104 éves korában meghalt Edgar Morin, a párizsi ’68-as diáklázadás szellemi atyja, a „diák köztársaság” filozófusa. Életműve a modern Franciaország egyik legfontosabb értelmiségi öröksége: a forradalmak végét, a társadalmi változások új logikáját és a kultúrák közötti párbeszéd lehetőségét kutatta – egészen haláláig.
Edgar Morin, a szefárd zsidó családban született filozófus és szociológus 104 éves korában hunyt el. Eredeti neve David Salomon Nahoum volt, ám a francia ellenállásban kapta azt a nevet, amelyet később világszerte megismert a közélet. Morin az utolsó pillanatig aktív maradt: százévesen is publikált, és élete utolsó évtizedében újra megházasodott.
Morin szerint az életet a véletlenek alakítják: azok a váratlan pillanatok, amelyekben egy korszak problémái hirtelen összesűrűsödnek. A párizsi ’68-as diáklázadás pontosan ilyen pillanat volt.
1968: amikor a fiatalok mindent megkérdőjeleztek
A párizsi diáklázadás idején a fiatalok nemcsak a társadalmi normákat, hanem a francia történelem ikonikus alakját, Charles de Gaulle tábornokot is megkérdőjelezték. De Gaulle a náci megszállás elleni ellenállás és az algériai háború lezárásának hőse volt, 1944-ben diadalmasan vonult be Párizsba – akkor együttműködve a kommunista ellenállással, amelynek Morin is tagja volt.
Morin első könyve, Németország a nulladik évben 1945-ben jelent meg, amikor a francia hadsereg propaganda-tisztjeként szolgált a megszállt Németországban. Ekkor került kapcsolatba Martin Heideggerrel, a nagy német filozófussal, aki a harmincas években a náci párt tagja volt. Morin baloldali folyóiratok számára kért tőle tanulmányokat – ez vezetett ahhoz, hogy a francia kommunista párt kizárta.
Az algériai háború és a diákok lázadása
Morin később az algériai függetlenség egyik legfontosabb értelmiségi támogatója lett. De Gaulle tábornokkal együtt állt ki Algéria függetlensége mellett, dacára annak, hogy a francia közvélemény jelentős része ellenezte a döntést. A diákok azonban 1968-ban már nem De Gaulle-t ünnepelték: a lázadás végül a tábornok lemondásához vezetett, aki 1969-ben távozott, majd egy évvel később meghalt.
Az „arctalan forradalom” – Morin a lázadás krónikása
Morin a Nanterre-i egyetem filozófiaprofesszoraként testközelből látta a diáklázadás kibontakozását. Rendszeresen tudósította a sajtót a „diák köztársaság” működéséről, majd könyvben is összefoglalta tapasztalatait Arctalan forradalom címmel.
A diákok pontosan tudták, mit nem akarnak – az amerikai és a szovjet életformát egyaránt elutasították –, de sokkal kevésbé volt világos, mit szeretnének helyette. A kapitalizmus és a kommunizmus közötti „harmadik utat” keresték, kevés sikerrel.
Morin szerint 1968 nem egy új korszak kezdete volt, hanem a régi forradalmi logika vége.
Egy személyes beszélgetés: a digitális forradalom és a zöld alternatíva
Harminc évvel ezelőtt Fejtő Ferenc révén volt alkalmam beszélgetni Edgar Morinnel Párizsban. A filozófus akkor már egyre kevésbé hitt a politikai forradalmak sikerében, látva a francia baloldal kudarcát Mitterrand elnöksége alatt.
Amikor felvetettem neki, hogy a valódi forradalom a digitális globalizáció, Morin elutasította a globális kapitalizmust, és helyette a zöld alternatívát tartotta követendő útnak.
Zsidó–arab együttműködés és a késői évek
2009-ben Morin részt vett a híres vallásos zenei fesztiválon a marokkói Fezben, ahol megismerkedett későbbi arab feleségével. Közösen biofarmot üzemeltettek Marrakech közelében.
2019-ben európai értelmiségiekkel együtt kiadta az End ecocide in Europe! felhívást. 2020-ban, százévesen könyvet írt a Covid-pandémia társadalmi következményeiről.
Nemzeti hős lett – a Panteonban nyugszik
Edgar Morin 104 éves korában halt meg. A francia nemzeti hősök panteonjában helyezték örök nyugalomra. Emmanuel Macron köztársasági elnök úgy búcsúzott tőle, mint „nagy humanistát, aki egész életében a népek és kultúrák közötti együttműködést kereste”.
