Kezdőlap Címkék Devizahitel

Címke: devizahitel

A devizahitelesek győztek az Európai Bíróságon

Több mint 700 ezer devizahiteles ünnepelhetett Lengyelországban miután Luxemburgban az Európai Bíróság kimondta: nem ellentétes az európai joggal az, ha érvénytelennek mondják ki a korábbi svájci frankos jelzálog kölcsönöket!

Míg a devizahitelesek fellélegezhetnek, a bankok kezdhetik kiszámolni: mennyibe kerülhet nekik a luxemburgi döntés? Nem kis összegről mintegy 20-60 milliárd zlotyról (kb. 14 milliárd euró a felső határ!) van szó. Mi lesz a bank rendszerrel? A kormány is nyugtalan hiszen az egész pénzügyi rendszer meginoghat. Ráadásul a luxemburgi döntés épp a választások előtt következett be Lengyelországban.

“Nem hiába harcoltam három éven keresztül a bankokkal. Kiderült, hogy nem kell félni tőlük. A gyermekeim adtak elég erőt ehhez a harchoz!”

– nyilatkozta a sajtónak Justyna Dziubak. Az a devizahiteles, aki Varsóból Luxemburgba vitte a pert. Kamil és Justyna Dziubak amiatt perelte a bankot, mert az a svájci frank árfolyamának növekedését teljes mértékben ráterhelte az ügyfelekre, akiknek a többsége így a fizetésképtelenség határára került.

Kinek volt előnyös a svájci frank hitel?

Kezdetben úgy látszott, hogy mindenkinek. Lengyelországban – sok más közép és kelet-európai országhoz hasonlóan – igen előnyösnek tűnt az, hogy svájci frank esetében nagyon alacsonyak voltak a kamatok. Az árfolyam kockázattal szinte senki sem számolt. Ám a nagy pénzügyi válság felborította az egyensúlyt 2008-ban: a svájci frank fel, a többi deviza leértékelődött méghozzá viharos gyorsasággal. Míg 2008-ban egy svájci frank két zlotyt ért addig 2015-ben már ötöt! Ekkor ugyanis eltörölték a svájci frank-euro átváltás felső határát. Most a svájci frank már “csak” négy zlotyt ér hiszen a lengyel gazdaság jól teljesít. Pontosan ez az, amit nem értett a lengyel közvélemény: ha Lengyelország az egyetlen olyan uniós állam, ahol nem volt gazdasági visszaesés a nagy pénzügyi válság idején sem, akkor miért gyengült meg ennyire a zloty? A jelentős társadalmi elégedetlenség hozzájárult ahhoz, hogy hatalomra került a nemzeti radikális PiS. Amely erőteljesen bírálta ugyan a korábbi kormányokat azért, mert nem tettek semmit a devizahitelesek érdekében, de hatalomra kerülve maga sem tudott megoldást találni. A devizahiteleseknek azt ajánlotta: forduljanak a bíróságokhoz. Amelyek hol így hol úgy döntöttek Lengyelországban. Ezért mentek el a legelszántabbak Luxemburgba. Ahol nekik kedvező döntés született. Bár a jogi szakértők szerint a döntés nem teljesen egyértelmű, de ennek alapján kérhetik a devizahitelesek Lengyelországban, hogy a bankok váltsák át zlotyra a svájci frankos jelzálog kölcsönöket.

A kormány egyik szeme sír, a másik nevet

Jó hír a devizahiteleseknek – kommentálta a fejleményeket Jerzy Kwiecinski pénzügyminiszter, aki ugyanakkor rámutatott arra, hogy a bankoknak ez nagy megrázkódtatást jelenthet. A kormány igyekszik kimaradni az egészből, többször figyelmeztették a devizahiteleseket , hogy rájuk ne számítsanak. Csakhogy a kormánypárt a PiS választások előtt áll, ahol jó esélyei vannak a sikerre a megosztott ellenzékkel szemben.

Jézus és Keynes nevében

A keresztény és nemzeti PiS politikai sikereinek alapját a gazdasági eredmények adják. Ehhez profitot hozó  bank szektor is kell, de a devizahitelesek sikere elviheti ennek nyereségét a következő években. A legnagyobb érintett lengyel bank, a PKB Bank Polski részvényeinek az értéke a luxemburgi döntés után azonnal több mint 2%-ot esett. A bankok azt állítják: fel vannak készülve a devizahitelesek rohamára. Amely időben nagyon elhúzódhat hiszen a luxemburgi döntés után a hazai bíróságoknak is ki kell mondaniuk, hogy a devizahitelesek joggal várják: ne rájuk terheljék a zloty értékvesztését a svájci frankhoz képest.

Pénzügyek – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, duplát kérek, cukorral, ma szükségünk lesz az eszünkre, mert pénzről lesz szó. Kevés pénzről is, sokról is, adósságról is, hitelről is, kamatokról is, szóval nem árt most a tiszta fej, mert érdekes dolgok fognak kiderülni. Érdekesek és egyáltalán nem örömteliek: például el fogunk oszlatni pár közkeletű és kellemesen hangzó félreértést.

Ugyanis a rossz hír is hír, azt is el kell mondani, annak a nem ismerete tán még károsabb is lehet, mint a jó híré. De előbb lássuk, mennyink van. Van maguknál bagatell huszonhét millió forint? Mert én nem találom az enyémet, biztos letettem az éjjeliszekrényre az este, a macskák meg eljátszották valahova. Maguknak meg kell legyen. Azért kell, mert az MNB adatai az átlagos magyar háztartásnak ekkora a vagyona.

Gazdagok vagyunk, kérem.

Tessék elrakni a kaszát, a kapát és a vasvillákat, nem én mondom ezt a bődületes baromságot, hanem a statisztika, amit a Nemzeti Bank rendelt meg. Különben pedig, ha átlagot számítunk, nem is hazudik. Hogy jön ki az átlag? Mondjuk mi most leülünk valahol, iszunk két kávét egy ezresért, aztán átszaladunk a közeli gépészeti szakboltba és vásárolunk egy lépegető exkavátort harmincmillió forintért. Akkor mi ketten együtt költöttünk harmincmillió-egyezer forintot, vagyis fejenként tizenötmillió-ötszázat. Igen, de az exkavátort én viszem haza, maguk meg azon gondolkodnak, hogyan költhettek el nyom nélkül tizenötmilliót… Szóval, cseles dolog az átlag, nem véletlenül imádják a politikusok propagandára használni. Van, amikor különben hasznos és fontos – de becsapós tud lenni.

Ez a családonkénti, pontosabban háztartásonkénti huszonhét millió forint is úgy jött ki, hogy – most tessenek figyelni! – az ország leggazdagabb tizedének akkora vagyona van (61 ezer milliárd forint), hogy az már önmagában is megemeli az átlagot, bármi más legyen a helyzet a többi kilenctizednél. Mi több, a lakosság leggazdagabb egytizedénél van a magyar összvagyon 60 százaléka, ez a tized több százezer embert jelent, ennél sokkal kevesebben vannak a dúsgazdagok. Ugyanis

az ország leggazdagabb 1 százaléka birtokolja az összvagyon 25 százalékát!

A második leggazdagabb egytizednek már jóval kevesebb vagyona van, a valódi középrétegnek pedig, átlagosan tizenkét milliója – de azért tessék belegondolni, hogy ebbe beleszámít a lakás és a kocsi, sőt, a nyugdíjpénztári megtakarítás is.

És ha lejjebb nézünk a szegényebb háztartásoknak van ugyan átlagosan 4,4 millió forint vagyona, de ugyancsak átlagosan van nekik 5,6 millió forint tartozásuk is – tehát a mérleg negatív. Összességében elmondható tehát, hogy az ország szegényebb felénél van a magyar lakosság vagyonának 8,9 százaléka, a gazdagabb felénél pedig a többi 91,1 százalék.

Ráadásul 2014 óta csakis a leggazdagabb egytized vagyona nőtt, mindenki másé stagnál vagy inkább csökken.

Hát így már árnyaltabb az a kép, amit az Origo hurráoptimista módon azzal a címmel közölt, miszerint

„MNB: Jelentősen nőtt a háztartások vagyona”.

Amink van, annak is a legnagyobb része ingatlan, jármű, nyugdíjalap és – adósság.

Akkor most térjünk rá a rossz hírre.

Kísértet járta be az elmúlt hónapban a magyar sajtót, a devizahitelek eltörlésének kísértete, ami főleg azért baj, mert nem csak félrevezetésre szakosodott álhírlapok terjesztették, hanem komoly, hiteles sajtótermékek is – és hát szó szerint közérdekű a kérdés, nem szabad a rengeteg bajban lévő embert olyasmivel kecsegtetni, olyan hamis reményt ébreszteni bennük, amire kevés vagy semmi az esély.

Röviden: vagy eltörölhetőek a devizahiteles tartozások, vagy nem, de a gyakorlatban inkább nem. Miről volt szó?

Március 14-én az MTI – és az ő nyomán majdnem a teljes magyar sajtó – a következő hírt tette közzé:

„Uniós bíróság: visszamenőleg is megsemmisíthető a tisztességtelen feltételeket tartalmazó devizahitel.”

Brüsszel/Luxembourg, 2019. március 14., csütörtök (MTI) – Az uniós joggal ellentétesek azok a magyar jogszabályok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy visszamenőleges hatállyal megsemmisítsék az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó devizaalapú kölcsönszerződéseket – közölte döntését az Európai Unió Bírósága csütörtökön.

A luxembourgi székhelyű uniós bíróság ítéletében hangsúlyozta, a szerződésnek megsemmisíthetőnek kell lennie, amennyiben az tisztességtelen szerződési feltétel nélkül nem teljesíthető.
2014-ben Magyarország több törvényt hozott a devizaalapú kölcsönszerződések tisztességtelen szerződési feltételeinek módosítása érdekében. A törvények ugyanakkor nem vonatkoztak e szerződések árfolyamkockázathoz kapcsolódó rendelkezéseire, amelyet így továbbra is a kölcsön felvevője viselt. A törvények azt is előírják, hogy a hitelfelvevő nem nyilváníttathat visszamenőlegesen érvénytelennek olyan kölcsönszerződést, amely olyan tisztességtelen szerződési feltételt tartalmaz, mint például az árfolyamkockázat.
Ítéletében az uniós bíróság kimondta, egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, és így nem róhat kötelezettséget a fogyasztóra. Számára olyan helyzet visszaállítását kell lehetővé tenni, mint amilyenben az említett szerződéskikötés hiányában lenne.
Az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltételt illetően a bíróság rámutatott, abban az esetben, ha bizonyítják e szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, az ilyen rendelkezést tartalmazó szerződés érvényben tartása nem tűnik jogilag lehetségesnek.” (MTI)

Azért idézem a maga teljességében a hírt, mert így, ilyen formában igaz, de mivel jogról beszélünk, fontos benne minden szó. Az ítélet szó szerint ezt mondja ki és nem többet, de már ez is nagy reményeket keltett sokakban. Holott világosan láthatjuk, hogy

csak akkor semmisíthetőek meg a hitelszerződések, igaz, akkor visszamenőlegesen is, ha az árfolyamkockázattal kapcsolatban tisztességtelen szerződési feltételt tartalmaztak.

Ennek a fogalmába az is beletartozik, ha nem figyelmezették a szerződő felet magára az árfolyamkockázatra.

Na, akkor például valóban megsemmisíthető a hitelszerződés.

Nem véletlen, hogy a 2014-es magyar törvények erről megfeledkeztek, messzire vezetne elmagyarázni, hogy ez végül is kinek az érdekét szolgálta, de hogy az adósokét nem, az biztos. Most tulajdonképpen az derült ki, hogy ha egy ilyen ügyben ütközik a magyar és az uniós joggyakorlat, melyik az erősebb.

Elvileg az uniós.

Ugyanakkor, ha a szerződés figyelmezteti az ügyfelet az árfolyamkockázat vállalásának veszélyeire, és ezt érthető módon teszi (ez az uniós jogban fontos, általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztót vesznek alapul), akkor bizony nehezen támadható. Azonban, a rossz tájékoztatás esetén a gyakorlatban a nemzeti jogszabályok dolga volna elbírálni a szerződéseket, ha erre a nemzeti jog nem képes, akkor jön az európai jog. Márpedig nálunk nem képes, ugyanis nem is foglalkozott a tárgykörrel.

Tulajdonképpen azt mondta ki a luxemburgi bíróság, hogy akkor semmisíthetők meg a devizahitel-szerződések, ha Magyarország nem igazítaná ki a tisztességtelen szerződéseket.

Ez nálunk a mostani rendelkezések alapján úgy néz ki, hogy mivel az érvényessé és hatályossá tételt a felek közötti egyensúly helyreállításával kell elérni – tehát, aki vállalta annak kockázatát, hogy alacsonyabb kamatot fizet a forinthitelnél a kölcsönfelvételre választott deviza mindenkori árfolyamától függően, az nem részesülhet utólag kamatelőnyben, tehát amennyiben egy devizahitel visszamenőlegesen forinthitellé válik, mert a bank nem tájékoztatta az ügyfelet megfelelően az árfolyamkockázatról, akkor a visszamenőleges forintosítás közben az ügyfél nem a devizahitel alacsony kamatát fizeti meg visszamenőlegesen, hanem a magasabb forinthitel-kamatot. Így jogilag fenntartható az egyensúly. Azonban a szerződések csak akkor semmisíthetőek meg, ha vagy egyáltalán nem volt bennük szó árfolyam-kockázatról, vagy olyan mértékben volt hamis a tájékoztatás erről a fogalomról, hogy az már szemenszedett hazugságnak is nevezhető.

Tehát, nagyon leegyszerűsítve a dolgokat: a devizahitel-szerződés csak akkor semmisíthető meg, ha

  1. Nem volt benne egy szó sem az árfolyam-kockázatról

  2. Volt, de olyan mértékben elbagatellizálta azt, hogy az állítások egyértelműen hamisak

  3. A magyar jog nem képes visszamenőlegesen kiigazítani a dolgokat.

Ebben az esetben az európai jog megengedi, sőt, követeli a szerződés megsemmisítését, más esetben nem.

Biztos, hogy voltak ilyen szerződések is, de az a helyzet, hogy a 2014-es törvényi rendezés után már nem nagyon kötöttek efféléket. Szóval – egyes esetekben lehet remény, de távolról sem vonatkozik ez a mostani határozat mindegyik szerződésre, általában.

Sajnos, kérem, sajnos.

A devizahiteleseknek a hazai törvények szerint is meg kellene nyerniük a pereket! – 2018 (szubjektív) legjobbjai

 „A devizahiteleseket megtévesztették, mert a bankok nem mondták el nekik világosan, hogy a hitel nagy kockázata miatt a kölcsön visszafizethetetlenné válhat. Az árfolyamkockázat miatt a törlesztő részletek ugyanis az adósok teljes bevételét is meghaladhatják! ” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek az Adóskamara alapítója. Ravasz László ügyvéd szerint a devizakárosultak számára halvány remény, hogy az Európai Unió Bírósága az adósoknak kedvező ítéletet fogalmazott, amikor kimondta: a hitel felvevőit mindenképp tájékoztatni kellett volna a devizakölcsönök összes kockázatáról. De ez nem történt meg! Ezzel is magyarázható, hogy az adósok a 300 milliárd forintnyi hitelt ma is képtelenek fizetni. Eddig 50 ezer ember vesztette el új lakását, negyedévente 1500 embert lakoltatnak ki. Több százezer család – 280 ezer nyugdíjas – küzd jövedelem letiltással.  Ravasz László szerint a devizaadósoknak még a magyar törvények szerint is perek ezreit kellene megnyerni a bankokkal szemben, de a hazai bírói kar a kormányzati elvárást teljesíti, amikor ezekben a perekben nem az adósoknak ad igazat.

Az adósoknak kedvező döntést hozott az Európai Unió Bírósága, amikor kimondta, hogy a magyarországi devizahitelt felvevőket a bankoknak kötelességük lett ügyfeleiket a kockázatokról tájékoztatni Egy ilyen ítélet új helyzetet teremt a hazai devizaperek kimenetelében?

Igen, ámbár jó az esély arra is, hogy az európai bíróság egyébként pozitív döntését a hazai bíróságok a kormányzat nyomására nem hajtják végre. Ugyanis a Kúria a magyar törvények alapján eddig is eljuthatott volna ugyanerre az álláspontra.  De nem tette. Így aztán nagy a veszély, hogy a hazai legfőbb bírói fórum képes egyetlen jogegységi döntéssel megváltoztatni az uniós bíróság határozatát, s akkor a devizahitelesek újra pácban maradnak. Nem lehet véletlen ugyanis, hogy a hitelkárosultak itthon a mai napig nem tudnak a bankokkal szemben pert nyerni. De reménykedjünk, talán a következő időben valóban lesz erre esély.

A politika ugyan néhol valóban kikezdi a bíróságok függetlenségét, de ma még tartja magát az álláspont, amely szerint a magyar bíróságok függetlenek. Miért gondolja, hogy a kormány képes befolyásolni egyes döntéseit?

Nézze, az Európai Bíróság kizárólag a jog oldaláról vizsgálta meg a devizahitelezés problémáját, s az európai jogértelmezésen keresztül adott rá megoldást.  Viszont Magyarországon a devizahitelezés nem jogi, hanem politikai probléma, s megoldása is csak a politika döntésére változik.

Már a devizahitelek bevezetése 2001-ben is politikai döntésre született. Az első Orbán kormány pénzügyminisztere, Varga Mihály győzelemként ünnepelte a devizahitel felvételének lehetőségét. Rá egy évre a szocialista kormányfő, Medgyessy Péter – bár tisztában lehetett a veszélyeivel – azért nem szüntette be, mert nem merte vállalni a népszerűtlen döntést. A külföldi valuta alacsony kamata ugyanis lehetővé tett egyfajta életszínvonal emelést, amire a gazdaság akkori állapotában egyébként nem volt lehetőség. Pedig a baloldal 2002-ben a szociális rendszerváltás ígéretével, vagyis osztogatással nyerte a választást. Medgyessy ki is ürítette az államkasszát, amit Gyurcsány Ferenc a gazdaság felpörgetéséből adódó adóbevételekből igyekezett újra feltölteni. A növekedési spirál elindításához szükség volt a devizahitelezés lendületére. Az alacsony kamatok reményében a lakást vásárolni akarók is ezt vették fel, miközben a külföldi bankok elzálogosították a hazai lakásállomány jelentős részét; mindez a magyar hatóságok orra előtt, tehát tudtukkal és beleegyezésükkel történt.

Miután 2008-ban már az adósok százezrei nem tudták fizetni a hiteleket, s a bankok is féltek, hogy pénzüket soha nem kapják vissza, kiegyeztek az állammal, s akkor forintosították a devizahiteleket. Az intézkedést azonban akkor nem hajtották végre, mert az adósok nem tagadták meg a hitelfizetést.  Pedig a tartozásuk megsokszorozódott, ugrásszerűen szaporodtak az emberi tragédiák, ezrek kerültek az utcára. Majd 2010 után a pénzügyminiszter, Matolcsy György paktumot Patai Mihállyal, a Bankszövetség elnökével. Ennek lényege, hogy Orbánék engedélyezték a bankoknak az extraprofit behajtását. Cserébe a bankok finanszírozták Orbánék hatalmon maradását. Így aztán a lakosság fizette meg a Fidesz hatalmon maradását.

A bíróságok pedig meg akarnak felelni a kormányzati elvárásnak, ezért a devizaügyekben beadott összes keresetet elutasítják.  Ha a bírói kar nem asszisztálna, akkor a károsultak a hitel részleteinek megtagadásával rákényszeríthették volna a kormányt, hogy az állam és a bankok közötti paktumot rúgják fel. Ez csak azért nem következett be, mert a propaganda azt harsogta, hogy abban az esetben bedőlnek a bankok, s vele az ország gazdasága; ezért maradhatott szilárd a hatalom is.

Térjünk vissza a konkrét ügyhöz, az Európai Bíróság egyedi ügyben nem dönt, tehát az ítélete alapján Magyarországon folytatódik a per az OTP és két devizakárosult, Ilyés Teréz, illetve Kiss Emil között. Az Európai Bíróság döntése alapján tehát nem tekinthetjük ténynek, hogy a két magánszemély megnyeri majd a pert?

A devizaadósoknak már a magyar jogszabályok szerint is régen meg kellett volna nyerni ezt a pert. Mégis elbukták az összes devizahitel ügyben indított keresetet, mert – mint mondtam – a vita nem jogi, hanem politikai érvek alapján dől el. Az uniós bíróság döntése kétség kívül alkalom lehet arra, hogy a továbbiakban a bíróságok a jogszabályok alapján, s ne a politikai érdeke szerint döntsenek a vitás ügyekben.

A bíróság döntése szerint a hitelt felvevőnek már a kölcsön-igénylés időpontjában tudnia kell, hogy mit vállal. És azt elég sok bank jelezte, hogy az alacsony kamatozású devizahitelnek van árfolyamkockázata. Miért gondolja, hogy minden pert a károsultak nyernének?

A szerződésnek nem az árfolyamkockázatra való figyelmeztetés elmaradása a legfőbb hibája, természetesen az is lényeges. Azt jól tudjuk, hogy az évezred első évtizedében a forint kamata nagyon magas volt, a bérek pedig igen alacsonyak, tehát a jövedelmek nem fedezték a törlesztő-részleteket. Az alacsony kamatozású devizahiteleket a magas összköltséggel járó forint hitelek helyett ajánlották a bankok. Az árfolyamkockázat ugyan csökkentette a kamatelőnyt, de nem szüntette meg. A bankok az ígérték, hogy az alacsony kamat előnye mindig magasabb lesz, mint az árfolyamkockázat hátránya. Tehát azt ígérték, hogy a devizakölcsönök mindig előnyösebbek lesznek, mint a forintban felvett hitelek.

Így utólag már tudjuk, hogy a devizaárfolyamok drámai módon elszaladtak, s az ebből adódó veszteség sokkal jelentősebb lett, mint az alacsony kamatból származó előny.  

Pedig a hitel felvételkor még egy olyan táblázatot toltak az ügyfél orra alá, amely egyértelműen azt mutatta, hogy a forinthitel magas, a deviza pedig alacsony kamatozású, s ez így is marad. Persze, hogy mindenki az utóbbit vette fel, hülyének számított, aki a forinthoz ragaszkodott.

Ma pedig már az is előfordul, hogy a devizahitel törlesztő részlete meghaladja a fogyasztó teljes jövedelmét. Ennek a kockázatnak is benne kellett volna lenni a szerződésben?

Igen, feltétlen. Arról kellett volna tájékoztatni az ügyfelet, hogy a komplex kockázat esetén könnyen visszafizethetetlenné válik a hitel, vagyis az ügyfél bármikor fizetésképtelenné válhat. Ez viszont hiányzik a szerződésekből.

Talán, mert a bankok sem tudhatták előre, legfeljebb sejtették, hogy lehet itt nagyobb árfolyamingadozás. Továbbá a hitel felvevőnek is van felelőssége, nem gondolja?

A hitelt felvevőnek akkor van felelőssége, ha tudja, hogy mit vállal a kölcsön felvételekor. Ezt mondja ki az Európai Bíróság, tehát ha az adós sejti, hogy a tízmilliós adóssága akár harminc millióra is felmegy, akkor eszébe nem jut ilyen pénzt elfogadni. Egyébként Lengyelországban azért nem dőltek be ezek a hitelek, mert ott tisztességesen jártak el a bankok. Ahogy ment fel az árfolyam, a hitelező vitte le a kamatot. A kettő nagyrészt kompenzálta egymást, s a törlesztő részletek ott nem nőttek olyan borzasztó mértékben.

Viszont az árfolyam nagyon durván megemelkedett, némi kamatcsökkentés ezen aligha változtathatott volna.

Ez tévedés. A magyar bankok is megtehették volna, hogy a kamatot csökkentik, amikor az árfolyam növekedett. Gondoljon bele, hogy egy időben a svájci frank kamata a mínusz tartományba volt, ezt itthon senki nem követte. Nálunk tehát egyértelműen azért dőltek be a hitelek, mert az alkalmazott úgynevezett „ikeremelés” tisztességtelen. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az árfolyamot, hanem a kamatot is folyamatosan emelték a bankok, emiatt a hitelek visszafizethetetlenné váltak.

Az Európai Bíróság az érvényben lévő „fogyasztói irányelvekre”alapozta a döntését, amikor azt állította, hogy a hitel felvevőnek tisztában kell lennie a kockázatokkal. A hitelek felvételekor érvényben volt ez az irányelv Magyarországon?

Igen, ezért is állítom, hogy

a devizahiteleseknek a hazai törvények értelmében is meg kellett volna nyerni a perek többségét.

Ugyanis a hitelt felvevők a bankban a jövedelmi viszonyaiknak megfelelő, tehát megfizethető hitelt kértek, de nem azt kaptak. A bankok azon kívül, hogy nem teljesítették a kölcsönkérők kérését, nem vállalták a jogkövetkezményeket sem, viszont a veszteséget az adósra hárították. Mindezt a magyar hatóságok, a Pénzügyi Felügyelet és a Magyar Nemzeti Bank hallgatólagos beleegyezésével tették.

Gondolom, hogy egykori bíróként talán azzal nem ért egyet, amit a civilek és a banki károsultak mondanak, hogy az Európai Bíróság döntése után minden devizahitel törvénytelen.

Dehogynem. Ha szó szerint vesszük a törvényeket, akkor egyetértek. Ha ugyanis átnézzük a magyar devizahitel szerződéseket, akkor azok nem felelnek meg a magyar törvényeknek sem. A bankok ráadásul az akkor hatályos magyar törvények szerint szerződést szegtek, mert olcsó, megfizethető hitelt ígértek, amit nem biztosítottak. Hiszen végül a többszörösébe került. Hangsúlyozom: ez a magyar jog szerint is szerződésszegő magatartás, amelynek a jogkövetkezményeit már rég ki kellett volna mondani.

Mi lehet a jogkövetkezmény?

Vissza kell állítani az eredeti állapotot, tehát a felvételkori árfolyam és a felvételkori kamat érvényes, ezt kell alkalmazni. Ennyi.

A hírek szerint az Európai Bíróság döntése után a Kúria összeült, mert értelmezni akarja a döntést. Egyelőre nem tudjuk, hogy mire jutott a legfőbb bírói fórum. Ön sejti már?

Várhatóan születik egy úgynevezett „jogfejlesztő jogegységi döntés”, aminek az eredeti célja az, hogy bizonyos ügyeket a különböző szintű magyar bíróságok azonos módon ítéljenek meg. Véleményem szerint azonban nem ezt a célt szolgálja majd a Kúria döntése, hanem a bírói testületen keresztül a politikai érdeket igyekeznek majd „bevinni” a bírói döntésekbe. A politika megfogalmazza a célt, jelen esetben, hogy „a devizahiteles perekben a károsultak nem nyerhetnek”. A kormány és a bankok között megszületett paktumot viszont azért sem lehetett törvénybe iktatni, mert a nép kitekerte volna a Fidesz nyakát. Ezért a jogszabályba nem foglalható politikai érdeket „jogegységi döntésekkel” teszik szalonképessé. magyarul: megmondják a bíráknak, hogy milyen döntést kell hozni!

Ne felejtse el, hogy az egyik Ítélőszék fordult az Európai Bírósághoz, amely ez alapján hozott devizahiteleseket védő ítéletet. Lehet, hogy a bírák ennyit tehetnek?

Ez legfeljebb partizánkodás! Hisz tudjuk, hogy a devizahiteles perekben a károsultak 98 százalékának keresetét elutasították a magyar bíróságok. Vagyis a rendszer működik, a politika is elérte a célját:

Magyarországon nem tudtak pert nyerni a becsapott devizahitelesek! A Kúria ugyanis megfelelt annak az elvárásnak, amelyet a kormányzat megfogalmazott.

Ez volt eddig, de most van egy hangsúlyos Európai Bírósági döntés. Nem változhat a helyzet?

Nézze, a magyar bírói kreativitás határtalan. Előfordulhat, hogy az unió bíróságának a döntését is negligálják. Ezért is mondom, hogy a devizakárosultaknak fel kell kötni a gatyát és harcolni kell! Ki kell állni azért, hogy a Kúria a jog oldalán maradjon, és ne a kormány által megfogalmazott politikai utasításokat hajtsa végre. Ha ez megtörténik, akkor előfordulhat, hogy európai normák szerint bírálják el a devizahitelesek ügyét. A legjobb esetben felülvizsgálják az összes devizaperes eljárást! Ismétlem: ezért harcolni kell, másként ez nem megy.

Ez nem lesz könnyű, hiszen a mai napig 900 ezer ügyben van végrehajtás, és az érintettek nem is igen tudnak az Európai Bíróság döntéséről, mert a kormánykézben lévő lapok, a közmédia, a kereskedelmi rádiók sora, tehát a magyar nyilvánosság elég szűkszavúan, vagy egyáltalán nem számolt be róla. Gondolja, hogy így is lehet harcolni?

Ilyen sajtóviszonyok között nehezen, de kapitulálni akkor sem szabad. A magam részéről nem adom fel a harcot. Ha működne a hazai nyilvánosság, akkor a hatalomnak minimum magyarázkodni kéne, amit nem szeret.

Ön egyébként nyugalmazott bíró, kétszer is elmozdították, s szokatlan módon az Alkotmánybíróság helyezte vissza a bírói pulpitusra.   

Első ízben 2012-ben fegyelmivel rúgtak ki bíróságtól, mert leírtam, hogy milyen visszaélések vannak a bíróságokon. Az Alkotmánybíróság viszont 2012-ben megállapította, hogy „ötvenes évekbeli módszerekkel” távolítottak el a bírói karból, ezért visszahelyeztek korábbi szolgálati helyemre. 2016-ban viszont már egészségügyi alkalmatlanság miatt távolítottak el.

Mi történt?

A bíróságon szó szerint kitörték a nyakamat. A tárgyaló teremben egy 15 éves széken ültem, amelynek támlája 2009-ben eltört, s beleestem a radiátor mellé, emiatt majdnem tolószékbe kényszerültem.

Véletlen munkahelyi baleset, de ki a felelős?

Nincs üldözési mániám, mindenesetre a sérülés miatt kiszuperáltak. Tudomásul vettem, nem akartam teljesen tönkremenni.

Ön tehát nyugalmazott bíróként úgy látja, hogy Magyarországon az adósság- spirálba keveredett emberek százezrei politikai okokból, kormányzati nyomásra nem nyerhetnek a bíróságon. Akkor miért ment el ügyvédnek, s miért képvisel a bíróság előtt devizahiteleseket?

Azért, mert hiszek abban, hogy ügyvédként – emellett az adóskamara alapítójaként – másokkal együtt végig tudom vinni a devizahitelesek harcát.  Az Európai Bíróság döntése reményt is ad arra, hogy ha a károsultak társadalmi érdekvédelmét ki tudjuk alakítani, akkor képesek leszünk a bíróságokat rákényszeríteni, hogy csupán a jog, és ne pedig a hatalom politika utasításai alapján ítélkezzenek.

Ezen túl, a hatalomnak is szeretnénk jelezni, hogy már nem érdemes újra belenyúlni az ügybe, mert sokkal nagyobb lesz a politikai veszteség, mint amennyit a hatalom megtartásával nyerni lehet az ügyön. Érzékeltetni szeretnénk, hogy ha a politika a jelenlegi stratégiáját folytatja, akkor ebbe az ügybe bele fog bukni.

Uniós főtanácsnok: Vizsgálhatják a nemzeti bíróságok a devizahiteles szerződéseket

0

Evgeni Tancsev uniós bírósági főtanácsnok szerint vizsgálhatja nemzeti bíróság a devizahiteleknél azt, hogy tisztességtelen-e, ha az árfolyamkockázatot a jogszabályban rögzített feltétel szerint a kölcsönt felvevőre terhelik, ha a szerződésben nem fogalmaztak világosan és érthetően.

Evgeni Tancsev egy magyarországi devizahiteles perrel kapcsolatban fogalmazta meg álláspontját, amely szerint olyan esetekben, amelyekben a feltételt a szerződésben nem világosan és érthetően fogalmazták meg, a nemzeti bíróság megvizsgálhatja, hogy az

olyan tisztességtelen feltételnek minősül-e, amely nem kötelezi a fogyasztót.

A közleményben felidézték, hogy két magánszemély 2008 februárjában kötött svájci frank alapú kölcsönszerződést egy magyar bankkal. A szerződés értelmében a havi törlesztőrészleteket forintban kellett fizetni, de a részletek összegét a forint és a svájci frank aktuális árfolyama alapján számították ki. Emellett a kölcsönt felvevők vállalták, hogy viselik az árfolyamkockázatot.

A későbbiekben az árfolyam változása miatt

nagymértékben emelkedtek a törlesztőrészletek,

ezért a hitelt felvevők 2013 májusában a magyar bíróságok előtt keresetet indítottak az OTP Bank és az OTP Factoring ellen. Az eljárásban felmerült az a kérdés, hogy az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőkre terhelő szerződési feltétel tisztességtelennek tekinthető-e, és emiatt megállapítható-e, hogy az nem kötelezi a kölcsönt felvevőket amiatt, hogy e feltételt a bank nem világosan és érthetően fogalmazta meg.

A közlemény szerint ugyanakkor Magyarország 2014-ben olyan törvényeket fogadott el, amelyek a deviza alapú kölcsönszerződésekben

megszüntettek bizonyos tisztességtelen feltételeket,

az ilyen szerződések alapján továbbra is fennálló szinte valamennyi tartozást forintosítottak. Az új törvények azonban továbbra is a kölcsönt felvevőre terhelték az árfolyamkockázatot.

A Fővárosi Ítélőtábla, amely az ügyet elbírálja, azzal a kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához, hogy a nemzeti bíróság értékelheti-e tisztességtelennek az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőre terhelő feltételét annak ellenére, hogy e feltétel érvényességét a magyar jogalkotó megerősítette.

A főtanácsnok szerint az olyan feltétel, amelyet jogalkotási beavatkozás tett a deviza alapú kölcsönszerződés részévé, és amely fenntartja az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőre terhelő eredeti feltételt, az uniós irányelv “értelmében nem tükröz kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket”.

Ugyanakkor a főtanácsnok indítványa nem köti a bíróságot.

A magyar Kúria 2014-ben hozott egy jogegységi döntést, és azt mondták ki, hogy a devizahitel árfolyamkockázatának tisztességessége csak akkor vizsgálható, ha a pénzintézet nem megfelelő tájékoztatása miatt az átlagos fogyasztó számára a szerződés erre vonatkozó része nem érthető.

Matolcsy esete a gyenge forinttal és a devizahitelesekkel

0

A Fidesz a forint árfolyamának bedöntésével kezdte kormányzását. Bajnai 262 forintos euró-árfolyammal adta át a kormányzást; Varga, Szijjártó és Kósa nyilatkozatai azonban napokon belül 290 forint fölé lökték.

A forint innen még magához tért, ám Matolcsy a jegybank élén fokozatosan 310 forint/euró árfolyamig gyengítette, ahol 2014 óta szilárdan áll.

Székely Sándor, a Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke szerint hivatalosan ezzel indokolták a jó exporteredményeket. Ez azonban rossz a magyar kis-és középvállalatoknak, mert megdrágítja számukra az importot.

Leginkább a devizahiteleseket érintette kedvezőtlenül, akiknek tízezrével dőltek be a hiteleik, és akiknek a forintosítást is ezen az árfolyamon kellett elszenvedniük.

Székely szerint a gyenge forint egyedül a Matolcsy vezette jegybanknak jó, amely ebből évi többszáz milliárdos nyereségre tesz szert, amit aztán ingatlanokba fektet. Kisemberek tízezreinek kellett elveszítenie a lakását ahhoz, hogy az MNB luxuspalotákat vásárolhasson.

120 perc – 2018. január 22. 8:00

0

Civil áldozatai is vannak a  török támadásoknak

Legalább tizennyolc civil vesztette életét a török hadsereg két napja tartó, kurdok elleni hadműveletében az északnyugat-szíriai Afrín térségében – közölte a harci eseményeket nyomon követő, Emberi Jogok Szíriai megfigyelőközpontja (OSDH) nevű aktivistahálózat. Törökország szombaton Olajág néven légi hadműveletet indított Afrínban az YPG ellen, vasárnap pedig a szárazföldi beavatkozás is megindult. Ankara a törökországi kurd szakadár Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK) szövetséges terrorszervezetnek tartja az YPG-t, miközben utóbbi Washington támogatását élvezi. A háttérről itt, a nemzetközi reakciókról pedig itt olvashatja elemzésünket. (MTI, FüHü)

Folytatódik  huzavona az USA-ban

Kormányhivatalnokok százezrei kényszerülnek ma is távol maradni munkahelyüktől, miután az Egyesült Államok Szenátusa továbbra sem volt képes elfogadni a szükséges költségvetést. Pénteken éjfélkor kezdődtek a lezárások, akkor járt le a szükséges határidő. Vasárnap sem sikerült kompromisszumot kötnie a kérdésben a két pártnak. A szavazást magyar idő szerint ma délután öt órára halasztották. (BBC)

Tiltakozások Észak-Korea olimpiai részvétele mellett

Kis, de annál hangosabb tüntetőcsoport fogadta azokat az észak-koreai küldötteket, akik hazájuk dél-koreai téli olimpián való részvételét készítik elő. Kulturális és sportdelegáció tartózkodik jelenleg Észak-Koreában. Tüntetők az észak-koreai vezető képét égették a szöuli vasútállomáson. (Reuters)

Jöhet még fordulat a devizahitelesek ügyében?

A szlovén devizahitelesek már fellélegezhetnek, ott jogerősen semmissé nyilvánítottak egy svájci frank alapú hitelszerződést. Az indoklás szerint a bank nem tájékoztatta ügyfelét az ilyen devizahitelek kockázatairól. Itthon azonban nem lehet ilyesmire számítani a szakértő szerint, mert egészen más a helyzet és a jogi környezet. A kormányzópártok viszont az ATV híradójának a kérdésére azt mondták, megvizsgálják a szlovén döntést, hogy annak milyen hatása lehet a magyar devizahiteles perekre nézve. Itthon 900 ezer, Szlovéniában 18 ezer devizahitel szerződést kötöttek az elmúlt évtizedekben. (ATV)

Súlyos büntetést szabna ki Magyarországra az OLAF

Súlyos szabálytalanságokat és összeférhetetlenséget állapított meg az Európai Unió csalás elleni hivatala, az OLAF az Elios Innovatív Zrt. által, 2011 és 2015 között elnyert közbeszerzéseknél. Ebben az időszakban Orbán Viktor veje, Tiborcz István érdekeltségébe tartozott a cég. A 24.hu információi szerint az OLAF 43,7 millió euró, vagyis több mint 13 milliárd forint uniós támogatás megvonását javasolja. A portál mindezt a hivatal pénzügyi ajánlására hivatkozva írja, melyet az Európai Bizottságnak tettek. Kormányközeli forrásaik szerint a dokumentumot még karácsony előtt írta alá az OLAF vezetője, Nicholas John Ilett. A jelentést a kormány eddig még nem hozta nyilvánosságra. Lázár János kancelláriaminiszter a múlt hét csütörtöki Kormányinfón azt mondta, vizsgálják a hatóság javaslatait. (Euronews)

Időközi választások eredményei      

Három helyen tartottak időközi választást vasárnap Magyarországon. Szentlőrinckátán polgármestert választottak a lemondott vezető helyett– egy független jelölt, Szabó Viola nyert. A választásra jogosult 1531 főből 588-an adták le szavazatukat, közülük  302 voksot vitt el. Hat induló volt, köztük öt független.

A 150 fős Nemeskisfaludban – ahol a képviselőtestület feloszlatta magát – is független diadalmaskodott: Zenger Zsolt 38, míg szintén független vetélytársa, Rubecz Lóránt 3 érvényes szavazatot kapott. Képviselőket is választottak: nyolc független jelölt közül tette ezt a mintegy nyolcvan választásra jogosult polgár. független jelölt nyerte a polgármester-választást a Somogy megyei Nemeskisfaludban, ahol a képviselő-testület négy tagját is megválasztották a vasárnap tartott

S végül a baranyai Gerényesen is polgármesterválasztást kellett tartani: ott az egyedüliként újraindult Kiss Árpádra a 182 választásra jogosult közül 72-en megszavazták. Ő ezúttal a Lendülettel Magyarországért párt színeiben mérettette meg magát. (MTI, FüHü)

 

Egyre több lakás vár árverésre

Pár ezerrel kevesebb a nem fizető jelzáloghiteles szerződés, de ezekből tízezer-számra kerülnek át behajtó cégekhez. Tavasszal felgyorsulhat 70 ezret meghaladó számú jelzálog-kölcsönös lakásból a kiköltöztetés, ami idén a háromezret is meghaladta. Összesen még mindig 1,7 millió nem fizető lakossági kölcsön van 1800 milliárdos összegben.

Jelenleg április végéig kilakoltatási moratórium van érvényben, ez persze nem akadálya a nem fizető adósok feje felett az árverezésnek. A jellemzően devizahiteles probléma mindenki előtt ismert, de a kormány alig akar tudomást venni ennek kiterjedtségéről, legalábbis hivatalos nyilatkozatokban szinte meg se jelenik ez a drámai helyzet.

Egy szinttel lejjebb, a Magyar Nemzeti Bank (MNB), amely a közelmúltban részletes adatokat közölt erről is,

„szociális vetületnek”

nevezi a változatlanul tömeges nem törlesztett lakáskölcsönök számát és következményeit.

„Bár az MNB folyamatosan figyelemmel kíséri e háztartások helyzetét, a probléma szociális vetülete elsősorban jogszabályi és költségvetési eszközökkel kezelhető” – fogalmaz pénzügyi stabilitási jelentésében, mindjárt a kormányzó többségre hárítva a megoldás felelősségét (egyébként joggal).

Az MNB adataiból is látszik, hogy változatlanul brutális mennyiségű és összegű a nem törlesztett lakossági hitel. A hivatalos nyelvezettel 90 napon túli késedelmes kölcsönök darabszáma a késő őszi összegzéskor 1,66 millió volt, a teljes tartozás 1837 milliárd forint (ez jóval több, mint amennyi a teljes egészségügyre jut évente).

Forrás: MNB

Az ábrán látszik, hogy a teljes összeg több, mint fele a bedőlt jelzáloghitel-szerződéseké, de 800 milliárdot meghaladó a többi kölcsönből fakadó banki követelés is. Ezek esetében a fedezet jobbadán erősen kétséges.

Az MNB közléséből kiderül, hogy az 1006 milliárdos jelzálog-hiteles tartozás 57 százaléka pénzügyi vállalkozásoknál van. Kevésbé szofisztikáltan ez a követeléskezelőket takarja,

vagyis a behajtócégeket.

A lakásukat elvesztőkre váró tortúra súlyosságába enged bepillantást az az ábrapár, amely azt mutatja meg, hogyan alakult a lakossági jelzáloghiteles ingatlanok állománya 2016 eleje és 2017 közepe között.

Forrás: MNB

Látható, hogy alig nyolcezerrel csökkent ezen szerződések száma. A bankok pedig óriási ütemben adják át a nem törlesztett szerződéseket a követeléskezelőknek, másfél év alatt 25 ezerrel lett több a behajtóknál lévő követelés.

Négy év alatt 44 ezer lakás „lett oda” a bedőlt szerződések miatt, ezt egy ideig enyhítette a „nemzeti eszközkezelő” (NET), amely lehetővé teszi a visszabérlést. Az idei év közepi 31 ezres NET-állományt kivonva tehát bő 12 ezer otthonból kerülhettek utcára honfitársaink. Azóta már 33 ezer fölött jár a megvett lakások száma.

A NET pénze közben fogy, jövőre pedig jelentősen csökkentett összeget, 11,8 milliárdot kap vásárlásra, sőt, egy törvényjavaslat alapján állománya egy részét átadná az állami vagyonkezelőnek. S ha – például a választások közeledtével – nem változtatnak a 36 ezres felső korláton, akkor az eddiginél is tömegesebben kerülhetnek kalapács alá a fizetni nem tudók lakóingatlanai.

Pedig már idén is rekordot döntött a kilakoltatások száma. Decemberig 3636 ízben került sor erre (azóta moratórium van), s ennek kevesebb, mint tizedében lépett be a NET. Egy éve még „csak” 3100 volt a kényszereladás.

Így rendezné a problémát a Jobbik

0

A devizahiteleket a felvételkor érvényes árfolyamon kellene forintosítani, ezt egy új forintszerződésbe átvezetni, majd ezen az alapon újraszámolni a tartozások összegét. Lennének meglepetések: amikor már nem a devizahiteles tartozik a banknak, hanem a bank a devizahitelesnek – legalábbis Vona Gábor Jobbik-elnök szerint.

 

Vona a vállalássorozatának újabb, 13. elemét jelentette ma be mai budapesti sajtótájékoztatóján: ez pedig a devizahitelek problémájának a fent vázolt megoldása. Mint mondta, a Fidesz megoldási kísérletei rendszeresen a társadalomra és a devizahitelesekre terhelték a károkat. A végtörlesztés csak egy szűk rétegnek segített; az árfolyamgát csupán elodázta a problémát, a csődvédelem és eszközkezelő pusztán egy szűk rétegnek okozott kimenetelt, miközben a piaci árfolyamon történő forintosítának egyetlen nyertese volt, az egyik felelős, az MNB.

A Jobbik megoldása az új devizahiteles elszámolásra igazságos – állítja Vona, aki szerint ez valódi megoldást jelentene, s segítene helyreállítani a lakosság és a bankok közt megromlott viszonyt is. Nem példa nélküli, hiszen Romániában már sikerrel alkalmazták – tette hozzá a pártelnök.

 

Vona szerint a devizahitelesek problémájának rendezése mellett azért is tenni kell, hogy ne fordulhasson elő még egyszer hasonló tragédia Magyarországon. Három dolgot lát szükségesnek ennek érdekében: a bérek felzárkóztatását a nyugat-európai átlagbérekhez; a gazdasági és pénzügyi ismeretek erősítését, már a közoktatástól kezdve; s végül egy valódi otthonteremtési terv megvalósítását.

Négymillió ember utcára kerülhet

Magyarországon majdnem egymillió végrehajtási eljárás indult, ami négymillió ember kilakoltatásával végződhet. A megdöbbentő adat a devizahitel-károsultak érdekében kezdeményezett politikai vitanapon hangzott el a parlamentben. A vitanap előtt tüntetés is volt az országház előtt, a devizahitel áldozatai kértek maguknak emberséges, s főleg jogszerű elbánást. Köztük volt Szabó József, a Hiteles Mozgalom vezetője.

Tudja, hogy a devizahitel-károsultak tüntetéséről az állam által működtetett, nemzetinek nevezett távirati iroda, a közszolgálatinak tartott televízió és a kormány rádiója még csak be sem számolt?

Nem tudtam, de nem lep meg. Megmozdulásinkról máskor sem adnak hírt.

De a nemzeti válogatott barátságos focimeccséről közben négy hír is megjelent. 

Gondolom, nem csodálkozik ezen.

Mégiscsak egymillió ember nyomora miatt tüntetnek. Ez nem igazi nemzeti ügy?

A kormány nem szívesen szembesül vele. De nem csak a politika kerüli a témát.  Amikor az első bírói döntések megszülettek a devizakárosultak ügyében, akkor zsúfolásig megtelt a Kúria nagyterme. Ma viszont a bíróság még csak nem is hozza nyilvánosságra, ha devizahitelek ügyében döntéseket hoz.

Szóval a sajtó mellett a bíróság is titoktartás fogadott?

Úgy tűnik. Pedig a Kúriának törvény is előírja, hogy a jogerős ítéleteit – határidőn belül – fel kéne töltenie a bíróságok honlapjára.

A vitanapot megelőző tüntetésen látott kormánypárti politikusokat?

Egyet sem. De mi azért kötelességünknek érezzük, hogy felhívjuk a politikusok figyelmét sok ezer társunk tragédiájára. Jelezni akarjuk, hogy bár őket nem érdekli a sorsunk, mi figyelünk rájuk.

Nemcsak a tüntetést nem láthatták az országban, de még devizahitelesekről kialakult parlamenti vitát sem közvetítették. Tudta?

Igen, sőt, a tüntetés után mint érdekvédőként többen nem jutottak be az országházba. Sorstársaink azért telefonon beszámoltak a vita részleteiről, a foszlányok tehát eljutottak az utcára.

Érti, hogy ez kinek jó?

Csak találgatni tudok. Viszont az meg tény, hogy ma 900 ezer banki szerződésből eredő végrehajtás van Magyarországon. Ez az adat borzasztóan sok ember nyomoráról szól, bár a kormánypárt szerint egy családnak több végrehajtási ügye is lehet. Mindenesetre sokkal lényegtelenebb témákról rendre beszámol a kormányzati sajtó, nem is említem a nemzeti konzultációkat.

Tudjuk, a cél az, hogy amiről a média beszél, az van, amiről nem beszél, az nincs!

A magyar parlament tehát lényegében a nyilvánosság kizárásával vitatta meg ezt a nemzeti ügyet. Ennek ellenére azt talán az utcára telefonon kijutó hírfoszlányokból is tudja, hogy a politikusok egymásra kenték a devizahitelezés felelősségét. A szocialisták be sem mentek a terembe, a Fidesz pedig a korábbi kormányokat okolta mindenért. Ön azért tudja, kié a felelősség?

Persze, ezt mindenki tudja. Varga Mihály és a Fidesz nélkül nem lett volna Magyarországon devizahitel, amit 2001-től folyósítanak. A szocialista kormányzat pedig 2004-ben kiterjesztette a lakásvásárlásokra is. Pedig a svájci jegybank még időben figyelmeztette is a hazai pénzügyi vezetőket az árfolyamkockázatra, illetve arra, hogy ennek veszélyére fel kell hívni az állampolgárok figyelmét. Hiába.

A kormány felelőssége mellett az ellenzéké is vizsgálható, mert mindenki jelezhette volna a kölcsön veszélyét?

Természetesen. Hatalomra kerülve 2013-ban Orbán Viktor ultimátumot adott a bankoknak, hogy rendezzék a devizahiteles problémát. Ellenkező esetben a kormányzat tesz rendet. A vége az lett, hogy az addig bankellenes kormányfő és a pénzintézetek vezetői megállapodtak. Ennek része volt a kölcsönök forintosítása. Viszont a paktumban a bankszövetség azt kérte, hogy a kormány akadályozza meg, hogy a károsultak pereljék a bankjukat. Az üzletet megkötötték, ennek isszuk most a levét.

Vagyis úgy érzi, hogy a bíróságokat befolyásolta a kormányzat?

Így igaz, a miniszterelnök ugyanis „megrendelte” a Kúriától az első jogegységi határozatot, amelyre alapozva születtek a devizahiteles törvények. Mi pedig hiába fordultunk az alkotmánybírósághoz, hiába érzetük úgy, hogy sérültek a jogaink, akkor már késő volt. Csapádba estünk.

Ugyanakkor a kormány bevezette a végtörlesztést, az árfolyamgátat, s persze a forintosítást, és az eszközkezelőt. Tehát kísérletet tettek a helyzet megoldására. Ezek semmit nem segítettek?

A végtörlesztés leginkább a tehetőseknek jelenthetett megoldást, a többség kimaradt ebből a lehetőségből. Pedig a mentőakció úgy indult, hogy mindenki „végtörleszthet” kedvezményes árfolyammal.

Akik a banki kartell miatt nem tudtak szabadulni a devizakölcsöntől, szinte semmilyen támogatást nem kaptak. Akik viszont az árfolyamgátat választották, nemrég szembesültek vele, hogy csak elodázták a problémát.

A kormány azt állította, hogy senkit nem hagynak az út szélén, ezért a kilakoltatásokat felfüggesztik, s befagyasztják az árverezést is. Gondolja, hogy ez a megoldás irányába tett lépés, vagy inkább a közelgő választásoktól félnek?

A kormány azért függesztette fel a kilakoltatást, mert ősszel már hűvös van, s tavasszal pedig még hideg. De az elmúlt években is fáztak az utcára került emberek, csakhogy akkor nem közeledett a választás. Nyilván nem akartak olyan címlapokat közvetlenül a választások előtt, amelyek az utcára kipakolt embereket mutatják.

Korábban voltak emiatt emberi, családi tragédiák?

Elég sok. Vannak, akik öngyilkosok lettek, mások külföldre menekültek.

Van egységes elképzelés arra, hogy az emberek százezreit megnyomorító devizahitelezés problémáit hogyan lehetne ma megoldani?  

A tüntetésen is láthatta, hogy nagyon sok egyesület alakult a károsultak védelmére. Mindenki dolgozott ki megoldási javaslatokat, amelyek lényege, hogy a szegényeknek, a rászorulóknak is segítsen a kormány. Évek óta küldjük javaslatainkat a politikusoknak, valamint többször írtunk a köztársasági elnöknek is.

Válasz?

Nincs érdemi válasz!

A devizahiteles vitából az derült ki, hogy pénz még lenne a megoldásra, hisz a Magyar Nemzeti Bank jól keresett a devizahitelezésen. A jegybank közel 150- 200 milliárdos nyereségét szét lehetne osztani a rászoruló családok között?

Ezt a parlamentnek kéne eldönteni, de erre ma kevés a hajlandóság. Ráadásul a politikai elit fel sem ismeri a valóságos problémát. Hiszen a bankok tisztességtelen szerződésein túl gond az is, hogy tíz év után sincs Magyarországon pénzügyi fogyasztóvédelem. A rossz tájékoztatás után, mérlegelés nélkül, egyen-válaszokkal utasítják el az adósok beadványait. Ezen kívül – ahogy említettem – nem működik megfelelően a bírói kar, nincs tehát lehetőségünk az igazunk megtalálására.

A közeljövőben európai bíróság is dönthet arról, hogy ha a banki kockázatra nem hívták fel az ügyfél figyelmét, akkor semmis lehet a szerződés. Ez segít a magyar helyzeten?

Tudjuk, hogy több beadvány is az európai bíróság asztalán hever, tehát valamikor biztosan lesz döntés. De a már elkészült dokumentumokat mi nem ismerhetjük meg, mert a Kúria, illetve Handó Tünde nem engedi nyilvánosságra hozni. Kértük továbbá a magyar bírságokat, illetve a kormányzatot, hogy a devizaügyben megfogalmazott álláspontjukat, amelyeket már az unió bírósága elé tártak, hozzák nyilvánosságra. Nem adják ki, mert titkos.

Vagyis közel 15 év után még mindig zavaros a helyzet, az együttműködés helyett politikai sárdobálás van, közben az áldozatok száma nem csökken, hanem folyamatosan nő. Amíg a parlamentben elhangzik egy ellenzéki kérdés, s a miniszter megengedheti magának, hogy végtelenül cinikus választ adjon rá, addig hiába tartanak itt vitát a banki károsultak ügyének a megoldásáról, vagy bármiről, addig ez a politikai elit képtelen megoldani bármit.

Kisebb lakáshitel-pánik jöhet

Csaknem 70 ezer olyan devizahiteles szerződés havi törlesztése drágul meg ezekben a hetekben, amelyekhez öt éve igénybe vették az árfolyamgátat.

Az átlagosan körülbelül hatezres havi többletkiadásra azonban belátható időben további drágulás érkezhet: a forinthitelek törlesztője is emelkedhet, ha elindul felfelé a jelenlegi nagyon alacsony jegybanki alapkamat. A hazai bankok európai összehasonlításban egyébként is a legdrágábbak közé tartoznak.

A devizahitelesek terheinek könnyítése érdekében 2012-ben vezették be az ötéves fizetési könnyítés, az árfolyamgát lehetőségét. Ezzel

a 256 forintos árfolyam és a 180 forintos átszámítási kurzus különbsége egy elkülönített gyűjtőszámlára került,

s ennek összegét kell az öt év lezárulta után elkezdeni visszafizetni.

Fontos megkötés, hogy a havi törlesztés nem emelkedhet 15 százalékkal nagyobb mértékben. Ha ez nem lenne elegendő, a bankoknak a szerződések futamidejét kell meghosszabbítani, legfeljebb az adós vagy legfiatalabb adóstársa 75. életévéig. Ha az adós a futamidő végéig betöltené 75. életévét, ekkor a banknak jogában áll a részletet 15 százalékkal nagyobb mértékben emelni. Futamidő-hosszabbításos átütemezést már az árfolyamgát előtt ezrével alkalmaztak a bankok, sokak esetében tehát 15 százaléknál nagyobb mértékben emelkedik a havi törlesztés.

Az MNB számítása (a 10 legaktívabb lakossági hitelintézet adatszolgáltatása alapján) körülbelül 6 ezer forinttal emelkedhet a következő egy évben a „tipikus” árfolyamgátas egykori devizahiteles adós havi törlesztőrészlete 56 ezerről 61 ezer forintra. Az MNB prezentációjából nem derül ki, hogy a 10 legaktívabb pénzintézeten felül hány bank, takarékszövetkezet mekkora szerződésállományt tart nyilván.

Az eddigi megpróbáltatásokat túlélt (tehát még fizetőképes) ex-devizahitelesek kínjai azonban nem érnek véget azzal, hogy (ha részei a 69 ezres törlesztő-drágulónak) több ezer forinttal nagyobb terhei lesznek mostantól. Noha a forintosítással teljesen kikerült a rendszerből a legsúlyosabb elem, az árfolyam-kockázat, maradt egy körülmény, ami csak részben látható előre: a kamat mértéke. Tavaly májusa óta történelmi mélységben, 0,9 százalékon tartózkodik az MNB alapkamata, belátható időn belül szinte bizonyosan emelkedés várható a 3 százalék körüli szinten berendezkedő infláció miatt, és ha tovább folytatódik az amerikai jegybank szerepét betöltő FED kamatnövelési ciklusa, ennek következtében nagyobb mennyiségű tőke vándorolhat ki Európából is, ami a hozamok növekedését kényszeríti ki Magyarországon is.

Az MNB a „minősített fogyasztóbarát lakáshitel” termékének bevezetésével kíván minél olcsóbb kölcsönöket a piacra segíteni (erről bővebben és a programba eddig belépett pénzintézetek listája itt). http://mnb.hu/minositett-fogyasztobarat-lakashitel

A kölcsönt felvevők a fix kamatozású hitellel tarthatják kordában a havi terhek növekedését. A teljes (mondjuk 15 év) futamidőre rögzített kamat azonban a kiszámíthatatlanság miatt eleve drágább hiteleket eredményez. Ezért a rövidebb kamatperiódusú konstrukciók eredményeznek viszonylag alacsonyabb havi törlesztést, ez azonban azzal jár, hogy az időszak leteltével a megnövekedett kamatok beépülnek a törlesztésbe.

Az elmúlt évek 5 százalék körüli lakáshitel-átlagkamatát alapul véve 6 százalékos kamatszint 10 éves futamidő mellett mintegy 5 százalékos, 25 éves futamidő mellett pedig 10 százalékos törlesztőrészlet-emelkedést okozna. Tíz százalékos (vagyis a jelenleginél 5 százalékponttal magasabb) kamatmérték már 25-55 százalékos emelkedést okoz a havi teherben.

Az MNB idézett jelentése rámutat arra is, hogy a magyar bankok a kontinens legdrágábbjai közé tartoznak. Működési költségei az első helyen állnak (a német pénzintézetekéit körülbelül kétszeresen meghaladva), amit magasabb kamatbevételekkel ellensúlyoznak, vagyis minél hosszabb az ajánlott fix kamatozású hitel kamatperiódusa, annál nagyobb felárat fizetnek a magyar kölcsönfelvevők, mint a más országbeliek.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK