Jeffrey Archer története a mesés sikerek és a látványos bukások különös váltakozása volt. Könyveiből több mint 300 millió példány kelt el, politikusként bejutott a brit elit legfelső köreibe, majd hamis tanúzás miatt börtönbe került. A 86 évesen elhunyt író még saját botrányaiból is bestsellert tudott készíteni, melyek közül számos a magyar könyvesboltokban is kapható.
Jeffrey Archernek aligha kellett messzire mennie ihletért. Regényeiben újra és újra felbukkant a hatalomvágy, a pénz, a társadalmi felemelkedés, a rivalizálás, a megtévesztés és a bukás. Ugyanezek az erők alakították a saját életét is.
A brit bestselleríró, egykori konzervatív politikus és főrend 86 évesen, október 5-én halt meg. Kiadója, a HarperCollins közlése szerint otthonában, két írással töltött munkaszakasz között érte a halál. Utolsó regénye, az Adam and Eve egy nappal később jelent meg.
Az időzítés szinte túlságosan is szabályos egy Archer-regény befejezéséhez: az író utolsó könyve akkor került az olvasók elé, amikor szerzőjének rendkívüli, egyszerre sikeres és botrányos élete lezárult.
A bukásból született az első bestseller
Archer eredetileg nem író, hanem politikus akart lenni. Huszonkilenc évesen bekerült a brit alsóházba, és a Konzervatív Párt egyik legfiatalabb képviselője lett. Magabiztos, ambiciózus és kiváló önmenedzser volt, de az üzleti életben súlyos hibát követett el.
Egy kétes kanadai vállalatba fektetett, elveszítette vagyonát, és mintegy félmillió fontos adósságot halmozott fel. 1974-ben távozott a parlamentből. Később úgy fogalmazott: a bukás tanította meg arra, hogy nem isten, csupán egy halandó, aki képes bolondot csinálni magából.
A pénzügyi összeomlásból azonban váratlanul új karrier született. Archer megírta a Not a Penny More, Not a Penny Less című regényt, amely négy becsapott befektetőről szól, akik összefognak, hogy visszaszerezzék pénzüket egy csalótól. Az 1976-ban megjelent könyv részben saját keserű tapasztalatait alakította át szórakoztató történetté.
A kritikusok már ekkor sem rajongtak a prózájáért, az olvasók viszont annál inkább. Archer pontosan tudta, miben jó: nem irodalmi újítóként, hanem mesemondóként tekintett magára. Gyors cselekményeket, nagy fordulatokat és könnyen felismerhető emberi konfliktusokat kínált.
A regény, amely világhírűvé tette
Az igazi áttörést az 1979-es Kane és Abel hozta meg. A történet két, ugyanazon a napon született férfi sorsát követi: az egyik egy gazdag amerikai bankárcsalád örököse, a másik mélyszegénységből induló lengyel bevándorló. Életük végül egy nagy hatalmi és üzleti rivalizálásban fonódik össze.
A könyvben minden megtalálható, ami Archer védjegyévé vált: felemelkedés, vagyon, becsvágy, bosszú és társadalmi ellentét. A regény világsiker lett, televíziós minisorozat is készült belőle, szerzőjének pedig olyan vagyont hozott, amelyből már Monet- és Picasso-képeket vásárolhatott.
Pályafutása alatt Archer 31 regényt, hét novelláskötetet, három börtönnaplót és több színdarabot írt. Művei több mint 300 millió példányban keltek el, és több tucat nyelven jelentek meg.
A kritika és a közönség véleménye ritkán tért el ennyire. Bírálói kiszámíthatónak tartották a szereplőit és nehézkesnek a prózáját, de az olvasók újra és újra megvették könyveit. Archer számára végül ez volt az egyetlen mérce, amely igazán számított.
Visszatérés a politika csúcsára
Az irodalmi siker politikai feltámadást is hozott. Archer 1985-ben a Konzervatív Párt alelnöke lett, és Margaret Thatcher környezetének egyik látványos szereplőjévé vált. Hírességekkel barátkozott, jótékonysági akciókat szervezett, és nagyvilági életet élt.
Temzére néző londoni lakásában rendezett partijain Krug pezsgő mellé pásztorpitét szolgált fel. Házat tartott fenn Mallorcán, valamint a Cambridge melletti Grantchesterben, ahol megvásárolta az Old Vicarage nevű 17. századi épületet, Rupert Brooke költő egykori otthonát.
1992-ben élethosszig tartó főnemesi címet kapott, így Weston-super-Mare bárójaként bekerült a Lordok Házába. A cím arra a délnyugat-angliai városra utalt, ahol gyermekkorát töltötte.
Úgy tűnt, Archernek sikerült visszakapaszkodnia a brit közélet csúcsára. Csakhogy volt a múltjában egy történet, amelyet nem tudott végleg maga mögött hagyni.
A per, amelyet hazugsággal nyert meg
A botrány 1986-ban robbant ki, amikor a sajtó azt állította, hogy Archer pénzt fizetett Monica Coghlannak, egy prostituáltként dolgozó nőnek. Archer elismerte, hogy közvetítőn keresztül pénzt juttatott neki, azt azonban tagadta, hogy szexuális kapcsolatuk lett volna.
A Daily Star ellen rágalmazási pert indított, és 1987-ben meg is nyerte. A bíróság akkor rekordösszegű, 500 ezer fontos kártérítést ítélt meg neki.
A győzelem azonban hazugságokra épült. Évekkel később kiderült, hogy Archer hamis naplókkal és kitalált alibivel próbálta igazolni saját történetét. Egykori barátját is arra kérte, hogy hazudjon érte.
Amikor 1999-ben a Konzervatív Párt londoni főpolgármester-jelöltje lett, az ügy ismét felszínre került. Archer kénytelen volt visszalépni, majd büntetőeljárás indult ellene.
2001-ben hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt négy év börtönre ítélték. A férfi, aki éveken át hatalomról, csalásról és bukásról írt, ezúttal saját történetének főszereplőjeként került rács mögé.
Még a börtönből is könyvet csinált
Archer két évet töltött különböző brit büntetés-végrehajtási intézetekben. Más közszereplő számára ez a pályafutás végét jelentette volna. Ő azonban a megszégyenülést is irodalmi alapanyaggá változtatta.
Tapasztalataiból háromkötetes börtönnaplót írt. A sorozat kötetei a Pokol, a Purgatórium és a Mennyország alcímet kapták, az intézetek szigorúságának megfelelően. A könyvekben a fogvatartás mindennapjait, rabtársait és a brit börtönrendszer visszásságait mutatta be.
Szabadulása után ott folytatta, ahol korábban abbahagyta. Újabb regényeket, novellákat és többkötetes családtörténeteket írt. A hétkötetes Clifton-krónikák Harry Clifton felemelkedését követi, a William Warwick-sorozat pedig egy Scotland Yard-i nyomozó karrierjét.
Archer a börtönbüntetés ellenére megtarthatta főnemesi címét és lordházi tagságát. Csak 2024-ben vonult vissza a felsőháztól.
A valóság és az önmítosz határán
Archer egész életében gondosan építette saját legendáját. Még gyermekkoráról, származásáról és családjáról is egymásnak ellentmondó történeteket mesélt. A tények és a kiszínezett önéletrajz közötti határ nála gyakran elmosódott.
Fiatalon tehetséges sprinter és gátfutó volt, később adománygyűjtőként és PR-szakemberként dolgozott. Oxfordban még a Beatles tagjait is sikerült bevonnia egyik jótékonysági kampányába. Ringo Starr állítólag úgy jellemezte:
kedves ember, de az a fajta, aki még a palackozott vizeletet is képes volna eladni.
A megjegyzés – akár pontosan így hangzott el, akár nem – jól ragadta meg Archer legfontosabb képességét. Bármit történetté tudott alakítani, a történetet pedig el tudta adni.
Ebben rejlett rendkívüli sikere és talán legnagyobb gyengesége is. Ami a regényeiben fordulatos fikcióként működött, az a tárgyalóteremben hamis tanúzássá vált.
Jeffrey Archer nem tartozott nemzedéke legnagyobbra értékelt prózaírói közé, de kétségkívül az egyik legsikeresebb mesemondója volt. Élete pedig végül pontosan olyan történetté állt össze, amilyeneket a legszívesebben írt: felemelkedéssel, vagyonnal, hatalommal, hazugsággal, bukással és egy váratlan utolsó fordulattal.
