Európa történelmi választás előtt áll: vagy önálló gazdasági, technológiai és katonai erőközponttá szervezi magát, vagy fokozatosan az Egyesült Államok és Kína mögé szorul. Nick Boles egykori brit konzervatív politikus Európai Konföderációja új keretet kínálna az Európai Uniónak, Nagy-Britanniának és Ukrajnának. A terv azonban ugyanabba a falba ütközik, mint minden hasonló elképzelés: közös politikai akarat és közös pénz nélkül a szuperhatalmi ambíció csak hangzatos jelszó marad.
Nick Boles volt brit konzervatív képviselő merész kiutat javasol a brexit okozta politikai és gazdasági zsákutcából. Terve szerint Nagy-Britannia az Európai Unió tagállamaival, Ukrajnával, az Európai Gazdasági Térség országaival, Svájccal és a Nyugat-Balkán államaival együtt létrehozná az Európai Konföderációt.
Az új szervezet az Európai Uniótól és a NATO-tól elkülönülten, de mindkettővel szoros együttműködésben működne. Nem egyszerűen újabb diplomáciai fórum lenne: tagjainak biztonságát, gazdasági fejlődését és technológiai felzárkózását szolgálná.
Boles elképzelése szerint a konföderáció közös európai technológiai és innovációs térséget is létrehozna. Ebben a résztvevők összehangolnák tőkéjüket, kutatásaikat és szakemberállományukat, hogy Európa versenyképesebb legyen a mesterséges intelligencia, a robotika, a kvantumtechnológia és a biotechnológia területén. Nagy-Britannia számára mindez a brexit gazdasági kárainak mérséklését, Ukrajna számára pedig erős és tartós európai kötődést jelentene.
A Tettrekészekből új európai szövetség?
A konföderáció politikai előképe részben a brit-francia kezdeményezésre megszervezett tettre készek koalíciója lehet. A több mint harminc országot összefogó együttműködés közvetlen célja Ukrajna támogatása és egy igazságos, tartós béke feltételeinek megteremtése.
A koalíció nemcsak katonai és pénzügyi támogatásról beszél, hanem többrétegű biztonsági garanciákat, egy Ukrajnát segítő multinacionális erőt, valamint az Oroszországra nehezedő gazdasági nyomás fokozását is napirenden tartja. Ez már több alkalmi diplomáciai egyeztetésnél, de még nem egységes katonai-politikai szövetség.
Ukrajna közben nem pusztán támogatásra szoruló állam, hanem Európa egyik legfontosabb védelmi innovációs központja lett. A háborúban felhalmozott tapasztalata, gyorsan fejlődő drónipara és harctéri technológiája stratégiai értéket képvisel. Egy új európai biztonsági rendszerben ezért Ukrajna nem a periférián, hanem annak egyik központjában helyezkedhetne el.
Merz: Európának meg kell tanulnia a hatalom nyelvét
Friedrich Merz német kancellár a müncheni biztonságpolitikai konferencián hasonló következtetésre jutott, még ha nem is hirdette meg szó szerint az Európai Konföderációt. Beszédében arra figyelmeztetett, hogy a szabályokra épülő nemzetközi rend szétesett, és visszatért a nyílt nagyhatalmi politika.
Ebben a világban Európa szabadsága már nem magától értetődő. A kontinensnek erősebbé, szuverénebbé és cselekvőképesebbé kell válnia, miközben a NATO európai pillérét is meg kell erősítenie.
A stratégiai cél világos: Európa ne csupán az Egyesült Államok védelmére, a kínai iparra és az importált technológiára támaszkodó piac legyen, hanem önálló hatalmi központ. A politikai ambíció azonban önmagában kevés.
Európa gazdasági növekedése és termelékenysége hosszú ideje elmarad az Egyesült Államokétól, miközben a kínai verseny egyre erősebb. Az öregedő társadalom, a magas energiaárak, a töredezett tőkepiac, a lassú döntéshozatal és a technológiai lemaradás egyaránt korlátozza a kontinens mozgásterét.
A képlet könyörtelen: gazdasági erő nélkül nincs katonai erő, katonai erő nélkül pedig nincs stratégiai önállóság.
Ki fizeti meg Európa felemelkedését?
Az európai szuperhatalom tervének leggyengébb pontja a finanszírozás. A tagállamoknak egyszerre kellene többet költeniük védelemre, energiára, infrastruktúrára, kutatásra, iparfejlesztésre és Ukrajna támogatására. A nemzeti költségvetések jelentős része azonban már most is erős nyomás alatt áll.
Mario Draghi volt EKB-elnök és olasz miniszterelnök versenyképességi programja arra figyelmeztet, hogy Európa korábbi növekedési modellje kimerült. A zöld- és digitális átálláshoz, a biztonság megerősítéséhez és a technológiai felzárkózáshoz minden eddiginél nagyobb beruházásokra van szükség.
Az egyik lehetséges eszköz az újabb közös európai hitelfelvétel. Ennek már van előzménye: a koronavírus-válság idején létrehozott, ideiglenes NextGenerationEU program maximális keretét 806,9 milliárd euróban határozták meg 2021-es folyó árakon, ami 2018-as árakon 750 milliárd eurónak felelt meg. A konstrukció megmutatta, hogy súlyos válsághelyzetben az uniós tagállamok képesek közösen eladósodni.
A járvány idején azonban a rendkívüli helyzet és Angela Merkel politikai súlya segített áttörni az ellenállást. Ma nincs hasonló tekintéllyel rendelkező európai vezető, és a tagállamok sem értenek egyet abban, hogy a közös hitelfelvétel egyszeri válságkezelő eszköz vagy egy állandóbb fiskális unió kezdete legyen.
Ez a vita valójában nem pusztán pénzről szól. Arról szól, hajlandók-e az európai államok közös kockázatot vállalni egy közös stratégiai cél érdekében.
Szuperhatalom vagy történelmi lecsúszás?
Az Európai Konföderáció nem irreális elképzelés. Nagy-Britannia katonai és hírszerzési képességei, Franciaország nukleáris ereje, Németország gazdasági súlya, Ukrajna haditechnikai tapasztalata, valamint az uniós egységes piac együtt valóban globális erőközpont alapját adhatná.
A legnagyobb akadály nem a képességek, hanem az akarat széttagoltsága. Európa egyszerre akar nagyhatalom lenni és ragaszkodni a nemzeti vétókhoz; közös védelmet akar, de külön-külön vásárol fegyvereket; technológiai önállóságot hirdet, miközben külföldi platformoktól és tőkétől függ; geopolitikai befolyásra vágyik, de vonakodik közösen megfizetni annak árát.
Az új világrend nem fog arra várni, hogy Európa lezárja ezt a vitát. A kontinens vagy hatalmi tényezővé szervezi magát, vagy más hatalmak döntéseinek tárgya lesz.
Nick Boles konföderációs terve és Merz szuverénebb Európáról szóló programja ugyanarra a felismerésre épül: a jelenlegi intézményi és gazdasági keretek már nem elegendők. Ám közös költségvetési kapacitás, gyorsabb döntéshozatal és hiteles katonai erő nélkül mindkét elképzelés vágyálom marad.
Európa rendelkezik a szuperhatalommá válás erőforrásaival. A kérdés az, hajlandó-e végre szuperhatalomként dönteni – és megfizetni ennek az árát.
