Kezdőlap Címkék Orbán

Címke: orbán

Plakátcsaták – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, így kávé mellett meg kell vallanom: habár munkám figyelemmel kísérni a magyar bel- és külpolitika eseményeit, de időnként nagyon ügyelnem kell, hogy el ne veszítsem a fonalat. Az elmúlt pár napban Orbán Viktor olyan parádés asszót vívott a tulajdon árnyékával és – szerinte – az Európai Unióval, hogy csak akkor sikerült mindent a helyére tennem, mikor időrendi sorrendbe raktam a történéseket.

Ugyebár, ott maradtunk el, hogy elutazott Berlinbe Gulyás Gergely kancelláriaminiszter és Balog Zoltán miniszterelnöki biztos, kibékülni a CDU elnökével. Sőt, konkrét ajánlat is volt a tarsolyukban: az, hogy március 15-én lecserélik a Juncker-Soros plakátokat, és az EP-kampány hajrájában tartózkodni fognak a hasonlóan provokatív stílustól. Hogy mit beszéltek Annegret Kramp-Karrenbauerrel és mit nem, annak megmondhatója nem vagyok, hiszen nem voltam ott, de nagy sikerrel nem járhattak, annyi szent, ugyanis szombaton Orbán Viktor azt nyilatkozta a vasárnap megjelent Welt am Sonntagnak, miszerint:

„Március közepétől Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke és a baloldal csúcsjelölteje kerül a kormány plakátjain Juncker helyére a kormány sorosozó plakátjain.”

Sőt, azt is mondta, hogy „a támadás valójában a baloldalról érkezik”, és nem azért, hogy a Fideszt, hanem azért, hogy az Európai Néppártot gyengítsék. „Amikor mi már nem leszünk, majd az olaszokra rontanak rá, és utánuk az osztrákok kerülnek sorra” – tette hozzá Orbán Viktor, megjegyezve, hogy „ezt hívják szalámitaktikának”. (A szalámitaktikáról ő különösen sokat tudhat, ugyanis nincs a Fidesznek olyan szövetségese, amelyet fel ne falt vagy el ne jelentéktelenített volna). A kampány bírálóiról elmondta, az ilyen erők „a politikai szakirodalomban – Lenin nyomán – a hasznos idióták. Miközben azt hiszik, hogy szellemi harcot vívnak, valójában mások, sőt az ellenfeleink hatalmi érdekeit szolgálják.”

Azért az nem bizonyos, hogy ezt Lenin mondta volna

Írásos nyoma semmiképpen sincs, de egyelőre ezt hagyjuk is – mondott Orbán még szépeket. Például rögtön azt, hogy

„Soros György szerepe az európai politikában nem megkerülhető, és mindenkinek joga van tudni, hogy Timmermans bevallottan az ő szövetségese.”

Hát, ez így elég nagy falat, de maga a magyar kormányfő is kiemelten fontosnak tarthatja ezt az interjút, ugyanis nem csak saját honlapjára tette ki az interjút, hanem még Facebook-oldalán is népszerűsíti. Persze, azt ne gondolja senki, hogy azt az oldalt ő írja, szerkeszti vagy akár csak néha megnézi: azzal a stábjának néhány rátermett vagy kevésbé rátermett tagja foglalkozik, ám az utasítást az interjú megosztására mindenképpen ő adhatta ki.

No, de mit jelent ez a nyilatkozat, ami annyira fontos neki, hogy még politikai és választási programjának is tekinthető?

Lényegében véve azt mondja, hogy a Néppártra aljas ármány támad, melyet kizárólag ő és hívei látnak, egyedül ők védhetik meg ezt a politikai alakulatot, és aki ezt nem hiszi vagy helyteleníti a módszereiket, az áruló.

Hogy magát az ármányt, mint olyant, senki sem látta, az csak annyit bizonyít, mennyire fortélyos és milyen jól álcázza magát. A legügyesebb és legveszélyesebb ellenség az, amelyik nincs is, tehát megfoghatatlan.

Illetve esetünkben megfogható, ugyanis az ármány neve: Soros György, és olyan ügyes démon, hogy bárkibe képes belébújni, Junckerbe is, Timmermensba is. Ördögűzőt kell hívatni ellene, szerencsére Orbán véletlenül járatos a pokoligázó tudományokban, és némi tűz- valamint vízpróba útján hajlandó kipurgálni a Gonoszt bármely európai politikai erőből, legfeljebb nem éli túl az alany.

Hát, ezt bizony hiba volt nyilatkozni.

Hiba volt, ugyanis három szemszögből lehet szemlélni az interjút. Az első Orbáné, aki magányos hősnek, meg nem értett zseninek látja magát, aki egyedül küzd a gonosz erők ellen. A másik szemszög az olvasóé, aki ezek után a tirádák után teljesen bizonyos lesz benne, hogy paranoiással van dolga. A harmadik az uniós politikusoké, akik nem azt látják, hogy a Néppárt veszélyben forog, hanem azt, hogy a magyar kormányfő pártállásra való tekintet és válogatás nélkül bárkire rátámad, legyen az néppárti avagy szocialista, mindegy. Kicsit olyan, mint az angol vagy skót alakulatok a harmincéves háború csataterein, ugyanis azok nem beszéltek egyetlen kontinentális nyelvet sem, nem tudták és többnyire nem is akarták megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, így rendszerint válogatás nélkül lemészároltak mindenkit. Ha egy ilyen zsoldoscsapat megjelent valamelyik ütközetben, annak rögtön vége is volt, futott mindenki, oldalfüggetlenül.

Szóval, ez az interjú nem sokat fog használni Orbán Viktor nemzetközi megítélésének. Főleg azért nem, mert akiknek üzent benne – a Néppárt politikusainak – azok nap, mint nap együtt dolgoznak Junckerrel is, Timmermansszal is, és pontosan tudják, hogy nem árulók, sőt, az Orbán vízióiban szereplő Sátán sem létezik.

Akkor haladjunk tovább: még mi történt?

A kormány vasárnap kimerítő részletességű, nyolc oldalas választ adott az Európai Bizottság február 28-i közleményére, melyben tagadták a magyar kormány koholt vádjait, és felszólították őket a hazug kampány mérséklésére. A magyar kormány mostani válasza – elolvasni sem volt könnyű – lényegében véve óvodás érvelés, miszerint bee, nem is mi hazudunk, hanem az Európai Bizottság, bee! Ezt azzal kívánják bizonyítani, hogy hittel hirdetik:

1. A kötelező betelepítési kvótát nem vonták vissza
2. Felülírnák a tagországok határvédelmi jogait
3. A migránsvízum bevezetését az Európai Bizottság is támogatta
4. Nem tagadják, hogy több pénzt adnának a migrációt támogató szervezeteknek
5. Már most is több tízezer bevándorló kap pénzzel feltöltött bankkártyákat
6. Kísérleti projektekkel legalizálnák a migrációt
7. Többféle módon is csökkentenék a bevándorlást ellenző országok pénzügyi támogatását

Ezeket a téziseket már cáfolták, többször is, hogy például a „migránsvízumot” vegyük, nem lehet támogatni olyasmit, ami nincs. Az Európai Bizottság világosan megmondta, hogy egyáltalán nem tervezi humanitárius vízumok bevezetését. A tagállamok nem kértek úgynevezett migránsvízumokat bevezető jogszabályokat, a bizottság pedig nem javasolt ilyet, és nem is szándékozik ilyen javaslatot tenni. Betelepítési kvóta sincs, tavaly novemberben csak annyit határozott el az Európa Parlament, hogy megkezdődhetnek a tárgyalások a kvótákról a kormányokkal. Ez azt jelenti, hogy az EP kiválaszt egy küldöttséget, az uniós kormányok illetékes miniszterei is küldenek egyet, ők majd valamikor összeülnek, és elkezdenek róla beszélgetni, hogy hogyan nézzen ki az új menekültfogadási rendszer. De a többi tétel is hasonló szamárság.

És ismételgetik, kitartóan, fáradtságot nem ismerve, éjt nappallá téve. Az Európai Bizottság valószínűleg viszontválasszal fog élni, de hát nem lehet huzamosan ismételgetni ugyanazt, mindenki belefárad ebbe a „de igen – de nem” szintű vitába, előbb-utóbb szóra sem fogják méltatni a magyar vádakat, és ez lehet a cél. Vagyis az, hogy amikor már unják a gyerekes hisztit, és szóba sem állnak a magyar kormány heroldjaival, azt trombitálhassák szét a világba: „Lám, nem tudnak nekünk válaszolni sem, kifogytak az érvekből!”

Ócska kis troll-módszer ez, a közösségi oldalakról ismerős, és nem sok ész kell hozzá, csak kitartás. A magyar kormány ezzel a technikával valóban el fogja magát szigetelni a nemzetközi diplomáciai élettő.

Ki fog azzal szóba állni, akivel nem is érdemes?

Sőt, ez az elszigetelődés már meg is kezdődött. Mint a Politico nyomán a 444 beszámol róla:

„Kínos csönd fogadta Orbán sorosozását a V4 egyik munkaebédjén. A Politico szerint a magyar miniszterelnök néhány kattanása a szlovák, a cseh és a lengyel vezetésnek sem jön be igazán. Egy V4 munkaebéden például a jelenlévő vezetők munkatársai szerint Orbán arról kezdett el beszélni, hogy Soros György áll a szerbiai tüntetések mögött. A magyar miniszterelnök kijelentéseit pedig kínos csend fogadta.”

Hát, ez bizony kellemetlen.

Itt tartunk most, ebben a pillanatban.

Akkor foglaljuk össze.

Orbán Viktor szerint a világ borzalmas hely, tele ellenséggel és árulóval, kikkel egyedül ő képes szembeszállni.

Aki ezt nem hiszi, az vagy áruló, vagy hülye.

Sokan nem hiszik, és ezeknek a sokaknak nem esik jól, hogy sértegetik őket.

De mindenki hülye, egyedül Orbán Viktor helikopter.

Aki emiatt le fogja cserélni Junckert Timmermansra.

Amondó lennék, hogy a csere nem is rossz ötlet, csak egy apró eltéréssel kéne alkalmazni.

Nem Junckert kéne lecseréljük mi, magyar választók, hanem Orbánt.

Felőlem akár Timmermansra is.

… ha Sargentitni lenne a bizottság elnöke

0

Nem pedig olyan politikai-gazdasági érdek-szövevények bábfigurája, mint például Manfred Weber, aki saját pártcsaládjában is képtelen kezelni egy szélsőseges, populista pártvezér ámokfutását – írja Horváth András mai bejegyzésében.

Egy Sargentini-típusú elnök biztosan nem hagyná, hogy bármely tagállamban simán bedarálják a jogállamot, hogy folyamatos támadás alatt tartsák az uniós alapértékeket, hogy rendszerszintűen támadják magát az Uniót – éppen azok, akik egyébként a legtöbbet profitálnak belőle. Itt van mindjárt ez a plakátkampány. Nem az első és nagy valószínűséggel nem is az utolsó. Ezt már korábban is eljátszották Orbánék: néhány hét alatt milliós megjelenést generálnak az állami pénzből finanszírozott, az Uniót lejárató, hazug pártkampányukkal minden lehetséges magyarországi médiafelületen, majd az uniós vezetőkkel való tárgyalás „hatására” leszedik a plakátokat. Mert egy gyenge Unióval ezt meg lehet tenni. Miközben Orbán, Salvini és hasonszőrű társaik egyre jobban növelik a gyűlöletet a fejekben: az Unió ellen, a bevándorlók ellen, a civilek ellen, a – hozzájuk képest – másként gondolkodókkal szemben.

Mert mi is lehetne a lényegi hozadéka annak, hogy tagjai vagyunk ennek a szövetségi rendszernek? A felzárkózás, a polgári értékrend elterjedése, a jogállami intézményrendszer – ide értve az igazságszolgáltatást – közmegbecsülést eredményező működése. Helyette van ez a plakátkampány (és minden, ami emögött van), s a leírhatatlan mértékűre duzzadt állami korrupció. Aminek Brüsszel jól láthatóan már régóta képtelen megálljt parancsolni, még akkor is, ha az uniós adófizetők pénzének a módszeres és rendszerszintű ellopásáról van szó.

Nem, mi nem ilyen uniót képzeltünk magunknak. S, ha Weber, Juncker, az Unió más csúcsvezetői, s az új aspiránsok ezt képtelenek megérteni, törvényszerűen erősödni fog az a szélsőséges irányvonal, amelynek – mit tagadjuk – mára Orbán lett a példaképe. Ha a régi-új aspiránsok a következő szűk néhány hónapban is csak azzal lesznek elfoglalva, hogy melyikük mennyit hasíthat ki a tortából – ugye mennyire ismerős ez valahonnan? – az Orbánék malmára hajtja a vizet.

Kedves Leendő Uniós Vezérek!

Mutassatok fel valamit az elkövetkező néhány hétben, hogy megérje elmenni szavaznunk, itt Európa keleti fertályában is.

Tegyétek egyértelművé, hogy az Unió-ellenes politikának, az állami szintű korrupciónak, illetőleg az ilyen elveket követő politikusoknak nincs helye az Unióban. Különben nagyon sötét jövő vár ránk. S nem csak ránk, magyarokra.

Gyóntatószékben – II.

Arrogánsak, nincs egyeztetés

Tudom atyám! Már 2007-ben a budapesti Marcibányi Téri Művelődési Központban, a Jövőnk vitasorozat első zárókonferenciáján megmondtam, ami ma is aktuális, csak ellenzékünk nem képes ilyen szlogeneket alkotni. „Fel a mélyből, aki magyar!” És még azt is hozzá tettem akkor, hogy „Arrogánsak, nincs egyeztetés, semmilyen szakmai kör véleményét nem hallgatják meg, mindenhez jobban értenek, mindent jobban tudnak. Szétfoszlott a régi többség, mert kiderült, hogy képviselői cinikusak. A cinizmus, az értékrombolás, a tudatos értékrombolás, a gúnyos kacajokkal kísért értékrombolás, vagyis a cinizmus korunk egyik legfőbb betegsége Magyarországon.” Lehet, hogy mindez visszaüt rám is, Atyám?

Bevallom az úr színe előtt, eddigi beszédeim mindegyike elsősorban kampányszöveg volt, hogy elvarázsoljam a tömegeket, magamhoz édesgetve őket és szavazataikat. Nagy bűnöm ez, de hát mit is tehetne egy magamfajta politikus. Legfeljebb annyit, hogy bevallja, ne azt figyeljétek amit mondok, hanem azt, amit teszek! Akkor is megmondtam, az ember „…ha az eszére hallgat, és nemcsak a szívére, akkor tudnia kell, hogy a nemzeti egységhez csak a jobboldali egységen keresztül vezet az út, és aki nem a jobboldali egységre szavaz, az kockára teszi a változás lehetőségét. A változáshoz az út a teljes jobboldali egységen, majd később a teljes nemzeti egységen keresztül vezet.” Csak a Fidesz, tudja atyám, csak a Fidesz!

A közmunka a roma közösség számára a legnagyobb jótétemény

Azt is mondtam a minap eminenciás uram, hogy „a közmunka a roma közösség számára a legnagyobb jótétemény, amit az elmúlt négy évben adhattunk”. Mit is szólhattam volna mást, pár hónappal a választások előtt. Több százezer szavazat a tét, ennek megfelelően kellett szólnom, akkor is, ha másképp cselekszem majd. Garanciaként kineveztem a cigányság egyik kedvencét, Farkas Flórit miniszterelnöki biztosnak. Már bocsánat atyám, de tudom én, hogy mitől döglik a légy. Még Bódi Guszti meg felesége is tanúja volt ezen kijelentésemnek. Flóri meg „istápolja” csak a cigányságot, úgy, ahogy én szeretném.

“A nagy cél, hogy Európát átalakítsák és Európát átléptessék a kereszténység utáni korba, és Európát átléptessék a nemzetek utáni korszakba, ez a folyamat az európai választásokon elapadhat, tisztelt hölgyeim és uraim, és nekünk elemi érdekünk, hogy meg is akasszuk.”

Amit mondtam, megmondtam. Európa legmodernebb konzervatívjai leszünk és kész! Én már csak tudom. Mert Magyarországnak kereszténydemokrata kormányzásra van szüksége és ezt én végrehajtom minden körülmények között. Nem veszi szentségtörésnek atyám, ha most egy amerikai elnököt idézek ezzel kapcsolatban. „Ne azzal törődjünk, hogy Isten a mi oldalunkon áll-e, hanem azzal, hogy mi Isten oldalán állunk-e.” Az én olvasatomban, remélem nem istenkáromlás, amit mondok, ez azt jelenti, hogy én még fontosabb vagyok Istennél is atyám!

És ez az én legnagyobb bűnöm, amit most be is ismerek, és amire kérek feloldozást. Meg vagyok győződve arról, hogy ami a fejemben van, az szentírás.

Én vagyok a kiválasztottja most a magyarnak, én vagyok szemükben az isten.

Bocsássa meg nekem az Úr a fentieket! De hova is mehetnék ezzel a bűnömmel? Az orvosok félrebeszélnek, híveim meg úgy is tudják rólam mindezt. Én vagyok a kiválasztottja most a magyarnak, én vagyok szemükben az isten. Keresetlen szavakkal adtam elő mindezt atyám, ebből is láthatja, hogy őszinte vagyok és bűnbánó. Kérem az urat oldozzon fel, mert meg vagyok arról győződve, hogy mindezt hazámért és népemért teszem. A járulékos javak mellékesek, azokat elfogadom, földi halandóként mit is tehetnék mást. Bűneimet felsorolva, hitemet vállalva végezetül kimondom, „hinnünk kell abban, hogy képesek vagyunk megváltoztatni az emberek életét, javítani országunk lelki, fizikai és erkölcsi állapotát, és ezt a szándékunkat szégyenkezés nélkül, nyíltan vállalnunk kell.”

Isten engem úgy segéljen! Nincs számomra fontosabb, mint saját képemre gyúrjam mindazt, ami körülöttem van! Isten bocsássa meg ezt nekem és minden vétkemet! Miatyánk ki vagy a menyekben! Mi pedig maradunk itt a földön fürödve javaiban, áztatva lábainkat a pénzlavórban! Ennyi! Csapó!

Az első rész itt olvasható >>>

Gyóntatószékben – I.

Most már bánom, hogy nem focista lettem

Atyám! Tudom, hogy a gyónási titok az szent, de szeretnék valami biztosítékot még azon felül, miket most bűneimként bevallok önnek, az hétszentség, hogy nem fog kiszivárogni! Értem én, hogy az Úr a garancia, de tudja atyám, ma már senkiben sem bízhat az ember fia. Nincs ugyan sok bűnöm, de amik vannak, azok súlyosak. Bevallom először is azt, most már bánom, hogy nem focista lettem.

Pedig ismét kétharmad lettünk, de érzem, hogy ez már nem az igazi, hogy valami nem stimmel. Nem jó kiválasztottnak lenni. Barátom, Silvio is megbukott a taljánoknál, remélem, én megúszom. Pintér, meg Polt, mint eddig, segítenek ebben, de az az igazság, hogy én sem játszhatom a tűzzel, mert akkor előbb utóbb csak megégek. Az, hogy egy-egy teljesítményemmel leégek, miközben kormányozok átlépve a záróvonalat, az még hagyján, de megégni, az más, annak maradandó nyomai vannak, és azt azért nem szeretném, ugye megérti Atyám!

Mihály is vagyok nem csak Viktor

Dehogy akarom én magamat Istenhez hasonlítani a hatalmammal, igaz, hogy Mihály is vagyok, de azt nem használom. Az arab lapok árulták el, de az igazság az, hogy nem szeretném, ha idehaza elkezdenének Misizni engem. Misikém így, Misikém úgy, meg hány misi főnök, ha elintézem?

Igaz, hogy én Oxfordban is jártam, de elismerem, Mártha Imre meg Cambridge-ben végzett energiapiaci szakértő, aki szerint senki nem mert nekem szólni, hogy „Főnök, ezt ne így, ne ennyiért”, amikor a szándéknyilatkozatot aláírtam az E.On cégek megvásárlásáról. Így aztán elterjedt azoktól, akikkel mindezt nem beszéltem meg, hogy legalább 500 millió euróval többet akartam fizetni a németeknek, mint amennyit a vagyonértékelések alapján az egész üzletrész ér. És akkor mi van? Én mondom meg, hogy mi mennyit ér, mi a teendő és nem tartozom beszámolni senkinek arról, hogy mit, miért, hogyan.

Most már a felesége is itt van a nyakamon

Persze, hogy nem félek bevallani bűneimet, már amiket magam tartok annak, egyébként is a jelenlegi földi helytartója az Úrnak megmondta, hogy a „A gyóntatófülkének nem szabad kínzókamrává válnia”; – hát, akkor ehhez tartsuk magunkat Atyám! Azt, hogy a kommunistákat az agyagba kell taposni ma is vállalom! Meg is tettem, teszem és a jövőben is meg fogom tenni. Tudom, hogy ez sokaknak nem tetszik az országban, erre nekem is figyelemmel kell lennem, de én anno 1989-ben is megmondtam, hogy az akkori komcsi fiatal kiszesek közül, – mert az idősebb generáció nem érdekelt a jövő szempontjából, – Gyurcsánytól kell csak egyedül tartani. Ezért őt személy szerint ki kell iktatni a közéletből. Ennek karaktergyilkos taktikáját és szervezeti ellehetetlenítésének módszereit kidolgoztuk és azt hiszem sikeresen jártunk el. Kártyázni meg sakkozni tudni kell. Most meg már a felesége is itt van a nyakamon. Valamit ki kell találnom megint. Pintér és Polt majd segítenek ebben.

A fociban is többre becsülök egy jó cselsorozatot, mint egy betartást, vagy felrúgást. Ezért aztán nem csak a MIÉP-et, meg a kisgazdákat, de az MDF-et is lerendeztük becsülettel. A kereszténydemokratákat kínáltuk fel nekik, meg magunkat, jöttek, akik jöttek, a kimaradottak meg lemorzsolódtak, eltűntek a süllyesztőben! Most a Jobbik van soron!
Megkajálták Ibrahimot.

Atyám! Elévültek már azok a Kaya Ibrahimos, meg Joszip Totos történetek, ne kérdezzen tőlem ilyesmit, honnan is tudnék ezekről a dolgokról, meg olyan apróságokról, hogy a nyóckerben anno igazoltattak a rendőrök a kurdtüntetésen egy audit, amelyben állítólag egyikőjük ült és a kocsi egy ismert magyar bűnöző tulajdonában volt, aki a fantomcégek alapításában is részt vett. Mi közöm is lenne nekem ezekhez? Éppúgy, mint a 2006-os őszi tüntetésekhez. Rég elévültek ezek már, elvégre jogi végzettségem is van, remélem tudja.

Én feladatokat adtam, de hogy miként és hogyan hajtották azokat végre, az már nem az én dolgom volt. Végrehajtották és kész. Persze meg is jutalmaztuk őket, a mai napig is gondoskodunk róluk, ki trafikot, ki földet, vagy vissza nem térítendő állami támogatást kapott, ki pedig zsíros állami megrendeléseket. És akkor mi van? Bűn az talán, ha magyarként, erős és bátor hazafiként, az ország javára ténykedőket megjutalmazzuk?

1993-as Miskolci országos választmányi ülésünkön

Ugyan Atyám, az Ezüsthajó már rég elúszott a Happy Endel együtt. Ferenczi Krisztina is hiába vergődött a vagyonosodásomon, Magyarország nem Itália és én nem vagyok Berlusconi, nálam az ügyészség kézben van! 1993-as Miskolci országos választmányi ülésünkön való felszólalása óta, annak pedig már több mint huszonöt esztendeje, hogy az akkori fideszes képviselőjelöltből legfőbb ügyészt varázsoltam, mint ahogy a populizátoros cilinderemből előhúztam már idáig sok mindent, alaptörvényt éppúgy, mint köztársasági elnököt. Atyám! Későre jár, kissé megfájdult a fejem, majd legközelebb jövök megint. Ne haragudjon, de a tekeseim szóltak, ideje lefeküdnöm, köszönöm, majd holnap folytatjuk.

Juncker nem, de Timmermans lehet?

0

Emma Dobigny Degas-nak volt az egyik kedvelt és keresett modellje: a fiatal, érzékeny és pajkos nőt Degas 1865-1869 között többször megfestette, s minden bizonnyal Emma több volt mint modell. A kihívóan szép Emma Degas-n kívül más korabeli festőt is megihletett, így Corot-t, Tissot-t és Chavannes-t.

Degas híres képét, a Női portrét 1876-1880 között festette: a képen egy fekete, fátyolszerű főkötőben egy idősebb nő látható. A Melbourne-i Nemzeti Galéria kutatói 2016-ban a legmodernebb technikával kimutatták, hogy Degas egy korábbi, Emma Dobignyről készített portréját festette át. Kiderült, hogy az eredeti képen Emmát koboldfülekkel ábrázolta a festő. Meglehet, nem is annyira esztétikai, mint inkább morális okok miatt festette át később Degas a képet, s próbálta eltüntetni örökre a koboldfülekkel ábrázolt és gúnyolt egykori modelljét és kedvesét.

Degas mindezt saját művészi és erkölcsi megfontolásából tette, maga döntött így, a saját költségéből, a saját belátása szerint, saját akaratából.

Mindezt azért hangsúlyozom, mert olvasom, hogy Orbán Viktor azt ígérte, hogy a Soros és Juncker arcképét megjelenítő plakátokat hamarosan „átfestik”, s Junckert Timmermans váltja a plakátokon.

Orbán szeret átfesteni: intézeteket hozott létre, hogy fessék át neki a múltat, a legfőbb ügyész szakmányban festi át a jelent, s most a szolgahad épp átfesteni-átszerkeszteni készül a Soros-Juncker-féle plakátokat.

Degas a saját költségéből, Orbán az én, te, ő, mi, ti, ők költségéből. Degas a saját belátása alapján, autonóm módon döntve, Orbán gyáva alakként, nyakig beszarva a Néppárttól.

Degas a morális érzékére támaszkodva, Orbán kizárólag önnön aljasságára, Degas őszintén, Orbán hazug módon.

És míg Degas eltüntette a koboldfüleket, Orbán a Néppárt minden egyes tagjának épp koboldfüleket pingál.

És persze tudom, hogy a Néppárt számára Timmermans politikai ellenfél és vitapartner. De a velejéig romlott Orbán nem vitatkozik vele, hanem kiszerkeszteti őt egy aljas és hazug plakátra, hogy a Fidesz hívei ujjal mutogassanak rá, szörnyülködjenek rajta vagy gúnyosan kiröhögjék. A plakátírózás területén ennek is szép hagyományai vannak.

Engem különösebben nem érdekel Timmermans, de ha a Néppárt vezetőiben maradt még valami az elemi tisztességből, a konzervatív morálból és abból, amit európai ethosznak szokás nevezni, akkor leginkább most kellene kirúgniuk a Néppártból a Fideszt, méghozzá úgy, hogy az egész züllött bandának a lába se érje a földet.

Ha mégsem, akkor Orbánnak tökéletesen igaza van, a Néppárton belül mindenki koboldfület érdemel, s ez az egész európai vircsaft lassan kezdheti leereszteni a redőnyt.

Gábor György

Kontrollált kiszorítás

„A jelek arra utalnak, hogy a Fidesz kontrollált kiszorításának a forgatókönyve az EPP-ből mára elkészült. Ehhez mindössze két fontos intézkedésre van szükség: egyrészt fel kell mérni a lépés támogatottságát az Európai Néppáron belül, másrészt már most el kell kezdeni Orbánt annak tekinteni és annak láttatni, ami: a néppárt ellenségének” – kezdi Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzetét.

Ismerik ugye a játékot: két gépkocsi, nagy sebességgel rohan egymás felé egy versenyben, s az veszít, aki elsőként rántja el a kormányt. Valami ilyesféle zajlik az Európai Néppárt (EPP) és a Fidesz között. Ha tapasztalataink alapján mérlegeljük az esélyeket, akkor valószínűleg nem Orbán lesz az, aki elsőként kitér.

Gulyás Gergely most Berlinben igyekszik olyan ígéreteket tenni, melyeket Orbán nyilvánvalóan nem fog betartani. Ugyan lehet, hogy március 15. után leszedik a Soros-Juncker plakátokat, de majd lesz helyettük másik, s lehet, hogy nem is a plakát lesz az az eszköz, mellyel tovább folyik a Fidesz részéről a kampányháború az európai polgári jobboldal ellen. Mert az elmúlt hónapok pont erről szóltak, s az elmúlt hetek ehhez szolgáltattak egyértelmű bizonyítékokat. Ezek a bizonyítékok mellett pedig már azok sem mehetnek el szótlanul, akik – akár saját önös érdekeik miatt, akár racionális okokból – Orbán viselt dolgaival kapcsolatban nagyon igyekeztek eddig félrenézni.

Nyilvánvaló önöknek is, Orbán egyetlen pillanatot sem vesztegetett arra, hogy európai szinten támadja a baloldalt, a liberálisokat, vagy a Zöldeket annak dacára, hogy mindhárom politikai család – az Európai Parlamenten belül az S&D, az ALDE, valamint a Zöldek – fokozódó módon emelte vele szemben a hangerejét. Az okok nagyon egyszerűek:

a Fidesz nem a szocialistáktól s nem is a liberálisoktól, de még csak nem is Zöldektől akar mandátumokat rabolni, hanem a jobboldaltól.

Igaz, a baloldal és a liberálisok sem várhatják, hogy kritikájuk majd Orbánnak okoz gondokat, de céljuk a behemót néppárt meggyengítése s olyan kompromisszumokra kényszerítése, melyek nekik az európai vezetésben nagyobb mozgásteret biztosíthatnak majd.

Orbán egyedül a néppártot támadta már azzal is, hogy korábban Brüsszelt tette meg bűnbaknak, hisz Brüsszelt és az uniót a néppárti Jean-Claude Juncker jelenítette meg. Azzal, hogy a néppárti vezetés – elsősorban Manfred Weber taktikázása nyomán – ennek dacára is igyekezett kíméletes lenni Orbánhoz, valójában félreértette a helyzetet, s így csak önmagának köszönhetik a kelepcét, amiben most vergődik.

Weber: „Orbán Viktor politikailag rossz úton jár…”

De itt érdemes megállni egy percre, hisz vitathatatlan: Weber taktikázásának is megvolt – legalább háromféle – racionális indítéka.

1. Az első a német csúcsjelölt múltjából fakad. A CSU-nak a leggazdagabb német tartomány, Bajorország az „otthona”; hosszú évtizedeken át kétség sem férhetett a párt ottani politikai dominanciájához, így az messzemenően összefonódott a bajor iparral és pénzügyekkel. Hatott a gazdaságra az érdekérvényesítések és egyéni karrierek formálásában, de még inkább hatott rá maga a gazdasági élet, annak összes prioritásával. Márpedig a német tartományok közül Bajorország került a legszorosabb kapcsolatba a magyar gazdasággal, s ez egyáltalán nem szűkíthető le a Fidesz hatalmi periódusaira, gyakorlatilag valamennyi magyar kormány nagy előnyöket biztosított bajor cégeknek, mind az adózás, mint pedig a munkáltatói jogok gyakorlását illetően. Igaz, 2010 óta ez a folyamat felgyorsult, s eddigi csúcspontját az úgynevezett rabszolgatörvénnyel érte el.

2008 óta a CSU élén az a Horst Seehofer állt, aki számára prioritás volt a bajor cégeknek megfelelő politikai hátteret biztosítani a kelet-európai államokban, mindenekelőtt Magyarországon. Márpedig Weber számára Seehofer egyfajta mentornak számított. Csakhogy tavaly, a parlamenti választásokon a CSU sikertelensége egyfajta történelmi mélypontot ért el, így az elnöki pozícióban váltás történt, s az új vezetője az a Markus Söder lett, aki nem csak ellentéte Seehofernek, de nyílt ellenfele is. A CSU siralmas választási eredményei és a párton belüli hatalmi változás Webernek a legrosszabb pillanatban jött, meg kellett küzdenie a csúcsjelöltségért, s úgy kellett tennie a szépet Södernek, hogy feledtesse korábbi szoros kapcsolatait az előző elnökkel, illetve ügyelnie a nagyon érzékeny egyensúlyra Söder Orbán-ellenessége és a Fideszes szavazatok biztosítása között csúcsjelöltté választásakor.

2. A másik racionális megfontolásról, ami a Fidesszel szembeni mérsékelt kritikákban testesült meg, már többször írtam. Weber – és az EPP vezetése – nem akarta a táboron kívül hagyni a Fideszt s ezzel előállítani egy olyan helyzetet, hogy Orbán az európai kampányt a néppárt ellen folytassa. S nem akarta megszerezni Orbánnak azt az örömet sem, hogy a szélsőjobb ünnepelt mártírjává váljék.

3. Ugyanakkor Webert az is fokozott óvatosságra intette, hogy máig nem lehet tudni, a Fidesz elleni kizárási eljárás végén meg lesz-e a szükséges számú szavazat. Mert ha nem, azzal akár Weber csúcsjelölti álmainak is vége szakadhat: minthogy a Fidesz továbbra is az EPP-ben marad, de tálcán kínálják neki az indokot, hogy most már nyíltan rátámadjon a pártcsaládra.

A helyzet nagyjából március elejére ért meg annyira, hogy Webernek most már nem csak azzal kell számolnia, mi lesz, ha a Fidesz továbbra is az EPP tagja marad, hanem azzal is: mi lesz, ha Orbán valamilyen formában tovább emeli a téteket annak érdekében, hogy lehetetlen legyen őt benn tartani.

A jelek arra utalnak, hogy a Fidesz kontrollált kiszorításának a forgatókönyve az EPP-ből mára elkészült.

Ehhez mindössze két fontos intézkedésre van szükség: egyrészt fel kell mérni a lépés támogatottságát a néppárton belül, másrészt már most el kell kezdeni Orbánt annak tekinteni és annak láttatni, ami: az Európai Néppárt ellenségének. A Der Spiegelnek adott minapi Weber interjú azt sugallja, az elhatározás megszületett. Talán ő is felismerte azt, hogy az autósversenyben hamarabb rántaná el a kormányt, mint Orbán – ezért életbe vágó, hogy elkerülje a versenyt.

Már csak azért is, mert a CDU és a CSU vezetői is eltűnődhettek azon: az eddigi bizalmi – és egyéb természetű – válságok elsimítására mindig Orbán rohant el a német fővárosba, hogy ott mindent megmagyarázzon és megígérjen. Majd hónapok múlva derült csak ki: minden marad a régiben. Most viszont Gulyást és a politikai konfliktusok menedzselésében feltűnően tehetségtelen Balog Zoltánt küldte maga helyett, hogy aztán az ígéretekből most se legyen semmi.

Egy volt amerikai külügyminiszter szerint Orbán fasiszta rendszert épít

0

Madeleine Albright könyvet írt Fasizmus: egy figyelmeztetés (Fascism: A Warning) címmel és az egyik általa említett példa a világot fenyegető veszélyekre Orbán Viktor rendszere.

Az amerikai Vox magazinnak adott interjúban Albright hangsúlyozta, hogy a fasizmus igazából nem egy ideológia, sokkal inkább egy módszer a hatalom megszerezésére és megtartására. A fasiszták megosztják a társadalmakat (általában sértett) többségre és kisebbségre, az előbbiek élére állnak, és minden jogot a többségnek követelnek, miközben a kisebbségek jogait megsértik. „A fasizmus nem a problémák megoldására, hanem mélyítésére törekszik.” Leépíti a szabad sajtót és az igazságszolgáltatást, de fontos eleme az erőszak is.

„Az identitás rendben van, de ha az identitásom miatt utálom az ön identitását, akkor nagyon veszélyessé válik, és hipernacionalizmusba süllyed. Hirtelen a csoportok egymás ellen fordulnak, vagy bűnbakká válnak, és az egész politikai élet törzsi konfliktusokká válik. És láthatjuk, hogy ez több helyen megtörténik. Erre jó példa, hogy Orbán Viktor etnikai tisztaságot szeretne Magyarországon.”

„A fasiszta ideológiát más ideológiáktól az különbözteti meg, hogy az erőszakot és a népharagot használja a célok eléréséhez, az embereket a propaganda eszközeivel állítják szembe egymással” – mondta a volt amerikai külügyminiszter, aki szerint a fasizmus terjedőben van.

Albright persze a legtöbbet Trumpról beszélt, de őt (egyelőre?) nem sorolja a fasiszták közé, mivel szerinte nem alkalmaz erőszakot a hatalom megtartásához. „Ha végül kihirdeti a vészhelyzetet a határon a bevándorlás miatt, megváltozhat a véleményem.” Azonban már most is őt tartja Amerika történetének legkevésbé demokratikus elnökének, mivel ijesztő módon megveti a törvényeket.

Számára az erőszak alkalmazása a vörös vonal

„Például Kim Dzsong Un egyértelműen fasiszta, embereket küld munkatáborba, éhezteti őket, a hadseregét pedig arra használja, hogy kivégezze politikai ellenfeleit. Más vezetők, mint például Magyarországon Orbán mutatnak fasiszta vonásokat, de nem vagyok benne biztos, hogy már átlépték ezt a vonalat.”

Madeleine Albright szerint világszerte annak lehetünk a tanúi, hogy a demokrácia veszélyben van, elnyeli az antidemokratikus örvény.

Madeleine Albright 1997 és 2001 között, Bill Clinton elnök második kormányában volt külügyminiszter, előtte már évekig az USA ENSZ nagykövete volt. Ő volt az Egyesült Államok első női külügyminisztere. Bár rövidesen 82 éves lesz, még ma is aktív a közéletben.

(Forrás: Vox, Wikipédia. Az interjú két hete jelent meg a Voxban, de tegnapig elkerülte a magyar sajtó figyelmét, akkor a hvg.hu hívta fel rá a figyelmet.)

Orbán keleties kapitalizmusa távolról sincs bukásra ítélve

1976-ban a brit népesség alsó fele az ország vagyonának 12%-át birtokolta, 2003-ra ugyanez az arány 1%-ra csökkent. Ma a felső tíz százaléknál koncentrálódó vagyon az alsó tíz százalékának a százszorosa. A hazai vagyoni egyenlőtlenség ezzel szemben – noha erősödik – még mindig a fejlett államok átlaga alatt van. Magyarországon három tényező: a vagyoni egyenlőtlenség, a szegénység (az alacsony medián jövedelem) és az alacsony társadalmi mobilitás kombinációja az, ami aggasztó.

Férfiasan (konzervatívként) meg kell vallani azonban, hogy könnyen lehet, hogy a mai alacsony képzettségű rétegeket, a társadalmi kirekesztés áldozatait és/vagy a tartósan versenyképtelen munkavállalókat a globális gazdasági és technológiai változások egyszerűen leírják a jövőben, a társadalmaknak nem érdemes beléjük fektetni (oktatni, magas színvonalú egészségügyi és szociális ellátásba részesíteni őket); a sorsuk a közmunka és/vagy a remélhetőleg majd folyamatosan növekvő feltétel nélküli alapjövedelem lesz. Ez a borús szcenárió semmivel sem kevésbé valószínű, mint egy sokkal optimistább piacpárti nézet. Nem mond igazat, aki azt állítja, hogy tudja, melyikre van nagyobb esély.

Ilyen körülmények között Orbán keleties, autoriter, elitista kapitalizmusa (a tőke erőszakos reallokációja) se strukturálisan, se politikailag nem tudható le akként, hogy bukásra van ítélve. A tőke hasznosulása (termelékenysége) a Nyugaton csak lassan nő (az utóbbi tíz évben egyenesen drámai lassúsággal, ha egyáltalán), a nyugati gazdaságok erejét a tőke és a technológia még mindig lényegesen magasabb – emellett egyre kevesebb kézben való – koncentrációja okozza, de mind a termelékenységben, mind a tőkekoncentrációban csökken Magyarország hátránya és perspektivikusan (a hazai digitalizáció és robotizáció erősödésével, azaz olyan változásokkal, amelyek nem annyira kötődnek helyi kulturális kompetenciákhoz vagy készségekhez, hanem ezeket inkább felülírják) ez a hátrány jó eséllyel tovább csökkenthető. Azaz Magyarország a reálgazdaságban a legtöbb szempontból felzárkózik.

A magyar gazdaság hanyatlásával kapcsolatos téves (ellenzéki, szakmai) várakozásokat az okozza (amiben én is visszatérően osztozom), hogy egyrészt túl sokat feltételeznek az oligarchikus, felfelé záruló piacokon folyó hatékonysági versenyről – valójában a bürokratikus nagyvállalatok piaci viselkedésének leírása sokkal bonyolultabb modellt kívánna, mint a versenyé, olyat, amelyik éppenséggel számításba vesz még legalább két dolgot: nevezetesen a korrupcióhoz és a versenyromboláshoz fűződő érdeküket, illetve az innovatív erejüknek és folyamatos fejlődésüknek a depriorizált, gyenge voltát -, másrészt (e téves várakozások) nem számolnak éppen a komplex piaci szemlélet maradékából következő globális kiegyenlítő hatással, ami erősíti a szegényebb, de nyitott gazdaságok felzárkózását.

A magyar gazdaság eleve erős, az Orbán-rezsimben tovább erősödő nyugati integrációja és gyenge, de dinamizálódó nyitása keleti (kínai) irányban csaknem kiküszöbölhetetlenné teszi előbb a vásárlóerőn értelmezett egy főre jutó GDP, majd – valamennyire is hatékony állam esetén – a lassú társadalmi és életszínvonalbeli felzárkózást a Nyugathoz. A piaci forráskihelyezés komplex logikája Magyarországot mindig preferálni fogja, amíg Európa gazdaságát jegyezni fogja a világ. Utána meg más miatt.

Még ha a NER – éppen az intézményi gyatraságával – óriási veszteségeket okoz is a magyar társadalomnak az üzemi hatékonyság értelmében, nem tud annyit rombolni, hogy a magyar gazdaságot stratégiai mértékben tönkre tehesse. Ugyan lemaradunk a térségbeli posztkommunista államoktól, de ezt egy jelentős, ráadásul a tudás centralizált redisztribúciójával fenyegető paradigmaváltás könnyen átírhatja, gondolok itt a digitalizáció párhuzamosan centralizáló kulturális, gazdasági és politikai hatásaira, ami az ezekkel járó társadalmi költségek féken tartása mellett átértelmezheti a társadalmi hatékonyságra vonatkozó mai elképzeléseket. Félreértés ne essék, a digitalizáció nem demokratikus, a tudás nem demokratikus, a forrásgazdálkodás nem demokratikus – de ha így van, ugyan milyen illúziónk fűződhet a politikai demokráciához? Még a végén kiderülhet, hogy a NER koncentráltan megelőlegezi azt, ami az újabb technológiai forradalom és a populáris indulatok dinamikájával a Nyugatra is vár – kontroll, szemfényvesztés és a tahóság áradása -, ezért a velejéig futurista rendszer.

A kormány leginkább egy ilyen paradigmaváltásban reménykedik, de a reményen túl a gazdasági kormányzás ma sem nevezhető irracionálisnak. Években és emberi életekben mérve persze nem tesz mindenkinek jót, de stratégiai értelemben argumentálható. Ez lehet jó hír az országnak, de mindenképpen rossz az ellenzéknek, mert bármilyen veszélyeket vagy kifejtetlen gondolatokat rejtsen az orbáni stratégia, még mindig jobban lehet viszonyulni hozzá, mint az ellenzék bármelyik gondolatához, amelyek – hát, egyszerűen nincsenek. A helyzet mindenesetre a keveseknek, így nekem, alkalmat ad a folyamatos reflexióra akkor is, ha nem szeretjük.

A Horvát Parasztpárt részben Orbán miatt kilép az Európai Néppártból

0

A Horvát Parasztpárt (HSS) elnöksége egyhangúlag úgy határozott, hogy a párt kilép az európai kereszténydemokrata-konzervatív erőket tömörítő Európai Néppártból (EPP), a végleges döntést a közgyűlés hozza majd meg – írta a legolvasottabb horvát napilap, a Vecernji List.

Kreso Beljak, a parasztpárt elnöke szombaton az elnökségi ülés után a sajtónak eljutatott közleményében leszögezte: „nincs helyünk olyanok között”, akik Horvátországgal szemben területi igényeket támasztanak, mint Alexandar Vucic szerb államfő, Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke vagy Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki „be szeretne törni a horvát médiapiacra, hogy gyűlöletet szítson, és a parasztpárt számára elfogadhatatlan eszméket népszerűsítsen”. „A legkevésbé van helyünk ugyanakkor a hazai árulókkal egy csoportban, akik magukat a horvát nemzeti érdekek őrzőinek nevezik, miközben csendben mindent külföldi kézre juttattak, utoljára éppen az INA-t” – hangsúlyozta a nemzeti olajvállalatra utalva.

Zdravko Petak politológus a lapnak elmondta: a parasztpárt mindenekelőtt néppárt, republikánus párt, semmiképpen nem szociáldemokrata, liberális vagy zöld párt. „Kulcskérdés, hogy hány HSS-est lehet beszorítani ez alá az egy ernyő alá, mert a párton belül erős hagyománya van a centrista politizálásnak” – mondta.

A horvát parasztpárt éveken keresztül természetes partnere volt a jelenleg is kormányzó, jobboldali Horvát Demokratikus Közösségnek (HDZ). Miután 2016-ban a HSS élére megválasztották Kreso Beljakot, a párt erősen balra tolódott. Jelenleg négy parlamenti képviselője ellenzékből politizál. Bár 2015-ben még a HDZ-vel, 2016-ban már a szociáldemokratákkal indult közös listán az előrehozott parlamenti választásokon. Az elmúlt két évben a HSS számos tagját kizárták a pártból, mert azok nem értettek egyet az új vezetéssel, köztük Marijana Petir európai parlamenti képviselőt is.

Az EP választáson inkább a liberálisokkal indulnak közös listán

Az európai parlamenti választásokon a HSS az Amszterdami Koalíció néven működő liberális pártok közös listáján méretteti meg magát.

A legnagyobb ellenzéki erő, a Szociáldemokrata Párt (SDP) zuhanását követően – amely még ma is tart – a horvát liberális erők az európai liberális pártokat tömörítő ALDE 2017. decemberi kongresszusán határoztak a szorosabb együttműködésről. A HSS-en kívül az Amszterdami Koalíció tagja még a liberális GLAS, amely a Horvát Néppártból vált ki, miután az koalícióra lépett a HDZ-vel, az Isztriai Demokratikus Gyűlés (IDS), a Tengermellék-Hegyvidék Szövetség (PGS), mindkettő regionális párt, a Horvát Nyugdíjas Párt (HSU), továbbá a munkáspártiak és a Demokraták. (MTI)

Harc az antiszemiták ellen

0

A külföldre sok nyelven sugárzó német közszolgálati rádió „Az antiszemiták ellen politikai harcot kell folytatni, nem keblünkre ölelni őket” című cikkében megállapította: az Európai Néppártnak és a német kereszténydemokratáknak most lépni kell, mert kudarcba fulladt az utóbbi évek minden kísérlete, hogy ártalmatlan színben tüntessék fel a budapesti autokrata politikailag kiszámított tabutöréseit, elsimítsák a kiváltott felháborodást, és befogják valahogy a kritikusok száját.

Az unió, az európai kereszténydemokraták és Németország nagy sikere lenne, ha Manfred Webert választanák meg a Bizottság elnökének, de Németország, a kereszténydemokraták, és Weber számára nagy szégyen lenne, ha – egyebek mellett – antiszemiták szavazataival jutna ebbe a tisztségbe. Ezért megálljt kell parancsolni, méghozzá most. Az autokrata Orbán pártbarátainak rövidlátó toleranciáját csak undorító stratégiájának további eszkalációjával viszonozta. Újabb kampányában, amely náci publicisták szellemét idézi, olyan összeesküvés-elméleteket állít fel, amelyek „nem csupán nem felelnek meg a valóságnak, hanem teljesen őrültek is” – írta a szerző.

Az uszító plakátot mindenki ki tudja egészíteni a mögötte rejlő üzenetekkel: Juncker a világuralomra törő szörny altisztje. Ebben nem csupán antiszemita felhangok, vagy a náci jelszavakkal való hasonlatosságok vannak, hanem ez maga a színtiszta antiszemitizmus. És ezt nem csak tudni lehet, hanem tudni kell, különösen, ha az ember német, és/vagy európai. Markus Söder kijelentései ellenére tudható, hogy a CSU egy része még mindig fejet hajt Orbán előtt, épp úgy, mint Horst Seehofer idején, és csak néhány fokozattal jobb, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer bizonyítékokat követel Orbántól arra nézve, hogy még mindig az EPP-hez tartozónak érzi-e magát.

Milyen bizonyítékokkal kell még Orbánnak szolgálnia, hogy ez nem így van? Hanem hogy komolyan gondolja, amikor Matteo Salvinivel közösen bejelenti, hogy az egész EU-t a maga világképére akarja formálni? A német kereszténydemokratáknak jelt kell adni, nem elég, ha a CDU elnöke most Orbánra vár, mert az EPP-ben sokan a CDU-ra várnak, a jelre, hogy most a német kereszténydemokraták is ki akarják zárni Orbánt. Az antiszemiták ellen harcolni kell, nem dédelgetni őket – írta a szerző.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!