Blogles Archives » Oldal 8 a 15-ből » Független Hírügynökség

Olasz tudósítás a varsói fasiszta tüntetésről

FüHü

-

2019-11-14

Olasz tudósítás a varsói fasiszta tüntetésről

A zsidók, homoszexuálisok, és az Európai Unió ellen irányuló gyűlölködő és erőszakra buzdító jelszavakkal vonult fel Varsóban az a tömeg, amelyet a tüntetés szervezői 150 ezer, a rendőrség 50 ezer főre becsült.

Annyi bizonyos, hogy ők uralták a terepet november 11-én, a lengyel függetlenség napján – számolt be róla Andrea Tarquini, az olasz La Repubblica tudósítója. A hatalmas tüntetésen más országokból is érkeztek újfasiszták, köztük az olasz Forza Nuova tagjai.

Egyidejűleg két másik tüntetés is zajlott Varsóban, a kormányé és a demokratikus, európai ellenzéké, de mindkettő messze elmaradt a fasiszta megmozdulás méreteitől. A szélsőjobboldali tömeg fenyegetően vonult: éltette az 1920-as ’30-as évek antiszemita tetteit, lengyel neonáci zászlókat lengetett közepén fehér körrel, benne a horogkeresztet idéző jelképpel.

„Állítsuk meg a zsidó köröket, 300 milliárd dollárt akarnak elrabolni tőlünk”, „Irtsuk ki a kommunista gazt”, „Tiltsuk be a buzikat”, „Isten, dicsőség, haza”, „Keresztények vagyunk, a haza nem juthat a kozmopolita Nyugat-Európa sorsára”, „Lengyelország csakis fehér” (Polska cala tylko biala) – állt molinóikon.

A tavalyitól eltérően a kormányon lévő Jog és Igazság Párt (PIS) az idén nem fogadta el, hogy együtt vonuljon fel a neofasisztákkal a függetlenség napján, mindazonáltal azzal vádolják, hogy ultranacionalizmusával, és a jogállamisággal, valamint az európai értékekkel szembeni következetesen kihívó magatartásával erősítette az újfasiszta megmozdulást – számolt róla be a La Repubblica tudósítója.

Magyarázat magyarázkodás helyett

FüHü

-

2019-11-12

0

Három héttel ezelőtt az Európai Parlament egy migrációs tárgyú politikai nyilatkozatról szavazott. A javaslat elbukott, a DK képviselői a – szűk – többséggel együtt a nyilatkozat ellen szavaztak.

Erről hetekig senki sem beszélt itthon, ami nem meglepő: egy jogi kötőerővel nem bíró EP-nyilatkozat, főleg ha meg sem szavazzák, nem szokott izgalmas politikai kérdés lenni sem nálunk, sem máshol Európában. Aztán néhányan mégis rátaláltak, és erőteljesen bírálták az ellenszavazatunkat. Azt hiszem eljött az idő, hogy erre válaszoljunk, lévén a bírálatok nem állják ki a tényszerű valóság próbáját. A bírálók szerint ugyanis a DK képviselői egy, a menekültek tengeri mentését célzó uniós szabályt szavaztak le, ezzel életveszélybe sodorva sok-sok, a Földközi-tengeren sodródó menekültet. Nos, lássuk akkor tételesen, mert ennek az állításnak egyetlen eleme sem helytálló:

1. A valóság az, hogy a javaslat csak részben szólt a menekültek tengeri mentéséről, az erről szóló részeket és módosító javaslatokat természetesen meg is szavaztuk. Ugye nem gondoljátok, hogy én, aki a férjemmel együtt menekülteket fogadtunk be a saját házunkba, másként gondolom? Hogy bármelyikünk is az emberség ilyen alapvető parancsa ellen szavazna?

Az ellenszavazatunk fő oka az volt, hogy az utolsó pillanatban, közvetlenül a szavazást megelőzően, egy nem egyeztetett módosítóval becsempésztek a javaslatba egy, a kötelező áttelepítési kvótáról szóló szövegrészt (többen írták, hogy nem találtak ilyet a szövegben, ennek az oka egyszerű: módosító javaslatként lett benyújtva, ezért az eredeti szöveg nem tartalmazta, viszont a végszavazásra kerülő szövegben már benne volt).

A DK politikája ebben évek óta világos: a kötelező migrációs kvóták bevezetése a tagállamok jelentős részének ellenállása miatt teljesen kizárt, és tartalmilag is kiderült róla az elmúlt öt évben, hogy nem végrehajtható. Mi az EP-választási kampányban is ezt képviseltük, a szavazóink ennek tudatában támogattak minket. Vagyis mi a programunknak és a választóink felé vállalt kötelezettségünknek megfelelően nem szavazhattunk igennel a kötelező áttelepítési kvótákra. Mivel ez a szövegrész bekerült a végszavazásra bocsátott javaslatba, ezért – a tengeri mentésről szóló részek megszavazása mellett – a végén nemmel szavaztunk.

2. Nem igaz az az állítás sem, hogy ezzel menekülteket sodort volna veszélybe a javaslatot végül elvető Európai Parlament. Ugyanis ez nem jogszabályként, hanem semmiféle jogi kötőerővel nem bíró, úgynevezett resolutionként, vagyis egyszerű politikai nyilatkozatként került az EP asztalára. Vagyis sem az elfogadásnak, sem az elutasításnak semmilyen következménye nem lett volna és nem is lehetett volna a menekültek életére, esetleges segítésére. Az ilyen resolutionoknak az EP működési rendje szerint semmiféle következményük nincs, azokat az uniós társjogalkotó szervek meg sem tárgyalják, jogszabály nem lesz belőlük.

3. Általában nem tartjuk jónak – ezt az elmúlt években több alkalommal is jeleztük is –, hogy az Európai Parlament minden jogi kötőerő nélküli „politikai papírokat” gyárt szakmányban. Egy parlamentnek nem ez a dolga, a parlamentek a nép kizárólagos képviselőjeként szabályokat készítenek az államok-társadalmak működtetésére és ellenőrzik a végrehajtó hatalmat.

A konszenzus nélküli, senkit semmire nem kötelező és az utolsó pillanatban toldozgatott politikai nyilatkozatokat még a pótcselekvésnél is rosszabbnak tartjuk: ezek ugyanis csak ártani tudnak. A menekülteken – lévén semmiféle jogi következményük nincs – nem segítenek, de rombolják a Parlament tekintélyét („uniós sóhivatal, amely csak papírokat gyárt”) és hivatkozási alapot biztosítanak az Európa-ellenes szélsőjobboldali erők hazugságainak.

A menekültválság mára lecsengett, 2019-ben kevesebb menekült érkezett Európába, mint a migrációs válság kitörése előtti „békeévekben”. Egy ilyen jogi következmények nélküli politikai nyilatkozat, melybe végül a kötelező kvóta is bekerült, csak egy dologra jó: az EP-választáson mindannyiunk nagy örömére nagyot bukott európai szélsőjobboldal visszaerősítésére.

4. További problémát jelentett, hogy a javaslathoz nem volt politikai konszenzus az EP két legnagyobb pártja között. EP-képviselőként megtanultuk, hogy jelentős uniós döntésekhez, ha azt akarjuk, hogy azok a gyakorlatban is működjenek, többpárti – a bal és a jobboldal legnagyobb pártját magában foglaló – konszenzus kell. Európa így működik. Ez a javaslat konszenzus nélkül lett beterjesztve, ami magában hordozta a bukás kockázatát. Ha valóban segíteni akarunk a menekültek tengeri mentésében és nem csupán nyilatkozatokat gyártani, akkor ahhoz megállapodás kell, mert ezt erőből átverni senki sem tudja a sokpárti Európai Parlamenten. Ez most sajnos elmaradt.

5. Bírálóink szerint a döntésünkkel az európai szélsőjobbal és a Fidesszel kerültünk egy platformra menekültügyben. Nem sorolnám, hogy mit tettünk a menekültek életének védelme érdekében az elmúlt években, hogy a menekültek életét védő minden jogszabályt megszavaztunk az EP-ben, nem törődve azzal, hogy itthon mit kapunk ezért a Fidesztől és a lakájmédiától. Csak a parlamenti matematikára hívnám fel a figyelmet: a szélsőjobbnak egyötödnyi szavazataránya sincsen az EP-ben, ők nem tudnák megakadályozni semminek az elfogadását.

A javaslatot a Parlament többsége szavazta le.

Rengeteg mérsékelt szociáldemokrata, liberális és konzervatív EP-képviselő is velünk együtt szavazta le a nyilatkozatot, köztük sokan olyanok, akiket még a legvehemensebb bírálóik sem vádolhatnak menekültellenességgel. Talán azt gondolták, amit mi is: következmények nélküli politikai nyilatkozatok és kötelező kvótával való fenyegetés helyett valódi megoldás kell.

Lássunk tisztán: a tengeren menekülő emberek megsegítéséhez pénz és politikai akarat szükséges. Ehhez uniós szinten jogszabályalkotás kell, amihez pedig konszenzus szükséges: először az EP nagy pártjai között, aztán pedig az EP és a tagállamokat képviselő Európai Tanács között. Az Unió így működik. Mi mindig készen állunk, ahogy eddig is készen álltunk ilyen szabályok megalkotására, mert az élet szentsége mindennél előbbre való.
Mi küzdünk Orbán hazug rendszerével. Akkor is támogatjuk a menekültek életének védelmét, ha emiatt megtámad minket a kormánypropaganda és „hazaáruló bevándorláspárti politikusokként” mutogatnak bennünket az állami tévében. Megszoktuk, fel sem vesszük. De azzal sem akarjuk támogatni Orbán menekültellenes hangulatkeltését, hogy egy semmire sem kötelező, a menekülteknek segítséget nem nyújtó, de a migrációs áttelepítési kvótát támogató politikai nyilatkozathoz adjuk a nevünket. Mert ez a menekülteknek semmit sem segít, de itthon tovább szíthatja a gyűlölet politikáját. Abból pedig nem kér az ország.

Dobrev Klára/Facebook

Orban és Victor

Magyari Nándor László

-

2019-11-08

0

A politikai kötélhúzás – bár mindig van valamilyen mélyebb, átfogóbb értelme – személyek párharcát is hozza, egyesek “jó helyen vannak jókor”, mások meg nem, a politikusok, talán legfontosabb, erénye/művészete a lehetőség pillanatának a megragadása, az időzítés.

Érdekes, ha ebből a szempontból tekintjük a romániai politikai mezőny szereplőinek ténykedéseit, helyezkedésüket és párharcaikat, hogy ki kerül fentebb és ki lentebb, hogy hogyan és mennyiben rendeződik újra a mezőnyt benépesítő politikusok hada. Mert nincs olyan válság, mely valakiknek éppen ne kedvezne politikai tőkéjük megnövelésére, míg mások belebuknak rossz döntéseikbe, elhibázott taktikáikba, az aktorok része pedig végképp lekerül a palettáról, történelem lesz, a rossz fajtából. A 2019-es év sok politikus számára nem remélt fölemelkedést és sokak számára előre nem látott bukást hozott, és alig van olyan fontosabb szereplő, aki ne változtatotta volna meg helyét, ne kényszerült volna szerepváltásra, vagy legalábbis pályakorrekcióra ebben a harmincadik évben.

Dragnea-Johannis párharc

uralta az év első felét, nemcsak a politikában, hanem természetesen a mediatikus térben is, és sokáig nem volt egyértelmű, illetve nem csak rajtuk állt, hogy melyikük fog győzni. Johannis nyilvánvalóan jobb helyzetben volt, számára a bukás nem jelentette volna a végleges lelépést a politikai porondról, Dragnea számára igen és ez be is következett. A közönség nagyon gyorsan felejt, a szappanoperák meg gyorsan szaladnak, de azért hadd szögezzem le: Dragnea végleges bukása hajszálon múlt, Johannis mindent egybevetve csak makacs kitartásával (szinte folyton azt a néhány kritikus frázist ismételgette, hogy Dragnea korrupt és az (i)gazságszolgáltatás függetlenségére, politikai alárendelésére tör) és jobb pozicionálással győzött. Dragnea börtönbe zárását követően, nem kis meglepetésre, az addig – saját bevallása szerint is – teljesen alárendelt szerepet játszó

Viorica Dancila lépett porondra

folytatva Dragnea egyre radikálisabb jobboldali populista vonalát, azt viszont kissé „feminizálta”, elődje harciasan macsó diskurzusát konyha-nyelvre, háziasszonyosra formálta, de nacionalista élét megtartotta. Kormányfői pozíciója és beágyazott poszt-kommunista pártja biztosította Dancila számára, hogy elődje szerepét, nemcsak a párton belül, de a Johannis ellenes harcban is fölvehesse, igaz egy rövid félévre, de ez mindenképpen figyelemre méltó teljesítmény. Ha nem jön a sikeres bizalmatlansági indítvány és azután, ha nem sikerül az új kormányt beiktatni, szinte biztosan elég lett volna a politikai tőkéje, hogy második fordulóba jusson és akár meg is szorongassa ott a jelenlegi elnököt. Így muníciója a kampányfinis előtt fogyott el, második fordulós esélyei kétesek, de még mindig nem nulla a lehetősége annak, hogy oda jusson.

Az őszre viszont két új szereplő került rivaldafénybe és vívta meg párharcát, részben a szemünk előtt, másrészt a kulisszák mögött,

az egyik győzött a másik a karmester-árokban törte ki a nyakát

persze politikai értelemben. A két szereplő Ludovic Orban, a PNL-elnöke, éppen beiktatott miniszter-elnök és Victor Ponta, volt kormányfő, volt PSD-elnök és egy kis mondjuk úgy baloldali populista párt (Pro Romania, amit a hiedelemmel ellentétben nem maga alapított, menet közben vett át és állt az élére) aktuális vezére. Kétségtelenül Orban nyert, még akkor is, ha ez a győzelem, a körülményeket tekintve felér egy veszteséggel, bukása, ha bekövetkezik, nem személyes bukása lesz, hanem a kormányozhatatlanság okozhatja. (Abban az értelemben, ahogy azt Foucault, a governmentalité fogalomba sűrítette az intézményeket és azok szellemét, az állam dolgainak az intézését és az ahhoz köthető tudást, végül a kormányzati technikákat érti alatta). Minden esetre nagyon rövid az ideje és nagyon kétesek az esélyei, hogy „jól kormányozzon”, hogy a Johannis által minduntalan emlegetett szlogen, a „normális Románia” az ő vezényletével jöjjön össze.

Most viszont nem ez a témám, hanem az, ahogyan ebben a párharcban az egyik győzött a másik (szinte) mindent elveszített. Érdemes leszögezni, hogy Ludovic Orban meglehetősen szürke és nem is nagyon karizmatikus vezető, legalábbis saját kezdeményezései alig ismertek, hanem a Johannis mögött fölsejlő, „végrehajtó” (bizonyos értelemben olyan mint Dancila volt Dragnea előterében, csak attól persze sokkal racionálisabb kiadásban), az aprómunkát elvégző és kitartó politikus. Miniszter is volt már mégsem tudunk semmiféle nevezetes dologról, amit véghezvitt volna, bár a reflektorfény és a szerep amiben most került még előhozhat eddig rejtett tulajdonságokat, azt hiszem megmarad Johannis árnyékában (ennyiben igaza van a máris ráragasztott „Johannis hadnagya” – jelzőt ráragasztóknak), ezzel együtt győzelemre vitt egy olyan harcot, mely alig egy hónapja szinte lehetetlennek látszott. Egybegyűjtötte, ha egy szavazás erejéig is az „ellenzéket”, átvitte a parlamenten a bizalmatlansági indítványt és azután sikerült többséget szereznie saját kormányának és megszavaztatni azt. És közben

Ponta – aki a bizalmatlansági indítványt megszavaztatta pártjával és ezért győztesnek gondolta magát, királycsinálónak, aki nélkül nem lesz új kormány beiktatva – saját pávatáncába bukott bele.

Ponta nemcsak azzal számolta el magát, hogy éppen legbefolyásosabb párttársai átállnak és megszavazzák az Orban kormányt – teszik ezt logikusan, miután a bizalmatlansági indítványra igent mondtak, és ezt a rációt Pontán kívül minden párt és politikus követte – hanem időközben eltévesztve saját pártépítési logikáját is. Így aztán a sok találgató közül, akik megpróbálják Ponta ön-kardjába dőlésének indokát meglelni, azoknak van igaza akik azt mondják, csupán személyes bosszúból szavazta(tta) meg Dancila bukását és az is csak pávatánc volt, hogy a disszidens PSD-seket szerette volna pártjába csábítani. Ti. ez utóbbi akkor sikerülhetett volna, ha megszavazza az Orban kormányt és ezért pozíciókat szerez saját embereinek, vagy legalábbis bizonyos védettséget tud nyújtani a PSD-ből potenciális átálló további politikusoknak. Ez helyett mindkét irányba túltolta a dolgokat, hiszen egyszerre alkudozott a megbuktatott miniszterelnök-asszonnyal (vagy szárnysegédjeivel) és támasztott elfogadhatatlanul magas árat Orban-Johannis fele, és persze az ideológiai maszlagot a baloldaliságról senki nem vette be.

Világos, hogy Orban nyert és Ponta politikai karrierje végéhez közelít, hajói elsüllyedtek, de azért senki se irigyelje a friss miniszterelnököt. Mások után takarítani, az elhibázott politikákat kijavítani, ráadásul olyan helyzetben, amikor a parlamenti támogatás késélen táncol, illetve a támogatók elvárásai és számításai nagyon is heterogének, amikor az árulás a levegőben lóg, stb., cseppet sem irigylésre méltó feladat.

Ezután, ha valaki azt kérdezné, hogy végül is

mi a Johannis és közvetve az Orban eddigi sikerének a titka?

– Johannis minden bizonnyal az év politikus-hőse lesz, hiszen új államelnöki mandátuma hetek kérdése – azt mondhatnám, hogy a kitartás, a következetesség, a populista-demagóg szólamok kerülése, illetve egyfajta politikusi habitus, ami erre épít (azt hiszem egyiküknek sincs más repertoárja, ez a stílusuk). Johannis és Orban is azt mondják, azokat a szerepeket játszák, amit tudnak, ami személyiségükhöz passzol, és ez – az ókori görög filozófusoktól is tudjuk – hitelességet szül, azt közvetít. Ez ellentmond a divatos spin doctor-ok (a kisebb nagyobb Finkelstein-ek) által kiagyalt „minden elmegy”, „csak az ökör következetes” elképzeléseknek, melyet ugyan a mediatikus tér, különösen az úgynevezett közösségi média (milyen megtévesztő a social media kifejezés a fb, twitter, stb.-in, folyó ripacskodások, a borzasztó kommentáriatus megnevezésére), nagyban támogat, viszont végső soron nem vezet győzelemre.

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az hogy kitartottak makacs, de racionális diskurzusaik mellett. Érdekes kontraszt ez nemcsak a PSD-s jobboldali populista fordulathoz képest, hanem ahhoz is, hogy Dan Barna és a viszonylag új USR-PLUS, Johannishoz hasonló diskurzusával, szinte semmire sem megy a kampányban, de ez már másik téma. Mint ahogy másik téma az is (a jövő héten lesz aktuális erről írnom), ahogyan a humortalan Kelemen Hunorral kedélyeskedő patriarchát próbálnak eljátszatni tanácsadói. Az infantilis kampány, (számomra világos, hogy egyfajta „ifjúságot”, rapper/manelista fiatalokat akar megcélozni, de nem vagyok meggyőződve, hogy ezt valós választói csoportja felfogja) a lehajló és álságosan humorizáló politikust, személyiségével ellentétes szerepekre kényszerítik és ez minden bizonnyal kudarchoz vezet. Az infantilis kampány infantilizmust szül és ez nem szavazatokat hoz, hanem passzivitást előlegez meg, egy olyan pártnak, mely továbbra is a nyugdíjas korosztály kitartására számít.

De ne legyen igazam.

Sakkfigurák lettünk

FüHü

-

2019-11-06

1

Miért is írok? Van-e valami célom? Karriervágy? Vezető akarok talán lenni? Ha más nem, akkor lélekvezető? Válasz: nincs karriervágyam és sehol sem akarok vezető lenni. A lelkekben sem.

Három célom van. Az egyik, hogy kiírom még halálom előtt, ami bennem van. Ez nem jelenti azt, hogy a halált közelben érzem, de egy 65 éves embernél bármi bekövetkezhet. A másik, hogy zombigyárakat és a megvezetés minden fajtáját látom mindenfelé. Erre kívánom felhívni a figyelmet, legalábbis arra, amit felfogok belőle. A harmadik, hogy léteznek évezredes isteni kinyilatkoztatásaink, melyek eredeti formáikban, megfosztva azokat az időközben rájuk tapadt interpretációktól, mankóink tudnak lenni abban, hogy zombikból újból emberek lehessünk.
Azt tudni kell, hogy egy hatalom célja az, hogy az alattvalók feletti uralmat gondtalanul gyakorolja. Ehhez az kell, hogy az alattvalók agyát átalakítsa. El kell hitesse velük, hogy az a legjobb világ, amiben élnek, amit ők biztosítanak számukra. Az alattvalókat tömeges szinten kiszámíthatóvá, tervezhetővé kell tenni. Ehhez igénybe veszik a kommunikációt és bizony a vallásokat! Nem a hitet, ami egy és oszthatatlan, hanem a vallásokat! Az árulókat! Isten a hitet és szabályozásait azért küldte, hogy rádöbbenj a valóságra és felismerd a Sátánt. Ők meg addig csűrik, csavarják Isten szavát, hogy eltűnik belőle a vakságot eloszlató gyógyír és plusz homályt borítanak a szemekre.

Isten felszabadította az agyakat, megtisztította a látást, hallást. Erre jön az ember és kiforgatja Isten szavát egy földi hatalom érdekében.

Értenünk kell zsidó testvéreink vitáiból. A Szentföld és Izrael állam fogalma más egy hívő és egy cionista zsidó közelítésében. A cionista, aki lényegében zsidó nacionalista, de nincs megírva, hogy hívőnek kell lennie, lehet akár ateista is, földrajzi, geopolitikai szempontok szerint szab határt az államnak, amiben él. Erre hoz létre katonaságot és intézményrendszert. A Szentföldet azonosítja Izrael állammal és ezzel a Bibliából is mandátumot nyer. Van olyan hívő, aki ezért támogatja az államot. De vannak olyan hívők is, akik nem. Az ő elképzeléseikben a Szentföld más. Teljesen mindegy, hogy milyen adminisztráció uralkodik Jeruzsálem és a Bibliában említett helyek felett, szívükből és emlékezetükből őseik küzdelmét, kötődését nem törli ki semmi. Az Ígéret Földje örökké létezik szíveikben. A kétezer éves diaszpóra létben is volt, most is van és örökkön lesz! Számukra nem létezik zsidó állam adminisztratív szempontból. Legalábbis addig nem, amíg nem jön el a messiás. Az ő értelmezésükben Izrael állam vezetői csak bitorolnak egy jogot, ami nem illeti meg őket.
Azt hihetnénk, hogy ez egy sajátos vita két zsidó felfogás között, miközben nem vesszük észre, hogy saját térfeleinken is hasonló események zajlanak.

A keresztény világ politikusai is a Bibliához nyúlnak, keresztény értékekre hivatkoznak és abból akarnak mandátumot nyerni a hatalomhoz.

Persze a hatalom gyakorlása köszönőviszonyban sincs ezekkel az értékekkel. Az egyház szerepét nem elemzem, mindenki tudja, hogy saját környezetében milyen szerepet vállal fel ebben. Gyakorlatilag megosztott. Ahogy a hívők is. Egy részük befekszik a kommunikációnak, egy másik részüknek pedig hányingere van ettől az egésztől. A legnagyobb részük pedig elfásul, közönyössé válik és kimarad a folyamatokból. Éli saját egyéni életét és nem szentel figyelmet a hatalmi játékoknak.

A Muszlim világ más, de vannak átfedések. Más abból a szempontból, hogy mi a történelemben meghatározó hatalmak számára állandó ellenségképet jelentettünk. Velünk ijesztgették a „keresztény” alattvalókat, mi voltunk azok, akiknek Dzsihádja miatt egységbe lehetett kovácsolni népeket. Ez a Muszlim oldalon hasonló ellenlépéseket váltott ki. Bár az Iszlámban vannak a földi hatalomra vonatkozó szabályozások, de ezek egyre inkább háttérbe szorultak. Emírek, kánok, szultánok léptek az Iszlám szabályozása helyére és vívtak harcot a „keresztes hadjáratok” ellen. Ma is ez a hívó szó! Hiába nem ismeri el az Iszlám a szekularizált államot, de a mai formáció már régen egy szekularizált állam, amiből az Iszlám több évszázada kikopott. Nem szavakban, hanem tartalomban. Tehát szögezzük le:

Iszlám Állam sehol nem létezik, ahogy földrajzi értelemben Szentföld sem és valós értelemben Keresztény Európa sincs.

Így megmosolyogtató, amikor zsidó, keresztény és muszlim terminológiákat puffogtatva földi Sátánok csapnak össze, kőkemény emberi érdekeket képviselve. Ezt persze nem szabad látni! A tömegeket ehhez el kell vakítani. Hadd higgyék, hogy miattuk folyik ez az egész! A tisztességes az lenne, ha ezt mondanák: Gyerekek! Nekünk kell ez a befolyási övezet! Ha egy banda vagyunk, meg tudjuk csinálni! Ehhez semmi köze Istennek, Allahnak és a vallásnak! Most felejtsétek el a Bibliátokat, Koránotokat, fogjunk össze és nyúljuk le őket! Ehelyett Isten, Allah parancsát kell teljesíteni, emberi gyarló szintre lebutított formában. Ő meg, ugye előírta, hogy gyűlöljük egymást, igaz? Vagy mégsem ezt írta elő? Vitatkozunk szavakon, sorokon, egymást torkon ragadjuk emiatt, mintha ez lenne hitünk lényege! Elértük a szintet, amit velünk terveztek.

Tompul az agy, a műveltség, megyünk a tahósodás felé, a szövegértés minimális, épphogy egy kutya szintje, ami csak egy-két szótagú szavakból áll: ül! Fekszik! Tehát a zombiság ma előírás, mert így vagyunk manipulálhatók, tervezhetők és így nem látjuk a Sátánok valós harcát.

Az igazi ellenség pedig az, aki erre a harcra felhívja a figyelmet és ráébreszt arra, hogy hülyére vagy véve. Mi pedig bedőlünk mindennek és úgy gyűlöljük egymást, ahogy feletteseink, megosztóink szeretnék. Pedig csak hasonló szintre butított zombik vagyunk minden oldalon! Sakkfigurák!

Az Iszlám kommunikációnak egy új arca jelentkezik. Show elemekben bővelkedő látvány Iszlám. Zombi Iszlám. A felszínen érteti meg azt, amit ember tervez veled. Isten a mélybe hív! Ha a felszínen maradsz, Te is a Sátánok harcának eszközévé válsz.

Ne vakítson el földi megvezetés. Allah, Isten, de nevezd úgy, ahogy akarod, azt szeretné, hogy Őt lásd!

زُيِّنَ لِلنَّاسِ حُبُّ الشَّهَوَاتِ مِنَ النِّسَاء وَالْبَنِينَ وَالْقَنَاطِيرِ الْمُقَنطَرَةِ مِنَ الذَّهَبِ وَالْفِضَّةِ وَالْخَيْلِ الْمُسَوَّمَةِ وَالأَنْعَامِ وَالْحَرْثِ ذَلِكَ مَتَاعُ الْحَيَاةِ الدُّنْيَا وَاللّهُ عِندَهُ حُسْنُ الْمَآبِ ﴿١٤﴾

Megszépíttetett az embereknek szeretete az asszonyoktól származó élvezeteknek, utódoknak, halmokba halmozott aranynak, ezüstnek, billogzott lónak, jószágnak, és földnek. Ezek az Evilági élet gyönyörei, de Allah! Nála az igazi viszonzás. (Korán 3:14)

Íme, itt a következtetés: „Ne keresd a földi vágyakat és viszonzást. Keress menedéket Allahban.” Badr jól példázza Allah Erejét és Létét. Emberi számítás szerint lehetetlen lett volna a Muszlimoknak megnyerni ezt a csatát. Azonban az Ő segítségével minden lehetséges, ha a követők eltökéltek. Aki beilleszti magát Allah univerzális tervébe, akár egy mozaikszem, az győzni fog. Aki olyan tervet akar megvalósítani, ami nem illeszkedik Allah Univerzális tervébe, az elbukik.

Mihálffy Balázs

Egy tahó és egy barbár

FüHü

-

2019-10-14

0

Abban nagyjából már kezd közmegegyezés kialakulni a civilizált világban, hogy Trumpnak inkább börtönben és a történelem szégyenpadján volna helye semmint az elnöki poszton.
Elnöki győzelem ide vagy oda nem tudott kilépni a kurvapecér karakteréből, ennyit tud, plusz még a saját és családja zsebeinek tömését, aminek sajnos alárendeli egész politikai tevékenységét.

Ami még súlyosabbá teszi ezt az egyszerű képletet, az a mentális állapota. Nyilvánvaló, hogy egy tébolyult ember különösen veszélyes akkor, ha műveletben is. Ilyenek közül kerülnek ki a történelem szörnyei és követnek el olyan aljasságokat, mint pld most a korábbi szövetséges kurdok váratlan hátbatámadása. Amerikaiak ezrei helyett ontották a vérüket a kurdok, most pedig egy tahó egyszerűen a szemükbe vágja, hogy nem segítettek az amerikaiaknak a normandiai partraszállásnál.

Ismétlem: a kurdok a normandiai partraszállásnál!

Ha véletlenül valakinek esetleg nem lett volna világos idáig, hogy miért is elmebeteg az amerikai elnök akkor most megkaphatta ezzel a mondattal a bizonyítékot.
Trump persze nemcsak elmebeteg de saját és családja zsebére is dolgozik. Hosszú történet ez, évtizedeken keresztül többször omlott össze a Trump birodalom és mindig rejtélyes módon állt talpra. Utoljára valószínűleg a veje Kusher gazdag és befolyásos ortodox zsidó családjának köre mentette meg. Ők segítették a háttérből Trump elnöki kampányát is és persze a számlát is benyújtották. Mivel ugyanez az ortodox kör támogatta Netanjahut is a hatalomban maradáshoz, egy lobbikör lévén végül is ő nyújtotta be a számlát: Trumpnak oda kellett ígérni Jeruzsálemet.

Most is a pénz vezérli csak. Kivonja az amerikai katonákat Szíriából, napokig tartó összevissza hezitálásaival és kapkodásával szabad utat ad a törökök mészárlásához, szabad prédaként dobja oda kurd szövetségeseit, hogy aztán inkább Szaúd-Arábiába küldjön 3000 katonát. Abba az országban amelyikben megszokott és elkenhető dolog megöletni a másképp gondolkozókat és amelyiknek amúgy a világ egyik legerősebb és legfejlettebb hadserege van. Vagyis semmi szüksége nem volna amerikai segítségre.

Igen ám, de itt jelenik meg ismét a személyes érdek: Kusherre bízta az elnök a Szaúd-Arábiával lebonyolítandó majd 100 milliárd dollár értékű, így nyilván több milliárd dollár jutalékot hozó üzletek lebonyolítását.

Erdogán más férfi, más szerep, annyi azonban közös bennük, hogy ő is egzaltált és az ő viselkedése is kiszámíthatatlan és veszélyes.
Mivel messze meghaladja képességeit egy nagy ország vezetése a kisstílű diktátorokhoz hasonlóan ő is akarnok, görcsölő, erőszakos ember. Ha kell gátlás nélkül folytatja ősei népirtó gyakorlatát, ebben a törököt nagyok. Most is a keresztény európaiak vagy örmények irtása a kotta számára amikor is Szíria álszent, hazug indokok alapján történő megtámadásával máris több száz halottat és több száz ezer menekültet produkált 2 nap alatt

Látványos katonai akciókkal és mészárlásával akarja elterelni a figyelmet politikai hanyatlásáról,az országban bevezetett sötét diktatúráról, a zuhanó gazdasági teljesítményről.

Gondolom mennyire büszke lehet arra, hogy katonái kocsijából kiráncigált kurd politikusnőt lőttek agyon se szó se beszéd.

Németország nagyon helyesen azonnal felfüggesztette az összes katonai eszköz eladását Törökországnak, de eljött az ideje annak, hogy felfüggesszék az ország NATO tagságát is. Aztán ha nem változik akkor vágják is ki onnan!
Erdogán arcátlanul még meg is fenyegeti az EU-t, mert az elítéli a népirtást, azonban ezt a fenyegetést nem veszi senki komolyan.
Nemcsak azért mert Erdogántól megszoktuk a hasonló teátrális, sokszor komikus kirohanásokat és fenyegetőzéseket, hanem azért is mert úgy kell neki a 3 millió szíriai menekült mint egy falat kenyér. Velük fontosnak tüntetheti fel amúgy szemmel láthatóan jelentéktelen személyiségét az egész világ felé, de ami ennél is fontosabb az az, hogy igen szép pénzeket kap a gazdag arab államoktól és az EU-tól a menekültekre tekintettel.

A nagy pénzekből mert csurran – cseppen neki és a családjának is, ahogy az megy Trumpéknál is.

Ugyanakkor tűrhetetlen, hogy Erdogán bármivel is megfenyegesse az EU-t, olyan szankciókat kell kilátásba helyezni Törökországgal szemben, hogy elmenjen a kedve Erdogánnak a jövőbeli fenyegetőzésektől. Ilyen szankciókat nem nehéz összeállítani, Törökország nem túl nagy gazdasági hatalom és ráadásul döntő mértékben az EU-tól függ a gazdasága.
Nehéz jó ötlettel előállni, hogy mit is lehet kezdeni az ilyenen figurákkal. Egy azonban biztos, valamit kell tenni ellenük.
Első lépésként talán csökkenteni sőt megszüntetni kellene a kölcsönös látogatásokat, de ha tovább romlik a helyzet végül is magától az EU-tól is távol lehet tartani mind Erdogánt mind Trumpot.

Várni nagyon nincsen mire, megtanultuk a történelemből, hogy ha nem vágjuk le azonnal a szörnyek fejét akkor azok elszabadulva mérhetetlen pusztításokat és szenvedéseket okozhatnak az egész a világnak.

Pősze Lajos

Titkosszolgálati provokáció volt 2015-ben Röszkén?

Kenderessy Milán

-

2019-10-13

0

Titkosszolgálati provokáció volt 2015-ben Röszkén?

Egy magát leszerelt rendőrnek nevező blogíró a TEK előre eltervezett provokációjának írja le a röszkei határon 2015. szeptemberében lezajlott eseménysort és az ezt megelőző történteket a Keleti pályaudvartól a határig. Minden kommentár nélkül.

Röszkei ostrom és titkosszolgálati manipuláció címmel írta meg – állítása szerint – saját helyszíni élményeit egy – mint írja – volt rendőr a röszkei határon történ áttörésről. A magyar oldalra átdobott kisgyerekről és a többiről, ami annak idején eluralta a nyilvánosságot.

A szerző nem kevesebbet állít, mint hogy a TEK előre eltervezte az akciót, tagjai provokátorként bujtogatták a menekülteket. (A Budapest Beacon már akkor firtatta a TEK felelősségét, a Mérce – akkor még Kettős mérce – pedig két év elteltével vette sorra az események visszásságait, a magyarázat nélküli epizódokat.) A blogger sorra veszi a Keleti pályaudvari eseményeket és néhány akkoriban ismert eseményt – más megvilágításba helyezve. Mi nem foglalunk állást az alább következőkről.

Néhány apróság, amit elsőre biztosan nem hiszel el és a legtöbben talán tizedik olvasatra sem…

Bevezetőben csak annyit, hogy kiugrott egyenruhás vagyok, már évek óta külföldön élek boldogan, a családommal, teljesen más munkát végezve. Gyerekkori álmomat dobtam félre, amikor szembesültem azzal, hogy közeli kollégáim, akikre felnéztem és akikkel együtt vezényeltek a határra hogyan kivetkőztek magukból és hogyan kegyetlenkedtek a menekültekkel. De ez a történet nem erről szól. Most, hogy a választások előtt megint megindultak a migránsok Magyarország felé a propagandasajtóban, így szeretnék elmondani néhány dolgot.

A 2015. szeptember 16-i esemény Röszkei Ostrom néven bevonult a magyar történelembe, a TV-nézők a mai napig úgy tudják, hogy brutális menekültek megostromolták a magyar határt és erről képeket is láttak.

De hogy mi történt valójában, azt soha nem fogják megtudni.

Viszont ehhez nyújtok egy kis muníciót azoknak, akik szeretnék használni az agyukat és megpróbálnak elgondolkodni a történteken. Igyekszem csak a lényegre szorítkozni.

Az ostrom napja fontos, még egyszer: 2015. szeptember 16. Előző napon lépett életbe az a törvény, ami alapján a műszaki határzár átlépése, vagy megrongálása bűncselekménynek minősült. Ekkor csupán néhány száz migráns tartózkodott szerb területen, de este felgyorsult az áramlásuk Röszke felé, sokan csapot-papot elhagyva igyekeztek Röszke felé, ugyanis azt a hírt kapták, hogy szeptember 16-án délben a magyarok kinyitják a kaput és bejöhetnek az országba.

Szeptember 15-én a kora esti órákban egy karaván érkezett a szegedi Novotel hotelhez, a város egyik legelegánsabb négycsillagos szállodájához. A TEK cspatai érkeztek, akik komótosan, cigarettázva, viccelődve pakolták ki a málhájukat. Több emeletet is elfoglaltak a szállodában, egymás melletti szobákat kaptak, a szállást ugyanis jóval korábban lefoglalták a részükre.

De vajon ki lehetett olyan előrelátó, hogy hetekkel korábban lefoglalta a szállást pont a zavargás ideje előtt és előre látta azt is, meddig kell maradniuk a TEK-eseknek?

Aki nem vágta rá azonnal, hogy a titkosszolgálat, az véssen be egy fekete pontot magának. De hogyan lehettek ilyen jól értesültek? Nos, nekik nem azt kellett kitalálniuk, hogy mikor rohamoznak a migránsok, hanem azt kellett megtervezniük, hogy mikor rohamozzanak. Mármint a migránsok. És ezt meg is tették.

2015. szeptember 16-án a TEK emberei 8.30-körül kezdtek szállingózni a NOVO étterembe, svédasztalos reggelire, ami valahogy nem adatott meg a határon szolgáló rendőröknek, tiszteknek. Kötetlen beszélgetés, nyugodt tempójú eszegetés zajlott, semmi zavargás előtti hangulat. 9:45-kor öt titkosszolga hagyta el a szállodát laza felszerelésben, farmerben, pólóban, hastáskával és elsétáltak az egyik sugárút felé. Az egyik kopasz, dús, fekete szakállal, simán elmehetett volna migránsnak. Az ötöket nem sokkal később felvette egy szerb rendszámú kisbusz.

Az ő feladatuk volt előkészíteni a terepet a TEK dél előtti érkezésére, hogy ne tűnjön úgy, hogy feleslegesen vonul fel a Fekete Sereg.

A szerb rendőrök erre már eltűntek, mutatóba hagytak hátra egy-két inges, fegyvertelen rendőrt. De Szerbiának nem is volt érdeke visszatartani a migránsokat.

Az időközben összepiszkolódott ruhájú és arcú „Ötök” közben szerb területen több száz méterre bementek a migránsok sátrai közé, majd arabul és oroszul izgatottan elmondták a „testvéreknek”, hogy a magyarok megnyitják a kerítést, akik ott lesznek, azokat beengedik. Az elgyötört menekülteknek ez hatalmas erőt adott, köszönték a fontos információt, amit azonnal adtak is tovább telefonon a társaiknak. A hír villámgyorsan terjedt és a migránsok sátraikat hátrahagyva igyekeztek a megjelölt helyhez, hogy biztosan átjussanak. És ez a hely véletlenül pont az a hely, ahol időközben felsorakozott a TEK…

Az „Ötök” egyikének egy feladata volt, figyelni, hogy ne legyen kamera a közelben, a dezinformációt négyen terjesztették. Ők azonban nem szerepelhettek egyetlen fotón, videón sem. A biztonság kedvéért végig ügyeltek arra, hogy az átkelőnek háttal álljanak, hiába voltak messze, így teleobjektívvel fotózva is egyek voltak a migránsok közül. A figyelő fején kendő, szemén napszemüveg volt, őt nem lehetett volna felismerni, közeli fotóról sem.

Az „Ötök” még az ostrom előtt eltűntek, visszatértek Magyarországra, egy furgonban átöltöztek és beálltak a kerítésnél gyülekező nézők mellé, viszonylag közel a sajtóhoz, a kamerák ugyanis nem a közvetlen közeli embereket mutatják, hanem a távolabbi eseményeket.

Az ostrom a terv szerint alakult, valójában megvezetett emberek indultak meg a kapu felé, egyáltalán nem ártó szándékkal,

majd a nyomás egyre fokozódott hátulról, mielőtt a TEK vízágyút vetett be.

A Röszkei Ostrom egyáltalán nem volt olyan brutális, mint amilyennek beállították, de ha a néző a fotelből fél tucat kődobáló embert lát közelről, akiknek az arcát kendő takarja, közben elhangzik az Allahu Akbar!, akkor képes az agya még több ezer embert odaképzelni a hátuk mögé. A TEK-nek nem volt nehezebb dolga, mint ha focihuligánokat kellett volna megállítaniuk. Sőt.

Az „Ötök” közben a nézelődők között kommentálták az eseményeket. „Odanézz! Látod??? Átdobta a gyerekét a kerítésen! A marha! Ezt nem hiszem el!” – ebből ugyan semmi nem volt igaz, de a mellettük állók már adták is tovább, hogy a migránsok áthajigálják a gyerekeiket a kerítésen. A valóságban valóban voltak olyanok, akik a gyerekeiket tartották, de nem azért, hogy pajzsként tartsák őket előre és főleg nem dobálták, hanem azzal a céllal mutatták meg, hogy bizonyítsák, ők gyerekkel vannak, engedjék át őket.

Az „ostrom” néhány óráig tartott, a végére a szerb rendőrök is előbújtak rejtekükből, a TEK pedig már a szegedi Novotel éttermében költhette el a vacsoráját és a következő napon távoztak is.

De vajon nem tartottak attól, hogy újabb, a korábbinál hevesebb ostrom következik? Nos, ha te szervezed a támadást, akkor nyugodt lehetsz az időpontok tekintetében, nem kell ott várakoznod tétlenül a kapunál, hátha lesz újabb támadás, pontosan tudták, hogy nem lesz.

A magyarok emlékezetébe azonban sikerült bevésni a Röszkei Ostromot, az első pipa megvolt.

A propaganda csúcsra járatódott, a magyarokba ültetett félelemaknák aktiválódtak. Migráns = TERRORISTA! Ezt nagyon sokan elhitték.

Érdekes módon azonban az emberek még mindig nem gondoltak bele abba, hogy ha a fenti egyenlet igaz, akkor a magyar kormány és a rendőrség miért kényszerített több ezer „terroristát” arra, hogy letáborozzon a Keleti Pályaudvaron egy hónappal korábban és miért tartották ott őket, Budapest belvárosában? Erre vajon tud valaki értelmes választ adni? A kormánynak számos helyszínen lett volna lehetősége, lakott területeken kívül elhelyezni a menekülteket, de ők ragaszkodtak a belvároshoz. Ez sem volt véletlen és már itt szerepe lett volna az „Ötöknek”, de olyasmivel találkoztak, amire a magyar titkosszolgálat nem volt felkészülve.

Amikor már kellő számú menekült táborozott a Keleti Pályaudvar aluljárójában és már több napja tartották őket bizonytalanságban, akkor kezdődött az akció. Az Ötök

gyerekes anyákba kötöttek bele, mondvacsinált indokkal, lökdösték, leköpték őket és közelről belefényképeztek az arcukba, tudván, hogy a férfiak nem hagyják megtorlatlanul az ilyen eseteket.

De mielőtt a helyzet elfajulhatott volna magyar önkéntesek léptek közbe és felelősségre vonták a kötekedőket, illetve fényképeket készítettek róluk. Ez a titkosszolgáknak olyan, mint a vámpírnak a fokhagymával ékesített kereszt, így inkább visszavonulót fújtak.

Néhány kezdetleges próbálkozás volt még televízióstáboktól is, akik provokálták a menekülteket, de nem igazán jártak sikerrel. Így olyasmiket adtak el brutális támadásként, ahol a családfő mérgesen kikéri magának arabul, hogy a feleségét videózták közelről. A háttérhangnak meg olyan izgatott morajlást vágtak be, amiben jól hallható volt az Allahu Akbar. Az nem számított, hogy a háttérhangot nem ott vették fel.

A rendőrök rendszeresen ellenőrizték a menekülteknek segítő önkénteseket, ezek az adatok pedig valahogyan a propagandasajtónál kötöttek ki, néhány kiegészítő információval arról, ki volt már büntetve és miért, aztán ezek alapján, vagy hozzáköltött sztorikkal jó kis lejárató cikkek születtek az önkéntesekről.

A cél az volt, hogy minél kevesebben vállalják a segítéssel járó tortúrát. A leghatásosabbnak azok a cikkek bizonyultak, ahol a segítőkről azt állították, hogy maguknak harácsolják a pénzt.

Ezt nem volt nehéz megírniuk a propagandistáknak, hiszen csak saját élettapasztalatukat kellett betűkbe önteni, de azoknak, akik tényleg segítettek ezzel rengeteget ártottak.

Remek tervnek ígérkezett a román szurkolók bevonatoztatása a Keletibe, akik majd összecsapnak a fogadásukra érkező ultrákkal, a migránsok meg majd két tűz közé szorulva belekeverednek a konfliktusba (természetesen az „Ötökhöz” hasonló provokátorok hathatós segítségével), de ezt is le kellett fújni, mert a sajtó előre cikkezett a lehetőségről, a rendőrség pedig tökön lőtte volna magát, ha úgy tűnik, hogy nekik ez nem jutott eszükbe. Így a titkosszolgálatnak le kellett nyelni, hogy a rendőri vezetők érvei nyertek.

Az aljas húzásokból azonban továbbra sem volt hiány, de ezt megtehették, mert a közvélemény-kutatások szerint a magyarok többsége minden módszert megengedhetőnek talált a migránsokkal szemben. És a minden módszert szó szerint kell érteni. Sokan, ha tehették volna gondolkodás nélkül fejbelövik a gyerekeket és öreg menekülteket is, hiszen terroristák és egy céljuk van, megerőszakolni a magyar nőket és elvenni a munkájukat. (Pedig magyarul figyelmeztették őket, hogy nem tehetik, ugye emlékszünk még a sok milliárd forintos plakátkampányra, ami kizárólag a magyarok megvezetését és félelmének táplálását szolgálta?)

A magyar kormány kéjjel fosztotta meg a migránsokat pénzük nagy részétől, amikor elterjesztették köztük, hogy mikor indulnak a vonatok Németországba.

A pénztárakban közölték, hogy már csak első osztályra vannak jegyek és ezeket úgy adták ki a pénztárosok, hogy ők már tudták, a rendőrök nem fogják felengedni a menekülteket a vonatokra. A pénzt pedig soha nem fizették vissza, az a MÁV júdáspénze lett.

Talán sokan emlékeznek még azokra a képsorokra is, amiben megmutatta a magyar propagandasajtó, micsoda állatok ezek a migránsok, mert „összeszarták”, mocskolták a segítségükre küldött buszokat. Nos, csak egy kis kiegészítés. A buszokra gyakran annyi embert zsúfoltak, hogy állóhely sem maradt, majd rendőri kísérettel vitték el őket a menekülttáborokig, vagy vasútállomásig. Egy 60 kilométeres út akár 8-10 (!) órát is tartott a melegben, a migránsokat pedig a félreállt buszokból nem engedték leszállni. A végeredmény viszont jól mutatott a tévében, el lehetett mondani fintorogva, mennyire civilizálatlan barmok „ezek”. Tessék megcsinálni ugyanezt mondjuk 80 fradistával egy 60 személyes buszon és hasonlítsuk össze a végeredményt. Vajon ők kulturáltabbak lennének?

A migránsokról egyébként elképesztő történetek születtek.

Volt, hogy állítólag tízen letaroltak több hektár salátát, a gazda sírva mesélte, hogy az élete munkája ment tönkre, miközben mutattak a földön szétszórt salátaleveleket, amivel csak az volt a baj, hogy ha órákkal, vagy egy nappal korábban történt a dúlás, akkor azoknak a leszaggatott leveleknek nem szabadott volna üdezöldnek lenniük, de egy fővárosi riportertől nem várható el ilyen mértékű mezőgazdasági ismeret. Valamiért a letarolt földet sem mutatták meg.

Vagy ott volt a szentgotthárdi ablaktörés, ahol a migránsok nézés útján próbálták megerőszakolni a tornacsarnokban edző lányokat, akik a nézéstől nagyon megijedtek és lelki sérülést szenvedtek. Egyikőjüknek még a bokája is kificamodott menekülés közben! A valóságban a rendőrségi udvarra terelt menekültek unalmukban az ablakon keresztül nézték az edzést, ahogyan azt magyarok is megteszik és azt senki nem nevezi nemi erőszakolásnak. De itt kitört egy ablak is, ami kb. 30 centi magasságban volt a talajtól, na ez a kettő már elég bizonyíték volt, hogy ezek az emberek erőszakolni akartak.

Még tüntetést is szerveztek oda politikai erők, amiről természetesen beszámolt a sajtó, a helyiek viszont nem igazán nyilatkoztak felháborítót a tévéknek, mert maximum annyi bajuk volt a menekültekkel, hogy a bicikliúton is sétáltak. Viszont a kisvárosban soha nem látott biztonság köszöntött be. A cirkáló rendőrök és katonák miatt egyetlen helyi rosszfiú sem mert betörni, vagy garázdálkodni.

A saját körülményeimről most nem számolok be, de mi nem TEK-es szintű ellátást kaptunk a határon. Az ellenzéki sajtóban megjelent képek a tákolmányokról, sátrakról szélfogókról, eleinte moslékszerű ételekről valósak voltak, azokat bajtársaim készítették és osztották meg családtagjaikkal, haverokkal. Az áldatlan állapotokért cserébe elnézőbbek voltak a tisztek az alkoholfogyasztással, cigarettával kapcsolatban, de

ahogy múltak a hetek, sokakból előtört az állat és az évek alatt felgyűlt frusztrációt a menekülteken vezették le.

Én ettől sokalltam be és otthagytam az állományt, ami életem második legjobb döntése volt.

Nem érdekel, ha a nagyon nagy többség azt mondja, hogy ez csak mese és kitaláció. Legyen nekik igazuk. Viszont vannak, akik pontosabban tudják, hogy mi az igazság és ők már csak hivatalból is cáfolni fognak, különböző neveken, amik nem valós személyeket takarnak. De a popszakma már csak ilyen.

Az sem érdekel senkit Magyarországon, hogyan szereztek vagyonokat, miből építettek családi házakat azok, akik a határtól fuvarozták Ausztriáig a menekülteket. Ők „véletlenül” elkerülték az ellenőrzést és nem állíthatom, hogy ezért tettek is anyagi áldozatot. Néhány embercsempész bíróság elé állt, nagyon komoly büntetést kaptak, jellemzően 200 ezer forintot kellett befizetniük az államnak, meg egy kis ejnye-bejnye papíron. Eközben egyetlen migráns elcipelése az osztrák zöldhatárig akár 1000 euro, akkori árfolyamon közel 280 ezer forint hasznot hozott a csempészeknek, egy kisbuszban pedig akár 8-9, vagy több menekült is ült. Ezért mentek megállás nélkül ezek a járművek.

Jó lenne, ha ez az egész csak egy lázálom lenne, de sajnos nem az.

Csak ne felejtsétek, bárki kerülhet olyan helyzetbe, mint a menekültek, ha a hatalomnak megtetszik az egzisztenciájuk. Onnan lentről viszont már hiába kiabálnak, a kutyát nem érdekli majd, mert mindenki félti a saját kis életét, egzisztenciáját, amíg rá nem kerül a sor. De a gerinceteket ne adjátok, nem kell lemenni kutyába, mindig van más megoldás!

Ennek a bejegyzésnek nem lesz folytatása. Nem ígérek neveket, beosztásokat, nem közlök kompromittáló képeket. Csak azt szeretném, ha belegondolnátok, hogy amit láttok, amit elétek tesznek, az nem feltétlenül a teljes igazság. És készüljetek, a kurdok török bombázása újabb menekülthullámot indíthat el. Csak ne dőljetek be a propagandának, ők nem divat-menekültek és nem terroristák, hanem emberek, akiknek veszélyben az élete a hazájukban. A kurdok küzdöttek a legkeményebben az ISIS terroristái ellen. Rengeteg férfi és nő adta az életét értünk is. Cserébe a magyar kormány blokkolta a törökök figyelmeztetését, akik aztán meg is támadták a kurdokat. Így keveredik bele hazánk szándékosan a nemzetközi konfliktusba, természetesen a farok rossz oldalán. De szerencsére kiderült, hogy Szijjártó Péter külügyminisztert fél évre fél milliárd (500 millió) forintért védi a TEK… Talán nem tiszta a lelkiismerete?

Bűn és bűnhődés

FüHü

-

2019-10-07

0

De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, hogy bukás lesz a vége? A magyarázat legalább olyan kézenfekvő, mint amilyen embertelen. Azért, mert látványos módon tovább akarta vívni harcát Brüsszellel, s kellett neki egy újabb cirkusz, hogy bizonyítsa: nem adja fel küzdelem nélkül, s ha valahogy mégsem jönne össze a konfliktus, akkor maga teremt okot, hogy azt senki se kerülhesse el.

Orbán Viktor tudta, hogy Trócsányi László az egyik leggyengébb jelölt, akit a biztosi pozícióra jelölhet; bukása egy pillanatra sem lehetett kétséges. Sokan felhívták rá a figyelmet, hogy a volt igazságügyminiszter ₋ és perszer Orbán ₋ nevéhez olyan vállalhatatlan dolgok fűződnek, mint:

az illiberális rendszert megalapozó számos törvény megalkotása;
a hajléktalanok és a menekültek, illetve a nekik segélyt nyújtók kriminalilázása;
a moszkvai érdekekhez igazodó, Európával szembemenő Paks II. szerződés kidolgozása;
menedékjog a bűnözőként körözött macedón Nikola Gruevskinek;
két orosz fegyvercsempész átjátszása Moszkva kezére.

Ezek sorában nyilvánvalóan csak alig valamivel több, mint jelentéktelen ráadás volt ügyvédi irodájának gyanús ügyletei. Pusztán morális szempontból nézve természetesen ezek is vállalhatatlanok, különösen nyugati szemmel nézve, de valódi politikai súlya a felsoroltaknak volt. És csöndben, az ügyvédi irodának juttatott fideszes előjogok emlegetése mellett mindenki tudta Trócsányi meghallgatása előtt és után, hogy az orosz-Fidesz kapcsolatnak van igazán jelentősége. Méghozzá elsősorban az Európai Unió biztonsága szempontjából.

Van némi igazság abban, hogy Trócsányi bizonyos értelemben áldozat. Orbán személyes áldozata. Különösen világosan látszik ez abból, ahogy a román biztosjelölttel állították egy pellengérre. Ezt a Fideszen kívül persze mindenki elfogadta, mert Orbánt és a magyar kormányt akarták büntetni ₋ mindazonáltal volt ebben az egészben egy szemernyi rossz érzés. Trócsányit ugyanis mindenki olyan művelt úriembernek tekintette, aki számtalan ok ₋ feltehetően jellemgyengeség, az autonómiaigény teljes hiánya miatt is ₋ rossz társaságba keveredett és készségesen vált Orbán bábjává.

Miközben felmosták vele Brüsszel összes padlóját, sokan érzékeltették ₋ főként a Néppártban ₋, hogy a meghurcoltatás nem neki, hanem Orbánnak és a Fidesznek szól.

Nem így a román jelölt, akit személyesen sem igen kedveltek ₋ méghozzá igen széles körben. Ott is pártját, a román szocialistákat akarták büntetni, de a nevéhez fűződő korrupciós ügyek ₋ beleértve a minisztersége alatt lezajlott képtelen, mégis valós visszaéléseket ₋ teljességgel védhetetlenné tették. Nagyobb arányban bukott el a jogi bizottság meghallgatásán, mint Trócsányi, pedig nála biztonsági szempontok egyáltalán nem merültek fel.

De miért tette ki ennek a kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, hogy bukás lesz a vége? A magyarázat legalább olyan kézenfekvő, mint amilyen embertelen. Azért, mert látványos módon tovább akarta vívni harcát Brüsszellel, s kellett neki egy újabb cirkusz, hogy bizonyítsa: nem adja fel küzdelem nélkül, s ha valahogy mégsem jönne össze a konfliktus, akkor maga teremt okot, hogy azt senki se kerülhesse el.

Hogy erre ráment nem csak egy ember, hanem a teljes fideszes parlamenti csoport reputációja ₋ ha mára maradt volna abból még egyáltalán valami ₋, hogy Trócsányin kívül minden egyes fideszesben nem csak tisztességtelen anyagi ügyletek szereplőjét látják, sőt „orosz ügynököt”, ez a jelek szerint nem volt Orbán számára szempont.

Van még öt év, amit Trócsányi Brüsszelben tölthet. Öt év egy olyan közegben, mely nem csak megvádolta, de bűnösnek is találta. Nem lesz egyszerű együtt élnie ezzel az örökséggel.

Ara-Kovács Attila

Nyári emlék

Stephen Elekes

-

2019-09-13

0

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés mára már csak valóban emlékezés lesz. Egy kor, fiatalságunk emléke. Isten Veled Laci! Nem feledünk! (ahogy azt a kort sem)

R. Laci 60. születésnapjára

Az Ifipark akkori vezetője, főrendezője egy Rajnák nevű pali volt, akit a (kékinges) „ifjú-gárdisták” vettek körül. Csak nyakkendőben volt szabad bemenni, … 40 fokos melegben is! A farmernadrág (jeans) tilos volt, aki abban jött, eleve nem engedték be. Az aquincum-i nyári gyakorlaton francia diákok is részt vettek. Búcsúzóul, amolyan záróbuliként – egyetemi (KISZ) közreműködéssel – a gyakorlat résztvevői elmentek az Ifiparkba. Már ott gubanc volt, hogy a francia diákok nyakkendő nélkül és farmerban jelentek meg, jöttek a bulira. Rajnák már akkor akadékoskodott, de hát nem tehetett semmit, be kellett engedni a „rendbontókat”. Az „ifjúgárdisták”-at valszeg nem értesítették. A piát pultnál árulták, és úgy vittük az asztalokhoz. A zenekar (és a műsor – azt hiszem, Hofi volt, mert ő is ott kezdett….) a szünetben kordonnal volt elkerítve. Az egyik francia srác – nem tudva mi a szabály – sörrel a kezében átlépett a kordonon, hogy minél előbb az asztalhoz érjen. Az egyik gárdista rászólt. A szerencsétlen farmernadrágos nem értette, és folytatta útját az asztala irányába. Mire elkezdték püfölni. Laci azonnal a francia srác segítségére sietett. Erre elszabadult a pokol. Repültek a székek, borultak az asztalok, aki tehette elmenekült, ill. a székek, asztalok mögé bújt. Majd megjelent a rendőrség és a „rendbontókat” elvitték. Az esetről – ha jól emlékszem – Zsuzsa értesítette Júlia nénit. Mire Laci beért a rendőrségre, ott már azzal fogadták: miért kellett az édesanyját ebbe bevonni? (ezt Lacitól tudom, aki mondta, hogy a fogdában elvették tőle az övét és a cipőfűzőjét – azt élte át, ami valamikor az édesapjával történt). A tárgyalásra – hónapok múltán -begipszelt kezű, karú, sántító „tanúk” jelentek meg, akik váltig állították, hogy Laci és évfolyamtársai bántalmazták őket. Például a többdioptriás szemüveget viselő „Janó”, akinek az első percben leverték a szemüvegét, mire egy (vas)széket próbált maga elé tartani, hogy kivédje az ütéseket. A vád (és a „tanúk”) szerint „Janó” támadt vasszékkel a „rendfenntartókra”. Erre mondta Laci: ugyanazokat az abszolút ávós módszereket alkalmazták Rajnákék, mint, amit az apja ellen is tettek.

Boldog szülinapot!

Tisztelt volt betegeim, barátok, ismerősök!

FüHü

-

2019-08-29

0

Tisztelt volt betegeim, barátok, ismerősök!

2019. szeptemberétől elhagyom a Zala Megyei Szent Rafael kórház Szívsebészeti Osztályát. Ennek okairól, miértjeiről az itt mellékelt általam írt felmondó levélből tájékozódhatnak! Mély tisztelettel: med habil dr Alotti Nasri PHD

Tisztelt Főigazgató Asszony!

Nemsokára, augusztus elsején lesz 25 éve, hogy Papp Lajos professzor úr vezetésével tizenegyen áttelepedtünk Budapestről Zalaegerszegre, egy nemes cél megvalósításáért. 1994-ben egy reménytelennek tűnő álom megvalósult, s Zalaegerszegen a szívsebészeti ellátás igaz történetté, legendává vált sok ismert és ismeretlen ember tisztességes erőfeszítésének, munkájának köszönhetően. Nem volt egyszerű ez a történet, azonban tagadhatatlan, hogy a maga nemében egy igen erős inspiráló erőt adott a helyi és a környékbeli egészségügyi ellátásnak.

Ma már ez a történet ismét beigazolja, hogy a kivételesnek számító események varázsa nem csak megtörténésükben, de leginkább megtartásukban rejlik. Hosszú ideje Ön is tanúja kórházunk szívsebészeti osztályát folyamatosan érő, egyre fokozódó belső feszültségeket okozó személyi és tárgyi hiányosságoknak. Ezekről a hiányosságról hivatalosan Önt mindig tájékoztattam. A zökkenőmentes, beteg- centrikus és folyamatos ellátás biztosításáért a betegek és a kórház érdekeit szem előtt tartva, fegyelmezetten és önzetlenül tanúbizonyságot tettem együttműködésemről.

Annak ellenére, hogy Ön iránt kellő tiszteletet, munkájához megfelelő megértést és támogatást mindig biztosítottam, az utóbbi hónapokban egyre jobban azt tapasztalom, hogy egy válaszfal, egy bizalmi válság van kettőnk között, melynek konkrét okát az Ön részéről egyelőre nem tudom.

Az elmúlt 25 év során a szívsebészeti osztályt sok külső és belső feszültség érte. Ezeket tudtam kezelni, és mindig helytálltam. Azonban be kell vallanom, hogy bizalommentes légkörben már képtelen vagyok ugyanazt csinálni.

Számomra érthetetlen volt, hogy Ön passzív hozzáállást tanúsított Dr. Vígh András főorvos múlt havi távozásának ügyében, annak ellenére, hogy konzultációink során világossá vált, hogy komoly működésbeli zavarok fognak jelentkezni az osztályon, főleg az orvosi ügyeletek terén. De még érthetetlenebb volt számomra az ismételt passzív hozzáállása, amikor orvos igazgató úron keresztül tudomást szerzett az én szóban bejelentett távozásom szándékának közvetlen okáról, melyet most írásban röviden
közlök.

Júniusi szabadságom ideje alatt közreműködésemmel a szívsebészeti osztályra egy sürgős szívműtétet igénylő beteg felvételt nyert. Indokolatlan egy hét tartózkodás után, műtétre várva a beteg meghalt.

Ez a történet nekem komoly lelki válságot okozott, miután az esetről munkatársaimtól nem kaptam meggyőző érvekkel támogatott kielégítő választ, mellesleg érthetetlen volt számomra, hogy szóbeli közlésem ellenére Ön és orvos igazgató úr az ügyet semlegesen kezelték. Elvártam volna legalább egy belső vizsgálatot az ügyben.

A történtek után két komoly gondolat gyötört. Vajon jobb lett volna, ha csöndben
maradok, s nem csinálok ebből ügyet, mondván úgy is tele van az egészségügy hasonló
esetekkel, legfeljebb ha a beteg hozzátartozói beperelik a kórházat, a bíróságon majd
kitalálok egy kegyes hazugságot. Vagy kockára téve a szakmai egzisztenciámat, családom
biztonságát félre állok, mert tovább nem tudok ebben a feszült, bizalommentes
légkörben dolgozni. Az utóbbit választottam.

Így, a fentieket figyelembe véve, 2019. szeptember 4-től közalkalmazotti jogviszonyom
közös megegyezéssel történő megszüntetését kezdeményezem.

Tisztelt Főigazgató Asszony!

1984-ben letett orvosi eskümhöz hű maradtam. A beteg embert alázattal, s
tisztességesen szolgáltam. Munkámat maximális önelvárásokkal, szorgalmasan és
komolyan végeztem. Zalaegerszegre történt jövetelemkor az én tőkém az emberekbe
vetett hitem és az emberek iránt tanúsított igazságérzetem volt. Igazságérzetem máig
megmaradt, azonban az események óta az emberekbe vetett hitemet folyton
megkérdőjelezem. Szenvedek miatta.
Nagyon sajnálom, hogy a rólam alkotott véleménye nem a fegyelmezett magatartásomon és a szívsebészeti osztály magas eredményeinek objektív adatain alapszik. A híresztelések ellenére ismét tájékoztatom, hogy augusztusi szabadságom idejét új munkahely keresésére fogom fordítani.

Tisztelettel

Zalaegerszeg, 2019. 07.19 Med habil. Dr. Alotti Nasri

Osztályvezető főorvos, egyetemi docens

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Stephen Elekes

-

2019-08-26

0

Többen megkerestek, hogy „első kézből” tudják meg mi a helyzet a hazai sajtóban felröppent hírrel: újraindítják a SZER magyar nyelvű adását. Őszintén, mint nyugdíjas, én is csak a médiában megjelenő hírekből értesülök, azt is fenntartással fogadom, mert az utóbbi két hír (2019. június 12. és 2019. augusztus 18.) kizárólag a Népszavában jelent meg.

Mindkettő sejtelmesen, de konkrétumok nélkül céloz a SZER magyar adásának újraindítására. Mondhatnám, minden alap nélkül. Ráadásul a nyilatkozók, mind demokrata pártiak és a washingtoni Johns Hopkins Egyetem tanárai (pl. Charles Gati vagy Simonyi András). Ez csak azért érdekes, mert az USA-ban Trump elnök hivatalba lépése (mi több, megválasztása) óta borzasztó erős a demokrata párti nyomás. Nem tudják elfogadni, hogy Hillary Clinton elveszítette a választást, ráadásul egy olyan jelölttel szemben, akinek nincs politikai, diplomácia és közigazgatási gyakorlata, háttere. Emlékeztetőül, az amerikai elnökök (többsége) szövetségi állami kormányzóként szereztek jelentős gyakorlatot, mielőtt az ország irányításának legmagasabb pozíciójába kerültek. Ennek hiányát szinte naponta tapasztaljuk Trump elnöknél, amit rendesen ki is használ (és felnagyít) az ellenzék, azaz a demokrata párt. (no meg annak szócsöve a CNN és a New York Times). Az amerikai belpolitika persze kihatással van a világra. Főleg olyan országra, mint Magyarország, ahol fogalmuk sincs az embereknek mi zajlik a tengerentúlon. Ami eljut, az is a demokrata párton keresztül. Vajon az átlagmagyarok közül hányan tudják fejből, kapásból, hogy milyen párti volt valamelyik előző amerikai elnök. Például Truman vagy Eisenhower, esetlen Johnson vagy Ford?

Talán, még ennél is elszomorítóbb, hogy a SZER-t, mint olyat sem ismerik.

Ez a hidegháború elején egy amerikai „ellen-adó”-nak indult. A szovjetrendszerű állami tömegtájékoztatás (propaganda) ellensúlyozása volt a cél. A legnagyobb különbség a többi idegen nyelven sugárzó külföldi adóval szemben (pl. BBC, Amerikai Hangja, Deutsche Welle, stb.), hogy szinte egész nap adott műsort, és a célország (szovjet típusú) belpolitikájának fonákságaira helyezte a hangsúlyt.

Ellentétben a többi nyugati adóval, mely naponta egy – maximum két órát sugárzott a célország nyelvén, amiben a nemzetközi, világhíreken kívül elsősorban az adót üzemeltető ország életét mutatták be. Ezért az ott dolgozókkal szemben a pártállam is „elnézőbb” volt, időnként megengedték, hogy az ország földjére lépjenek, családtagjaikat meglátogassák. Ezzel szemben a SZER munkatársait ellenségnek tekintették a keleti blokk országaiban. Hazalátogatásról szó sem lehetett, hiszen azért dolgoztunk, hogy megszűnjön a proletárdiktatúra, azaz (hazai értelemben) valóban rendszerellenes tevékenységet folytattunk.

Amiről nem sok szó esik. A republikánus Bush elnök 1992 nyarán (mandátuma lejárta előtt) sajtóján keresztül figyelmeztetett, hogy a Varsó Szerződés felé közvetített rádióadásokat nem szabad megszüntetni, (még legalább 10 évig), mert a „kommunizmus” nem szűnik meg egyik napról a másikra. Ennek ellenére a demokrata Clinton elnök első tevékenysége közé tartozott a SZER (RFE) adásainak beszüntetése, mondván „kitört a szabadság”, az adásokra nincs többé szükség, amit költségvetési takarékossággal támasztott alá.

Ami a magyar adást illeti. A magyar osztályon belül is nagy volt a dilemma: „menjünk vagy maradjunk”. Az osztály két pártra szakadt, az idősebbek, tapasztaltabbak a Magyarországra költözés ellen voltak. Szerintük nagyon „felhígul” a minőség, ha hazai munkatársak kerülnek a „gépezetbe”, azaz megszűnik az amerikai „policy”, az irányvonal. Hamarosan meg is történt. Pl.

az első szabadválasztás helyszíni közvetítésekor a debreceni tudósító így jelentkezett be: „az SZDSZ „sajnos” elveszítette a helyi választást”. A Rádió addigi hitele pillanatok alatt odalett.

A szerkesztőség másik tábora viszont a hazamenetel mellett kardoskodott. Végül, semmi sem lett belőle, hiszen a hazai média (Rádió) nem vette át a müncheni munkatársakat. Sőt, maga Antall József is a Rádió ellen volt. Egy bizalmas megbeszélésen kijelentette, hogy kormányának nincs szüksége egy kritikus adóra, ahogy azt az elmúlt években tapasztalta. Kapóra jött a frekvencia-moratórium, mely egy időre az egész magyar rádiózást megbénította. Arról még ma is tanakodnak (a volt kollégák), hogy ha a Rádió (SZER) Magyarországra költözik, ki fogja annak működését finanszírozni? Mennyire lehet (és szabad) az amerikai előírásokat betartani? Ezek a kérdések ma is érvényben vannak! Erről egyáltalán nem szól a fáma.

Ha lenne SZER, azt ki fogja működtetni és finanszírozni?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár adás? Ismereteim szerint az újraindításban jelentős szerepe volt a helyi civil szervezeteknek (NGO), akik a korrupció elleni harcra hivatkozva győzték meg a szófiai és bukaresti kormányt, hogy egyezzenek bele az újraindításba. Az sem elhanyagolandó, hogy mindkét adást helyben, azaz a bukaresti és szófiai stúdiókban állítják elő, nem pedig külföldön, mint azt 1993-ig Münchenből tették. A SZER-nek (RFE/RL) Prágában és Washingtonban van „központja”, de a műsorok a helyszínen készülnek. Nincs információm, hogy milyen szerződés alapján működik a román és bolgár osztály. Sőt, arról sincs, hogy mennyire sikeres az adás.

Mintha ezekről még csak beszélni sem lehetne Magyarországon. Legalábbis nem látom ennek az alapos kibeszélését a magyar médiában.

Blogles

A zsidók, homoszexuálisok, és az Európai Unió ellen irányuló gyűlölködő és erőszakra buzdító jelszavakkal vonult fel Varsóban az a tömeg, amelyet a tüntetés szervezői 150 ezer, a rendőrség 50 ezer főre becsült.

Három héttel ezelőtt az Európai Parlament egy migrációs tárgyú politikai nyilatkozatról szavazott. A javaslat elbukott, a DK képviselői a – szűk – többséggel együtt a nyilatkozat ellen szavaztak.

A javaslatot a Parlament többsége szavazta le.

A politikai kötélhúzás – bár mindig van valamilyen mélyebb, átfogóbb értelme – személyek párharcát is hozza, egyesek “jó helyen vannak jókor”, mások meg nem, a politikusok, talán legfontosabb, erénye/művészete a lehetőség pillanatának a megragadása, az időzítés.

Dragnea-Johannis párharc

Viorica Dancila lépett porondra

az egyik győzött a másik a karmester-árokban törte ki a nyakát

Ponta – aki a bizalmatlansági indítványt megszavaztatta pártjával és ezért győztesnek gondolta magát, királycsinálónak, aki nélkül nem lesz új kormány beiktatva – saját pávatáncába bukott bele.

mi a Johannis és közvetve az Orban eddigi sikerének a titka?

Miért is írok? Van-e valami célom? Karriervágy? Vezető akarok talán lenni? Ha más nem, akkor lélekvezető? Válasz: nincs karriervágyam és sehol sem akarok vezető lenni. A lelkekben sem.

Isten felszabadította az agyakat, megtisztította a látást, hallást. Erre jön az ember és kiforgatja Isten szavát egy földi hatalom érdekében.

A keresztény világ politikusai is a Bibliához nyúlnak, keresztény értékekre hivatkoznak és abból akarnak mandátumot nyerni a hatalomhoz.

Iszlám Állam sehol nem létezik, ahogy földrajzi értelemben Szentföld sem és valós értelemben Keresztény Európa sincs.

Ne vakítson el földi megvezetés. Allah, Isten, de nevezd úgy, ahogy akarod, azt szeretné, hogy Őt lásd!

Ismétlem: a kurdok a normandiai partraszállásnál!

Igen ám, de itt jelenik meg ismét a személyes érdek: Kusherre bízta az elnök a Szaúd-Arábiával lebonyolítandó majd 100 milliárd dollár értékű, így nyilván több milliárd dollár jutalékot hozó üzletek lebonyolítását.

Gondolom mennyire büszke lehet arra, hogy katonái kocsijából kiráncigált kurd politikusnőt lőttek agyon se szó se beszéd.

A nagy pénzekből mert csurran – cseppen neki és a családjának is, ahogy az megy Trumpéknál is.

Egy magát leszerelt rendőrnek nevező blogíró a TEK előre eltervezett provokációjának írja le a röszkei határon 2015. szeptemberében lezajlott eseménysort és az ezt megelőző történteket a Keleti pályaudvartól a határig. Minden kommentár nélkül.

Néhány apróság, amit elsőre biztosan nem hiszel el és a legtöbben talán tizedik olvasatra sem…

De hogy mi történt valójában, azt soha nem fogják megtudni.

De vajon ki lehetett olyan előrelátó, hogy hetekkel korábban lefoglalta a szállást pont a zavargás ideje előtt és előre látta azt is, meddig kell maradniuk a TEK-eseknek?

Az ő feladatuk volt előkészíteni a terepet a TEK dél előtti érkezésére, hogy ne tűnjön úgy, hogy feleslegesen vonul fel a Fekete Sereg.

Az ostrom a terv szerint alakult, valójában megvezetett emberek indultak meg a kapu felé, egyáltalán nem ártó szándékkal,

Az „ostrom” néhány óráig tartott, a végére a szerb rendőrök is előbújtak rejtekükből, a TEK pedig már a szegedi Novotel éttermében költhette el a vacsoráját és a következő napon távoztak is.

gyerekes anyákba kötöttek bele, mondvacsinált indokkal, lökdösték, leköpték őket és közelről belefényképeztek az arcukba, tudván, hogy a férfiak nem hagyják megtorlatlanul az ilyen eseteket.

A cél az volt, hogy minél kevesebben vállalják a segítéssel járó tortúrát. A leghatásosabbnak azok a cikkek bizonyultak, ahol a segítőkről azt állították, hogy maguknak harácsolják a pénzt.

A pénztárakban közölték, hogy már csak első osztályra vannak jegyek és ezeket úgy adták ki a pénztárosok, hogy ők már tudták, a rendőrök nem fogják felengedni a menekülteket a vonatokra. A pénzt pedig soha nem fizették vissza, az a MÁV júdáspénze lett.

A migránsokról egyébként elképesztő történetek születtek.

ahogy múltak a hetek, sokakból előtört az állat és az évek alatt felgyűlt frusztrációt a menekülteken vezették le.

Jó lenne, ha ez az egész csak egy lázálom lenne, de sajnos nem az.

Miközben felmosták vele Brüsszel összes padlóját, sokan érzékeltették ₋ főként a Néppártban ₋, hogy a meghurcoltatás nem neki, hanem Orbánnak és a Fidesznek szól.

Tisztelt Főigazgató Asszony!

Júniusi szabadságom ideje alatt közreműködésemmel a szívsebészeti osztályra egy sürgős szívműtétet igénylő beteg felvételt nyert. Indokolatlan egy hét tartózkodás után, műtétre várva a beteg meghalt.

Tisztelt Főigazgató Asszony!

az első szabadválasztás helyszíni közvetítésekor a debreceni tudósító így jelentkezett be: „az SZDSZ „sajnos” elveszítette a helyi választást”. A Rádió addigi hitele pillanatok alatt odalett.

Ha lenne SZER, azt ki fogja működtetni és finanszírozni?

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA