Ezt állítja annak a pornószínésznőnek az ügyvédje, aki beperelte Trumpot. Stormy Danielsnek Trump ügyvédje, Michael Cohen állítólag 130 ezer dollárt fizetett, hogy hallgasson.
Stormy Daniels ügyvédje, Michael Avenatti a CNN-en arról beszélt, hogy Cohen Trump több egykori kapcsolatának fizethetett, hogy hallgasson. Azt mondja: ő kinyomozta, honnan érkezhetett a pénz:
Viktor Vekszelberg orosz milliárdos 500 ezer dollárt fizetett Cohennek
egy amerikai vállalaton keresztül a 2016-os elnökválasztás előtt.
Avenatti szerint Vekszelberg és unokatestvére, Andrew Intrater 2017 januárja és augusztusa között több részletben utalta át az összeget az oligarcha vállalatbirodalmának egyik amerikai beruházási cégén keresztül.
Az oroszok beavatkozását vizsgáló, Robert Mueller vezette bizottság már meg is hallgatta Vekszelberget, aki közel áll Vlagyimir Putyinhoz. Az oligarchát az FBI emberei tartóztatták fel, amikor magángépével leszállt New Yorkban.
Az amerikai kormány még áprilisban a szankciókkal sújtott oroszok listájára tette Vekszelberget,
mondván, azok egyike volt, akik beavatkoztak a választásba. A CNN úgy tudja, Muellerék azt is vizsgálják, hogy Vekszelberg amerikai leányvállalatának vezetője hogyan és mennyivel járult hozzá Donald Trump választási kampányalapjához és beiktatási ünnepségének költségeihez. És továbbra is vizsgálják, hogy az elnök akadályozta-e a nyomozást.
A Jobbik számít a fő témának ma az alternatív valóságban, a kormánysajtó már előre örül az esetleges pártszakadásnak, de azért megkapja a magáét Hadházy Ákos is – Donald Trumpot pedig megvédik.
Az Origo „eldurvult háborút” lát a Jobbikban
„Csak pár napot kell aludni a Jobbik tisztújítási kongresszusáig, azonban az indulatok már most a tetőfokára hágtak. Úgy tudjuk, Vona Gáborék egyre keményebb eszközöket vetnek be a pártban egyre népszerűbb radikálisok ellen: állítólag a bukott pártelnök és Szabó Gábor pártigazgató telefonon keresi fel a párt középvezetőit, hogy kit is kell támogatni. A pártközpontból érkező lejárató akció Novák Előd esetében sikerrel járt, hiszen a politikus visszalépett az alelnökjelöltségtől. Közben Gyöngyösi Márton, a párt frakcióvezetője ugyan burkoltan, de azt nyilatkozta, hogy nyitott a baloldallal való szorosabb együttműködésre. Hogy ebből mi lesz? Minden jel arra utal, hogy pártszakadás. (…)
Egyrészről van egy hivatalos elnökjelölt Sneider személyében, és van egy alulról építkező, nehezebb helyzetben lévő vezető aspiráns, akit Toroczkai Lászlónak hívnak. (…)
Pedig a Vona-féle néppártosodási politika rendkívül nagyot bukott, ugyanis a bukott pártelnök egyik legfőbb kampányeleme, a béruniós aláírásgyűjtés finoman szólva is elhasalt. Totális kudarc a Jobbik béruniós aláírásgyűjtése, miután két héttel a határidő lejárta előtt a szükséges egymillió aláírásból Európa-szerte 36, Magyarországon 29 ezret sikerült online összegyűjteni.”
A 888 szerint feszültség van a pártban
„A Vona-féle elnökség statáriális eljárással oszlatta fel a Toroczkai Lászlót támogató alapszervezeteket. Az egyik legerősebb és legsikeresebb szervezetet, a székesfehérvárit most szüntették meg. Közben pedig Novák Elődöt ismét megfúrta a Jobbik, aki le is mond a jelöltségről. (…)
Ha valakik dacolni mernek és kitartanak Toroczkai jelölése mellett, akkor közlik velük, hogy ugyanúgy járnak majd, mint a székesfehérváriak, akik a feloszlatással nyilvánvalóan elveszítették jelölési jogukat is.”
A Pesti Srácok annak örül, hogy alakult még egy szélsőjobboldali párt
„Új radikális, nemzeti, konzervatív és keresztény értékrenden alapuló mozgalom formálódik – tudta meg a PestiSrácok.hu. Pintér Attila ötletgazda – aki nemrég lépett ki a Jobbikból – portálunknak elmondta, egyesületükkel azoknak szeretnének alternatívát nyújtani, akik egy „valódi nemzeti, radikális, jobboldali mozgalmat keresnek maguknak”. Arról is beszélt, olyan mozgalom kívánnak lenni, amelyik fel meri vállalni és nevén meri nevezni azokat a problémákat, amelyeket más pártok a politikai korrektség okán nem mernek megtenni.”
Az Origo közben újabb támadást indított Hadházy Ákos ellen is
„Miután a kormány meghirdette a „Földet a gazdáknak” elnevezésű programot, Hadházy Ákos LMP-s politikus program elleni vehemens támadásai ellenére hozzátartozója három Tolnai megyei ingatlant célzott meg. Nem volt olcsó mulatság: csupán a biztosítékra 30 millió forintot kellett elutalnia. A művelet nem volt sikeres, mivel Hadházy édesanyja visszalépett, így a több tízmillió forint úszott. Felmerül a kérdés: honnan lett hirtelenjében egy átlagos háztartásbeli nőnek annyi pénze, hogy mindenféle pénzügyi kockázat nélkül Tolna megyei ingatlanokra licitálgasson? A választ a környék hírhedt zöldbárója, Zwickel György és strómanhálózata környékén kell keresni! Dokumentumok kerültek a birtokunkba!”
A Figyelő gyorsan megvédte Donald Trumpot
„Donald Trump amerikai elnök bejelentette, országa kilép az iráni atommegállapodásból, amely arra volt hivatott, hogy a közel-keleti ország ne válljon atomhatalommá. Ez rendesen ráhozta a frászt sokakra, egyesek már a közelgő atomháborútól rettegnek, mások szerint viszont az elnök csak felmondott egy rossz egyességet, amelyet gyengekezű elődje, Barack Obama kötött meg, és ami egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a világ polgárait megvédje az iráni atomfegyverektől. Trump megint váratlant húzott, de – mint oly sokszor – ebben az esetben is pártolóiknak lesz igazuk.”
Mint mindig, az elütések, helyesírási hibák most is az eredeti szövegekből valók.
Az Egyesült Államokon belül és kívül nem kevés nyomást gyakoroltak Donald Trumpra, de az amerikai elnök mindezek ellenére mégis beváltotta korábbi fenyegetését: kilépett az iráni atomprogramból, ezzel egy igencsak bizonytalan helyzetet teremtve nemcsak a Közel-Keleten, hanem a nemzetközi közösségben is. Döntése máris heves reakciókat váltott ki.
Donald Trump amerikai elnök május 8-án, magyar idő szerint 20 órakor jelentette be, hogy mivel Irán az egyik legfőbb támogatója a terrorizmusnak, ezért felmondja az alkut a közel-keleti országgal, és újra bevezeti az ellene felfüggesztett szankciókat.
Az atomalkut még az előző elnök, Barack Obama írta alá 2015. július 14-én, amikor a P5+1 tagállamok (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország) úgy döntött, feloldja az Irán elleni szankciókat. Cserébe viszont a perzsa ország átláthatóvá tette a nukleáris programját és lemondott a nukleáris fegyverek fejlesztéséről. Ezt akkoriban a nemzetközi média óriási sikerként könyvelte el,
az egész Obama-adminisztráció legnagyobb külpolitikai sikerének nevezte.
Ugyanakkor Donald Trump már a 2016-os elnökválasztás előtt keményen támadta a megállapodás pontjait. A „legrosszabb alkunak” titulálta, amelyet Washington valaha is megkötött egy diktatórikus vezetéssel. Megválasztása után hónapokig nem bolygatta a témát, de 2017 őszétől már egyre gyakrabban emelt szót a felmondás mellett, mivel állítása szerint Iránban titokban folytatták az urán dúsítását. Októberben ugyan nem hitelesítette – a törvény értelmében az amerikai elnöknek 90 naponta meg kell vizsgálni, hogy Irán mennyire tartja be az előírásokat – a megállapodást, de nem is vezetett be szankciókat a perzsa ország ellen.
Ezzel együtt pedig látványos diplomáciai hadjárat vette kezdetét, különösen a nyugat-európai szövetségesek felől, hogy az Egyesült Államok lehetőleg ne hátráljon ki a megállapodásból. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint Teherán 2015 óta tartotta magát a megállapodáshoz, és nem talált bizonyítékokat sem az izraeli, sem az amerikai vádak alátámasztására. Még az amerikai lakosság több mint fele is támogatta a megállapodást.
A republikánusoknak is több, mint a fele pozitívan vélekedett a 2015-ös atomalkuról. A demokratáknál ez az arány kétharmad volt. A kép forrása: Statista.
Ezek az érvek azonban aligha hatották meg Trumpot:
„Nyilvánvaló, hogy az életben lévő megállapodás rothadó szerkezete nem alkalmas arra, hogy megelőzzük az iráni atombomba kifejlesztését”
– közölte az amerikai elnök a keddi sajtókonferencián.
Ezzel párhuzamosan a hatóságok megtiltották Boeing és az Airbus repülőgépgyártó cégeknek, hogy polgári repülőgépeket vagy alkatrészeket adjanak el Iránnak. Fokozatosan újra bevezetik a kőolajra, az acél- és szénexportra vonatkozó korábbi amerikai szankciókat is. Augusztus elejére már egyetlen amerikai vállalatnak sem lesz arra engedélye, hogy üzleti megállapodásokról tárgyaljon az iráni rezsimmel.
Trump döntése heves diplomáciai vitát robbantott ki. Egyedül Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök állt ki mellette, aki „bölcs lépésnek” nevezte Washington kihátrálását az egyezményből. Ő már kezdettől fogva élesen bírálta a megállapodást, és a múlt héten még egy előadást is tartott az „Irán hazugságáról”. Közben izraeli értesülések szerint egy Szíriában lévő iráni bázis ellen hajtottak végre támadást az izraeli erők, mivel onnan – reagálva Trump bejelentésére – rakétákat akartak kilőni Izraelre.
Haszan Róháni iráni elnök reakciójában kifejtette, hogy egyelőre még várnak néhány hetet, de ha Washington nem változtatja meg a korábbi döntését, akkor hozzáfognak a korlátlan urándúsításhoz. A legrosszabb eshetőségnek azt tartják, hogy a bejelentéssel tovább gyengül Róháni, akinek pozíciója már így is ingatag az év eleji tüntetések óta.
Federica Mogherini uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő sajnálatát fejezte ki Trump döntésével kapcsolatban, de azonnal hozzátette, hogy a magállapodás sikere
„nem egyetlen ország hozzáállásától függ”.
Ezzel együtt leszögezte, hogy Brüsszel elkötelezett marad a JCPA (közös átfogó cselekvési terv) iránt. A főképviselő egyeztetni fog a nemzetközi partnerekkel ennek a lehetséges hatásairól, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az EU továbbra is védeni fogja a gazdasági befektetéseit.
Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök, Theresa May brit miniszterelnök egy közös nyilatkozatban ítélték el az amerikai elnök szavait. Hangsúlyozták, hogy mindent megtesznek azért, hogy az iráni atomprogram továbbra is békés és civil maradjon.
France, Germany, and the UK regret the U.S. decision to leave the JCPOA. The nuclear non-proliferation regime is at stake.
Az Egyesült Államokban Barack Obama elnök a Facebookon tette közzé véleményét, miszerint súlyos hiba volt Trump részéről az atomegyezmény felmondása, mivel Irán nem sértette meg a JCPA egyetlen pontját sem.
Recep Tayyip Erdogan török elnök szerint maga az Egyesült Államok lesz Trump döntésének a vesztese, Kanada sajnálkozott, Kína pedig csalódottságát fejezte ki az atomalku felmondása miatt. Magyarország is reagált a történtekre: Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott szerdai előadása után arról beszélt, hogy a megállapodás olyan nemzetközi politikai vívmány, amelyet kár lenne veszni hagyni.
Inkább a politikai kontinuitást, semmint egy új korszak kezdetét jelenti, hogy pár napja már nem egy Castro foglalja el az elnöki széket Kubában. Bár Miguel Díaz-Canel hozhat némi színt a karibi szigetország életébe, de sok tekintetben folytatni fogja elődje politikáját, főleg mert ugyanazokkal az égető problémákkal kénytelen szembenézni.
Már évekkel Raúl Castro – a 2016-ban elhunyt Fidel Castro öccse – hatalomból való távozása előtt azt rebesgették, hogy a jelenleg 58. életévét betöltő Miguel Díaz-Canel lesz az utód. Ennek ellenére először nemcsak a nemzetközi közösséget, de még a dél-amerikai régiót is meglepetésként érte a megválasztása. Igaz, nem volt a Kubai Kommunista Párt (KKP) legismertebb „arcainak” egyike (azok Ramiro Valdés Menéndez egykori belügyminiszter és jelenlegi alelnök és Salvador Valdés Mesa alelnök), de Díaz-Canel évtizedek óta fontos állami és pártpozíciókat töltött be: az ifjúsági szervezet tagja, majd a tartományi bizottság első titkára, Kuba oktatási minisztere és a szigetország harmadik elnökhelyettes volt.
A helyi „Mátyás-király”
Miguel Díaz-Canel. Volt, hogy álruhában járt a minisztériumokba és a boltokba. A kép forrása: MTI/EPApool/Adalberto Roque.
Díaz-Canelnek sikerült az elmúlt években rendkívül pozitív képet kialakítania magáról: a kubai „emberarcú szocializmust” népszerűsítő, a néppel folyamatosan kapcsolatban álló, a problémáikat meghallgató és ezekre megoldást kereső politikus képét. Ráadásul kellő nyitottsággal állt az olyan kérdésekhez, mint az internet bevezetése vagy az LMBT-közösség jogainak biztosítása, s így nem kevés szimpátiát váltott ki a fiatalság körében. Közben pedig mindvégig kitartott a KKP elsőbbsége és a kubai szocializmus védelme mellett, és gyakran intézett támadást – nemcsak verbálisan, hanem jogi eszközökkel,a hatóságokkal közösen – a demokratikus ellenzék, az emberjogi aktivisták, valamint az Egyesült Államok ellen.
Miguel Díaz-Canel iránt csak akkor kezdett el nagyobb figyelmet tanúsítani a külföld, amikor a március 11-i kubai parlamenti választások előtt Raúl Castro bejelentette, hogy nem vállal újabb elnöki terminust. A választásokat követően a leendő elnök legtöbb riválisa – köztük Raúl fia, Alejandro Castro – be sem került a 605 fős kubai Nemzetgyűlésbe, így szinte minden akadály elhárult Miguel Díaz-Canel kinevezése előtt. Az április 18-án tartott alakuló ülésen államfővé választották, és egy nappal később már el is foglalhatta a hivatalát. Ugyanakkor a KKP örömét beárnyékolta, hogy
a 2018-as választásokkor a részvételi arány „mindössze” 85 százalék volt, miközben azt megelőző években mindig 90 százalék feletti
Fiatal kubai úttörők ügyeltek a „választások tisztaságára”. A kép forrása: Link.
Pénz beszél
Ez ugyanis sok elemző és szakértő szerint annak volt a jele, hogy a lakosság egyre elégedetlenebb az ország vezetésével. Ezek az ellenérzések pedig elsődlegesen a gazdasági nehézségekből fakadnak. Kuba a hidegháború vége óta hullámzó gazdasági teljesítményt nyújtott, 2016-ban azonban mély recesszióba süllyedt. Addig képes volt eltartani magát a Venezuelából származó energiahordozókból befolyó pénzekből, de mivel Hugo Chávez utódja, Nicolás Maduro alatt gyakorlatilag összeomlott a dél-amerikai ország, így Kuba elvesztette a legfontosabb ellátóját. Ezzel párhuzamosan a cukor, a dohány és a nikkel árának csökkenése is nehéz helyzetbe hozta a szigetországot, hiszen ezek számítanak a legfontosabb exporttermékeinek.
Ezért, ha Díaz-Canel társadalmi és politikai reformokat nem is lesz hajlandó bevezetni, a gazdasági problémákra mindképp megoldást kell találnia. A Bloomberg a kubai gazdaságról szóló cikkében több ilyen nehézséget, illetve azok megoldási lehetőségét sorolja fel: az energiahiányt a víz- és szélerőművekkel kellene megoldani, ki kellene bővíteni a központilag engedélyezett vállalatok működését, szigorítani a munkaügyi előírásokon, több külföldi tőkét kellene beengedni az országba. Ezek közül néhányat már Raúl megoldott, például azzal, hogy egymillió hektárnyi földet biztosított magánszemélyeknek, illetve átalakította az adórendszert, így Díaz-Canelnek lényegében már csak az előre kijelölt utat kellene követnie.
Árvízben álló utca Havannában 2017. szeptember 10-én, az Irma hurrikán elvonulása után. A trópusi szélvihar több kubai várost letarolt és több milliárd dolláros károkat okozott, amelyet a szigetország a mai napig nem hevert ki. A kép forrása: MTI/EPA/Ernesto Mastrascusa.
Ugyanakkor a kubai üzleti és politikai elit számára a legtöbb fejtörést a kettős valutarendszer okozza. Létezik egy helyi és egy konvertibilis peso, ez utóbbit a dollár árfolyamához rögzítenek. Ez a rendszer ugyan lehetővé tette, hogy a kubaiak olcsón jussanak az alapvető szükségletekhez, illetve előlendítette a turizmust, ám eközben stagnálást és gyakori hiányt (hús, sajt, tej) okozott. A kettős valutarendszer lényegében
egy „22-es csapdájába” hajtotta a karibi országot.
Vagyis, ha az egyik valutát szüntetik meg, akkor a turizmus és a külföldi befektetés omlik össze, ha a másikat, akkor az elszegényedés és az áruhiány ölthet drasztikus méreteket.
Barátok nélkül mit érek én
Díaz-Canel elnökségének második fontos kérdéskörét a külpolitika jelenti. Venezuela „elvesztése” után Havannának újra kell definiálni magát Latin-Amerikában, hiszen Bolíviát leszámítva egyetlen jelentősebb térségbeli ország sem viszonyul pozitívan a kubai vezetéshez. A 2004-ben létrehozott Bolivári Szövetség Amerika Népei Számára (ALBA) szövetségi rendszer jelenleg 11 tagállamot számlál, ám minden gazdasági integrációs törekvése mára elakadt vagy kudarccal végződött. Habár tavaly elterjedt, hogy Oroszország visszatérne Kubába, többek közt újranyitva az egykori szovjet bázisokat, azóta sincs semmi jele az egykori jó viszony visszaállásának Havanna és Moszkva között. Ugyanúgy csalódást keltett Kína Kuba számára: ugyan Peking az évek során nagy érdeklődéssel fordult a régió iránt, de Kuba nem tartozik a legfontosabb országok közé számára. Annyira nem, hogy tavaly 30 százalékkal visszesett a két ország kereskedelmi forgalma, és a fejlesztési projektek nagy része sem valósult meg.
Nicolás Maduro venezuelai és Raúl Castro kubai elnök részt vesz a Bolivári Szövetség Amerika Népei Számára (ALBA), azaz a bolivári szövetség megalapításának 12. évfordulója alkalmából tartott találkozón Havannában 2016. december 14-én. A kép forrása: MTI/EPA/Ernesto Mastrascusa
A szigetország számára az egyik legnagyobb lehetőséget az Egyesült Államok jelentette volna. A Barack Obama elnöksége idején végrehajtott „kubai nyitás” sikeresen végződött: a politikai foglyok szabadon engedéséért és a rendszer enyhüléséért cserébe Washington levette Kubát a terrorizmust támogató országok listájáról. Eltöröltek több amerikai szankciót, a mezőgazdaságtól kezdve a turizmuson át a banki szolgáltatásokig. A kapcsolatok rendezésének legfőbb jelképe az volt, amikor 2016-ban – 88 év után – amerikai elnök járt Kubában.
Csakhogy Donald Trump megválasztása után minden a visszájára fordult, s a nyitásból hirtelen zárás lett. Hallgatva a Havannával való kiegyezést ellenző republikánusokra és a többnyire Miamiben élő kubai közösségre, az amerikai elnök felmondta az Obama-adminisztráció által kötött egyezményt, mondván, abból csak a kommunista párt és a hadsereg profitált. Korlátozták az országba áramló dollár mennyiségét, ismét tiltólistára került néhány áru, s az amerikai turisták újra nehezebben juthattak el Kubába. Ugyan Trump a korábbi fenyegetéseivel ellentétben nem zárta be a 2015-ben újranyitott amerikai nagykövetséget Havannában, de jelentősen lecsökkentette a személyzet létszámát: szeptemberben hazarendelte az amerikai diplomaták mintegy felét, és október 3-án 15 kubai állampolgárt utasítottak ki az Egyesült Államok területéről. Ennek oka a hivatalos magyarázatok szerint az volt, hogy
a Kubában dolgozó amerikai diplomaták „akusztikus támadás” áldozatai lettek.
Diaz-Canel elnökségét sem fogadták pozitívan Washingtonban, és nem is várható lényeges változás az amerikai Kuba-politikában.
Az amerikai nagykövetség Kubában. A kép forrása: Youtube.
Kuba számára az egyetlen reményt az Európai Unió jelentheti. Brüsszelben történelmi fordulatként élték meg a Castro-éra végét, és bíznak a kereskedelmi kapcsolatok további erősödésében. Ezen a téren a szigetország ellen bevezetett uniós szankciók eltörlése óta már komoly eredményeket értek el: 2016-ban 2,4 milliárd dolláro értékű kereskedelmi forgalmat bonyolítottak, s szinte állandósultak a magas szintű találkozók. Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője tavaly év végén Kubában járt, s 50 millió euró értékű megállapodást írt alá a kubai vezetéssel a mezőgazdaság fejlesztéséről és a megújuló energiáról.
Háttérből irányítva
Miguel Díaz-Canel előtt nem kis feladatok tornyosulnak, s ezek teljesítése nem kevés erőt és energiát fognak igényelni. Azonban hiába került az elnöki székbe, ez még korántsem jelentheti azt, hogy a saját elképzelései szerint kormányozhatja a karibi szigetországot. Ugyanis fő gazdasági-politikai kérdésekben a legfontosabb döntéshozó továbbra is a párt központi bizottsága marad. Sőt, Raúl újabb három évig a KKP főtitkára, így a Castro-család még mindig meghatározó szereplő marad a szigetországban. Közben az idő szorít: a kubai vezetésnek minél előbb meg kell oldania a nehézségeket, ha nem szeretnék, hogy az ország Venezuela sorsára jusson.
Emmanuel Macron francia elnök amerikai látogatásának első napján nem volt hiány a kölcsönös gesztusokból, szimbolikus ajándékokból és már-már bohózatba illő jelenetekből. Donald Trump amerikai elnökkel együtt több fontos nemzetközi ügyet is megvitattak, de a legnagyobb véleménykülönbség Irán kapcsán alakult ki.
A világsajtót bejárta az a kézfogás és üdvözlés, amellyel kedden Trump Macront fogadta. Az elnökök a feleségeikkel együtt elültettek egy fát is a Fehér Ház kertjében, amelyet Macron ajándékba hozott, és a franciaországi Bellau Woodból, az első világháború egyik legnagyobb csatájának helyszínéről származott. Ezután Mount Vermonba, George Washington első amerikai elnök egykori otthonába utaztak el, ahol egy alig 150 fős díszvacsorát tartottak.
A később megtartott mintegy egyórás nemzetközi sajtóértekezleten elsősorban a szíriai helyzetről, az amerikai-kínai kereskedelmi háborúról, valamint Észak-Korea „békülési szándékáról” beszéltek. Az amerikai elnök nem győzte hangsúlyozni, hogy
„az Egyesült Államok legrégebbi és legjobb szövetségese Franciaország, amely eddig is kulcsfontosságú partnernek számított a nemzetközi ügyekben”.
Még akkor is, ha nem mindig egyezik meg Párizs és Washington véleménye, mint Irán esetében. Trump ugyanis ismételten kifejezte ellenérzéseit a 2015-ben megkötött iráni atommegállapodással kapcsolatban, amely értelmében Teherán lemond a nukleáris fegyverek előállításáról. Ez a szerződés május 12-én jár majd le, és az amerikai elnök szavai szerint „őrültség lenne meghosszabbítani”. Sőt, még burkoltan meg is fenyegette Hasszán Róháni iráni elnököt, hogy amennyiben Irán újrakezdi a katonai célú atomprogramját, akkor
„olyan nagy árat fog fizetni ezért, mint amit még kevés ország fizetett”.”
Macron leginkább azért találkozott Trumppal, hogy meggyőzze őt az iráni atommegállapodás jelentőségéről és a Közel-Kelet stabilitásában játszott szerepéről. Habár elismerte, hogy az egyezménynek vannak hiányosságai, meghosszabbításával egészen 2025-ig biztosítanák az iráni atomprogram átláthatóságát és nemzetközi ellenőrzését.
Franciaország tagja a P5+1 csoportnak (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország), amely 2015. július 14-én – közel 13 éven át tartó diplomáciai huzavona után – megegyezett Teheránnal az Irán-ellenes nemzetközi szankciók feloldásáról és az iráni atomenergia jövőjéről.
A szankciókat hivatalosan 2016 elején oldották fel. Párizs az elsők között volt, amely kihasználta a perzsa ország piacára való visszatérést. Azon év februárjában Roháni egy európai körúton vett részt, amelyet botrányok, beszólások és kisebb diplomáciai incidensek kísérték, de ez sem akadályozhatta meg azt, hogy Párizs és Teherán gazdasági szerződések sorát kösse meg egymással. A francia Total mintegy 150 000-200 000 hordó perzsa kőolajat vásárolna; a Peugeot az iráni Khodroval együtt gyártana kocsikat Teheránban; miközben a francia cégek újítanák fel az iráni vasútállomásokat, autópályákat és repülőtereket. Ám az Airbussal kötött megállapodás volt a legjelentősebb: 25 milliárd euró értékben 114 utasszállító repülőgépet vásárolna Irán.
Az Európai Unió és Mexikó megegyezett arról, hogy milyen elvek alapján újítsák meg a 18 éves szabadkereskedelmi egyezményt. Ezzel Donald Trumpnak is üzentek.
A megegyezés hónapokig tartó tárgyalássorozat után született, a végleges változatát az év végéig fogadják el. Mintája a nemrég szintén aláírt, az EU és Kanada közötti egyezmény volt.
A hétvégén megnyílt hannoveri vásáron részt vesz Enrique Pena Nieto, Mexikó elnöke is, aki Angela Merkel kancellárral együtt korábban azt sürgette: a hosszú és nehéz tárgyalások érjenek véget a hannoveri vásár megnyitására, hogy így együtt mutathassák meg a világnak és főként Donald Trumpnak:
az USA nincs mindent meghatározó döntési helyzetben, és van alternatíva.
Mexikót nehéz helyzetbe hozta Trump protekcionista politikája a NAFTA (Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény) tárgyalásain. A mexikói elnök ezért most kiemelte, hogy a világ legnagyobb gazdasági integrációjával kötöttek egyezményt.
Az EU részéről Cecilia Malström kereskedelmi biztos azt mondta, hogy az Unió és Mexikó hisznek a szabadkereskedelemben: az egyezmény csaknem minden termékre eltörli a vámtarifákat. Ugyanakkor védettnek nyilvánít olyan különleges termékeket, amelyek az érintett államok számára szimbolikusak.
Az amerikai Demokrata Párt beperelte az orosz kormányt, Donald Trump elnökválasztási kampánycsapatát és a WikiLeakset, azzal az indoklással, hogy a 2016-os elnökválasztás idején összejátszottak, hogy befolyásolják a választást.
Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
A párt vezető szerve, a Demokrata Országos Bizottság (DNC) egy manhattani szövetségi bíróságon nyújtotta be a keresetet. A Washington Post információi szerint arra hivatkoznak, hogy
a Trump-kampány munkatársai összejátszottak az orosz kormánnyal és annak katonai hírszerzésével
abból a célból, hogy ártsanak a demokrata elnökjelölt, Hillary Clinton kampányának és elősegítsék Trump megválasztását. A CNN szerint a keresetben Trump stábjának több emberét meg is nevezik, például Rick Gates-t, Paul Manafortot és George Papadopoulost.
Tom Perez, a DNC elnöke közleményében azt írta: „a 2016-os elnökválasztási kampány idején
Oroszország mindenre kiterjedő támadást indított demokráciánk ellen
és ehhez készséges és aktív partnerre talált Donald Trump kampányában”. Szerinte „ez precedens nélküli hazaárulást jelent: az Egyesült Államok egyik elnökjelöltjének kampánya egy ellenséges külföldi hatalommal szövetkezve támogatja meg saját esélyeit az elnökség elnyerésére”.
A kereset szerint az orosz hackertámadások – kiegészülve Trump munkatársainak oroszországi kapcsolataival és a hackertámadások nyilvános helyeslésével – kimerítik a jogszerűtlen összeesküvést a választások befolyásolására.
Közben a Robert Mueller vezette különleges bizottság változatlanul vizsgálja Donald Trump kampánystábjának oroszokkal való kapcsolatait, és már azt is, hogy Trump megpróbálta-e akadályozni ezt a vizsgálatot, például azzal, hogy kirúgta James Comey FBI-igazgatót.
James Comey Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew
Csütörtökön egyébként nyilvánosságra hozták Comey feljegyzéseit, amelyeket a Trumppal folytatott beszélgetéseiről készített. Trump egyből azt írta a Twitteren, hogy ezek bizonyítják, hogy ő teljesen ártatlan, a feljegyzésekből azonban az ellenkezője derül ki. Comey ugyanis azt is leírta, amikor Trump rajta kívül mindenkit kiküldött az irodájából, és
azt kérte, hogy állítsa le a Michael Flynn nemzetbiztonsági főtanácsadó elleni vizsgálatot.
Azóta egyébként Flynn bűnösnek vallotta magát.
A feljegyzések egy részét kitakarva hozták nyilvánosságra, sok újdonság nem derül ki belőlük. Ami viszont érdekes, hogy többször is beszélt az orosz prostituáltakkal kapcsolatos vádakról. Egyszer azt mondta, semmi nem igaz belőlük, „nem voltak prostituáltak”, máskor pedig azt: Putyin azt mondta neki, hogy „az orosz kurvák a legszebbek a világon”.
Trumpnak egyébként már amiatt is aggódnia kell, mert ügyvédje, Michael Cohen ellen is bűnügyi vizsgálat folyik, ami érintheti az ő üzleti ügyeit is.
Kim Dzsong Un észak-koreai vezető bejelentette, hogy az ország felfüggeszti nukleáris kísérleteit és rakétatesztjeit, valamint bezárja nukleáris kísérleti telepét. Donald Trump szerint ez nagyon jó hír.
Kim Dzsong Un Fotó: MTI/EPA/KCNA
A kísérleteket már mától leállítják, emellett Észak-Korea csatlakozik a globális nukleáris leszerelési folyamathoz. Nem fog nukleáris fegyvert és azzal kapcsolatos műszaki ismereteket átadni más országoknak – mondta Kim Dzsong Un a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának plenáris ülésén. Azt is bejelentette, hogy
Észak-Korea soha nem fog atomfegyvert bevetni, ha nem éri nukleáris fenyegetés vagy provokáció.
Kim Dzsong Un április 27-én találkozik Mun Dzse In dél-koreai elnökkel a két országot elválasztó demarkációs vonalon fekvő Panmindzsonban. Dél-Korea üdvözölte szombaton az észak-koreai bejelentést. A szöuli elnöki hivatal közleményében azt írta: ez jelentős előrelépés a Koreai-félsziget atommentesítésében, amelyet a világ is akar, és kedvező környezetet teremt a két Korea, valamint az Észak-Korea és az Egyesült Államok közötti csúcstalálkozóhoz.
Donald Trump amerikai elnök szokása szerint a Twitteren reagált a bejelentésre.
North Korea has agreed to suspend all Nuclear Tests and close up a major test site. This is very good news for North Korea and the World – big progress! Look forward to our Summit.
Azt írta: „ez nagyon jó hír”. A héten egyébként megerősítette, hogy tartanak az előkészítő tárgyalások a várhatóan május végén vagy június elején tartandó csúcstalálkozóról. Részletekről nem beszélt, de azt elmondta, hogy pillanatnyilag öt lehetséges helyszínt vizsgálnak.
A várható csúcstalálkozóról egyeztetett a napokban Phenjanban Mike Pompeo, a CIA igazgatója is, akit Trump elnök a külügyminiszteri posztra jelölt. Pompeo személyesen tárgyalt Kim Dzsong Unnal.
A felvétel egy novemberi rakétakísérletről készült Fotó: MTI/EPA/KCNA
Kono Taro japán külügyminiszter szerint Észak-Koreának 2020-ig teljesen meg kell szabadulnia atomfegyvereitől,
a folyamatnak visszafordíthatatlannak és ellenőrizhetőnek kell lennie.
Szerinte az atomfegyver-mentesítésnek még a jelenlegi amerikai, dél-koreai és japán vezetés időszakában kellene megtörténnie, miközben Észak-Koreában nem fog változni a vezető személye. Ha elhúzódna a folyamat, akkor a keletkező szünetet Észak-Korea felhasználhatná arra, hogy folytassa atomfegyverének fejlesztését.
Észak-Koreában a Punggje-Ri atomkísérleti telepen 2006 óta hat kísérleti atomrobbantást hajtottak végre. A legutolsót tavaly szeptemberben.
Hamarosan háromnapos hivatalos látogatást tesz az Egyesült Államokban Emmanuel Macron francia elnök, aki ezen a héten Strasbourgban fejtette ki a nézeteit az illiberális demokráciáról, és tárgyalt Angela Merkellel az EU reformjairól.
A Macron látogatását előkészítő francia diplomaták szerint a francia államfőnek szoros személyes kapcsolatot sikerült kiépítenie a meglehetősen szeszélyes Donald Trumppal.
„Szeretlek Emmanuel Macron!”
– ezt írta Twitteren az Egyesült Államok elnöke, aki nagyon élvezte a párizsi látogatását. Annyira megtetszett neki a nagy katonai parádé a Champs-Élysées-n, hogy Washingtonban szintén hasonlót akar megtartani. Ugyanakkor a személyes kapcsolat nem feltéttelenül jelent garanciát a tárgyalások sikerességét illetően, mivel Trump meglehetősen szeszélyes.
Elsősorban az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti viszony lesz a témája Macron háromnapos amerikai útjának, mivel Európát szintén érinti Trump kereskedelmi háborúja Kínával.
A másik fő témát Oroszország fogja jelenti.
Macron már korábban is többször hangoztatta, hogy közvetíteni kíván Trump és Putyin között.
A szombaton szíriai célpontok ellen végrehajtott amerikai-brit-francia támadás miatt ismét mélypontra zuhantak a kapcsolatok Oroszország és az Egyesült Államok között. Macron nem akar újabb szankciókat Oroszország ellen, valamint elismeri Putyin fontosságát a szíriai rendezésben és támogatja az orosz elnök részvételét a tárgyalásokon.
A harmadik ügy, melyben a francia elnök közvetítőként ajánlkozott, az iráni atomprogram. Trump ugyanis fel akarja mondani azt a 2015-ös egyezményt, melyet hat nagyhatalom – köztük az Egyesült Államok – kötött Iránnal és az ország békés célú atomprogramjáról szólt. Ha az amerikai elnök valóban felmondja a megállapodást, akkor Irán hozzálát egy saját atombomba előállításához, ami magával hozhatja a nukleáris fegyverek elterjedését a Közel-Keleten. Ezt az Európai Unió mindenképp el akarja kerülni, hiszen egy helyi konfliktus már a nukleáris fegyverek bevetésének kockázatával járna és újabb menekülthullámot idézhetne elő.
Az kérdéses, hogy a jó viszonyt Macronnak sikerül-e eredményekre is váltania, mivel Angela Merkel német kancellárral is igen szívélyes a kapcsolata, de a gazdasági érdekek miatt alapvetően eltérnek a nézeteik az EU reformjait illetően.
Magyar idő szerint szombaton reggel 3 órakor az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia csapásokat hajtott végre szíriai célpontok ellen. A támadás kiváltó oka egy napokkal ezelőtti, a Kelet-Gúta térség legnagyobb városa Dúma ellen végrehajtott vegyi támadás volt, amelyért a nyugati országok Bassár el-Aszadot tették felelőssé.
Az akció megindításakor Donald Trump amerikai elnök szombat hajnalban azt nyilatkozta, hogy
„ezen akciók célja, hogy elrettentsük azokat az országokat, amelyek vegyi fegyvereket állítanak elő, terjesztenek és vetnek be.
Az eddigi információk szerint több mint 100 rakétacsapást hajtottak végre Szíria ellen, leginkább Tomahawk és más cirkálórakétákat használtak. Joseph Dunford tábornok elmondta, hogy három fajta célpont ellen intéztek „precíziós támadást”: egy Damaszkusz melletti kutatóközpont ellen, ahol vegyi fegyvereket állíthattak elő; egy főváros közelében lévő katonai parancsnokság ellen; illetve egy Homsz melletti vegyi raktár ellen.
Az Egyesült Államokban mind a demokraták, mind a republikánusok üdvözölték a támadást, ugyanakkor a további lépéseket illetően már komoly nézetkülönbség alakultak ki. John McCain republikánus szenátor folytatni akarja a támadásokat, miközben Chuck Schumer demokrata szenátor óva intette Washingtont a szíriai háborúba való komolyabb beavatkozástól.
Nagy-Britannia tengeralattjárókat küldött az amerikai akció támogatására. Theresa May brit miniszterelnök-asszony úgy nyilatkozott, hogy „a körülmények kényszerítették őket egy ilyenfajta válaszra”. Szintúgy megerősítette, hogy nem „rezsimváltás, hanem elrettentés céljából” lőtték a szíriai célpontokat.
Franciaország szerint
a támadások jogosak, korlátozott és arányosak.
Emmanuel Macron francia elnök már korábban arról beszélt, hogy „megdönthetetlen bizonyítékaik” vannak Aszad bűnösségéről. Párizs a támadás előtt figyelmeztette Moszkvát.
A damaszkuszi vezetés szerint 30 rakétát lőttek ki rájuk, ezek harmadát leszedték vagy a célterületen kívül csapódtak be. Az orosz média megerősítette a szíriai szervek állítását. Korábban Oroszország washingtoni nagykövete figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogyha támadást intéz a szíriai célpontok ellen, akkor annak következményei lesznek. Irán elítélte a támadást, amelyet a nemzetközi jog durva megsértésének nevezett, s a regionális következményekre hívta fel a figyelmet.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
