A “halálraítélt” kálváriája 2. – A kivégzés

0
2032
FH

Egy nyolcvanöt éves, nemzetközi szaktekintélynek számító történészt a bürokrácia kiírta az élők sorából. Egy devizahiteles lakáslízing tartozás miatt alakult úgy, hogy törölték a választói névjegyzékből, és érvénytelenítették a társadalombiztosítási számát. A napokban levelet kapott: számíthat a kilakoltatásra is. Joggal gondolhatta, ezzel halálra ítélte a társadalmi bürokrácia.

 

Beláthatatlan következményei vannak, amikor az ember úgy hoz valamilyen döntést, hogy nincs tisztában annak minden következményével.

– Nekem is vén fejjel kellett ezt megtanulnom – sóhajt egy mélyet és eldörzsöl egy könnycseppet a szeme sarkában.

Strassenreiter Erzsébet igazi tudós asszony. Ma nála senki nem tud többet a szociáldemokrácia múltjáról és jelenéről, Kéthly Anna életútjáról, a szociáldemokraták tündökléséről és bukásáról. Csak éppen azzal nem számolt, hogy a történelem ismétli önmagát: ahogyan a Horthy korszakban szemrebbenés nélkül utcára lehetett tenni az adósokat, ez ma sincs másként.

– Pedig mennyi cikket írtam erről! Mindenki csak a másikról gondolja, hogy azzal megtörténhet a legrosszabb, de vele nem…

– Alá kellett írnia azt a hitelszerződést?

– Egyetlen fiam van. Ő kért meg rá, hogy segítsek neki. Ebből a pénzből akarta megalapozni a családja jövőjét. Három gyereket nevelt, jó állása volt, sokat is keresett. Azt mondta, ne féljek, ő majd rendszeresen fizeti a törlesztéseket. Most kilakoltatással fenyegetnek. A fiam rossz döntései vezettek ide.

– Az ember könnyen gondolhatja, ha jól megy a sora, nagy baj nem történhet…

Bélával már „régi” telefonos ismerősök vagyunk, jó ideje próbálom megérteni, hogyan hozhatta ilyen helyzetbe az édesanyját.

– Amikor leszerződött a mama lakására, tudnia kellett, ha nem fizeti pontosan a részleteket, az ő lakását veszik el.

– Ezzel tisztában voltam. De úgy gondoltam, ha jön valami bevétel majd megint fizetek. Sok mindennel próbálkoztam, volt, ami úgy tűnt bejöhet, aztán mégsem. Tönkre ment a cégem, nekünk is a három gyerekkel mindig kisebb és olcsóbb lakást kellett bérelnünk.

– Az idős édesanyját könnyelműség volt ilyen helyzetbe hozni.

– Egyszer havonta 140, máskor 170 ezret kellett volna törleszteni az OTP Lízingnek. A csőd után reményem sem volt havonta ennyit törleszteni. A megélhetésünk is veszélybe került. Évek óta kerestem valami megoldást. A felvett összeget már régen visszafizettük, 2015-ben, amikor új megállapodást szerettem, volna kérni, azt mondták, akkor tárgyalhatunk, ha befizetek egy összegben újabb 3,5 milliót. Ennyi pénzem nem volt.

– Ilyen egyszerű?

– Ilyen egyszerű.

Korábbi cikkünkben arról is írtunk, hogy az idős asszony háziorvosa vette észre, érvénytelenítették betege TAJ-számát.

– Ez annyit jelent, hogy nem is kaphat orvosi ellátást? – kérdeztem dr. Szomolányi Borbálától, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő jogi főosztályának vezetőjétől.

– Ellátás minden magyar állampolgárnak jár. Amikor a háziorvos ellenőrzi a jogviszonyt, és „piros lámpát” jelez a rendszer, akkor arra kell következtetnie, hogy a beteg biztosítási jogviszonya rendezetlen.

– Régi betegéről van szó, akiről tudja, hogy nyugdíjas. Nyugdíjasnak is lehet „rendezetlen” jogviszonya?

– Lehet. Erről egy 1997-es törvény rendelkezik, amely kimondja, hogy Magyarországon kizárólag azok az idős emberek jogosultak egészségügyi szolgáltatásra, akik saját jogon kapnak nyugdíjat, vagy arra valamelyik hozzátartozójuk révén jogosultak. Ennek pedig az a feltétele, hogy az illető tb szempontból belföldinek minősüljön.

– Lehetséges, hogy egy magyar állampolgár, aki évek óta ki sem teszi a lábát a lakásából, egyik napról a másikra elveszítse a „belföldiségét”?

– A „belföldiség” fogalmát az 1992-es, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény határozza meg. Azokra a magyar állampolgárokra terjeszti ki a „belföldiség” fogalmát, akik bejelentett lakóhellyel rendelkeznek. Még ide lehet sorolni a bevándoroltakat, a letelepedett jogállásúakat és a menekülteket, oltalmazottakat is.

– Egy nemzetközi hírű, elismert, magyar tudósról beszélünk…

– Ha bepirosodott a TAJ-száma, az arra utalhat, hogy nem rendelkezik bejelentett lakóhellyel.

– Ennek ellenére jár neki orvosi ellátás?

– Természetesen jár. Jogilag hajléktalan lett, a hajléktalanok alapellátó központjait kell igénybe vennie.

 

– Azt ugye tudja, hogy az édesanyját hajléktalanná tette? – Béla tisztában van ezzel, de látszólag nem ez foglalkoztatja:

– Hibáztam, amikor nem bankkölcsönt vettem fel. Hibáztam, amikor elhittem az ügyintézőnek, hogy előnyös egyezményt kötünk. Nem figyeltem oda, hogy ezzel a szerződéssel a lakása az OTP Lízing kezébe kerül. Ha egy banknak tartoztunk volna, legfeljebb követelhette volna a jussukat, míg a Lízing cég birtokon belül van, édesanyámat bármikor ki is teheti onnan. Senki nem mondta el nekem, hogy mi a két szerződési forma között a különbség. Ha ezt tudom, soha nem kötök megállapodást lízing céggel.

– A hitelfelvevő kötelessége tájékozódni.

– Akkor, 2005-ben mindenki azt tanácsolta, hogy a svájci hitel és a lízing a legjobb megoldás. De akik akkor ezt ajánlották, ma nincsenek sehol, vagy ha netán még ott dolgoznak, elintézik egy vállrándítással.

Meg kell hallgatni természetesen a másik felet is. Egy március 19-én keltezett levélben az OTP Lízing Zrt. vezérigazgatója, Szántó Csaba, részletes levélben indokolta meg, miért fogyott el részükről a türelem. Levélváltások sorát idézte, és természetesen az adóst – illetve rajta keresztül a fizetésképtelenné vált R. Bélát – okolta a történtekért, aki évekig jelét sem adta a fizetési szándékának.

Egy évvel ezelőtt úgy látszott, mindkét fél számára elfogadható megállapodás volna, ha egy „hitelképes” személy – R. Bélát már nem tekintették annak -, újabb lízing megállapodást kötne a lakásra. Talált is a család valakit, aki átvette a szerződéshez szükséges dokumentumokat, de amikor megtudta, hogy mintegy 18 millió forintnyi adósság törlesztését kellene vállalnia, visszakozott. Ez jóval több volt annál a 13 millió forintnál, amelyet a család – a 12 milliós hitel törlesztéseként már befizetett 16 millió forinton felül – felajánlott az OTP Lízingnek.

Itt megfeneklett az ügy. Az idén, január 10-én megindították az ingatlan kiürítésére irányuló végrehajtási eljárást, az idős asszonyt kijelentették a lakásából. Ám hagytak egy kiskaput: április 15-ig „türelemmel” lesznek, ha valaki jelentkezik a mintegy 18 millió forintos szerződés folytatására. Akkor eltekintenek a kilakoltatástól.

 

Amikor tartozásról van szó, akkor csak a pénznek van szerepe. Fizet, vagy nem fizet az adós? Nem számít a kora. Nem számít az életműve. Nem kell tekintettel lenni a lakásban évtizedek munkájával felhalmozott pótolhatatlan történelmi dokumentumok sorsára. Arra sem, hogy – talán éppen a hitelező egyik alkalmazottjának rossz tanácsa – hozta ilyen helyzetbe az érintetteket.

Egy határon túl nincs türelem. Nincs méltányosság. Egy lízing cégnek nem kötelessége a 85 éves adóssal élete végéig tartó méltányos lakbérről tárgyalni. Birtokon belül van, töröltetheti a „belföldiségét”, elvetetheti a választói jogát.

Hajléktalanná, földönfutóvá teheti, noha a beteg, idős asszony mozdulni is alig tud. Kilökheti a társadalomból. Jogi értelemben a semmibe.

Magyarország, 2018. május 8.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .