Kezdőlap Címkék Orbánia

Címke: orbánia

Sebestyén Eszter: Celebaktivisták, utcára!

November vége óta úgy foglalható össze az ellenzék és a kormány viszonya, hogy előbbi kommunikációs levegővételhez jutott, így kitört tehetetlenségéből, mert a klasszikus eszközöket (fórum, politikai beszéd, parlamenti műfajok stb.) részben valódi cselekvésre váltotta fel. Úgy tűnik azonban, hogy ennek megtartása egyre nagyobb kihívások elé állítja az ellenzéket.

November vége óta ezek történtek:

Lekeverik az ellenzéki képviselőket a parlamentben.
– Az ellenzék csaknem 3000 módosító indítványát – joggal való visszaéléssel – lesöprik.
– Botrány az ülésteremben, a kormánypártok ismét a jogot használják a jogszerűség ellen.
– Ezen a napon és a későbbikben az emberek – azóta is – az utcára mennek ország- és világszerte.
– A formális ellenzéki politikai kommunikáció átveszi az irányítást.
– Érdekellentét látszik kialakulni az állampolgárok és a formális ellenzéki politikai aktorok között. Az ellenzék megpróbál visszatérni a parlamentáris keretek közé; az emberek az önkifejezési módokat választják, pl. Egy állam a népe ellen, Szar/-os KDNP, O1G kampány – a bankjegy mint élő médium
– A pénteki népfelkelés gigának ígért tünti előtt vagyunk.

Miközben valójában (közjogilag) semmi nem történt, társadalomlélektanilag mégis. Az ellenzék végre kitört a tanult tehetetlenség szindrómából, de pillanatokon belül visszacsöppenhet oda. Mi több, az ellenzéki pártok magukkal ránthatják bázisaikat is a tehetetlenségbe (passzivitásba). Most óriási az ellenzék felelőssége. Nem ülhetnek be oda, ahol a képükbe röhögtek, majd egy közfeladatot ellátó intézményben megverték őket. Nem ülhetnek be a parlamentbe ezek után, mert bázisaikra, a csalódott fideszesekre és párt nélküliekre tehetetlenséget nyomnak, plusz magukról a tehetetlen fabábú képet küldik a tömeg felé.

A megtapasztalt tehetetlenség

A megtapasztalt tehetetlenség (köznyelven: tanult tehetetlenség) alapja az, hogy az egyén azért adja fel a küzdelmet, mert bármit is tesz, rossz helyzete nem változik, így felhagy a próbálkozással. Ezért: ha az emberek azt érzik, hogy felesleges volt az utcára menniük, sokszor, sok órán át, és esetleg „bevásároltak” mellé szabálysértésit vagy bűncselekmény gyanúját, akkor az baromira az ellenzék ellen fog hatni. S mint mindig, Orbán nyugodtan szotyizik kanapéján a meccset nézve, aztán álmában röhög is kicsit.

A tehetetlenségi állapot építménye az önfeladáson alapul, ami beletörődéshez vezet, és végre, amikor az ellenzék ellenzékként viselkedett, nem eshetnek vissza egykedvű passzivitásba, mert másokból is ezt váltják ki. Másként: éppen ők lesznek azok, akik elnyomják azt az erőt, amely megjelent Budapest, számos vidéki és európai város utcáján. Tény, hogy az ellenzék kiszolgáltatott, és – nyolc év után – most először megpróbáltak Tordai Bence katalizátor akciójával felülkerekedni. De! Az ellenzéknek tudnia kell, hogy nem elég a kamerában kiszolgáltatottnak mutatkozni (ahogy ez az MTVA-ban volt), mert ha nincs folytatás, az ellenzéki kis- és mikropártok bázisain lévő – valóban kiszolgáltatott – egyének önfeladása májusban történelmi lenyomatot fog hagyni.

Az önfenyegetettség látszata a Fidesz módszere

Kétségtelenül súlyos támadások értek magyar állampolgárokat az MTVA székházában intézkedő közszolgák (FBŐ-k) és maszek cég (CIVIL) alkalmazottai által. Ez tragédia. De tragédia két további „mellékhatás” is. Az egyik, hogy a dráma túldramatizálására alkalmazta az ellenzék azt, hogy ez országgyűlési képviselőkkel történt meg. Pedig ez nem lényeges. Magyarország Magyar Köztársaság területén EMBERREL nem fordulhat elő, hogy bármilyen hivatalos személy ellene erőszakot alkalmaz, miközben nem követett el semmit. A másik – és hosszú távon ez a lényegesebb –, hogy az ellenzéki aktorok önfenyegetettséget mutattak. A teljes Fidesz-propaganda lényege (immáron Σ13. éve!), hogy önmagára vonatkoztatott fenyegetést szimulál, amelyet tökéletes építményben projektál egyre tágabb körre. Kétségtelen tény, hogy országgyűlési képviselőket magyar állampolgárokat súlyosan inzultáltak, akiket pedig nem, azok lelkileg készültek ki a látottaktól, vagyis inkább a fel nem foghatótól. Azaz: miközben az ellenzéket valóban fenyegették, a Fidesz pedig az önfenyegetettségre teljes propagandát épít fel, nem mutathatja az ellenzék mégsem az önfenyegetettség képét.

Egyébként, ha megfigyeljük, a propaganda alkalmazottai tökéletesen alkalmazták az önfenyegetettség motívumát akkor is, amikor ők bántalmaztak másokat. Hogy is? Kezdték Sorossal, mint a nemzettestet súlyosan fenyegető ördöggel, folytatták a keresztényüldözéssel, bár arra nem tértek ki, hogy az eretnek vagy Koppány ki lenne pontosan, de egy kis gyurcsányozásba megint beakadt a tű. A kormányzati agit-prop legmélyebb pontja, hogy a földön fekvő Varjú és Hadházy nemzetbiztonsági kockázat, közveszélyes munkakerülő, garázda veszélyt jelentett a magántulajdonban lévő, közpénzből fenntartott, dúcidegrendszert se mutató MTVA-alkalmazottakra.

Kitörési kísérlet november 28. óta

A tanult/megtapasztalt tehetetlenségből a hazaigyekvő levezető elnök miatt tudott kitörni az ellenzék Tordai Bence, és húzta magával ellenzéki társait. Lezsák Sándor nem jogi vagy politikai, hanem kommunikációs hibát vétett, amikor azért keverte le az ellenzéki képviselők hangát, mert – mint saját maga mondta – nem akart a Parlamentben éjszakázni.
Ezt követték a szerdai események, ahol Tordai médiatörténtet írt, és akarva/akaratlanul cselekvésbe tolta ellenzéki társait. Innentől a történet ismerős, hiszen a felháborodottság végigsöpört az országon és a világon is. Már azt is tudjuk Hollik hogyishívjáktól, hogy nincs itt semmi látnivaló, csupán néhány celebaktivista kergetőzik az utcákon.

Celebaktivisták, paradoxon-kommunikáció

A celebaktivisták szó-leleményig tehát nem történt semmi különös, az ellenzék erősítette magát kommunikációs szinten és cselekedett is valamennyit, valamint megjelent a valódi felháborodottság is az utcákon az állampolgárok részéről.

A Fidesz kommunikációja ugyan megtörni látszott napokig, mondanivalójuk kimerült Sorosban, a kereszténység szentségét bántalmazókban, és – kiben másban – Gyurcsányban, majd elővették jól bevált paradoxon-kommunikációjukat. A Fidesz tökéletesen kelti az igazság mondásának látszatát, nyilvánvaló hazugságokkal. (Btw. legmeghatározóbb kommunikációs elemüket, az önfenyegetettség látszatának keltését is paradoxonokkal teszik igaznak tűnőnek.) Hazugsággyártásuk mechanizmusa két egymással ellentmondó állítás egyszerre történő állítása. Formállogikailag ugyanis csak hamis lehet az olyan állítás, aminek egyidejűleg az ellenkezőjét is állítjuk. Egy szemléletes példa:

EZ AZ ÁLLÍTÁS IGAZ. AZ ELŐZŐ ÁLLÍTÁS HAMIS VOLT.

A nagyobbik kormánypárt 13. éve szórakozik ezzel, és sikerrel. Még egyszerűbben: a Fidesz – paradox módon – paradoxonokkal állít igaznak tűnőt. Néhány példa:

A jövő elkezdődött – Ezzel a hamis állítással még választást is nyertek, noha, ami elkezdődött, az ugyan tud a jövőben is lenni, de a múlt a jövőben nem fog tudni kezdődni, főleg nem tudott volt elkezdődni (mert a létige vagy volt vagy fog), ráadásul az ige is múlt idejű jelet visel.

Bankárkormány – Az első Orbán-kormány bukása utáni kormányra alkalmazták ezt a kifejezést, amit aligha kell „paradoxonológiailag” magyarázni.

Fülkeforradalom – Ezzel egy másik választást nyertek. Az egy kifejezésen belüli ellentmondást ismét aligha kell magyarázni.

Szabadságharc (a 2010-es győzelemre alkalmazva) – Vagy törvényes keretek közt törvényesen jutottak hatalomra, vagy harccal. A kettő együtt nem lehet igaz.

Terrorelhárítási Központ – A terror ebben az összetételben nyilván a szándékos, nyílt, félelem kiváltására alkalmas cselekményt jelenti. Az elhárítás – röviden – titkos és defenzív. Még a katonai gyakorlótér is poligon, azaz sokszög, pedig kevésbé fedett vagy defenzív az elhárító műveleteknél. Mindezekkel teljesen paradox, hogy a különböző műveleti területeken, titkosan és defenzíven véghezvittek, egy központban, kizárólag központilag történnének.

A sor hosszan, könyvnyi méretben sorolható lenne, de amit most látni kell, hogy:

Vannak CELEBAKTIVISTÁK.

A szóösszetétel önálló fogalmai totálisan kizárják egymást. A celeb ismert, az aktivista önmagáért a célért küzdő, többnyire személyét a cél érdekében háttérbe szorító egyén. Az agit-prop mit csinált ezzel a fogalommal? Felemelte és így megfélemlítette a civileket azzal, hogy ti is üldözendő Sorosok/Gyurcsányok vagytok, illetve lenyomta a kisebb súlyúakat, Tordait, Kunhalmit stb. aktivista szintre. Tette ezt az után, hogy az MTVA-ban megruházott, lelki terrorba hajtott állampolgárok, akik képviselői mivoltukban voltak ott, valóban aktivista módjára viselkedtek. Az agit-prop tehát figyel, és nem hülyék, sőt: kőkemény pszichológiai és szemiotikai arzenáljuk van. Szemben azzal, hogy az ellenzék – abban is – megállította politikai óráját, hogy a világon mindenhol, minden földrészen (Ausztráliától Dél-Amerikáig), és így Európában is megbukott politikai marketing eszközét alkalmazza.

Mi az ellenzék felelőssége?

Az ellenzéknek most elsősorban ÖNBIZALMAT kell adnia azoknak, akik BIZALMAT adtak nekik április 8-án. Látni kell: idén úgy szerzett milliós szavazatokat az ellenzék, hogy az emberek többsége nagyot nyelt és esetleg hányt is, amikor bement a fülkébe forradalmat csinálni szavazni. Nem lehet ezzel a bizalommal visszaélni, de ennél többről is szó van.

Egész pontosan arról, hogy hősök akkor is azok az emberek lesznek, akik egzisztenciájukat kockáztatva az utcára mennek, bevállalva – mentelmi jog híján – az eljárásokat, pofonokat, gumibotot, paprika spray-t.

Mert ez nem úgy van ám, hogy itt egy pofon, ott egy rúgás, jön egy mentő, vagy éppen nem jön az intézkedési kötelezettségét mulasztó rendőr, és máris kész a terep a Lakitelek-reloadedhoz! Arról pedig, hogy egyelőre erről van szó a hivatalos ellenzék részéről, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az MTVA-ban lévőknek a rendőrség mulasztási kötelezettsége után, legalább három (fejből csak hirtelen ennyi jut eszembe) jogi lehetősége lett volna ennek felülírására állampolgárként. Minimum kettő olyan jut még hirtelen eszembe, amit képviselői jogállásuknál fogva tehettek volna még meg.

Értem, hogy kell a show, de nem elég.

Nem elég levegőért kapkodó fuldoklónak mutatkozni olyan társadalomban, ahol valóban fuldoklunk. Nem tucatnyian, hanem 10 millióan.

Sebestyén Eszter

Felhasznált források:

Halmai-Sebestyén: Megvédünk az önállóságtól, Élet és irodalom, 2015. szeptember 25.
Jámbor András: Nem azért éjszakáztatok az MTVA-ban, hogy utána ellenzéki kerekasztalt játsszatok, Mérce, 2018. december 18.
Seligman-Maier: Failure to escape traumatic shok, 1967.

Boldog Karácsonyt Orbán Viktor Mihály, oszt jónapot!

Főleg akkor, ha tovább hagyjuk, hogy állandóan bepalizzon bennünket, hiszen még most is azt teszi, miközben folyton fényezi magát, nagyzol és dölyfösködik. Zsebre tett kézzel játszva eszét amerre csak jár, azt hiszi magáról, hogy ő to think no end of oneself, holott csak egy hajdan törölt oxfordi diák!

Emlékeznek? Már tavaly elkezdődött, amikor a fideszes nyelvcsapásairól elhíresült jobboldali, a „mindenki nyugodjon le a pi@sába” szlogent felböfögő, gajdicsoló Csúri Ákos anno ujjongva írt Végre! Kocsis Éva repült a 180 percből címmel. Mert a kormányfőnek titulált felcsúti kisvasutas ugyebár szent és sérthetetlen, már ami a róla alkotott agymosott téveszmések előítéletes véleményeit illeti.

Emlékeznek még erre? Hogy hamis váddal majd ne illethessék, ismeretlen tettes ellen tett feljelentést az okleveles településmérnöki és jogi szakokleveles mérnöki diplomával rendelkező Berkecz Balázs. Tette mindezt az RTL Klub 2017. november 28. napján 18 órakor sugárzott Híradójában, a Simicska Lajos vállalkozóval közölt interjúban elhangzottak miatt.

„Az RTL Klub által készített riportban arra történt utalás, hogy bizonyos személyek 1990 és 2015 közötti tartamban megállapodást kötöttek, hogy szervezetten állam elleni, korrupciós és vagyon elleni bűncselekményeket (maffiaállam létrehozása) követnek el. Az interjúból az is megállapítható, hogy a megállapodásban részt vevők közül egy személy később önként elállt a bűncselekmény illetve bűncselekmények elkövetésétől” – áll többek között a feljelentésben.

A pávatáncos mára nemzetbiztonsági szempontból is egy rakás szerencsétlenség lett. Emlékeznek?  Orbán ezeket mondta: … Európában sok helyen félnek az iszlámtól, és ellenségesen néznek rá, de Magyarország nem ilyen hely… az iszlám a világ nagy lelki és szellemi alkotása, amiről csak a tisztelet hangján lehet beszélni… A magyarok a kulturális diverzitásban is hisznek, a kultúrák közötti különbség pedig a Jóisten adománya. És ezt Pharaon, meg Naffa is igazolhatná, már ha egyikőjük élne, a másikuk pedig ilyesmire ráérne.

Emlékeznek? Ahogy nemrég az erdélyi Szászfenesen is, kuncsorgott ottani magyarok szavazataiért, hogy tutira nyerhessen majd ez év tavaszán. Nyert is, beült a kétharmadba úgy, hogy az ellenzékre összesen többen szavaztak, mint rá. Most lejátssza ismét, hogy olyanok is szavazhassanak majd májusban, akik nem az EU területén laknak. Csak azért, hogy megtarthassa itthoni hatalmát!

Ez nem semmi önpusztító teljesítmény az emberi tartás összeroppanásában

Így kezdte hervadását a harmatos libalegelő gyengeségével egyre inkább küzdő, a magyar nemzeti politika jókor volt jó helyen lévő szerencsejátékosa. Aki ételosztó országgá szegényített bennünket, és még azt is be akarta tiltani! Mert számára fontosabb a hatalom szeretete, mint a szeretet hatalma. Ő először magyar és csak utána ember, holott mindenki tudja, hogy ez pont fordítva van!

A keresztény értékek kisajátításának kampányfogássá tételével pedig olyan határt lépett át a homo Brüsselicussal fenyegető, kínai kapcsolatokkal pöffeszkedő, nagy magyar nemzetieskedő Orbán, ahonnan már nincs visszatérés. A végelgyengülés elkezdődött.  A tüntetések ideje van, ez is már azt jelzi. Hiába van vétó a 7-es cikkely bevezetésével kapcsolatban, hiába csordogál a pénzügyi csapból megint pár száz millió euró, a leépülés már megállíthatatlan. No pláne most, hogy az elnök aláírt!

A sameszek mindent elkövetnek, hogy palástolják szeretett népvezérük gyengeségeit.

A hajbókoló vazallusok létérdeke a csápolókkal közösen az, hogy megélhetési színvonalukat biztosító vezérük a kompániájával együtt minél tovább hatalomban maradhasson. Meg is tesznek azért mindent, hogy naggyá kiabálják őt.

Orbán pedig mindazzal, amit a magyarok védelméről, függetlenségéről, nagyságáról és szerepéről, a rendeltetéséről bárhol gesztikulálva magyaráz, pont az ellenkezőjét éri el. Pitiáner, picurka ország, tekintélyt vesztett nemzetvezetőjévé züllesztve magát, azzal az illiberális államépítő politikával, melyet nemcsak meghirdetett, de amit rögeszmésen a gyakorlatban is folytat, és melyet lépten-nyomon követ, haszonélvező kedvezményezettjeivel együtt.

Ismeretes, hogy a vezérre bármit mondanak is, emiatt ő aztán senkit nem perel. Mert miként Kósa is megmondta: „A miniszterelnök elhatározta, hogy nem perel senkit. Mert az olyan lenne, mintha a király pereskedne bárkivel”. Ámulj világ, bámulj nap, a világ új Sámsont kap, aki beáll lassan abba a sorba, melyet úgy jellemezhetnénk, hogy Cato, Ciceró, Szólón, Arisztotelész, mind meghaltak, bölcsek voltak, jaj mi lesz.

A jövő májusi EP és az itthoni önkormányzati választások megnyerése érdekében az illiberálisok mindent el fognak követni. Szemfényvesztő, trükkös cukiságokkal teli mézesmadzagok húzásaival édesgetik majd, a kevésbé vájt fülűek eddig is átvert tömegeit. Kivetett horgaik bekapásához a kampány beetetések már megkezdődtek.

Kérdés, hogy Orbán az ellenzéken és szimpatizánsaikon kívül segítik-e majd azok, akik pártszövetségén belül májusra egyre inkább felismerik azt a pusztító kórt, amit ő terjeszt itthon és a külföldön egyaránt!

Orbán Viktor a parlamentben

Demeter Márta országgyűlési képviselő több kérdést is intézett hétfőn a parlamentben Orbán Viktorhoz, de vélhetően erre a válaszra Ő sem számított.

Közzétette: atv.hu – 2017. december 11., hétfő

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 2.

Arról jutott eszembe, amit Csecsenföld idilli viszonyairól olvastam.

Ha lehet, ott még jobban virágzik a nemzeti együttműködés rendszere. Nem csoda: ott is Putyin egy kedvence uralkodik, ahogy nálunk. De sajnálattal kell megállapítanom, hogy együttműködésileg lepipáltak minket. Annyira dúl a csecsen polgárok között a szeretet és az összetartozás érzése, hogy amikor Ramzan Kadirov diktátor unokatestvére halálra gázolt egy három tagú családot, a rokonok maguk könyörögtek, nehogy a gázolónak bármi kellemetlensége legyen. Hiszen az egész Kadirov család annyi jót tesz a nemzetnek, isten ments, hogy valamelyiküknek bántódása essék. Majdhogynem megköszönték, hogy volt olyan kegyes a halálba küldeni az áldozatokat. Ez csecsenre fordítva kb. olyan, mintha nálunk az érintett városok lakói esdekelnének: hadd nyerjen még néhány pályázatot a miniszterelnök veje, ha nem világítanak a lámpák, hát nem világítanak, mi az a kis félhomály a fiatalember egyéb érdemeihez képest.

A nagyvonalúan megbocsátó csecsen rokonokat egyébként meg lehet érteni: Kadirovval ajánlatos jóba lenni. Gyanakodnak, hogy gyilkosságokat és emberrablásokat rendel meg. Nyíltan is vallja a kollektív családi büntetés elvét: ha valaki beáll az ellene harcolók közé, a hozzátartozói házát is lerombolják. Nemrég még Putyin, a nagy patrónus is szemére hányta: rosszul veszi ki magát, hogy koncentrációs táborba viteti és megöleti vagy megkínoztatja a melegeket. Kadirov viszont tökéletesen tisztázta magát, mondván, hogy országában egyáltalán nincsenek homoszexuálisok. Ami – könnyen lehet – áldásos közreműködése nyomán most már igaz is: élők nemigen maradtak.

Előbb-utóbb nálunk is…

Szóval az jutott eszembe, hogy előbb-utóbb nálunk is meg kell köszönni mindazt, amin normális körülmények között háborognánk. Legalábbis ez az elvárás. Szájunkba rágják, hogy az ilyesmi voltaképpen a mi javunkat szolgálja. Kár, hogy nem fér abba a buta fejünkbe. Kiderült, hogy a rabszolgatörvény a leendő rabszolgák, akarom mondani munkavállalók érdekét szolgálja. A szóvivő szerint eddig csak azért hagyták el százezrével az országot, mert itthon nem túlórázhattak eleget. (Aztán hogy csalódhattak szegények, hogy pl. Németországban évi 200 órában maximálták a többletmunkát!) De majd most! Az, hogy majd három év múlva kaphatnak fizetséget érte, nyilván szintén nekik lesz jó. Ha túl korán a zsebükben lenne, csak elszórnák butaságokra: ételre, rezsiszámlákra, a gyerek cipőjére. Aki úgyis hamar kinőné. Bezzeg milyen jól jön majd évek múlva: ki lehet fizetni a felgyűlt hátralékokat, aki sokat dolgozott, annak talán a kamatra is futja.

Az Állami Számvevőszéknek is csak a dolgozói jólétén jár az esze. Most karácsony előtt százat küldött el közülük, de csakis az ő érdekükben. Ezt hivatalos közleményben tudatták a közvéleménnyel: az elbocsátás „teljes mértékben figyelembe veszi az érintett munkatársak mentális és szalmai érdekeit, hozzájárul pl. a munkahelyi kiégés elkerüléséhez, valamint az új karrierlehetőségek megtalálásához.” Istenem, milyen figyelmesek. A kirúgottak nyilván hálásak is érte. El is szégyelltem magam, hogy milyen érzéketlen bunkó vagyok. Eddig nem sokat törődtem pl. a miniszterelnök és a kormánytagok munkahelyi kiégésének veszélyével. Pedig mintha látszanának is már a jelei.

Tényleg csak az ő mentális és szakmai érdekükben vetem fel: nem kellene nekik is új karrierlehetőségek után nézniük? Például Csecsenföldön. Bizonyára ösztönzőleg hatna a nemzet szolgálatában kimerült mentális energiáikra a környezettel való teljesebb harmónia. Hétszentség, hogy ott kevesebb merev szabály béklyózza a szabadon szárnyaló karriervágyat is. Fogadni mernék, hogy túlórázni is korlátok nélkül lehet.

Enyém a vár, tied a lekvár

Mondhatná akár – minden oka meg lenne rá -, az a kár, hogy nem maradt focista. Jókor volt jó helyen szerencselovagja, oszt jó napot! 

Már biztos, hogy vége van! A kérdés az, hogy kibírja-e még tavaszig és mi lesz azután? Orbánnak és kompániájának ezzel a rabszolgatörvényes vircsaftot kiváltó húzásával végképp befellegzett! És ez még csak egy szelete a rothadó narancsnak!

Fideszes pártkatonák kerültek minden parancsnoki posztra és a kormány házi bírósága dönt majd belátható időn belül az összes állami hatósággal kapcsolatos jogvitában, az adó-, építéshatósági vagy választási ügyektől kezdve egészen az adatkérési, vagy sajtóperekig. Enyém a vár, tied a lekvár!

Házmesterük beszél a parlament méltóságáról, ő, aki izomból ne óbégassonozza képviselő társát! Félelmet tükröz a kormány kommunikációja, mondja Krekó Péter. Szerinte a kormányközeli médiumok az események elhallgatására törekednek. „Azt jelenti, hogy valószínűleg sokan félnek attól, hogy többen csatlakoznának a tüntetéshez, hogyha tudnának róla, ez egyfajta félelmet tükröz. A másik reakció az pedig egy hisztérikus gyűlöletkeltés, ami az ellenzéki szavazókat, a tüntetésen részt vevőket egy agresszív, dühöngő csőcselékként láttatja.” Enyém a vár, tied a lekvár!

Tegnap az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács égisze alatt működő Velencei Bizottság közös állásfoglalásában mondta ki, hogy hatályon kívül kell helyezni a civil szervezeteket érintő magyar migrációs különadóra vonatkozó szabályozást, hivatalos nevén a „Stop Soros” törvénycsomagot, mert az sérti a szólásszabadságot és az egyesülési szabadságot. Enyém a vár, tied a lekvár!

A 2006-os őszi eseményekre hajaz, meg izomagyú szélsőségesekre a volt jobbikos alelnök, amikor azt mondja: „Aki a Parlamentet megrongálja, az nekünk okoz kárt. Szerencsére az egyenruhások profin és végtelen türelemmel kezelik a helyzetet. De ha egyszer úgy látjuk, hogy nem lesznek elegen, vagy egyszerűen csak veszélyben érezzük a Szent Koronát, kihívom a Kossuth térre a Betyársereg 300 jól képzett emberét és magunk teszünk rendet”. És ez még semmi!

A tüntetések az elmúlt napokban folytatódtak. A Kossuth téren és a Nyugatinál is összetűzés volt a rendőrök és a tüntetők között.

Videó is készült arról, amint a demonstrálók egy részét arcon fújták a rohamrendőrök, a Momentum alelnökét pedig kiemelték a tömegből.

24.hu azt írta, hogy a körbefogott tüntetőket csak azután engedték el, ha azok bemondták a saját nevüket a kamerába. Vasárnap is lesz demonstráció. És ez még semmi! Mert mi magyarok ugyebár, mindig, bármely körülmények között visszaverünk minden támadást.

Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalára pénteken feltett videóban kijelentette: „… utolsó kísérlet, mert hamarosan európai választások lesznek, és a dalnak vége lesz” Enyém a vár, tied a lekvár!

Én azért nem innék előre a medve bőrére, mert aki másnak vermet ás…

Valóban vége a dalnak!

A „közérdek” veszélyes értelmezéséig jutottunk

0

Orbán a közérdekre hivatkozva kormányrendeletben tiltotta meg az új fideszes médiaholding versenyhivatali vizsgálatát. A versenytörvény 2013-as módosítása kimondja: a kormány felhatalmazást kaphat arra, hogy az engedélyköteles összefonódást rendelettel közérdekből – így különösen a munkahelyek megőrzése, az adott ágazat nemzetközi versenyképességének megerősítése, az ellátás biztonsága érdekében – nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítse.

Demokráciában demonstratívan pártszempontokat szolgáló sajtóbirodalom, amelyet ráadásul közpénzek felhasználásával hoztak létre, eleve elképzelhetetlen lenne. Az ilyen sajtó és a demokrácia kizárják egymást. De ami itt van, az már régóta nem is demokrácia. Hogy mégis annak nevezik, az döntően éppen a most használt fordulattal lehetséges: mert a demokráciát olyan érdeknek – a „közérdeknek” titulált magán- és csoportérdeknek – veti alá a nemzet vezére, amely bevallottan túlmutat a demokrácián.

Közérdek válhat még bármiből

A „közérdek”, a nemzetstratégia és a nemzetbiztonság döntően szinonim fogalmakként, a demokrácia pedig ezek bunkósbotjaként kerül szembe a liberalizmus és a jogállam maradékával. A előbbiekbe az elasztikusságuk (gumifogalom voltuk) miatt bármi belé képzelhető, amit Orbán nem szégyell. De ha – mint most – közérdek a pártsajtó hegemóniája, azaz választók zavartalan pártcélú manipulálása, akkor ez nem demokrácia, hanem pártállam. Pontosabban, mivel párt nincs, csak a vezér és köre, ezért autokrácia. És közérdek válhat még bármiből, az olvasó fantáziájára bízom. A rossz szellemű Boross ex-miniszterelnök például leplezetlenül nyilas tempóban a „nemzetietlen” kultúrmunkások kirekesztését és egzisztenciális ellehetetlenítését nevezi annak. A jogállam ma addig tart, amíg az önkény érdeke engedi. De nemsokára az élet is tarthat csak eddig.

A magyar választók többségének fogalma sincs ennek a fordulatnak a veszélyeiről; arról, hogy precedensszerűen megnyitja az utat akár egy durva diktatúra előtt. Ha a demokrácia létjogosultsága abból áll, hogy ráüsse a pecsétet a jogállam nemzeti jelszóval való kivéreztetésére, az egyformán a demokrácia, a jogállam és a nemzet valós értelmének kiforgatása és a szavak abszolút elértéktelenedésére utal. A magán- és hatalmi érdekek közérdeknek, a közérdek nemzeti érdeknek való beállítása, az eleve manipulált demokrácia felszívódása ebben a dekódolhatatlan, csak a Vezér által megfejthető nemzeti érdekben, azaz a nemzet és érdekének önkényes értelmezésében, végül – ami egyedül várat még magára – a neki való „ellenszegülés” kriminalizálása az emberi történelem legsötétebb lapjait idézi. Orbán nem áll távol attól, hogy a sötétség új lapjait nyissa meg a történelmünkben az övéi kollaborációjával, a választói ostobaságától kísérve és régen látott emberi szenvedések rémét a falra vetítve. Kétségbeesni nem kell. Komolyan kell venni, ami itt folyik.

Reménykedjünk, hogy a komoly idők végül felszínre dobják azokat is, akik komolyan szembenéznek velük túl az utóbbi tíz év percpolitikusain és a Schiffertől Karácsonyig terjedő bohócellenzéken. Most már tényleg ideje lenne.

Béndek Péter

A magyar külpolitikai kilátásokról

0

Szlovénia nem adja meg magát a Putyin-Orbán-Habony tengelynek. Szerencsére a magyar minta már nem tűnik vonzónak senki számára, a korábbi félelmeink dacára ma úgy tűnik, elmúlt a lehetősége az áttörésre.

Lengyelország is beleunni látszik a (mienknél jóval enyhébb) orbanizációba. Ha a Brexitet is sikerül visszafordítani, a Putyin kezére játszó „sárga mellényeseket” hazaküldeni és Macronnak stabilizálnia a hatalmát, Németországban a centrista CDU-jelölt lesz a pártvezér, az EU-ban tavasszal meggyőzően szerepel a centrum, Weber pedig megválasztva valóban elkezd foglalkozni az európai értékekkel is, ezzel párhuzamosan sikerül az orosz információs hadviselést végre megbízhatóan feltartóztatni, a demokrata képviselőház – noha az amerikai külpolitika alapvetően elnöki hatáskörbe tartozik – visszatereli Trumpot az atlantista irányba, illetve az utóbbi harciassága Kínáról az oroszokra tevődik át, akkor könnyen lehet, hogy megint érvényesül a magyar külpolitikai hagyomány és nemcsak megint beszorulunk a rossz oldalra, de a legtöbbet is veszítünk vele.

Sok a „ha”, de az EU talán már elérte a mélypontját

Magyarország még messze van attól, mert az ottani stabilizáció itt agressziót fog szülni és a magyarok kárára akarja majd élezni a két „tábor” közötti helyzetet. Kevés az esély arra is, hogy ha az EU stabilizációja előrehalad, akkor az Orbán-kormányt kívülről meg akarnák majd buktatni; nem lesz ez senkinek érdeke, ha már csak a magyaroknak tud ártani, a nyugati érdekeket viszont kiszolgálja a megfelelő gazdasági környezet fenntartásával.

Eközben az olajárak újabb esése és az energiapiac átalakulása, az esetleges újabb fegyverkezési verseny a 80-as évek után megint a padlóra fogja vinni az oroszokat, amihez a gazdaságuk állapotát látva nem sok kell már; szóval nekünk Pakssal, az ide koncentrálódó orosz gazdasági és külpolitikai érdekekkel, bankokkal, hírszerzői hálózattal, a fontos embereknek nyújtott menekülési útvonallal – egyszóval derékig az orosz hínárban – az egyik oldalon, a szövetségi rendszereinkben elszenvedett bizalomvesztéssel a másikon oldalon, pusztán alacsony hozzáadott értékű gazdasági beszállítóként, így együtt, nagyon rossz lehet. Mármint nekünk, a magyarok 95%-ának.

Béndek Péter

Boldog Karácsonyt – válasz helyett, avagy azért orbántalmainkról is essék szó

„De talán mégsem a hazugság az, ami miatt annyira fölháborító lesz az uriz, a sokmilliós Porsche, a kormánynak a Várba költözése (szolgáltató állam?), a gyerek nevére íratott ingatlanok, a „széles körű családi összefogás”. Hanem inkább a gőg. Az arrogancia, a dölyf és pökhend.  Ezek mint a demokrácia ellentettje. Nem beszélünk meg semmit senkivel, önmagunkkal sem, tesszük, mert tehetjük, meg vagyunk választva kétharmaddal, akinek nem tetszik, nyalja ki a seggünk. Ha megengedjük. A nemzeti konzultáció után. Előtt. Alatt. Szabad ország vagyunk, ahogy akarni tetszenek.”  (Esterházy Péter)

De mik azok az orbántalmak?

Súlyos, ragályos betegség tüneteinek összessége. Fizikai és lelki sérüléseket okozó fertőző jelenségek halmaza, melyek lappangási ideje változó, szövődményeit csak műtéti úton lehetséges megszüntetni. Más megközelítésben az illiberális államépítés ragályos bántalmait nevezzük összefoglalva orbántalomnak. Sokan elkapták már. Nehezen gyógyítható.

Azt mondta a 168 órában (07. 29.) Schilling Árpád: „Ha nincsenek bátor és független szellemi erők, akkor csak az ostoba megalkuvás marad. Érdemes végignézni a Fidesz szellemi holdudvarán, illetve ami abból maradt: szolgalelkűség, sötétség és arrogancia.” Íme egy-kettő mutatóba.

A pirospont popsik és a piros lámpák fényében kell vizsgálni azokat, akik hivatalból sikítanak, amikor bárhol a világban rálépnek egy magyar lábára. Balla György képviselő is, aki az áhítattól tátott szájjal figyeli a parlamentben főnöke bármely megnyilvánulását, immár az ötödik ciklusban. Vagy akár Tapolczai Gergely, aki a kétes hírű Farkas Flórián mellett a parlamentben féloldalasan ülve is azt demonstrálja, hogy ő aztán nem azonosul szomszédjával, igaz még csak a második ciklusban.

Garancsi, az már más tészta. Aki haver, az haver. Akik nem csak a pápát tojják le nagy ívben, de még az UNESCO Világörökségi Bizottságát is, amely nem tetszését nyilvánította a Fővárosi Közgyűlés tavaly decemberi döntése miatt, mivel hozzájárult, hogy 120 méteres toronyház épüljön a XI. kerületben, írja a Népszava. A beruházást egyébként Garancsi István cége, a Property Market Zrt. hajtja végre. A pénzszállítást, meg egyéb gazdasági nyalánkságokat vele kapcsolatban most inkább hagyjuk, repülőjével együtt.

Orbán meg a két lábon járó arrogáns dölyfösség, aki úgy beszél erről az országról, mintha az a háztájija lenne, így aztán szolgalelkű vazallusairól is gondoskodik rendesen. A párbeszéd gyilkos, gyűlöletet és megosztottságot hozó jelenlegi kormányfő, hálás a neki hűségesekhez. És természetesen, kimutatva foga fehérjét, azért is elkövet mindent, hogy a hálátlanokat megbüntesse. Legyen szó akár a Népszabadságról, vagy az MDF-ről, netán a CEU-ról, vagy akár Kishantosról. Egyéb természetes, vagy jogi személyeket most szándékosan nem említek, három cikkben sem férnének el.

Orbán személyi döntései egyébként is kiverik a biztosítékot minden normális embernél, tisztelet a kivételnek. Itt van példának okáért Naffának, hazánknak az Egyesült Arab Emirátusba mafla módon történt nagyköveti kinevezése. Zaid Naffa egyébként is kapcsolatban volt az idén januárban, Libanonban elhunyt, korábban magyar állampolgárságért is folyamodó 76 éves Pharaonnal. Naffa hazai sorsát ebből a pár mondatos interjúból tudjuk valamicskét nyomon követni, és megállapítani azt, hogy  lám-lám a kapcsolati tőke hova vezet, ha jókor van az ember jó helyen. Fordítsd le bátran a net segítségével, ha nem értenéd a szöveget. A macedónt most inkább hagyjuk, a baltás azerivel együtt, oldja ezt meg az EU, ha zavarja!

A lényeg persze Orbán szerint a migráció, az, hogy a muszlimokkal nem szabad szolidárisnak lenni, mert azok a kultúránkat veszélyeztetik. Hogy Naffa és Pharaon muszlim volt-e, arra nem tenném le a nagy esküt, de, hogy nem magyar származásúak voltak, az hótziher! És különben is miért zavarnák éppen azok a kultúránkat, akik személyes anyagi gyarapodásunkhoz maguk is hozzájárulnak! Hűsi napok jönnek, és bármi jöhet még. Ami eddig volt, az még semmi. Hiszen ő is megmondta. A nagyúr szerint ugyanis A durva, alpári, bunkó megnyilvánulásokkal szemben eddig higgadtan és kulturáltan, európai stílusban adtuk meg a választ”, képzelje el hát mindenki, hogy mi jöhet akkor még ezután!

Boldog Karácsonyt!

Gajdicsolóknak üzenem

Jelentsetek fel! Olvassátok soraimat, minden szavamat, melyek az elektromos felületeken megjelennek! Ti, akik ellenségei vagytok nemes cselekedeteknek s barátai hőssé vedlett baltás gyilkosoknak, közörvényes bűncselekmény miatt börtönbe vonulás elől menekülő kormányfőnek.

Mondjátok csak, hogy genetikai hulladék vagyok, mert diáktüntetésre vittem szombaton transzparensemet, melyen egyébként Minerva, a bölcsesség és műveltség istennője az MTA címeréből és a Mordorként ábrázolt Figyelő szerepelt.

A tündebeszéd felejthetetlen szépséglankáin bandukolva elérhetnétek ti is a megnyugvás mesebirodalmát, ha a jókkal összefognátok és szövetségre lépnétek. Ha elkerülhetnétek végre a hazugok földjét. Ha nem szeretnétek soha azokat, akik csak stigmázottan engednek maguk közé. Ha küzdenétek ti is a fölényeskedőkkel és szeretnétek ti is Magyalföldöt Eregionban, mert az a mi Tündérországunk!

Gajdicsolásról egyébként akkor beszélünk, amikor valaki habzó szájjal, előítéletektől fertőzötten, vagy akár kidülledt szemekkel mondja a magáét, anélkül, hogy tudná, miket beszél. Honnan is ered ez az elnevezés, és ki a névadó, arról pár sorban a 444 ad némi tájékoztatást. Hogy közben mi játszódhat le a névadó agyában, azt videofelvételek tudják hitelesen ábrázolni, melyekből mindenki levonhatja maga számára a neki tetsző következtetést. Innen csak egy ugrás a gajdicsolás keveredése, a meggondolatlanul kimondottakkal. Ezek gyűjtőneve egyébként: az előítéletes butaság.

Jelentsetek fel csak bátran, gerinctöröttjei a magyar időknek, mert engem sem sikerült nyakig beásni az orgoványi erdőben, és nem mondtam Ferenc pápáról azt – keresztény alapokon -, hogy „vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember”. Vizslassátok csak itteni soraimat, mert olyasmit úgy sem találtok benne, mint ami  megjelent az interneten egy hangfelvételben, ahol elhangzott a házelnök szájából: jó, “ha az ellenzék nem rúg labdába”. Csak a mihez tartás végett!

Mi a bajotok velem? Hogy nem vagyok olyan, mint emblematikus szellemóriásotok, akinek szavaiból és arcvonásaiból az ATV-ben csak úgy sugárzik a gajdicsolás?

Vasárnap van, szomorú vasárnap. Vezéretek is érzi. A Ripost című kormánylap szerint a mi­nisz­ter­el­nök alig­ha­nem a vasárnapi rend­kí­vüli EU-csúcs prog­ram­ját kom­men­tálta így. Ma írták alá ugyanis az unió állam- és kor­mány­fői a Bre­xit le­zá­rá­sá­ról szóló nyilatkozatot. Orbán Viktor vasárnap délelőtt a Facebook-oldalára posztolta ki a Szomorú vasárnap című dalt Marozsán Erika előadásában.

Az is lehet persze, hogy a hétvégi diáktüntetésre gondolt és eszébe juthatott, ez még csak a kezdet. A vég kezdete, nem a brexiteké. Mert jövőre, májusban alakulhatnak másképpen is a dolgok, mint ahogyan ő szeretné! Gajdicsolók, úgy vigyázzatok!

Magyarország távol Európától

A nemzetállamok „a globalizált világban csak egy erős, egyesült Európában lehetnek erősek” – jelentette ki Manfred Weber. Németországban az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű ellenzéki párt politikája mutatja meg, mit is jelent a nacionalizmus. Az AfD „a nemzetek Európájáról beszél”, de szavai mögött a „pőre egoizmus és nacionalizmus” húzódik meg, ezért „az Európa-párti erők központi feladata az elhatárolódás ezektől a jobboldali erőktől szerte Európában” – mondta Manfred Weber.

És mi van itthon?

Már nem kell elköltöznöm ahhoz, hogy kívül kerüljek Európán. Volt munkatársam tett egy ilyen megjegyzést az egyik posztban. Én is így vagyok vele. Nem kell elmennem innen, már most is Európán kívüli vagyok. Ezek a hazai „democsokraták” tartalmilag kívül helyeztek bennünket onnan. Formai kötéseink megvannak ugyan, de kormányzásukkal, törvényeikkel és rendeleteikkel, nagy nemzeti önállóságuk hangoztatásával a jobboldali populista fineszes-kereszténydemokrata alakulat kirekesztett bennünket onnan, ahová több mint ezer éve tartozunk.

Nagy az ő bűnük. Még jobban elszegényítették a szegényeket. Jogászi allűrökkel megfosztottak bennünket minden lehetséges demokratikus ellenőrzési lehetőségtől. És hiába tépjük a szánkat. Már aki. Már aki itthon maradt és nem kért menedékjogot Kanadában, vagy világhírű művészként nem telepedett le valahol másutt, új hazát választva, vagy akár ifjúként, családostól nem keresett más országot megélhetésének biztosítására. És vannak az itthon maradottak között sokan, értelmiségiek és kevésbé képzettek, akik már meg se szólalnak. Mert minek, mondják, úgy sincs semmi foganatja!

Ángyán szerint a maffiahálózatok szisztematikusan kirabolják az országot, a közjó szolgálata helyett magánérdekek kiszolgálására használják az államot. Az elfogadhatatlan földügyek, a trafikbotrányok azt igazolják, hogy a korrupció újult erővel van jelen az országban, a maffiahálózatok saját embereiket törvény- és döntéshozó pozícióba helyezik. Számtalan példát lehetne még felsorolni.

Ebben a kettészakadt országban a bal és a jobboldal kiegyezése ma lehetetlennek tűnik. Pártszinten minden bizonnyal. Ami legalább ekkora baj, hogy a békés egymás mellett élés sem látszik megvalósíthatónak. Európai stílus és módi ebben sem megy már nekünk!

És most itt van ráadásul ez a Gruevszki rémtörténet!  A HVG szerint a menekültstátusz soron kívüli megadása nem más, mint figyelemelterelés. Arról, hogy milyen károkat okozott a magyar diplomáciának, a titkosszolgálatoknak, no meg az országimázsnak a volt macedón miniszterelnök szöktetése.

Akkor milyen megoldás marad? A tisztességes, hiteles emberek szövetsége? Lehetséges. Ahol nincs sem föld, sem trafikmutyi, ahol nincsenek álvideós ökörségek, meg örökségek handabandázó magyarázatokkal, ahol nem kirakatba tett látványtervezésekkel csábítanak választókat. Ahol baltás gyilkos kiadatásával nem járulnak hozzá hőssé nyilvánításához, ahol köztörvényes elítéltnek nem adnak menedékjogot azért, hogy ne kelljen börtönbe vonulnia!

Ahol nem a politikai megfelelési kényszer uralja az igazságszolgáltatást és a bűnüldözést, ahol az állam nem erőlteti rá az emberekre a nemzeti hitvallás jegyében elképzeléseit, ahol az emberi méltóság tiszteletben tartása a legfontosabb mindenekfelett!

Készülj hát 2019 tavaszán vissza Európába, nem pedig egyre távolodni attól!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!