A Fidesz 17. pillanata – 11. Volt egyszer egy Népszabadság

0
667

2016. október 8-án a Népszabadság előfizetői és azok, akik árusoknál vásárolták az újságot, még hozzájutottak a napilaphoz, ám akik az interneten keresték a cikkeket, csak egy közleményt találtak a megszokott oldalon. A Népszabadságot kiadó Mediaworks azt közölte az olvasókkal, hogy „a kiadó Mediaworks szombattól felfüggeszti a Népszabadság nyomtatott és internetes formában történő kiadását a lap új koncepciójának kialakításáig, illetve megvalósításáig azért, hogy valamennyi érintett ezen kiemelt feladatra tudjon koncentrálni.”

A Mediaworks tájékoztatása szerint „az érintett területekhez rendelt munkavállalókat felmentik a munkavégzés alól, a szerződéses partnerek szolgáltatásait pedig időlegesen felfüggesztik. Az előfizetőknek a Népszabadság helyett más kiadványukat, illetve az előfizetésből a felfüggesztés idejére eső rész visszafizetését ajánlja fel a kiadó.”

Az újságírókat megdöbbentette a hír. Murányi András főszerkesztő első nyilatkozatában ugyan azt mondta, hogy a cél, hogy a lap továbbra is megjelenjen, ám aki csak kicsit is ért a szakmához, és járt már szerkesztőség közelében, az tudta, hogy

a lap megjelenésének felfüggesztése csak egy hivatalos kifejezés a bezárásra.

A  lap munkatársai szombat reggel már a levelezőrendszert sem tudták megnyitni, és a Népszabadság Online sem volt elérhető. Volt olyan újságíró, aki szombat reggel már levelet is talált a postaládájában: ebben közölték vele, hogy megszüntetik a munkaviszonyát. A felmondóleveleket mindenkinek motoros futárral küldték ki, a legtöbbjüket arról tájékoztattál, hogy felmentik őket a munkavégzés alól, alapfizetést kapnak.

Sokan az első percekben azt hitték, hogy csak a cég költözése miatt álltak le a szerverek. A szerkesztőség ugyanis épp azon a hétvégén költözött volna az Corvin negyedben lévő Futó utcai épületből a Bécsi úti székházba – oda, ahol egyszer más működött a Népszabadság. A munkatársak ennek megfelelően összecsomagolták, és dobozokba tették a holmijukat, de a régi-új helyre már nem tudtak bejutni.

Az ügy tartalmi előzménye, hogy 2016-tól a Népszabadság a korábbiaknál is több, a hatalom számára kínos kérdéssel foglalkozott.

Ők írták meg elsőként a Magyar Nemzeti Bank alapítványaival kapcsolatos visszásságokat, Rogán Antal helikopteres utazását, Matolcsy György szeretőjének az ügyét. Az utolsó csepp a pohárban az lehetett, amikor a lap több cikke is azzal foglalkozott, hogy Matolcsy jegybankelnök a bankszövetség elnökének – aki egyúttal az egyik nagy banknak is vezetője – várbéli lakását bérli.

A lap bezárásának délelőttjén a Népszabadság Facebook-oldalán az alábbi üzenet jelent meg: „Kedves követőink! A Népszabadság szerkesztősége a nyilvánossággal egy időben értesült róla, hogy a lapot azonnali hatállyal bezárták. Első gondolatunk, hogy ez puccs. Hamarosan jelentkezünk.”

Murányi András főszerkesztő délután sajtótájékoztatón jelentette be, hogy céljuk, hogy a Népszabadság továbbra is megjelenjen, ezért új kiadót keresnének a Népszabadságnak.

2016. december 13-án a Mediaworks újra elérhetővé tette a Népszabadság online változatát, a honlapjukon olvasható közlemény szerint „a kiadó döntése értelmében a Nol.hu – tekintettel sajtótörténeti értékére – a továbbiakban ingyenes, bárki számára hozzáférhető archívumként üzemel majd.”

Vagyis, a Nol.hu-n olvasható üzenet  szerint „A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.”

A Népszabadság bezárása után több szimpátia tüntetés is volt, a pártok is értékelték az új helyzetet.

Az ellenzéki pártokat felháborította a lap bezárása, míg a Fidesz részéről Németh Szilárd azt mondta, hogy épp itt az ideje, hogy bezárják ezt a lapot.

A Népszabadság bezárása egy előre eltervelt akció volt. A történet kulcsszereplője a Mediaworks nevű cég, illetve annak tulajdonosa, egy osztrák üzletember, Heinrich Pecina. A Mediaworks létrejöttét, azaz a korábbi két legnagyobb magyar médiavállalat, a Ringier és az Axel Springer fúzióját 2014-ben a Gazdasági Versenyhivatal azzal a feltétellel engedélyezte, hogy egy nagyobb médiacsomagot ki kellett szervezniük a közös portfóliójukból. Így kerültek egyes lapok Heinrich Pecina osztrák befektető cégéhez, a Vienna Capital Partnershez.

Az ügy lényege, hogy a Fidesz az osztrák milliárdos segítségével kormányközeli kézbe juttattak több megyei lapot, s nem mellesleg, közösen megszüntették a kormány számára egyre kellemetlenebb Népszabadságot.

Pecináról korábban a magyar olvasó nem sokat hallott, pedig régi motoros volt a szakmában. Igaz, nem a sajtószakmában működött, hanem pénzügyi befektetőként volt ismert, gyakran vett és adott el cégeket. 2001-ben például a kazincbarcikai BorsodChemet adta el egy kínai befektetőnek. 2004-ben a szerb Blic napilapot vette meg egy német kiadótól, majd hamarosan eladta a svájci Ringier cégnek.

2016 nyarán egy bíróság bűnösnek nyilvánította a Hypo Alpe Adria-ügyben, ahol cégét egy 4,3 millió eurós vitatott tanácsadói számla kiállításával gyanúsították.

Ez a makulátlannak nem mondható múlt még érdekesebbé tette, hogy 2018. január végén, amikor Orbán Viktor az osztrák kancellár meghívására Bécsbe látogatott, kiderült, hogy a magyar miniszterelnök már egy nappal korábban elutazott az osztrák fővárosba, hogy Heinrich Pecinával, a Népszabadság sorsát megpecsételő üzletemberrel találkozzon. Pecina ekkor már nem volt a Népszabadságot bezáró és számos megyei napilapot birtokló Mediaworks tulajdonosa – a céget ugyanis időközben a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Opimusnak.

Hogy Orbán Viktor miről tárgyalt a rovott múltú üzletemberrel, nem tudjuk, egyedül annyi biztos, hogy a találkozó tényét Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke is megerősítette.

A sorozat két utolsó része itt olvasható:

A német megszállás emlékműve

Rogán Antal és más mesés férfiak helikopterrel

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .