Kezdőlap Szerzők Írta Bauer Tamás

Bauer Tamás

Avatar
116 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Orbán járvány idején is csak Orbán

Az ellenzék, ha jól értem, igazán gáláns, mondhatni indokolatlanul gáláns ajánlatot tett a kormánynak. Nem tudom, minden bekerült-e ebbe az ajánlatba, amit a DK elnöksége tegnap nyilvánosságra hozott, vagy csak a harminc napos határidő.

Azért tartom ezt indokolatlanul gáláns ajánlatnak, mert a mi helyzetünkben, amikor a kétharmados fideszes többség gépiesen megszavaz mindent, amit Orbán elé tesz, a harminc napos határidőnek csak szimbolikus jelentősége lenne. Orbán a válaszában ezt ki is mondta, rámutatva arra, hogy a mögötte álló többség úgyis megszavazza.

Azért tartom indokolatlannak az ajánlatot, mert ha a kormány elfogadta volna, azt a hamis képet adná a közvéleménynek, hogy létezik a kormány fölötti parlamenti kontroll.

Orbán nem élt ezzel a gáláns ajánlattal. Ha jól értem a napirend előtt elhangzottakat, semmit nem változtatnak a benyújtott törvényjavaslaton. Nem fogadnak el időbeli korlátot. Nem mondtak le a büntető törvénykönyv módosításáról. Nem tartottak igényt az ellenzék támogatására.
Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője újra felajánlotta azt, ha elfogadják a szimbolikus határidőt. (Szerintem rosszul tette.) Ők ezt elutasították.
Orbán a gazdasági intézkedésekben is ragaszkodik a saját szokásos logikájához. Adót és hiteltörlesztést enged el, mindenkinek és nagyvonalúan. Azt az ellenzéki követelést viszont, hogy hosszabbítsa meg és összegében is emelje a munkanélküliek ellátását, elutasítja. Azt mondja, hogy akinek megszűnik a munkahelye, azt abban segítik, hogy találjon magának másikat.
Nehéz elképzelni, hogy milyen új munkát talál magának a válság időszakában mondjuk egy idegenvezető, egy pincér vagy egy bárzongorista, akinek most megszűnik a munkája. Mivel a szolgáltató szektorban a most munkájukat elvesztők jó része nem munkaviszonyban, hanem önálló vállalkozóként dolgozik, nekik csak a jövedelempótló támogatás más, alapjövedelem-szerű formája segítene, amit a Párbeszéd javasol, de a kormány hallani sem akar róla.
Az ellenzéki hozzászólásokra adott válaszában is hű maradt magához Orbán. Be kell látni, hogy okosan, meggyőzően érvelt egyes, szerintem is elhibázott követelésekkel szemben, mint a kijárási tilalom vagy a hatósági árak ellen (az Országgyűlésben ma mindkettőt a jobbikos Jakab Péter követelte, de hatósági árakat rendszeresen szorgalmaz az MSZP is).
Ugyanakkor az ellenzékkel szembeni általános elutasító attitűdje jelent meg válaszának végén: nem érdekli őt, hogy mit csinál az ellenzék, neki csak az a fontos, hogy a 133 kormánypárti képviselő ott álljon mellette. Ott is áll.
Ott áll, és meg fogja szavazni a büntető törvénykönyv módosítását, amiről Orbán nem beszélt, de a kormány ragaszkodik hozzá. Én ezt, a „rémhírterjesztés” büntetésének súlyosbítását tartom a törvényjavaslat legveszélyesebb elemének. Ez a legvilágosabb jelzése annak, hogy

a járványhelyzetet a demokratikus jogok további korlátozására használják.

Én a másik ilyen jelzésnek azt tartom, ahogy katonákat küld a kiválasztott végekhez és járőrözni az utcákra. Ezt az ellenzékiek egyáltalán nem hozták szóba, miközben Orbán indító beszédében nagy jelentőséget tulajdonított a védekezés „katonai” vonalának. Egész retorikáján végigvonul a „katonás” illetve rendőri szemlélet, az egyenruhások állandó szerepeltetése, amihez hasonlót más országokban nem látunk.

Van-e világjárvány idején gravitáció?

Talán senki sem kételkedik abban, hogy a világjárvány nem szünteti meg a gravitációt. Ha a kezünkbe fogunk egy tárgyat, és elengedjük, az akkor is leesik a földre, ha koronavírus-járvány van. Ezt a primitív kérdést azért érdemes feltenni és azért érdemes ezt a primitív választ adni rá, hogy feltehessem a következő kérdéseket.

A második kérdés: van-e világjárvány idején – a közgazdászok kedvenc formuláját alkalmazva – ingyenleves? Másképp forgalmazva: érvényes-e világjárvány idején is az, hogy amit valakinek adunk azt – valakitől előbb vagy utóbb el kell venni? Merthogy az ellenzéki pártok sorra javasolják azt, hogy ezt meg azt az állam fizesse ki az embereknek. Van, ami ebből helyeselhető – mondjuk a munkanélküli ellátás háromról kilenc hónapra növelése – és van, ami nem, például a hitelek törlesztésének általános felfüggesztése. De ebbe most nem megyek bele, hanem felteszem az igazi kérdést.

Nélkülözhető-e világjárvány idején a hatalom ellenőrzése és bírálata, felfüggeszthető-e világjárvány idején az ellenzékiség?

Vajon mindazok az okok, amelyek miatt a hatalmon vevők bírálatára és ellenőrzésére általában szükség van, érvényesek-e világjárvány idején?

Számos ellenzéki politikus adott erre a kérdésre nemleges választ az elmúlt napokban, az élen Molnár Zsolttal, az MSZP képviselőjével, budapesti elnökével. De hallottam ilyesmit már ellenzéki párt politikusaitól is. Molnár például máris bejelentette, hogy az MSZP-frakciója meg fogja szavazni a T/9790 számú, A koronavírus elleni védekezésről című törvényjavaslatot, amelyet a Facebook népe máris csak felhatalmazási törvényként emleget.
Ez a törvény mindenekelőtt meghosszabbította az Orbán-kormány által kihirdetett „veszélyhelyzetet”, melyet a kormány csak 15 napra vezethet be.

Az Eötvös Károly Intézet, valamint más jogászok, köztük Schiffer András is azonnal rámutatott, hogy ezt a kormány még saját alaptörvénye alapján sem tehette volna meg, továbbá hogy a szükséges intézkedésekre az egészségügyi törvénynek a járványhelyzetre vonatkozó rendelkezései, a katasztrófavédelmi törvény és más törvények elegendő lehetőséget adnak.

Mint tudjuk, a kormány külön intézkedéssel a Honvédségre bízta 140 kiválasztott, fontosnak ítélt cég felügyeletét, s e célból katonatiszteket küldött ezekbe a cégekbe, továbbá katonákat járőröztet az utcán.
Erre – túl azon, hogy a veszélyhelyzet kihirdetésére sincs alkotmányos ok – semmiféle jogalap. Erre valakik bizonyára Orbánt is figyelmeztették, mert erről a kormány nem rendeletet adott ki, csak határozatot hozott, amely határozat a katonáknak a cégeknél semmiféle hatáskört nem ad.
A benyújtott törvényjavaslat egyúttal a büntető törvénykönyvnek a rémhírterjesztésre vonatkozó rendelkezését is módosítja, megengedhetetlen módon.
Azokkal értek egyet, akik szerint

ellenzéki képviselőnek erre a törvényjavaslatra csak nemmel helye s szavaznia, és ezt alaposan el is kell a nyilvánosságnak magyaráznia.

Most azt hallom, hogy az ellenzéki pártok hétpárti egyeztetést kezdeményeznek. Bizisten nem értem, miért? Ha ezt vagy azt kihagyják a szövegből, vagy ha beleírják, hogy akár havonta kell annak hatályát meghosszabbítani, akkor rendben lesz a veszélyhelyzet? Akkor rendben lesz a katonaság alkalmazása? Ugyan már. Ezekkel nincs miről hétpárti egyeztetni. Ezt nem lehet úgy átírni, hogy azt magára adó ellenzéki megszavazhassa.

Víruspingpong

A Külügyminisztérium államtitkára ül az ATV Start stúdiójában. Menczer Tamásról van szó, aki az ország nemzetközi képéért felel, és az Országgyűlésben – feladatához híven – a legélesebb támadásokat intézi az ellenzék ellen. Most a külföldön rekedt magyarok hazautaztatásáról és a határforgalomról kérdezi őt a műsorvezető.

Tudjuk, most az Európai Unión illetve a schengeni övezeten belül is minden határt lezártak a személyforgalom elől, minden állam csak a saját polgárait engedi hazatérni. A magyar esetben azonban ez felvet egy sajátos kérdést. Miképpen vonatkozik ez a kettős állampolgárokra? Idézem a műsorvezető és az államtitkár beszélgetését.

Mi van a kettős állampolgárokkal? Például ha valaki román-magyar kettős állampolgár, akkor bármikor beléphet Magyarországra, hiszen magyar útlevele van, nincsen benne a lakcíme, de hogyha megy Románia felé, akkor bemutatja a román határon a román útlevelét, és minden további nélkül haza kell engedni, hiszen romániai Állampolgár is. Ez azt jelenti, hogy a kettős állampolgárok mozgása, az gyakorlatilag innentől fogva nem korlátozott?

  • Én nagyon bízom abban, hogy nem mondok nagy butaságot, amikor a formál logika szabályai szerint erre is az vonatkozik, hogy saját állampolgárát minden ország befogadja.

Tehát ezek szerint a határ, a közúton két saját országa között a kettős állampolgárok szabadon mozoghatnak?

  • A formál logika szerint igen, és szerintem ez jól is van így, mert állampolgársági alapon mindenki beléphet oda, ahol állampolgár.”

Az államtitkár szerint jól van ez így. Biztosan? Azt hallottuk, és ez valóban logikus: aki magyar állampolgár, az bejöhet az országba. Ha pedig a magyar-román határon a román útiokmányát mutatja fel, akkor továbbutazhat Romániába. Utána a magyar útiokmányával bármikor visszatérhet Magyarországra. Majd akár újra Romániába. Ha rokonai, barátai, ismerősei kérik, hogy ezt vagy azt intézze el, vásárolja meg a másik országban, és visszaúton hozza el, ennek nincs akadálya.
Emlékszünk még, hogy amikor az emberek általában nem utazhattak külföldre, mennyi megbízást kapott rokonaitól, ismerőseitől az, aki utazhatott. Most egy időre a kettős állampolgár kerülhet ebbe a kivételezett helyzetbe, s csak rajta múlik, hogy él-e vele. S ha él, és egyszer elkapja valahol a vírus, akár itt, akár ott, hordozhatja magával ide-oda. Tovább is adhatja másoknak itt is, ott is. Ezt nevezhetjük akár víruspingpongnak is. Hogy a legtöbb határon túli magyarnak eszébe sem jut az ilyesmi? A legtöbbnek nem, de akadhatnak olyanok is, akiknek igen. Máris nem érvényesül a járvány miatt szükségesnek ítélt korlátozás.
A példa persze extrém, hiszen extrém a helyzet. Mégis van egy fontos tanulsága.

Ebben az extrém helyzetben az mutatkozik meg annak hátránya, hogy a magyar állampolgársági törvény nem lesz különbséget a Magyarországon élő és a külföldön élő, magyarországi lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok és azok útiokmányai között.

Ebben az extrém helyzetben világos, hogy ez nem jó, sőt akár veszélyes is lehet. Lehetnek más extrém helyzetek is, például a bűnüldözésben, ahol ez szintén nem jó. Az Orbán-kormány államtitkára ezt nem tudja felfogni.

Már megint Gulyás-infó

Azt vártam, hogy ebben a válsághelyzetben nem kell majd kommentálni Gulyás Gergely miniszter sajtótájékoztatóját. De kell.

Amikor egy újságíró arról kérdezte, hogy mit szól az ellenzék reakcióihoz a kormány intézkedéseire, a következőképpen válaszolt:
Nem akarok a jelenlegi helyzetben az ellenzékkel foglalkozni. Az ellenzékiek közül is nagyon kevesen vannak, akik az országgal foglalkoznak a jelenlegi helyzetben. Majd egyszer, amikor véget ér a válság, akkor érdemes lesz megnézni azokat a javaslatokat, amiket ők tettek. Sok csupán elmélyítené a válságot és meghosszabbítaná. De nem akarok szándékosan ellenzékiekkel foglalkozni. Az a jelenlegi helyzetben elvárható, hogy az Országgyűlésben az ellenzék adja meg azt a négyötödös támogatást, ami ahhoz szükséges, hogy soron kívül, azonnal el tudjuk fogadni a felhatalmazó jogszabályt, ami továbbra is a vészhelyzet fenntartását lehetővé teszi, ezen túlmenően pedig nem szeretnék az ellenzék magatartásával és javaslataival foglalkozni. Vannak kevesek, akik felelősen cselekszenek, és vannak olyanok, akik, úgy tűnik, hogy a vírusnak drukkolnak. És van egy harmadik kategória, aki pedig azért szomorkodik, hogy nem magyar, hanem külföldi volt az első beteg.
Noha több komoly jogász egybehangzóan vonja kétségbe a veszélyhelyzet kihirdetésének alkotmányosságát, a pártok minden bizonnyal meg fogják annak fenntartását szavazni. Gulyás miniszter ennek tudatában beszél így az ellenzékiekről. Én is figyeltem arra, hogy miket javasoltak illetve miket követeltek az elmúlt hetekben az ellenzéki pártok. Sok olyat hallottam, amivel egyetértek, és néhány olyat is, amivel nem. De olyat, amelyre azt lehetne mondani, hogy „csupán elmélyítené a válságot és meghosszabbítaná”, én nem hallottam. Azt pedig kifejezetten aljas feltételezésnek tartom, hogy bárki is „a vírusnak drukkolna”.

Gulyás miniszter mondatain újra meg újra áttör a politikai ellenfelekkel szembeni vak gyűlölet.

Én sok rosszat gondolok az Orbán-kormányról, hibáztatom azért is, hogy milyen állapotban van ma a magyar egészségügy, de olyat sosem mondanék rájuk, hogy a vírusnak drukkolnak.

Stan wojenny – Hadiállapot

A cím lengyel kifejezés, szó szerint hadiállapotot jelent, bár annak idején magyarra szükségállapotnak fordították. A fiatalabbak már nem emlékeznek rá, de a mi történelmi tudatunkhoz hozzátartozik: 1981 december 13-án hirdette ki Lengyelországban Jaruzelski tábornok, pártfőtitkár és miniszterelnök, hogy megállítsa a kommunista pártállam szétesését és törvényen kívül helyezze a Szolidaritás szakszervezetet.

Arról jutott ez eszembe, hogy az Orbán-kormány most 140 vállalatot „a hadsereg ellenőrzése alá von”, katonatiszteket küld ki a kiválasztott, stratégiai jelentőségűnek minősített vállalatokhoz az „operatív törzs”. Az 1981-es lengyel szükségállapot esetében láttunk hasonlót, ott helyeztek minden nagyvállalatot a hadsereg ellenőrzése alá, de hát ott katonai junta (Wojskowa rada ocalenia narodowego, a nemzet megmentésének katonai tanácsa) vette át a főhatalmat az országban. Figyelem a médiát, az internetet, de egyetlen európai ország esetében sem hallottam, hogy a járvány elleni intézkedésekben ilyen feladatot róttak volna a hadseregre.

Igaz, olyat sem láttam máshol, hogy magas rangú rendőrtiszt vezetné a járványügyi intézkedésekről folytatott kormányzati kommunikációt, de még olyat sem, hogy „operatív törzsnek” nevezzék a járványügyi intézkedéseket koordináló kormányzati szervet.

Persze, nem minden európai országról vannak ismereteim.

Az eddig politológusként ismert Farkas Örs, aki most a miniszterelnökség egyik szóvivője, képtelen volt Bolgár Györgynek a Klubrádió adásában megindokolni, hogy miért kell a katonatiszteket a vállalatokhoz küldeni. Mint ahogy azt sem, miért kell katonai őrjáratokat küldeni az utcákra.

Én egyetlen magyarázatot tudok: Orbán Viktor, a „vezénylő tábornok” erőteljes vonzódását mindenféle fegyveres intézményhez: katonasághoz, rendőrséghez.
És még egy megjegyzés egy hírhez. Most hallom, hogy Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója fordult a nagy könyvkereskedő cégekhez és könyvkiadókhoz, hogy bocsássanak rendelkezésre könyveket a karanténba zárt emberek számára. Maga a könyvakció rendben volna, csak egyet nem értek. A megkeresés a könyvkiadók és könyvterjesztők egyesületéhez érkezett. Miért Demeter Szilárdtól? A kormány bármely hivatala közvetlenül is fordulhatott volna az egyesülethez. Az, hogy Demeter Szilárdra bízták a feladatot, azt mutatja: őt a kormány az egész kultúra, benne a könyvszakma főnökének tekinti már az Orbán-kormány.

Érzek némi rokonságot Demeter szerepe és a katonatisztek vállalatokhoz küldése között.

Parlament járványban

A hétfői parlamenti ülés természetesen a koronavírus-járványról szólt. Meg persze a mai Magyarországról.

Három dolgot emelek ki a hétfőn elhangzottakból. Az első: voltak azonnali kérdések, de látványosan nem voltak rájuk válaszok. A miniszterelnöknek címzett, a járvány kormányzati kezelésére irányuló azonnali kérdések megválaszolásával Nagy István agrárminisztert bízta meg az addigra már távol levő miniszterelnök. Ő pedig szép általánosságokat mondott, de érdemben semmire nem tudott válaszolni. Arra, hogy miért nem tesztelték azokat, akik fertőzöttekkel érintkeztek, persze nem is lehetett válaszolni. De mégis:

ha van az országnak egészségügyért felelős minisztere, miért nem ő válaszol a miniszterelnök helyett, miért az agrárminiszter?

Tekintettel arra, hogy a járvány miatti korlátozások miatt egyes területen tömegesen kerülhetnek veszélybe munkahelyek, Szabó Tímea felvetette: itt az ideje, hogy háromról újra kilenc hónapra emeljék az álláskeresési támogatást. Orbán ezt azonnal elutasította: „… a munkahelyvédelmi akciótervünknek a logikája pont az ellenkezője annak, amit Önök itt elmondtak. A mi elképzelésünk szerint olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek segítik az embereket munkában maradni. Azt kell támogatni, hogy a munkavállaló meg tudja tartani, bocsánat, a munkaadó meg tudja tartani a munkavállalóját. Tehát abban kell segítséget nyújtani, hogy ne essenek ki a munkából.

Tehát nem az a cél, hogy pótoljuk a kieső jövedelmüket – ilyenre is lehet majd szükség –, hanem olyan intézkedéseket kell hozni, hogy bent tudjanak maradni.

Szeretném jelezni, hogy Magyarországon a 12 százalékos munkanélküliséget így szorítottuk le 3 százalékra. Mert olyan munkavédelmi akciótervet hirdettünk meg 2010-ben, talán van, aki még emlékszik erre, amely kifejezetten járulékcsökkentéssel és más eszközökkel ahhoz segítette hozzá a munkaadókat, hogy meg tudjanak egyezni a munkavállalókkal, és munkában tudják tartani az embereket (….) Tehát ne azon gondolkodjunk, hogy hogyan kárpótoljuk azokat, akik kiesnek a munkából, hanem első helyen azon gondolkodjunk, hogy senki se essen ki a munkából.
Azért idézem ilyen hosszasan, hogy világos legyen:

Orbán nem érti, hogy ami működhet konjunktúrában, az aligha működhet válságban, egyes iparágak súlyos visszaesése idején, és mint vallási dogmához ragaszkodik a „munkaalapú gazdaság” szent eszméjéhez. Rögeszméjéhez.

Fura önvallomást tett hozzászólásában Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője. Annak kapcsán, hogy az emberekkel el kell fogadtatni a korlátozásokat, a következőt jegyezte meg:

„… az Önök szimpatizánsait leginkább Önök tudják arra rávenni, hogy tartsák be a szabályokat, mi a saját szimpatizánsait tudjuk erre legjobban rávenni.

Hogyan? Normális országban a megválasztott, hivatalban levő kormányban az egész lakosság megbízik, ha az ellenzék támogatói nem is értenek egyet a politikájával. Kocsis ezzel a megjegyzésével elismerte – és ez nagyon fontos –, hogy velük kapcsolatban a társadalom fele tekintetében az elemi bizalom is hiányzik.
Végül valami, ami nem került szóba, holott szóba kellett volna kerülnie. A kormány, mint tudjuk, az alaptörvényre hivatkozva veszélyhelyzetet hirdetett. Először az Eötvös Károly Intézet, majd egy bejegyzésben Lattmann Tamás, majd Fleck Zoltán egyetemi tanár, a hvg.hu-n Schiffer András, az ATV Civil a pályán műsorában pedig Zamecsnik Péter ügyvéd mutatott rá:

a veszélyhelyzet kihirdetésére még a Fidesz alaptörvénye sem adott alkotmányos alapot.

Amit járvány esetében csinálni kell, annak jogi alapját megadja az egészségügyi törvény, a veszélyhelyzet viszont az alapjogok olyan korlátozását is lehetővé teszi, amire a járvány kezeléséhez nincs szükség. Az Országgyűlésben ezt a kérdést a parlamenti ellenzéknek kell felvetnie, de sem a napirend előtt, sem az azonnali kérdések során nem tette, holott ez lett volna a dolga.

Zavarban – zavar van

A különböző országok más és más válaszokat adnak a terjedő járvány megállítására. Vannak országok ahol a rendelkezések hatékonynak bizonyultak mégsem azt másolják le a vírus terjedésének hatékony gátját kereső országok. Hogy kinek van igaza azt a jövő dönti el, az azonban biztos többféle úton indultunk el és reméljük ugyanoda érkezünk.

“Nem írtam róla ezen az oldalon, de most utólag leírom: némi töprengés után egy héttel, tíz nappal ezelőtt azt gondoltam, hogy az egyetemeket és a középiskolákat be kell zárni a koronavírus miatt, a bölcsődéket, óvodákat és általános iskolákat azonban nem, mert a kisgyerekekre valakinek vigyázni kell, és mi lesz, ha az orvosok és nővérek közül a gyerekesek nem tudnak bemenni a munkahelyükre.
Én nem is háborodtam fel azon, hogy az Orbán-kormány péntek estig csak az egyetemek bezárását hirdette meg, mert józan érveket láttam e mellett is. Múlt csütörtök este hallottam az ottani köztévében Christian Drosten német virológustól, a berlini Charité kórház professzorától, aki Merkel kancellárnak is adott tanácsokat, hogy az is emberéletekbe kerülhet, ha az iskolák bezárása miatt egyes kórházakban nem lesz orvos és nővér, aki a súlyos betegeket ellássa.

Az iskolák bezárása azzal a veszéllyel is jár, hogy a dolgozó szülők kénytelenek a gyerekeket a magamfajta nagyszülőkre bízni, akiket leginkább fenyeget a vírus, hiába is igyekszik lebeszélni őket erről a kormány.

Azután a pénteki nap folyamán megváltozott a magyar kormány álláspontja, a hét végén a németeké is – elsőként a bajor tartományi kormányé, majd egymás után a többi tartományé is –, de a britek még ma is nyitva tartják az iskolákat is, az egyetemeket is. (Csak megjegyzem: Ausztriában, Németországban az iskolákban biztosítják az egészségügyben, rendőrségnél, közlekedésben dolgozók gyerekeinek felügyeletét és foglalkoztatását, és nem arra beszélik rá őket, hogy csoportosan szervezzék meg a gyerekek otthoni felügyeletét, mert az is kockázatos lehet.)
Olvasom a Facebookon:

Svédországban már csak a veszélyeztetett korosztályt tesztelik, a többieket nem, mert szerintük nincs értelme.

Ha a fiatalabbak észreveszik magukon a tüneteket, írja a szerző, maradjanak otthon, és majd meggyógyulnak. Mindegy, hogy a koronavírustól, vagy mástól betegedtek meg, nem érdemes ezt tisztázni.
Németországban ezt így ugyan nem mondják ki, de ott is az a gyakorlat, hogy csak azt tesztelik, aki fertőzött területen járt vagy onnan jött emberrel találkozott, és tüneteket is mutat, csak az egyik nem elég.

Itthon közben azt hallom mindenfelől, hogy sokkal többet kellene tesztelni, s hogy Dél-Korea sikere a védekezésben annak köszönhető, hogy nagyságrendileg több tesztet készítettek, mint az európai országok.

Kínáról pedig azt tudjuk, hogy a járvány terjedését azzal sikerült megállítani, hogy nemcsak az iskolákat és egyetemeket zárták be, hanem az érintett területeken a munkahelyeket is, megvalósították a kijárási tilalmat, az élelmiszereket is házhoz vitték, vagyis messze tovább mentek, mint akár az olaszok és franciák, akik Európában a legkeményebb intézkedéseket tették.
Azt hallom a hírekben, hogy Ausztriában már tízezer fölötti új munkanélküli jelentkezett a hatóságoknál, és a számuk akár százezerre is felmehet. Itthon pedig azt követeli egy ellenzéki párt (történetesen saját pártom, a DK), hogy a járvány hónapjaiban tiltsák meg az elbocsátásokat. Sőt azt is, hogy a kézfertőtlenítőre és maszkra vezessenek be hatósági árat – mintha már elfelejtették volna, hogy a hiánycikkre megállapított hatósági árnak mindig a feketepiac a következménye.
Azért írtam le mindezt, hogy érzékeltessem: a világjárvány idején sem lehet a felvetődő kérdésekre egyszerű, magától értetődőnek tűnő válaszokat adni. Ilyenkor is helye van a józan mérlegelésnek.”

Orosz nyelvújítás

Tanultam egy új orosz szót. A régi, megbízható Hadrovics–Gáldi nagyszótárban hiába kerestem. Azt hiszem, nemcsak nekem új, de az oroszoknak is. Úgy szól: обнуление, vagyis nullásítás.

Sokat futott autók kilométer-számlálójával szoktak valami hasonlót csinálni, amikor eladják a használtautó-piacon. Most Vlagyimir Putyin elnöksége a használt autó. Januárban Putyin bejelentette, hogy módosítják az orosz alkotmányt, és azóta találgatják a szakértők: vajon hogyan oldják meg, hogy Putyin egymást követően második, összesen negyedik elnöki ciklusának 2024-es lejárta után is Oroszország ura maradhasson.
Felmerült, hogy valami új köztisztséget találnak ki neki, és abban az új tisztségben marad ő az ország első számú vezetője, miközben más lesz a névleges államfő. Az is felmerült, még hivatalos módosító indítványként is, hogy szűnjék meg az az alkotmánynak az a rendelkezése, hogy egymás után csak kétszer lehet valaki államfő. Ezt az indítványt maga Putyin utasította el a Dumában azzal az indoklással, hogy meg kell hagyni az országnak a hatalomváltás lehetőségét. Elvileg, majd valamikor, csak éppen nem most. Ezért elfogadta azt a javaslatot – melyet Valentyina Tyereskova egykori űrhajós terjesztett elő – hogy az alkotmány módosítását értelmezzék úgy, hogy ezzel új közjogi helyzet keletkezik, és újra kell kezdeni nulláról az elnöki ciklusok számítását. Feltéve, tette hozzá Putyin, hogy az alkotmánybíróság ezt az értelmezést összhangban levőnek tekinti az alkotmánnyal.

Ez iránt – hiszen Putyin saját alkotmánybíróságáról van szó – senkinek nem lehet kétsége.

A nullásítás tulajdonképpen nevetséges lenne, hiszen átlátszó módon, közép-ázsiai és afrikai diktatúrák példáját követve űz gúnyt az elnöki rendszerekben alapvető fontosságú alkotmányos rendelkezésből. Ahol a civilizált világban az államfő a végrehajtó hatalom feje, ott csak kétszer lehet betölteni az államfői tisztséget. (Egyébként ott is, ahol az államfői tisztség nem a végrehajtó hatalom része.) Nem mintha eddig bárki jogállamnak tekintette volna a putyini Oroszországot, de most látványosan leveti magáról az önkényuralmi rendszer a jogállamiság gúnyáját. Az alkotmány többi módosítása is azt szolgálja, hogy

az ország formálisan is távolabb kerüljön a nyugati típusú jogállamiságtól (kivéve egy-két szociális intézkedést, amelyek nem valók alkotmányba).

Amikor az Orosz Föderáció alkotmányát szövegezték, még bizonytalan volt, hogy sikerül-e többé-kevésbé nyugati típusú piacgazdaságot és jogállamot építeni az új Oroszországban, és ez a kérdés csak Putyin 2000-ben történt hatalomátvételével dőlt el véglegesen.
A mostani módosítás ezt teszi formálissá, azzal is, hogy Putyint, mint az egykori szovjet pártfőtitkárokat, szinte életfogytig engedi uralkodni. A további két mandátum lejártakor Putyin 84 éves lenne. Ezt a kort még senki sem érte meg hivatalban a Szovjetunió illetve Oroszország vezetői közül, s eddig amerikai vagy francia elnök sem.
Bezzeg Robert Mugabe Zimbabwéban: ő 93 évesen kényszerült távozni az elnöki tisztségből, amelyet kerek harminc évig töltött be. Persze, ha Putyin az alkotmánymódosítás, a nullásítás nyomán 84 éves koráig államfő lenne, akkor Mugabén is túltenne, mert 32 éven keresztül lenne az Orosz Föderáció elnöke (figyelmen kívül hagyva a 2008-2012-es ciklust, amikor Medvegyev volt az államfő, és Putyin miniszterelnökként irányította Oroszországot). Ezzel még Sztálinon is túltenne, aki hivatalosan (Lenin halálától) 29, és ténylegesen is (Lenin munkaképtelenné válásától) csak 31 évig volt az SZKP főtitkáraként a Szovjetunió ura.

Befogadna-e Márki-Zay Péter menekült gyerekeket?

Márki-Zay Péter volt az Egyenes Beszéd vendége március 13-án. Az interjúban, melyben a műsorvezető szóba hozta Márki-Zay március 8-i Facebook-bejegyzését arról, hogy az ellenzék nem győzhet a DK nélkül, de nem győzhet akkor sem, ha az összefogást Gyurcsány vagy Dobrev vezeti.

Márki-Zay megerősítette a Facebook-bejegyzésben mondottakat, és többek között a következőket mondta (hosszabb idézet következik):
„… az ellenzéki pártoknak meg kell alkotniuk egy közös programot. A szavazóknak azt kell látniuk, hogy ha a Fidesz nem győz, akkor mi következik utána. Mi lesz az Orbán Viktor utáni Magyarország. Milyen lesz ez a Magyarország. És hogyha van egy program, és abban ők láthatják azt, hogy például marad a kerítés, sőt, a Fidesz által betelepített migránsokat is átvilágítjuk, és a bűnözőket, a terroristákat azokat kiutasítjuk az országból, vagy ha azt látják [Merthogy a Fidesz hozott be bűnözőket, terroristákat?] Zaid Naffa, Gruevszki, tehát sorolhatnánk, de tudjuk, húszezer letelepedési kötvényes, körülbelül száztizenhétezer egyetlenegy év alatt, akiket egyébként engedéllyel beengedtek, tehát

pontosan tudjuk azt, hogy ebbe az országba senki, tehát sem Soros, sem Juncker, sem az ellenzék nem tud, nem is hozott be migránsokat, csak a Fidesz.

De sorolhatom még, hogy mik azok a témák, amelyek kellően megosztóak ahhoz, hogy ha a választók nem kellően nyugodtak afelől, hogy a Fidesz riogatása alaptalan, akkor nem lesz rendszerváltás. Tehát nagyon fontos nekem, s a választók jelentős részének, hogy legyen egy közös program, amely mellett minden párt elköteleződik.”

Engem nem az foglalkoztat elsősorban Márki-Zay érvelésében, amit a Facebookon arról ír, hogy ne Gyurcsány vagy Dobrev személyesítse meg miniszterelnök-jelöltként az ellenzéket (míg

az interjú nem idézett részében Karácsony Gergely mellett önmagát tartja erre alkalmasnak),

hanem az, amit az idézetben a menekültkérdésben mond. Van, amiben egyetértek vele, nevezetesen abban, hogy a politika tartalmi kérdéseiről kell beszélni. Egyetlen tartalmi politikai kérdésben foglal állást, nevezetesen a menekültkérdésben, és abban a Jobbik álláspontját adja elő: semmiféle „migráns” ne jöhessen Magyarországra.

A Jobbik, mint tudjuk, nem kifogásolja azt, hogy Orbán mindenféle migrációt elutasít, hanem ennek következetesebb érvényesítése mellett van: pénzért se jöhessenek olyanok, akik az Orbán-kormány idején befektetési kötvénnyel jöhettek be Magyarországra, és azok sem, akinek a magyar hatóságok a nemzetközi menekültügyi szabályok szerint szabályos eljárásban menedékjogot adtak.

E szerint Márki-Zay, ha a részvételével, netán vezetésével létrejövő ellenzéki összefogás kormányra kerülne, nem változtatna a Fidesz Európában legkeményebb menekültellenes politikáján, sőt – a Jobbik retorikáját követve – még következetesebb lenne annak érvényesítésében.

Mint tudható, ezekben a napokban különös élességgel vetődik fel a Törökországból Görögországba átengedett, illetve a Törökországhoz közel fekvő görög szigetekre átjutott és a túlzsúfolt táborokban például Leszbosz szigetén tengődő menekültek helyzete. A német kormány – támaszkodva sok német város felajánlására – kezdeményezte, hogy az EU erre kész tagországai fogadjanak be egyelőre ötezer szülők nélkül ott élő illetve beteg gyereket. Azt a feltételt szabták azonban, hogy a kezdeményezéshez más tagországok is csatlakozzanak.

Ez idő szerint mindössze hét ország kész a részvételre, a „hajlandók koalíciója” („Koalition der Willigen”). A hét ország között két volt szocialista ország is van, Horvátország és Litvánia. Vajon a Márki-Zay által elképzelt Orbán utáni Magyarország kész lenne-e csatlakozni a „hajlandók koalíciójához”, és befogadni mondjuk kétszáz menekült gyereket? Vajon kész lenne-e arra, hogy visszaállítsa az ENSZ menekültügyi egyezménye szerinti menekültügyi eljárást? Vagy ott folytatná egy esetleges váltás után, ahol Orbán abbahagyta?

Irredenta országban?

Fölöttébb érdekes kutatást végzett a Népszava megbízásából a Publicus intézet. Nyilván a kormány által kezdeményezett Trianon-év kapcsán vizsgálta a magyar lakosság véleményét a trianoni békeszerződés mai jelentőségéről és a kormány ezzel kapcsolatos politikájáról.

Kiderül, hogy a megkérdezettek 83 százaléka szerint Trianon a magyar történelem legnagyobb tragédiája, kétharmaduk egyetért azzal, hogy vannak a szomszéd országoknak olyan részei, amelyek valójában jogosan Magyarországhoz tartoznak, és a megkérdezettek mintegy fele azzal is egyetért, hogy soha nem szabad belenyugodni a trianoni döntésbe. Mellesleg néhány hónapja az amerikai Pew Research is közölt egy olyan adatot, miszerint arra a kérdésre, hogy vannak-e a szomszéd országoknak olyan területei, amelyeknek a megkérdezett országához kellene tartozni, a vizsgált országok közül messze Magyarországon adtak a legtöbben igenlő választ. Ez azt mutatja, hogy Magyarországon széles körben elterjedt az irredenta gondolkodás.

Ezen az általános képen túl más is kiderül a kutatásból.

A kapott eredményt a Publicus összehasonlította azokkal a számokkal, amelyeket két és fél évvel ezelőtt kapott néhány, akkor is föltett kérdésre. Ebből kiderül, hogy tíz százalékponttal emelkedett azok aránya, akik azzal az állítással, hogy Trianon a magyar történelem legnagyobb tragédiája, illetve azzal, hogy soha nem szabad belenyugodni a trianoni döntésbe, egyetértenek. Ez pedig azt mutatja, hogy a folyamatos Trianon-propagandának, ami átjárja a magyar nyilvánosságot, ilyen rövid idő alatt is számottevő hatása van a közgondolkodásra.
A kutatók a válaszokat a megkérdezettek pártpreferenciája szerinti bontásban is vizsgálták. Az egyes pártok szavazótáborai között rendkívül markáns különbségeket találtak. Annál a kérdésnél, hogy a szomszédos országoknak vannak olyan területei, amelyek valójában jogosan Magyarországhoz tartoznak, a Fidesz-szavazók 82 százaléka mondott igent, és mindössze 14 százaléka nemet, míg a DK-szavazóknál pont fordítva, 82 százalék mondott nemet, és 18 százalék igent. A DK-n kívül még a Momentumnál voltak többségben a nemet mondók (63 százalék nem, 31 százalék igen), míg az MSZP szavazóinál 53 százalék volt az igen, és csupán 39 százalék a nem.
Más állításokkal kapcsolatban is szignifikánsan eltér a pártok szavazóinak álláspontja. Ez kétféleképpen is értelmezhető. Jelentheti azt, hogy az emberek azt a pártot választják, amelynek álláspontja közel állaz övékéhez: a DK-ról köztudott, hogy – mint korábban az SZDSZ – következetesen szemben áll a Fidesz nacionalizmusával, míg azok, akik magukénak érzik a magyar jobboldal hagyományos nacionalizmusát, irredentizmusát, a Fidesznél vagy a Jobbiknál találnak nézeteiknek megfelelő pártot. Létezik azonban a fordított összefüggés is: az emberek követnek valamilyen pártot, és könnyen elfogadják a párt által hirdetett álláspontot.

A számokból mindenesetre arra következtethetünk, hogy a magyar közvélemény nem tekinthető egységesen nacionalistának, irredentának, hiszen az ellenzék két ma vezető pártja, a DK és a Momentum támogatói jelentik az ellenpontot a Fidesz támogatóival szemben.

Ha van valami abban, hogy a kapcsolat a pártok álláspontja és a támogatóiké között kétirányú – és én ezt nagyon valószínűnek tartom –, akkor ebből az következik, hogy a pártok vezetését nagy felelősség terheli azért, hogy milyen iránymutatást adnak híveiknek. Abban, hogy az MSZP támogatói között többen adnak a Fideszéhez közel álló válaszokat a feltett kérdésekre, mint a DK támogatói, bizonyára szerepet játszik az, hogy az MSZP vezetése elhatárolódott a párt által a 2004-es népszavazáson képviselt állásponttól, és mindenben elfogadja a Fidesz „nemzetpolitikáját”.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK