előnyben részesítésre alkotmányos lehetőség van a családok védelme érdekében is. Mindössze arra kell figyelni, hogy a különbségtétel ne önkényes legyen, tehát ha az állam bárkit előnyben részesít, annak legyen ésszerű oka.

Ésszerű oknak számít az, hogy januártól bizonyos feltételek esetén a nők diákhitel tartozását elengedheti az állam, a férfiakét viszont nem? Ez tényleg nem diszkrimináció?

Jogos kérdés, több édesapa fordult hozzánk hasonlóval. Előfordul ugyanis, hogy bizonyos családokban az édesanyáknak nem volt diákhitele, vagy azt már törlesztette, a férfiaknak viszont még van visszafizetni valója. A januártól életbe lépett törvény azonban csak a nők diákhitelét engedi el, a férfiakét nem. Ez felveti a családok közötti különbségtétel lehetőségét is, mert a harmadik gyermek megszületése esetén, ha a nő volt az adós, akkor elengedték a tartozást, ha viszont a férj, abban az esetben továbbra is fizetni kell, annak ellenére, hogy semmilyen más különbség nincs e családok helyzetében.

Vagyis a különbségtétel úgy jelentkezik, hogy van olyan család, amely tényleg viseli a diákhitel korábbi terheit, a másik viszont nem? Ez lenne a különbségtétel? 

A gyakorlatban azt látjuk, hogy megvalósul az édesapák és az édesanyák között a különbségtétel, aminek ez esetben nincs ésszerű oka. Ha ugyanis a szülők együtt nevelik a gyerekeket, akkor a hitel törlesztése az egész család költségvetésében jelentkezik. A hitel elengedése tehát az egész család számára előnyös, fennmaradása pedig az egész család számára hátrányos. Ebben az összefüggésben nem lehet ésszerűnek tekinteni a különbségtételt, tehát az egyenlő bánásmód szempontjából visszás helyzet alakul ki.  Emellett, habár alkotmányjogi értelemben csak személyek között lehetne különbséget tenni, családok között viszont nem, lényegében erről is van szó. Egy hasonló intézkedést példaként hozva: a családi adókedvezménnyel a család egészének terhein könnyít az állam, gazdasági egységként kezeli a családot, ezért azt bármelyik szülő igénybe veheti.

Vagyis azt mondja, hogy az intézkedés ugyan nem alaptörvény-ellenes, de ütközik az alkotmányos jogelvekkel.  Tehát legyen érvényes a férfiakra is? 

Konkrét javaslatot erre nézve nem fogalmazunk meg, a jelentésben részletesen kifejtett elvek figyelembe vételére kérte a jogalkotót az ombudsman. Azt tudni kell, hogy az állami juttatások odaítélésénél széles a jogalkotó mérlegelési lehetősége, s ugye – mint említettem – a nők előnyben részesítése elvi szinten alkotmányjogilag is elfogadható. De a biztos azt is elfogadhatónak tartaná, ha egy családban, ahol az édesanyának nincs diákhitel tartozása, de az édesapának viszont igen, akkor neki ne kelljen a hiteleket visszafizetni.

Emellett fontos, hogy a szabályozás a várandósság harmadik hónapjától kezdve már az első gyermek esetén is lehetővé teszi az édesanya számára a törlesztés szünetelését három évre, és fontos lenne, hogy – amennyiben a családban az apának van diákhitel-tartozása – az apa vehesse igénybe ezt a kedvezményt, hiszen a fizetési kötelezettség átmeneti megszűnése is nagy segítség a családoknak.

A közös kassza szempontjából mindegy, hogy a nő, vagy a férfi nem fizeti a tartozást. Van adat arról, hogy ez hány férfit érint? 

Nincs, eddig hozzánk több ilyen panasz érkezett, de mi már egyetlen felvetés esetén is megvizsgáljuk az ügyet, hisz itt elsősorban a jogelvek érvényesüléséről van szó. Ugyanakkor vélhetően ma közel annyi férfinak lehet diákhitele, mint nőnek, s ha a jelenlegi jogi helyzet fennmarad, az az érintett családok számára jelent relatív hátrányt.

Mi történik válás esetén? Akkor a gyerekeit egyedül nevelő férfi komoly hátrányba kerül? 

Az nem valószínű, hogy épp gyerekszülés után – a hitel elengedése két, illetve három gyermek után jár – válnának el a felek, olyan módon, hogy a gyermekek az édesapánál maradnak, de ha mégis erre kerülne sor, vagy abban az esetben, ha bármilyen okból az édesanya kiesik a családból, az édesapa akkor sem részesülhet a kedvezményben. Erre semmiféle ésszerű ok nincs! Ha ugyanis gyermekeiket egyedül nevelő szülőket hasonlítunk össze, akkor az édesanya miért, az édesapa miért nem részesülhet kedvezményben? Ugyanez vonatkozik a szünetelés lehetőségére is.

Azt pedig kifejezetten diszkriminatív, hogy örökbefogadás esetén – férfiak és nők egyaránt fogadatnak egyedülállóként örökbe – csak a nők részesülhetnek hitel-visszafizetési kedvezményben, illetve a gyermekvállalásra tekintettel a törlesztés három éves szünetelésének a lehetőségében.

Miután az állam figyelmét az ombudsman felhívta a problémákra, lehet, hogy a nőktől is megvonják a szóban forgó kedvezményt?

A mi célunk inkább a segítő szándék volt, az, hogy az ellentmondásokra felhívjuk a figyelmet.

Elképzelhető, hogy az alkotmánysértő helyzet miatt ezek után a férfiak is megkapják a kedvezményes lehetőséget? 

A jogalkotó még nem válaszolt a felvetéseinkre.

Ha jól értettem, a minisztérium eddigi reakciója leegyszerűsítve úgy szól, hogy csak az anya biztos, tehát ezt a családi kedvezményt az édesanyákhoz kell kötni. Ez jó megközelítés?

Ez válasz akkor született, amikor a vizsgálat során először felvetettük a problémát. A szakminisztérium mindenekelőtt az anyák terheit akarta csökkenteni, a család anyagi helyzetének javítása csak másodlagos cél volt. vizsgálatunk során a tárca valóban azt mondta, hogy az adminisztráció, az anyaság tényének megállapítása az anyák esetében egyszerűbb.

Az interjú itt nem ért véget. Ugyanis szerettünk volna arra is választ kérni az Alapvető Jogok Biztosának alkotmányjogászától – amit egyébként az interjú előtt jeleztünk is -, hogy mi a magyarázata annak a megkülönböztetésnek, amely szerint a nők negyven év munkaviszony után elmehetnek nyugdíjba, a férfiak viszont nem. Korábban ugyan olvashattunk arról, hogy a nők számára a sokszoros túlterhelés miatt tették lehetővé – igaz, nem kötelezővé – a korai nyugdíjazást, miközben persze statisztikai tény, hogy a férfiak átlagéletkora alacsonyabb, mint a nőké. Kíváncsiak voltunk, hogy ha apák és anyák között nem lehet különbséget tenni, lehet-e férfiak és nők között ugyanezt megtenni.

A hivatal osztályvezető-helyettese, Szajbély Katalin először precíz jogi magyarázatot adott a kérdésre, de az interjú megjelenése előtt  azt kérte, hogy a választ ne közöljük, mert az ügyben az Ombudsmani Hivatalnak nincs még kiérlelt álláspontja. Annyit ígérhetünk, hogy ha majd megszületik a hivatal ma még hiányzó álláspontja, akkor szerkesztőségünk azt is szívesen közli. Ugyanis a tisztánlátás nyugdíjak esetén legalább annyira fontos, mint a diákhitel visszafizetésének ügyében.   

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .