Tizenkilenc éves csúcs közelébe emelkedett a harmincéves amerikai államkötvény hozama, miután a Federal Reserve ismét változatlanul hagyta az irányadó kamatot. A befektetők az infláció tartósságától, az iráni háború gazdasági következményeitől és az Egyesült Államok költségvetési helyzetétől egyaránt tartanak. A kötvénypiac jelzése politikailag is kellemetlen Donald Trumpnak a novemberi félidős kongresszusi választások előtt.
A harmincéves amerikai államkötvény piaci hozama rövid időre megközelítette az 5,24 százalékot, amire 2007 óta nem volt példa. A Federal Reserve hivatalos napi adatsorában július 30-án 5,21 százalékos hozam szerepelt.
Ez azt mutatja, hogy a befektetők csak egyre magasabb kamat mellett hajlandók hosszú távra pénzt kölcsönözni az amerikai államnak. A folyamat megdrágítja a költségvetési hiány és a lejáró államadósság finanszírozását, emellett közvetve a lakáshitelek és a vállalati kölcsönök kamatát is magasan tarthatja.
A megugrás közvetlenül azután következett be, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve változatlanul, 3,5 és 3,75 százalék között hagyta az irányadó kamatsávot. A piacot nemcsak a döntés, hanem az is nyugtalanította, hogy a Fed nem adott egyértelmű útmutatást a következő hónapokra.
Fontos pontosítás, hogy nem az államkötvény árfolyama került tizenkilenc éves csúcsra, hanem a hozama. A kötvények árfolyama és hozama általában ellentétes irányban mozog: amikor a befektetők eladják a papírokat, az árfolyam csökken, a hozam pedig emelkedik.
A Fed nem enged az inflációs célból
Kevin Warsh, a Federal Reserve elnöke a kamatdöntés után azt hangsúlyozta, hogy a jegybank nem inog meg az árstabilitás helyreállítása iránti elkötelezettségében.
A Fed hivatalos inflációs célja évi 2 százalék. Ettől azonban az amerikai gazdaság továbbra is messze van: a fogyasztói árak júniusban 3,5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. Ez ugyan lassulás a májusi 4,2 százalékhoz képest, de még mindig túl magas ahhoz, hogy a jegybank nyugodtan kamatot csökkenthessen.
Trump korábban rendszeresen alacsonyabb kamatot követelt a Fedtől, mert az olcsóbb hitelekkel gyorsítaná a gazdasági növekedést. A jegybank azonban egyelőre nem követi az elnök kívánságát. Egy elhamarkodott kamatcsökkentés ugyanis ismét felgyorsíthatná az inflációt, különösen akkor, ha az energiaárak tartósan magasak maradnak.
A Fed ezzel két ellentétes kockázat között egyensúlyoz. A magas kamat fékezheti a gazdaságot és növelheti az állam finanszírozási költségeit, a lazítás viszont újabb lendületet adhat az áremelkedésnek.
A kötvénypiac már elvégezheti a szigorítás egy részét
A Berenberg Bank vezető közgazdásza, Felix Schmidt szerint Warsh nem adott világos választ arra, miért nem emelt kamatot a Fed, ha ennyire tart az inflációtól.
Az elemző úgy véli, a jegybank egyelőre abban bízhat, hogy a hosszú lejáratú állampapírok hozamának emelkedése önmagában is szigorítja a pénzügyi feltételeket. A magas kötvényhozamok drágábbá teszik a jelzáloghiteleket, a vállalati finanszírozást és az állami hitelfelvételt, így kamatemelés nélkül is csökkenthetik a keresletet.
„Kevin Warsh talán arra számít, hogy a magas tőkepiaci kamatok időt adnak neki és a Federal Reserve-nek. Abban bízhatnak, hogy a szigorúbb piaci feltételek elegendők lesznek az infláció megfékezéséhez” – idézte a közgazdász értékelését a Guardian.
Ez azonban kockázatos stratégia. A magas hosszú távú hozamok nemcsak az inflációt fékezhetik, hanem a beruházásokat és a lakáspiacot is visszafoghatják. Emellett súlyosbítják a szövetségi költségvetés kamatterheit.
Az iráni háború fokozza az inflációs kockázatot
A Fed döntését az iráni háború gazdasági következményei is nehezítik. A konfliktus és a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság megemelte az olaj és a cseppfolyósított földgáz árát, ami az üzemanyagokon, a szállításon és a termelési költségeken keresztül az amerikai inflációt is táplálhatja.
A szoros a világ egyik legfontosabb energia-szállítási útvonala: a globális kőolaj- és LNG-forgalom jelentős része ezen halad át. Már a forgalom tartós korlátozásának veszélye is elég lehet ahhoz, hogy kockázati felár épüljön be az energiaárakba.
Az Egyesült Államok helyzete kettős. Az amerikai olaj- és gázipar profitálhat a magasabb világpiaci árakból és az amerikai export felértékelődéséből. Az amerikai háztartások és vállalkozások ugyanakkor magasabb üzemanyag- és energiaköltségekkel szembesülnek.
A háború ezért az infláció szempontjából is csapdahelyzetet teremthet. Ha a Fed magasan tartja vagy tovább emeli a kamatot, az lassíthatja a gazdaságot. Ha viszont nem reagál az energiaárak által kiváltott inflációra, elveszítheti a piac bizalmát az árstabilitás helyreállításában.
Szeptemberben sem biztos a kamatemelés
A pénzpiacok egyre nagyobb esélyt tulajdonítanak annak, hogy a Fed következő ülésein szigorításra kényszerülhet. A szeptemberi kamatemelést azonban nem lehet elkerülhetetlen tényként kezelni: annak valószínűsége az addig megjelenő inflációs, foglalkoztatási és növekedési adatoktól, valamint az energiaárak alakulásától függ.
Ha az infláció ismét gyorsul, miközben a munkaerőpiac erős marad, megnőhet egy kamatemelés esélye. Ha azonban a gazdaság látványosan lassul, vagy a háborús mérséklődik, a Fed továbbra is kivárhat.
A kötvénypiac mindenesetre világos figyelmeztetést küldött. A befektetők magasabb hozamot követelnek azért, hogy hosszú távon finanszírozzák az Egyesült Államokat, ami egyszerre tükrözi az infláció, a növekvő államadósság és a gazdaságpolitikai kiszámíthatatlanság miatti aggodalmakat.
Politikai kockázat Trump számára
A gazdasági bizonytalanság különösen kellemetlen Trumpnak a novemberi félidős kongresszusi választások előtt. A szavazók számára az infláció, az üzemanyagár és a hitelköltség közvetlenebb tapasztalat, mint a pénzpiaci mutatók alakulása.
Ha a demokraták megszerzik a képviselőház vagy a szenátus többségét, jelentősen szűkíthetik az elnök belpolitikai mozgásterét. Trump azonban ettől még nem válna automatikusan „béna kacsává”: rendeleti, külpolitikai és vétójogköre megmaradna, miközben az ellenzéki kongresszusi többség akadályozhatná a törvényalkotási programját és vizsgálatokat indíthatna a kormányzattal szemben.
A harmincéves államkötvény hozamának megugrása önmagában nem bizonyítja, hogy Trump teljes gazdaságpolitikája „megbukott”. Arra azonban erős jelzés, hogy a piac egyre nagyobb kockázatot lát az amerikai inflációban, az államadósság finanszírozásában és a háború gazdasági következményeiben. A jegybank előtt ezért egyre szűkebb az út: úgy kellene megfékeznie az inflációt, hogy közben ne fojtsa meg a növekedést, és ne növelje tovább az állam már most is tetemes kamatterheit.





















