Kezdőlap Itthon Oldal 253

Itthon

Ideje volna nyitni?

Az MSZP európai parlamenti képviselője, Ujhelyi István azzal állt elő egy tegnapi sajtótájékoztatón, hogy „nyitni kellene”, „újra kell gondolni a kormányzati korlátozások mértékét”.

Szerinte a november 11-én bevezetett korlátozások – a vendéglátás és a szállodák, valamint a színházak, mozik, hangversenytermek, edzőtermek stb. bezárása – felülvizsgálandó, mert a társadalom, a vállalkozások tűrőképessége elfogyott. Ceglédi Zoltán politikai elemző a hvg360-on „Kedves Egyesült Ellenzék, nyissatok, ne lökjetek minket a Mi Hazánkhoz!” címmel ismétli meg Ujhelyi követelését, hozzátéve, hogy a vendéglátás nyitását a politikában egyedül a Mi Hazánk képviseli, és nem lenne szabad az ellenzéki pártoknak a Mi Hazánkra hagyni a korlátozásokkal elégedetlenek politikai képviseletét.

Nagyon nem értek egyet velük.

Engem is nyomaszt a bezártság, az, hogy idős, krónikus betegségekkel is sújtott emberként a veszélyeztetett csoportokhoz tartozom, és egyedül töltöm a heteket a lakásomon, hónapok óta nem találkozhatom a hozzám legközelebb állókkal. Azt is tudom, hogy ez még hónapokig így lesz, az oltásra nekem is még hosszú ideig várnom kell.

Mégis azt mondom: ezeket a hónapokat nekem is, a vendéglátósoknak is, a kultúra embereinek is, az egyetemistáknak is ki kell bírnunk. Aki megbetegszik, és hetekig, hónapokig ágyhoz van kötve, és reményt adó orvosi kezelést kap, annak ki kell bírnia a gyógyulásig tartó heteket, hónapokat, akkor is, ha nehéz.

A koronavírus-járvány az egész ország, az egész világ egyfajta megbetegedését jelenti. Van rá reményt adó kezelés, reményt adó gyógyszer, előbb-utóbb az oltás, amelyet lenyűgöző erőfeszítéssel, példátlanul gyorsan kifejlesztettek a tudósok és gyártja a gyógyszeripar. Ötmilliárd embert kell vele ellátni, köztük legalább négyszázmillió európait, és ennek elérése még eltart egy darabig. Az addig tartó időre a kezelés fő eszköze az emberek közötti találkozások lehetséges legnagyobb mértékű korlátozása.

Segít a kézmosás, az általános fertőtlenítés, segít a maszk is, de a legfontosabb mégis csak az, hogy minél kevesebb találkozás nyisson utat közöttünk a vírusnak.

Ezért bizony áldozatot kell hoznunk. Ahogy egy beteg embernek az élet sokféle öröméről kell lemondania – a gyógyítható betegnek átmenetileg, a nem gyógyíthatónak végleg, életük végéig –, úgy kell a betegségtől szenvedő országnak, világnak átmenetileg lemondania életünk sokféle öröméről: a vendéglőbe, kávéházba járásról, a nyaralásról, a színházról, moziról, hangversenyről, klubéletről, a vallásgyakorlás közös formáiról.

A pápa még a karácsonyi éjféli misét is közönség nélkül celebrálta Rómában, Tokióban elhalasztották az olimpiát, a világ operaházai, zenekarai online előadásokat tartanak, online tartják az uniós csúcsértekezleteket, tudományos konferenciákat és így tovább.

Orbán Viktor augusztusban, a második hullám előtt azt hitte, hogy az országnak „működnie kell”, elég a határokat lezárni és elterjeszteni a maszkviselést, és nem vették elő a tavasszal használt „maradj otthon” jelszót. Hiba volt, és

a kormánynak novemberben módosítania kellett a védekezés módját.

Sajnos a sokkal enyhébb tavaszi hullámhoz képest nálunk is, és Európában másutt is visszaszorult a home office, most kerül csak napirendre, hogy széles körben alkalmazzák, sőt elrendeljék mindenütt, ahol lehet. Igaz, a vendéglátó és kulturális vállalkozásoknak az eddiginél komolyabb, kiszámítható kompenzációt kell nyújtani.

Szerintem nincs itt az ideje a nyitásnak. Nem akkor kell nyitni, amikor nem bírjuk már tovább a bezártságot – felnőtt emberek vagyunk –, hanem akkor, amikor a tömeges oltás megteremti ennek feltételeit. Most éppen ott tartunk, hogy a vírus új mutációi fokozzák a veszélyt, és sok európai kormányt késztettek a korlátozások szigorítására.
Én a találkozások korlátozásából három fajta találkozással tennék csak kivételt: a munkába járással (ahol nincs mód a távmunkára), az orvoshoz járással, ahol annak halasztása egészségromlással járna, és a bölcsődei, óvodai és általános iskolai jelenléttel, mert a tavaszi hullám idején Európa-szerte szerzett tapasztalatok szerint annak hiánya visszafordíthatatlan, tartós károkat okoz a gyerekeknek. E három kivételtől eltekintve kitartanék amellett: a találkozások (kontaktusok) maximális korlátozására kell törekednünk

Bréking nyúz, 2018. 08. 20. – Tudósítás a másik valóságból

0

Stefka István kifröcskölte a lelkét, méghozzá Heller Ágnesre; Szentesi Zöldi László tanmesével szolgál a liberálisoknak és megadja nekik a receptet, hogy válhatnak magyarrá; az Origo viszont észrevette, hogy Vágó István szerint a magyarok inkább pornót néznek, mintsem híreket.

Pesti Srácok

Stefka István: A bigott

Felkapta vizet a liberális sajtó és Heller Ágnes filozófus védelmezői csatasorba álltak az aláírásgyűjtő ív előtt. Mindezt azért, mert a kormányszóvivő annak nevezte, ami: bigott, vén kommunistának. (…)

A zsarnoki Magyarországon, ahol állítólag nincs média- és szólásszabadság, Heller védelmére kelnek az elv-társak: Radnóti Sándor, György Péter és a többi egyetemi szabaságharcos. Milyen érdekes, a zsarnokság alatt az ELTE tanszékein szabadon lehet tanítani, terjeszteni a marxista dögvészt és az önfelmentő hazugságaikat. És van képük fújni azt a hamis nótát, hogy Heller Ágnest a kommunista rendszerrel szembeni véleménynyilvánításai miatt üldözték el az országból.

Csak ezt ma már senki sem hiszi el.

Bárki emberfia a kádári diktatúrában hacsak annyit tett volna, mint a látszatellenálló Heller, Demszky, Haraszti, Rajk és más hálózatos, akkor úgy „bevarrták” volna, mint a sicc. Az ötvenes, hatvanas évek kivégzései után még a hetvenes években is hamar hűvösre lehetett kerülni. De a baráti belső ellenzékkel lehetett beszélni, még útlevelet is lehetett nekik adni. De csak nekik! Nekik szabadott szívni jókorát a szabad levegőből, mert úgyis visszatértek mindig a párt ölelő keblére.

888.hu

Szentesi Zöldi László: Gondolkodj, ember!

(…) Nem vagyok okos, csak gondolkodom. Ti, liberálisok olyan nagyra vagytok az eszetekkel, miközben éppen gondolkodni nem tudtok. Úgy álltok mások szolgálatában, hogy fogalmatok sincs róla. Úgy szolgáljátok mások politikai céljait, hogy még azt is tagadjátok, ami a szemetek előtt zajlik: hogy a titeket mozgató bábjátékosnak is a hatalom és a befolyásszerzés a célja. Kelj fel, dobd el a rohadt telefonodat, felejtsd el egy időre a hasonszőrű tizenhárom haverodat, és irány az ország, a nagyvilág! Beszélgess hús-vér emberekkel, próbáld megérteni őket! Hidd el, hogy megfelelő fegyelemmel, belső indíttatásból az ember liberálisból egyszerre magyarrá válik. Fantasztikus utazás, és még pénz sem kell hozzá. (…)

Origo

Vágó István szerint a magyarok inkább pornót néznek, mintsem híreket

Akár szerette volna, akár nem, érkezik a minden eddiginél Vágó Istvánosabb gyöngyszem: a Demokratikus Koalíció vezető politikusa szerint a magyar ember pornót néz, és nem híreket, azért nem jutnak el hozzá a magyar ellenzék üzenetei. Csak úgy árad a bukott kvízprofesszor gondolataiból a magyarok iránti szeretet és megbecsülés.

(…)A közelmúltban az ATV Nap híre vendége volt a csúcsformában lévő politikus, aki a beszélgetés során kifejtette, hogy a szólásszabadsággal nincs semmi gond Magyarországon, mert „itt tényleg mindenki azt mond, amit akar”. A sajtószabadság azonban nem érvényesül, mert egyelőre még szólhatunk, de nem jut el a hangunk sehová – egészítette ki mondandóját a paranoid üzemmódra kapcsolt Vágó István egy vállaltan ellenzéki televízió vállaltan több tízezres nézőszámot produkáló műsorában.

No comment… – Mire használja a kormány a felhatalmazási törvényt?

A Magyar Helsinki Bizottság összegyűjtötte mire használja a kormány a felhatalmazási törvényt.

A POLITIKÁBAN HELYE VAN A POLITIKÁNAK

Nem olvasom a Nyugati Fényt, így a Klubrádióból, Bolgár György műsorából értesültem róla, hogy Dávid Ferenc, ez a kiváló gazdasági szakember, annak idején a VOSZ-ban Demján Ferenc jobbkeze, nyugdíjasként a DK gazdaságpolitikai tanácsadója szenvedélyes publicisztikát közölt a portálon, ahova rendszeresen ír.

Ezúttal „Az ellenzék átadja Zuglót a Fidesznek, ha így folytatja” címmel szenvedélyesen rója meg Hadházy Ákost és Tóth Csabát, a két zuglói jelöltjelöltet, amiért éles vitát, egymás támadását engedik meg maguknak. Harmadik szereplőként Horváth Csaba MSZP-s polgármestert említi, aki egy állítása miatt fel is jelenti Hadházyt.

Becsülöm Dávid Ferencet azért is, amit korábban a VOSZ-ban csinált, és azért is, hogy nem bírta ki tétlenül, beszállt a politikába az Orbán-rendszer ellenzékének oldalán, azért pedig külön is, hogy megpróbálja visszatartani az ellenzéket a populista ígérgetéstől. (Ebben sajnos nem tűnik sikeresnek.) Ezúttal azonban nem értek egyet vele.

Az előválasztást legtöbbször úgy állítják be, hogy minden választókerületben azt a jelöltet keresik, akinek a legjobb esélye van a Fidesszel szemben. Ennyi, és kész.

Az, ami az amerikai és nyugat-európai előválasztások lényege, vagyis, hogy az adott párton belüli különböző politikai irányt képviselő jelöltek versenyeznek egymással, s az előválasztás nem egyszerűen személyek, hanem politikai irányok közötti választást jelent, az ellenzéki politikusok és őket támogató újságírók, publicisták nyilatkozataiban többnyire fel sem merül.

Mintha nem volna politikai különbség az MSZP és a Momentum, a DK és a Jobbik között – vagy legalábbis nem lett volna az elmúlt öt-tíz évben.

Szerintem volt, és szeretném remélni, hogy ma is van, és a jövőben is lesz.

Az előválasztás politikai aktus, és abban helye van a politikának, a politikai különbségeknek. Zuglóban kétféle politika ütközik: Tóth Csaba megtestesíti azt, ami az MSZP-ben az elmúlt harminc évben a legrosszabb volt, az elvtelen lobbizást és pozícióvadászatot, ami ellen annak idején Gyurcsány Ferenc pártelnökként, miniszterelnökként harcot kezdett, de alulmaradt, ezért új pártot alapított. A Momentum azért indította el Zuglóban Hadházy Ákost, és Hadházy azért indul el Zuglóban, mert az ő egész politikusi pályája szöges ellentétben áll a politikusi szerep ilyen értelmezésével. Én ebben velük értek egyet, ezt tartom az előválasztás helyes értelmezésének.

Az előválasztásnak csak akkor van politikai létjogosultsága, ha nem arról szól, hogy kinek jut több illetve kevesebb pozíció, hanem arról, hogy mi lesz egy esetleges következő kormánytöbbség politikájának karaktere.

Jó lenne, ha az előválasztás másutt is erről szólna.

Én nem hallottam Hadházytól olyasmit, ami ne férne bele a korrekt politikai harcba. Tóth Csabától olyasmit hallottam immár a Klubrádióban is, amivel önmagát leplezte le, hiszen azért tett ismételten szemrehányást Hadházynak, hogy leleplezte a korábbi pártjában tapasztalt gazemberséget. Erről szól köztük a politikai konfliktus, és jó, ha ezt a zuglói választók is értik. Én örülök annak, hogy mindketten nyíltan beszélnek erről.

Ha zuglói lennék, Hadházyra szavaznék az előválasztáson. Ha zuglói DK-s lennék, akkor is. Ha zuglói MSZP-s lennék, akkor is.

„Előkóstoló Orbán végéből?” – Deutsche Welle

0

A német közszolgálati adó Keno Verseck tudósító kommentárját közölte „Előkóstoló Orbán végéből?” címmel. A szerző szerint a legirritálóbbak a kormányapparátusból érkező vad reagálások.

Orbánról azt mondják, briliáns érzéke van a témákhoz, és rendkívüli hatalmi ösztönnel rendelkezik, és erre az elmúlt évekből sok példa hozható fel. A legismertebb példa, ahogyan eszközként használta fel a menekültválságot: ez rekord támogatást hozott neki odahaza, és nem alábecsülendő befolyásoló tényezővé tette Európában.

Ám a kormány mostani tüntetésekre adott reakciói kétséget ébresztenek Orbán ösztöneivel szemben. Ő maga ugyan még nem nyilvánult meg, de legbelső emberei és a kormánysajtó vadul csépelnek mindenkit, aki az utcán van, vagy bármilyen kódon támogatja a tiltakozásokat. „Provokátorok”, „A Soros-hálózat ügynökei”, „külföldi bűnözők”, „migránssimogatók”, „agresszív kisebbség”, „olyanok, akik gyűlölik a kereszténységet és a karácsonyt” – idézte Verseck. Mindez nyilván bírja Orbán támogatását, mert Magyarországon nemigen történik semmi kicsit is jelentős Orbán jóváhagyása nélkül, olyan pedig nem létezik, hogy szűkebb köréből bárki nyilatkozna anélkül, hogy megbizonyosodjon arról: valóban Orbán vonalát képviseli.

A magyar kormány lélegzetelállító módon, naponta túltesz önmagában az abszurditásban. Ez azonban megfelel az orbáni rendszer logikájának, és ez az, ami aggasztó. Retorikájában egyre kevésbé a közjót szolgáló demokratikus versenyről és a felelősségteljes, fenntartható kormányzásról van szó, és egyre inkább állítólagos élet-halál harcról, háborúról és békéről, a jóról és a gonoszról.

És a forma lassan tartalommá vált. Tamás Gáspár Miklós már jó ideje azt mondta, hogy Orbán soha nem fog önként megválni a hatalomtól, és ma már sok magyar is úgy látja, hogy Orbán rezsimjének csakis erőszakkal lehet véget vetni. A tüntetők között is szaporodnak a radikális hangok – ez a szerdai parlamenti üléstől kezdve megfigyelhető: olyan volt, amilyen európai parlamentben még nem fordult elő. Gyakorlatilag nincs remény arra, hogy Orbán megáll szélsőségesen konfrontatív kormányzási stílusában.

Ez nagyon szomorú Magyarország és a magyar emberek számára: az ország, amely három évtizeddel ezelőtt a kelet-európai demokratikus fejlődés éllovasa volt, most sötét jövő elé néz – írta Verseck.

Ara-Kovács Attila

Bilincsben az ukrán szexszimbólum kedvese

Forrsá: Wikimedia

A nemzetbiztonsági szolgálat és a korrupcióellenes ügyészség letartóztatta Artem Kima vállalkozót, aki egyébként az ukrán Playboy sztárjának kedvese.

Dasa Asztafjeva énekesnő és modell szerelme az Energoatom és a Dél-Ukrajnai Atomerőmű egykori vezérigazgatója, akit 27 millió hrivnya elsikkasztásával gyanúsítanak. A nyomozás során kiderült, hogy a gyanúsított 2012-2014 folyamán kihasználva szolgálati pozícióját, valamint rokoni kapcsolatait előnyhöz juttatott két kereskedelmi struktúrát egy pályázaton, melyen az atomerőmű számára kapcsolótáblák beszerzéséről döntöttek.

Forrás: Wikimedia

A berendezéseket az eredetinél magasabb áron könyvelték el, így 27 milliós kárt okozva az államnak. Amennyiben bűnössége bizonyítást nyer, Artem Kima héttől tizenkét évig terjedő börtönbüntetést kaphat, vagyonelkobzás, a szolgálati ügyektől való eltiltás vár rá. Dasa Asztafjeva egyelőre nem kommentálja a hírt.

Kárpáthír

Egy halálra ítélt kálváriája 3. – A végjáték

Ezzel a címmel már két alkalommal is foglalkoztunk Strassenreiter Erzsébet várható kilakoltatásának ügyével (itt és itt). A 85 éves, nemzetközi hírű történész, aki a két világháború közötti évek szociáldemokráciájának avatott szakértője, alighanem hajléktalan lesz élete hátralévő éveire. Közeledik a végjáték, mondta legutóbbi beszélgetésünk alkalmával.

Az eset hétköznapi, de mégsem az. Ezekben a hetekben sok száz banki adós kap értesítést arról, hogy lejárt a moratórium, tartozását átadták a végrehajtónak, számítson a kilakoltatásra.

Strassenreiter Erzsébet is csak egy a ki tudja hány ezer devizaadós közül, akinek a nyakán mostanában készülnek szorosabbra húzni a kötelet. Az ügy jó pár évvel ezelőtt kezdődött, amikor az egyetlen fia arra kérte, segítsen elindítani egy vállalkozást. Ehhez majd 16 millió forint svájci devizaalapú hitelt kellett felvenni, amihez

kezesként a mamát jelölte meg, fedezetként pedig a lakását is beíratta a szerződésbe.

Az idős hölgy végig sem gondolta, mibe rántják bele, de érezte, nem mondhat nemet, hiszen a fia jövőjéről van szó. Az üzlet megköttetett, a vállalkozás beindult, egy ideig ment is a szekér, de aztán bekövetkezett a csőd. A fiú fizetésképtelen lett, a kamatok az egekbe szöktek, a tudós asszony nyugdíjából sem lehetett fedezni. Az adósság pedig hónapról hónapra, évről évre nőtt, míg tavaly el nem fogyott a bank türelme.

Kétségbeesett levelek jöttek-mentek, de megállapodás nem született. Illetve lehetetlen feltételeket kínált a hitelező, amelyek teljesíthetőségét még az sem gondolhatta komolyan, aki a nevét adta hozzá a bank nevében.

Az ügy eljutott egy olyan pontra, amikor már mindenki feladta a reményt,

hogy talán bérlőként a lakásban maradhat, folytathatja az ott felhalmozott páratlanul értékes történelmi dokumentumok feldolgozását.

A zuglói önkormányzat lehetett volna az a „menedék”, amely lehetővé teszi számára, hogy ha nem is a megszokott környezetében, de valahol a kerületben, egy bérlakásban, folytathatja a munkáját. Kerestük az önkormányzatot,

Szabó Rebeka alpolgármesterig nem jutottunk el, sem telefonon, sem levélben.

A hozzá intézett leveleink a munkatársaknál landoltak, akiktől csupán semmitmondó válaszokat kaptunk: forduljon a család az ügyfélszolgálat jogászaihoz, a hivatal nem rendelkezik kiadható bérlakással.

Felvetődött, hogy talán a Donáth László evangélikus lelkész által működtetett, a Békásmegyer-Ófalu tőszomszédságában található bentlakásos otthonban keresnének menedéket az idős kutató számára, ahol élethosszig tartó ápolást kínálnak, de a havi költségek magasabbak a nyugdíjánál. Szóba sem jöhetett.

Egy ismerőse felajánlotta, hogy

van a város szélén egy egyszobás kis háza, ahová beköltözhetne, amíg jobb megoldást nem találnak a számára,

de abban az esetben az ellátását kellene valakinek megoldania. Ahogyan a korral együtt jár, az ízületek, a porcok megkoptak, nehezére esik a járás. De ez is több a semminél.

Ami a 85 éves történész asszonyt talán még annál is jobban izgatja, mint hogy hová költözzön, ha el kell hagynia az otthonát az az: mi lesz az iratokkal, a dokumentumokkal telezsúfolt szekrényei sorsa?

Az egész szakma megoldást keres „Straszi” gondjára – írta a minap Dr. Prof. Székely Gábor, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének vezetője. Ők is próbálkoznak Karácsony Gergelytől segítséget kapni, de ha nem megy, még mindig ott az a kis házikó menedéknek. Az iratairól az egyetem gondoskodik, egy részük, az értékesebb Kéthly hagyaték, már az Intézetben van, megvették tőle, de visszaadtak egy-egy másolatot mindegyikből, hogy dolgozni tudjon velük. Megígérték neki, azt is, hogy amint dönt az átköltözésről, kap gépet, internetet, és minden segítséget, ami a munkához nélkülözhetetlen.

Ami mindig szívszorító, az a rengeteg jegyzet: ezek annyira személyhez kötődőek, hogy más nem tudja használni őket, amint az már sok esetben kiderült

– jegyzete meg a professzor is.

„Közeledik a végjáték”, mondta legutóbbi beszélgetésünk végén, de nem kérdeztem meg, mire gondolt. Úgy vettem, eldöntötte, a kis házba költözik, s ezzel lezárul a lakhatási kálváriája. Ha a mozgás nehezére is esik, majd arra is találnak valami megoldást, s bízik a kollégák ígéretében, ott is dolgozhat majd. Mert munka nélkül nem tudja elképzelni az életét, és annyi de annyi feladata volna még…

Rendőri igazoltatás közben meghalt férfi – nem nyomoz az ügyészség

Helyszínelõsátor
MTI Fotó: Mihádák Zoltán

Bár a korábbi hírek szerint az ügyészség vizsgálja az ügyet, ez jelen pillanatban nem igaz. A Központi Nyomozó Főügyészség ügyésze a helyszínen volt ugyan, de bűncselekményre utaló körülményt nem talált. Most tehát nincs büntetőügy, de még lehet.

Az 57 éves Á. Istvánt pénteken délután szerették volna igazoltatni a rendőrök. A férfit arra kérték, adja át az iratait, kezét pedig tegye a motorháztetőre. Ebből arra lehet következtetni, hogy a ruházatát, zsebeit is ki kellett vagy kellett volna ürítenie. Eddig ez teljesen normális eljárásnak tűnik. De.

A férfi valamiért nem engedelmeskedett a rendőri felszólításnak. Talán azért, mert rosszul érezte magát, talán azért nem tette a kezét a motorháztetőre, mert az tényleg forró volt. Az biztos, hogy a rendőri intézkedést vagy így, vagy úgy, de akadályozta – legalábbis az egyenruhások így értékelték.

Az tény, hogy Á. István az igazoltatás közben rosszul lett. Az is tény, hogy meghalt, bár a rendőrök azonnal mentőt hívtak és megpróbálták újraéleszteni. Az is, hogy a Központi Nyomozó Főügyészségnek jelentették az esetet, így az ügyeletes katonai ügyész tájékozódott, a közigazgatási szemle helyszínén ott volt. Az is tény, hogy nem talált olyan körülményt, ami miatt nyomozást kellett volna elrendelni. Ehhez egyébként joguk van az ügyészeknek, és élnek is ezzel a jogukkal: a gyakorlat szerint a legtöbb olyan helyszínre kimennek, ami egy kicsit is gyanús. Tájékozódnak. Ha csak a gyanúja felmerül, hogy a rendőrök a helyszínen szakszerűtlenül intézkedtek vagy kötelességet szegtek volna, nyomoznának.

Kovács Katalin, a Központi Nyomozó Főügyészség helyettes szóvivője a fuhu.hu-nak azt mondta:

az ügyeletes katonai ügyész a helyszínen tájékozódott, bűncselekményre utaló jelet vagy körülményt nem tapasztalt.

A fühü.hu értesülései szerint egyelőre nem érkezett feljelentés az ügyben. Pedig ezt bármelyik szemtanú, rokon vagy ismerős megtehette volna, ha úgy érzi, bűncselekmény történt, és a rendőrök hibát követtek el. Közigazgatási eljárás keretében vizsgálja a rendőrség az esetet, magyarán: tisztázzák, hogy mitől halt meg a férfi.

A rendőri túlkapás lehetőségéről olvashatunk a Blikk és az Index oldalán is:

„Míg a rendőrség rosszullétről beszél, addig a férfi ismerősei rendőri túlkapást sejtenek a dolog mögött. Az Indexnek nyilatkozott a férfi hozzátartozója, aki szerint kényszert alkalmaztak, figyelmen kívül hagyva azt, hogy István szólt nekik, hogy rosszul van, és szédül.”

Az áldozatról az Index annyit írt, hogy egy joviális mérnök volt, a Blikk szerint Á. Olivér, egy ismert drift-specialista autóversenyző édesapja. Egyébként autóbontót üzemeltetett.

Feljelentést még most sem késő tenni.

Fizikai támadás Hadházy ellen – Frissítve

0

Sallai Róbert Benedek egy LMP-s fegyelmi tárgyaláson megragadta a széken ülő Hadházyt és a földre lökte. A HVG több helyről megerősített információja szerint Hadházy agyrázkódást szenvedett, a mentőket és a rendőröket is a helyszínre hívták. Sallai ellen eljárás indul.

 

Hadházy az LMP választások után lemondott társelnöke Facebook posztjában megerősítette az incidens tényét.

Bár nem örülök neki, de a sajnos meg kell erősítenem a sajtóban megjelent hírek egy részét: Sallai Titkár Úr ma…

Közzétette: Hadházy Ákos – 2018. április 14.

Az Indexnek pedig azt mondta, hogy nem jelentette fel Sallait.

A két politikus azon az etikai eljáráson vett részt, amelyen a Kunhalmi Ágnes MSZP-P jelölt javára visszalépő LMP-s Kassai Dániel fegyelmi ügyét tárgyalták.

Később Sallai R. Benedek Facebook posztban reaglt a történtekre, azt állítva, nem bántotta Hadházyt, politikustársa játszotta el a „hattyú halálát”.

Nem vertem meg Hadházy Ákost. Aki ezt állítja, az hazug. Nem véletlen tudta végig haknizni a médiát sérelmével. Ha…

Közzétette: Sallai Róbert Benedek – 2018. április 14.

 

Az LMP nem sokkal az incidens után közleményben tudatta, hogy a mai napon történt eseményeket követően azonnal megkezdődött a párton kívüli jogi és a párton belüli fegyelmi eljárás Sallai R. Benedekkel szemben. Az LMP az erőszak minden formájával szemben a zéró tolerancia elvét vallja – szögezi le a dokumentum. 

Hadházy többször is vitába keveredett az LMP vezetőségének több tagjával, Sallaival legutóbb azon, hogy a nyilvánosság felé kommunikálta: Sallai és a korábbi LMP-elnök fenyegetéseinek a hatására hiúsult meg több LMP-s jelölt visszalépése a választások előtt.

Magyarok, ki a gyepűkre! – Sajtókamera – Sajtókamara

2018. Orbán Viktor miniszterelnök nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette a Liszkay vezette „Közép-európai Sajtó és Média Alapítványt”. A vonatkozó törvény lehetőséget biztosít a kormánynak arra, hogy közérdekből nemzetstratégiainak minősítsen egyes vállalati összefonódásokat. A Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTP) szerint az intézkedés kiemelt indoka, hogy közérdek fűződik Magyarországon a print és a nyomtatott – tautológia (!) – médiakultúra megmentéséhez, és a helyi, különösen a megyei nyilvánosság fórumainak hosszú távú megtartásához. Ezt a célt tűzte ki alapító okiratában az alapítvány és külön támogatandó, hogy nem profitszerzési céllal, hanem nonprofit alapon kívánja megvalósítani. Boross Péter – ex-belügyér – örömmel üdvözölte a magyar szellemi ébredést, és a szellemi szféra megújulását. Ugyanezen a napon Trócsányi igazságügyminiszter Izraelben azt nyilatkozta, hogy vannak neki zsidó barátai. (Horthy Miklósnak is voltak. Sőt, Kolosváry-Borcsa – akiről a továbbiakban szó lesz – 1946-os perében azt állította, hogy ő számtalan zsidót megmentett és udvariatlan szóval nem bánt a zsidókkal.)

2019. Nyolcvan éve jelent meg a XV. törvénycikk, amely elrendelte a Magyar Központi Sajtókamara megalapítását. Az intézkedés csak 1939 júniusában lépett életbe, amely kezdetben 20, majd 6 százalékban korlátozta a zsidó újságírók számát. A Sajtókamara az egykori Schanzer-villában működött, amely a későbbiekben – nagy részben a szocializmus éveiben – a Magyar Sajtó Háza lett, azaz a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) székhelye. Az épületet néhány éve eladták. A Sajtóház szép emlékeket kelt, ahogyan az Andrássy út 60. is, amely a nyilasok után az ÁVH székhelye lett. (Ma Schmidt Terror Háza.)

A Magyar Országos Sajtókamara vezetője Kolosváry-Borcsa Mihály volt, turáni(?) származású derék katona, Szegedtől Horthy és Gömbös bizalmasa, a fajvédő Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) és a szélsőjobboldali Etelközi Szövetség (EX) tagja, 1926-tól vitéz, újságíró, különféle nacionalista-fajvédő lapok főszerkesztője, 1935-től miniszteri tanácsos és a Miniszterelnökség sajtóosztályának munkatársa, 1938-tól az Imrédy-kormány sajtóreferense, 1939-től az Országos Magyar Sajtókamara elnöke. A Sztójay-kormány államtitkár-kormánybiztossá nevezte ki, feladata volt a sajtó, a rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgáltatás felügyelete, az egész magyar média feletti hatalmat arra használta, hogy a háború legfőbb propagátora és a zsidó újságírók, írók, könyvkiadók kérlelhetetlen ellenfele, azaz a totális zsidótlanítás vezetője legyen.

1944 júniusában részt vett a zsidó szerzők könyveinek megsemmisítésében, 120 zsidó származású magyar és 35 külföldi író műveit küldte zúzdába, összesen 447672 darabot, 22 vagonnyi könyvet, olyan írók alkotásait, mint Bródy Sándor, Erdős Renée, Gellért Oszkár, Ignotus, Molnár Ferenc, Szomory Dezső, Várnai Zseni, Zsolt Béla és mások  Az akció során Kolosváry-Borcsa felolvasta Kiss József költő egyik versét, majd a zúzdába dobta Franz Werfel Musza Dagh negyven napja című munkájával együtt. (A zsidók mellett az örmény keresztényeket sem szerette?) Kolosváry-Borcsát Lakatos Géza miniszterelnök félreállította, de Szálasi nemzetvezető újra sajtófőnökké és kormánybiztossá nevezte ki. 1945 elején a Sajtókamara pénztárával és irattárával Németországba szökött, de Himler Márton, az amerikai OSS szervezet (a CIA elődje) kelet-európai részlegének vezetője elfogta és kiadták Magyarországnak, ahol háborús bűneiért halálra ítélték. (Egy kis kuriózum: Himler Márton Királyhegyi Pál humorista unokatestvére volt.)

Hála a Kurucinfónak, felidézhetjük Kolosváry-Borcsa egyik, 1944-es rádióbeszédét, melyben azzal dicsekszik, hogy az Imrédy-kormány alatt, 1938 végén 410, közötte 230 zsidó sajtóterméket betiltottak, közte 8 fővárosi és 7 vidéki napilapot. A lapbezárások során megszüntették a liberális szellemű, népfront-agitációt űző politikai napilapokat és a „jampec”, lélekromboló színházi lapokat. A Sajtókamarának 1234 tagja volt, 1800 kérelmet visszautasítottak, Az említett rádióbeszédben Kolosváry-Borcsa kifejtette – Prohászka Ottokár, a nagy antiszemita püspök nézeteire is hivatkozva – hogy a zsidóság a magyar lélek megfertőzője, és a magyar társadalom bomlását idézte elő. Szerinte a magyar író, a magyar újságíró nem lesz többé a megaláztatások, megalkuvások, a háttérbe szoríttatás, a szellemi és gazdasági kizsákmányolás alanya, egy összetartó, reklámmal és pénzzel győzedelmes, idegen kisebbséggel szemben.

No comment! Éljen a magyar vérrögvalóság!

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK