Az amerikai politikában bekövetkezett földrengés valószínűleg jó hír Ukrajna számára. Trump elnök törekvése az Oroszországgal való kapcsolatok normalizálására – és az ország megnyugtatására – most komoly akadályokba ütközik. Kijev iránti egyértelmű támogatás visszaállítása azonban továbbra is az amerikai politikai belharcok függvénye.
A Demokrata Párt megdöbbentő győzelmét az amerikai félidős választásokon elsősorban a belföldi gazdasági aggodalmak ösztönözték. De ennek a győzelemnek a következményei, valamint az általa jelképezett Donald Trump elnökségének elutasítása óriási jelentőséggel bír majd az euro-atlanti szövetség és Oroszország Ukrajna elleni agressziója szempontjából.
A demokraták által a Szenátusban (a 100 szenátor közül 56) és a Képviselőházban (a 435 mandátumból körülbelül 260) elért többség mértéke mozgásteret biztosít a párt vezetésének, és marginalizálja azon néhány szélsőbaloldali törvényhozó befolyását, akiknek a kül- és biztonságpolitikára gyakorolt hatása valószínűleg elhanyagolható lesz. Ezen felül a demokraták győzelme azt is jelenti, hogy a külügyekkel, a védelemmel és a költségvetési források elosztásával foglalkozó törvényhozási bizottságok olyan régóta elkötelezett atlanticisták kezében lesznek, akik támogatják az Ukrajnának nyújtott katonai és gazdasági segítséget. Ugyanilyen fontos, hogy a kétpárti, Ukrajna-barát és atlanticista külpolitika újjáépítését elősegíti az a tény is, hogy azok a republikánusok, akik a védelmi és külügyi bizottságok rangidős kisebbségi tagjaként fognak szolgálni, tisztában vannak azzal, hogy Oroszország közvetlen fenyegetést jelent az euro-atlanti biztonságra. A nemzetbiztonsági kérdésekben megnyilvánuló kétpárti szellemet elősegítheti a Trump utáni Republikánus Párt irányvonalát körülvevő kialakulóban lévő küzdelem, amely a hagyományos nemzetbiztonsági republikánusokat a MAGA-hoz kötődő izolacionistákkal állítja szembe.
Ideális esetben az új kongresszusi vezetés meggyőzné Trump elnököt, hogy hagyjon fel az Oroszországgal való együttműködés politikájáról, és szabaduljon meg az európai és euro-atlanti intézmények iránti ellenséges hozzáállásától. Ha azonban ezek az erőfeszítések kudarcot vallanak – ami nagyon is lehetséges –, számos jogalkotási mechanizmus áll a Kongresszus rendelkezésére, amelyek révén megváltoztathatja az Ukrajnával kapcsolatos politikát, és megerősítheti az Egyesült Államok hosszú távú szövetségesei iránti elkötelezettségét.
Hogyan működhetne ez?
Az egyik ilyen mechanizmus az, hogy a konkrét célokra szánt finanszírozást olyan átfogóbb jogszabályokhoz kapcsolják, amelyek az elnök számára elsődleges prioritást jelentenek. Ez például azt jelentheti, hogy az ukrajnai katonai szükségletek új finanszírozását vagy az Oroszország elleni szankciók végrehajtását az éves, átfogó amerikai védelmi költségvetéshez vagy a kulcsfontosságú belföldi költségvetési finanszírozáshoz köthetik. Ilyen körülmények között, ha a fő törvényjavaslat az elnök számos politikai célkitűzését teljesíti, nem valószínű, hogy élne vétójogával.
A Szenátusban egy ilyen taktika a Képviselőház egyszerű többségénél többet igényelne a vitalezárás (cloture) kezdeményezéséhez (az a folyamat, amelynek során legalább hatvan szenátor hozzájárul ahhoz, hogy egy törvényjavaslatot teljes szavazásra bocsássanak). Akár 56 szavazattal a háttérben a törvényjavaslatok előterjesztéséhez és módosításához csupán egy maroknyi mérsékelt republikánus támogatására lenne szükség, akik közül sokan nem értettek egyet Trump Oroszországgal, Ukrajnával és Európa többi részével kapcsolatos megközelítésével. Ezek közül a mérsékelt politikusok közül néhányan, akik eddig hallgattak, ma talán szabadabban cselekedhetnek és felszólalhatnak, ahogy Trump hatalma gyengül. A nemzetbiztonsági kérdésekben meghatározó republikánus szenátorok, Roger Wicker és James Risch, valamint a jelenlegi republikánus szenátusi vezető, John Thune is Ukrajna elkötelezett atlanti-orientált támogatói.
Bár sok minden függ majd a Trump utáni republikánus párt lelkéről, szelleméről és irányvonaláról kialakuló küzdelemtől, fennáll annak a lehetősége is, hogy a Kongresszus időnként kétpárti kétharmados szupermajoritást tud majd összehozni kulcsfontosságú kérdésekben, hogy felülbírálja Trump vétóját. Az Ukrajnának nyújtott katonai és gazdasági segély mellett ilyen, vétóval szemben ellenálló többségek alakulhatnak ki az Irán elleni háború finanszírozásának leállítása, valamint Trump gazdaságilag káros (és inflációt okozó) vámjainak hatályon kívül helyezésére vagy visszavonására irányuló megállapodás támogatására is.
További okok is arra utalnak, hogy várható lehet egy esetleges fordulat a kormányzat Oroszország- és Ukrajna-politikájában. Trump oroszbarát irányvonalának fő szószólói, Jared Kushner és Steve Witkoff valószínűleg nyomás alá kerülnek majd azoknak a törvényhozási bizottságoknak a részéről, amelyek a személyes üzleti érdekeik és a diplomácia
Ez a cikk egy nemrég megjelent kommentár alapján készült, amelyet az kijevi Európai Politikai Intézet (EPIK) számára írtak.
Adrian Karatnycky az Atlantic Council vezető kutatója és a Battleground Ukraine: From Independence to the War with Russia című, a Yale University Press kiadásában megjelent könyv szerzője. Korábban a Freedom House elnöke volt.
