Kezdőlap Címkék Matteo Salvini

Címke: Matteo Salvini

Putyin kedvenc oligarchája pénzeli az európai szélsőjobbot

0

Steve Bannon az ideológus, de a pénz Malofejevtől jön – írja a Haaretz című baloldali lapban Alexander Reid Ross. Aki európai méretű fasiszta szervezet kialakulását látja abban, hogy Matteo Salvini létrehozta a szélsőjobb pártok szövetségét a májusi választások előtt.

Matteo Salvinit Putyin öt évvel ezelőtt fedezte fel Milánóban. A múlt hónapban Verona városában gyülekeztek Salvini európai hívei a „Családok kongresszusán”. Jobboldali Ligával koalícióban kormányzó 5 Csillag Mozgalom képviselői is elhatárolódott a rendezvénytől. Legfőbb politikai vezetőjük. Luigi Di Maio március közepén egyenesen jobboldali lúzereknek (sfigati di destra) nevezte a résztvevőket, holott jól tudta hogy azon a jobboldali koalíciós partnere több vezető politikusa is fel fog szólalni, többek között Matteo Salvini is. A Vatikán és maga Ferenc pápa is elhatárolódott, nem úgy a magyar kormány, akit Novák Katalin államtitkár, a Fidesz alelnöke képviselt és dicsőségesnek nevezte részvételünket. Az eseményt Putyin kedvenc oligarchája, Konsztantyin Malofejev fizette. Ki ő?

45 éves pénzügyi csodagyerek a kétfejű sas megszállott híve

A Marshall Capital Oroszország egyik legnagyobb befektetési cége, mely a legnagyobb orosz telefonszolgáltató egyik tulajdonosa. A Putyin közeli oligarchia a médiában a régi orosz nacionalizmus elszánt híveként mutatkozik. Jellemző, hogy média birodalmát Cárgrádnak keresztelte el! Ez az egykori Konstantinápoly, a mai Isztanbul neve volt a nagy orosz nacionalista körökben II. Miklós cár idején. A kétfejű sas nevében meg akarták hódítani Isztambult, hogy újra „keresztény várossá” váljon.

Judeo-keresztény akadémia

Ezt hozta létre Steve Bannon Olaszországban – minden bizonnyal Malofejev támogatásával. Trump elnök kirúgott tanácsadója világméretű harcot hirdet „a keresztény civilizáció védelmében”. Az ellenfelek a liberálisok és az olyan államok  mint Kína, Törökország és Irán. Steve Bannon Ferenc pápát is nyíltan bírálja – elsősorban migráns barát megnyilatkozásaiért. Szövetségesei is vannak az egyházban például Burke konzervatív bíboros vagy Robert Sarah afrikai kardinális, aki Ferenc pápa utóda szeretne lenni.

Mindennek eredményeképp létre akarnak hozni egy erős szélsőjobb blokkot az Európai parlamentben, mely megakadályozhatja további reformok elfogadását. Ebben Putyin és Trump  érdekei megegyezhetnek. Steve Bannon és Konsztantin Malofejev ugyanis meglehetősen nyíltan képviselnek egy Európa ellenes washingtoni és moszkvai irányvonalat, mely nem áll messze sem a Fehér Háztól sem pedig a Kremltől. Épp ezért nem szabad lebecsülni Steve Bannon veszélyességét!- figyelmeztet a Haaretz című baloldali izraeli lapban Alexander Reid Ross, aki egyetemi tanár Portlandben (USA).

Hozhat-e szavazatokat a Notre Dame leégése?

0

Orbán Viktor magyar miniszterelnök tíz nappal a Notre Dame lángjai előtt meghirdette a keresztény civilizáció védelmét – írja a londoni Guardian-ben Natalie Nougayrède francia újságírónő.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pedig egy televíziós interjúban, melyet teljes egészében húsvét hétfőn sugároznak, arra használja fel a Notre Dame katasztrófáját, hogy bírálja a nyugati világ elfordulását a szakrális értékektől. Tragikus szimbólumnak nevezi a híres katedrális leégését, „melyért a franciák egyházellenes politikája is felelős”.

Az érintett franciák?

Marine Le Pen asszony, a francia szélsőjobb vezére egyáltalán nem így reagált: Macron elnökhöz hasonlóan dicsérte a tűzoltókat és nem adott elő semmilyen összeesküvés elméletet arról, hogy szándékos gyújtogatás történt volna. Párizs ügyésze szerint valószínűleg rövidzárlat okozta a tüzet a Notre Dame-ban hétfőn este. Persze Marine Le Pen asszony elvált és távolról sem tart olyan szoros kapcsolatot a ókatolikus mozgalmakkal mint édesapja, Jean-Marie Le Pen.

 Jó, de akkor legalább a holland szélsőjobb.

A holland szélsőjobb vezére hasonlóképp igyekszik elhatárolni magát a katolikus konzervatívoktól. Geert Wilders kiáll az 1968-as eszmék mellett, melyeket Orbán Viktor magyar miniszterelnök annyira kárhoztat. Kiáll a meleg házasság mellett is, mely tabu téma a nemzeti és keresztény elvekre hivatkozó szélsőjobb köreiben Európa keleti felében.

Az európai szélsőjobboldalt egyesítő nagy téma az iszlám ellenesség. Ebben Marine Le Pen, Geert Wilders, Matteo Salvini vagy Orbán Viktor teljes mértékben egyetért.

Végre, a német AfD!

Alice Weidel, az Alternative für Deutschland frakció vezetője még tovább ment: besorolta a Notre Dame leégését a keresztény ellenes cselekedetek sorába! Bár semmilyen bizonyíték nincsen arra, hogy az iszlamista szervezeteknek bármilyen közük is lett volna a tűzvészhez, de a szélsőjobboldali párt társ elnökasszonya kimondatlanul is őket vádolja.

És az olaszok?

Matteo Salvini Milánóban épp ezen az alapon akarta egyesíteni a szélsőjobboldali erőket. Csakhogy neki az a problémája, hogy Ferenc pápa a migráns kérdésben homlokegyenest ellenkező nézeteket vall mint a szélsőjobboldal Itáliában és másutt Európában.

Még kínosabb azonban az, amit az olasz sajtó írt meg Matteo Salviniről amikor azt vizsgálta meg, hogy miért is lett néhány év alatt a Liga egyik meglehetősen névtelen vezetője az európai szélsőjobb potenciális vezére? A milánói összejövetel alkalmából feltűnt a lengyel PiS távolléte pedig Jaroslaw Kaczynski pártja kiváló kapcsolatokat ápol a meglehetősen konzervatív katolikus egyházzal Lengyelországban, és a migráns kérdésben éppúgy szemben áll Brüsszellel, mint Magyarország miniszterelnöke.

A nemzetállamok Európája

A magyar média nem igazán számolt be olyan részletesen és pártatlanul a milánói találkozóról, mint az elvárható lett volna a nyugati, elsősorban angol nyelvű tudósítások alapján.

Sokkal inkább belterjes, provinciális módon, (és kárörvendően) Orbánt tették az ott történtek középpontjába annak ellenére, hogy a magyar miniszterelnök – sportnyelven – labdába sem rúgott, ezért el sem ment, pedig meghívása volt! Ugyanakkor a találkozónak komoly visszhangja lett a világsajtóban. Az EU választások előtt igenis oda kell figyelni, mi történik a világban, különösen Európában. A nyugati megfigyelők a „szélsőjobb” (far-right) jelzővel illetik azt az új formációt, amely erős frakciót alakíthat a májusi európai parlamenti választások után. Ennek az új EU-s frakciónak az olasz Északi Liga elnökét, jelenlegi kormányfő-helyettest és belügyminisztert, Matteo Salvini-t tekintik a szellemi atyjának.

Igen, valamikor szó volt, hogy Orbán is jelentős szerepet kaphat, de a „pávatánc”-ot a nyugat-európai szélsőjobboldaliak sem veszik be.

Ha Orbán egy új frakcióban akar vezető pozíciót (mondjuk alelnöki posztot), akkor előbb ki kellene lépnie az EP legnagyobb frakciójából, a néppárti tömörülésből (EPP). Mint ahogy ezt 2000-ben tette, amikor lemondott a Liberális Internacionálé alelnöki tisztjéről, és pártjával (Fidesz) együtt átlépett az Európai Néppártba. Napjainkra eltűnt ez a húsz évvel ezelőtti (politikai) elszántság, helyette populista lett, aki – mint a magyar lélek kiváló ismerője – csak azt fújja, amit hazai hívei hallani szeretnének.

Az EU-s választási kampányban jó partnernek bizonyul a hazai ellenzék is, mely ugyancsak a megszokott Orbán-ellenes szövegeket szajkózza, miközben még csak célzás sincs alternatívára, például a jövőt illetően, mit kellene Magyarországnak tennie. A „maradjunk az EU-ban”, meg „mi európaiak akarunk maradni”, édeskevés. Épp olyan semmit mondó, de jól hangzó (populista) kortes beszédek, mint az EU-s kampánytól független eddigi ellenzéki megszólalások. Sehol egy utalás, magyarázat, figyelemfelkeltés, hogy valójában van-e koncepciója Orbánnak arra, hogy mi legyen Európával, és benne Magyarországgal, ha annyira megerősödne az európai parlamenti szélsőjobb, hogy kormányzási, de legalábbis beleszólási jogot szerezne? A megszokott nacionalista szlogeneken kívül („megvédjük határainkat”, „idegeneket nem engedünk be és nem keveredünk velük”, „a mi hazánkban nekünk senki se dirigáljon külföldről”, stb.)

Orbán, eddig semmilyen jövőképet nem vázolt fel. Például, hogyan nézne ki a „nemzetállamok Európája”? Különös tekintettel annak gazdaságára, melynek fel kell majd vennie a harcot az USA-val és Kínával.

Ez a legfőbb probléma ma is az EU-ban. Ezt Nyugat-Európában látják, és ha eddig csak szőrmentén jelezték, azért tudvalevő, komoly átalakításokat terveznek a májusi választások után. Ezt jól érzi és látja Orbán is. Nem hiába rémisztgetik, pardon „készítik fel”, miniszterei a lakosságot a közeledő „válságra”. Magyarul, az EU-s pénzek elapadására.

Különben az összes feltörekvő szélsőjobboldali mozgalommal ez az igazi baj: halvány lila elképzelésük sincs a nemzetállamok együttműködéséről, az európai gazdaság működéséről. Ha nem „Brüsszel irányít”, akkor mi lesz a gazdasággal? Ha központilag nem szednek be adókat, mert az a nemzetállamok kezébe kerül, és minden ország maga intézi dolgait, akkor az esetleges pillanatnyi pénzügyi nehézségeiket hogyan fogják egymás közt kisegíteni? Vajon a nemzetállamok például védővámokat fognak bevezetni tartalékaik feltöltésére? Mi lesz a „közös valutával” (euró)? Ismét váltani kell majd a „nemzeti valutákra”, ami igencsak meg fogja nehezíteni a külkereskedelmet, a kezelési költségekről nem is beszélve!

Egyáltalán, hogyan képzelik el az európai prosperitást (a gazdasági, üzleti fellendülést), a versenyképességet az USA-val, Kínával szemben? Ezek nagyon fontos dolgok, egy ország, egy nemzetállam, és azok Európája számára. Ezt hiányolják leginkább a szakértők is az alakuló új európai parlamenti frakció, és jövendő tagjai, elképzeléseiből.

Jelenleg négy európai országban van szélsőjobboldali, populista kormány hatalmon: Olaszország, Magyarország, Ausztria és Lengyelország. Legalább még két országban (Franciaország és Hollandia) jelentős a szélsőjobb. A milánói összejövetelre 20 országot hívott meg Salvini, amire végül csak négyen jöttek el. Salvini-n kívül két EP képviselő, Jörg Meduthen, a német AfD-től, és Anders Vistisen, a dán „néppárt”-tól, valamint Olli Kotro, aki nagy reménységű jelölt a nacionalista finneknek az EU-s parlamenti választásra. A most vasárnap (2019. március 14.) tartott finn parlamenti választáson mindösszesen 0,2 %-kal (5.000 szavazattal) maradt alul a győztes szociáldemokratáktól, a Finnek nevű párt, mely igen erős (szélső)jobboldali jelenlétet mutat a finn politikai életben.
Megfigyelők szerint, bármennyire is erősödnek a szélsőjobboldali pártok (saját hazájukban), egy ütős, erős parlamenti frakció létrehozása nem valószínű. Borzasztó nagy elvi ellentéteket kellene félretenniük. Salvini szoros barátságot épített ki a francia Marine Le Pen Nemzeti Gyűlés/Tömörülés nevű pártjával. Ugyanezt az olasz szélsőjobboldali Salvini-nek nem sikerült elérnie a lengyel Jarosław Kaczyński-val, mert bármennyire is azonos a gondolkodásuk a migráció és az „európai kultúra” terén, a lengyelek történelmi orosz-ellenességét senki sem tudja megváltoztatni. Különösen Salvini nem, aki köztudottan Putyin csodálója, és az Oroszország elleni szankciók mielőbbi megszüntetésének szorgalmazója.

Megfigyelők szerint a franciákat és a lengyeleket nem lehet közös nevezőre hozni.
Salvini meg akarja törni a jelenlegi Európát (EU) domináló francia-német tengelyt is. Mint látható, Orbántól eltérően, a nyugat-európai szélsőjobbnak van elképzelése egy „új Európa megteremtésére”, kivéve a gazdaság átalakítására, ami nélkül nem lehet prosperáló Európát építeni. Kicsit hasonló a probléma, mint a szélsőbaloldali eszmék terjedése és uralkodása idején. A kommunista rendszerek is a gazdaságba buktak bele.

Kurz kancellár átveszi a titkosszolgálat irányítását

0

Az osztrák titkosszolgálatot, a BVT-t, melyet a belügyminiszter felügyelt, kizárták egy időre a nyugati titkosszolgálatok információs rendszeréből, mert attól tartottak, hogy információkat ad át Moszkvának.

A Club de Berne a nyugati titkosszolgálati vezetők klubja: ide tartoznak az EU tagállamai plusz Norvégia és Svájc. Minthogy a BVT tagságát felfüggesztették, ezért az osztrák titkosszolgálat „nem vette észre” Brandon Tarrant szélsőjobboldali aktivista látogatását Ausztriában. A Der Standard című lap fényképes riportot közölt arról, hogy a terrorista az új zélandi támadás előtt négy napot Ausztriában töltött. Az ausztrál Brandon Tarrant Christchurch városában két mecset ellen intézett támadást: ötven embert megölt és sokat megsebesített. Nagy hatással voltak rá az európai szélsőjobboldal eszméi, példaképe az a norvég Breivik volt, aki a szociáldemokraták ifjúsági táborára támadt rá és több tucat embert megölt.

Ausztriában a belügyminiszter irányítja a titkosszolgálatot, ez jelenleg azt jelenti, hogy a Szabadságpárt kezében van éppúgy mint a külügyminisztérium Bécsben. Putyin elnök táncolt Karin Kneissl külügyminiszter asszonnyal annak esküvőjén. Ennek előzménye az, hogy Putyin pártja barátsági és együttműködési egyezményt kötött a szélsőjobboldali Szabadságpárttal. Ennek eredményeképp a Szabadságpárt ahhoz a kisebbséghez tartozott, mely Európában nem ítélte el a Krím félsziget orosz annektálását. Ausztria nem utasított ki egyetlen orosz diplomatát sem a Szkripal ügyben. Nagy Britannia kérésére minden NATO tagállam kiutasított orosz diplomatákat tiltakozásul amiatt, hogy az orosz titkosszolgálat megpróbálta meggyilkolni híres árulóját Nagy Britanniában. Bécsben arra hivatkoztak: Ausztria nem tagja a NATO-nak…

Kurz kancellár mindezek figyelembevételével döntött úgy, hogy kézbe veszi a titkosszolgálat irányítását. Ily módon megszűnt Ausztria felfüggesztése a Club de Berne titkosszolgálati klubban, ahol fontos információk cserélnek gazdát. Kurz kancellár együtt kormányoz Bécsben a szélsőjobboldali Szabadságpárttal, de európai politikáját a Néppárt keretei között képzeli el. Az Európai Néppárt pedig a baloldallal, a liberálisokkal és a zöldekkel kíván együttműködni nem pedig a szélsőjobboldallal. Matteo Salvini olasz belügyminiszter szervezi a szélsőjobboldali pártok európai szövetségét: az osztrák Szabadságpárt ugyan nem ment el Milánóba az alakuló kongresszusra, de később jelezte: csatlakozni kíván. Matteo Salvini karrierjét is Putyin egyengette, Oroszország árnya tehát ott lebeg a szélsőjobboldali pártszövetség felett. Mindez nemcsak a Club de Berne titkosszolgálati főnökeit aggasztja…

Félárbocon az új európai jobb-szövetség zászlója: hová tart Orbán?

Nem volt tolongás hétfőn a Matteo Salvini-féle új európai „szuverenista szövetség” zászlóbontásán. Se Orbán, se Le Pen nem volt ott, és a nagy összeborulást több törésvonal szabdalja, mint ahány a közös vonás.

Egyetlen nagy név se vonult fel hétfőn Milánóban az európai szélsőjobb soraiból, noha Matteo Salvini, a Liga (korábban Északi Liga) vezetője, belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes hírek szerint jó húsz vezetőt várt. Nem volt ott Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés (más fordításban Nemzeti Gyűlés, korábban Nemzeti Front) elnöke, Jaroslaw Kaczynski, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) első embere, és Orbán Viktor se – őt végül meg se hívta Salvini.

Mellékszereplők a színpadon

Orbán nyíltan szimpatizál a Salvini-párttal és annak vezetőjével, tavaly augusztus végén ugyancsak Milánóban kétoldalú találkozóra is elment hozzá, de már akkor kiderült, hogy

alapvető kérdésben csak részben értenek egyet.

Erről később.

Salvini Népek és Nemzetek Európai Szövetsége (EAPN) néven hirdetett új politikai formációt. Ennek jelmondata „A józan ész Európájáért”. A zászlóbontáson jobbadán másod-harmadvonalbeli pártok és politikusok tették tiszteletüket: Jörg Meuthen, az Alternatíva Németországért (AfD) európai parlamenti listavezetője, Anders Primdahl Vistisen, a Dán Néppárt (DF) EP-képviselője, és Olli Kotro, az Európai Parlamentbe most belépni készülő Finnek Pártjának (FP) jelöltje.

A híradások szerint nem írtak alá semmi olyan dokumentumot, amely egy későbbi nagy európai pártcsalád alapja lehetne. Pedig Salvini és a többiek ambíciója ez. Vágyaik szerint akár 150 főre is duzzadhat a politikai fősodorral szemben álló erők szövetsége; az előzetes becslések szerint ennek nagyjából a fele a realitás, de ki tudja, mi lesz a május 23-26. között megtartandó EP-választáson.

Orbán távolmaradása érthető: az Európai Néppártban (EPP) tagsága felfüggesztésével a partvonal felé tartó Fidesz részéről a kizárással egyenértékű lett volna Orbán részvétele. Ha mégis ez lesz a vége, Orbán bizonyosan az EAPN-nel fogja keresni az együttműködést.

De kik vannak most az EP-ben a centrumtól jobb felé? Akiket Salvini egy táborba terelne az EAPN ernyője alatt.

Közhelyek egy csokorban

Túl sokat nem tudhatott meg a közvélemény az EAPN-ről, ahogyan Salvini nevezte, a „szuverenista szövetségről”. Arról beszélt az olasz vezető – aki egyértelműen magát nyilvánította az új erő vezetőjének -, hogy „Európának csak akkor van értelme, ha elismeri az identitást”, a Liga és szövetségesei „meg akarják menteni Európát”, az európai népeket helyezve az EU kormányzásába. Aztán azt, hogy olyan politikai család született, amely

a munkát, családot, biztonságot, környezetvédelmet és a fiatalokat helyezi középpontba.

És bár pártjaik között vannak különbségek, de mindegyik az identitásra építi politikáját. A közös értékek közt említette Salvini a határok védelmét, valamint a terrorizmussal szembeni küzdelmet.

Az olasz politikus reméli, hogy a születendő új európai politikai családhoz csatlakozik az Orbán Viktor vezette Fidesz és a spanyol Santiago Abascal vezette (erősen szélsőjobboldali) Vox is.

Jörg Meuthen arról beszélt, hogy radikális változtatásokra készülnek az EU-ban, egyebek közt a tagállamok hatalmának „visszaszolgáltatásával” és az illegális migráció nullára csökkentésével. Minden „konzervatív, patrióta erő” csatlakozását várják. Elhangzott még az Európát elpusztítani akaró „multikulturális ideológia” elutasítása.

Háromból egyet

Salvini tervének valóra válásához három jelenlegi EP-frakciót kellene egybegyúrni az EAPN-ben.

A legnagyobb tömörülés ezek közt az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), amely a klasszikus euroszkeptikus pártok csoportja. Nem célja akár az EU szétverése is, csak az előrehaladó integrációt ellenzik. Ide tartoznak mindenek előtt a brit konzervatívok, akik most éppen a Brexittel küszködnek. Ha az ország kilép az EU-ból, az az ECR meggyengülését eredményezné: a csaknem 20 tory kiválása a frakció negyedét vinné el. Az ECR-ben ül a PiS, a flamand nacionalista pár és a Svéd Demokraták is az ismertebbek közül.

A második legnagyobb pártcsoport a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD), ami igazi vegyes felvágott. Ide kerültek öt éve a ma már a német nácik jó részét összesöprűző AfD, a Brexitet otthon „kitaláló” brit UKIP, valamint a Salvinivel együtt kormányzó, populista, de inkább balszéli 5 Csillag Mozgalom (M5S). Ha mennek a britek, az a frakció létszámának csaknem megfeleződését is eredményezhetné, bár nem tudni, az AfD hogyan szerepel május végén, az M5S odahaza jelentős térvesztést szenvedett el a Liga javára.

A legkisebb a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF). Itt találjuk az AfD-hez képest kóristalányok gyülekezetét, a nácizmustól nehezen szabadulni képes osztrák Szabadságpártot (FPÖ), Salvini Ligáját, Le Pen pártját és a holland PVV-t, Geert Wilders alakulatát. Közülük a Liga képviselőinek megtöbbszöröződése várható.

A fújj, Brüsszelen kívül mi van még?

Tehát ebből a háromból kellene lehetőleg egyetlen tömörülést összeácsolni, ha ütőképes és megkerülhetetlen erőt akarnak felmutatni. Ennek első feltétele az EP szabálya alapján a legkevesebb 25 képviselő, ami sima ügy. Emellett azonban az EU tagországainak legalább egynegyedét kell képviselniük, ami szintén nem megugorhatatlanul magas léc. Csakhogy olyan célokat és politikai törekvéseket kellene egységbe ragasztani, ami most kétségesnek tűnik.

De mindenek előtt a személyi ambíciókkal kellene kezdeni valamit. Salvini most „Európa erős emberének” láttatja magát (ahogyan Orbán is), és jelenlegi EP-mandátumainak mintegy négyszeresével (20-25) annak is fog tűnni azon a térfélen. Csakhogy Le Pennek is lehet 15 és 20 közti embere, nem kevesebb vezéri hajlammal. Ráadásul az olasz gazdaság (ismét) pengeélen táncol, túl nagy tétet nem érdemes feltenni arra, hogy jövőre is a Liga-M5S-koalíció vezeti az országot.

Tegyük a tárgylemezre ezt a halmot, hogy előtűnjenek a mélyebb megosztó árkok. S kiderül, csupán ünnepélyes semmitmondás volt-e a hétfői pár mondat az EAPN csak szavakban megalakulásakor.

Az oroszok

Az ECR – amellett tehát, hogy nem feltétlenül vállalná az EU szétrúgását – pártjai jellemzően sanda szemmel nézik Putyin felforgató politikáját, a lengyel PiS oroszellenessége legendás. Ezzel szemben köztudott, hogy Le Pen pártja legalább egyszer nagyobb összeget kapott Moszkvából, és ugyanez a gyanú támadt nemrégiben a Ligával szemben is. Orbán rendszerének vonzalmát pedig sehol se kell bemutatni a kontinensen. S most a szintén az orosz propagandából merítő AfD egyik Bundestag-képviselőjéről derült ki, hogy teljes egészében Putyin bukszájában van, annyira, hogy egyenesen saját emberüknek tekintik őt a törvényhozásban.

Képzelhetjük, mekkora egység lenne az egybeterelt EAPN-ben, amikor az orosz-ukrán-helyzet, a Moszkva elleni gazdasági büntetőintézkedések meghosszabbítása kerül az EP napirendjére. Vagy ha – gondolkodjunk előre – az, hogy egyes gyanús orosz intézmények teljes diplomáciai mentességet kaptak valamely uniós tagállamban.

A „migránsok”, de hogyan?

Nyilvánvaló, hogy a „migráns”-ügy a legerősebb kovásza az új szövetségnek. Ebben legfeljebb egyetlen, de annál jelentősebb nézeteltérés lehet belül. Mégpedig az, hogy ugyan senki se jöjjön Európába, csakhogy éppen a most európai pártvezérségre törő Salvini nem lankad annak követelésében, hogy a náluk lévő menekültsereg egy részét vegye át a többi tagország. Amiről a barátok a leendő EAPN-ben hallani se akarnak. Amikor tavaly nyár végén Milánóban Orbán arról beszélt a Salvinivel közös sajtótájékoztatón, hogy „nem szétosztani, hanem hazavinni kell a migránsokat”, arra vendéglátója nyilván udvariasságból nem mondott semmit, de

egy csónakban evezve előbb-utóbb ezzel szembe kell nézniük.

Grand Canyon szélességűnek ígérkezik a „szuverenista szövetségben”, amikor eme cél(ok) tettekre váltása kerül napirendre. Például az, hogy a nettó befizető tagok (németek, osztrákok, franciák, hollandok, svédek, finnek, olaszok, belgák) szélsőjobbosai a „nemzetek jogainak visszavétele” alatt nem csak a szabályozások lazítását értik.

A közös költségvetés elosztása

Hanem szinte kivétel nélkül azt is, hogy kevesebb legyen a befizetés a közös kasszába, a pénzt most már „fordítsuk magunkra”, a keleti országoknak pedig lehetőleg egy fillért se adjanak a továbbiakban. Ezek a pártok otthon ezzel kampányolva is gyűjtik maguknak híveiket. Márpedig nyakunkon a 2020 utáni közös költségvetés, ennek előkészítése már idén elkezdődik.

A nemzeti elsőbbségek,

az egymásnak feszülő megannyi „first”

befizetői és kedvezményezetti oldalon egyaránt nem sok jóval kecsegtet a „szuverenisták” tartós egysége iránt.

Arról már nem is beszélve, hogy a saját érdekek előtérbe helyezése nem csak minket, keletieket sújtaná, hanem Salvini hazáját is. A gazdag donorországok szélsőségesei a folyamatosan gyenge olasz gazdaságnak, benne a bankrendszernek se akarnak több mentőpénzt adni, s általában is határozottan elutasítják a déli államok „felelőtlen költekezését”, a laza költségvetési fegyelmet. Ami pedig pont az Öt Csillag-Liga koalíciójának egyik tartópillére a szociális juttatások kiterjesztésének ígéretével és gyakorlatával.

Tehát lehet, hogy júniustól itt próbálja meg „átalakítani” az EU-t Orbán. Az EU GDP-jének kevesebb, mint egy százalékát előállító kis országból, többedik dudásként a csárdában.

Kurz a medencében – Orbán a medence szélén

0

„Sebastian Kurznak eddig soha fel nem kínált politikai esélyt ad a jövőben Orbán nemtelen hadakozása az Európai Néppárttal, s még inkább, ha a magyar miniszterelnök belép a Salvini szervezte Európai Népek és Nemzetek Szövetségébe. Ezzel az osztrák lenne annak kizárólagos megtestesítője, hogyan kell megfékezni a nácikat, amire a jelek szerint a baloldal egyelőre képtelen. És ami talán nem is a baloldal, hanem a jobboldal feladata. Ez az Európai Néppártban is megerősíti majd az ÖVP pozícióját, amire húsz éve, amikor a párt először fogott össze a Szabadságpárttal, nem volt példa” –  kezdi ezekkel a szavakkal Ara-Kovács Attila mai Diplomáciai jegyzetét.

Minden vethető Sebastian Kurz osztrák kancellár szemére, ám az semmiképp, hogy – fiatal kora ellenére, 32 éves – ne lenne kiváló taktikai érzéke. Mesterien lavírozik abban a koalíciós kötelékben, amely pártját, a konzervatív Osztrák Néppártot (ÖVP) a szélsőjobboldali Szabadságpárthoz (FPÖ) fűzi. Bár erőteljes nyomást gyakorolnak rá az európai konzervatív testvérpártok, egyre inkább úgy igyekszik feltüntetni önmagát, mint olyat, aki egyedül képes megzabolázni a szélsőjobboldal radikalizmusát. És ebben van is számos valóságelem, amit az utóbbi napok fejleményei igazolnak.

A Szabadságpártnak mindig is jól ismert kapcsolatai voltak a legszélsőségesebb, korábban a nagynémet birodalmi eszmét melengető, mostanság pedig a migrációellenességet meglovagló ifjúsági szervezetekhez. Ám nemrég bebizonyosodott, hogy ezekhez jelentős pénztámogatás érkezett attól a személytől, aki az új-zélandi Christchurch-ben ötven embert gyilkolt meg egy mecsetnél, istentisztelet közben. Azt követően, hogy a Szabadságpárt és a terrorizmus között nyilvánosságra került ez a kapcsolat, Kurz azonnal lépett s – konkrétan ki nem mondva, de – kilátásba helyezte még a koalíció felmondását is, ha az FPÖ nem szakít nyilvánosan a merénylő által támogatott szervezetekkel. A koalíció felbomlását persze senki sem veszi komolyan, főként azért, mert az FPÖ a kormányon belül olyan jogosítványokkal rendelkezik, melyeknek feláldozása egyet jelentene az öngyilkossággal – övék az alkancellári poszt, továbbá a belügyminisztérium, ami nem csak a belbiztonság ellenőrzését jelenti, de a titkosszolgálatokét is. Kurz tehát jó érzékkel talált rá arra az ügyre, mellyel kockázat nélkül zsarolható meg a szélsőjobb.

Ám van itt egy másik, épp most kibontakozó fejlemény is. Matteo Salvini az olasz Liga vezetője – egyben belügyminiszter – április 8-ra Milánóba hívta Európa szélsőséges pártjait, hogy ott létrehozzák az Európai Népek és Nemzetek Szövetségét. Bejelentette, hogy azon részt vesz Orbán Viktor mellett Marine le Pen, Geert Wilders és még számosan. De a jelek szerint az osztrák Szabadságpárt vezetője, Heinz-Christian Strache alkancellár távol marad. Ennek csak egyetlen oka lehet: mégpedig az, hogy Kurz megtiltotta neki, aminek ő nem mert ellentmondani.

Egyelőre persze nem látni, ha az Osztrák Néppárt valóban megválna a Szabadágpárttól, milyen koalíciós kombináció jöhetne szóba, s ami még lényegesebb: melyiknek lenne realitása, de a jelek szerint Kurz szélsőjobb-elleni manővereinek komoly ereje van, ami stabilizálhatja pozícióját az Európai Néppártban, így az unióban is.

Ám Kurz taktikája nem csak belpolitikailag tűnik sikeresnek.

Ahogy a magyar miniszterelnök hitele eltűnt és nemzetközi mozgástere egyre szűkebbé vált, úgy követte mindezt Kurz elhatárolódása magától Orbántól és a Fidesztől, nem csak a személyes kontaktusokban, de az uniós politikában is.

Ám nem ő az első, aki sikerrel használja ki azokat az előnyöket, amelyek egy Orbánnal való összehasonlításból oly látványosan következnek. A korábbi szlovák kormányfő, Robert Fico ugyanezt a játékot űzte, s személyét annak ellenére sikerült elfogadható európai politikai szereplőnek eladnia, hogy pártja és annak politikája, gyakran lépésről-lépésre követte a Fidesz itthoni gyakorlatát. Igaz, neki sohasem volt kétharmada. De a semmit sem takargató népi mondás ez esetben is igaznak bizonyult, s Ficót – európai szinten – a felszínen tartotta, mármint, hogy: egy dolog a medencében illetlen dolgokat művelni, s megint más a medence szélén, mindenki szeme láttára tenni ugyanazt.

Hasonlóképpen Sebastian Kurznak is eddig soha fel nem kínált politikai esélyt ad a jövőben Orbán nemtelen hadakozása az Európai Néppárttal, s még inkább, ha a magyar miniszterelnök belép a Salvini szervezte szélsőjobbos Európai Népek és Nemzetek Szövetségébe. Ezzel az osztrák politikus lenne annak kizárólagos megtestesítője, hogyan kell megfékezni a nácikat, amire a jelek szerint a baloldal egyelőre képtelen. És ami talán nem is a baloldal, hanem a jobboldal feladata. Ez az Európai Néppártban is megerősíti majd az ÖVP pozícióját, amire húsz éve, amikor a párt először fogott össze a Szabadságpárttal, nem volt példa.

Lesz-e európai szélsőjobb egység Milánóban?

0

Matteo Salvini, Olaszország miniszterelnök-helyettese és belügyminisztere több mint húsz szélsőjobboldali pártot hívott meg Milánóba, hogy egységes blokkot alkossanak az Európai parlamentben a májusi választások után. Lehet-e ilyen blokk? – kérdezi a baloldali Guardian, mely tudósítóját még Budapestre is elküldte, hogy megtudja: mit tesz Orbán Viktor?

Akit felfüggesztett az Európai Néppárt, és aki aligha kockáztatja meg, hogy nyíltan támogassa a szélsőjobboldali blokkot, amely nyíltan szervezkedik. Hétfőn kezdődik a tanácskozás Milánóban, de Matteo Salvini nem hajlandó elárulni: kinek küldött meghívót és ki fogadta el azt? Az már biztos, hogy Marine Le Pen asszony nem megy el, pedig pártja Franciaországban a közös képükkel kampányol mondván az eszméink közösek!

Európai tavaszt hirdet a szélsőjobboldalnak Matteo Salvini

Basilicata tartományban, ahol 24 éven keresztül a baloldal kormányzott, most a szélsőjobb győzött. Ebből Matteo Salvini sietett levonni a következtetést: májusban is győzelmet arathatnak, de immár egész Itáliában. Az előrejelzések számukra egyáltalán nem rosszak, és másutt is szép reményekkel indulhat a szélsőjobb. De hogy lesz ebből egység?

Putyin a választó vonal

Az orosz elnök az európai szélsőjobb keresztapja – állapította meg a párizsi Le Monde számos példával igazolva állítását. Magát Matteo Salvinit is az oroszok fedezték fel. Tavaly Nizzában a szélsőjobb konferenciáján nyilvánvalóan kiderült: mindenütt meghatározó az orosz kapcsolat. Marine Le Pen asszony elnökölt. Jelen volt Geert Wilders Hollandiából, az osztrák Szabadságpárt és Tomio Okamura Prágából. A cseh politikus, aki félig japán bevallottan orosz támogatásból tartja fenn a pártját. Nizzában ez nem okozott gondot, de mi lesz Milánóban?

Kaczynski orosz ellenessége kizár minden kapcsolatot Putyinnal

A lengyel kormánypárt vezére ikertestvére meggyilkolásával vádolja az orosz elnököt. Lech Kaczynski repülőgépe Katyn közelében zuhant le. Bár a politikai gyilkosság teóriáját semmi sem támasztja alá, Jaroslaw Kaczynski meg van győződve Putyin bűnösségéről. A lengyel szélsőjobboldal orosz ellenessége ettől függetlenül is fennáll. Paktálhat-e Kaczynski olyan pártokkal, melyeket Putyin támogat? A londoni Guardian-nek nyilatkozó lengyel politológus szerint nem! De hát a politikában sok minden lehetséges. Minden azon múlhat: hogy szerepelnek a szélsőjobboldali pártok a májusi választáson? Ha szélsőjobboldali tavasz lesz – ahogy azt Matteo Salvini és Orbán Viktor reméli, akkor új erőviszonyok jönnek létre az Európai parlamentben. Merkel kancellár és utóda a CDU élén széleskörű centrum szövetséget akar: ebben a jobboldal a baloldallal és a liberálisokkal együttműködve – a zöldek csendes támogatásával irányítaná a brüsszeli politikát. Ezért függesztette fel a Fideszt az Európai Néppárt és ezért kerülhet két szék közt a pad alá Orbán Viktor akkor is, ha sikeresen szerepel a májusi választáson…

Orbán és Milánó – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, egy duplát kérek, mustárral! Miért néz így, csak az Orbánnak szabad őrültségeket művelni, nekem nem? Jó, mindegy, hozza tormával, úgy is meg fog felelni… Hanem, kérem, a mi miniszterelnökünk most már valami egészen bonyolultnak tűnő pávatáncot lejt az európai bálterem parkettjén, persze, ha kicsit belegondolunk a dolgokba, érthetővé válik, mit is művel.

Érthetővé ugyan válik, csak rokonszenves nem lesz senkinek. Lássuk hát a tegnapi híreket: először azt tudtuk meg, miszerint az olasz Liga (Salvini pártja) a jövő hétfőn Milánóban mutatja be a májusi európai parlamenti (EP-) választásokra felálló „Európai Népek és Nemzetek Szövetségét”, valamint az EU átalakításának tervét. Salvini a Fideszre is számít a frakcióban, legalábbis tegnap reggel még számított, de az olasz lapok szerint akár húsz párt is csatlakozhat az összefogáshoz, így a Fideszen kívül Le Penék, a német AfD, az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták. Az alapító találkozón mindenképpen részt vesz az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), sőt, lehet, hogy a szabadságpárti alkancellár, Heinz-Christian Strache is tiszteletét teszi majd (illetve, a Die Presse értesülései szerint mégsem ő megy). Az alakuló ülés mottója:

„Meg kell teremteni a józan ész Európáját!”

Meg kéne, de nem ezekkel a populistákkal. Különben az európai szövetségesek részvételével szervezett kampányrendezvényt Matteo Salvini eredetileg a római Circus Maximus mezején akarta megtartani, de a helyszín végül átkerült Milánóba. Nagy kár, ennek a bohóckodásnak ugyanis inkább lett volna helye a cirkuszban, de ha már így alakult, Milánó is meg fog felelni az elsőbálozás helyszínének.

Ez lenne Orbán világa

Egyszóval, azt gondolnánk, alakul az a populista szörny-szövetség, az a „tengely”, amire Orbán Viktor is számít, és amely átalakíthatja az Európai Uniót az általuk vágyott Nemzetek Európájává, melyben a tagállamok nagyobb szuverenitást, az egyének pedig jóval kevesebb szabadságot élvezhetnek majd. Igen, erre számít Orbán, ez lenne az ő világa, és ennek sokszor jelét is adta, mikor a „választások után átalakuló Európai Parlamentről” beszélt, amiben „esetleg már meggondolják a hetes cikkely alkalmazását Magyar- és Lengyelország ellen”.

Azt is gondolná az ember, hogy ha így teljesülni látszik a leghőbb vágya, a magyar miniszterelnök már most ünneplőbe vágja magát, még a bajuszát is kipödri, az se baj, ha nincs neki, és lóhalálában vágtat a szívének kedves frakció alakulására, legszebb ünneplőjét viselvén, árvalányhajat tűzve kalapja mellé.

Hát bizony aki ezt gondolja, rosszul gondolja.

Orbán Viktor nem utazik Milánóba

Orbán Viktor információink szerint egyáltalán nem vesz részt ezen az alakuló megmozduláson. A Népszavának két egymástól független fideszes forrás is azt mondta, Orbán Viktor nem utazik Milánóba, nem fogadja el a meghívást.

„Ez egyébként a Fidesz jelenlegi helyzetében logikusnak látszik: a Fidesz ugyan kritikus helyzetben van az Európai Néppárton belül, tagságát felfüggesztették (magyar olvasatban ez „önkéntesen” történt), mind Orbán Viktor, mind Manfred Weber a Néppárt frakcióvezetője azt mondta, az EP-választások után dől el, hogy szakítanak-e. Információink szerint ugyanakkor a Fideszben még úgy látják: amíg a Néppárt fő politikai erejével, a német Kereszténydemokrata Unióval (CDU) működő kapcsolatot lehet fenntartani, addig nem érdemes kiprovokálni a szakítást. Márpedig – mint egy Fideszes forrásunk fogalmazott – a pártban abban bíznak, az új CDU-elnökkel, Annegret Kramp-Karranbeuerrel határozottan konzervatív irányba fordul Angela Merkel időszakához képest a német kormánypárt, így a jövőben javulhat a viszony a Fidesz és a CDU között.” (Népszava)

Hm. Tehát Orbán ezek szerint mégis néppárti túlélésre játszana, fogait csikorgatva ugyan, de pártjának sorsát mégis a Bölcsek Tanácsának kezeibe helyezvén? Inkább elviseli a büntetést, a vitákat, hatalmas egójának megannyi sérülését? Nagy dolog kell legyen az, amiért ezt ő vállalja, sejtem is, hogy micsoda: az uniós költségvetésre gyakorolt nagyobb befolyás lappanghat a háttérben. Egy új frakcióból – ha csak az nem arat földcsuszamlás-szerű győzelmet – sokkal kevesebb beleszólása volna a gazdasági ügyekbe, mint a Néppártból. Még akkor is, ha fel van függesztve, míg a néppárti frakció tagja marad a Fidesz, számolnak vele és gondoskodnak is róla.

Az más kérdés, hogy amennyiben a magyar miniszterelnök így – vagyis józanul és diplomatikusan – döntött, egyéni sérelmeit félretéve, akkor ez volt élete első tiszta fejjel hozott döntése. Nem jellemző rá a higgadt gondolkodás. Vagy nagyon komoly szüksége van minden fillérre – ezt el tudnám hinni, hiszen a magyar kleptokrácia sokba kerül – vagy nem is igazán a pénz motiválja.

Ha nem ő lehet a király, minek menjen?

Azt már többször megállapítottuk, hogy Orbán Viktornak semmiféle elvei nincsenek. Hihet Salvini vagy Marine le Pen a menekültellenességben, a bevándorlás tiltásában, a szélsőjobboldalban, hihetnek ők akármiben (különben ők valóban hisznek is ezekben a marhaságokban), Orbán abban hisz, ami neki megéri. Volt ő már liberális, konzervatív, polgár, paraszt, ha a helyzet úgy kívánná, lenne ő talán még értelmiségi is, bár ahhoz van a legkevesebb adottsága. Tehát ők nem az elvek vitték volna Milánóba, ha ment volna, ő ott király akart lenni. Ha Salvini frakcióvezetőnek, elnöknek hívta volna, már most is ott lenne – de nem kínáltak neki semmiféle tisztséget, csak a részvételt ajánlották fel az alapításban.

Hogy is mondta Caesar?

„Inkább vagyok első Uticában, mint Rómában a második.”

Mondjuk lefogadom, hogy Uticában mondta ezt a nagy római, de minket az érdekel, hogy Orbán most rá hallgat: inkább első Budapesten, mint Milánóban a második. Neki a születő populista frakció sem az elvek vagy az ideológia miatt kellett volna: hanem azért, hogy végre lehessen európai szintű faktor, a puszták Ducéja, ha nem vezérnek hívják, akkor nem is kell a tisztesség.

Azt nem tételezném fel, hogy eltöprengett a frakció erején is – ő alapvetően az akarat diadalában hisz, abban, hogy ha elég kitartóan ostromol egy célt, a végén mindenképpen eléri (más kérdés, hogy a végére érdemes lesz-é egyáltalán foglalkozni az illető céllal). Hát, nekem viszont mégis dolgom a tények tisztelete, ugyanis nem miniszterelnök vagyok, hanem újságíró, lássuk csak, mit tudnak ezek az új fiúk?

Első sorban is: nem olyan nagyon újak. Igaz, hogy legalább húsz párt részt vehet ebben a populista internacionáléban, de a húszból alig néhány látható szabad szemmel is. Marine Le Pen pártja Franciaországból, a német Alternatíva Németországnak (AfD), az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták.

Nézem, nézem a listát és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy de hiszen ezt én már láttam valahol

Ez tulajdonképpen a most is létező Nemzet és Szabadság Európája frakció, azzal a különbséggel, hogy abban benne van még a lengyel Új Jobboldali Kongresszus és a Magyar Nacionalista és Konzervatív Párt is (erről a formációról most hallok először, de a létező populista frakció honlapján szerepeltetik tagként…) Tehát akkor nagy személyi változások nincsenek. Annyi biztos, hogy a mostani frakcióban nem vesz majd részt a lengyel Jog és Igazságosság Pártja, ők ugyanis nem ülnek le Marine le Pennel egy helyre, ezt előre közölték – pedig ők húsz képviselői hellyel számolhatnak.

És hány mandátumot szerezhet meg az Európai Népek és Nemzetek Szövetsége?

Az Európai Parlament március végi mandátumbecslése alapján Salvini Pártja, a Liga minden bizonnyal a legerősebb eleme lesz ennek a szövetségnek, jelenleg 27 képviselőjük lehetne. Marine Le Penék 21 helyet kapnának, a német AfD 10-et, az osztrák FPÖ 5-öt, a svéd és a holland populisták pedig 3-3-at. Más államokból még összejöhet 10-20 mandátum (Belgiumból, Dániából, Finnországból), de nem valószínű, hogy 90 fölé emelkedne a frakciójuk létszáma – a Fidesz nélkül. Viszont már ezzel is a 3-4. legnagyobb csoportosulást adhatnák az új parlamentben. Azonban miheztartás végett jelezném, hogy az Európai Parlamentnek még a britek nélkül is 705 tagja van, a becslések szerint az Európai Néppártnak 188, a szociáldemokratáknak 142 képviselőjük lehetne, míg a liberális ALDE-t 72 képviselőre jósolták, tehát ez a kilencven fő semmi hatással nem bírna a dolgok menetére.

Harmadikok vagy negyedikek lehetnének talán, de a Néppárt mindenképpen jobban teljesít majd náluk: Orbán meg nem akar harmadik lenni, negyedik sem, ő csak az első helyet fogadja el. Akár Rómában, akár Uticában, akár Milánóban.

Így aztán Orbán mégsem hagyja el a járt utat a járatlanért – csak akkor hagyná, ha kapna hozzá vezéri buzogányt is.

No, de nem kap, az Salvininél marad.

Így aztán a hatalmas hegyvajúdásnak megint egérszülés lett a vége, ezért viselkedik Orbán Viktor látszólag ellentmondásosan – pedig hát nem ellentmondásos az ő viselkedése, ha jobban belegondolunk.

Csak elvtelen és opportunista.

Azt meg megszoktuk.

Putyin az európai szélsőjobb keresztapja

0

Ezzel a címmel kezdett sorozatot a párizsi Le Monde, hogy bemutassa: a májusi európai választásokon nagy reményekkel induló szélsőjobboldal mindig is számíthatott Moszkva támogatására!

Nemcsak arról van szó, ami a nagy nyilvánosság előtt látványosan történik: Vlagyimir Putyin a Kremlben fogadja Marine Le Pen asszonyt, a francia szélsőjobboldal vezérét az elnökválasztás előtt. A francia elnökválasztási kampányban azután érzékelhető volt az orosz hírszerzés elszánt munkálkodása – ahogy azt a későbbi győztes, Emmanuel Macron kampányfőnöke megfogalmazta. A Le Monde arra hívja fel a figyelmet, hogy Putyin hosszútávú programot dolgozott ki, és ezért nemcsak már befutott szélsőjobboldali politikusokat támogat az Európai Unióban, hanem fel is futtat újakat! Mint például Matteo Salvinit Itáliában.

Róma erős embere Moszkva támogatásával jutott a csúcsra

Matteo Salvini ma a legerősebb kormánypárt vezére, Itália belügyminisztere. Az európai szélsőjobboldali szervezkedés egyik kulcsfigurája. Belügyminiszterként első dolga volt, hogy találkozzon Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel Genovában. Aztán szövetséget kötött a lengyel kormánypárt vezérével, Jaroslaw Kaczynski-vel. Mindketten jelezték: szívesen látják Orbán Viktort, ha a Fideszt kiteszik az Európai Néppártból. De hogy jutott ilyen magasra Matteo Salvini, akit öt éve Itáliában is alig ismert valaki?

Putyin öt éve fedezte fel Salvinit Milánóban

Európa-Ázsia csúcstalálkozót tartottak Itália gazdasági fővárosában, ahol Putyin legkevesebb negyven állam és kormányfővel parolázott. Nem feledkezett meg a régi barátokról sem mint Silvio Berlusconi. De azt is tudta: Berlusconi a múlt embere! Angela Merkel kancellár Putyint is megkérte arra: közölje vele, hogy Európa érdekében hátrább kell lépnie. De ki lesz az utóda? Putyinnak kiváló tanácsadói vannak: felhívták a figyelmét Matteo Salvinire! Aki 2014-ben egyszerű Európai parlamenti képviselője volt a Ligának, amely Észak Itáliában képviselte a nacionalista és szélsőjobboldali eszméket. Olaszországban nem jósoltak igazán nagy jövőt a Ligának, mivel a Mezzogiorno, a Dél lenézésével nehéz országos kampányt folytatni. Putyin másképp gondolta, és

2014-ben találkozott Matteo Salvinivel Milánóban.

Megállapodtak az együttműködésben, melyből Matteo Salvini szépen profitált. Moszkvai tanácsra az Északi Liga nevéből eltűnt az Észak, maradt a Liga. Matteo Salvini ma már az olasz nacionalizmus bajnoka – orosz pénzen. Elszántan bírálja az Európai Uniót. Eredetileg olyan pénzügyminisztert akartak a kormányba, aki nyíltan azt javasolja: Itália lépjen ki az euro övezetből! Ezt Brüsszelben, Berlinben és Párizsban nem fogadták el. Így mérsékeltebb pénzügyminiszter lett, de az euro kritikusa is bekerült a kormányba mint az európai ügyek minisztere.

Moszkva nem a szélsőjobboldalt hanem a káoszt támogatja az EU-ban

Ez a véleménye a New Yorki Bloomberg portálnak. Idézi Geraszimov tábornok elképzelését a hibrid hadviselésről, mely a potenciális ellenfelek belső destabilizálását stratégiai célnak tekinti. Az orosz vezérkari főnök terve ezért a fennálló rendszerek bírálóit támogatja – függetlenül azok pártállásától. Görögországban a Sziriza szélsőbaloldali eszméket tűz a zászlajára miközben Brüsszelt bírálja. Görögországban és Olaszországban már sikerült hatalomra juttatni Putyin barátait.

Melyik uniós állam lesz a következő?

A pávatánc végórái

„Az elmúlt hónapok a néppárti vezetést megtanították rá, hogy Orbánnak egyetlen esélye van, hogy fenn maradjon Európa politikai térképén: ha őket támadja. Nyilvánvalóan ez a magyar politikus számára is egy kényszerpálya, de más esélye nincs, hogy e pályán mozogva fenntarthassa a nemzetközi látszatot és szolgálja pártja belpolitikai esélyeit” – így kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

Orbán Viktor annyiszor emlegette azt, hogy lázadásának oka az Európai Néppárt „balratolódása” és javíthatatlan liberálissá válása, hogy ezzel tényleg megváltoztatta az előttünk álló európai választás belső tartalmát. Már most jól kivehető, hogy a kampánystratégiákat nem a jobb, bal, illetve a liberális oldal közötti ideológiai különbségek határozzák meg, hanem az integrációpárti, illetve a nemzetállami elsőbbséget hirdető szándékok összecsapása.

Ám annak dacára, hogy a március 20-ai „kiegyezés” az EPP és a Fidesz között arra a deklarált „fogadkozásra” épült, hogy az EPP nem kritizálja tovább Orbánt, Orbán pedig felhagy a pártcsalád politikai minősítésével és erkölcsi blamálásával, amint a miniszterelnök hazajött az EPP politikai gyűléséről, ott folytatta néppárti kollégái gyalázását, ahol pár nappal azt megelőzően abbahagyta.

A Fidesz és az EPP viszonyát illetően két merőben különböző, mégis egymást feltételező felvonás maradt még hátra: a március 20.-tól május 26-ig tartó szakasz, majd a május 26-ot követő körül-belül egy hónap, amikor is megtörténik a bizottsági elnök megválasztása. Véleményem szerint a most meginduló EPP-ellenes kampány megalapozza, kialakítja majd azt a helyzetet, hogy a Fidesz új európai parlamenti képviselői már ne szavazhassák be Manfred Webert az elnöki pozícióba. Az innen és onnan felhangzó Stürmer-jellegű átkozódások – legjobb példa erre Schmidt Mária legújabb tébolya – már ennek a pszichológiai előkészítését jelentik. Csakis egy ilyen újabb árulás adhat felhajtóerőt a Fidesz első emberének, hogy újrapozícionálja magát az uniós politikai térben.

Persze az EPP-ben nem kell tudni magyarul, hogy a fejleleményekkel mindenki tisztában legyen. Elég, ha elolvassa saját német, belga, francia, holland, osztrák stb. sajtóját – valamennyi az újabb EPP-ellenes magyar kampányról szól s emiatt tombol, vagy épp ironizál a néppártiak rovására. Az orbáni háborgó világképben tehát van egyrészt az EPP, a szocialisták S&D-je, a liberálisok ALDE-ja, valamint Macron mozgalma, másrészt meg ő maga. És ki még más?

„Mi egységesen Weber mögött állunk” – nyilatkozta Orbán. Majd meglátjuk…

Mostanában sokat írnak egy Róma-Budapest-Varsó tengelyről; ez végül is a V4 „tengelyből” nőtt szükségképpen ki, melynek ötlete gyorsabban kimúlt, mint amire bárki számíthatott volna. Milyen esélyei lehetnek egy újabb szerveződésnek?

Közelednek az őszi lengyel parlamenti választások és Orbán partnerének, Jarosław Kaczyńskinek az nem jók a lapjai. Minden jel arra mutat, hogy elveszíti a választást, de még ha talpon is marad, rendkívül meggyengül mai befolyása. Jól mutatták ezt a legutóbbi önkormányzati választások, melyek igencsak megtépázták Kaczyński pártját, a PiS-t.

Matteo Salvini ugyan – köszöni szépen – jól van, de a legutóbbi, március elején közzétett felmérések szerint pártja, az olasz Liga legfeljebb egy mandátummal gyarapíthatja jelenlétét az Európai Parlamentbe. Igaz, pártcsaládja, a Nemzetek és Szabadság Európája a jelenlegi 37 helyről 59 összmandátumot remélhet, ami jelentős, de nem végzetes növekedés. Még akkor sem, ha a Fidesz jelenleg 13-ra saccolt mandátumnövekedését is hozzáadjuk.

Miért nem? Azért mert ezzel nem válnak királycsinálókká. Még igazán blokkolni sem lesznek képesek a parlamenti munkát. Épp ellenkezőleg, inkább elsőszámú ellenfelévé és így célpontjaivá válnak a három nagy pártcsaládnak, melyeknek közös ereje – Macron pártját még nem is számítva – mintegy négyszáz lesz.

Túl pesszimista, merthogy inkább a rettegés szülte azt a feltételezést, hogy az Európa-szkeptikusok akár 233 helyet is elfoglalhatnak az Európai Parlamentben. Mert, ha ez be is következnék, ezek a közös hangot a legnagyobb igyekezettel sem tudnák megtalálni. Eszement törpék, akik együtt próbálnak óriásnak látszani, miközben csak bábeli zűrzavaruk nagy, s gyanakodva figyelik egymást – úgy, mint a Fidesz és a lengyel PiS, vagy a Fidesz és Salvini Ligája.

Orbánnal szöges ellentétben, például Salvini összes nyilatkozata azt türközi, hogy mozgalmát el sem tudja képzelni az Európai Unió eddig kialakult struktúráin kívül, vagy nélkül. Ezt nem is tehetné büntetlenül, hisz a Liga mögött Olaszország meghatározó ipari potenciálja is ott van, s pillanatok alatt hátat fordítanának neki – miként tették azt Berlusconival –, ha merő politikai ambícióból túl messzire menne.

Ám Orbán túl messzire ment, ezért útja vissza az EPP-be épp oly lehetetlen, mint az a helyzet, amibe manőverezte magát, s amit egyre kilátástalanabbá tesz, hogy most tovább folytatja a maga külön háborúját a néppárttal. Arra már aligha számíthat, hogy Manfred Weber elnézőbb lesz vele, ha megszavazza őt bizottsági elnöknek, mert az elmúlt hónapok a néppárti vezetést megtanították rá, hogy Orbánnak egyetlen esélye van, hogy fenn maradjon Európa politikai térképén: ha őket támadja. Nyilvánvalóan ez a magyar politikus számára is egy kényszerpálya, de más esélye nincs, hogy e pályán mozogva fenntarthassa a nemzetközi látszatot és szolgálja pártja belpolitikai esélyeit.

Hogy meddig, az ma már nem a magyar realitások függvénye. Egészen más a világ, mint volt 2016-ban, amikor az orbáni „illiberális demokrácia” szárnyalni kezdett.

Ekkor még sokan – főként persze a mellette kardoskodók – nagy fantáziát láttak a Brexitben. Ma viszont azt kell konstatálniuk, hogy a brit elit csak a rossz és a még rosszabb között választva, teljesen felszámolja önnön politikai valóságát.

Bár a Trump viselt dolgaival foglalkozó különleges ügyész, Robert Mueller nem tudott érdemi bizonyítékokat szerezni az elnök orosz kapcsolatit illetően, de közben oly mértékben megromlott az amerikai-orosz viszony, hogy Orbán különleges és mindenáron titkolni próbált kapcsolatai a putyini maffia-világgal ma sokkal inkább a figyelem középpontjában áll, mint eddig bármikor.

Csatlakozzon a választások után a Fidesz bármelyik európai pártcsaládhoz, „védő kart” nem, hogy nem fog a néppárt többé feléje nyújtani, sokkal inkább segíti majd azokat az erőket, amelyekkel ujjat húzni sohasem volt tanácsos.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!