Kezdőlap Címkék Tigris

Címke: tigris

Politikai (h)arcképcsarnok – IX. Addig jó, míg Orbán él

Azt hisszük, hogy mindent tudunk róla. Lehet, hogy így is van: ő a magyar közélet egyik legrégebbi szereplője, közel harminc éve látjuk mindennap valamelyik televízióban. Annyi arca van, amennyi kell. Vajon melyik Orbán Viktor az igazi?

 

Találkozás egy fiatalemberrel

Karinthy Frigyes „Találkozás egy fiatalemberrel” című írásában a szerző elképzeli, amint idős korában hajdani önmagával, a nagy és nemes célokért küzdő naiv, romlatlan fiatalemberrel találkozik. Számon kéri rajta az egykori tisztaságot, a lelkesedést, a világmegváltó romlatlanságot. Azt, hogy miként sáfárkodott a tálentommal.

Orbán Viktort nem fenyegeti az a veszély, hogy egykori önmagával szembesüljön. Ha netán belegondol is néha, másként emlékszik mindenre. Jó lehet neki: boldog, kegyelmi állapot. Nem emlékszik már a valamikori, harcos istentagadóra, aki az általa példaképnek mondott Antall József kereszténydemokratáinak parlamenti felszólalásakor „Csuhások, térdre, imához” bekiáltásokkal szórakoztatta képviselőtársait.

Nem emlékszik már az egykori fiatalemberre, aki társaival együtt kivonult az ülésteremből, amikor Jeszenszky Géza, az Antall kormány külügyminisztere – később az Orbán-Torgyán kormány washingtoni nagykövete – azt találta mondani, hogy csak a kormánypártok képviselik Magyarországon a keresztény értékeket.

Ezzel az egykori fiatalemberrel kínos lenne szembesülnie a mára középkorúvá pocakosodott Orbánnak. Nagyobb gond, hogy sokan mások sem emlékeznek már semmire.

Feledés homályába vesznek a jelentős köztartozásokat felhalmozó, veszteséges Fidesz-közeli vállalkozások, a Kaya Ibrahim és Joszip Tot ellopott útlevelével értékesített fantomcégek.

Mi magyarok, nagyon tudunk nem emlékezni.

Orbán erre játszik. Hogy nemcsak az egykori fiatalember, de Kádár és rendszere is másként maradt meg bennünk, mint amilyen volt. Nagy és gondoskodó állam jelenik meg lelki szemeink előtt, kedves, jóságos bácsival az élén. Aki évente egyszer ellátogat a sakkszövetségbe, döntetlent játszik valamelyik, véletlenül épp ott időző nagymesterrel, majd panyókára vetett kabátban, huncut csippentések közepette azt mondja a zembereknek: mi a szocializmus út-ján járunk.

Jó út volt, legalábbis nekünk megfelelt. Mindenkinek meg volt mindene – kivéve az, ami nem. Nem voltak hajléktalanok – csak társbérletek. Munkanélküliség sem volt – legföljebb a gyárkapukon belül.

Orbán is ezt ígérte a magyaroknak. A zemberek pedig hálásak – annyi nehéz, megszorításokkal teli esztendő után jött valaki, aki ígért végre valamit.

Egymillió új munkahelyet, kevesebb adót, több munkabért. Jobb (szebb?) jövőt, élhetőbb életet. Kockahasú fiúkat, hosszú combú lányokat – mindenkinek azt, amit szeretne. Amit megígér, az meg van ígérve.

Kádár népének Orbán kell. Addig jó, míg Orbán él.

A haza nem lehet ellenzékben

A Harmadik Magyar Köztársaság első parlamenti munkanapján az akkor még valóban fiatal demokraták egy-egy narancsot raktak valamennyi parlamenti képviselő padjára.

Aztán kiderült, hogy sem a baloldalon, sem pedig a liberális szektorban nincs számukra elég hely. Nem sokat hezitáltak, szemrebbenés és lelkifurdalás nélkül elfoglalták a jobboldalt. Talán maguk sem tudják már, mikor történt a varázslat, de Orbán és társai egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy konzervatívok lettek, és keresztények. Pápábbak a pápánál, magyarabbak a magyaroknál.

Lengyel László egy tanulmányában tigrisként írta le Orbánt, aki némán és szenvtelenül járja körül a zsákmánynak kiszemelt áldozatot, hogy amikor elérkezettnek látja az időt, kíméletlenül lecsapjon rá.

Amikor 2002-ben veszített, a tigris-imázsnak egy időre vége lett. Orbán olyanná vált, mint a kisgyerek, aki záráskor sem akar hazamenni az állatkertből. Ordít és toporzékol, testét a földhöz csapdosva hisztizik. Hiába mondják neki, hogy mára vége, tessék megvárni, amíg megint kinyit az állatkert, ő még maradni akar: megnézni a zebrát, látni a zsiráfot, etetni a majmokat.

A haza nem lehet ellenzékben.

2010-ig kellett várnia, hogy újra kinyissanak a pénztárak.

Amikor újra kormányra került, jó akart lenni a népéhez. Adni akart mindenkinek, önzetlenül, két kézzel. Ezt ígérte, és így is gondolta. Mert az ember eredendően jó. Magához főként, de ha teheti, másokhoz is. Csak annyi kell, hogy hagyják jónak lenni.

Neki nem jött össze. Megpróbálta, de nem engedték. 2010 nyarának végén azzal ment Brüsszelbe, hogy majd idehaza szépen elengedi a hiányt. Azt gondolta, ebből oszt majd az embereknek, de azok ott, a „brüsszeli bürokraták”, nem örültek az ötletének.

Az a Barroso nevű portugál, aki akkoriban az Európai Uniót vezette, azt mondta neki, hogy nem. Ezért lett, hogy a fülkeforradalom után jött a szabadságharc. Kipateroltuk a Valutaalapot, ne ugasson bele a mi dolgainkba. Abcúg IMF! Nem leszünk gyarmat! Állítsuk meg Brüsszelt! Ne az ENSZ döntsön a magyar emberek helyett!

Adni akart, de nem engedték. Ami Kádárnak összejött, azt akarta ő is. Hogy szépen emlékezzenek rá az emberek. Mindenből a legtöbbet kihozni. Mint János bácsi, akit kezdetben ugye majdnem mindenki utált. Nem ok nélkül, valljuk be. Voltak viselt dolgai, 56 után főleg, de aztán szépen megjavult. Mi lettünk a legvidámabb barakk. Jobb volt, mint Brezsnyev, Zsivkov, Novotny, Gomulka, vagy teszem azt, Honecker. Ceausescuról nem is beszélve.

Mint a viccben, amikor a miniszter felesége megtudja, hogy a férjének szeretője van. Kiveri a balhét, de a férj megmagyarázza: Tudod drágám, az én funkciómban ez elengedhetetlen. Mondja is az asszonynak, hogy melyik miniszternek melyik nő a babája.

Nem sokkal később egy fogadáson ott van mindenki. Minden miniszter, az összes szeretőjük. Hősünk asszonya alaposan végigméri a felhozatalt, majd halkan odaszól az urához: azért a miénk a legszebb…

Nekünk János bácsi volt a legjobb. Orbán, aki gyakran utal arra, hogy milyen mélyről jött, maga mondta: ha nem a Kádár rendszerben lett volna gyerek, hanem most, akkor legföljebb agronómus lett volna belőle, vagy traktoros.

Háborúban megfelel, békében alkalmatlan

Orbán Viktor tökéletlen katona: háborúban megfelel, békében alkalmatlan. A harc az igazi terepe, lényege a küzdés maga. Békeidőben tétován tántorog, mint a partra vetett tengerész. Mintha részeg lenne: bizonytalan, nem tud mit kezdeni magával.

Lényege a háború. Ő maga mondta évekkel ezelőtt, hogy érzi a puskapor szagát. Aki ott is puskaporszagot érez, ahol nincs, annak soha nem megy ki az orrából e különös illat. Az ilyen ember élete végéig hadvezérnek tartja magát, honfitársait pedig katonáknak.

Amint fegyverhez jutott, háborúba indult a világ ellen. Megharcolt a Világbankkal, nekiment a multiknak, a saját köreihez nem tartozó oligarchákkal, összeveszett, akivel csak lehetett. Egy ideje a civil szervezetek ellen harcol és egy 87 éves magyar származású amerikai milliárdossal.

Mi, többi magyarok, a saját bőrünkön tapasztaljuk a dicsőséges hadjáratok eredményét: romok, rombolás, amerre lép.

Jó, tudjuk, nem tehet mást. Születésétől fogva harcos, ráadásul a legelszántabb fajtából. Az utolsó töltényig tüzel – sőt, még azon is túl. Ha nincs ellenség, teremt magának és az övéinek. És mintha egy számítógépes játékból bújt volna elő: ha lelövik, mindig marad még néhány élete.

Mindig csatába készül, a muníciót, akaratunk ellenére, mi szállítjuk az ütközethez. A mi pénzünkből fegyverkezik a világ, elsősorban Európa ellen, a mi pénztárcánkból emeli el a lőporra valót, a mi bankszámlánkról emeli le a puskaporszag árát.

Hajrá magyarok!

Orbán Viktor sokáig igazolt játékos volt. Nem igazi pengés játékos, inkább a rakkolós fajtából való. Pünkösti Árpád írja le a Szeplőtelen fogantatás című könyvében azt a kispályás focimeccset, hogy amikor Orbán csapata vesztésre állt, nem volt hajlandó elfogadni, hogy vége a mérkőzésnek. Játsszunk tovább, mondta Áderéknak. És játszottak, egészen addig, míg az ő csapata nem nyert.

A Videoton majdnem minden meccsén ott van, volt olyan, hogy egy fontos tárgyalást hagyott ott, csakhogy élőben láthassa a mérkőzést. Fiából is focistát szeretett volna nevelni, egy ideig úgy tűnt, hogy összejön a nagy álom – nem Orbán Gáspáré, hanem az apjáé, Orbán Viktoré – de végül ez a terve füstbe ment.

Ma mindene megvan, minden az övé, nélküle itt nem történik semmi. Mégsem lehet maradéktalanul boldog: nem lett belőle futballista, csupán egy kicsiny, múltjával megbékélni nem tudó, saját démonaival harcoló közép-európai ország miniszterelnöke.

Tigrisvadászat Kínában – korrupciós per a bukott trónörökös ellen

0

Egy éve még a 47 milliós Csungking ura és a majd mindenható Politikai Bizottság tagja volt Szun Zseng-caj, aki most életfogytig tartó börtönbüntetésre számíthat Kínában.

Pekingben tigrisvadászatnak nevezik azt, amikor a Kínát vaskézzel kormányzó kommunista párt korrupcióellenes nyomozói a legfelső hatalmi szféra tagjait állítják bíróság elé. A nagy korrupcióellenes kampányt Hszi Csin-ping elnök kezdte meg – nem sokkal azután, hogy  2012-ben hatalomra került. Ezerszám csuktak le fontos elvtársakat korrupció címén. A Politikai Bizottságnak jelenleg két tagja tölti életfogytig tartó börtönbüntetését korrupció miatt. Minden bizonnyal Szun lesz a harmadik.

A korrupció egyébként teljesen általános dolog Kínában. 2012-ben a New York Times nagy botrányt kavart amikor megírta:

a Politikai Bizottság minden tagja dollármilliárdos.

A Nagy Tűzfal, amely elzárja a kínaiak világhálóját a külvilágtól, megvédte az átlagpolgárokat ettől a sokkoló hírtől.

Nem mintha a kínaiak nem tudnák, hogy a hatalom korrupt. De akkor mire a nagy leleplező kampány? Egyrészt a közvélemény megnyugtatására, másrészt pedig a hatalmi vetélytársak kiiktatására. Korábban Pekingben az volt a szokás, hogy tízévenként cserélik az elnököt és a miniszterelnököt. A következő körben valószínűleg Szun lett volna a miniszterelnök. Csakhogy nem lesz következő kör, mert a tízéves határt eltörölték.

Így Hszi Csin-ping addig marad hatalmon, ameddig csak akar.

Szun ezzel nem értett egyet, és ezt követően rögtön „kiderült róla”, hogy mélységesen korrupt: a kommunista párt kongresszusa előtt letartóztatták.

Tavasszal azután úgy módosították a kínai alkotmányt, hogy az elnök gyakorlatilag addig marad hatalmon, amíg akar. Volt már erre példa a kommunista Kínában, kettő is: Mao Ce-tung elnökségének utolsó évtizede valóságos katasztrófa volt. 1966 és 76 között zajlott a Nagy Kulturális Forradalom, amely a csőd szélére juttatta az országot.

Aztán jött Teng Hsziao-ping. Negyven éve, 1978-ban megkezdte a reformokat, melyek Kínát kétszáz év után újra világhatalommá tették. Teng a háttérből irányított, de éppoly teljhatalmú uralkodó volt, mint Mao, csak éppen reformer.

Ebben a sorban Hszi Csin-ping lehet a harmadik, aki a reformok folytatását ígéri, valamint azt, hogy Kínát az Egyesült Államokkal egyenrangú nagyhatalommá teszi. Közben viszont kíméletlenül eltipor mindenkit, aki ambícióit megkérdőjelezi.

Korrupció miatt előzetesben az egykori vezérkari főnök

0

Az általában jólértesült South China Morning Post gyorshírben számolt be arról, hogy a katonai ügyészség letartóztatta a 66 éves Fang Fenghui tábornokot és korrupció miatt vizsgálatot indítottak ellene.

Egy újabb „tigris” esett tehát csapdába. (Kínában így hívják azokat a tábornokokat, akik a korrupcióellenes kampány áldozatai lettek.) Nemrég egy hasonló „tigris” Zhang Yang /Zsang Jang/ tábornok öngyilkos lett, amikor rádöbbent, hogy csapdába esett.

Nem is oly rég még mindketten a Központi Katonai Tanács illusztris tagjai voltak. Ez a testület irányítja Kína fegyveres erőit. Fontosságát jelzi, hogy ez élén az első számú vezető, Hszi Csinping elnök áll. A négycsillagos Fang Fenghui tábornok ebben a testületben kulcs szerepet töltött be, hiszen neki kellett képviselnie az egész hadsereget úgy, hogy a különböző haderőnemek közötti szokásos harcok ne gyengítsék Kína katonai erejét.

Csakhogy Hszi Csinping elnök amint hatalomra került, elrendelte a fegyveres erők legfelső vezetésének átvilágítását.

A hadsereg nem volt ismeretlen terület a számára, hiszen politikai pályafutását azzal kezdte, hogy ő lett a hadügyminiszter személyi titkára. A felülvizsgálat kínos eredményeket hozott: kiderült, hogy Kína hadserege ugyan a legnagyobb, de távolról sem elég hatékony. Ami még nagyobb baj: a tiszti rangokat protekció és pénz ellenében osztogatták. A tudásnak nem sok hely maradt. Ezért váltották le Fang Fenghui tábornokot, aki – több más tábornoktársához hasonlóan – kegyvesztett lett. Most pedig előzetesben kell válaszolnia a nyomozók kínos kérdéseire. Sok más hozzá hasonlóan fontos elvtárs egész életére börtönbe került korrupció miatt. Nem kizárt, hogy az egykori vezérkari főnök is hozzájuk csatlakozik majd.

Életfogytiglant kapott 29 katonatiszt Argentínában

0

A 29 egykori katonatisztet az argentin katonai diktatúra idején 1976-83 között általuk elkövetett emberiesség elleni bűntettekért ítélték el.

Az elítéltek között volt fregattkapitányok is vannak, mint a „halál szőke angyalaként” hírhedtté vált Alfredo Astiz, Jorge „Tigris” Acosta és az egykor Serpico néven emlegetett Ricardo Cavallo. Ők a már korábban kapott életfogytiglani szabadságvesztésüket töltik.

Az öt éve kezdődött óriásperben 52 volt katona és titkosszolgálati ügynök, valamint néhány civil ült a vádlottak padján.

A bíróság csaknem 800 tanút hallgatott meg a haditengerészet egykori műszaki iskoláján (ESMA) történt eseményekről, ahol a börtönné és kínzóközponttá alakított épületegyüttesben illegálisan tartották fogva, kínozták és gyilkolták meg a diktatúra ellen hangjukat felemelő embereket.

Emberi jogi csoportok becslései szerint mintegy 5000 ember vetettek az ESMA börtöneibe, és a foglyok közül alig 250-en élték túl a szörnyű megpróbáltatásokat.

Tizenkilenc vádlottat 8-25 év börtönre ítéltek. Hat embert mentettek fel, köztük Juan Alemannt, a diktatúra egyik pénzügyminiszterét, és annak a néhány civilnek az egyikét, akiket a jogsértések kitervelésével vádoltak.

A vádak részét most először képezték az egykor „haláljáratok”, amikor repülőgépekről élve dobtak foglyokat a tengerbe a Río de la Plata öbölben.

Az ESMA-ban született

gyermekeket elvették szüleiktől, és katonacsaládok fogadták örökbe,

megfosztva őket személyazonosságuktól.

A hét évig tartó katonai diktatúra idején becslések szerint mintegy 30 ezer embert öltek meg Argentínában.

Tigrisek, oroszlánok, leopárd egy pajtában

0

Hét tigrist, hat oroszlánt és egy leopárdot találtak egy arkansasi pajtában.

A nagymacskákat szombaton fedezték fel Poinsett megyében, ahol a tulajdonos ketrecekben tartotta őket.

A helyi seriffet egy névtelen telefonáló értesítette, ezután indult embereivel a helyszínre, ahol

az egzotikus vadakat jó egészségben, gazdájuk társaságában találták meg.

Randy Zellers, az állam vad- és halvédelmi bizottságának szóvivője elmondása szerint az angol tulajdonos addig akarja őrizni a vadakat, amíg Németországba nem repülhetnek. A férfi nem értesítette a hatóságokat, hogy ideiglenesen tigriseket, oroszlánokat és leopárdot akar tartani Arkansas területén. Az állam törvényei alapján ehhez előzetes írásos engedélyre van szükség.

Gyilkos tigrisek és elefántok

Naponta egy ember hal meg tigris- vagy elefánttámadás következtében Indiában friss adatok szerint.

Az indiai környezetvédelmi minisztérium adatai szerint

1143 nap alatt – 2014 áprilisa és 2017 májusa között – 1144 ember halálát okozta tigris vagy elefánt, az előbbiek 92, az utóbbiak 1052 embert öltek meg.

A támadásokat általánosságban annak számlájára írják, hogy az ember egyre több területet foglal el a természettől, és így egyre zsugorodik a vadállatok élőhelye.

A tigris- vagy elefánttámadásban meghalt emberek több mint negyede az India keleti részén elterülő Nyugat-Bengál államban élt, amely majdnem 800 elefánt és a híres bengáli tigrisek otthona is.

A támadások nagy része az úgynevezett elefántfolyosókon történik, melyeket a vadak évszázadok óta használnak, ám az ember időközben rátelepült ezekre az útvonalakra.

Azt, hogy leopárdtámadásban hány ember halt meg, nem tudni, a szakértők azonban évente több százra teszik a számukat. A leopárdok közül naponta egy esik áldozatául az élőhelyért folytatott, ember és állat közötti küzdelemnek.

A vizsgált 1143 nap alatt 345 tigris és 84 elefánt pusztult el, többségüket orvvadászok ölték meg.

Indiában majdnem 30 ezer elefánt él, a tigrisek száma a 2014-es számlálás alapján 2226, ez a világ tigriseinek fele. A vadon élő leopárdok számát 12 ezer és 14 ezer közöttire tették 2015-ben.

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK