Kezdőlap Címkék Orbán

Címke: orbán

A totális felé

A rend kedvéért tegyük világossá, mi a kulturális törvény, címe szerint A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló törvény jelentősége. Miről is szól?

A lényege az, hogy az állam akkor ad pénzt egy önkormányzati színház finanszírozásához, ha az önkormányzatnak nincs rá elég pénze, ezért kezdeményezi a színház vegyes fenntartásúvá változtatását, ami azt jelenti, hogy meg kell állapodnia a kormánnyal a finanszírozásról, a fenntartás mikéntjéről, beleértve az igazgató kiválasztásának módját is.

Nincs szó tehát arról, hogy a tüntetés, a tiltakozások hatására érdemben enyhült volna a törvény.

A törvényjavaslatot az orbáni–kövéri Országgyűlés „kivételes eljárásban” tárgyalja. A kivételes eljárást olyan esetekben alkalmazzák parlamentek, mint amikor egy árvízhez, járványhoz, hasonló váratlan eseményhez kell a törvényeket sürgősen hozzáigazítani. Ezzel a lehetőséggel a fideszes többség rendszeresen visszaél: akkor alkalmazták például, amikor a játékautomatákat vagy a lakástakarékpénztárakat támadták meg. Ugyan miért volt szükség kivételes eljárásra?
Az Orbán-rendszert én önkényuralomnak szeretem nevezni. Ugyanazt mondom ezzel, mint amikor Heller Ágnes zsarnokságként írta le a rendszert. A politikatudomány művelői autokráciának hívják, amit a demokrácia ellentétének tekintenek. Ez a fogalom azt fejezi ki, hogy megszűnt a fékek és ellensúlyok rendszeres, a hatalmi ágak elválasztása, a végrehajtó hatalom csúcsán állók hatalma korlátlan.

Mit jelent ehhez képest a főképp a színházakról szóló kulturális törvény?

Azon túl, hogy a politikai hatalom Orbán és az általa megbízottak, vagyis a Fidesz kezében van, és ezen nem is lehet változtatni, a hatalmon levők a maguk ellenőrzése alá vonják a kultúrát is, ahogy – más eszközökkel – a maguk ellenőrzése alá vonják a gazdaság egyre nagyobb részét is. Azt a rendszert, ahol a politikai rendszeren túl a gazdaság és a kultúra minden területe a hatalmi párt közvetlen ellenőrzése alatt áll, totális diktatúrának szokták nevezni. Én Kornai Jánost vagy Dragomán Györgyöt és másokat követve nem szoktam az Orbán-rendszert mai állapotában diktatúrának nevezni, mégpedig ugyanazért, amiért ők: mert a diktatúra szóhoz valami mást szoktak asszociálni, akik megélték felnőttként a Rákosi-rendszert, mint Kornai, vagy a Ceauşescu-rendszert, mint Dragomán.
Ha tehát megmaradunk is az önkényuralom kifejezés mellett, azt azért hozzátehetjük, hogy ezzel a törvénnyel, a kultúra állami irányításának ezzel e törvénnyel is megvalósuló megkeményítésével az Orbán-rendszer afelé tart, hogy totálisnak lehessen majd tekinteni. Nem ért még el oda, de afelé tart.

Megbuktatják Orbant?

Két ellenzéki párt bizalmatlansági indítványt akar benyújtani a parlamentben Ludovic Orban kormánya ellen, mert az meg akarja változtatni az önkormányzati választások jelenlegi rendszerét.

Egyfordulós a jelenlegi választási rendszer az önkormányzati választáson, és ez az ország legnagyobb pártjának kedvez. A szociáldemokraták, akik a Ceausescu féle kommunista párt utódai, rendelkeznek a legtöbb polgármesteri poszttal Romániában. Az országos választáson illetve az elnökválasztáson viszont alulmaradtak. Ennek következtében a szociáldemokraták október óta ellenzékben vannak Romániában.

Az RMDSZ szavazataival megbuktathatják a kormányt

A magyar kisebbség érdekeit védő szervezet is kiáll az egyfordulós önkormányzati választási rendszer mellett. Ennek megfelelően az RMDSZ parlamenti frakciója arra készül, hogy megszavazza a bizalmatlansági indítványt. Ily módon meg lehetne buktatni a nemrég hatalomra került liberális kormányt.

Mindez persze sokféleképpen alakulhat hiszen a romániai belpolitika szinte áttekinthetetlen a sok háttéralku következtében. Ráadásul minden pártban hemzsegnek a titkosszolgálat egykori és mai munkatársai, akik bőségesen rendelkeznek kompromittáló adatokkal a politikai elitről Romániában.

Ennek az elitnek a lecserélése megkezdődött az Egyesült Államok és az Európai Unió kívánságára: Codreanu-Kövesi ügyésznő korrupció címén sok politikust juttatott a rács mögé. A szociáldemokraták erős emberét is lecsukták – egy televízió élőben közvetítette a fontos eseményt. Az ügyésznőt Romániában megbuktatták a szociáldemokraták, de az Európai parlament őt választotta meg uniós főügyésznek, aki az európai pénzekkel kapcsolatos korrupciós ügyeket vizsgálhatja majd. A szociáldemokraták mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák Codreanu-Kövesi megválasztását, de a liberális kormány viszont támogatja az európai ügyészséget. Románia egykori liberális miniszterelnökét választotta meg frakcióvezetőnek az Európai újjászületés mozgalom az Európai parlamentben. Ez Macron elnök mozgalma, a francia elnök a legfontosabb külföldi támogatója a liberális kormánynak Bukarestben.

Szabad-e? Érdemes-e?

Először azzal állt elő a Fidesz az önkormányzati választás után, hogy az önkormányzatoknak az iparűzési adót – ez az egyetlen számottevő bevételi forrásuk – elsősorban a közösségi közlekedésre kell fordítaniuk. Ez ugyebár azt jelenti, hogy mivel a közösségi közlekedés finanszírozásához valamelyest eddig is hozzájárult az állam, most azt akarják, hogy az eddiginél nagyobb mértékben finanszírozza Budapest, Miskolc, Pécs, Szeged maga a városi közlekedést, és ne jusson pénze másra.

Bolgár György műsorában Orbán Balázs államtitkár ezt meg is mondta. Valami olyasmit mondott, hogy nem helyes azért adnia a kormánynak pénzt a közlekedésre, hogy azután a főváros olyan kérdéses célokra költsön, mint a minimáljövedelem (amit Karácsony Zuglóban már bevezetett). Vagyis lehetetlenné akarják tenni, hogy a fővárosi önkormányzat az új többség sajátos szociális, kulturális törekvéseit finanszírozza.
Ugyanakkor álltak elő az építésigazgatás áthelyezésének az önkormányzatoktól a kormányhivatalokhoz. Ne legyen módja az önkormányzatnak építésigazgatási eszközökkel megakadályozni egy kormányzati beruházási szándékot. Azt hiszem, a változtatási tilalom építésigazgatási eszköz.

Változtatási tilalmat mondott ki például a fideszes önkormányzat a második Gyurcsány-kormány idején megszüntetett OPNI területére, hogy ne lehessen más célra hasznosítani a területet.

Most majd a kormányhivatalok hatáskörébe kerül ez is, nehogy a főváros vagy valamely kerület így akadályozzon valamilyen kormányzati beruházást.
Most pedig a színházigazgatók kinevezésének és a színházak finanszírozásának centralizálása következik. Amíg Tarlós volt a főpolgármester, és fideszes polgármestere, illetve fideszes többségű közgyűlése volt Miskolcnak, Pécsnek, Szombathelynek, addig nem merült fel az, hogy a kormánynak vétójoga legyen a színházigazgatók kinevezésében. Addig egyetlen színházi városnak volt nem fideszes vezetése (Szegednek), addig ezt elviselték. Most, hogy Budapestnek és további három, színházat működtető város vesztette el a fideszes többségű önkormányzatot, már nem viselik el.
Vegyük észre: az önkormányzati választások megnyerésével az új polgármesterek illetve önkormányzati testületek nem jutottak valódi hatalomhoz. A kétharmados parlamenti többség bármikor bármilyen jogosítványukat elveheti, és, mint látjuk, el is veszi. És ez még csak a kezdet! Miután a személyi jövedelemadó önkormányzatoknál maradó része 1990 óta ciklusról ciklusra csökkent, 2010 óta végképp úgy alakult át az önkormányzati rendszer, hogy az önkormányzatoknak saját pénze voltaképpen nincs,

minden fejlesztésre az államtól kell pénzt kérniük.

Ezt nevezte el a Fidesz elegánsan Modern Városok Programjának. Olyan fejlesztéseket ad ennek keretében a kormány a városoknak, amelyeket a nyugati világban saját pénzükből valósítanak meg a városok, így önállóan is döntenek róluk.
Ebből nagyon kellemetlen következtetés adódik. 2010 óta sok vita folyt arról, hogy vajon szabad-e, érdemes-e elindulni a választásokon, bent ülni ellenzékiként az Orbán-rendszer parlamentjében. Most újabb kérdés merül fel: szabad-e, érdemes-e elindulni az önkormányzati választáson, megnyerni azt, és utána folyamatosan pitizni az önkényuralmi rendszer kormányzatánál azért, hogy valamennyit megvalósítsunk a kormányétól eltérő politikai törekvéseinkből. Merthogy, valljuk be, a Városliget ügyében, az atlétikai stadion ügyében, a közösségi közlekedés ügyében máris ez folyik, és még sok mindenben ez folyik majd.
Magam a választásokon való elindulás és a parlamenti jelenlét ügyében sok töprengés után arra jutottam, hogy el szabad indulni a választáson, be szabad ülni a parlamentbe, de csak úgy, hogy megkeressük és megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyek révén világossá tesszük, hogy a rendszer ellenzéke vagyunk. A jelenlegi parlamenti ellenzéknek ez szerintem nem sikerült.
Az önkormányzati tisztségekért való elindulás és a polgármesteri felelősség elvállalása esetében is szeretném azt mondani, hogy igen, szabad és érdemes elindulni az önkormányzati választáson, szabad és érdemes elvállalni a polgármesteri illetve képviselői felelősséget. Azt viszont még nem tudom, hogyan lehet nem beleesni abba a csapdába, amit az jelent, hogy

a polgármestereknek és képviselőtestületeknek semmiféle igazi hatalma vagy forrása nincs, minden tekintetben folyamatosan a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz-kormány jóváhagyásától függenek.

Új önkormányzati vezetőink a választások óta azzal nyugtatgatták magukat is és bennünket is, hogy Orbán nem teheti meg, hogy ellehetetleníti az új budapesti, miskolci, pécsi stb. vezetést, mert ezzel maga ellen hangolná ezeknek a városoknak a lakosságát, ahogy Budapest esetében 1998 és 2002 között tette. Én ezt másképp látom. Szerintem fordítva áll a dolog:

Orbán azt nem teheti meg, hogy nem lehetetleníti el ezeket az új polgármestereket és testületeket, mert ha nem lehetetleníti el őket hatalmuk és pénzük elvonásával, akkor esetleg sikeresek lesznek, népszerűek lesznek, és azzal a saját esélyeit rontja az országos választáson.

Nem az az igaz, amit Orbán és még egy-két embere (Gulyás Gergely, Fürjes Balázs) mond az együttműködésről, a közös érdekekről, hanem az, amit Orbán és a mögötte álló parlamenti többség csinál.

„Ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok.”

Erre kell megtalálni a választ.

Macron-Orbán paktum?

  • Macron: pragmatikus reform az EU megmentéséért

  • Macron-Orbán pragmatikus szövetség belpolitikai haszonszerzésért

  • Európa politika és Putyin

A francia elnök szakértői csapatot hozott létre az unió reformjának érdekében – számolt be a New Yorki Bloomberg, arra utalva, hogy Macron vezető szerepet akar játszani Európában. “Ne elszenvedője hanem alakítója legyen” a globális politikának. Eddig Merkel kancellár játszotta ezt a szerepet, melyet Macron át akar venni tőle. Ezért találta ki Ursula von der Leyen asszonyt az Európai Bizottság élére és Christine Lagarde-ot az Európai Központi Bank vezetőjének.

Az új politika új szövetségeseket kíván, és itt jön a képbe Orbán Viktor. Még nem is oly rég a liberális Macron és az illiberális Orbán egymás ellenfeleinek számítottak az Európai Unióban. Ámde jöttek az uniós választások illetve az önkormányzati választás Magyarországon, és mindketten kijózanító pofont kaptak. Macron mozgalmát legyőzte a szélsőjobboldali Marine Le Pen míg a Fidesz elveszítette Budapestet és néhány más várost. A két pragmatikus politikus rájött, hogy egymásra van utalva.

Macron Orbán bírálatából a magyar miniszterelnök dicséretére váltott

Guetta, Macron mozgalmának egyik európai képviselője úgy nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, hogy a francia elnök sokra tartja Orbán Viktort. Párizsban arra célozgatnak, hogy Váraljai Olivér nem kapta volna meg a fontos bővítési biztosi posztot, ha ők nem támogatták volna. Közben a franciák megvétózták a balkáni bővítést vagyis a magyar biztostól “lip service”-t várnak nem pedig gyakorlati eredményt.

Miben közös Macron és Orbán pillanatnyi álláspontja?

Mindenekelőtt a közös európai védelem ügyében. Ennek a reprezentánsa Ursula von der Leyen asszony, aki korábban Németország hadügyminisztere volt. A közös fegyveres erő illetve a határok közös védelme mindkét politikus programjában szerepel. A migráns kérdésben távolról sem oly nagy az ellentét mint ahogy az a hivatalos nyilatkozatokból korábban kitűnt. Macron számára ugyanis a bevándorlás sokkal inkább reális probléma mint a magyar miniszterelnök számára, aki ezt elsősorban választási céllal használja hiszen muzulmán kisebbség Magyarországon nincsen. Franciaországban él viszont Európa legnagyobb muzulmán és zsidó közössége. Párizs állandóan az iszlamista terrorizmus célkeresztjében van.

Putyin barátsága

A magyar miniszterelnök szoros kapcsolata minden oroszok urával közismert mint ahogy az is, hogy Putyin Franciaországban Macron ellenfelét, a szélsőjobboldali Marine Le Pent támogatja. Ám a Bloomberg arra utal, hogy Macron váltott: közeledni kíván Putyinhoz. Hétfőn kezdődnek azok a tárgyalások Franciaországban, melyek Ukrajna jövőjét hivatottak tisztázni. A résztvevők: Vlagyimir Putyin, Volodomir Zelenszkij ukrán elnök valamint Angela Merkel kancellár és a vendéglátó, Emmanuel Macron elnök.

Az új európai költségvetés

Az alkudozás gőzerővel folyik, és eközben kiderült: Macron immár megérti az egykori szocialista államok problémáit! Macron mozgalmának egyik román európai képviselője cikket közölt a Politicoban, mely azt fejtegeti: a gazdag uniós államok sokkal többet profitáltak az Európai Unió 2004-es bővítéséből mint a csatlakozó országok! A cikk napokig a legolvasottabb volt a Politicoban hiszen ott korábban az a vélemény uralkodott, hogy a szegény uniós államok legyenek boldogok, mert pénzt kapnak az Európai Uniótól. Macron szereti a román liberálisokkal kimondatni a véleményét: ő intézte el, hogy Dacian Ciolos, a román liberálisok vezére legyen Brüsszelben az uniós parlamentben a frakció vezetője.

Orbán Viktor új fiúnak nevezte a nála több mint tíz évvel fiatalabb Macron elnököt amikor az vehemensen bírálta őt. A magyar miniszterelnök csaknem harminc éve jár Brüsszelbe. Volt tehát ideje alaposan megismerni és kiismerni az Európai Uniót. Macron alig múlt negyven, de azt is tudja, hogy nincs idő a totojázásra, mert közben Európa végzetesen elmaradhat az Egyesült Államok és Kína mögött vagyis elszenvedője lehet a globális változásoknak, nem pedig az alakítója.

Mit akar Putyin Európában?

Az orosz elnök szívélyesen elbeszélgetett Ursula von der Leyen asszonnyal telefonon nem sokkal a brüsszeli bizottság első ülése előtt. A hivatalos közlemények nem sokat árultak el a beszélgetés tartalmáról, de Putyin korábban sem arról volt ismert, hogy a nyilvánossággal tudatja: mit is akar valójában?!

Oroszország a szomszédunk és az is marad! Pont!

Katonás rövidséggel így összegezte véleményét Oroszországról Ursula von der Leyen asszony nem sokkal azután, hogy megválasztották a brüsszeli bizottság elnökének. Ursula von der Leyen korábban honvédelmi miniszter volt, és ebben a minőségben rá jutott az a szerep Merkel kancellár csapatában, hogy bírálja Moszkvát. A leghatározottabban ezt akkor tette meg amikor az oroszok annektálták a Krím félszigetet 2014-ben. “Az erő pozíciójából kell tárgyalnunk az oroszokkal”- mondta akkor Ursula von der Leyen.

A Normandia formula

Az ukrajnai válság megoldására hozták létre az úgynevezett Normandia formulát, mely azt jelenti, hogy Németország és Franciaország is résztvesz az orosz-ukrán válság rendezésében. Sikerült is Angela Merkel kancellárnak és Francois Hollande elnöknek enyhítenie Moszkva és Kijev szembenállását. Most a békefolyamat felgyorsítását remélik.

Putyin a Normandia formuláról egyeztetett Ursula von der Leyennel

Az egyetlen konkrétum a Kreml közleményben ez volt, hogy a hamarosan újrakezdődő négyes tanácskozást megvitatta Putyin és Ursula von der Leyen. A munka neheze természetesen Angela Merkel kancellárra és Emmanuel Macron francia elnökre vár. Nekik kell valamilyen modus vivendire rávenni Oroszországot és Ukrajnát. Amióta Ukrajna első számú vezetője Volodomir Zelenszkij lett jelentősen javult a viszony Kijev és Moszkva között. Áttörés nem történt márpedig ez a célja az Európai Uniónak, mely szeretné, hogyha nem az amerikaiak vadászterülete lenne Ukrajna, és a rendezés nem lenne kiszolgáltatva Trump szeszélyeinek.

Putyin szerint a NATO terjeszkedése fenyegeti Oroszországot

A londoni NATO tanácskozással egyidőben Vlagyimir Putyin elmondta: az észak-atlanti szervezet keleti terjeszkedését fenyegetésnek tartják Moszkvában! Hangsúlyozta, hogy a NATO-nak 13 új tagállama lett a Szovjetunió bukása után – jórészt egykori szocialista országok az orosz határok közelében. Az amerikaiak katonai jelenléte a Baltikumban, rakéták telepítése Lengyelországban és Romániában mind-mind fenyegetésnek számít Moszkva szemében.

Ukrajna kapcsolata a NATO-hoz pedig különös mértékben érdekli Putyint hiszen stratégiai szempontból kulcsfontosságú területről van szó. Arról persze minden oroszok elnöke megfeledkezett, hogy az oroszok is rakétákat telepítettek Kalinyingrád környékére. Ez is stratégiai fontos stratégiai fontosságú terület az egykori Kelet Poroszországban, így érthető, hogy ezt pedig a NATO tagállamok élik meg orosz fenyegetésként.

Mit akar Putyin valójában Európában?

A Business Insider orosz szakértője szerint mindenekelőtt az Európai Unió egységének megtörését. Anton Sekovcov, az európai – orosz kapcsolatok szakértője arra mutat rá, hogy Putyin arra törekszik: az EU tagállamaival alakítson ki közvetlen kapcsolatot Brüsszel megkerülésével. Bár a szakértő erre nem tér ki, de Magyarország erre kiváló példa hiszen miközben gyakran összetűzésbe kerül az Európai Unió brüsszeli központjával addig remek kapcsolatot ápol Oroszországgal, mellyel aktívan együttműködik Ukrajnával szemben.

Putyin logikája meglehetősen egyszerű: az 500 milliós Európai Unióhoz képest Oroszország valóságos gazdasági törpe. A tagállamokhoz képest viszont nyugodtan eljátszhatja a nagyhatalom szerepét.

Az oroszok biztonságpolitikai és gazdasági szempontból egységes területnek tekintik az egész térséget Vlagyivosztoktól Dublinig! Ebben a térségben akarják eljátszani a nagyhatalom szerepét. Ezért gyengítik az Európai Unió minden tagállamában a liberális demokráciát, támogatva a populista erőket – hangsúlyozza a szakértő a Business Insider portálon.

Putyin kedvezően ítéli meg az egységes európai hadsereget

Ursula von der Leyen korábban is sürgette az egységes európai erő létrehozását , mely most a brexit következtében realitássá is válhat. Ezért örültek Moszkvában Ursula von der Leyen megválasztásának. Putyin szeretné megosztani illetve perspektivikusan feloszlatni a NATO -t vagyis az amerikaiak kipaterolni Európából. Ez már régi terve Moszkvának, és ebben Putyin elődei biztonságpolitikáját követi állapította meg a Business Insider szakértője.

CEU, az EU első száműzött egyeteme

“A közép-európai egyetem önkényes magyarországi elüldözése két reális kérdést vet fel az Európai Unióval kapcsolatban. Egyrészt az EU-nak viszonylag kevés hatalma van a szervezet polgárainak jogi védelmére, és másodszor, a vezető európai politikusoknak nem hajlandóak megállítani az olyan autokratákat, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök.” – Kezdi az idézett mondatokkal Bruszt László a Projeckt Syndycate portálon.

November 15-én a Közép-európai Egyetem (CEU) hivatalosan megnyitotta új kampuszát Bécsben, miután az egyetemet önkényesen kiszorították Magyarországról. Jellemző, hogy ugyanezen a napon Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormánya újabb nagy sportstadiont nyitott Budapesten.

A kormány által ellenőrzött média természetesen ez utóbbi eseményről számolt be részletesen, meg sem említve az európai és globális rangsorban is vezető egyetemének bécsi működését. A cikk szerzője kifogásolja, hogy az Unió vezetői nagyon “fülsértően és félelmetesen” csendben maradtak azon a napon amikor az Európai Unió első száműzött egyeteme megnyitotta kapuit az unió egy másik országában.

A kampusz megnyitóján Bécs polgármestere Michael Ludwig hangsúlyozta.

“Két évvel ezelőtt mindannyian tanúi voltunk valami olyannak, amelyről úgy gondoltam, hogy elképzelhetetlen, és amelynek valójában nincs helye egységes Európában”

– mondta.

2017-ben a CEU rektora még azt mondta „Van támogatás Washingtonban. Van támogatásom Berlinben, támogatásom van Budapesten, […] támogatást kaptam Münchenben. Itt az ideje, hogy valamilyen támogatást kapjunk Brüsszelben.”  – idézi Ignatieffet Bruszt

“És Ignatieff valamilyen támogatást kapott, legalábbis kezdetben. Az Európai Bizottság 2017 decemberében az Európai Bíróság elé vitte a kormány úgynevezett „CEU törvényét”, amely szerint az egyetem célja az volt, hogy az országból kiszorítsa. Ahogyan a The Guardian  akkoriban beszámolt: „Brüsszel fokozza küzdelmét a közép-európai demokratikus értékek védelme érdekében”.”

Ezután 2019 márciusában az Európai Néppárt (EPP), ha nem is ezzel az indokkal, de felfüggesztette Orbán Fidesz pártját. Az EPP ugyanakkor azt is követelte, hogy Orbán kormánya tisztázza „a Közép-európai Egyetemet érintő, folyamatban lévő jogi kérdéseket”.

A magyar kormány ennek ellenére nem tisztázta a CEU helyzetét az ország jogrendszerében. Szomorúnak tartja a szerző, hogy ezzel precedenst teremtett az EU Orbánéhoz hasonló gondolkodású vezetői számára. Nem véletlen, hogy öt nappal később Magyarország és Lengyelország vétózott egy EU-állásfoglalást, amelyben javasolja, hogy a Bizottság készítsen éves jelentést a jogállamiság helyzetéről az egyes EU-országokban.

Hiába mértek a májusi választásokon vereséget az EU szuverenista pártjaira a lengyel és a magyar kormány tovább lengeti a “populista-szuverenista zászlót”. Számukra nem a gazdasági szabadság fontos, hanem inkább  a nemzeti kormányok szabadsága az elsődleges – állítja a szerző.

“Valójában az Orbán-kormány CEU zaklatása csak a magyar állampolgárok politikai jogainak és szabadságának egyik támadása.

Az EU intézményei képtelenek megállítani Orbán támadását az igazságszolgáltatási függetlenség, valamint az akadémiai és médiaszabadság ellen, ezáltal feltárják az alapvető intézményi egyensúlyhiányt a szervezetben. Az EU szankcionálhatja a tagállamokat a gazdasági szabadság korlátozásáért, és nagyobb hatáskörrel rendelkezik a nemzeti kormányok pénzügyi és gazdasági politikájának bevezetésére, mint az Egyesült Államok szövetségi kormánya az 50 állammal szemben – állítja Bruszt László és idézi a  jogtudós, Dimitry Kochenovot: “Az EU „demokráciája”, bár a jogi szövegekben dicséri… valójában inkább védi a piacot a polgároktól, és nem fordítva”.

“A CEU sorsa, a magyar kormány egyéb állampolgári jogok megsértésével együtt, rámutat arra, hogy a vezető európai politikusok nem akarják megállítani az Orbán-típusú autokratákat. Az EPP tagjai megvethetik Orbánt és a szovjet korszak szuverenitás-megértésének újjáélesztését. De amint azt R. Daniel Kelemen állította, Orbánnak az EPP koalíciójának juttatott szavazatok nyeresége jóval meghaladja azokat a hírnévköltségeket, amelyek a támogatásával járhatnak.”

Végezetül Bruszt kifejti, hogy “Orbán „Brüsszel” elleni támadása kellemetlen lehet, de az „Európa Egyesült Államokkal” szembeni ellenségessége hozzájárul az európai konzervatívok erőfölényének megerősítéséhez.”

Kollégiumok vagy olimpiai falu?

Gulyás Gergely miniszter nyilatkozata szerint az atlétikai világbajnokság ügye eldőlt, hiszen mindkét érintett kerület, Csepel és Ferencváros önkormányzata támogatja annak megrendezését.

Amit Ferencváros hétfőn, a fővárosi testület pedig várhatóan szerdán a támogatás feltételéül szabott illetve szab, azzal a kormány egyetért. Vagyis egyetért mind azzal, hogy a majdani atlétikai stadion körül épüljön ki az emberek szabadidejét szolgáló zöldterület, s magát a stadiont is használhassák majd a tömegsport céljaira is, és épüljön meg Ferencvárosban a „diákváros”, mind pedig azzal, hogy öt év alatt költsenek 50 milliárd forintot a budapesti alap- és járóbeteg szakellátás, tehát az önkormányzati egészségügy fejlesztésére.
Valóságos idillt látunk, a Fidesz-kormány és a Fidesz legyőzésével létrejött önkormányzatok szép egyetértését. Ahogy az önkormányzati választás másnapján mindenki az együttműködésről beszélt, íme, a kölcsönös együttműködésre irányuló szándék közös elhatározásokban ölt testet: a főváros és a Ferencváros elfogadja azt, amit a kormány akar, a kormány pedig elfogadja, amit a főváros illetve Ferencváros új vezetése akar.

Nem vagyok én ettől boldog.

Évek óta mondjuk, hogy elfogadhatatlan, ahogy az Orbán-kormány az adófizetők pénzét stadionokra és egyéb, az élsportot szolgáló beruházásokra költi. Labdarúgó stadionok szerte az országban, a Népstadion helyére épült Puskás Aréna, világbajnoki uszoda, birkózó csarnok, kézilabda csarnok és a többi. Mindez a költségvetésből, a magyar adófizetők pénzéből. És akkor most még jön az atlétikai stadion. Mindez, valamint a „diákváros” is valójában azért épül, hogy mire Orbán legközelebb olimpiára pályázik, a létesítmények meglegyenek. (A „diákváros” lesz az olimpiai falu.)
Vannak a világnak nagy országai, amelyek megengedhetik maguknak, hogy presztízsüket, nemzetközi elfogadottságukat olimpia rendezésével növeljék. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, a Szovjetunió illetve Oroszország, Kína, Japán, Dél-Korea, Ausztrália, Brazília, Mexikó, Olaszország, Spanyolország. Kis országként utoljára 1952-ben Finnország rendezett sikerrel olimpiát, azóta csak – az olimpiai eszméhez történelmileg kötődő – Görögország szánta erre rá magát, katasztrofális gazdasági következményekkel.
Olyan, nálunk sikeresebb kis országok, mint Ausztria, Csehország, Norvégia, Svájc, Svédország nem próbálkozik ilyesmivel, és ettől függetlenül magas a nemzetközi presztízsük. Nagyobb országok városai is ma már inkább visszalépnek az ilyen tervtől, mint legutóbb Boston, Hamburg vagy Róma.

Magyarországon nem működik a józan mérlegelés.

Orbán olimpiai terve lépésről-lépésre valósul meg Budapestre hozott világversenyekkel, amelyekhez új meg új létesítmények épülnek, amíg fel nem épül az egész olimpiai infrastruktúra. Mármint a sportlétesítmények, mert a város közlekedésének a teljes megújítása szóba sem jön. Sem a hármas és négyes metró meghosszabbítása, sem a csepeli és ráckevei HÉV bevezetése a Kálvin térig és így összekapcsolása a metróhálózattal, hogy csak a legfontosabb példát említsem.

Amikor a kerületi és fővárosi önkormányzat hozzájárul a kézilabdacsarnokhoz és az atlétikai stadionhoz, akkor az olimpiai építkezéssorozat következő lépéseibe egyezik bele.

Természetesen az adófizetők pénzéből, hiszen erre nem lehet EU-pénzt fordítani (nagyon helyesen).

Mindez attól függetlenül helytelen, hogy hajlandó-e a kormány pénzt adni a fővárosi önkormányzati egészségügyre.

Az Országos Széchényi Könyvtár Ferencvárosba költözésére irányuló javaslatot végképp nem értem. Ezzel ugyanis a kerületi polgármester egyetértését fejezi ki azzal, hogy a Könyvtárat – a Nemzeti Galériához és tudományos intézetekhez hasonlóan – rengeteg közpénz elköltésével kiköltöztessék a Várból, s azt kormányzati presztízscélokra fordítsák.

Itt szerepértelmezési dilemmával állunk szemben.

Egy hozzászóló nem értette korábbi írásomat olvasva, hogy mi a különbség a polgármester vagy főpolgármester illetve a felelős országos politikus szerepe között. A polgármester vagy főpolgármester szempontjából az az érdekes, hogy a kormány törekvésének támogatása fejében kap-e a kormánytól támogatást a maga törekvéséhez. A felelős országos politikus a kormány törekvését nem mint egy alku egyik tételét nézi, hanem önmagában mérlegeli annak helyes vagy helytelen voltát.

Vajon ha képviselőként ülne az Országgyűlésben, megszavazná-e a költségvetési vitában az egymást követő, az élsportot szolgáló beruházásokat?

Polgármesterként, főpolgármesterként is akkor jár el helyesen, ha elvégzi ezt a mérlegelést, még ha, minthogy nem országgyűlési képviselő, nem is kell ebben hivatalból országos szempontokat követnie. Ezt hiányolom – általam egyébként nagyon nagyra tartott, a Fideszt legyőző – polgármestereink eljárásából. Holott Újbuda új polgármestere, László Imre a „szuperkórház” ügyében megmutatta, mi a helyes viselkedés: polgármesterként is országos politikus módjára mond véleményt. Nem azért mondja, hogy a Szent Imre Kórház bázisán, és nem zöldmezős építkezéssel kellene Dél-Buda központi kórházát létrehozni, mert az neki mint kerületi polgármesternek előnyösebb, hanem mert az ország és benne Budapest sokkal olcsóbban, gyorsabban és biztonságosabban jutna hozzá a szükséges gyógyító kapacitáshoz.

“Soros hálózat”

0

A Pedagógusok Szakszervezete tiltakozó tüntetést hirdet jövő szombatra, az illetékes minisztérium pedig közleményben reagál. A közleményben azt állítják, hogy a szakszervezeti akció azok műve, akik a „Soros-hálózathoz” tartoznak.

Orbán miniszterelnök péntek reggeli szokásos rádiószózatában a legnagyobb magyar diplomáciai sikernek minősíti azt, hogy Várhelyi Olivér végül EU-biztos lesz. Az, hogy ez az Orbán-kormány nagy diplomáciai sikere, nem vitás.
De Orbán azt is hozzátette, hogy „tények” mutatják, hogy Soros György nagy erőfeszítéseket tett Várhelyi biztossá válásának megakadályozására, de nem sikerült neki. Az állami rádió riportere természetesen nem kérdezte meg, hogy miféle tényekre gondol.

Az állítás azonban ugyanaz, mint amit a minisztérium közleménye tartalmaz: a magyar ellenzék Várhelyi Olivérrel szembeni, valamint korábban Trócsányi Lászlóval szembeni fellépése mögött ugyanúgy Soros György áll, mint a pedagógusok tiltakozó akciója mögött.

Mi a baj ezzel az állítással? A Soros György elleni kampány természetesen ízléstelen és hazug, és sokan érzékelnek vele kapcsolatban antiszemita felhangot. A legfontosabb azonban nem ez.

Az Orbán-rendszer által ötödik éve folytatott sorosozásban az a legfontosabb, hogy mindenkit, aki bármilyen értelemben szemben áll a rezsimmel, idegen ügynöknek minősít.

Legyenek pártok, szakszervezetek, civil szervezetek, ha egyszer nem a rezsim politikáját viszik, akkor Soros György instrukcióját hajtják végre, tehát a magyarságtól idegenek. A magyarságot, a magyar embereket egyedül a kormány és a mögötte álló parlamenti többség képviseli.
Igazi magyar ember nem lehet vele szemben ellenzékben. Ez a nacionalista önkényuralmi rendszerek logikája. Azzal ugyanis, hogy mindenkit, aki szemben áll vele, sőt, mindenkit, aki tőle függetlenül cselekszik, a magyarságtól idegennek minősít, kizárja azt, hogy valaki külföldi, idegen biztatás, befolyásolás nélkül mást akarjon, mint amit a rendszer helyesnek tart. Kizárja tehát az ellenzékiség illetve a tőle való függetlenség minden változatát. Ergo, kizár bármiféle pluralizmust. Ezért mondhatjuk, hogy a sorosozással a rezsim – és, mint láthatjuk, fő megtestesítője és képviselője, maga

Orbán – önmagáról állítja ki a bizonyítványt, miszerint önkényuralmi rendszer, illetve annak ura, vezére.

Orbán és a jobbhorog – Diplomáciai jegyzet

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra használja fel a biztosi jelölési procedúrát, hogy Orbán Viktort megalázza. Nem jókedvében teszi ezt, hanem azért, hogy a magyar miniszterelnöknek esélye se maradjon komoly tényezőként feltüntetnie magát a nemzetközi életben. Orbán politikai lejáratása pedig elsősorban a jobboldalnak fontos, hisz eddig őket és csakis őket blamálta a magyar miniszterelnök összes provokatív megnyilatkozása.”

Szemel láthatóan az új bizottsági elnök, Ursula von der Leyen számára legnagyobb gondot a magyar biztos személyének jelölése okozza. Nem mintha a magyar kormány olyan súllyal bírnak az unióban, hogy ez központi kérdéssé váljon, sokkal inkább azért, mert a Bizottság megszavazására nem kerülhet sor, ha valamennyi biztos meg nem kapja a parlamenttől a felhatalmazást.

Miután Trócsányi László elbukott, a bizottsági elnök új javaslatot kért Orbán Viktortól, s már a kérésben benne foglaltatott, hogy ha lehet, a személy legyen nő. Ez azonban alkalmat adott a magyar miniszterelnöknek, hogy újra erejét mutogassa, s csak azért is egy férfit, a brüsszeli állandó képviselet vezetőjét, Várhelyi Olivér nagykövetet jelölte. A dac, ami e döntésben kifejezésre jutott azonban inkább nehezíti Orbán helyzetét, semhogy sikerrel kecsegtetne a nap végén.

Várhelyi már az első pillanattól nem számított alkalmas jelöltnek. Nevének felmerülése utáni napokban a Politico jólértesült forrásokat idézve mutatta be a diplomata nem éppen makulátlan múltját a képviseleten, utalva arra: a civilizált elvárásokkal nem mindenben egyező módon viselkedik környezetével, ráadásul számára egyetlen igazodási pont létezik: az, aki pozíciójában meg tudja tartani.

Mellesleg Várhelyi nem is csinált titkot abból, hogy mi a véleménye az unióról. Jelölésének másnapján egyértelművé tette: kizárólag az őt jelölő Orbánnak óhajt megfelelni, pár nap múlva pedig minősíthetetlen hangnemben nyilatkozott az Európai Parlamentről is – ami mégiscsak a legfőbb törvényességi instancia az unióban. A jelek arra utaltak, hogy Várhelyi ugyanazt a logikát követi, amit Orbán: mindkettő egy olyan ellenállást akar legitimmé tenni az uniós struktúrákban, amely megkérdőjelez a demokratikus intézmények hitelét, s ezért képes megsemmisíteni azok legitimitását. Magyarországon nagyjából pont ez történt a rendszerváltás után megteremtett demokratikus intézményi struktúrával.

Erre Orbán rá is erősített a Türk Tanács nevű, keleti diktátoroknak létrehozott operett-találkozón, ahol a következőket mondta:

„…Ha sikerülne ezt a portfóliót megszerezni, akkor keleti partnerség ügyében szoros együttműködésünk lesz Azerbajdzsánnal, és a tagsági tárgyalások ügyében pedig Törökországgal. Ha sikerül ezt a portfóliót megszereznünk, akkor örömmel állunk az Önök rendelkezésére, hogy segítsük az Önök törekvéseit…”

Az ember ennek tükrében valahogy azt feltételezi: a miniszterelnök tényleg arra törekszik, hogy Várhelyi megválasztását megakadályozza. Ez is egy lehetséges fideszes opció. Ha ugyanis Várhelyi nem kapja meg a pozíciót, úgy a Bizottság megszavazására sem kerül sor még ebben az évben, s így lényegében von der Leyen sem kezdheti meg az érdemi munkát. Márpedig, ha az unió nem tud érdemben működni, ezzel Orbán megerősítheti saját táborában azt a benyomást, hogy egyedül ő dönt arról, milyen lesz az unió jövője, ráadásul örömteli perceket szerez azoknak is, akik hasonlókban reménykednek. Mint például Putyin.

Mindezek fényében aligha kétséges, hogy a magyar miniszterelnök csodálóinak tábora az uniós struktúrákban nem hogy gyarapodnak, de alaposan tovább csappant. Hogy a parlament baloldala miként vélekedik róla, az aligha lehet kétséges. Igaz, számosan beletörődnének Várhelyi megszavazásába, ha cserében az Európai Néppárttól (EPP) kapnának valamilyen kompenzációt. Erre viszont az EPP aligha fog vállalkozni, hisz ezzel teljesen magára rántaná a felelősséget az Orbán okozta káoszért s az annak nyomán az unóban kialakult válságért.

Ráadásul a pártcsalád már most azzal szembesül, hogy befolyásos vezetői pozícióiban – a frakcióvezetőtől, Manfred Webertől az új elnökig, Donald Tuskig – Orbán eltökélt ellenségei ülnek.

Hogy ez mennyire így van, jelzik az elmúlt hetek fejleményei. A Külügyi Bizottság elnöke, a német CDU embereként az EPP egyik befolyásos vezetője, David McAllister november 6-án kijelentette: nincs jelölt a szomszédságpolitikával és a bővítéssel foglalkozó biztosi pozícióra továbbra sem, így nincs tervezett időpont a meghallgatásra. Könnyen lehet – így McAllister –, hogy a Bizottság megszavazására csak valamikor január közepén kerül sor. Ugyanakkor még ugyanaz nap a titkárságokról az a hír jött, hogy Várhelyi meghallgatása november 18-án lesz. Egy napra rá, a leköszönő szomszédságpolitikai és bővítési biztos, Johannes Hahn meghallgatásán McAllister korábbi kijelentését megismételte, s erre azonnal jött a hír, hogy a meghallgatást előrehozták 14-re.

Az egymásnak ellentmondó hírek és McAllister nem is rejtegetett averziója Várhelyit illetően arra utal, hogy a legnagyobb ellenállás épp az EPP-ben bontakozik ki Orbánnal szemben. Ugyanezt támasztja alá egy – nevét mellőzni kérő – néppárti vezető, aki a Politico-nak tegnap azt nyilatkozta:

„Hatalmas küzdelem várható a Néppártban Várhelyi megszavazása miatt…”

Egy másik pedig ezt mondta:

„Szó sincs arról, hogy Várhelyi lenne a várományos a bővítési portfólióra. Hogy egy biztos kifejezetten saját országa céljait próbálja ráerőltetni a Bizottságra, az nélkülöz minden politikai realitást.”

Ursula von der Leyen viszont levelét megírta Várhelyi nagykövetnek, melyben összegezte elvárásait a „jövendő biztossal” szemben. Csak hogy von der Leyen írt már efféle levelet – például Trócsányi Lászlónak, aki aztán csúfosan elbukott, s támogató szavazatokat csak a szélsőjobbról kapott.

Hogy mi lesz mindennek a folytatása, az egy többismeretlenes egyenlet, de egy valami már most nyilvánvaló: az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már jó ideje sorozatosan arra használja fel a jelölési procedúrát, hogy Orbán Viktort megalázza. Nem jókedvében teszi ezt, hanem azért, hogy a magyar miniszterelnöknek esélye se maradjon komoly tényezőként feltüntetnie magát a nemzetközi életben.

Orbán politikai lejáratása pedig elsősorban a jobboldalnak fontos, hisz eddig őket és csakis őket blamálta a magyar miniszterelnök összes provokatív megnyilatkozása.

Ara-Kovács Attila

Teljes ellenzéki támogatás a szír-török határozat mögött!

Igazán nehéz helyzetben van a Fidesz-KDNP pártszövetség: vagy saját EP-képviselőiket – és saját magukat – fogják hamarosan látványosan megszégyeníteni, vagy egyértelműen elhatárolódnak annak a török elnöknek a katonai agressziójától, akinek a kedvéért nemrég még behódolásként mozgásképtelenné tették a magyar fővárost.- Kezdi heti nyílt levelét Ujhelyi István.

Javaslatomra az MSZP parlamenti frakciója a napokban benyújtotta az Országgyűlésnek azt az állásfoglalást, amelyet néhány hete az Európai Parlament fogadott el az Észak-Szíriában zajló török katonai műveletek és azok súlyos következményei miatt. Az elítélő dokumentumot az EP strasbourgi plenáris ülése nagy többséggel fogadta el, még a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselői is támogatták a határozatot.

Nem is nagyon tehettek mást, ha az emberi jogok és az egyetemes európai értékek mellett akartak kiállni és nem akartak szembefordulni az ezeket képviselő néppárti frakciójukkal.

A helyzet most is világos és egyértelmű: a Tóth Bertalan pártelnök-frakcióvezető által jegyzett beadványhoz a napokban mindegyik ellenzéki parlamenti párt csatlakozott már, benyújtóként aláírták a DK, az LMP, a Jobbik és a Párbeszéd vezetői képviselői is. Egyedül a Fidesz és a KDNP képviselői nem csatlakoztak (pedig erre külön felkérést is kaptak levélben, de még csak válaszra sem méltatták az ügyet), kérdés, hogy miként fognak viszonyulni a beadványhoz az Országgyűlés külügyi bizottságában, amely hamarosan tárgyal majd a tárgysorozatba vételéről.

Mit fog vajon vezényelni Orbán Viktor az övéinek és vajon engedelmeskedni fog-e neki Németh Zsolt fideszes bizottsági elnök?!

Ha tárgysorozatba sem veszik, vagy később leszavazzák, akkor egyszerre szégyenítik meg a dokumentumot Strasbourgban még támogató EP-képviselőiket és köpik szembe a teljes európai közösséget. Elég a gyermeteg pávatáncból és a sunyi magyarázkodásból: itt a lehetőség és a felelősség, hogy a Fidesz-KDNP politikusai végre tisztességesen és egyenesen döntsenek. Nem lehet tovább sunnyogni, nem lehet mindkét oldalra játszani: itt és most világosan el fog válni, hogy melyik értékrend oldalán állnak! Világosan ki fog derülni, hogy az emberi és európai értékek mellett vannak, vagy csak Orbán Viktor és a sötét családi üzelmei számítanak nekik.

Lesz mit magyarázni, bárhogyan is döntenek.

FRISS HÍREK

A bírák elné...

Szabadságjog...

Brit választ...

Kérdezni tud...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK