Egy éve még a 47 milliós Csungking ura és a majd mindenható Politikai Bizottság tagja volt Szun Zseng-caj, aki most életfogytig tartó börtönbüntetésre számíthat Kínában.
Pekingben tigrisvadászatnak nevezik azt, amikor a Kínát vaskézzel kormányzó kommunista párt korrupcióellenes nyomozói a legfelső hatalmi szféra tagjait állítják bíróság elé. A nagy korrupcióellenes kampányt Hszi Csin-ping elnök kezdte meg – nem sokkal azután, hogy 2012-ben hatalomra került. Ezerszám csuktak le fontos elvtársakat korrupció címén. A Politikai Bizottságnak jelenleg két tagja tölti életfogytig tartó börtönbüntetését korrupció miatt. Minden bizonnyal Szun lesz a harmadik.
A korrupció egyébként teljesen általános dolog Kínában. 2012-ben a New York Times nagy botrányt kavart amikor megírta:
a Politikai Bizottság minden tagja dollármilliárdos.
A Nagy Tűzfal, amely elzárja a kínaiak világhálóját a külvilágtól, megvédte az átlagpolgárokat ettől a sokkoló hírtől.
Nem mintha a kínaiak nem tudnák, hogy a hatalom korrupt. De akkor mire a nagy leleplező kampány? Egyrészt a közvélemény megnyugtatására, másrészt pedig a hatalmi vetélytársak kiiktatására. Korábban Pekingben az volt a szokás, hogy tízévenként cserélik az elnököt és a miniszterelnököt. A következő körben valószínűleg Szun lett volna a miniszterelnök. Csakhogy nem lesz következő kör, mert a tízéves határt eltörölték.
Így Hszi Csin-ping addig marad hatalmon, ameddig csak akar.
Szun ezzel nem értett egyet, és ezt követően rögtön „kiderült róla”, hogy mélységesen korrupt: a kommunista párt kongresszusa előtt letartóztatták.
Tavasszal azután úgy módosították a kínai alkotmányt, hogy az elnök gyakorlatilag addig marad hatalmon, amíg akar. Volt már erre példa a kommunista Kínában, kettő is: Mao Ce-tung elnökségének utolsó évtizede valóságos katasztrófa volt. 1966 és 76 között zajlott a Nagy Kulturális Forradalom, amely a csőd szélére juttatta az országot.
Aztán jött Teng Hsziao-ping. Negyven éve, 1978-ban megkezdte a reformokat, melyek Kínát kétszáz év után újra világhatalommá tették. Teng a háttérből irányított, de éppoly teljhatalmú uralkodó volt, mint Mao, csak éppen reformer.
Ebben a sorban Hszi Csin-ping lehet a harmadik, aki a reformok folytatását ígéri, valamint azt, hogy Kínát az Egyesült Államokkal egyenrangú nagyhatalommá teszi. Közben viszont kíméletlenül eltipor mindenkit, aki ambícióit megkérdőjelezi.
