Váratlan politikai jelenet zavarta meg Káel Csaba filmjének barcelonai bemutatóját. A „Magyar menyegző” vetítését követő közönségtalálkozón több magyar filmes nyilvánosan vonta kérdőre az egykori filmügyi kormánybiztost a film finanszírozásáról és a Magyarországon zajló korrupciós ügyekről. A feszült szóváltás során a kérdésekre kevés érdemi válasz érkezett, miközben a vita gyorsan túlnőtt a film szakmai megítélésén.
Feszült vita Káel Csaba barcelonai bemutatóján. Káel Csaba „Magyar menyegző” című filmjének barcelonai bemutatója után nem a rendezői koncepció vagy a film történelmi háttere került a beszélgetés középpontjába, hanem a magyar kulturális és politikai viszonyok.
A közönség előtt megszólaló magyar filmesek, köztük Lendvai Ádám, Czira Sára, Nagy Eszter és Nemes Natália elsősorban a produkció finanszírozását kifogásolták.
A résztvevők arra vártak választ, miként történhetett meg, hogy az akkori filmes kormánybiztos saját filmje közel egymilliárd forintnyi közpénzes támogatásban részesült, miközben számos más alkotó nem jutott állami forráshoz.
A magyar és spanyol nyelven feltett kérdések egyre inkább politikai irányt vettek. A felszólalók a közelmúlt korrupciós ügyeit is szóba hozták, és provokatív hangnemben kérdezték a volt filmügyi vezetőt arról, hogy a kialakult helyzetben miként látja saját szerepét. A jelenlévők beszámolói szerint Káel Csaba csak szűkszavúan reagált a felvetésekre.
A vita hátterét maga a film adta. A „Magyar menyegző” története az 1980-as évek Romániájában, a Ceaușescu-diktatúra utolsó időszakában játszódik. A cselekmény Kalotaszegre vezeti a nézőt, ahol egy Magyarországról érkező fiatalember érdekházasságot köt egy helyi magyar lánnyal annak érdekében, hogy a nő elhagyhassa az országot. A történet a romániai magyar kisebbséget érő politikai és kulturális nyomás közegében bontakozik ki.
A külföldi közönség számára azonban a történelmi háttér nem minden esetben magától értetődő. A film olyan korszakot idéz fel, amikor a Ceaușescu-rendszer a falurombolási programokkal, valamint a magyar nyelvű oktatás és kulturális élet korlátozásával súlyos nyomást gyakorolt az erdélyi magyarságra. Ez a történelmi kontextus sok fiatal magyar néző számára sem feltétlenül ismert már teljes mélységében.
A barcelonai szóváltás ugyanakkor túlmutatott a filmen. A résztvevők kérdései azt jelezték, hogy a magyar kulturális életben továbbra is éles viták övezik az állami támogatások elosztását, a kulturális intézményrendszer működését és a politika befolyását a művészeti szférára. A bemutató így végül nem csupán egy film nemzetközi premierje lett, hanem látványos demonstrációja annak is, hogy a magyar kulturális közélet konfliktusai külföldön is megjelennek.
