Hogy mi az, amihez minálunk mindenki ért? Hát, kérem, kies hazánkban rengeteg ilyesmi van, de az utóbbi időben leginkább a köztársasági elnök megválasztásához értünk. Az erre vonatkozó írások számából a hozzáértés egyenesen következik, na, ennél az írások számát tekintve tán csak a köztársasági elnök leváltásához értünk jobban, amely kettős tény igazolja azon jogi definíciót, miszerint hazánk legfontosabb személyisége a köztársasági elnök. Hihetetlen, mi? Különösen Ádert, Novákot, Schmittet tekintve meglepő a magas hozzáértési szint, ám az ide vonatkozó statisztika cáfolhatatlan. Jobb, ha mindannyian belenyugszunk, a Köztársasági Elnök az a Köztársaság Első Embere, és kész.
Így aztán szegénynek tengernyi dolga van:
- Képviseli Magyarországot a nemzetközi terekben.
- Kifejezi a nemzet egységét.
- Őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.
- Részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés ülésein.
- Törvényt vagy országos népszavazást kezdeményezhet.
- Kitűzi az országgyűlési, önkormányzati, európai parlamenti választások, valamint az országos népszavazás időpontját.
- Aláírja és kihirdetésre elrendeli az elfogadott törvényeket.
- Alkotmányossági vizsgálatra az Alkotmánybíróság elé küldheti a törvényeket (előzetes normakontroll), vagy megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek.
- Kinevezi a minisztereket (a miniszterelnök javaslatára), a nagyköveteket, a bírákat és az egyetemi tanárokat.
- Megbízza és fogadja a külföldi nagyköveteket.
- Dönt a Magyar Nemzeti Bank elnökének és alelnökeinek kinevezéséről.
- Ellátja a Magyar Honvédség főparancsnoki tisztségét.
- Különleges jogrendet (például szükségállapotot, veszélyhelyzetet) érintő döntéseket hoz, ha az Országgyűlés akadályoztatva van.
- Gyakorolja az egyéni kegyelmezési jogot.
Persze nem kell azért ezt túl komolyan venni. Például abból is nagy röhögés lenne, ha a köztársasági elnök, mint a hadsereg főparancsnoka kiadná az utasítást: irány Kárpátalja, visszafoglalást megkezdeni! Habár… lehet, hogy patrióta hazánkban sokan vennék komolyan, de most nem ez a lényeg.
A köztársasági elnök tényleges hatásterülete a 7. és a 8. pont, a többi esetében csak névleges szerepe van. Amíg nem írja alá, addig az Országgyűlés által elfogadott törvény nem törvény, még ha kétharmaddal fogadták is el. Ha valami nem tetszene neki, akkor aláírás helyett elküldheti az Alkotmánybírósághoz alkotmányossági vizsgálatra (alkotmányjogilag gyanús neki az ügy), vagy visszaküldheti az Országgyűlésnek megfontolásra (ízlés vagy illem szempontjából kérdőjelezi meg). Hangsúlyozandó, hogy az elnöknek az adott törvényt illetően semmilyen döntési jogköre nincs. Dönteni az Alkotmánybíróság fog (odaküldés esetén), vagy az Országgyűlés (visszaküldés esetén), és utána már nincs mese, alá kell írnia, hiszen esküt tett rá, hogy jogszerűen viszi majd az ügyeket.
Ebből látható, hogy szegény mennyire tehetetlen, mert ha visszaküldi ugyanazon kétharmados országgyűlésbe, ahonnan jött, azok majd hülyék lesznek változtatni rajta, míg ha az Alkotmánybírósághoz küldi, a kétharmados országgyűlés által választott, és a beosztásukból jól élő alkotmánybírák majd hülyék lesznek változtatni rajta, arról nem is beszélve, hogy őt is a kétharmados országgyűlés választotta meg zsíros… izé… jólfizető és rengeteg előnnyel járó állásába, azaz majd hülye lesz bárhová küldeni.
Ezeken kívül van még a 3. pont, amely valamennyire komolyan vehető tevékenységet takar, amennyiben a köztársasági elnöknek bármely oldalon előforduló nem demokratikus húzás esetén fel kell emelnie a szavát ellene. Kérdés persze, hogy mi tekinthető nem demokratikus húzásnak. A névből következően nyilván az, amely valamilyen módon korlátozza a nép uralmát. A kétharmados kormányzás esetén az ellenzéknek halvány esélye nincs nemhogy nem demokratikus, de semmilyen húzásra sem, ugyanakkor a regnáló kétharmad minden húzása ab ovo demokratikus, hiszen pont a nép választotta meg őket kétharmaddal, azaz átadva nekik saját korlátlan hatalmát, hogy annak birtokában azt csináljanak, amit csak akarnak.
A fentiek alapján megállapítható tehát, hogy a magyar köztársasági elnök se nem fék, se nem ellensúly, ő csak úgy lebeg a Duna felett, és eseténként hazamegy a Sándor palotába aludni, hogy másnap kipihenten folytathassa áldásos tevékenységét.
Közbevetés:
„De ez nem azt jelenti, hogy kétharmaddal mindent meg lehet csinálni
– mondta Baka.”
De. Kétharmaddal a hatalom minden húzása jogszerű és demokratikus, ezért várjuk tőle a fenti mondat kifejtését/magyarázatát, hogy vajon az Alaptörvénybe írt, tudomány feletti „Az ember férfi és nő” mondat után mi lehet az, ami szerinte már aztán tényleg korlátokba ütközik.
Természetesen (a fenti helyzetet erősítendő) a kétharmaddal regnálók sem akarják a néptől kapott korlátlan hatalmukat egy állandóan velük kekeckedő köztársasági elnök által korlátozni hagyni, mert ugyan a fentiek alapján hiába kekeckedik a szerencsétlen, nem fogja őket korlátozni semmiben, de az ezzel járó médiacsámcsogást szeretnék elkerülni. A kétharmaddal regnálók tehát olyan embert választanak köztársasági elnöknek, aki velük igencsak jóban van. Ilyen lehet bárki, akivel az előző hatalom kiszúrt, és akkor hálás lesz nekik, hogy nem csak elégtételt kap a kinevezéssel a korábbi bántás ellenében, hanem még további fájintos dolgokat (lakás, pénz, egyebek).
Mint tudjuk, az előző kétharmad pontosan ezt csinálta, és úgy beszélik, azért váltotta le őket a nép, mert elege lett a szervilis hatalomgyakorlásból, amelyet az állam általuk kinevezett legfőbb alkalmazottjai mindig a kétharmados főnökség érdekében folytattak. Ez a nép szerint csúnya dolog volt, de most majd másképp lesz. Gondolták az emberek.
Mint az itt olvasható:
„Egyetértünk abban az új regnálókkal, hogy Sulyok nem maradhat a helyén, mert a fentiek alapján nem is tehetünk mást. Ugyanakkor javasolt vigyázni arra, hogy a gyors leváltás, vagy lemondásra kényszerítés, ami egyben egy gyors kinevezést is jelent, ne emlékeztessen a „csöbörből vödörbe” állapotra, azaz ne mondhassa senki, hogy az államfő eddig fideszes volt, most meg tiszás, akkor meg mire volt jó ez a nagy választási hercehurca?
Leghelyesebb lenne megvárni, amíg összeáll egy szaktekintélyekből verbuvált grémium, amely először jelöltlistát készít a kifejezetten semleges jelöltekből, majd a megfelelő vita lefolytatása után azokból választ államelnököt, akit az Országgyűlés nem erőből, kétharmaddal, hanem kötelezően megszavaz. Ezt a feladatot se a népre, se a politikusokra nem szabad bízni. A döntésig Sulyok a helyén maradhat, és mivel nagy kárt tenni nem tud, semmiképp sem javaslom a választás elkapkodását.
A fenti eljárással lehetne igazán jó államelnökünk. 65 év alatti korban, ha kérnünk szabad.”
Arról, hogy ez mennyire sikerült az új kétharmaddal regnálóknak, mindenki gondolkodjon el maga.
