Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

A Fidesz 17 pillanata – 14. Lázár János, a fácánok foglya

A 2014-es év valódi politikai csemegével indult: január elején derült ki, hogy nem csak Semjén Zsolt szeret vadászni, de Lázár János is szívesen hódol e nem kifejezetten hétköznapi időtöltésnek. Oszter Sándor színész felesége Failoni Donatella dicsekedett el ezzel a Facebookon, 18 fotót is közzé tett, melyeken más prominensek, valamint közel ezer lelőtt fácán társaságában Lázár János is feltűnik.

 

A fotókon látszott, hogy valóban díszes társaság jött össze, hogy lelőjenek 913 fácánt. Láthattuk a képeken mulatozás közben Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceget, gróf Károlyi Lászlót és feleségét, Miklós liechtensteini herceget és feleségét, vagy a mostanság nem színészi munkáiról, hanem bírósági fellépéseiről ismert Oszter Sándort és feleségét, valamint Lázár Jánost is.

Az akkori bejegyzés szerint

913 fácánt lőttek le,

igaz, utóbb kiderült, hogy a képek nem Lázár János birtokán, hanem a Vadex Zrt. soponyai vadászházában készültek. Donatella Failoni utóbb törölte a képeket, mert, mint írta, „látom, óriási hűhó lett a vadászatból, amin részt vettem”.

Szerinte nem kell mindenből politikai ügyet csinálni. A vadászat ugyanis ősrégi dolog, a vezető politikusok mindig körülvették magukat művészekkel, tette hozzá mindehhez Oszter Sándor felesége. Majd, hogy még véletlenül se legyenek kétségeink, mit is gondol erről az egészről, hozzátette: „sohasem csináltam titkot abból, hogy jobboldali vagyok, és a baloldali ismerőseimnek üzenem, hogy Soponya, ahol most voltam, Kádár elvtárs fő területe volt egykor, és jártam a nem semmi vadászházában is. Akik most ezt a vadászatot nehezményezik, ne felejtsék el, hogy akik mellé állnak most, Kádár örökösei. Azt hiszik, hogy a baloldalon nincsenek ilyen vadászatok?”

A hivatalos vadászati árjegyzék szerint egy fácán kilövése áfával együtt mintegy húsz euróba kerül.

Lázár János és társai ezek szerint ötmillió forintnál is többért lőtték le a 913 fácánt. (A szállás, valamint az elfogyasztott ételek és italok költsége nincs benne az árban.)

Failoni Donatella és Lázár János. Fotó: Facebook.

Lázár János kabinetfőnöke azzal mentegette a főnökét, hogy a résztvevők összedobták a pénzt, Lázár János pedig nem vendéglátó, hanem vendég volt. De ettől még persze marad a kérdés, hogy ki fizette Lázár János államtitkár költségeit?

Még el sem ült a januári botrány, amikor májusban robbant az újabb bomba: ekkor meg az tudódott ki, hogy

Lázár János 75 ezer euró, azaz mintegy 23 millió forint értékben rendelt fácánvadászatot.

Az Átlátszó szerezte meg azt a szerződést, mely szerint Lázár magánszemélyként rendelte meg 2014. november 7-8-ra a vadászatot a Lesy ČR nevű cseh állami erdészeti vállalattól. A Hradec Králové-i székhelyű Lesy fő profilja a cseh állami tulajdonú erdők fenntartása és vagyonkezelése, de vadásztatással is foglalkoznak.

Ez utóbbi vadászatból végül nem lett semmi, a kínos kritikák – no meg feltehetőleg némi főnöki rosszallás – hatására Lázár visszamondta a vadászatot.

Lázár János amúgy nem urizálásból, hanem szenvedélyből vadászik. Ezt onnan tudjuk, hogy ő maga mondta ezt az Origónak. (2014 írtunk akkor, ma az Origo nem közölne ilyen cikkeket – a szerk.) Lázár hozzátette: tudja, hogy ez sokakban ellenérzéseket kelt, de nem tehet róla, nem képes leszokni róla.

Vagyis, amint azt a mondat második fele sugallja, Lázár János próbált már leszokni erről a maga által is károsnak ítélt szenvedélyéről, ám mindezidáig sikertelenül. Hogy miként igyekezett megszabadulni a szenvedélyétől, arról nem árult el részleteket, első körben feltehetőleg barátokhoz, ismerősökhöz fordult, tőlük kérdezte meg, hogy mit javasolnak.

Lázár János tehát nem bűnös, hanem áldozat. Bármennyire is szeretnék egyesek rákenni a dolgot, nem ő tehet arról, hogy ilyen, sokak szemében ellenszenves szenvedélynek hódol.

A sorozat előző két része itt olvasható:

Rogán Antal, a feltaláló

Orbán Ráhel Svájcban és az Operában

A Fidesz 17 pillanata – 13. Rogán Antal, a feltaláló

Rogán Antal, az Orbán-kormány propagandaminisztere sokáig arról volt közismert, hogy ügyes üzletasszonynak mondott felesége révén helikopterrel utazott lakodalomba, a parlamentben egy meglehetősen drága, ám az árához képest igencsak ízléstelen Gucci táskával villogott, valamint, hogy az általa szerényen 32 lakásos társasháznak nevezett Pasa parkban lakik, ahol a hírek szerint sokfős személyzet teszi elviselhetővé a család mindennapjait.

Mindez azonban csak a felszín, a mély ezeknél súlyosabb titkokat rejt. 2016. november 7-én az is kiderült, hogy Rogán a letelepedési kötvények körül bábáskodó Kertész Balázs ügyvéd közeli ismerőse. Amikor erről az első hírek megjelentek, Rogán először tagadta, hogy közük lenne egymáshoz, de ebben nem volt semmi új, az ominózus helikopterezésről is azt mondta első körben, hogy nem ő helikopterezett, hanem összekeverték valakivel.

Később elismerte, hogy ismeri Kertész Balázs ügyvédet, de állítása szerint csak azért láthatták az irodájába bemenni, mert felugrott hozzá egy kávéra.

Kérdezhetnénk, egy olyan közszereplőnek, mint amilyen Rogán Antal, miért ne lehetne ügyvéd ismerőse? Lehet.

Csakhogy Kertész Balázsról, akit Rogán előbb letagadott, majd később beismerte, hogy kávézni felugrott hozzá, az derült ki, hogy állandó lakcíme nem Magyarországon van, hanem Svájcban.

Egy Zug nevű városban tulajdonol egy egészen elfogadható méretű és színvonalú ingatlant, ami a helyiek szerint magyar pénzre átszámítva hozzávetőlegesen 580 millió forintot ér.

Ez a Zug nevű hely egyébként 2018. márciusában újra előtérbe került, mégpedig annak kapcsán, hogy Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF gyanús dolgokat talált Rogán Antal egykori feltalálási díjával kapcsolatban. Mint ismeretes, Rogán Antal nem csupán belvárosi polgármesterként és miniszterként alkotott maradandót, de feltalálónak sem piskóta:

társaival együtt találmányként nyújtotta be a digitális aláírás egy változatát, melynek révén uniós pénzből mintegy 250 millió forint ütötte a tudós csapat markát.

Nos, a gyanú szerint egy nagy vagyonok kezelésével és adóoptimalizációval foglalkozó svájci üzletember segített Rogánéknak, hogy Svájc leggazdagabb régiójába, az offshore paradicsomként elhíresült Zug kantonba tüntessék el az uniós pénzzel megtámogatott cégük nyereségét.

Svájcnak ez a része valóban adóparadicsom: azok számára jelent praktikus megoldást, akik az adófizetést szeretik okosba megcsinálni. Ezzel nem azt kívánjuk mondani, hogy a Zug városában lakcímmel rendelkező Kertész Balázs, aki az irodájában kávéztatta az Orbán-kormány propagandaminiszterét, zugügyvéd lenne. Ez csupán egy szójáték a svájci város, Zug nevével, és az igazi kérdés nem is ez.

Habony és Rogán Antal, MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Az igazi kérdés így hangzik: ennyi, nem közvetlenül a miniszterséghez köthető, ám annál több elfoglaltságot követelő tevékenységek közepette mikor van ideje és energiája Rogánnak az adófizetőktől kapott fizetéséért megdolgozni, azaz, miniszternek lenni? Ha a magát parasztgyerekként aposztrofáló Rogán polgármesterként, majd miniszterként kereste a kenyerét, miből telik neki az átlagot sokszorosan meghaladó színvonalú luxuséletvitelre, a vagyonnyilatkozatában többször is módosított méretű Pasa parki ingatlanra, helikopteres utazásra, vagy, amint az egy nappal ezelőtt kiderült, Budapest legdrágább éttermében elfogyasztott húsvéti családi ebédre?

Kérdések, amelyekre a magyar adófizetők optimális esetben is csak április 8-a után kapják meg a választ.

A sorozat két előző része itt olvasható.

Orbán Ráhel Svájcban és az Operában

Volt egyszer egy Népszabadság

Plakát úr

Tele van vele a város, ha akarnám, akkor sem tudnám kikerülni. Lenéz rám a messzi magasból, gyarló választópolgárra. Nem akarom tudni, hogy mit gondol rólam valójában, miközben azt ígéri, hogy megvédi Magyarországot.

Nem leszünk sem gyarmat, sem bevándorlóország.

Ha rájuk szavazok. Mert különben megnézhetem magam. Ha balga módon rossz helyre ikszelek, netán otthon maradok április 8-án, esetleg kirándulni megyek a családommal, vagy otthon bambulok a tévé előtt, akkor majd meglátom, milyen rút jövő vár rám.

Nem fogok gyarapodni, felemelkedni, nem leszek erős. Lebontják a határzárat. Tuggyukkik.

Magamra vessek, ha nem Plakát urat választom. Csak benne bízhatok elejitől fogva. Ő az, aki megvéd mindentől: világpiactól, idegen hatalmak ügynökeitől, áremelkedéstől, munkanélküliségtől, Soros mesterkedéseitől. Azoktól a bajoktól, amelyeket nem kis mértékben ő hozott rám.

Nézem Plakát urat, és szeretnék hinni neki. Jó lenne, ha hihetnék, mert hinni mindig jobb, mint tudni. Amit látok, az nem biztos, hogy úgy van – csak az a biztos, amit elhiszek neki.

Rá kell szavazni, különben megáll az élet. Emelkedik az áram és a gáz ára, többet kell fizetni a kéményseprésért, a szemét elszállításáért, és jönnek az idegenek, akiket még annyira sem tudunk majd integrálni, mint a cigányokat.
Bevándorlóország leszünk.

Tegye fel a kezét, aki bevándorlóország akar lenni! Na ugye!

Adják ide a lóvét a brüsszeli bürokraták, ne kérdezzék, mire költjük, aztán akkor lássuk egymást, amikor a hátunk közepét.

Értem én a rám magasról lenéző szempár üzenetét, fel bírom fogni, nem vagyok annyira agyatlan, mint amilyennek Plakát úr néz engem. Csak még azon gondolkodom, hogyha ilyen jól tudja, hogy nekem mi a jó, akkor miért nem hozta el már korábban is a Kánaánt? Miért várakoztatott engem és a többi magyar embert ilyen végeláthatatlanul sokáig?

Miért csak ígéri mindig, hogy egyszer majd jobb lesz?

Mikor lesz már egyszer most is jó?

Cigányozók ideje

Az elmúlt néhány évben a szemünk előtt ment végbe a helycsere: a Fidesz jobbról előzte a Jobbikot. S miközben Vona Gábor pártja csendben, de azért jól érzékelhetően araszolt közép felé, Orbánék az egykor a Jobbikhoz tartozó hadállásokat igyekeztek elfoglalni. Lenyúlták tőlük Trianont, a vallásosságot, az Európa-ellenességet, igyekeztek minden magyarnál magyarabbak lenni – egyetlen téma maradt, amit még nem vettek el Vonáéktól: a cigányozás. Igaz, az utóbbi egy-két évben a Jobbik is visszafogta magát, s ha fordulatról nem s beszélhetünk az esetükben, a cigánybűnözést kiiktatták a mindennapi megszólalásaikból.

Az utóbbi hetek harsány politikai történései között is szembetűnő, hogy a Fidesz most ebben is szintet lépett. Lázár János kezdte egy hónappal ezelőtt, amikor úgy dicsérte a közmunkát, hogy az azért is jó és hasznos, mert azoknak, akik reggel 6-tól keményen dolgoznak, délután 3 után már nem lesz erejük lopni. A cigányság itt még nem volt név szerint említve, ám a burkolt utalást nehéz lett volna elérteni. A közmunkások nagy része ugyanis köztudottan roma származású, értelemszerűen sokan rájuk gondoltak, amikor értelmezték Lázár szavait.

Nem sokkal ezután Orbán Viktor Miskolcon már nyíltan cigányozott. Szokásos migránsozásnak indult ez is, hétköznapi kampányolás keretében. A miniszterelnök azt mondta: lám, a környező településekről betelepített romák is menyi bajt okoztak az Avason, mit várhatunk a migránsoktól, akik még a cigányokénál is távolabbi kultúrából érkeznek.

Még ennél is nyíltabban beszélt Lázár János a múlt heti mártélyi utcafórumán. Szerinte a romákat 600 év alatt sem tudtuk integrálni, mit várhatunk akkor a bevándorlóktól.

Érdemes végiggondolni, hogy mi lehet az amúgy vállalhatatlan mondatok mögött. Merthogy nem elszólás egyik sem, abban biztosak lehetünk. A Fidesz különböző és rendű rangú vezetői időnként ugyan mondanak meredek dolgokat, ám az esetek többségében nem hirtelen felindultságból, hanem nagyon is jól átgondolt szándéktól vezérelve.

Nyilvánvaló, hogy a kormányzati cigányozás mögött a Jobbik egyik – talán utolsó – bátyjának elfoglalása áll. Mostanra megtörtént, amire korábban nem volt példa: a Fidesz a cigányozás terén is megelőzte a Jobbikot. Persze, ezzel nem csupán a Jobbik szavazóira hajtanak, de azokra is igyekeznek hatni, akik nem azonosulnak ugyan a Jobbikkal, de a romákat sem kedvelik túlságosan,

Hogy ez a mostani fordulat a fideszes retorikában mennyire válik be, azt nehéz megítélni. Lehet, hogy – a saját szempontjukból – túl későn léptek, és a választásig hátralévő egy hét már nem lesz elegendő arra, hogy ez a legújabb irány átmenjen a köztudatba.

A cigányozás kapcsán többen is megszólaltak, Setét Jenő roma polgárjogi aktivista például egy éles hangú, de okosan érvelő videóban utasította vissza Lázár János szavait, bocsánatkérésre, és lemondásra szólította fel a Miniszterelnökséget vezető minisztert.

Egyedül Farkas Flórián, a Lungo-Drom Országos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség vezetője, Orbán Viktor feltétlen híve és fegyverhordozója nem szólalt meg a cigányokat ért kormányzati támadás ügyében. Ami persze senkit sem lepett meg, hiszen Farkas Flórián már számtalanszor bizonyította, hogyha választani kell, akkor ő sokkal inkább fideszes, mint cigány.

Itt van Soros néhány zsoldosa a 2000-ből

Orbán Viktor miniszterelnök a nagypénteket találta a legalkalmasabb időpontnak arra, hogy elmondja a Kossuth rádióban: Soros Györgynek 2000 zsoldosa tevékenykedik Magyarországon. Név szerint ismeri őket a kormány, figyelik őket, mindent tudnak róluk.

Azt nem mondta el, hogy konkrétan kikre gondol, de nem nehéz kitalálni, hogy kik lehetnek azok, akik Soros pénzén hazánk elveszejtésén buzgólkodnak.

Kezdjük a felsorolást rögtön Orbán Viktorral, aki 1988 áprilisától a Soros Alapítvány pénzéből gründolt Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt és 1989 szeptemberétől az alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ben az angol liberális filozófia történetét tanulmányozta.

Említhetnénk Szájer Józsefet, aki Soros-ösztöndíjjal tanult az Oxfordi Egyetemen 1986–87-ben. Ugyancsak ismert Soros-zsoldos Németh Zsolt volt külügyi államtitkár, aki 1988–89-ben ösztöndíjasként politikaelméletet hallgatott az oxfordi St. Antony’s College-ban.

A Soros elitosztagának régi harcosa Schmidt Mária, Orbán Viktor korábbi főtanácsadója, aki 1985-ben hároméves kutatási ösztöndíjat kapott a Soros Alapítványtól, hogy a magyar zsidóság XX. századi történelmét tanulmányozza.

Kövér Lászlót sem kell bemutatni: a parlament házelnöke 1987–1988 között Soros-ösztöndíjjal kutathatta a közép-európai társadalmi mozgalmakat. Deutsch Tamás, a Fidesz Európai Parlamenti képviselője annak a részben Magyarországon, részben Angliában működő 6 hónapos menedzseriskolának volt a hallgatója, amelyet kifejezetten a Fidesz és az SZDSZ ifjú reménységei számára szerveztek.

Kovács Zoltán kormányszóvivő 1994 és 1995 között Soros-ösztöndíjjal Oxfordban a The Queen’s College-ban tanult.

Vigyázzunk velük, tartsuk szemmel őket, ha olyat tesznek, ami hazánk érdekeivel ellentétes, jelentsük!

Sonka Magyarország

Kedves közmunkások! Biztosan emlékeztek rám, Lázár Jánosnak hívnak. Én vagyok az, aki nemrég azt mondta rólatok, hogy azért jó a közmunka, mert ha reggel 6-tól keményen dolgoztok, akkor délután 3 után már nem lesz erőtök lopni.

Tudom, akkor többen megsértődtetek, de most hoztam nektek Csíki sört és sonkát, remélem, szeretitek mindkettőt. Ugye, szent a béke? És nem azért hoztam, hogy majd jövő vasárnap a Fideszre szavazzatok, mert ez egy sunyi hátsó gondolat lenne a részemről. Bár, ha jót akartok magatoknak, akkor nincs más választásátok. Ha ugyanis rám szavaztok, akkor én leszek itt a ti képviselőtök.

Listán pedig a Fideszre kell szavazni.

Tudjátok, hogy mi a lista? Nem az, amelyikről Orbán miniszterelnök úr beszélt a rádióban. Azon a listán a Soros bérencei vannak. Zsoldosok, kétezren. Szeretitek a zsoldosokat? Nem hallom. Mondjátok hangosabban, hogy akkor lássak zsoldost, amikor a hátam közepét!

Ezt még egy kicsit gyakorolni kell. Majd ideküldöm a Németh Szilárdot, ő majd szépen belétek veri.

Nem a kampány miatt vagyok itt, hanem azért, mert szeretlek benneteket. És akit én szeretek, attól nem sajnálom sem a sört, sem a sonkát.

Ne szóljatok közbe, nem loptam egyiket sem.

Értem, hogy mire gondoltok. Hogy vannak emberek, akik délután 3 előtt és után is lopnak. Álmukból felébredve is, bármikor. Neveket is tudnék mondani, de most nem a nevek a fontosak, hanem, hogy április 8-án jól szavazzatok.

Szeretitek a sört? És a sonkát?

De azt ugye nem szeretnétek, ha a migránsok meginnák a sörötöket, és megennék a sonkátokat! És ha helyettetek lopnának! (Ja bocs, ez a korábbi beszédemből való, amikor még nem volt kampány és tolvaj bandának neveztelek benneteket.)

Még egyszer hangsúlyoznám, nehogy bárki félreértse: nem azért hoztam nektek a sört és a sonkát, mert kampány van, hanem azért, hogy tudjátok, kire kell szavaznotok.

Látom a szemetekben, hogy bizonytalanok vagytok, ezért elmondom még egyszer. Én hoztam nektek a sört és a sonkát. Meg a Fidesz. És felejtsétek el, ami a múltkor mondtam, hogy 3 óra után már nincs erőtök lopni. Ez nem erő kérdése. Nézzetek rám, majd kicsattanok az erőtől és tudjátok, hogy mit szoktam csinálni délután 3 óra után?

Nem, ne kiabáljátok kórusban, ami nem igaz.

Délután 3 óra után nem szoktam lopni, kedves közmunkások. Igyátok meg gyorsan a sört és faljátok be a sonkát, mielőtt véletlenül lába kél!

A gyöngyöspatai romák „húsvéti kirándulása” 2011-ben

2011-ben az április második felére eső húsvét Gyöngyöspatán másképp telt, mint más években. Farkas János, a Roma Polgárjogi Mozgalom országos alelnöke azt közölte az akkori Független Hírügynökséggel, hogy több cigány nőt és gyereket utaztattak el Gyöngyöspatáról, ahol péntektől kezdve önvédelmi és kiképzőtábort indított a Véderő nevű szervezet.

Összesen 276 ember hagyta el a települést, 172 ember Budapestre, Csillebércre ment, a többieket Szolnokra menekítette a Vöröskereszt. A romák elköltözéséről az AP hírügynökségre hivatkozva a Washington Post című amerikai napilap is beszámolt.

Mint azt a Csillebércre érkezett roma asszonyok elmondták, a Vöröskereszt eredetileg azért ment Gyöngyöspatára, hogy munkát szervezzen a cigányoknak, ám a Jobbikhoz és a Magyar Gárdához köthető Véderő táborának hírére elkezdték szervezni a vasárnapig tartó „kirándulásukat”.

Eszes Tamás, a Véderõ nevû szervezet magyarországi ideiglenes megbízott parancsnoka (k, elõl) és bajtársa, Tóth Dávid (Kovács) lép ki egy házból Gyöngyöspatán, ahol a Véderõ önvédelmi és kiképzõtábort rendez a hétvégén. A harci tábor miatt a településrõl kiköltöztettek 276 roma nõt és gyermeket.
MTI Fotó: Tréba Ákos

A gyerekeikkel együtt Csillebércre érkező gyönygyöspatai roma felnőttek azt mondták az MTI tudósítójának, nem tudják, megmarad-e a házuk, mire hazaérnek, és azt sem tudják, mikor mehetnek majd haza. Azt nyilatkozták, aggódnak az otthon maradt férfiakért, és attól tartanak, polgárháború lesz a faluban.

A kormányzati kommunikáció már akkor is egy másik – mondjuk így: alternatív – valóságot tálalt fel a közvéleménynek. Szijjártó Péter, aki akkoriban a miniszterelnök szóvivője volt, azt mondta, hogy a gyöngyöspatai romák – asszonyok és gyerekek, a férfiakat és a nagyobb fiúkat hátrahagyva – valójában kirándulást szerveztek maguknak húsvétra egy szolnoki turisztikai központba és a fővárosba, a csillebérci úttörőtáborba.

Vagyis, ha Szijjártó történetesen igazat mondott volna, akkor az azt jelentette volna, hogy a cigányoknál ősrégi szokás, hogy húsvét táján a nők és a gyerekek csoportos kirándulásokat szerveznek, önként és dalolva hagyják el lakóhelyeiket, ahelyett, hogy az ünnepet együtt töltenék a család férfitagjaival.

A Szijjártó-féle cinizmushoz csatlakozott a magát akkoriban nemzeti hírcentrumként definiáló MTI. Az egykor szebb és tisztességesebb napokat látott hírszolgálat pénteken délután még riadt, vagy éppen egykedvű romákról tett közzé fotókat, akik szabálytalan alakzatban, de fegyelmezetten vonultak az utcán. Kis motyó volt mindegyiknél, a felnőttek feszültek, a gyerekek mosolytalanok.

Így indul kirándulni egy nagyobb vidám társaság – legalábbis Szijjártó szóvivő és társai szerint.

Aztán idővel észbe kaptak a hírcentrumosok, meg nyilván a központból is megérkezett az eligazítás – estére már másfajta fotókat készítettek az MTI riporterei. Vidáman futballozó, szamarat etető felhőtlenül boldog cigánygyerekeket láthattunk a képeken – Szijjártóék találkoztak boldog cigányokkal is.

Gyöngyöspatáról érkezett gyermek fûcsomót kínál egy szamárnak Szolnokon, a Turisztikai és Szabadidõ Központban. Délelõtt 276 roma nõt és gyereket indítottak útnak Gyöngyöspatáról a Véderõ nevû mozgalomnak a településre meghirdetett, katonai alapismereteket oktató tábora miatt. Nagyobb részük Csillebércen, az egykori úttörõtáborban, míg 104-en Szolnokon töltik az ünnepet.
MTI Fotó: Bugány János

Zárójelben jegyeznénk meg, hogy Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat feje, a Lungo Drom vezetője, nem mellesleg a Fidesz országgyűlési képviselője, igyekezett kimaradni mindenből.

Farkas Flórián csak akkor jelent meg a helyszínen, miután a rendőrség, Pintér Sándor személyes asszisztálásával, péntek este őrizetbe vette a legrenitensebb véderősöket. Elégedetten nyugtázta, hogy milyen sok rendőr vigyáz a rendre – ez volt minden, amit mondani tudott.

Talán, ha az ő családja is kirándulni ment volna húsvétkor, akkor többet tudott volna arról, hogy mit jelent ma Magyarországon reménytelenül kiszolgáltatottnak lenni.

30 éves a Fidesz – születésnapi köszöntés

30 évvel ezelőtt, 1988. március 30-án alakult meg a Fidesz. Engedjétek meg Fiúk, hogy e majdnem kerek jubileum alkalmából. Szívünk egész melegével. Felállva, ütemesen.

Nem kellett volna. De tényleg. Nem érdemeltünk meg titeket. Gyarló földi halandók vagyunk, hogyan is érhetnénk fel hozzátok. Ha akarnánk, se tudnánk.

Még emlékszünk az első lépéseitekre. Amikor az új, szabadon választott parlamentben minden képviselőtársatok asztalára egy-egy narancsot tettetek. Azóta a narancs megrohadt.

Akkor még kedveseknek látszottatok, fiatalnak, hamvasnak. És úgy hadartatok, hogy senki sem értette, amit mondtatok. Talán ez volt a szerencsétek, és ez lett a Magyarország balszerencséje.

„Az idősek felélik a fiatalok jövőjét.” Emlékeztek? Ti mondtátok ezt is. Ha értettük volna, már akkor kihámozzuk belőle, hogy mi van bennetek.

Sokan vagyunk, akik emlékszünk még az eredendő bűnre. Az államtól kapott Tiszti Kaszinó eladására. És a gyalázatos mondataitokra, volt belőlük épp elég. „Csuhások, térdre!” Ezt kiabáltátok be a parlamenti padsorokból az éppen felszólaló kereszténydemokratáknak. Ma meg? Ha megláttok, egy nyilvános vécét, rögtön ájtatosak lesztek.

Kivonultatok az akkori kormány által szervezett trianoni emléknapról. Ma meg? Nyírő József, Wass Albert. Adjátok vissza a hegyeinket.

És az megvan, hogy „ne mi kapjuk a legtöbbet?” Anikó asszony és üzlettársai. A rendszerváltás talán legcinikusabb mondata is tőletek jött: „Mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.” Jó, ezt Simicska mondta – akkor még barát, elv- és üzlettárs. Tudjátok: Kaya Ibrahim, Joszip Tot. Lopott útlevelekkel vásárolt, bedőlt cégek.

Régi szép idők. A Gripeneken is sokat kaszált valaki közületek. Majdnem kimondtuk a nevét.

Ma már nincs szükség ilyen olcsó trükkökre. Amit tesztek, törvényes. Azért törvényes, mert ti vagytok a törvény. Tiétek a föld, a kaszinó, a trafik, minden. Ti vagytok ma a miniszterelnök, a házelnök, a köztársasági elnök. Csak a köztársaság nincs sehol.

Soha még kollégiumi szoba ennyi közjogi méltóságot nem termett.

Ti vagytok itt minden: a milliárdos gázszerelő, a Nemzet Veje, a fehérvári futballklub tulajdonosa, Vajna Tímea férje. Ti vagytok a titokzatos, százholdas Habony.

Nagyon bejött nektek az élet, Fiúk!

Oktatás, kórház helyett stadionokat építettetek. Mert szeretitek a futballt. Mi is szeretjük, csak nem azt a fajtáját, amit ti játszotok: az egész pályás letámadásnak egy különös, fél-ázsiai változatát. Aminek az a lényege, hogy már a mérkőzés előtt, az öltözőben letámadjátok, és harcképtelenné teszitek az ellenfelet.

Aki számotokra nem ellenfél, hanem ellenség. Hazaáruló, Soros által pénzelt idegenszívű. Brüsszeli bürokrata, helyettünk dönteni akaró ENSZ.

30 évvel ezelőtt még minden másképp volt. Ma is másképpen van minden, mert megmásítottátok a múltat, elcsaltátok a jelent, elloptátok a jövőt.

Valaha fiatal demokratáknak mondtátok magatokat. Már nem vagytok fiatalok, és nem vagytok demokraták. Megettétek már a kenyerünk javát, és boldogan éltek, amíg meg nem halunk.

Magyarország filmje

Filmet nézünk. Nem akartunk elmenni ebbe a moziba, de befizetettek bennünket, nem lehetett visszautasítani a meghívást. Vidám, nézhető filmet ígértek,  de egy lidérces szomorújátékot kaptunk, amelynek ráadásul mi vagyunk a szereplői.

Ez a film úgy kezdődik, hogy volt egy életünk. Nem mindig jó, de összességében élhető.

Aztán egyszer, ahogyan az a pszicho-filmekben történni szokott, közénk keveredett egy furcsa szerzet. Még csak nem is erőszakkal törte ránk az ajtót – addig hízelgett és ígérgetett, míg be nem fogadtuk az otthonunkba.

Kezdetben nem éreztük, hogy mekkora a baj. Történtek furcsa dolgok, de ezeket sokáig nem vettük komolyan: ahol sok minden furcsa, ott már majdnem minden megszokott.

Ám egyik nap leesett egy kép a falról. Másnap élettelenül feküdt a küszöbön a macska. Egy héttel később nyitva találtunk egy kulcsra zárt ajtót.

Idővel a jövevény egyre zavartabban viselkedett. Lassanként megváltozott minden. Mások lettek a zajok, a zörejek, újak a szagok, az illatok. Fakultak a színek, repedtek a falak, összementek a terek.

Már kérdezni is csak halkan mertük egymást: őrült ez, vagy csupán gazember?

Megváltozott a nyelv, a szavak már nem azt jelentették, mint valamikor. Ha valakitől elvett valamit, azt mondta: idáig nem volt lehetőséged, hogy részt vállalj a közös terhek viseléséből, de most megteremtettem a számodra.

Ha azt mondta, megvéd valamit, az azt jelentette, hogy elveszi.

Azóta ez van. Ha kérdezzük, nem válaszol. A tájékoztatás a számára azt jelenti, hogy elmondja el nekünk, amit ő fontosnak tart közölni velünk.

Korábban nem voltak ellenségeink, most szerzett nekünk sokat. Valami írásra hivatkozik, az apróbetűs részben állítólag mindenre felhatalmaztuk. Szabadságharcról beszél, ellenségről. Nemzeti együttműködésről, miközben már csak írásban érintkezik bárkivel. Nemzeti konzultációnak nevezi, hogy kérdőíveket küldözget közpénzen, mindenkinek.

Bármit mond, bármit tesz, a magyar emberekre hivatkozik. Rákosi és Kádár is az emberekre hivatkozott, csak ők dolgozó népnek és uralkodó osztálynak nevezték az általuk elnyomottakat.

Félelmetesnek próbál mutatkozni, közben látszik rajta, hogy retteg.
Ilyen nincs, mondogatjuk egymásnak halkan. Talán tényleg nincs. Talán tényleg csak egy film. A közepesnél gyatrábban megírt forgatókönyvvel, és hatásos, de nem igazán eredeti zenei effektekkel.

Ha ez tényleg egy film, akkor egyszer biztosan vége lesz. Felállunk a székünkből, elindulunk a kijárat felé, és útközben kidobjuk a Cola dobozát a szemetesbe.

Hassanék és Husseinék lakást keresnek Erzsébetvárosban

A Hétkerben is dübörög a kampány. Mi más oka lehetne annak, hogy ismeretlenek, mindenféle impresszum megjelölése nélküli szórólapokon ijesztgetik a helyieket. Azzal riogatják őket, hogy Mohamed Hassan és családja eladó, vagy kiadó lakást keresnek az egykori budapesti gettó területén.

A szórólap azt üzeni azoknak, akik mindent hajlandók elhinni, hogy a migránsok már annyira betették a lábukat hozzánk, hogy lakást akarnak vásárolni, vagy bérelni. És hogy a migránsok, ahogyan a képeken is láthatók, egyenlők a terroristákkal. Azért jönnek Magyarországra, hogy elfoglalják az országot. Soros küldi őket, a feladat, hogy megerőszakolják a magyar nőket.

Nem írták rá a szórólapra, de a miniszterelnök és társai éjjel, nappal, minden hullámhosszon elmondják, hogy Magyarország nem lesz bevándorlóország. Ez az itt látható szórólap üzenete: ha nem akarod, hogy Mohamed Hassan eladó, vagy kiadó lakásba költözzön, szavazz a miniszterelnök pártjára. Nem írjuk le a párt nevét, ők sem írták rá a szórólapra, ahol a kiadót szokás föltüntetni.

De nemcsak Hassan és családja, hanem – legalábbis, egy másik szórólap szerint – Hussein bin Abdullahék is lakást keres a környéken. Utóbbit az Index írta meg. A rendőrség közlése szerint már feljelentés is érkezett, nyomoznak az ügyben.

Jó lenne abban bízni, hogy megtalálják a tettest, a felelősöket pedig még a választás előtt példásan megbüntetik. Sejtéseink szerint egy ilyen nyomozás nem lehet megoldhatatlan feladat Pintér Sándor rendőrsége számára. A hetedik kerületben minden háznál vannak térfigyelő kamerák, olyan is akad közöttük, amelyik működik. Nem boszorkányság megtalálni azokat, akik bedobálják a postaládába ezeket a gyalázatos, hazug és aljas szórólapokat.

És akkor talán az is kiderülne, hol, melyik nyomdában nyomták ezeket, ki volt a megrendelő, aki a nyomdaszámlát is kifizette.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!