Pénzkeresés

A régi vicc szerint, ami persze nem vicc, a német a pénzt megérdemli (Geld verdienen), a francia nyeri (gagner d`argent), az amerikai csinálja (to make money), a magyar viszont keresi.

Már elég régóta, affenébe is! Sajnos a keresés eredménye nem egy stabil tétel, hanem olyasféle, mint a kutya vacsorája, hiszen az ember pont azért keres bármit, mert nem tudja, hol van, tehát a megtalálás bizonytalan. Jelenleg nálunk inden bizonytalan. Vagy lesz zsold vagy nem lesz, attól függ, a király milyen lábbal kelt. Ha ágyából kiszállva nem a népre gondol, hanem a kincstár tompa kongására, akkor az utóbbi. Snitt.

Az írja az újság, hogy:

„…körülbelül 2500 milliárd forintot kell találnia 2027-ben a Tisza-kormánynak.”

Hát… nem lenne rossz. Sajnos egyelőre tart a keresés, azaz a találás még odébb van. Mint az már korábban kiderült, az előző, azaz az utolsó Orbán kormány által a múlt évben készített költségvetés köszönő viszonyban sincs a valósággal. Az új adatok:

• a pénzforgalmi hiány 7,2 ezermilliárd forint lesz az eredetileg tervezett 4,2 ezermilliárd helyett,
• a GDP-arányos, uniós módszertan szerinti, eredményszemléletű deficit pedig 7,5 százalékra várható 3,7 százalék helyett.
• Az államadósság jelentősen emelkedik, a 2025. végi GDP-arányos 74,6 százalékról 77,5 százalékra.

A fentebb beidézett weboldalon hatásos oszlopdiagram is található, mely bemutatja, 2021. óta hogyan tért és tér el idén is egymástól a tervezett meg a tényleges hiány. Az idei pótköltségvetési terv 7,5 százalékos hiánnyal számol a korábban 3,7 százalékos érték helyett, mégpedig annak ellenére, hogy a NER kedvezményezetteket segítő, fideszes költségvetési kiadások ma már nincsenek… mármint elvileg. Ezeket célszerű lenne összeszedni és summázni, abból rögtön látható, mennyivel csökken majd az állami kiadás a NER-es pénzszivattyúk kikapcsolásával.

A szomorú helyzet az, hogy ennyire negatív adatok láttán az embernek rögtön eszébe jutnak a régi dolgok, például mikor 2006-ban Gyurcsányt meg Verest azért jelentették föl, mert „meghamisították a költségvetést”, holott csak az történt, hogy a 2005-ben tervezett hiány meg a 2006-os tényleges hiány nem fedte egymást. Ezen az alapon minden kormányt minden évben fel lehetne jelenteni.

Ott van aztán „a zemútnyócévesek eladósították az országot” szöveg. A Bajnai kormány 2010-ben 80,2 százalékos GDP arányos államadóssággal adta át az országot Orbánéknak egy nagyon súlyos világgazdasági válság után, ugyanakkor hagyott a fiókban némi pénzt a jövendő nyugdíjasok számára, mégpedig MANYUP vagyon címen. Ezt a vagyont az előző kormányok gyűjtögették (legtöbbet a Gyurcsány kormányok), értéke a hatalom átadáskor 2700 milliárd HUF, vagyis az akkori GDP 12,8 százaléka. Ebből következően a tényleges, nettó adósság 2010-ben nem 80,2 százalék, hanem csak a GDP 80,2 – 12,8 = 67,4 százaléka volt. Ugyanez az érték idén 77,5 százalékra, azaz 10 százalékkal többre várható. Végleges adat, ma már nincs pénz a fiókban, nem lehet belőle levonni semmit, még a hajdani miniszterelnök úr iránti nagy jóindulat sem segít. Ebből kb. látható, ki adósította el az országot.

A MANYUP-ban összegyűjtött leendő nyugdíjat Orbánék úgy védték meg a spekulánsoktól, hogy beolvasztva a költségvetésbe gyakorlatilag zsebre rakták, mivel a költségvetés minden forintjáról ők döntenek. Szegény MANYUP kassza így hát elhalálozott. Az emberek döntő többsége az orbáni fenyegetésre gyorsan kilépett, saját nyugdíja nincs immár sehol, a NER 16 boldog éve rég fölélte, a kilépők a pénz helyett egy ígérettel bírnak Orbánéktól, hogy ha nyugdíjasok lesznek, az akkori dolgozók majd eltartják őket. De istenbizony ám!

Apró gond a felosztó-kirovó jellegű nyugdíjrendszerben az, hogy a dolgozók pontosan úgy tartják el a nyugdíjasokat, ahogy a mindenkori kormány akarja. Ha akarja, svájci indexálással, hogy a nyugdíjak emelése  részben követi a béreket (korábbi kormányok), ha akarja, csak az inflációt kompenzálja, azaz a nyugdíjak végül nagyon elmaradnak a bérektől (ez az Orbán kormány nyugdíj „megvédése”). Ha a kormány akarja, ad 13. havit (mint a Medgyessy és a Gyurcsány kormányok regnálásuk alatt végig), ha nem akarja, hiába megy az országnak jól, nem fizeti ki a nyugdíjasoknak, magyarán ellopja, mint a NER csapat az első 10 évében. Utána is csak azért kezdte Orbán fizetni, mert jött a választás. A MANYUP megsemmisítésével további költségvetési előny, hogy utána Orbánéknak nem kellett az egyre duzzadó, évi többszáz milliárdos kiegészítést évente a nyugdíjkasszába rakni.

Orbánék hatalomra kerülésével, azaz 2010. elejétől a világgazdaság újra növekedésnek indult, ráadásul a korábban EU támogatással megvalósítandó projektek befejeződtek, és miután az EU a befejezés után fizet, nem a korábbi kormányokhoz, hanem az Orbán kormányhoz kezdtek áramolni az EU pénzek. Úgy évi 1000 – 1100 milliárd HUF értékben, ami nem kevés. Pláne akkoron.

Mondhatjuk hát, hogy ömlött a pénz a költségvetésbe, és jócskán csökkent a kötelező kifizetés. Hogy ezek után mégis ide jutottunk, ahol most vagyunk, ahhoz vagy okos rosszindulat, vagy nagymértékű tehetségtelenség kellett. Hogy mi van meg ezekből a hajdani miniszterelnök úrban, azt mindenki találja ki maga.

Orbán egészen speciális elképzelése szerint az EU tagság azt jelenti, a pénz jöhet, egyébként meg azt csinál, amit akar, beleszólni mindenkinek tilos, ezt jelenti nála a szuverenitás. Az EU viszont nem így gondolta, és egy évtized elteltével már nagyon idegesítette, hogy itt nálunk a német, holland meg egyéb európai adófizetők pénze döntő részben a NER politikai kedvezményezettjeihez jut, az félelmetes mértékű túlárazásokról nem is beszélve, ezért 27 pontban fogalmazta meg, min kell változtatni Magyarországon, melyek hiányában az EU nem fizet. Nem támogat a pénzével tolvajokat.

A magyar miniszterelnöknek a 27 pontot persze esze ágában sem volt teljesíteni. Inkább lefordította fidesznyelvre, és azzal hitegette a népet, a rohadék EU három dolog miatt nem küld pénzt: migráns, gender, békepártiság. A magyar nép ezt sokáig el is hitte, pláne, hogy Orbán oroszlánként küzdött „a magyarok pénzéért”, mely küzdés abból állt, hogy minden arra járó EU határozatot megvétózott ilyen, olyan valamint amolyan indokkal, magyarán zsarolt, ahogy csak bírt. Sajnos az EU-t ez nem hatotta meg, a pénzét továbbra sem hagyta ellopni, így aztán a magyar szuverenitás szenvedélyes védelmezése, plusz rezsicsökkentés meg üzemanyag ársapka ellenére fideszéknek mégis bekövetkezett a krach. Ennek következményeképpen ülünk itt nyakig az orbáni örökségben, amelyről egyre csúnyább dolgok derülnek ki gazdaságilag.

Szóval kéne egy kis pénz. De honnan? A fiók üres. Viszont az adótörvényeket illetően Magyarékat nem korlátozhatja senki.

• Sávos SZJA bevezetése. Az egyik legészszerűbb lépés, persze csak közepes jövedelemtől fölfelé, a jól. jobban és legjobban keresőknek a mainál nagyobb mértékű megadóztatása. Sokkal többet lehetne behozni ebből a költségvetésbe, mint a vagyonadóból.
• Vagyonadó bevezetése. Nem mondhatni, hogy ez az igazi, ugyanis rengeteg a trükközési lehetőség, nagy apparátus kell az összeíráshoz és a kivetéséhez, ráadásul ez egy visszamenőleges sarc, ami jogállam esetén elég komoly illetlenség. A hamis úton szerzett vagyonokat természetesen vissza kell, illetve kéne szerezni, de a törvényesen keletkezett vagyonokra ez nem vonatkozhat.
• Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozása. Hát… a legnagyobb baj az, hogy amit a NER kedvezményezettek elszereztek a nemzettől, az jogilag mind alá volt támasztva vagy utólag lett alátámasztva, azaz ahogy Orbán leszögezte: „Minden törvényes volt, mindenről papír van”. Ebből következően nagy visszaszerzéseket, sok pénzt, pláne gyorsan, ne várjunk tőlük.
• A rezsicsökkentés általi támogatásnak csak a rászorulókra való szűkítése. Ennek a kisebb állami kiadás mellett az a haszna is lenne, hogy ha valami drága, azzal takarékoskodnak az emberek, ami egy ilyen „se vizünk, se energiánk” állapotban jót tenne az egész országnak. Óvatosan kell megállapítani a határokat meg a százalékokat, és ki kell bírni a FIDESZ magyar családok tönkretételéről való, biztosra vehető sikítozását, de a haszna egyértelmű: pénzkiadás csökkentése és a fogyasztás mérséklése. Úgy hallani, a regnálók már tervezgetik – nagyon helyesen.
• Járműadó módosítása. Ha egy 20 éves Clio és egy 1 éves Bentley járműadóját hasonlítjuk össze, abból kiderül, hogy a Clio tulajdonosa évi kb. 10 000 forintot fizet. Ha a kocsik árával arányosítjuk, akkor a Bentley tulajdonosnak kb. 2 500 000 forintot kellene évente az államnak adóznia, de csak 175 000 forint neki a taksa, amiből megint kiderül, hogy a gazdagok jártak jól ezúttal is, mégpedig a szegények kárára, ugyanis a zsömlét mindketten ugyanazon az áron veszik. Ezen lehetne változtatni, persze csak óvatosan, mert a magyar (Bentley tulajdonos) családok érdekében lesz nagy sírás-rívás ellenzéki oldalon.

Na persze minderre nem volna szükség, vagyis inkább az igazságosság lenne a kérdés, mintsem a bevétel, ha gazdaságunk az innovatív, sikeres termékeket gyártó és forgalmazó vállalkozók birodalma lenne, ám ez sajnos nem így van, és még sokáig nem is várható. A FIDESZ által személyes kijelöléssel összehozott magyar oligarcha csoport sajnos erre teljesen alkalmatlan (csak állami versenytárgyaláson egyedül indulva tudják érvényesíteni legalább háromszoros túlárazásukat), újak megjelenése meg a közeljövőben nem várható.

A ránk oktrojált hajsza a pénzért nem szerencsés, se a lakosságnak se a regnálóknak, ebből egyedül az ellenzék profitálhat. Már ha tud.

Lehet, hogy Orbánéknak ez volt a mesterterve?