Kezdőlap Címkék Gyilkosság

Címke: gyilkosság

15 évvel ezelőtt gyilkolták meg Zoran Đinđić szerb miniszterelnököt

„20 perccel az adás előtt Slobodan hívott: valami lövöldözés volt a kormány épületénél. Az egyik riporter már úton van. OK, ez breaking news, a műsor elején azonnal kapcsoljuk a helyszínt és a riporter elmondja, amit megtudott. Ez a koncepcióm néhány percig élt. Amíg Slobodan nem telefonált ismét: valószínűleg valaki megsebesült. Az elkészített műsor felét a szemétkosárba dobtam. A másik felét meg a harmadik telefon után: Zoran Đinđićet lőtték meg, úton van a kórház felé. Berontottam a stúdióba, Brano Likić producer az üvegfal mögé.”

A ’90-es években tűnt fel: ő volt az értelmiségi ellenzéki, szemben a sokkal hangosabb és karizmatikusabb Vuk Draškovićtyal, aki egy szintén évfordulós esemény (1991. március 9. – az első, két áldozatot követelő Milošević-ellenes megmozdulás, a Köztársaság téren, vagy ahogy a belgrádiak nevezik, a Lónál) főhőse és a rendőrség brutalitásának szenvedő alanya volt.

Alkalmam volt akkor is a helyszínen lenni, a Napló két fotoriporterével, Dormán Lacival és Dudás Szabolccsal. Már nem először éreztem a könnygáz kaparó ízét (Varsóban, 1982-ben már volt benne részem), de ilyen tektonikus tömegmozgást azóta sem észleltem. Az azóta megboldogult újvidéki Stevan Nikšićtyel, az akkor jobb napokat látó belgrádi NIN főszerkesztőjével csevegtünk, közvetlenül a Ló mellett (az egyik Obrenović király lovas szobra) és megállapítottuk, hogy békés a tüntetés. Így el is búcsúztunk egymástól, ő továbbment, én maradtam a helyszínen. Néhány másodperc múlva két távoli puskalövésszerű hang hallatszott és elszabadult a pokol (utóbb kiderült, könnyfakasztó gránátot dobott a rendőrség a tömeg közepébe). Nem volt időm feleszmélni, az emberek elsodortak, a lábam sem érte a földet és az egyik kisutcában találtam magam, amikor is ismét sikerült szilárd talajt éreznem. Gyorsan átmentem a sétáló utcába, a Knez Mihajlovára és onnan vissza a Köztársaság térre. Mire odaértem (legfejlebb 5-6 perc) már egy csatatér látványa fogadott. Felfordított gépkocsik, füstölgő üres tér és a távolban, menekülő emberek. A belgrádi csata első része lezajlott, utána lelőttek egy diákot, majd egy rendőrt, de már más helyszíneken. Az emberek kezében tranzisztoros rádió, amelyen a B92 független rádió közvetítését hallgatták. Laci és Szabolcs a gyilkosságok helyszínén is jártak, történelmi értékű felvételeket készítettek. Utána jöttek a tankok. Majd’ fél évvel a délszláv háborúk előtt.

A Demokrata Pártot akkor még nem Đinđić vezette, hanem Mićunović, aki most a párt tiszteletbeli elnöke. Ő volt a mérsékeltebb (utóbb Vukék árulást is emlegettek), Drašković a faltörő kos. Szerb Megújhodási Mozgalma szélsőjobbos csetnik tömörülés volt, de ezt Šešeljék jobban csinálták. Azóta Vuk (néhány merénylet, bebörtönzés után) európai demokratává vedlett. Aki még néha kilátogat a Ravna gorára (vagyis a csetnikek kultikus helyére).

A következő felvonásban már Đinđić átvette a kezdeményezést. Jött az 1996/97-es tiltakozási hullám, Slobodan Milošević (ki tudja hányadik) elcsalt választása miatt. Emlékeznek még a fütyülőkre, az ablakokban kongatott vasedényekre? Már Zoran volt az élen, mellette az a Vesna Pešić, aki minap Churchillhez hasonlította Ivica Dačićot, aki már a tiltakozó felvonulások idényében is Sloba körüli mitugrász volt. Most miniszterelnök, Vesnának meg Winston. Ezúttal lenyelem hímsoviniszta véleményem (hogy tudniillik a nők meg az ízlés).

Nagyon izgalmas, felemelő volt a szilveszter éjszaka a Teraziján. Belgrád és Szerbia polgári, európai része fütyült, pezsgőt ivott és gúnyolódott a diktátoron. A szabadságra azonban még több mint 3 évet kellett várni. És az sem tartott tovább három évnél. Vagyis Zoran haláláig. De túlságosan előrefutottam.

A szerb miniszterelnökkel néhány héttel az ellene sikeresen végrehajtott merénylet előtt találkoztam. Prágában, ahol akkor a Szabad Európa Rádió délszláv osztályát vezettem, Đinđićet díszdoktorrá avatták a Károly Egyetemen. Végig hallgattam előadását, majd a megbeszéltek szerint, megvártam, hogy elkísérjem a SZER székházába (A Vencel tér koronája, a Nemzeti Múzeum melletti rém ronda épületben volt akkor még, a csehszlovák parlament 1993-ban elárvult otthonát adta oda Vaclav Havel az őt egy évvel korábban meglátogató Bill Clinton, újdonsült amerikai elnöknek). A cseh rendőrség megkönnyítette a munkánkat, egy autóval szállított el bennünket a helyszínre. A hátsó ülésen azt kérdeztem Zorantól, hogy bírja-e a tempót (lehet, hogy szebben fogalmaztam). Azt mondta, nagyon fáradt, de láttam, hogy a saját maga által diktált tempót igenis élvezte. Minden gond nélkül bejutottunk az épületbe (ez nem mindig volt ilyen egyszerű, tekintettel a 2001. szeptember 11. utáni óvintézkedésekre. A Rádió épületét betonakadályok védték, egy időben három cseh harckocsi is állt ott, a prágaiak nagy örömére, és egy ottani rock csapat dalt is szentelt az egyiküknek, annak, amelyikből folyamatosan folyt az üzemanyag, talán a terroristák megtévesztése céljából). Nos, Zorannal átjutottunk az akadályon annak ellenére, hogy az amerikai SZER elnök elkésett a fogadásáról és csak később csatlakozott hozzánk. Még jó, hogy tudta kiről van szó.

Zorant főleg a Délszláv osztály szerb részlege fogadta, Branka Mihajlović (aki a stúdióban az interjút készítette vele), a másik Branka (Trivić), Omer Karabeg, aki később átvette az osztály vezetését, Srđan Kusovac, aki most a podgoricai Pobjeda főszerkesztője. Csak Rade Radovanović hiányzott, pedig Zoran érdeklődött felőle. Rade most a belgrádi Danasban van és szoros szálak fűzték az egykori szerb ellenzékhez. Számos ellenzéki tüntetés (míting) moderátora volt.

Egy kis kitérő: Prágában Radenál volt egyszer látogatóban családostul Đinđić pártbeli alelnöke és belügyminiszter, Zoran Živković, akit később Tadićék pateroltak ki a pártból. Metróval jöttek be a központba és Rade elfelejtett jegyet venni a miniszternek. Megúszták, nem jött ellenőr. Pedig jó kis hecc lett volna: a szerb belügyminiszter bliccel a prágai BKV-n!

És végül az utolsó fejezet: 2003. március 12-én, a 14 órakor kezdődő Szerbiában több mint 50 helyi adó által sugárzott műsorra készültem. Szokás szerint hetente kétszer voltam a félórás élő adás szerkesztő-műsorvezetője. Slobodan Arežina (Szerbia egyik legjobb szerkesztője, jelenleg a Vajdasági Televízió igazgatója – nem véletlenül támadják a szocialisták és a haladók a médiaházat) volt a belgrádi tudósító főnök. Minden ment a maga útján, előre elkészültek a riportok, elkészítettem a hírblokkot. 20 perccel az adás előtt Slobodan hívott: valami lövöldözés volt a kormány épületénél. Az egyik riporter már úton van. OK, ez breaking news, a műsor elején azonnal kapcsoljuk a helyszínt és a riporter elmondja, amit megtudott. Ez a koncepcióm néhány percig élt. Amíg Slobodan nem telefonált ismét: valószínűleg valaki megsebesült. Az elkészített műsor felét a szemétkosárba dobtam. A másik felét meg a harmadik telefon után: Đinđićet lőtték meg, úton van a kórház felé. Berontottam a stúdióba, Brano Likić producer az üvegfal mögé. Az egész szerkesztőség a folyosón. Arežina pedig helyén. Három riporter a helyszíneken: a kormány épülete előtt, a kórháznál és a parlamentben. Egyetlen papír fecni segítsége nélkül megindult a műsor. A parlamenti tudósító jelentette be az adás közepe táján a halálhírt (az illetékes bizottság közölte elsőként). A műsor készítésének hevében a döbbenet nem érintett meg bennünket. Dragan Štavljanin kollégámat utasítom, hogy hozzon egy Đinđić életrajzot. Visszarohant és beolvasta. Brano a néhány másodperces szünetekben méltóságteljes, instrumentális zenét játszott be.

Így közvetítettük élőben Zoran Đinđić, szerb miniszterelnök utolsó perceit.

Utána jött a döbbenet és a szerb demokrácia máig tartó hanyatlása.

2013. március 13.

 

 

A korrupció leleplezése miatt megölt szlovák újságíró tragédiája magyar ügy is

A szervezett bűnözés rátelepedett az uniós forrásokra Szlovákiában is, a maffia egészen a kormányig érő kapcsolatokat tudott kialakítani. A pusztító korrupcióra újságírók hívták fel a figyelmet, akik ezért életükkel fizettek. Mára viszont kormányválság alakult ki Szlovákiában, tüntetők tíz- és százezrei követelik Robert Fico távozását. A politikai válságot az Európai Parlament delegációja a helyszínen tanulmányozta, köztük Jávor Benedek, aki a tragédia következményeiről nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.

 

Alaposan felkavarta Szlovákiát a 27 éves oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és élettársa meggyilkolásának ügye. Még az Európai Parlament képviselői is beszálltak a „nyomozásba”. Néhány napot a helyszínen töltöttek, mi volt a legfontosabb személyes tapasztalata?

Megdöbbentő volt érzékelni azt a társadalmi és politikai földrengést, amelyet kiváltott az újságíró meggyilkolása. Ezen kívül a szlovák társadalmat felháborította az intézményes korrupció, ami rátelepedett az uniós forrásokra.

(MTI/EPA/Jakub Gavlak)

Aggódnak azért is, hogy a szervezett bűnözés egészen a kormányig érő kapcsolatrendszereket tudott kialakítani. Nekünk, európai képviselőknek természetesen nincs nyomozati jogunk, nem is akartunk bűnösökre mutogatni. Csak jelezni szerettük volna, hogy az uniós intézmények is figyelemmel kísérik a történteket, s megpróbáltuk a helyszínen levonni az események tanulságait. Találkoztunk Andrej Kiska köztársasági elnökkel, Robert Fico miniszterelnökkel, a kormány több tagjával, s persze a tragédiáról beszéltünk a rendőrség vezetőivel, a sajtó képviselőivel, illetve a civil szervezetekkel is.

Két nap alatt tehát szinte mindenkivel találkoztak, a kialakult beszélgetésekből kiderült, hogy valójában mi állhat az újságírók meggyilkolása mögött?

Természetesen több szintje is van a tragikus történetnek, egyik maga a konkrét gyilkosság. A legfontosabb, hogy a mindenre kiterjedő, elfogulatlan nyomozással találják meg a bűncselekmény elkövetőit, és a háttérben megbúvó felelősöket. A rendőrség nemzetközi együttműködésben végzi feladatát, de tapasztalatom szerint további segítségre szorulnak. Az olasz maffia uniós támogatást megcsapoló gyakorlatának leleplezése nyilvánvalóan túlmutat Szlovákia belügyén, olyan nemzetközi bűnöző-hálózat kiépülésére utal, aminek feltárásához szükség lesz további nemzetközi részvételre is. Emellett persze az is látszik, hogy az események komoly belpolitikai válságot robbantottak ki az országban. Az Európai Parlament delegációjaként nem feladatunk a kialakult helyzet véleményezése, de nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a gyilkosság, illetve az arra adott társadalmi reakció kormányválságot is előidézett.

Tehet valamit az Európai Parlament azért, hogy hasonló helyzet ne forduljon elő?

Az európai intézmények szemszögéből nagyon fontos tanulság az uniós pénzek ellenőrzése, hisz szervezett bűnözői körök Szlovákiában éveken keresztül gyakorlatilag rendszerszinten csapolták meg az agrárkifizetéseket. Erre nem az uniós pénzeket kezelő hatóság, s még csak nem is a szlovák rendőrség derített fényt, hanem a fiatal, 27 éves oknyomozó újságíró leplezte le a bűncselekményeket, aki ezért életével fizetett. Mindez részben arra utal, hogy

az uniós pénzek ellenőrzésével rendszerszintű problémák is vannak, illetve rámutat az oknyomozó újságírás, a szabad média aggasztó helyzetére Európa néhány országában, hiszen rövid időn belül ez a második olyan gyilkosság, amelyben tényfeltáró újságírók vélhetően a munkájuk végzése miatt váltak áldozattá.

Szükség lenne arra, hogy az oknyomozók jogszabály-alkotással, vagy pénzügyi eszközök segítségével nagyobb védelmet kapjanak.

Az újságírók meggyilkolása után tíz- és százezrek vonultak az utcára, s beszélgetésünk időpontjában már a világ több pontján is tiltakozásokat szerveztek. Kiska szlovák államfő kérése, hogy Fico kormányfő a tüntetéseket ne nevezze külföldről irányított államcsíny-kísérletnek. Kormányválság van, emiatt lehet-e rendkívüli választást kiírni?

Ez a következő órákban dől el, szemmel látható ugyanis a szlovák társadalom növekvő elégedetlensége, bizalomhiánya a szlovák állami intézményekkel, illetve a kormánnyal szemben. A demonstrációk alulról szerveződő társadalmi mozgalomnak látszanak, találkoztuk ezek szervezőivel is, fiatal egyetemi hallgatók, diákok, újságírók, de tárgyaltunk pártvezetőkkel is. Arra utaló jeleket nem láttam, hogy az ellenzék mozgatná a szálakat, sokkal inkább bizalmi válság tapasztalható eredetileg a kormány egyes tagjaival, de mostanra már a teljes kormánnyal szemben.

A kulturális miniszter már lemondott, de az utcán a belügyminiszter távozását is követelik.

Kalinák belügyminiszterrel szemben nagyon komoly bizalmi hiány alakult ki, illetve az országos rendőrfőkapitánnyal, Tibor Gáspárral szemben is, hisz még feljelentést is fogalmaztak ellenük, mondván: akadályozták bizonyos ügyeknek a kivizsgálását. Ezen túlmenően a kormánykoalíció is ingadozni látszik, a Híd-Most már felvetette, hogy a kormánykoalíció hatalmon maradásának az ára valószínű a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány gyors leváltása, vagy lemondása lehet. A párt majd hétfőn jelzi egyértelműen, hogy milyen feltételekkel hajlandó a kormányzáshoz a nevét adni. Ha ugyanis a Híd kilépne a koalícióból, – bár úgy látom egyelőre a bizalmi válságot igyekszik a párt megszüntetni, nem pedig a koalíciót felrúgni – akkor előrehozott választások jöhetnek. Esetleg a köztársasági elnök által kinevezett szakértői kormány veheti át a hatalmat. Ezek persze bizonytalanságot is előidézhetnek, s változtathatnának azon az európai intézményekből látható kedvező képen, amely szerint Szlovákia a stabilitás szigete egy zaklatott régióban.

A szlovák kormánypártoknak, illetve közjogi méltóságoknak rövid időn belül megoldást kell találniuk a politikai válságra, különben az unió vezetőiben még tovább mélyülhet az a meggyőződés, hogy az európai térség keleti fertályán politikai válságokban bukdácsoló tagállamok találhatóak.

A kormány, illetve a kormányfő is érzékeli a válság nagyságát?

Mindenki érzi Szlovákiában, hogy mennyire súlyos a helyzet. Elsősorban a bűncselekmény, tehát a gyilkosság rázta meg az országot, másrészt szinte mindenki érzékeli a politikai válság mélységét is. Részben ezzel magyarázható, hogy Fico miniszterelnök is előhúzta a tanácstalan kelet-európai kormányfők kedvenc fegyverét a „sorosozást”, ami eddig Szlovákiában nem volt szokás. De más összeesküvés elméletekkel is próbálja magyarázni az eseményeket.  Nem gondolom, hogy ez a helyzet megoldására, vagy hogy mindez Szlovákia megítélésére kedvezően hatna.

Említette már, hogy az ügynek vannak olasz, a maffiához köthető, s persze szlovák szálai is. Az állam összeomlását elősegítheti, ha megtalálják a tetteseket? Van már konkrét eredménye a nyomozásnak?

Ez még korai lenne, sok száz embert kihallgattak, néhány embert letartóztattak, de a jog szerint 48 óra után a gyanúsítottak szabadlábra kerülhettek.  Egyelőre a legkülönbözőbb elméletek és magyarázatok vannak forgalomban. A legvalószínűbbnek az olasz maffiaszál látszik, mert az újságíró, Kuciak ezzel foglalkozott az utolsó, immár befejezetlen cikkében, de a rendőrség egyelőre nem zár ki mást feltételezést sem.

Érdekesek ezek a részletek, amiket elmond. Ugyanis a kormánykézen lévő magyar sajtó minderről elég kevés információval szolgál. A szlovák tömegtájékoztatás működik rendesen?

Sajtószabadság tekintetében Szlovákia fényévekre van a magyar sajtótól, de európai összehasonlításban is jónak ítélhető a szlovák sajtószabadság, amit a helyi újságírók maguk is megerősítettek.

De ezt igazolja a Freedom House globális rangsora is, mely szerint a 17. helyen állnak a világon, ezzel szemben mi a „csak részben szabad” kategóriában vagyunk.

A pozsonyi Új Szó arról írt, hogy a teljes kormánypropaganda kiáll Fico mellett, ugyanis erről az Origo, a Ripost, a Magyar idők és a 888 pénteki száma csaknem egyszerre jelentetett meg egy cikket, aminek még a címe is egyezik.  Így aztán nem csoda, hogy keveset tudunk a szlovákiai eseményekről.

Nincs abban semmi meglepő, ha a különböző nevek alatt kiadott propaganda kiadványok ugyanazokat a cikkeket közlik. Azzal a hazai újságolvasók jórészt tisztában vannak, hogy az említett szerkesztőségekben az újságírás elemi szabályait sem tartják be. Azt látom, hogy a magyar kormány a szlovák fejlemények ügyében egy ideig kicsit tanácstalan volt, mert a SMER, a kormánykoalíció vezető ereje papíron szocialista – tehát furcsa lenne, ha Orbán látványosan mellé állna –, ugyanakkor a korrupció ellen felszínre törő megmozdulásokat Orbán aligha akarja látni.  De

Fico bedobta az ostoba „sorosozást”, amire aztán Orbánnak, mint Pavlov kutyájának, egyből megindult a nyálelválasztása.

(MTI/EPA/Jakub Gavlak)

Világos, hogy számára a politikai színezet, program, értékek, ideológia, minden egyre megy, néhány éjsötét politikai szlogenben, a korrupció fenntartásában és az önszerveződő társadalom visszaszorításában merül ki a világnézet, és a külpolitikát is ez uralja. Kár, hogy a közvélemény, a sajtó és az ellenzéki pártok is mintha elsiklanának az események felett. Pedig ha egy szomszédos országban a korrupció leleplezése miatt újságíró gyilkosságot követnek el, ami ráadásul kormányválságot idéz elő, az bizony nagyon is érint minket. Nem beszélve arról, hogy a kormányválság a Híd-Most-on belül is konfliktusokat gerjesztett, a párt szétesésével pedig végleg megszűnne a szlovákiai magyarság parlamenti képviselete. Persze, hogy elsődleges fontosságú magyar ügyről van szó. Annyiban nem reménytelen a magyar újságolvasók helyzete, hogy a szlovákiai magyar nyelvű újságok, illetve az internetes oldalak részletesen beszámolnak az eseményekről.

A hazai kormánypárti lapok talán azért berzenkednek a kormányig elérő korrupcióról írni, mert félő, hogy az olvasók ráismernének a magyar helyzetre. A kormányfő veje is gyanús körülmények között jutott uniós forrásokhoz. Miközben az Elios-ügy folyamatosan terebélyesedik, Lázár János azzal vádolja az ügyet feltáró Európai Csalás Elleni Hivatalt, hogy beavatkozik a hazai választási kampányba.  A miniszter szerint ugyanis ezt az ügyet az ügyészség már lezárta. Ön szerint is?

Ez kizárólag a magyar ügyészséget minősíti. Ugyanis az OLAF olyan bizonyítékokkal szolgált, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy itt bűnszervezetben elkövetett csalássorozatról van szó. Ez is arra mutat rá, hogy

a magyar ügyészség vagy alkalmatlan komolyabb ügyek feltárására, a munkája egy fabatkát sem ér, vagy olyan mértékben a politika szolgálatában állt, hogy komoly ügyeket tussolnak el.

Lehet választani. Polt Péter így is, úgy is teljes mértékben alkalmatlanná vált pozíciójára. Kíváncsian várom a folytatást.

A korrupció feltűnik a paksi atomerőmű bővítésénél is, de az Európai Bizottság jóváhagyta az építkezést, csupán az osztrákok fordultak az unió bíróságához. Mi lehet ennek a következménye, és mikor?

Az Európai Bíróság azt állapíthatja meg, hogy nem volt jogszerű a Bizottság döntése, amely a paksi projektben jóváhagyta az állami támogatást.  Ha ez megtörténik, akkor az majd alapjaiban kezdi ki az atomerőmű megvalósítási modelljét. Ugyanis ha nem tudják a keletkező veszteséget állami támogatással kipótolni, akkor életképtelenné válik az atomerőmű működése. Azt tehát a bíróság nem mondhatja, hogy le kell állítani Paks II. építését, de azt igen, hogy nem lehet állami támogatással működtetni, így viszont képtelenség életben tartani a projektet.

Egyébként pedig úgy tűnt, hogy ön is belenyugodott a paksi bővítésbe, mert a Facebookon kiplakátozta az építésért felelős politikusokat. Tényleg úgy gondolja, hogy nem lehet az erőmű építését leállítani?

Azt gondolom, hogy még nem vagyunk a történet végén, hisz a bírósági döntés még ennek az útjába állhat, a finanszírozással is akadhatnak gondok. Az sem mellékes, hogy a nukleáris energia versenyképessége olyan mértékben zuhan a piacon,  hogy hamar eljön az a pillanat, amikor képtelenség racionálisan és józan ésszel folytatni az építést. Hiszen a Roszatom erőművei világszerte súlyos válságban vannak, Dél-Afrikában például a bíróság állította le az egyik beruházást a mindent elsöprő korrupció miatt, Finnországban engedélyezési problémák vannak, Törökországban pedig az üzleti befektetők szálltak ki a beruházásból. Ezek a problémák Magyarországot sem kerülhetik el, még akkor sem, ha a magyar kormány megpróbálja ezt eltagadni. Eljön majd az a pont, amikor tovább már nem lehet tagadni.

Az újságíró gyilkosság kormányválságot idézett elő.

Szlovákiában is elindult a sorosozás

0

Az újságírógyilkosság után kirobbant botrányban Andrej Kiska elnök kormányának átalakítására szólította fel Robert Fico miniszterelnökök. Fico szerint Soros áll a háttérben. Soros György szóvivője visszautasította a vádakat.

Ahogy korábban is írtuk, komoly kormányválságot okozott Szlovákiában a barátnőjével kivégzett újságíró, Ján Kuciak ügye. A fiatal riporter az olasz maffia ügyében nyomozott, és mint kiderítette, Fico asszisztense, Maria Trosková is érintett lehet.

Kiska ezután szólította fel kormányának átalakítására Ficót, ami után a miniszterelnök azt mondta: inkább Kiska válaszoljon arra, miről tárgyalt tavaly Soros Györggyel.

Az elnök helyett Soros György szóvivője, Michael Vachon válaszolt. Az AP-nek azt mondta:

visszautasítják a vádat, hogy be akarnának avatkozni a szlovák belpolitikába.

Mint mondta, a találkozón arról volt csak szó, hogy hogyan lehetne segíteni a szlovákiai roma kisebbség helyzetén.

A gyilkosság után egyébként a kulturális miniszter lemondott posztjáról.

A zombi kormány

„Egy maffiózó volt szeretőjének és üzlettársának, akiről tucatnyi félmeztelen fotó készült, sosem lett volna szabad a miniszterelnök közelébe kerülnie. Arról nem is szólva, hogy itt szinte ordít a gyanú, hogy Fico szeretőjeként tartja Troškovát, állami pénzen.”

Ján Kuciak halála megváltoztatta ezt az országot. Érdekes elgondolkozni azon, mi történt volna, ha az újságíró nem hal meg, s a cikke rendesen megjelenik. A válasz fájdalmas: valószínűleg semmi. Az ellenzék tartott volna néhány sajtótájékoztatót, esetleg századszor is megpróbálta volna leváltani Robert Kaliňákot. Aztán pedig ment volna minden a régi kerékvágásban – írja Czajlik Katalin a pozsonyi Új Szóban.

„Mert Robert Fico, a harmadik Fico-kormány fejének a sorsa meg van pecsételve.

S vele együtt a kormányé. S mindegy, hogy a kabinet idő előtt befejezi-e a működését (feltételezhetően igen), vagy valahogy mégis kihúzza a ciklus végéig. Ez a kormány a jelen pillanatban már egy zombi, élő halott, s nincs számára visszaút az élők világába.” (…)

Az Új Szó publicistája cikkében megállapítja, hogy „a kettős gyilkosság, az olasz maffia színre lépése, az más. Mindaz, amit eddig csak krimikből ismertünk, hajmeresztően valóságossá válik.

’Ndanghreta, egymilliós jutalom az asztalon, megszólal Saviano, rólunk ír a Die Welt meg a New York Times.”

„A nagymácsédi ház padlóján fekvő két holttest nagyon durván magunkhoz térített. Mint egy átmulatott éjszaka után, úgy eszméltünk fel, s kezdtek visszajönni az előző este képei. Kiszivárgott hangfelvételek, amelyeken saját fejjel szerzett milliókról esik szó, következmények nélküli botrányok tízei, talán százai, abszurd rendőrségi felmentések, bírósági ítéletek, s mindenütt a mi embereink, akiknek mindent lehet.”

(…)

Czajlik Katalin szerint a rendszer valóban működött, évekig. A médiák írhattak, amit akartak, a támogatottság nem csökkent, sőt. Érthető, hogy Robert Fico azt hitte, ez örökké tarthat. És elbízta magát. Viliam Jasaň és Maria Trošková alkalmazása a miniszterelnöki kabinetben annak a jele, hogy Robert Fico teljesen elveszítette a józan ítélőképességét. Egy maffiózó volt szeretőjének és üzlettársának, akiről tucatnyi félmeztelen fotó készült, sosem lett volna szabad a miniszterelnök közelébe kerülnie. Arról nem is szólva, hogy itt szinte ordít a gyanú, hogy Fico szeretőjeként „tartja” Troškovát, állami pénzen.

(…)

A kérdés itt már úgy hangzik – Czajlik Katalin szerint – hogy sikerülhet-e kiutasítani az állam csecsén élősködő olasz maffiát, s helyrehozni az emberek bizalmát az államban, az igazságszolgáltatásban, a rendőrségben?

„A Híd számára pedig most van az utolsó pillanat, amikor még kiléphet ebből a játszmából.

Emelt fővel nem, azt már régen elszalasztotta, de legalább úgy, hogy ha sandítva is, de még az emberek szemébe nézhessen. S egyben ez az utolsó pillanat, amikor pártként még megmenekülhet. Minden más lehetőség egyenlő a halálos ítélettel.”

Indulataink csapdájában

Újságírói pályafutásom talán egyik legemlékezetesebb története egy Szolnok környéki kis településen elkövetett gyilkossághoz kötődik. A sokat látott nyomózókat is megdöbbentette, amit a helyszínen láttak: egy közel nyolcvan esztendős asszonyt nyolcvan késszúrással, hihetetlen dühhel gyilkolta meg a tettes. Az elkövetőt nem kellett sokáig keresni, a szomszéd szobában várta a rendőröket. A 86 éves férj támadt az asszonyra, akivel majd hatvan évig éltek együtt. Az ok? Megint hidegen tette elé a krumplis tésztát, pedig annyiszor mondta már neki…

Majd húsz esztendővel ezelőtt az ilyen elszabadult indulatoknak még „hír értéke” volt. Akkor is akadtak, akik a kocsmában néhány pohár után egymásba mártották a kést, a szerelemféltés is gyakran torkollt gyilkosságba, megesett, hogy okkal, ok nélkül hajba kapnak, akikben föltolultak a hormonok. Ám a maihoz hasonló, fékevesztett indulatok nem munkáltak az emberekben.

Most képesek egymásnak esni, akik nem ugyanannak a pártnak a zászlóját lobogtatják. Szó nélkül Molotov-koktélt dobnak a nekik nem tetsző politikai formáció irodájába. Felgyújtják a házát annak, akiket szívesebben látnának a településen kívül.

Megtámadják a Belvárosban is a hazai szemnek szokatlanul öltözött külföldieket. Van akit, azért mert menekültnek néznek, a másikat a vallása diktálta öltözéke miatt.

Nyilvánosan, a családja szeme láttára agyonverik az autóst, aki véletlenül elsodorja a figyelmetlenül elé lépő kislányt. Kiszúrják az autó kerekét, ha olyan helyre parkol, ahol a másikat zavarja, esetleg néhány perces várakozásra készteti. Vannak, akik abban lelik örömüket, hogy éjszakánként járják a város sötétebb utcáit, és fél téglával betörik az arra parkoló drágább kocsik ablakait. Csak azért, mert valakinek van, nekik meg soha nem lesz.

A minap életét vesztette egy nő Szigetszentmiklóson. Halálát bántalmazás okozta. A tettes gyorsan kézre került: a 31 éves férfi azért verhette agyon a takarítónőt, mert szóvá tette neki, hogy ne járkálja össze a frissen felmosott padlót.

Elveszett a bizalom egymásban, a jogrendszerben, a politikában. Fékezhetetlen indulatok, a farkastörvények kezdenek úrrá lenni rajtunk.

Afgán gyilkos afgán áldozattal

0

Életfogytiglanra ítéltek egy menekültet Németországban, amiért leszúrt egy nőt, mert az áttért a keresztény hitre. Mind a gyilkos, mind pedig az áldozata Afganisztánból érkezett Németországba.

 

A gyilkos, egy 30 éves afgán férfi egy bevásárló központ előtt végzett áldozatával Bajorországban. A bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy a gyilkosság a 38 éves asszony két gyermekének a szeme láttára történt. Bár mind a gyilkos, mind az áldozata Afganisztánból érkezett, az életútjuk gyökeresen eltérő. A nő még Afganisztánban áttért a keresztény vallásra, és ezért kapott menedékjogot Németországban, ahol aktív szerepet játszott egy protestáns vallási közösségben.

Gyilkosa csak felületesen ismerte. Azt állította, hogy vallási okból követte el a gyilkosságot.

A bíróság ezt az érvelést elfogadta hiszen a Korán halálos bűnnek tartja az áttérést egy másik vallásra.

Az afgán férfi a 2015-ös nagy menekültinvázió idején érkezett Németországba, de nem tudta igazolni, hogy hazájában üldözték volna. Ezért nem kapta meg a menedékjogot Németországban.

A bíróság a gyilkost a legsúlyosabb büntetéssel sújtotta, életfogytiglannal – az Európai Unióban ugyanis nincs halálbüntetés. Elvben 15 év után felülvizsgálják az életfogytig tartó szabadságvesztést, és akkor a gyilkos szabadulhat, de ez nagyon ritkán fordul elő. Valószínűleg legkevesebb húsz évet kell ülnie.

Profi bérgyilkos végzett a zsidó milliárdos párral Kanadában

0

Ezt állapította meg egy újabb szakértői vizsgálat Torontóban, ahol sem a család sem a zsidó közösség nem tud beletörődni abba, hogy a Sherman házaspárt holtan találták luxus ingatlanjuk pincéjében. Augusztusban a rendőrség arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg kiterjesztett öngyilkosság történt. Vagyis a házaspár valamilyen oknál fogva így kívánt távozni az életből. A családtagok nem fogadták el ezt a verziót és új szakértői csapatot toboroztak.

A Toronto Star beszámolója szerint újra megvizsgálták a két holttestet. Mindkettejük csuklóján olyan nyomokat találtak, mintha megkötözték volna őket. Ez korábban elkerülte a halottkém figyelmét. Gyanús az is, hogy bár felakasztva találták az idős párt a pincében, de sehol semmi nyoma annak nincsen, hogy honnan szereztek kötelet ehhez.

Az új szakértői csapat szerint profi bérgyilkos akcióról van szó.

A rendőrségnek tehát azt kell kiderítenie: kinek állt az érdekében a Sherman házaspár halála. Barry Sherman az Apotex gyógyszergyár alapítója volt, aki sokáig maga vezette a céget. Már nyugdíjba vonult, de mint alapító atyának és fő részvényesnek továbbra is döntő szava volt az üzleti ügyekben.

A másik nyom, melyre a család és a zsidó közösség is utalt: iszlamista fanatikusok akciója a kanadai zsidóság egyik oszlopos tagja ellen. A Sherman házaspár jelentős összegekkel támogatta a zsidó közösséget és nyilatkozataikkal is gyakran kiálltak Izrael mellett. Mindez rájuk irányíthatta egyes fanatikus iszlamista csoportok gyűlöletét. A házaspár kapott ilyen fenyegetéseket, de ennek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget.

Ez volt ma – 2018. január 16.

0

Összefoglaljuk a nap legfontosabb híreit.

Fellázadtak a bírói tanács tagjai?

Heves vita nyomán „kritikus hangvételű” Országos Bírói Tanács felügyelheti az új tagokkal felálló szervezetben Handó Tünde bírósági hivatali elnök munkáját.

Egyesek forradalomnak, lázadásnak nevezték a hat évre szóló új kinevezéseket.

Fleck Zoltán jogszociológus szerint nem politikai, hanem szakmai szembenállás vezetett oda, hogy Handó Tündéhez hű bírákat nem szavaztak be a bírói tanácsba.

Kampánybeszéd a templomban

Erősen szuggesztív beszéddel buzdított a Fidesz-KDNP helyi jelöltjének támogatására Németh László, a hódmezővásárhelyi Szentháromság-templom plébánosa a Szent István Király római katolikus templom vasárnapi szentmiséje után. A misére ellátogatók létszámából ítélve akár karácsonyi nagymise is lehetett volna, ám ezen a vasárnapon nem a vallásgyakorlásé volt a főszerep.

Magyarország a legkevésbé szabad uniós ország

Az unió legkevésbé demokratikus tagállama Magyarország – ez derül ki a Freedom House éves jelentéséből. A nemzetközi szervezet szerint

sikertörténet helyett tekintélyuralomba csúszás

az ország útja.

Megvan a Fidesz jelöltjeinek névsora

A párt országos választmánya döntött a Fidesz egyéni képviselőjelöltjeinek névsoráról. 2014-hez képest a körzetek körülbelül ötödében indítanak új jelöltet. Budapesten lesz a legtöbb változás.

Újabb politikai gyilkosság a Balkánon

A világsajtó címoldalokon számol be Oliver Ivanović koszovói szerb politikus meggyilkolásáról. Belgrádban

terrorista cselekménynek minősítették az esetet,

a Brüsszelben tartózkodó szerb delegáció megszakította a tárgyalásokat a koszovói albánokkal és hazautazott. A gyilkosság csak néhány nappal azután történt, hogy kihirdették: március 4-én helyhatósági választások lesznek a szerb fővárosban.

Újabb politikai gyilkosság a Balkánon

A világsajtó címoldalokon számol be Oliver Ivanović koszovói szerb politikus meggyilkolásáról. Belgrádban terrorista cselekménynek minősítették az esetet, a Brüsszelben tartózkodó szerb delegáció megszakította a tárgyalásokat a koszovói albánokkal és hazautazott. A gyilkosság csak néhány nappal azután történt, hogy kihirdették: március 4-én helyhatósági választások lesznek a szerb fővárosban.

Oliver Ivanovićra öt golyót lőttek mozgó kocsiból ma reggel Kosovska Mitrovicában, a szerbek lakta északi részen. A politikussal eddig ismeretlen tettesek éppen abban a pillanatban végeztek, amikor pártjának épületébe akart belépni.

A rendőrség a tetthely közelében talált egy felgyújtott járművet, közölte a Beta hírügynökséggel a Koszovói Rendőrség regionális vezetője, Željko Bojić, aki azt is elmondta: gyaníthatóan kapcsolat van a rendszámtábla nélküli jármű és a gyilkosság között.

Hashim Thaci, koszovói elnök és a többi vezető is elítélte a gyilkosságot.

Aleksandar Vučić szerb államfő összehívta a nemzetbiztonsági bizottság rendkívüli ülését Ivanović meggyilkolása miatt, majd utána úgy nyilatkozott: terrorista támadás történt és levélben kérte a Koszovóban székelő nemzetközi szervezeteket, az UMNIK-ot és az EULEX-et, hogy a szerb vizsgáló szervek is részt vehessenek a nyomozásban.

Marko Đurić, a szerb kormány Koszovó Irodájának igazgatója kijelentette: a szerb küldöttség megszakította a szerb-koszovói tárgyalásokat és azonnal hazautazott Brüsszelből a gyilkosság miatt.

„Ez egy terrorista bűncselekmény, amelynek elkövetőjét meg kell büntetni” – jelentette ki Đurić újságíróknak Brüsszelben, hozzátéve: a gyilkosság kísérlet, hogy a Koszovón élő szerbeket káoszba taszítsák.

Majd jött a szokásos megfogalmazás:

„Ez az egész szerb nép elleni támadás, egy kísérlet, amelynek célja az összetűzések poklába lökni a nemzetet”.

Rade Radovanović közismert belgrádi újságíró a Független Hírügynökségnek azt nyilatkozta: nincs kizárva, hogy a gyilkosság mögött a szerb és a koszovói albán alvilág áll. A kettő között ugyanis szoros az együttműködés.

A hatvannégy éves Ivanovićot 2016-ban az Európai Unió jogi és igazságügyi missziójának (EULEX) bírósága háborús bűnök, egyebek mellett gyilkosság miatt kilenc év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, tavaly azonban a koszovói fellebbviteli bíróság az ügy újra tárgyalását rendelte el. A koszovói politikus harminchárom hónapot töltött előzetes letartóztatásban, később házi őrizetben volt.

A mérsékelt koszovói szerb politikus feletti ítélet annak idején általános meglepetésként hatott, hiszen Ivanović kimondottan demokratikus beállítottságú szociáldemokrata politikus volt, az albánokkal való kiegyezés egyik legfőbb szószólója. A súlyos büntetést azért rótták ki rá, mert 1999 áprilisában egyenruhás katonaként állítólag részt vett Koszovszka Mitrovica albánok lakta déli részének „tisztogatásában”, amely során civileket is gyilkoltak. Tény, hogy Ivanović sohasem volt ínyére a mostani szerb hatalomnak, akkor sem amikor radikálisoknak nevezték magukat és most sem, amikor haladóknak.

A gyilkosság kiváltotta indulatokat bizonyosan jól kihasználják a szerb kormánypártok a soron következő belgrádi helyhatósági választásokra.

Itt ugyanis Aleksandar Vučićéknak nincs elsöprő többségük. Olyannyira, hogy hónapokig azt latolgatták: csupán egy évvel az előző választások után a belgrádival egyidejűleg parlamenti erőpróbát is rendeznek, hogy az államfő népszerűségét kihasználva kerüljék el az esetleges belgrádi kudarcot.

A gyilkosság miatt most lehet határozottan intézkedni: nemzetbiztonsági ülést összehívni, terrorizmust emlegetni, megszakítani a tárgyalásokat a koszovóiakkal, egyszóval megvédeni az ismét megtámadott nemzetet.

Az idei első újságíró-gyilkosság Mexikóban

0

A tavalyi gyászos év után az idei még életveszélyesebb lehet az újságírók számára Mexikóban: még két hét sem telt el, és máris megtörtént az idei első újságíró-gyilkosság a közép-amerikai országban.

Az áldozat Carlos Rodriguez, akivel szombaton végeztek ismeretlenek Tamaulipas államban, a texasi határhoz közeli Nuevo Laredo városában. A hatósági közlés nem fedett fel részleteket a gyilkosság körülményeiről, a nyomozás pedig még csak ott tart, hogy kiderüljön: munkája okán ölték-e meg a riportert.

Tamaulipas kormányzati közleménye mindenesetre hangsúlyozta, hogy határozottan fellép a hatóság a véleménynyilvánítást érő támadások ellen és a sajtó munkásainak védelmében.

Tavaly legalább tíz újságírót öltek meg Mexikóban, amit nemzetközi újságíró-szervezetek már véleménynyilvánítási válságnak minősítettek.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK