Félárbocon az új európai jobb-szövetség zászlója: hová tart Orbán?

0
109
Forrás: kormany.hu

Nem volt tolongás hétfőn a Matteo Salvini-féle új európai „szuverenista szövetség” zászlóbontásán. Se Orbán, se Le Pen nem volt ott, és a nagy összeborulást több törésvonal szabdalja, mint ahány a közös vonás.

Egyetlen nagy név se vonult fel hétfőn Milánóban az európai szélsőjobb soraiból, noha Matteo Salvini, a Liga (korábban Északi Liga) vezetője, belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes hírek szerint jó húsz vezetőt várt. Nem volt ott Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés (más fordításban Nemzeti Gyűlés, korábban Nemzeti Front) elnöke, Jaroslaw Kaczynski, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) első embere, és Orbán Viktor se – őt végül meg se hívta Salvini.

Mellékszereplők a színpadon

Orbán nyíltan szimpatizál a Salvini-párttal és annak vezetőjével, tavaly augusztus végén ugyancsak Milánóban kétoldalú találkozóra is elment hozzá, de már akkor kiderült, hogy

alapvető kérdésben csak részben értenek egyet.

Erről később.

Salvini Népek és Nemzetek Európai Szövetsége (EAPN) néven hirdetett új politikai formációt. Ennek jelmondata „A józan ész Európájáért”. A zászlóbontáson jobbadán másod-harmadvonalbeli pártok és politikusok tették tiszteletüket: Jörg Meuthen, az Alternatíva Németországért (AfD) európai parlamenti listavezetője, Anders Primdahl Vistisen, a Dán Néppárt (DF) EP-képviselője, és Olli Kotro, az Európai Parlamentbe most belépni készülő Finnek Pártjának (FP) jelöltje.

A híradások szerint nem írtak alá semmi olyan dokumentumot, amely egy későbbi nagy európai pártcsalád alapja lehetne. Pedig Salvini és a többiek ambíciója ez. Vágyaik szerint akár 150 főre is duzzadhat a politikai fősodorral szemben álló erők szövetsége; az előzetes becslések szerint ennek nagyjából a fele a realitás, de ki tudja, mi lesz a május 23-26. között megtartandó EP-választáson.

Orbán távolmaradása érthető: az Európai Néppártban (EPP) tagsága felfüggesztésével a partvonal felé tartó Fidesz részéről a kizárással egyenértékű lett volna Orbán részvétele. Ha mégis ez lesz a vége, Orbán bizonyosan az EAPN-nel fogja keresni az együttműködést.

De kik vannak most az EP-ben a centrumtól jobb felé? Akiket Salvini egy táborba terelne az EAPN ernyője alatt.

Közhelyek egy csokorban

Túl sokat nem tudhatott meg a közvélemény az EAPN-ről, ahogyan Salvini nevezte, a „szuverenista szövetségről”. Arról beszélt az olasz vezető – aki egyértelműen magát nyilvánította az új erő vezetőjének -, hogy „Európának csak akkor van értelme, ha elismeri az identitást”, a Liga és szövetségesei „meg akarják menteni Európát”, az európai népeket helyezve az EU kormányzásába. Aztán azt, hogy olyan politikai család született, amely

a munkát, családot, biztonságot, környezetvédelmet és a fiatalokat helyezi középpontba.

És bár pártjaik között vannak különbségek, de mindegyik az identitásra építi politikáját. A közös értékek közt említette Salvini a határok védelmét, valamint a terrorizmussal szembeni küzdelmet.

Az olasz politikus reméli, hogy a születendő új európai politikai családhoz csatlakozik az Orbán Viktor vezette Fidesz és a spanyol Santiago Abascal vezette (erősen szélsőjobboldali) Vox is.

Jörg Meuthen arról beszélt, hogy radikális változtatásokra készülnek az EU-ban, egyebek közt a tagállamok hatalmának „visszaszolgáltatásával” és az illegális migráció nullára csökkentésével. Minden „konzervatív, patrióta erő” csatlakozását várják. Elhangzott még az Európát elpusztítani akaró „multikulturális ideológia” elutasítása.

Háromból egyet

Salvini tervének valóra válásához három jelenlegi EP-frakciót kellene egybegyúrni az EAPN-ben.

A legnagyobb tömörülés ezek közt az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), amely a klasszikus euroszkeptikus pártok csoportja. Nem célja akár az EU szétverése is, csak az előrehaladó integrációt ellenzik. Ide tartoznak mindenek előtt a brit konzervatívok, akik most éppen a Brexittel küszködnek. Ha az ország kilép az EU-ból, az az ECR meggyengülését eredményezné: a csaknem 20 tory kiválása a frakció negyedét vinné el. Az ECR-ben ül a PiS, a flamand nacionalista pár és a Svéd Demokraták is az ismertebbek közül.

A második legnagyobb pártcsoport a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD), ami igazi vegyes felvágott. Ide kerültek öt éve a ma már a német nácik jó részét összesöprűző AfD, a Brexitet otthon „kitaláló” brit UKIP, valamint a Salvinivel együtt kormányzó, populista, de inkább balszéli 5 Csillag Mozgalom (M5S). Ha mennek a britek, az a frakció létszámának csaknem megfeleződését is eredményezhetné, bár nem tudni, az AfD hogyan szerepel május végén, az M5S odahaza jelentős térvesztést szenvedett el a Liga javára.

A legkisebb a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF). Itt találjuk az AfD-hez képest kóristalányok gyülekezetét, a nácizmustól nehezen szabadulni képes osztrák Szabadságpártot (FPÖ), Salvini Ligáját, Le Pen pártját és a holland PVV-t, Geert Wilders alakulatát. Közülük a Liga képviselőinek megtöbbszöröződése várható.

A fújj, Brüsszelen kívül mi van még?

Tehát ebből a háromból kellene lehetőleg egyetlen tömörülést összeácsolni, ha ütőképes és megkerülhetetlen erőt akarnak felmutatni. Ennek első feltétele az EP szabálya alapján a legkevesebb 25 képviselő, ami sima ügy. Emellett azonban az EU tagországainak legalább egynegyedét kell képviselniük, ami szintén nem megugorhatatlanul magas léc. Csakhogy olyan célokat és politikai törekvéseket kellene egységbe ragasztani, ami most kétségesnek tűnik.

De mindenek előtt a személyi ambíciókkal kellene kezdeni valamit. Salvini most „Európa erős emberének” láttatja magát (ahogyan Orbán is), és jelenlegi EP-mandátumainak mintegy négyszeresével (20-25) annak is fog tűnni azon a térfélen. Csakhogy Le Pennek is lehet 15 és 20 közti embere, nem kevesebb vezéri hajlammal. Ráadásul az olasz gazdaság (ismét) pengeélen táncol, túl nagy tétet nem érdemes feltenni arra, hogy jövőre is a Liga-M5S-koalíció vezeti az országot.

Tegyük a tárgylemezre ezt a halmot, hogy előtűnjenek a mélyebb megosztó árkok. S kiderül, csupán ünnepélyes semmitmondás volt-e a hétfői pár mondat az EAPN csak szavakban megalakulásakor.

Az oroszok

Az ECR – amellett tehát, hogy nem feltétlenül vállalná az EU szétrúgását – pártjai jellemzően sanda szemmel nézik Putyin felforgató politikáját, a lengyel PiS oroszellenessége legendás. Ezzel szemben köztudott, hogy Le Pen pártja legalább egyszer nagyobb összeget kapott Moszkvából, és ugyanez a gyanú támadt nemrégiben a Ligával szemben is. Orbán rendszerének vonzalmát pedig sehol se kell bemutatni a kontinensen. S most a szintén az orosz propagandából merítő AfD egyik Bundestag-képviselőjéről derült ki, hogy teljes egészében Putyin bukszájában van, annyira, hogy egyenesen saját emberüknek tekintik őt a törvényhozásban.

Képzelhetjük, mekkora egység lenne az egybeterelt EAPN-ben, amikor az orosz-ukrán-helyzet, a Moszkva elleni gazdasági büntetőintézkedések meghosszabbítása kerül az EP napirendjére. Vagy ha – gondolkodjunk előre – az, hogy egyes gyanús orosz intézmények teljes diplomáciai mentességet kaptak valamely uniós tagállamban.

A „migránsok”, de hogyan?

Nyilvánvaló, hogy a „migráns”-ügy a legerősebb kovásza az új szövetségnek. Ebben legfeljebb egyetlen, de annál jelentősebb nézeteltérés lehet belül. Mégpedig az, hogy ugyan senki se jöjjön Európába, csakhogy éppen a most európai pártvezérségre törő Salvini nem lankad annak követelésében, hogy a náluk lévő menekültsereg egy részét vegye át a többi tagország. Amiről a barátok a leendő EAPN-ben hallani se akarnak. Amikor tavaly nyár végén Milánóban Orbán arról beszélt a Salvinivel közös sajtótájékoztatón, hogy „nem szétosztani, hanem hazavinni kell a migránsokat”, arra vendéglátója nyilván udvariasságból nem mondott semmit, de

egy csónakban evezve előbb-utóbb ezzel szembe kell nézniük.

Grand Canyon szélességűnek ígérkezik a „szuverenista szövetségben”, amikor eme cél(ok) tettekre váltása kerül napirendre. Például az, hogy a nettó befizető tagok (németek, osztrákok, franciák, hollandok, svédek, finnek, olaszok, belgák) szélsőjobbosai a „nemzetek jogainak visszavétele” alatt nem csak a szabályozások lazítását értik.

A közös költségvetés elosztása

Hanem szinte kivétel nélkül azt is, hogy kevesebb legyen a befizetés a közös kasszába, a pénzt most már „fordítsuk magunkra”, a keleti országoknak pedig lehetőleg egy fillért se adjanak a továbbiakban. Ezek a pártok otthon ezzel kampányolva is gyűjtik maguknak híveiket. Márpedig nyakunkon a 2020 utáni közös költségvetés, ennek előkészítése már idén elkezdődik.

A nemzeti elsőbbségek,

az egymásnak feszülő megannyi „first”

befizetői és kedvezményezetti oldalon egyaránt nem sok jóval kecsegtet a „szuverenisták” tartós egysége iránt.

Arról már nem is beszélve, hogy a saját érdekek előtérbe helyezése nem csak minket, keletieket sújtaná, hanem Salvini hazáját is. A gazdag donorországok szélsőségesei a folyamatosan gyenge olasz gazdaságnak, benne a bankrendszernek se akarnak több mentőpénzt adni, s általában is határozottan elutasítják a déli államok „felelőtlen költekezését”, a laza költségvetési fegyelmet. Ami pedig pont az Öt Csillag-Liga koalíciójának egyik tartópillére a szociális juttatások kiterjesztésének ígéretével és gyakorlatával.

Tehát lehet, hogy júniustól itt próbálja meg „átalakítani” az EU-t Orbán. Az EU GDP-jének kevesebb, mint egy százalékát előállító kis országból, többedik dudásként a csárdában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..