Az ukrán hadviselés új szintre lépett: drónok csaptak le Szentpétervár olajkikötőjére és a közeli Kronstadtra, közvetlenül a putyini rezsim kirakat-eseménye, a szentpétervári gazdasági fórum előestéjén. Az üzenet egyértelmű: Ukrajna immár nemcsak határmenti célpontokat ér el, hanem Oroszország szívét is – Moszkvát, Szentpétervárt, energetikai infrastruktúrát –, és mindezt a NATO-partnerek kifejezett felhatalmazásával.
Szentpétervár Oroszország egyik olajkapuja: évente mintegy 12,5 millió tonna nyersolaj áramlik innen az exportpiacokra, kulcspillére az állami költségvetésnek. A Hormuzi-szoros feszültségei ugyan felhajtják az árakat, de az ukrán csapások stratégiai kárt okoznak: drágítják a biztosítást és a logisztikát, a kitettséget pedig kiterjesztik Oroszország teljes európai területére. A mostani támadás különösen szimbolikus: a fórum központja alig 20 kilométerre fekszik a találatot kapott termináltól, miközben Kronstadtban négy hadihajót ért találat – köztük a mintegy 200 millió dollárra becsült Bojkij korvettet.
A „Pragmatikus párbeszéd” mottóval meghirdetett fórum így szürreális díszletbe kerül: bár 76 állam képviselői jelen vannak, az európai országok – amelyek a legközvetlenebbül fenyegetettek – látványosan háttérben maradnak. A részvétel tényénél fontosabb, hogy milyen politikai súlyt képviselnek; a Nyugat egységét tekintve inkább a távolságtartás a beszédes.
A hadszíntéren közben kettős valóság alakult ki.
A washingtoni Institute for the Study of War értékelése szerint az orosz vezérkar és hírszerzés „kozmetikázott” helyzetképet ad Putyinnak: taktikai előrenyomulásokról számol be, miközben az orosz stratégiai pozíció romlik.
A Kreml azt a látszatot ápolja, hogy céljai elérhetők, ám ez az önáltatás hibás döntésekhez vezethet – különösen akkor, ha a vezetés alulbecsüli az ukrán csapásmérő kapacitás földrajzi mélységét és a nyugati felhatalmazás terjedelmét. Az amerikai politika lényegi eleme, hogy Ukrajna immár az oroszországi katonai és energetikai célpontokat is támadhatja – ideértve Moszkvát és Szentpétervárt –, amennyiben ezek a háborús logisztikát szolgálják.
A NATO mindeközben csendben, de radikálisan igazítja újra Európa védelmi profilját. Budapesten járt Alexus G. Grynkevic haderőnemi tábornok, a Szövetség európai főparancsnoka, aki az új magyar honvédelmi vezetéssel is egyeztetett. A korábbi vadászpilóta közreműködésével a NATO légvédelmi fókusza látványosan eltolódott: a ballisztikus rakéták mellett ma a rajszerű, olcsó, nehezen felderíthető drónfenyegetés a fő tétel. Ennek hatásait már több keleti tagállam is a saját bőrén érezte – Lengyelországtól a balti államokon át Romániáig. Grynkevic – ellentétben a politikai szkepszissel – kifejezetten a NATO-kötelék megerősítésében látja Európa biztonsági garanciáját, és a tagállami védelmi kiadások gyors felzárkóztatását sürgeti. A realitás: az ambiciózus, akár 5 százalékos GDP-arányos védelmi szint belátható időn belül a legtöbb ország számára fiskálisan vállalhatatlan, miközben a 2 százalék fölé emelés is sok helyen csak most válik kézzelfoghatóvá.
A stratégiai háttérben a német iránykeresés is új fázisba lépett.
A Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián a kancellár „európai szuperhatalom” vízióját vázolta fel – Washingtonnal és Pekinggel egyenrangú, közös fegyverkezési és ipari kapacitásokkal rendelkező EU-t.
Az uniós tagállamok legutóbb 90 milliárd euró hitelt hagytak jóvá Ukrajna támogatására, ami részben a korábbi magyar vétópolitika lezárulásának köszönhető. De a nagyra törő program Achilles-sarka világos: a finanszírozás. Mario Draghi javaslata – tartós közös hitelfelvétel – nélkül nincs valós alapja sem a közös védelmi beruházásoknak, sem a versenyképességi szakadék betömésének. A politikai támogatottság azonban széttartó: Franciaországban, Németországban és Olaszországban erős az ellenállás, és közelgő választások előtt kevés kormány vállal fiskális önfeláldozást.
A mostani ukrán csapások üzenete így többszörös. Katonailag: az orosz mélység sebezhető, a drónháború az aszimmetria révén olcsón okoz stratégiai költséget.
Politikai-stratégiai értelemben: a Nyugat felhatalmazása valós, és nem puszta retorika – a háború földrajzi keretei tágulnak.
Gazdaságilag: minden égő olajterminál és megrongált haditengerészeti eszköz újabb biztosítási, logisztikai és költségvetési nyomást helyez a Kremlre. És mindez a „pragmatikus párbeszéd” zászlaja alatt zajló díszletek mögött történik, Szentpétervár díszletei között, amelyeket a háború immár közvetlenül is elér.
Európa számára a lecke kijózanító. A következő évek biztonságpolitikája nem a látványos doktrínákon, hanem három prózai tényezőn áll vagy bukik: a lég- és drónvédelem gyakorlati megerősítésén; a védelmi ipari termelés tartós, közös finanszírozásán; és azon, hogy a politikai akarat kibírja-e a költségvetési valóság ütéseit. Ukrajna most megmutatta, hogy a háború szabályait újra lehet írni. A kérdés immár az, hogy Európa és a NATO mennyire gyorsan írja hozzá a sajátját.
