Egy új, alacsonyabb vízállásnál is működő szivattyútelep a kormány állítása szerint mintegy tízmilliárd forintból megépülhetett volna Pakson, és megelőzhette volna az atomerőmű mostani leállását. Miközben az MVM az elmúlt években ennél jóval többet fordított kommunikációra és sporttámogatásra, az energiabiztonság szempontjából létfontosságú fejlesztés elmaradt. A válság nemcsak a korábbi döntéshozók felelősségét veti fel, hanem Paks II hűtésének és Magyarország klímaalkalmazkodásának kérdését is.
Régóta ismert volt, hogy a Duna rendkívül alacsony vízállása veszélyeztetheti a paksi atomerőmű működését. Ennek ellenére nem épült meg az az új szivattyútelep, amely a jelenleginél alacsonyabb vízszint mellett is biztosíthatta volna az erőmű hűtővízellátását.
A paksi atomerőmű közlése szerint nem az okozta a leállást, hogy a Dunában már nem volt elegendő víz a blokkok hűtésére. A probléma az volt, hogy a szivattyúk szívócsonkjai a rendkívül alacsony vízszintnél már nem tudták ellátni feladatukat.
Magyar Péter miniszterelnök és Kapitány István energiaügyi miniszter szerint egy mintegy tízmilliárd forintos beruházással felkészíthették volna az erőművet erre a helyzetre.
„Régóta ismert volt, hogy a Duna alacsony vízállása problémát jelenthet a paksi atomerőmű üzemeltetésében. Az MVM ehelyett politikai utasításra százmilliárdokat költött hirdetésekre, támogatásokra és sportklubokra” – fogalmazott Magyar Péter.
Az új szivattyútelep hiánya azonban csak az egyik tényező. Annak megállapításához, hogy a beruházás minden körülmények között és teljes bizonyossággal megakadályozta volna-e a leállást, részletes műszaki dokumentációra lenne szükség. A kormány állítása mindenesetre összhangban áll az erőmű magyarázatával: a mostani üzemzavart nem önmagában a rendelkezésre álló vízmennyiség, hanem a meglévő vízkivételi rendszer műszaki korlátja idézte elő.
Kommunikációra és futballra jutott pénz,
Az RTL összesítése szerint az MVM az elmúlt négy évben 17,8 milliárd forint értékben kötött kommunikációs és rendezvényszervezési szerződéseket Balásy Gyula érdekeltségeivel. Ugyanebben az időszakban csaknem 4,8 milliárd forinttal támogatta a Ferencvárosi Torna Clubot.
A két tétel együtt meghaladja a 22 milliárd forintot, vagyis több mint kétszerese az új paksi szivattyútelep kormány által közölt, hozzávetőleg tízmilliárd forintos becsült költségének.
A Fradi elnöke Kubatov Gábor, aki egyben a Fidesz alelnöke. Balásy Gyula cégei pedig hosszú ideje az állami kommunikáció meghatározó beszállítói.
Az összevetés politikailag erős, pénzügyileg azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a reklám- és szponzori kiadásokra fordított pénzből közvetlenül meg lehetett volna építeni a szivattyútelepet. A különböző kiadások mögött eltérő költségvetési döntések, szerződések és beruházási folyamatok állnak. Az adatok mégis világosan megmutatják az állami vállalat korábbi prioritásait.
Az MVM korábban a CÖF-öt is támogatta
Nem ez volt az első eset, amikor az állami energiacég politikailag érzékeny célokra fordított jelentős összeget. Az MVM 2016-ban 508 millió forinttal támogatta a kormány mellett rendszeresen kampányoló Civil Összefogás Fórum mögött álló alapítványt.
A támogatási dokumentumok szerint a pénzt többek között a „közgondolkodás javítására”, társadalmi célú reklámokra és imázsfilmekre szánták. A CÖF a támogatásból mintegy hétmillió forintot fordított egy brüsszeli demonstrációra is.
Az tehát dokumentált, hogy az MVM jelentős támogatást adott a CÖF-nek. Azt viszont csak konkrét szerződések és pénzügyi kimutatások alapján lehetne kijelenteni, hogy az energiacég a Fidesz egyik „legfőbb pénzügyi támogatója” volt. Ez utóbbi inkább politikai értékelés, mint bizonyított számviteli tény.
A paksi kiesés az egész energiarendszert megrázza
A paksi atomerőmű normál működés mellett a magyarországi villamosenergia-termelés mintegy 40-45 százalékát adja. Ez nem azonos a teljes hazai áramfogyasztás 40 százalékával, mert Magyarország jelentős mennyiségű villamos energiát importál.
Az erőmű teljes kiesése ennek ellenére rendkívüli terhet ró az energiarendszerre. A hiányt importtal, más hazai erőművek termelésének növelésével, takarékossággal és szükség esetén fogyasztáskorlátozással kell pótolni.
A paksi leállás ugyanakkor nem jelenti automatikusan az országos áramszolgáltatás 40 százalékának megszűnését. A villamosenergia-rendszer több termelőből, határkeresztező vezetékből és tartalékból áll. A helyzet súlyos, de nem úgy működik, hogy Paks kiesése után az ország fogyasztóinak 40 százalékánál azonnal megszűnik az ellátás.
Paks II hűtése sem kerülhető meg
A mostani válság Paks II egyik alapvető műszaki kérdését is előtérbe állítja. Az új blokkokat szintén a Duna vizével tervezik hűteni, miközben az éghajlatváltozás miatt gyakoribbá válhatnak az extrém alacsony vízállású és magas vízhőmérsékletű időszakok.
Ha a jelenlegi és az új blokkok egy ideig párhuzamosan működnek, a paksi telephely teljes hűtési vízigénye megnövekedhet. Emiatt nemcsak a szivattyúk elhelyezése számít, hanem az is, hogy:
- mennyi víz áll rendelkezésre szélsőséges aszály idején;
- milyen hőmérsékleten kerül vissza a hűtővíz a folyóba;
- szükség lesz-e kiegészítő vagy alternatív hűtési rendszerre;
- milyen termelési korlátozásokkal kell számolni;
- és hogyan pótolható egyszerre több blokk esetleges kiesése.
Egy alacsonyabb vízszintnél is működő szivattyútelep megoldhatja a vízkivétel mostani műszaki problémáját, de önmagában nem ad választ a Duna vízhozamának tartós csökkenésére és a folyó felmelegedésére.
A klímaváltozás már energiabiztonsági kérdés
A paksi helyzet arra figyelmeztet, hogy a klímaváltozás nem pusztán környezetvédelmi probléma. Közvetlenül érinti az energiatermelést, a vízellátást, a mezőgazdaságot és az ipar működését is.
Az előző kormány gazdaságpolitikája közben több nagy víz- és energiaigényű autó- és akkumulátorgyár Magyarországra telepítését támogatta. Ezek a beruházások önmagukban nem okozták a Duna rekordalacsony vízállását, de tovább növelték az ország erőforrásigényét.
Debrecenben vízkorlátozást vezettek be, ahol a kínai CATL hatalmas akkumulátorgyára is épül. A korlátozás és a gyár közötti közvetlen ok-okozati kapcsolatot azonban nem lehet automatikusan kijelenteni: a rendkívüli aszály, a lakossági fogyasztás és a teljes ipari vízigény együttesen határozza meg a helyzetet.
Kína közben valóban vezető szerepet szerzett a napelemek, szélturbinák, akkumulátorok és elektromos autók világpiacán. Magyarország viszont elsősorban a gyártási kapacitások betelepítésére összpontosított, miközben a villamosenergia-hálózat, az energiatárolás, a vízgazdálkodás és a klímaalkalmazkodás fejlesztése nem mindenütt tartott lépést az ipari igényekkel.
Nem kerülhető meg a felelősség kérdése
A szivattyútelep ügyében a döntő kérdés az, hogy mikor készült el a beruházási javaslat, ki kapta meg, milyen műszaki és pénzügyi döntések születtek róla, és ki határozott végül az elhalasztásáról. Ezek nélkül politikai felelősségről lehet beszélni, de személyre szabott mulasztást még nem lehet bizonyítani.
A rendelkezésre álló adatokból ugyanakkor három fontos következtetés már most levonható.
Először: az alacsony dunai vízállás kockázata előre ismert volt. Másodszor: a jelenlegi leállást a meglévő szivattyúrendszer műszaki korlátja tette szükségessé, miközben a folyóban még lett volna elegendő hűtővíz. Harmadszor: az MVM a feltételezett beruházási költségnél nagyobb összeget költött kommunikációra és sporttámogatásra.
A paksi válság ezért nem pusztán természeti csapás. Az extrém aszályt az ember nem tudja egyik napról a másikra megszüntetni, arra viszont évekkel korábban fel lehetett volna készíteni az ország legfontosabb erőművét. A tízmilliárdos kérdés most az: ki döntött úgy, hogy a szivattyútelep várhat?
