PC, W, CC

0
1867
Pixabay

Mint az ismeretes, itt a Földön rengeteg az érthetetlen dolog. Ilyen például az emberi sokféleség. Miniszterelnökúrnak és csapatának sok baja is van vele, szerinte az nem jó, inkább legyen mindenki ugyanolyan, egyetlen kivétellel, miszerint az apa férfi, az anya nő.

Persze kissé logikátlan, hogy ha fideszes körökben ennyire ragaszkodnak az ősi gender előírásaihoz, akkor vajon mit akarhatnak a „no gender” permanens sikoltozásával? Utána gondolva persze érthető: a tudatlanok félelme az ismeretlentől.

Ezen belül persze a nők nőként mind ugyanolyanok, ahogy a férfiak is férfiként, és mindkét nem minden tagja az ősi valláson alapuló, ószövetségi gendernek feleljen meg. Mégpedig pontosan!

Nyugaton mostanában más a divat. Ott elismerik, hogy sokféle az ember, és vallják, amit a költő:

„Vagyok, mint minden ember: fenség, észak-fok, titok, idegenség, lidérces, messze fény, lidérces, messze fény.

Tudják, mi a gender, de nem nagyon használják, ugyanis az a véleményük, hogy inkább ne legyen. Se a gender szerinti társadalmi elvárás a „nőktől” meg a „férfiaktól”, se a gender szerinti társadalmi büntetés, azaz kiközösítés, megszégyenítés, hátrányokozás azoknak a nőknek és férfiaknak, akik nem teljesítik ezeket az elvárásokat. Természetesen kihangsúlyozandó, hogy a bűnözés ott sem tartozik a tolerálható viselkedésformák közé, mivel a jogrendszernek meg a gender társadalmi elvárásainak semmi köze egymáshoz. Aki úgy interpretálná, hogy ez a tolerancia a gyengékkel szembeni erőszak engedélyezése, az vagy hazudik, vagy hülye.

A helyzetet vizsgálva megállapítható, hogy „másság megsértésének elkerülése” (Political Correctness), a „másság pozitív diszkriminációja”, (Woke) és az „előbbi két elv megsértőinek kiközösítése” (Cancel Culture) elveket a „kisebbségek védelmében” szokták alkalmazni. A másság ugyanis evolúciós okokból mindenkinek gyanús (I. fokozat), ránk nézve ezért veszélyesnek tartjuk (II. fokozat), tehát megelőzésképpen elpusztítandó (lll. fokozat). Ezekből az első két fokozatot a kisebbségeknek is rendelkezésre áll, de a harmadikat csak a többség tudja végrehajtani, ebből következően a többség a saját definíciója szerint nem ugyanúgy egy másság, mint a többi (holott de!), hanem azt hirdeti, hogy ő maga az alap, az abszolút normalitás, az igazodási pont. Ha pedig egy kisebbségi, azaz „abnormális” ezt nem veszi figyelembe, megnézheti magát. A többségi erőfölény az többségi erőfölény ugyebár, ezért Jézus munkásságát, valamint az örömóda naiv vágyakozását a minden ember testvérisége után felejtsük el.

Illetve mégse. Néhányan már rájöttek, hogy a másság okozta mindennapos atrocitások, országok között és országokon belül a többségeknek is károsak. A másságáról sok szegény kisebbségi nem is tehet, mert általában nem az ő hibája, hogy nem tartozik az úgynevezett normálisokhoz. Arra is rájöttek már, hogy az előző rájövés nem elég, ugyanis a többségi tábor egyrészt a többségéből, másrészt a nem racionális, hanem zsigeri hozzáállásából, harmadrészt pedig a gyermekeinek a szülők szemléletére neveléséből adódón túl erősen tart össze, és zárja ki ezzel a kisebbségeket, ezért a kisebbségekkel való együttélés pozitív megváltoztatása nem megy magától. Pláne nem megy nemzetállamok esetén, ahol a hatalomra került vezetők még szítják is a másságtól való félelmet, valamint az iránta érzett dühöt. Ezért az első rájövés kevés, az ügy érdekében tenni is kell valamit.

A többség ránevelése a toleranciára a két szélsőség (az intolerancia legcsekélyebb jelének azonnali halállal való büntetése és a semmit nem csinálás) közötti módszerekkel történhet.

Mivel a toleránsok között sem mindenki akadémikus (finom megfogalmazása a „mindenütt vannak hülyék” ténynek), páran túllihegik a dolgokat. Ők a finom, rávezetős és főleg türelmes (sok évtizeden át tartó) tanítási módszerek helyett a másságot az eleve utálkozó ellentábor pofájába nyomják (pl. Pride), mégpedig úgy, hogy az elvárásaik alapján a többieknek azt egy mukk nélkül kell tűrniük. A másik végletes elképzelés hívői ősi bűnökért követelnek bocsánatkérést a mai többségtől, megfeledkezve arról, hogy az akkor még nem volt bűn, de ha bűn is lett volna, olyanok követték el, akiknek a maiak nagy részéhez genetikailag semmi köze nincs, de még ha lenne is, a maiak akkor sem felelősek az ősökért. Ebből következik az eredmény: így „megtéríteni” senkit nem lehet, az ellenségességet fokozni az adott másság iránt viszont nagyon is, ezért még rosszabb lesz a helyzet, ismét igazolva azt, hogy a Pokolba vezető út ostobasággal van kikövezve. A többség az ilyen módszer esetén nem megérti a másmilyeneket, hanem úgy érzi, hogy valami hülye dolgot akarnak rákényszeríteni, és a Hír TV-s újságíró klub sajnos joggal méltatlankodhat vagy röhögcsélhet az ilyesmiken. Ezen befeszült és erőszakos „jobbítók” miatt lassul az elfogadási folyamat, zár még inkább falanxba a biblikus elveket valló többség, és a kifejezetten butaságok miatt ez a konzervatív többség a semlegesek közül sokakat maga mellé tud állítani, még ha azok elvileg hajlanának is a toleranciára.

A befeszültek sajnos azt hiszik, hogy a többség csak ismerethiányban szenved, ezért elég, ha a képébe vágjuk a másságot, és akkor rádöbben, hogy eddig tévedésben élt, holott nem erről van szó. Nemzedékek hosszú során át meggyőződéssé csontosodott hit ez, amely nem adja ám magát olyan könnyen, emlékezzünk csak például a nők szavazati jogára, amely elképzelés csak nagyon hosszú idő után nyert polgárjogot. Az erőltetőknek sajnos még az sem jut el a tudatáig, hogy ugyanazt művelik, ami ellen harcolnak éppen, a kiközösítés (cancel) pedig már végképp a bigott hit kategóriája, amikor úgy érzem, annyira igazam van, hogy a másikat akár meg is semmisíthetem. Ilyenkor derül ki, hogy gondolkodásban dehogy haladtuk meg a középkort! Dehogy!

Másságból ezerféle létezik. Vannak, amelyek születési okból (pl. szexuális irányultság), vannak melyek a helyi kultúrából és/vagy a családi neveltetésből eredeztethetők (pl. vallási meggyőződés), vannak, melynek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget (pl. szemszín), vannak, amelyeknek igen (pl. roma származás), és vannak, amelyeknél nem a létszám, hanem az alkat okozza a túlerőt, például ezért kisebbségek a nők, mert a férfiak döntő többsége a nagy részüket meg tudja verni. Így aztán a másság kezelésére általános szabály nem létezik, egyetlenegy kivételével: a kisebbség sem homogén csoport. Csak egyetlen tulajdonságban azonos, mégpedig abban, amelynek alapján kisebbség. Például a romák abban azonosak, hogy mind roma, abban nem, hogy mindegyik lop. Ebből következően a romasága miatt eleve negatívan hozzáállni bárkihez, értelmetlen. Lehet, persze, hogy az előítéletünket tényleg igazolja, de az is lehet, hogy nem, és a kapcsolatunkból majd hasznunk származik.

Végkövetkeztetés: az embereket csoportokba sorolni nem szabad, mert mindenkit egyénileg kell értékelni az egyéneket jellemző többszáz (többezer?) tulajdonságuk szerint.

Ebből következően bármilyen, így a pozitív diszkrimináció is hülyeség.

Ez is lenne logikus, hiszen minden ember ugyanazon ősszülőktől származik, de ezt a szép és nyugodt életet biztosító testvériséget mindig elrontják egyrészt az „erejük tudatában lévő” többségek, másrészt a „kisebbségekért utolsó vérig harcolók”.

A cél tehát egy olyan társadalmi rendszer kialakítása, ahol nincsenek csoportok, csak egyének, akik tudomásul veszik, hogy semmilyen hasonlósági alapon sem szövetkezhetnek valamiféle erőfölény biztosítása érdekében, amelyet nyilván egy, az adott tulajdonság szerint más, és valószínűleg gyengébb csoport vagy személy ellen akarnak felhasználni (egyébként a szövetkezésnek semmi értelme sincs). Ideális helyeken minden ilyen csoportos szerveződés tilos.

Ideális hely… de szép is lenne – mégse lesz. Az emberiség sajnos jóval előbb hal ki, minthogy ez az ideális rendszer létrejöhetne, de a rendszer megvalósítása nagyon érdekes feladat a tudósoknak és a politikusoknak. Az már egy másik kérdés, hogy az ilyen emeletes ökörségekkel való foglalkozás nem jut eszükbe, bármi történne is.

Még véletlenül se.

Ahhoz a tudósok túl okosak, a politikusok meg örömmel használják ki a csoportba szerveződést hatalomra jutásuk érdekében, majd hülyék lennének egy számukra hátrányos helyzet elérésén munkálkodni.

Konklúzió: kevesen vagyunk érdekeltek, és a tűz tőlünk túlságosan messze van.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .