Fontos

Az EU és a Habsburg monarchia

A liberális rend megőrzéséhez a szervezetnek az eddiginél többet kell felmutatnia, mert a túl bonyolult intézmények, a nem túl tehetséges biztosok, a pazarló agrárpolitika visszásságai, a hozzá nem értő nemzeti kormányok, mind-mind ellene dolgoznak. 

Az Economist arra figyelmeztet, hogy az EU vezetői sokat tanulhatnak abból, miként bomlott fel az osztrák-magyar birodalom éppen 100 évvel ezelőtt. Merthogy az unióra is a szétesés veszélye leselkedik. Az észak leválik a délről, a keletiek másodrendű állampolgárnak érzik magukat, külső hatalmak az „oszd meg és uralkodj” módszerét próbálják bevetni.

A populista olasz kormány arra készül, hogy megküzdjön Brüsszellel a költségvetési szabályok felrúgása miatt és új, nacionalista tömböt kíván létrehozni az EP-ben. Az autokrácia teret nyer Magyarországon és Lengyelországban.

A Monarchia bukásának legfőbb tanulsága, hogy soha ne vedd biztosra egy multinacionális tömb hűségét. A Habsburgok viszonylag sok jogot adtak az alattvalóknak, de amikor az 1. világháború miatt bekövetkeztek az első nehézségek, kiderült, hogy a cserébe kapott lojalitás erősen korlátozott, miután az állam nem tudta teljesíteni az ígéreteit. Nem volt élelmiszer és üzemanyag. Így nem sokan siratták a rendszert, amikor annak vége lett. Félő, hogy a mai EU még törékenyebb: az életszínvonal ugyan magas, de a gyökerek gyengék. Ahogy egy amerikai szakértő fogalmaz: attól kell tartani, hogy sokan egyáltalán nem értik, mennyire fontos az uniós tagság.

A liberális rend megőrzéséhez a szervezetnek az eddiginél többet kell felmutatnia, mert a túl bonyolult intézmények, a nem túl tehetséges biztosok, a pazarló agrárpolitika visszásságai, a hozzá nem értő nemzeti kormányok, mind-mind ellene dolgoznak.  De szükség van a közös célra is, erősíteni kell az egyértelműbb európai identitást. Paul Lendvai úgy érzékelteti a helyzetet, hogy a szociáldemokrácia romokban, a liberálisok egymással vitáznak, a kereszténydemokratákból kihal a keresztény érzés. Ezért jobb volna, ha együttműködnének, mivel visszatérnek a múlt szellemei.

Együtt a putyini Oroszország felé – a világsajtó a Salvini-Orbán találkozóról

Ezzel együtt furcsa párt alkotnak, mert az olasz politikus szét akarja osztani a földrészen az országában tartózkodó menedékkérőket, a magyar vezető viszont egyetlenegyet sem hajlandó befogadni közülük. Ezt meg is erősítette Milánóban, így különös ez a barátság.

Bloomberg:

A két nacionalista, populista vezető, Orbán és Salvini azon van, hogy egyesítsék a migránsellenes erőket a jövő májusban esedékes európai választások előtt. Abban bíznak, hogy a közös front eredményeként sikerül egy sor dolgot megváltoztatni az unióban. A magyar vendég szerint új Bizottságra és új Parlamentre van szükség, és azoknak határozott álláspontot kell elfoglalniuk a határok védelmében, illetve a migráció leállítására. Mindketten bírálták a földrész nagy, hagyományos pártjait. Nem ez az első eset, hogy ők ketten megpróbálják összefogni a hasonlóan gondolkodó erőket. Orbán különböző kérdésekben gyakran összecsap az EU-val, míg Salvininak a bevándorlás miatt van gondja Brüsszellel.

Ezzel együtt furcsa párt alkotnak, mert az olasz politikus szét akarja osztani a földrészen az országában tartózkodó menedékkérőket, a magyar vezető viszont egyetlenegyet sem hajlandó befogadni közülük. Ezt meg is erősítette Milánóban, így különös ez a barátság.

Reuters:

… Ezen túlmenően bírálták a francia elnököt. Az olasz belügyminiszter azért, mert szerinte Macron nem tesz eleget, hogy segítsen Rómának a bevándorlás ügyében, Orbán viszont azzal vádolta meg a politikust, hogy az fel akarja robbantani az EPP-t. Kijelentette, hogy az államfő vezeti a legmigránsbarátabb pártot a földrészen, bár azt elismerte, hogy a kérdésben igen nagy vita van az európai konzervatívokon belül is.

Guardian:

Egy olasz elemző arra figyelmeztet, hogy a menekültkérdés kezelésének olasz módja felboríthatja az európai egyensúlyt. Olaszország a populizmus kísérleti laboratóriuma lett és fennáll a veszély, hogy eltávolodik nem csupán Európától, hanem a nyugati demokráciáktól, továbbá, hogy Orbánnal együtt közelebb kerül a putyini Oroszországhoz. Salvini többször is kifejtette, hogy országa többé nem lesz a kontinens menekülttábora és lezárta a kikötőket a kimentett migránsokat szállító hajók előtt.

Die Welt:

Tegnap jó napja volt Salvininak, mert államférfieszménye, Orbán hősnek minősítette, amire az érintett némi öndicsérettel úgy reagált, hogy a kormányfő bölcsen látja a dolgot. Vagyis a tanítványból mester lett, miután a miniszter korábban kijelentette, hogy példaképének tekinti a magyar politikust. Egyébként a két populista tárgyalása volt a nap eseménye Olaszországban, beárnyékolta még a cseh kormányfő római látogatását is. Ez azonban nem térítette el a koalíciós partner 5 Csillagot attól, hogy nem hivatalosnak minősítse a milánói minicsúcsot. A szövetséges soraiban egyre nő Salvini ellenfeleinek tábora.

Az ember, aki megdorgálta Orbán Viktort

A Washington Post újságírója – egykori szemtanúként – John McCain négy évvel ezelőtti budapesti villámlátogatásán keresztül világítja meg, a most elhunyt szenátor miért volt páratlan a demokrácia védelmében. Felidézi, hogy a politikus mindössze öt órára állt meg a magyar fővárosban, de ez alatt az idő alatt többet tett a diplomáciában, az emberi jogok védelmében és/illetve több csínyt követett el, mint legtöbb kollégája egy hónap alatt.

Először meghallgatta az ellenzék vezetőit arról, hogy az ország miként csúszik át tekintélyelvűségbe és megígérte, hogy Amerika odafigyel. Majd személyesen dorgálta meg Orbán Viktort és közölte vele, hogy Amerika odafigyel. Mindkét oldal vette az üzenetet. De azért távozóban még elnézést kért a magyar hivatalosságoktól, mert úgy gondolta, hogy Obama hibát követett el, mivel egy laikust küldött nagykövetnek.

Mindig az alapján utazott külföldre, hogy hol van szükség az USA jelenlétére, ha ki kell mondani az igazságot a diktátoroknak, illetve hangot kell adni az elnyomottaknak. Az egész budapesti intermezzo nem állt másból, mint formabontó külpolitikából, az amerikai értékek erőteljes védelméből és vaskos humorból. Mert ilyen volt: fáradhatatlan, elvhű, tisztességes, mókás, és magával vonszolt mindenkit, aki lépést tudott tartani vele. Egy másik republikánus szenátor azt mondja, McCaintől tanulta meg, hogy az Egyesült Államokat nem lehet Washingtonban ülve megvédeni. Mert annak tanítómesterei egykoron beleplántálták, hogy egy amerikai politikus mit tud tenni az elnyomottakért szerte a világban. Ebből következően úgy érezte, hogy tennie kell külföldön nem csupán hazájáért, hanem mindenkiért, aki küzd az önrendelkezésért és az alapvető méltóságért. És a rossz hír az a diktátorok, despoták és hasonló csirkefogók számára, hogy kinevelt egy új vezetői nemzedéket, egy egész hadsereget, amely folytatja nemzetközi küzdelmét a szabadságért.

Orbán Topolyán – fociakadémia nyílik

A Szabadkától 30 kilométerre levő Topolyán mindenki úgy tudja, hogy augusztus utolsó napján nyílik a Délvidéki Sport Akadémia és az ünnepséget meghittebbé teszi két rangos vendég: Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Aleksandar Vučić, szerb államfő. A hipermodern focistakeltetőt a magyarországi adófizetők több mint 3 milliárd forinttal támogatták.

A leendő tanintézmény vezetői a napokban jelentették be, hogy már lehet jelentkezni a topolyai fociakadémiára. Idén a 2002 és 2005 között született fiatalok jelentkezését várják a nyílt napok keretében megtartott próbaedzésekre, melyeken kiválasztják az akadémia első negyvenöt lakóját. „Az akadémisták szeptembertől beköltözhetnek, a kiváló feltételek mellett és legmagasabb szakmai színvonalon levezényelt edzések hozzájárulhatnak labdarúgó-karrierjük felépítéséhez, miközben középiskolai tanulmányaikat is itt végezhetik.”

Több független vajdasági portál még 2017 elején számolt be arról, hogy „Vajdaságot is elérte az immár határtalannak nevezhető orbáni fociláz: Dunaszerdahely, Eszék, Munkács és Csíkszereda után egy vajdasági település is (több) milliárd forintos támogatásban részesül”.

Habár a szintén vajdasági Tóthfaluban már évek óta működik egy fociakadémia, nem azt fejlesztették, bővítették, hanem egy újat építettek Topolyán, ahol a felnőtt csapatban mindössze egy magyar anyanyelvű játékos szerepel – csodálkoztak rá az ügyre a sportújságírók, akikben már akkor felvetődött néhány kérdés.

Elsősorban kinek köszönhető, hogy Topolyán a magyar adófizetők 10 millió eurójából fociakadémia épül? Mi fog történni a tóthfalusi Nyers István Akadémiával? Azóta kiderült, hogy ez utóbbi akadémia a Ferencvárossal kezdett szorosabb együttműködésbe.

Amikor 2016. december végén közzétették azt a magyar kormányhatározatot, amelyből kiderült, hogy a Délvidék Sport Akadémia 3 milliárd (10 millió euró) támogatást kap Magyarországtól fociakadémia felépítésére, elkezdődtek a találgatások, hogy vajon melyik vajdasági település labdarúgóklubja ütötte meg a főnyereményt, s biztosította be a következő pár évben a gondtalan életet. A válaszra nem kellett sokat várni, Zsemberi János, a topolyai községi tanács gazdasági ügyekkel megbízott VMSZ-es (Vajdasági Magyar Szövetség, a Fidesz partnere) képviselője, egyben a helyi TSC Labdarúgóklub elnöke a képviselő testület ülésén bejelentette: a magyar állam 2-3 millió euróval támogatja egy topolyai fociakadémia megépítését. A tízből hogyan 2-3 millió euró – a megválaszolatlan kérdések közé tartozik.

Zsemberiről azt is tudni kell, hogy kábeltelevíziózásban utazik és őt tartják a kettő közül az egyik vajdasági magyar oligarchának, a szabadkai Csákány Lajos mellett. Mind kettejüknek szoros kapcsolata van a Fidesz helyi fiókszervezetének számító VMSZ-szel. Zsemberi ezenkívül a Szerb Labdarúgó Szövetség vezetőségében is benne van.

De hogyan is kerültek a forint milliárdok éppen a 14 ezer embert számláló Topolyához (ahol még egy szálloda sincs) és az akkor még III. ligás Topolyai Sport Clubhoz?

A legtöbb érdeme ebben Árok Ferencnek az Újvidéken élő, a nyolcvanas éveinek derekán járó sportújságírónak van, aki nem mellesleg az ausztrál válogatott szövetségi kapitánya is volt. Árok pár évvel ezelőtt ismerkedett meg Orbán Viktorral. Néhány találkozó után Árok a már említett Zsemberit is magával vitte Pestre. Ennek lett az eredménye, hogy 2015 novembere óta a TSC szerződött partnere lett a felcsúti labdarúgó-akadémiának. Innen már csak egy lépés kellett a 10 millió eurós támogatásig.

SZER ismét magyarul is?

A Szabad Európa főszerkesztője tanácsosnak tartaná, ha a rádió nem csupán bolgárul és románul újítaná fel adását a térségben, hanem más nyelveken is. Nenad Pejic a Deutschlandfunknak arra a kérdésére válaszolta ezt, hogy miért éppen Romániát és Bulgáriát választották ki régi-új célországként, amikor a magyaroknál és a lengyeleknél ugyancsak veszélyben van a sajtószabadság.

A részletekről szólva kifejtette, hogy ők csak javaslatot tehetnek, a végső döntés joga azonban az amerikai törvényhozásé. Elárulta ugyanakkor, hogy részükről más államokat is felvetettek, de szerinte azok ügyében még nem mondták ki az utolsó szót. Merthogy sokan gondolták, hogy a kommunizmusnak vége, jön a demokrácia, ám ez nem megy ilyen gyorsan. A fejlődés nem egyenes vonalú. A szakember úgy értékeli, hogy nem katasztrófa az, ami az utóbbi 10 évben végbement a régióban, mindenesetre nagyon-nagyon rossz.

A sajtószabadság helyzetét úgy érzékelteti, hogy ha az orgánumok számát nézzük, akkor minden rendben van, ám az újságok jelentős része, hanem az összes, üzletemberek kezébe került. Utóbbiakat viszont a kormányok ellenőrzik, így azután a médiát is. Vagy éppen a sajtócézárok a nyilvánosságon keresztül vívják a harcot egymással. De az újságírásban mindenképpen hiányzik a középút.

A Szabad Európa feladata az, hogy tájékoztasson, ám így is sokszor kerül összeütközésbe diktátorokkal, illetve tekintélyelvű rezsimekkel. Elvileg azonban ugyanazon az oldalon áll, mint az uniós tag keleti államok kormányai, hiszen azok is célul tűzték ki az emberi jogokat, a demokráciát és a sajtó szabadságát. Bulgáriába és Romániába éppen azért tér vissza a rádió decemberben, mert ott bajok vannak a demokratizálódás és a sokszínű média körül. Most éppen a szerkesztőségek munkatársait toborozzák, kb. 5-5 embert, plusz lesznek szabadfoglalkozásúak. A főnök Prágában dolgozik majd. Viszont most első ízben az interneten is igyekeznek elérni a célközönséget: a fiatalokat, mindenekelőtt kommentárokkal, háttéranyagokkal.

Deutschlandfunk/Szelestey Lajos

A genovai Morandi-híd tragédiája

„Tíz éven belül össze fog dőlni a Morandi-híd ….. és emlékezni fogunk azok nevére, akik „nem”-et mondtak” (az elkerülő útra) – idézik sokan Giovanni Calvini a genovai gyáriparosok (Confindustria) elnökét, aki 2012. decemberében az Il Secolo helyi lapban számolt be frusztrációiról, mivel szerinte a  genovai hatóságok szabotálják a reformokat és a befektetők által javasolt infrastruktúrális fejlesztéseket. Különösen egy projekt állt hozzá közel: a francia határ (Riviéra) felé a városon áthaladó Morandi-híd, ill. annak állapota. Calvini szerint elkerülő utat kell építeni a Morandi-híd forgalmának enyhítésére, amit Gronda-nak neveztek el.

A 1,1 kilométeres vasbeton hidat Riccardo Morandi olasz építőmérnök tervezte a 60-as években, de már akkor is sok kritikát kapott. Mivel hozzá szokatlanul sok betont használtak fel, és fedték be a vas (acél) kábeleket, amitől a korrodálás jeleit nem lehetett észrevenni. Diego Zoppi genovai építész az ANSA hírügynökséget emlékeztette, hogy „…Ötven évvel ezelőtt határtalan bizalom volt a vasbetonban. Úgy gondolták örökéletű. Arról megfeledkeztek, hogy az állandóan növekvő forgalomtól a vibráció egyre folyamatosabb lett, a cement megrepedezett és ezen keresztül levegő (és víz) került a szerkezetbe, ami elérte a belső fémszerkezetet, és ettől elkezdett oxidálódni…”

Kb. ez a tragédia műszaki háttere, amiről eddig is tudtak. A karbantartás mellett a felújítást és a „mentesítő”, elkerülő út megépítését hanyagolták, amibe a politika rendesen belejátszott. Jellemzően a jelenlegi populista kormány azonnal közölte, hogy a felelősöket megnevezik, és példásan megbüntetik. Persze ez sem lesz olyan egyszerű, mint első pillanatra látszik. A sors iróniája, vagy fintora, hogy Calvini nyolc évvel ezelőtti jóslatára (tíz éven belül összedől a híd) azon nyomban válaszolt egy helyi honatya, tanácstag („önkormányzati képviselő”) bizonyos Paolo Putti, aki egyúttal az „Öt Csillag” nevű „bohócpárt” helyi vezetője. 2012-ben ezt válaszolta Calvininek: „..Ez a híd 10 év múlva is állni fog, és az emberek azon fognak csodálkozni, hogy miért költöttünk 5 milliárd eurót egy kerülőútra. Ez a híd 100 év múlva is itt lesz. Ezrek ellenzik az elkerülő utat, ezért mi vagyunk az erősek, Calvini és társai, pedig gyengék…”

A genovai M5S (Öt Csillag Mozgalom) következetesen ellenezte a Gronda elkerülő megépítését, mivel az szerintük hasztalan, káros és szükségtelen. 2013 áprilisában a párt „No Gronda” bizottsága a web-oldalukon egy közleményt tett közzé, miszerint „a Morandi-híd összedőlése egy mese, „favolette”. Érdekes, ez a közlemény kedd óta nem található a párt hivatalos web-oldalán.

Nem mellesleg az olasz kormány infrastruktúráért felelős minisztere, Toninelli, az Ötcsillag Mozgalom képviselője.

A jelenlegi kormány 12 százalékkal kevesebbet költött útkarbantartásra az idei év első öt hónapjában, mint az előző kormányok. Ehhez tudni kell, hogy az olasz útépítés szintje az egyik legalacsonyabb egész Európában, és a probléma sokkal régebbi, mint a jelenlegi kormány teljesítménye.

2017 végére körülbelül 5000 kilométer vidéki utat zártak le, vagy vált használhatatlanná – a Corriere Della Sera szerint, és az ország úthálózatának több, mint a felén sebességkorlátozást kellett bevezetni az útfelület rossz állapota, veszélyessége miatt. Sok helyütt nem tudták lezárni a veszélyes útszakaszokat, vagy sebességkorlátozást bevezetni, mert nincs pénz az útjelző táblákra!

A Morandi-híd beszakadása után Toninelli miniszter felszólította a karbantartásért felelős magáncég, az Autostrade per L’Italia, vezetőségét, hogy mondjanak le, ellenkező esetben megbírságolja a vállalatot és megvonja a működési engedélyüket. Mire a vállalat igazgatója Stefano Marigliani azt válaszolta, hogy mindent az állammal kötött szerződés szerint csináltak, sőt , épp a beszakadás előtt végezték az előírt, kötelező munkát, ahogy azt addig is rendszeresen tették.

Az euroszkeptikus belügyminiszter, Matteo Salvini, messzebbre mutat, szerinte az EU akadályozza az olaszokat, hogy többet költsenek az utakra, azok biztonságára.  Ebben van némi igazság, annak ellenére, hogy a Gronda elkerülő út finanszírozást több évi vita után csak néhány hónapja fogadták el.

Való igaz, az EU az euróövezet országaiban megszigorította a költekezést azzal, hogy stabilitási programot kell kidolgozni, mely összhangba hozza a költekezést a költségvetéssel. Az euró-zóna válsága óta fennálló szabályozás alapján, idén májusban az Európa Bizottság (az EU kormánya) elfogadta az olasz reform programot azzal, hogy 2018-ban az állami kiadásokat csökkenteni kell, legalább a GDP 0.2 százalékával.

Ezzel egy időben az EU több infrastrukturális kiadást javasolt (és nem kevesebbet!).

A Corrieere Della Serra egyik elemzése szerint az EU-nak lehet felróni az extra-nehéz és nagyméretű kamionok megjelenését az olasz utakon. Ennek oka, pl. a diesel olaj árának növekedése, valamint az az EU szabály (törvény), mely korlátozza a kamionvezetők munkaidejét. Következmény: a kis olasz szállítmányozási cégek kiszorultak a piacról a nagy és nehéz nemzetközi vállalatok kamionjai miatt. Ráadásul ezeket a baromi nagy kamionokat lengyelek vezetik, akiknek a fizetése az olasz bérek egyharmada.  Ezért (sokak szerint) a helyi hatóságoknak meg kellett volna tiltaniuk ezeknek a kamionoknak az olasz utakon való megjelenését.

A Morandi-híd tragédiáját az időjárás, a fizika és a kémia törvényei, valamint az évtizedes hibák, ill. azok elnézése okozta.

Stephen Elekes

 

Valóban nő a bűnözés, ha sok a bevándorló?

A kormánypropaganda egyik kedvenc, az orosz dezinformációs kampányokból átemelt toposza, hogy Nyugat-Európa több országában már gyakorlatilag élni sem lehet, olyan szintű a bűnözés a bevándorlás miatt, míg Magyarország a béke szigete. Megnéztük, hogy az adatok mennyire támasztják ezt alá. Spoiler: semennyire.

Kezdjük Németországgal, a kormánypropaganda egyik kedvenc célpontjával, amellyel kapcsolatban nemrég kiderült, hogy a magyar állami tévé híradójában „bevándorlóktól rettegő állampolgárokként” bemutatott németek valójában a szélsőjobboldali, populista AfD párt politikusai voltak.

A Welt Am Sonntag néhány hónapja közzétette a rendőrségi adatokat, amelyekből az derült ki, hogy Németországban

évtizedek óta nem csökkent olyan arányban a bűnözés, mint 2017-ben.

Közel 10, egészen pontosan 9,6 százalékkal kevesebb bűncselekmény történt, mint egy évvel korábban. A legnagyobb arányban a zsebtolvajlások és a betörések száma esett, de a propagandában előszeretettel a bevándorlókhoz kötött erőszakos bűncselekmények száma is csökkent, 2,4 százalékkal.

A gyilkosságok és a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények száma ugyanakkor nőtt. Ami viszont fontos adat: az összesen mintegy 5 millió 762 ezer esetből mindössze 736 ezer volt a nem németek által elkövetett bűncselekmények száma (ez egy év alatt 22,8 százalékos csökkenés). A rendőrség szerint

az összes kategóriában a német bűnelkövetők vannak többségben.

A statisztikák alapján egyébként Angela Merkel vissza is szólt Donald Trumpnak, amikor a valósággal gyakran ambivalens viszonyban lévő amerikai elnök azt állította, hogy Németországban növekszik a bűnözés. Horst Seehofer belügyminiszter pedig májusban arról beszélt: Németország biztonságosabb országgá vált. 100 ezer lakosra 6982 bűncselekmény jutott tavaly: ez harminc éve a legalacsonyabb szám.

Nézzük meg Ausztriát is, ha már a kampányban Lázár János is ellátogatott Bécsbe. Az Osztrák Bűnügyi Hivatal statisztikái szerint

tíz éves mélypontra süllyedt a bűncselekmények száma.

2018 első felében mintegy 229 ezer esetet regisztráltak, ez 10 százalékkal kevesebb, mint a tavalyi év első felében – az akkori adat is sokéves mélypontot jelentett. Itt is csökkent az erőszakos bűncselekmények száma, nőtt viszont az interneten elkövetett csalásoké, valamint a „vágó- illetve szúrófegyverrel elkövetett támadások és a szexuális bűncselekmények száma. Ez utóbbinál azonban minden ország esetén fontos elmondani, hogy a metoo-mozgalom hozzájárulhatott ahhoz, hogy egyre többen mernek beszélni ilyen esetekről, míg korábban sok ügy titokban maradt.

Ausztriában

a gyanúsítottak 40 százaléka külföldi, de csak kis részük (7 százalékuk) menedékkérő.

A legtöbb külföldi gyanúsított Romániából, Németországból és Szerbiából érkezett, utánuk jönnek az afgánok, de Magyarország is szerepel ezen a listán, a hetedik helyen, 4737 bűnözővel.

Svédország is kedvenc célpontja a kormánypropagandának, főleg a nemi erőszakok magas számát szeretik hangsúlyozni a magyar megszólalók – és nem csak a magyarok, a szélsőjobboldal egyik kedvenc toposza ez mindenhol.

A svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács adatai szerint a menekülthullám csúcspontja után, 2015 októbere és 2016 januárja között

1 százalék volt a bűnelkövetők között a menedékkérők aránya, miközben a teljes lakosságnak 1,6 százalékát tették ki.

Az Aftonbladet adatai szerint pedig például a gyilkosságokat tekintve Svédország kifejezetten jól áll az amerikai statisztikákhoz képest, a no-go zónának leírt Malmö és Stockholm is messze elmarad a veszélyesebb amerikai városoktól.

A nemi erőszakok száma valóban magas, de ennek okai sokkal szerteágazóbbak annál, mint amit a propaganda sulykol, miszerint „a migránsok megerőszakolják a nőket”. Svédországban egyrészt sokkal szigorúbbak a szabályok, másrészt a kultúra miatt sokkal többen fordulnak szexuális erőszak ügyében a rendőrség,

sokkal kevesebb ügy marad titokban.

Ha pedig valaki azzal tesz feljelentést, hogy három hónapon keresztül mindennap megerőszakolta a barátja vagy a férje, azt 90 külön esetnek tekintik – ezért is ilyen magas a szám.

Amikor tavaly a svéd bevándorlás- és igazságügyi miniszter Magyarországon járt, beszélt is az ilyen bűncselekményekről. Azt mondta: a bejelentett nemi erőszakok száma évek óta 6000 körül van.

Ami viszont tény, hogy Svédországban gyakran vannak bandaháborúk, ezeknek azonban kevés köze van a bevándorláshoz. Ezeket viszont nem csak a magyar, hanem az orosz propaganda is kihasználja: egy tavalyi tanulmány szerint az oroszok valóságos információs háborút vívnak azért, hogy Svédországot minél veszélyesebb helynek tudják bemutatni.

És hogy egy kicsit a magyar adatokról beszéljünk: a kormány szereti azt hangoztatni, hogy „Magyarország Európa egyik legbiztonságosabb országa” – közben viszont

a gyilkosságok száma Európában Magyarországon az egyik legmagasabb.

Minden országot tekintve a 2016-ra vonatkozó adatok a legfrissebbek: ezek szerint 100 ezer lakosra Ausztriában 0,66, Hollandiában 0,55, Németországban 1,17, Franciaországban 1,31 gyilkosság jutott, Magyarországon viszont 2,05 – ez ráadásul a 2010-es 1,38-hoz képest komoly növekedést jelent.

Háborús hangulat volt az éjjel Bukarestben

A nyári szabadságuk idején külföldről hazatért vendégmunkások, a román diaszpóra tagjai vonultak pénteken korrupcióellenes jelszavakkal a kormány épülete elé, ahol több ízben dulakodás tört ki az úttestet elfoglalni próbáló tüntetők és a székházat védő rendfenntartók között. A demonstráció 20 óra után 40 ezresre duzzadt, 74-en megsérültek a Mediafax szerint az incidensekben.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) elleni jelszavakat skandáló, Viorica Dăncilă kormányfő és Liviu Dragnea PSD-pártelnök távozását követelő első néhány tucatnyi tüntető már péntek délelőtt megjelent a kormány székháza előtti Victoria téren, a délutáni órákra számuk több százra emelkedett, majd több ezerre emelkedett.

A csendőrség 23:00 órakor elkezdte kiüríteni a teret, holott még több ezer tüntető kívánta folytatni a tiltakozást. A rohamosztag könnygázgránátokat lőtt ki az ott tartózkodókra, mire egy csoportnyi ember köveket és üvegeket dobált vissza. (A helyzetet csak rosszabbította, hogy a csendőrök már 19:00 órától kezdve körülbelül negyedóránként könnygázt fújtak az emberekre, volt néhány rendbontó ugyan, de nem célzottan ők kapták, hanem mindenki, aki a közelben volt.) Ezután tüntetők egy csoportja ütlegelni kezdett két csendőrt (az egyik nő volt), néhány más tüntető próbálta megakadályozni testükkel védve a bántalmazást. A csendőrség – amely előbb visszavonult – erőből tért vissza, még több könnygázt vetett be, mint az este alatt bármikor. Előkerült az a vízágyú is, amit korábban hoztak.

A legtöbb tüntető nem látta az első incidenst, ezért azt hitték, hogy a csendőrök kezdtél el az erőszakot. „Nem megyünk el” skandálásokkal bírják egymást maradásra, közben sokan fuldokoltak a könnygáztól. A csendőrök bejelentették, hogy fegyvereket is elveszítettek az összecsapásban, eddig kettőről tudni. A csendőrség visszatámadása tulajdonképpen kiszorította a néhány ezres tömeget a Victoria térről.

A Világbank tavaly 3 millió 660 ezerre becsülte a külföldön élő román állampolgárok számát. A legtöbben, Olaszországban, Spanyolországban, Németországban és Nagy-Britanniában élnek. A munkaképes román állampolgárok közül minden ötödik külföldön dolgozik – ez minden más európai uniós országnál rosszabb arány, amely miatt az uniós államok közül Románia szembesül a legjelentősebb munkaerőhiánnyal és a legrosszabb demográfiai kilátásokkal.

A külföldön dolgozó román vendégmunkások az uniós csatlakozás óta eltelt évtizedben csaknem 25 milliárd dollárt küldtek haza banki átutalások révén Romániában hátrahagyott családtagjaiknak, de a készpénzben hazavitt összegeket is hozzáadva – az Eurostat becslése szerint – a román diaszpóra 31,7 milliárd eurót juttatott Romániába a 2007 és 2017 közötti évtizedben.

Az economica.net gazdasági portál összehasonlításképpen arra emlékeztetett: ez az összeg nagyobb, mint az a 30 milliárd euró, amennyit Románia – saját befizetéseit leszámítva – az Európai Uniótól kapott ebben az időszakban, és csaknem fele annak a 73,5 milliárd eurónyi összegnek, amely közvetlen külföldi befektetésként érkezett az utóbbi évtizedben Romániába.

Transindex/Maszol

„Ha meg akarod érteni Bibit, nézd meg Orbánt”

Rengeteg a párhuzam Benjamin Netanjahu, becenevén Bibi, és Orbán Viktor pályafutása között, és abban is, amilyen államot az utóbbi években kiépítettek. A két politikus személyes kapcsolata is jó – és abban is hasonlítanak, hogy mindkettőjük családjában vannak korrupciós botrányok.

Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor is a 90-es években került először hatalomra, országuk történetének legfiatalabb miniszterelnökeként. Az első ciklus után mindketten elvesztették a választást, majd közel egy évtizedet töltöttek ellenzékben. Utána újra hatalomra kerültek, majd egymás után nyerték a választásokat, a kampányukban pedig

központi szerepet kapott az idegengyűlölet, az ostromhangulat,

és segítségükre volt a liberális és baloldali ellenzék gyengesége is.

Orbán és Netanhaju között a személyes kapcsolat is nagyon régi. A Jerusalem Post szerint, amikor Orbán ellenzéki vezetőként a kétezres évek közepén Izraelbe látogatott, Netanjahu volt az egyik, aki komolyan tárgyalt vele.

Ő mutatta be Orbánt Arthur Finkelsteinnek, a lejárató kampányok mesterének is,

aki már 1996-ban Netanjahu kampánystratégája volt. Izraeli források szerint egyébként Netanjahu és Orbán egymásnak is adtak tanácsokat a politikai üzenetekkel kapcsolatban.

Az egyik legnagyobb izraeli lap, Háárec egyik magyar forrása, aki hosszú időt töltött mind a magyar, mind az izraeli miniszterelnök társaságában, azt mondta: „ha meg akarod érteni Bibit, nézd meg Orbánt. És vice versa.”

Éppen ezért, a Háárec egy másik szerzője már egy „Orbán-szerű” gyűlöletkampánytól tart Izraelben is. Szerinte ennek már régóta vannak jelei. A nemrég elfogadott, Izraelt nemzetállammá nyilvánító törvénnyel kapcsolatban azt írja: ahogy a kelet-európai, demokráciától távolodó rezsimeknél, a Netanjahu-kormánynál is csak eszköz a kisebbségek elleni fellépés – a valódi ellenfél a „belső ellenség”, az árulók, akik a többség tagjai, és nem a kisebbségé.

Netanjahu politikáját párhuzamba állítja azzal, ahogy Orbán magát a keresztény kultúra védnökeként és megmentőjeként látja, a muszlim bevándorlókkal szemben. Márpedig

ez puszta demagógia:

a 10 milliós lakosságból alig néhány ezren muszlimok Magyarországon. Azt pedig a Die Presse és a Politico ábrái is azt bizonyítják, hogy már évek óta alig jönnek bevándorlók.

A muszlimokkal való fenyegetőzés valójában csak politikai célokat szolgál. Az egész kampány arca, központi alakja pedig Soros György lett. A Háárec szerint „nem kell történésznek lenni, hogy az ember megértse,

Soros itt az ’örök zsidó’ jelképe, az antiszemita mítoszé a zsidókról,

akik a bankokon és a kereskedelmen keresztül akarják uralni a világot.”

A magyar zsidó közösség nagy része felháborodott a kampány miatt, először a nagykövet is tiltakozott – Netanjahu viszont ezen háborodott fel és visszavonatta a tiltakozást, hiszen ő és emberei ugyanolyan kampányt folytatnak Soros ellen. Ebben egyébként meghatározó szerepe van egy másik amerikai milliárdosnak, Sheldon Adelsonnak. Hogy miért, arról itt írtunk bővebben.

Mindenesetre a Soros-ellenes kampány Izraelben olyan szintig jutott, hogy a miniszterelnök fia, Jáir Netanjahu még egy antiszemita ihletésű karikatúrát is posztolt a Facebookon, miszerint Soros a gyíkembereken keresztül irányítja a világot.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A Háárec cikke felidézi Orbán március 15-ei beszédét, amelyben azt mondta: az ellenfél rejtőzködő, alantas, nemzetközi, pénzzel spekulál, „nincs saját hazája” és bosszúálló. Ebben

ugyanazok a gondolatok köszönnek vissza, amelyeket Netanjahu is használ,

amikor az izraeli baloldalt, vagy épp különböző szervezeteket vádol. Például aki nem támogatja őt, az szerinte nem lojális az államhoz, a nemzetállami törvény ellen tiltakozó drúzokat pedig szerinte a szélsőbaloldali ellenzék lázítja.

A középosztály egyik országban sem akarja kockáztatni helyzetét azzal, hogy felemeli a szavát a hatalom és az uszító kampányok ellen.

A hasonlóságokat a konkrét intézkedések kapcsán is hosszan lehetne sorolni. Izraelben is évek óta készülnek arra, hogy korlátozzák bizonyos civil szervezeteknél a külföldi adományok mennyiségét, és ott is kormánybaráttá alakították a közszolgálati médiát.

Az utóbbi időben egyre több a konkrét együttműködés a két kormány között, elég csak az izraeli hírszerzőcég, a Black Cube szerepére gondolni a magyar civilek lejáratásában.

Már diplomáciai segítségről is lehet hallani,

leginkább arról, hogy az amerikai kormányt az izraeliek „puhítják”, hogy legyenek jobbak a magyar-amerikai kapcsolatok.

Erre már tavaly felbérelt a magyar kormány két izraeli lobbistát: Cvika Brot volt újságírót, aki Netanjahu pártjának, a Likudnak a polgármester-jelöltje volt Tel Aviv egyik elővárosában, de emellett ő volt Donald Trump izraeli kampányfőnöke is (az Izraelben élő amerikaiakat kellett meggyőznie); valamint Ariel Sender politikai tanácsadót. Azt az Átlátszó derítette ki, hogy a kapcsolattartójuk Szabó László washingtoni magyar nagykövet volt. (Szabó László egyébként korábban pont az izraeli gyógyszercég, a TEVA magyarországi vezérigazgatója volt.)

Az izraeli Channel 10 szerint egyébként Netanjahu utasítására még Izrael amerikai nagykövete is győzködte az amerikai kormány tagjait, hogy javítsanak a kapcsolatokon a magyarokkal. Ezután következett a találkozó a két külügyminiszter, Mike Pompeo és Szijjártó Péter között.

Egyébként még egy dologban hasonlít egymásra a két miniszterelnök: mindkettőjük családját korrupciós botrányok veszik körül: Orbán vejének, Tiborcz Istvánnak az ügyeiről mi is sokat írtunk már, Izraelben pedig maga Netanjahu ellen is több ügyben nyomoznak.

(Borítókép: MTI / Koszticsák Szilárd)

Egy angol bűnöző a magyar kormánypropaganda legújabb sztárja

A szólásszabadság mártírjaként akarja beállítani a magyar kormánypropaganda Tommy Robinsont, a futballhuligánból lett erőszakos muszlimellenes aktivistát, aki ült már börtönben garázdaságért és csalásért is.

Ha az ember a kormánypropagandát olvassa, akkor az utóbbi hetekben feltűnhetett, hogy egyre többet foglalkoznak egy bizonyos Tommy Robinsonnal, akit valóságos mártírként jelenítenek meg:

  • „Robinson azzal szerzett magának hírnevet világszerte, hogy rendszeresen szót emelt a liberális véleményterror ellen Nagy-Britanniában, illetve több riportmunkájában a radikális iszlamizmus veszélyeire igyekezett felhívni a figyelmet.” (Magyar Idők és Figyelő)
  • „Tommy Robinson szimbolizálja tehát a szólásszabadságot, hiszen számos erőszakos cselekményről lerántotta a leplet, amit a nyugati sajtó csak a szokásos mély hallgatással nyugtázott volna. Ezzel kivívta a muszlimok és nyugati haladók haragját.” (Origo)
  • „Az ügyek, amelyeket felderített, önmagukban megérnének egy hosszú és sok részből álló publicisztika-sorozatot, abban bízom, hogy az alábbiakban ismertetett felfoghatatlan eset sok kedves olvasót fog arra sarkallni, hogy magától nézzen utána Tommy munkásságának és a vérlázító bűncselekményeknek, amelyeket hihetetlen ellenszélben tárt fel ez a bátor, fiatal brit állampolgár.” (Pesti Srácok)
  • „Tommy Robinsont 13 hónapra leültetik, pedig csak tudósítani akart muzulmán erőszakoló bandák tárgyalásáról. Az elmúlt időszakban ez a legnagyobb támadás a sajtó-, a szólás- és a véleményszabadság ellen.” (888)

De ki is valójában az alternatív valóságban előszeretettel csak az angol jobboldal fenegyerekeként emlegetett Tommy Robinson, aki az egész világon a rasszista szélsőjobboldal hősévé, és az ő bizarr világnézetük szerint a „liberális elnyomás” jelképévé vált?

Eredetileg nem is így hívták, valódi neve Stephen Christopher Yaxley-Lennon. Lutonban született, ír bevándorló anya és angol apa fiaként. 16 évesen kimaradt az iskolából, szerelőnek tanult a lutoni repülőtéren, majd ott is dolgozott. 2005-ben azonban kirúgták, miután

részegen megtámadott egy szolgálaton kívül lévő rendőrt,

és ezért 10 hónap börtönt kapott.

Politikai „karrierjét” egyszerű futballhuligánként kezdte, a Tommy Robinson nevet akkor vette fel, amikor 2009-ben megalapította a szélsőjobboldali Angol Védelmi Ligát (English Defence League, EDL). Közben ráadásul egy ideig a Paul Harris és az Andrew McMaster neveket is használta.

Az EDL tüntetéseket szervezett szélsőséges muszlim prédikátorok ellen, de közben Robinson ellen sorra indultak az eljárások: egyszer futballhuligánok között provokált verekedést, majd összevert egy másik EDL-tagot, utána pedig az Andrew McMaster nevet használva hamis útlevéllel akart Amerikába utazni. Ezért is 10 hónapot kapott.

2013-ban végül otthagyta az EDL-t, de közben még egy ügyben elítélték:

lakáshitellel kapcsolatos csalás miatt másfél évet kapott.

2014 kiengedték a börtönből, ezután Németországba utazott, hogy az ottani rasszista mozgalmat, a Pegidát Angliában is meghonosítsa. Elkezdett dolgozni egy kanadai, szélsőjobboldali portálnak, majd saját YouTube-csatornát indított, ahol összeesküvés-elméleteit és nem ritkán erőszakos akcióit közvetítette, többször is verekedésbe keveredett. A Twitterről is kitiltották, rasszista bejegyzései miatt.

Forrás: Wikimedia Commons

Ő maga egyébként tiltakozik az ellen, hogy rasszista lenne. Nem meglepő: a szélsőjobboldal számára a szólásszabadság azt jelenti, hogy nyugodtan uszíthatnak bárki ellen, ugyanakkor az övékével ellentétes véleményeket nem tűrik. Robinson hívei például a Guardian róla író publicistáját is megfenyegették, olyan üzeneteket kapott, hogy „megkapod, ami jár neked, te p*cs”, „egyszer valamelyikünk úgyis összefut veled”, „emlékszünk az árulók arcaira, fizetni fogsz a bűneidért”.

A legutóbbi, a magyar kormánypropagandában is kiemelt figyelmet kapott eljárás azért indult ellene, mert élő közvetítést indított a Facebookon egy leedsi tárgyalásról, amelyen egy banda tagjait gyerekmolesztálással és nemi erőszakkal vádoltak. Robinson egy órán keresztül videózott, majd elvitték a rendőrök. Ugyanis

az angol törvények szerint tilos közvetíteni a tárgyalásokról,

méghozzá azért, hogy ezzel ne befolyásolják az esküdtszéket.

A hírt gyorsan felkapta a rasszista szélsőjobboldal. A muszlimellenességéről hírhedt holland politikus, a Magyarországra is rendszeresen járó Geert Wilders a Twitteren szégyennek nevezte Robinson letartóztatását, és a rasszista tweetjeibe belebukó Roseanne Barr is kiállt mellette. De támogatta Steve Bannon, Donald Trump Európában turnézó bukott főtanácsadója is.

Tommy Robinson ugyanakkor elismerte bűnösségét. A bíró szerint azzal, amit tett, a szexuális erőszak miatti tárgyalás sikerességét kockáztatta, valamint azt is, hogy az ügyben új eljárást kell folytatni, amely rengeteg pénzébe kerülne az adófizetőknek, ráadásul az áldozatoknak is újra vallomást kellene tenniük.

13 hónap börtönt kapott. Az ítélet azért ilyen súlyos, mert

egy ugyanilyen ügye miatt próbaidőn volt:

tavaly Canterburyben is élő videóközvetítést adott egy tárgyalásról. Akkor próbaidőre bocsátották, de a bíró figyelmeztette, hogy legközelebb már börtönbe kerül.

Az ítélet miatt több országban is tüntettek, Londonban a legnagyobb, júniusi demonstráción 10 ezernél többen voltak. A tüntetéseket egyébként egy szélsőjobboldali think-tank, az amerikai Middle East Forum finanszírozta. A Vice beszámolója szerint a júliusi, londoni felvonuláson magyar zászlók is feltűntek.

Végül a héten Robinsont fellebbezés után óvadék ellenében kiengedték, eljárási hibák miatt újraindul az ügye. Addig is valószínűleg újabb akciókat tervez.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK