Kezdőlap Címkék Pénz

Címke: pénz

Meddig bírja a nemzeti együttműködés rendszere az európai pénzek nélkül?

0

A kérdés Ursula von der Leyen újraválasztását követően hiszen Brüsszel döntése egyértelmű: a bizottság a következő öt évben csakis annyi pénzt ad a magyar kormánynak, amennyit muszáj, viszont igyekszik megvonni Orbán Viktor vétójogát.

Programnyilatkozatában Ursula von der Leyen, aki személy szerint is bírálta Orbán Viktort, mert a magyar miniszterelnök az unió soros elnökségét a saját céljaira használja fel. Orbán Viktor szokásos pénteki rádió nyilatkozatában ugyan arról beszélt, hogy “Ursula von der Leyen a mi alkalmazottunk”, de ez koránt sincsen így, mert a Tanács – az állam és kormányfők testülete – jelentős mértékben meggyengült annak következtében, hogy a francia és a német vezetés súlyos vereséget szenvedett az európai választáson, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök pedig végülis nem támogatta Ursula von der Leyen megválasztását, aki ennek ellenére megkapta a bizalmat további öt évre. Merkel kancellár idején a brüsszeli bizottság elnöke valóban másodhegedűs volt az Európai Unióban, de Olaf Scholz pozíciója távolról sem ilyen meghatározó. Macron elnök szeretett volna Merkel kancellár örökébe lépni, de belpolitikai problémái ezt nem teszik lehetővé.

Merre halad az Európai Unió?

Ursula von der Leyen programnyilatkozatában az első helyen az új helyreállítási alapot említette, melyet Mario Draghi, az Európai Központi Bank ex elnöke javasolt annak érdekében, hogy Brüsszelnek legyen elég pénze a nagy célok elérésére: digitális felzárkózás az USA-hoz és Kínához, zöld átmenet, az ukrajnai háború finanszírozása stb.

Hogy jönne létre ez az új helyreállítási alap? Úgy mint a régi 750 milliárdos alap: közös hitelfelvételből! Ez előrelépés lenne az Európai Egyesült Államok felé, de az Európai Unió másképp nem tud pénzt csinálni hiszen a tagállamok nem adnak több pénzt a közös kasszába. Orbán Viktor egyből közölte, hogy ezt nem helyesli, és bele is íratta ezt a magyar alkotmányba. Mario Draghi azt javasolja, hogy a Tanács fogadja el többségi határozattal az új helyreállítási alapot, és az a tagállam, amely nem kér belőle, az nem is kap egy centet sem! Nem véletlenül Olaszország ex miniszterelnöke találta ezt ki hiszen Olaszország kapta a legtöbbet a régi helyreállítási alapból: 200 milliárd eurót.

Orbán zsebe üres

A nemzeti együttműködés rendszere tartósan nem tud működni az uniós eurómilliárdok nélkül – jól tudja ezt Orbán Viktor is. Ezért Pekingbe küldte Matolcsy Györgyöt, hogy a Nemzeti Bank elnöke érdeklődjön: hajlandó-e Kína pénzügyileg támogatni a magyar kormányt? A válasz lehangoló volt: Peking kormányokat nem támogat, de beruházásokra természetesen hajlandó Magyarországon.

És ha jön Trump?

Az esélyes elnökjelölt barátságát Orbán Viktor tízmillió dollárért vásárolta meg miközben teljesen tisztában volt vele: Trump üzletember, csak annak ad pénzt, akitől azután még többet várhat cserébe. Orbán nem tud üzletet ajánlani Trumpnak. Akkor mégis miért fontos Trump “barátsága”? Mert Biden elnök le akarja venni a sakktábláról Orbán Viktort: ha a demokraták maradnak a Fehér Házban, akkor erre még marad négy évük. Magyar Péter az USA nagykövetség támogatásával fenyegeti Orbán politikai pozícióját miközben Brüsszel pénzügyileg gyengíti azt.

Mi lesz így 2026-ban, ha Orbán Viktornak nem lesz 1500 milliárd forintja a választók megvásárlására?

Ez izzasztja a magyar miniszterelnököt, aki nem bukhat meg, mert akkor az új főügyész kínos kérdéseket tehetne fel neki,  családjának és hűséges oligarcháinak. A többi között Mészáros Lőrincnek, aki egyetlen év alatt 50%-kal növelte vagyonát, mely így majdnem eléri az 1000 milliárd forintot! Mégis miért? Ezt egyelőre senki sem kérdezi Magyarország leggazdagabb emberétől, aki az ő Andreájával luxus jachton nyaral Monte Carloban miközben a lakosság kétharmadának nem telik nyaralásra. Magyarország az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb állama lett a nemzeti együttműködés rendszere alatt – hangsúlyozza Magyar Péter, és ezzel szemben Orbán Viktor nemigen tud semmit sem felhozni. Pénz hiányában a nemzeti együttműködés rendszerének hanyatlása megkezdődött, de Orbán profi politikus, sokáig elhúzhatja az agóniát miközben Magyarország az utolsó helyről már nem csúszhat lejjebb az Európai Unióban.

A jövő

Ismerik a régi viccet, ugye? Egy külföldi New Yorkban beül egy bárba. Már későre jár, mikor az órájára pillant, és megkérdezi a mixert:

– Mikor indul az utolsó metró?
– Azt maga nem éri meg!

Onnan jutott eszembe, hogy Magyar Péternek fővárosról alkotott „elképzelésében” szerepel az éjszakai metrójáratok bevezetése is. Konkrétan:

  • egy gyalogos híd megépítése;
  • dunai menetrendszerű hajózás újraindítása és fejlesztése;
  • bérlakásépítési program elindítása;
  • éjszakai metróközlekedés elindítása;
  • éjszakai polgármesteri tisztség bevezetése;
  • kerületi szintű helyett egységes budapesti szabályozás a vendéglátóhelyeknek és szórakozóhelyeknek.

A fenti pontokból jól látszik az ötletvihar jelleg, azaz Magyarnak különösebben fogalma sincs, hogy miről lenne szó, mi a város, melyek a folytonos tennivalók, melyek a sürgős tennivalók, és melyek a hosszútávú tennivalók, viszont, mint említette, Budapesten majd semmi sem történhet az ő jóváhagyása nélkül. És ebben igaza is van.

Figyelembe véve a Fidesz–KDNP 10 mandátumát, a Tisza Párt 10 mandátumát, a DK–MSZP–Párbeszéd 7 mandátumát, az LMP–Vitézy Dávidért Egyesület 3 mandátumát, az MKKP 3 mandátumát, valamint azt, hogy ki nem köt kivel soha szövetséget, két olyan szövetség létezik, amelyik eléri a többséghez szükséges 17 mandátumot:

  • Fidesz–KDNP (10) + Tisza Párt (10) = 20
  • DK–MSZP–Párbeszéd (7) + Tisza Párt (10) = 17

(az teljesen érdektelen, hogy a két 3 mandátumos párt, az LMP meg az MKKP hová áll, és kivel szövetkezik, mert matematikailag kizárható, hogy döntő tényezők legyenek)

Ebből következően valóban mindig Magyar és a TISZA lesz a mérleg nyelve, azaz mindkét oldal gazsulálhat neki, ha keresztül akarja vinni az akaratát. Hogy ettől hogyan lesz jobb nekünk, azaz a városlakóknak, egyelőre kérdéses, de javaslom, ne szóljunk bele a nagyok dolgába, ha már egy működésképtelen formációt sikerült nekik összehoznunk. Majd megoldják valahogy. Hogy a mi kárunkra, az persze biztos. Mindig úgy szokták.

A város egy egymáshoz a lehető legközelebb, sok helyen közvetlenül egymás mellé helyezett épületek konglomerátuma, mely azért így jött létre, hogy az embereknek ne kelljen hosszú utakon közlekedniük. Lehetőleg minden közel legyen mindenhez, a lakások, a munkahelyek, az élelem és egyéb beszerzési központok, valamint a sport és a rekreáció helyei. Az épületek között rések vannak hagyva, melyeket utcáknak neveznek. Az utcák biztosítják a szükséges közlekedést két hely között, az utcákra nyílnak a kapuk, valamint a különféle ki- és bejáratok, amelyeken keresztül az épület elhagyható, hogy aztán az utcákon haladva elérje az ember a város sűrű beépítettsége miatt aránylag közeli másik épületet, amelyben dolga van. Az utcák mérete az épületek közelsége miatt sajnos korlátozott, így többfajta célra nem alkalmasak, csak és kizárólag közlekedésre. A városvezetés elsőrendű feladata, hogy a minél folyamatosabb, és minél gyorsabb közlekedést lehetővé tegye a tömegközlekedés fejlesztésével, ingyenes P&R parkolók építésével, a közlekedési lámpák beállításának folyamatos finomításával, kátyúmentes, simára aszfaltozott és jól világított utakkal, valamint egyéb helyi szervezésekkel, amely fejlesztések és intézkedések a közlekedők minél akadálymentesebb mozgását tudják biztosítani.

A jelenlegi budapesti vezetés félreérti a várost. Úgy gondolja, hogy a legfontosabb közlekedési útvonalak nem is azok, hanem valamilyen testi-lelki felüdülésre használandó területek, ahol az emberek majd sétálgatva, promenádozgatva, biciklizgetve, labdázgatva, padokon üldögélve, növényekkel körbevetten jól érzik magukat. Ebből a félreértésből születnek olyan tervek, mint például a rakpartok átépítése, ami ezen területek eredeti funkcióját, azaz a közlekedés biztosítását ellehetetleníti.

Budapesten tehát előállt egy olyan helyzet, hogy a kormány nem ad pénzt (hogy közben mindenről összevissza hazudozik, az már csak a korona), sőt elvon, amennyit csak bír, a vezetés nem egészen érti, hogy mi a cél, a döntőbíró pedig a két marakodó blokk között egy kissé hisztérikus, de nagyon dilettáns párt lesz, amely kifejezetten elvárja az udvarlást mindkét fél részéről.

Így aztán mindenki, de főleg Orbán Viktor és Mráz Ágoston nagyon bízik az újraszámlálásban, hogy végre akárhogy, de mindenképpen az ő jelöltjük legyen a főpolgármester, és akkor Budapesten annyi fölösleges pénzkidobásként funkcionáló marhaság fog épülni, hogy nézni is tereh.

Vagy nem. Ugyanis nincs pénz semmire. Ezzel nyerhetünk egy kis időt. Hálaisten.

Moral insanity, avagy Orbán pénzt akar saját hatalma megtartásához

0

Orbán kivonult, avagy ki kit zsarol Brüsszelben: a miniszterelnök  megvétózta az ukrán támogatási csomagot Brüsszelben noha megígérte Macron francia elnöknek, hogy ezt nem teszi meg. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója ezt azzal magyarázta brüsszeli sajtóértekezletén, hogy Orbán Viktor a teljes uniós összeget akarja, nemcsak azt a 10 milliárd eurót, melyet Brüsszel felszabadított.

Orbán átverte a francia elnököt, aki az Európai Unió nevében állapodott meg vele: ott vétózott, ahol igazán fontos volt, és kivonult a teremből akkor amikor Ukrajna csatlakozási tárgyalásairól döntöttek. Ez utóbbi kizárólag szimbolikus gesztus hiszen Ukrajna uniós tagsága még messze van viszont a pénzre máris szüksége lenne. Erről pedig már csak jövőre dönthet az Európai Unió. Rutte holland miniszterelnök közölte, hogy januárban valószínűleg újabb rendkívüli csúcstalálkozót rendeznek Brüsszelben, hogy megoldják az ukrán támogatás ügyét.

“Van annyi pénze az Európai Uniónak, hogy Ukrajnát addig is támogassa”

– hangsúlyozta a holland miniszterelnök.

Az Európai Unió 18 milliárd eurós éves támogatást nyújt Ukrajnának , de ez lejár. Ezt kellett volna meghosszabbítani illetve elfogadni azt az 50 milliárd eurós támogatási csomagot, mely lehetővé tenné Ukrajna működését a jövő évben. Kijevben ugyanis a pénzügyminiszter nyíltan megmondta: nyugati segély nélkül bedől Ukrajna gazdasága. Az USA segély is a levegőben, mert az ellenzéki republikánusok egyelőre nem hajlandók megszavazni azt.

Orbán Viktort csak a pénz érdekli

Ha valakinek eddig kétségei voltak, most végképp meggyőződhetett arról, hogy a magyar miniszterelnök azért ragaszkodik Brüsszelhez, mert az Európai Unió eurómilliárdjai nélkül nem tudná üzemeltetni a nemzeti együttműködés rendszerét Magyarországon.

Bár Nagy Márton, gazdaságfejlesztési miniszter, aki megkapta a gazdaság irányításának nem épp könnyű feladatát, azzal dicsekedett, hogy “talpon maradtunk az uniós források nélkül is”, de hosszú távon Orbán Viktor nem lenne képes finanszírozni a nemzeti együttműködés rendszerét hiszen a túlélés csakis úgy sikerült, hogy minden eddiginél nagyobb megszorító csomagot kapott a magyar társadalom és a gazdasági élet. Az életszínvonal csökkent, ez pedig nem sok jót ígér hosszú távon Orbán Viktor népszerűségének. Ezért harcol ravasz rókaként minden centért Brüsszelben Orbán Viktor.

A miniszterelnök azt is tudja, hogy csatáját figyelik a nagy hitelnyújtó bankok, melyek jelentős felárral finanszírozzák a nemzeti együttműködés rendszerét.

Figyeli Orbán brüsszeli ravaszkodását Moszkva, Peking és Washington is – más-más okból. A magyar miniszterelnök pénzt kért Pekingtől, és nem kapott. Orbán olcsóbb földgázt kért Putyintól, és nem kapott. Washingtonban a republikánusokkal paktál, mert arra számít, hogy Trump visszatér a Fehér Házba.

Addig is boldog a magyar miniszterelnök, aki mindenáron a világlapok címlapjára akar kerülni. Szakértők találgatják Brüsszelben, Párizsban, Berlinben és Washingtonban: vajon mit akar Orbán?

A hatalmát akarja örökössé tenni, és tudja, hogy ebben Montecuccoli nagy mondása az irányadó a háborúról: ehhez három dolog kell, pénz, pénz és pénz…

Ezek a legfőbb szempontok a megfelelő hitel kiválasztásakor

1

Az életünk során számtalan váratlan esemény történhet, ilyenkor azonnal pénzre van szükségünk, mert a krízis megoldása enélkül ritkán szokott sikerülni. A pénzt kétféle módon biztosíthatjuk: vagy vannak megtakarításaink vagy hitelt veszünk fel.

Melyek a hitelfelvétel legfontosabb szempontjai?

A lakossági hitellehetőségek bővülésével olyan sokféle és szinte áttekinthetetlen hitel jelent meg, hogy ember legyen a talpán, aki el tud igazodni közöttük. A hitelek ne csak arra használhatóak, amire a nevük vagy a banki ajánló alapján elsőre gondolnánk. Továbbá lényeges különbségek vannak a kondícióik között, ezért sem mindegy, hogy mely hitelt mire vesszük igénybe.

Fontos szempont a törlesztőrészlet vállalhatósága, az, hogy lehetőleg fix és tervezhető legyen a kamat, olyan futamidőt válaszunk, amely nem túl feszes és nem is túl laza – hiszen ez utóbbi esetben például feleslegesen magas a kamatteher.

A legfontosabb szabály, hogy ne vállaljuk túl magunkat, mert a hitel törlesztésének 90 napon túli elmaradása már komoly következményekkel jár.

A legtöbb fogyasztási hitel esetén a bankot elsősorban a jövedelmünk, életvitelünk, családi hátterünk, munkahelyünk érdekli. Szigorú minősítési eljáráson esünk át – még ha a felgyorsult ügyintézés miatt ezt nem is vesszük észre minden esetben.

Melyek a legnépszerűbb hiteltípusok?

A hiteleket két nagy csoportba soroljuk. Vannak a fogyasztási hitelek, amelyeket azért veszünk fel, mert valami örömhöz, élményhez előbb szeretnénk hozzá jutni, mint ahogy a pénzt megkeressük rá.
És vannak a jelzálog hitelek, amelyeket azért veszünk igénybe, mert az életünk során felmerülő igényeinket egyre magasabb szinten szeretnénk kielégíteni (pl.lakhatás), vagy a meglévő pénzünket jól szeretnénk kezelni és ennek érdekében – anyagi lehetőségeinknek megfelelően – „beruházásokat” hajtunk végre.

Lássuk felsorolás képpen a legfontosabb hitel típusokat:

  • gyorshitel
  • személyi kölcsön
  • Áruhitel
  • Autóhitel
  • folyószámlahitel
  • hitelkártya
  • Lakáshitel
  • Szabad felhasználású jelzáloghitel

A fenti lehetőségek közül most nézzük meg részletesebben a fogyasztási hiteleket.

Mire való a személyi kölcsön?

Induljunk ki abból a helyzetből, hogy hitelt kell felvennünk, mégpedig gyorsan és nem kell nagy összeg. Elromlott a hűtő, a kocsi, venni kell valamit a gyereknek, javítani kell valamit a ház körül, stb. Első ötletünk lehet, hogy a gyorshitel, hiszen házhoz jönnek, heti törlesztésre van lehetőség, jól tervezhető, valóban gyors és nem kérnek fedezetet. Azonban ha körülnézünk a lehetőségeket megvizsgálva, azt fogjuk látni, hogy ezek a legdrágább hitelek! Azok veszik igénybe a gyorshiteleket, akik csak a havi/heti fizetni valót nézik, hogy mibe kerül nekik ez az egész, azt nem.

A személyi kölcsönöket már kedvezőbb feltételek mellett adják. Pár százezer forinthoz viszonylag könnyen hozzá tud jutni bárki, akinek bejelentett munkahelye és normális életviszonyai vannak, nagyobb összeget pedig ebből a hitelből talán nem is szabad felvenni, akkor már olcsóbb egy szabad felhasználású jelzáloghitel.

A személyi kölcsönök nagy előnye a kötetlen felhasználás: valóban bármire igényelhetjük és a törlesztése is tervezhető a fix kamatozású hitelek esetében. A kölcsön ma már akár online ügyintézés mellett, adott bank ügyfelének akár 1 óra alatt is elérhető, de mindenképpen sokkal gyorsabb (maximum 1-2 nap) megoldás, mint amire a korábbi évek tapasztalatai alapján gondolnánk.  Azt azért tudnunk kell, hogy ez jövedelem alapú hitel, tehát a bank döntését alapvetően a tehermentes, megfelelő munkáltatótól származó jövedelmünk határozza meg. Legalább féléves munkaviszony és 100.000 forintos jövedelem szinte minden banknál alapvető elvárás, vizsgálják továbbá a KHR-t és az egyéb tartozásainkat, minősítik a munkáltatónkat és előny, ha régi ügyfelei vagyunk a banknak.

Minősített fogyasztóbarát személyi kölcsön

 Ha már a Felügyelet megalkotott egy szigorú eljárásrendet, előírt a bankok számára határidőket, felszámítható költségeket, akkor inkább ezt a fogyasztóbarát személyi kölcsönt vegyük igénybe – olcsóbb, mint a normál személyi hitel.

Áruhitelek

Tekinthetjük az áruhiteleket olyan speciális személyi kölcsönöknek, amelyek felhasználása egy adott termék megvásárlásához kötődik, az ügyintézés pedig az azt forgalmazó üzletben is megtörténhet. A 0%-os áruhitelnél általában a termék magasabb árába van a kamat beépítve – ne gondoljuk, hogy ingyen kapunk hitelt.

Autóhitelek

Az autó ma már sokak számára munkaeszköz, napi használatú alapvető kelléke életünknek. Mások úgy gondolják, hogy státuszszimbólum – ez alapján ítélik meg az embert.

Sok esetben cégautó a megoldás, ami leginkább lízing konstrukció alkalmazásával történik. A bankok is szeretik a lízing megoldást, mert az autó a tulajdonukba kerül és az ügyfél csak használója, bérlője a járműnek.  Figyeljünk oda arra, hogy az autó fenntartása nem csak a havi díjat jelenti, hanem például a biztosítást, tankolást, javítási költségeket is!

Folyószámlahitel

Ezt a kölcsönt annál a banknál tudjuk igénybe venni, ahol a bankszámlánk is van. Kapunk egy hitelkeretet, amelynek erejéig a számlánk egyenlege lecsökkenhet. Előnye ennek a hitelnek, hogy rugalmasan lehet igénybe venni és törleszteni a hitelkereten belül szabadon „mozoghatunk”.

Ezt kell tudni a hitelkártyákról

A hitelkártya annyiban más, mint egy normál bankkártya, hogy itt egy hitelkeretet bocsát a bank a rendelkezésünkre, amelyet szabadon felhasználhatunk vásárlásaink során. Készpénzfelvételre is használható, de az általában drága.

A legjobb, ha a hitelképességünket jó előre felméretjük, így amikor váratlanul eljön a pillanat, hogy hitelt kell felvennünk, akkor már csak az ügyintézés van hátra. Minden esetben vizsgáljuk meg a kiválasztott hitel részletes kondícióit – erre legalkalmasabb a THM mutató összevetése. Használjuk az interneten elérhető hitelkalkulátorokat is.

Euró milliárdokról tágyalt Brüsszelben Orbán

Ursula von der Leyennel, a brüsszeli bizottság elnökasszonyával azt vitatta meg a magyar miniszterelnök, hogy mire költi Magyarország az uniós 750 milliárd eurós válságkezelő alapból a neki jutó részt. A válságkezelő alapból csak azután lehet pénz, hogy valamennyi uniós tagállam parlamentje megszavazta azt.

A napokban a Bundestag jóváhagyta a válságkezelő alapot miután a német alkotmánybíróság megállapította: az nem ellentétes a Német Szövetségi Köztársaság jogrendjével.

A magyar parlament még nem szavazta meg a válságkezelő alapot, ezért is fogadta Ursula von der Leyen a magyar miniszterelnököt. A tanácskozáson a pénzen kivül szóba került az is, hogy az EU kifogásolja a jogállami szabályok egy részének negligálását Magyarországon.

A válságkezelő alap mellé az Európai parlament mellékelt egy olyan határozatot, mely a jogállami normák betartásához köti a pénzek felhasználását. Ezt a határozatot a magyar és a lengyel kormány nem fogadja el, ezért az Európai bírósághoz fordultak.

A magyar miniszterelnök abban reménykedik, hogy a pénz nagyrészét elköltheti még mielőtt érvénybe lépne a jogállami normákkal kapcsolatos uniós határozat.

Orbánnak a pénz a fontos

A 2022-es választás előtt életszínvonal emelő lépésekre van szüksége a hatalomnak, de a korona vírusválság miatt ehhez irdatlanul sok pénz kell. Ezért különösen fontosak az uniós források. 5800 milliárd forintról van szó.

Érdekes módon nem az egészségügyre költene a magyar kormány a legtöbbet hanem a zöld közlekedés fejlesztésére /több mint 1400 milliárd forint/. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy nagyobb biznisz a közlekedés mint az egészségügy, ahol az orvosok megnövekedett bérének a fedezését kívánja ebből a kormányzat részben megoldani (1268 milliárd forint). A harmadik helyen az egyetemek szerepelnek csaknem 1200 milliárd forinttal. A felsőoktatás privatizációja jó lehetőséget kínál a hatalomnak arra, hogy megerősítse befolyását arra az esetre is, ha esetleg elveszítené a választásokat. Ezenkívül pedig a hatalom híveit busás bizniszhez juttatja – így biztosítva az értelmiségi holdudvar támogatását. A közoktatás mindössze 458 milliárd forinttal szerepel a kormány terveiben. Ebben ugyanis nincsen biznisz. A pedagógusok régóta esedékes béremeléséhez pedig lényegesen nagyobb összegre lenne szükség.

A magyar miniszterelnök harminc éve jár Brüsszelbe, igen jól ismeri az uniós mechanizmust. Régóta kizárólag a pénzre koncentrál, de ezt mindíg elfedi valamilyen propaganda fogással.

Most például azzal, hogy Brüsszelt hibáztatja az oltási program lassúságáért, és azért, hogy oly sokan halnak bele a korona vírus válságba. Más uniós tagállamokban is előfordul Brüsszel bírálata, de ilyen szisztematikusan csak Orbán Viktor alkalmazza, hogy ily módon áthárítsa a felelősséget miközben felveszi a pénzt az Európai Uniótól.

Jourova: letilthatják az uniós pénzeket

Magyarország és Lengyelország már idén sem kaphatná meg a neki járó uniós pénzek jórészét a brüsszeli bizottság alelnök asszonya szerint. Vera Jourova, aki az Európai Unió jogi biztosa a Bloomberg portálnak úgy nyilatkozott, hogy azon a címen lehetne letiltani az uniós pénzek átutalását Magyarországnak és Lengyelországnak: ez a két tagállam leépíti a jogállamot és nem teszi lehetővé a pénzek felhasználásának ellenőrzését.

Sem Magyarország sem pedig Lengyelország nem lépett be az európai ügyészségbe, amelynek joga van vizsgálatokat indítani a tagállamok területén. Jellemző, hogy a korrupció miatt gyakran bírált Románia belépett az európai ügyészségbe, sőt a vezetőt is ők adják. Laura Codruta-Kövesi korábban Románia korrupcióellenes főügyésze volt.

Magyarország 7,2 milliárd eurót veszíthet

Lengyelország pedig csaknem 24 milliárdot. Mindkét kormány az európai bírósághoz fordult, mert szerintük az Európai parlament jogállamiságról szóló döntését nem szabad az uniós pénzek kifizetéséhez kötni.

Vera Jourova szerint a brüsszeli bizottság arra hivatkozva akadályozhatná meg a hatalmas összegek átutalását, hogy képtelenség ellenőrizni a pénz útját a két tagállamban. Elvben ez a magyar és a lengyel igazságügyi hatóságok dolga lenne, de ezek olyannyira a kormány ellenőrzése alatt állnak, hogy nem gyakorolnak valóságos kontrollt.

Ha Vera Jourova elképzeléseit a brüsszeli bizottság elfogadja, akkor kínos helyzetbe kerülhet a magyar és a lengyel kormány, amely igencsak számít az uniós válságkezelő alap pénzére.

Magyarországon jövőre választásokat tartanak, és akkorra a kormánynak gazdasági eredményeket kellene produkálnia. Ugyanakkor könnyen előfordulhat, hogy a vírusválság miatt a GDP még 2022-ben sem éri el a 2019-es szintet Magyarországon.

A kapitalizmus elleni küzdelem butaságáról

Aki próbált már megegyezni valaki mással egy viszonylag komplex gondolat igazságában (vegyük ezt, hogy „jó dolog a vasárnap délutánokat cukrászdában tölteni”, vagy hogy „John Rawls igazságosságelméletének legfontosabb episztemikus forrása Bodin csalódása az arisztoteliánus erénytanban”), az pontosan tudja, hogy miről beszélek, amikor azt mondom, hogy Isten mentsen minket attól, hogy közös erkölcsök és kollektív érzületek határozzák meg egy ember boldogulását a közelebbi és távolabbi közösségeiben. Mert az egyetlen helyes, igazolható és érvényes ilyen tudást egyszerűen nem lehet létrehozni (felépíteni eleve nem, a kierőszakolása viszont nem lesz se helyes, se igazolható, se a kierőszakolt konszenzus érvényes).

Hasonlóképpen, aki tud egy objektív pillantást vetni a saját identitására, az pontosan tudja, hogy ennek n+1 forrása, összetevője és ki nem fejtett konfliktusa akadályozza már magát az önmegismerést is, nemhogy a normatív általánosítás kollektivista projektjét (ahol az tetszőleges szám).

A piac és a pénz leegyszerűsíti a mindennapi életünket

Ha komplex gondolatok – röviden – nem operacionalizálhatók egy modern társadalomban, milyen megkönyebbülés, hogy bármilyen komplex terméket, szolgáltatást és gondolatot két-három szóval pénzre lehet váltani és ki lehet cserélni (meg lehet venni) ugyanitt! Nem értékeljük eléggé, ahogy a piac és a pénz mérhetetlenül leegyszerűsíti a mindennapi életünket és – még meghökkentőbb hatékonysággal – akadályozza meg, hogy minden nap tíz- és százezrek haljanak meg egy magyarországnyi társadalomban is (hamar felszámolva az egészet) csak azért, mert nem tudnak megegyezni a magyar nemzet mibenlétéről, a kereszténység értelméről, a helyes erkölcsökről vagy a szabadság leghatékonyabb intézményi rendjéről.

Egy társadalom addig működik jól, amíg az emberek közötti kapcsolatok legalapvetőbb formái a kölcsönös érdekekre és ezeken belül a pőre anyagi haszonszerzére irányulnak. Ha ezek nem volnának, az emelkedett viták hitről, vallásról, esztétikáról, politikáról, klímaváltozásról, nemi egyenlőségről, csupa nagyszerű értelmiségi témáról már rég az emberiség önfelszámolását eredményezték volna, mert sose jöhet létre ezekről egyetértés, nemhogy általánosan működő intézményi rend. Az anyagi célú tranzakciók viszonylagos zavartalansága az emberi élet fennmarádásának kulcsa; ahol ezek csorbulnak, ott előbb izgalom, de rögtön utána elszegényedés, később polgárháború, a legvégén meg – hogy adjunk a szellemieknek is – egy abszurd tragédia jelenetei várnak a népekre, amelyekben azonban ők a szereplők.

Magyarországon elindultunk a polgárháború felé, miután a szegénység már egy ideje velünk tart.

A kapitalizmus elleni látens küzdelem a tolvajok oldalán, az implicit bírálat a progresszív oldalon és az explicit marhaságok a romantikus kommunista portálokon mind a működő társadalmak modus vivendijét, a kapitalizmust ássák alá, amiben nagy szerencsétlenségünkre mindegyik résztvevő – ami hallatlanul mély értelmet rejthet és örök feladatot jelöl ki számukra – támaszkodhat múlt- és jelenbeli nyugati mintaadókra is. A kimérikus mélységű magyarságtudat, a hazug kereszténység, az ócska nácizmus és a röhejes kommunizmus olyan eszmék, amelyekért egy vasat se adnánk a saját pénzünkből egy szabad piacon, ami pontosan mutatja az emberi élet szempontjából vett értéküket; annál többet költenek rá közpénzből ilyen-olyan gazemberek, hogy a politikai eszmék és erkölcsök kényszergazdaságában lenyomják őket (force feed) a kómába döntött fogyasztók torkán.

Ráhel, a divatos – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, valami nagyon csicsás kávét kérnék, színes napernyőkkel és gumicukorral a tetején, habosan és csillogóan, ma a divatról lesz szó, arról csak így lehet beszélni. Üzlet ám az is, méghozzá nagy és komoly, rengeteg pénz van benne – és rengetegbe is tud kerülni. Csak sajnos a divatiparnak épp úgy megvannak a saját törvényei, mint mondjuk a gépiparnak.

Foglalkoztunk már lapunk hasábjain ezzel a kérdéssel, pontosabban azzal, miszerint a magyar divatszakma Orrbán Ráhel kacsóiba került, és komoly pénzeket is kapott ennek az ágazatnak a fejlesztésére, de most, hogy fejlemények vannak az ügyben, nem hagyhatjuk azokat szó nélkül.

Ugyebár, ott maradtunk el, hogy – pontosan fogalmazva, ilyen ügyekben első a pontosság – egymilliárdos dotációban részesült márciusban az a Magyar Divat & Design Ügynökség, melyet történetesen, de egészen véletlenül Orbán Ráhel barátnője vezet, akit Bata-Jakab Zsófiának hívnak. Információink szerint a cégnek összesen tizennyolc alkalmazottja van, bár Bata-Jakab Zsófia fizetése havonta bruttó 1,95 millió forint – az ügynökséget felügyelő szervezet, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezetője, Guller Zoltán, csak havi bruttó 1,75 millió forintot keres. No, de a kemény munkát meg kell fizetni. Hogy az alkalmazottak mivel foglalkoznak, azt ez idő szerint senki sem tudja, de hogy egy milliárd forint éves kormánytámogatás elég kell legyen a bérükre, az hétszentség.

Vagy mégsem.

Lesz ott közpénz…

Ugyanis tegnap reggel adta ki az MTI a hírt, miszerint

„Hamarosan tárgyalhatja a kormány a magyar design- és divatipar fejlesztéséről szóló átfogó stratégiát – mondta Bata-Jakab Zsófia, a Magyar Divat- és Design Ügynökség vezérigazgatója csütörtök reggel az M1 aktuális csatorna és a Kossuth Rádió közös reggeli műsorában.

A vezérigazgató elmondta, a stratégia kiterjed az oktatásra, a gyártásra, érinti a tervezőket és tárgyalja a megjelenést a nemzetközi, illetve a magyarországi piacon.

A hat pilléren nyugvó stratégia egyik alapvetése, hogy a magyar divatiparban szükség van egyfajta koordinációra, ami azt jelenti, hogy az ügynökségnek segítenie kell a tervezők kapcsolatfelvételét bizonyos iparági szereplőkkel.

Fontos továbbá a hatékony kommunikáció, s ennek keretében egy ernyőmárkán (Budapest Select) keresztül mutatják be a tervezőiket külföldön – tette hozzá.” (MTI)

Sőt, a napokban megjelent kormányhatározat értelmében „a nagy növekedési potenciállal rendelkező szakágazatok újabb, kiemelt támogatásra számíthatnak”, ami még érthető volna, de melyek ezek?

a) az egészséggazdaság tekintetében az orvosi diagnosztikai eszközök és berendezések, a traumatológiai implantátumok, a traumatológiai és radiológiai termékek, a biotechnológia, valamint a gyógyszergyártás,
b) az élelmiszergazdaság tekintetében, a hús- és baromfi termékek, valamint a zöldség-gyümölcs tartósítóipari termékek,
c) az építésgazdaság tekintetében a mérnöki szolgáltatások és innovatív építőipari megoldások,
d) a mezőgazdaság tekintetében a mezőgazdasági szaporítóanyag, a mezőgépgyártás és az agrárinformatika,
e) a kreatívipar tekintetében a divat- és designtevékenység

Szóval, a nehéz- és gépipart kivéve majdnem minden.

Vagy inkább az, amire rá tudjuk fogni, hogy nyereséges lehet. De mi most maradjunk a divatágazatnál. Hát, ha lesz fejlesztésről szóló átfogó stratégia, márpedig lesz, hiszen tárgyalja a kormány, akkor lesz ott pénz is, jóval több, mint egymilliárd: de nem vagyok abban olyan nagyon bizonyos, hogy a befektetés belátható időn – mondjuk hat-nyolcezer éven – belül meg is térül.

Nincs az ellen semmi kifogásom, nem is lehet, hogy ha valaki a divatágazatban próbál érvényesülni, légyen bár akárkinek a leszármazottja, vagy akárki leszármazottjának a barátnője. Még az ellen sem emelhetnénk panaszt, ha szülői támogatásból nyitnának egy kis butikot, egy divattervező ügynökséget, aztán, ha jól megy, fejlődik az magától, ha nem megy jól, csődbe jut, ez a világ sora. A gond az, hogy ezt a kis játékot most országos méretben kapta meg egy baráti kör, és közpénzből fogják csinálni.

Kicsit nagyra nőtt ez a butik, de hát ők sem hajlandóak kicsiben játszani.

Aztán arról se feledkezzünk meg, hogy a divatipar sajátosan működik. Nekem a szerszámgép-gyártásban vannak bizonyos, felületes tapasztalataim, de ha valamelyik kormány rám bízná az ágazat fejlesztését, világos volna, mit kéne tennem: átnézném a világméretű trendeket, megtudnám, miféle szerszámgépekre van kereslet, kiképeztetném a szakembereket, fejleszteném a gyárakat, és időközben imádkoznék, hogy mire mindez összejön, ne lépjen túl rajtunk a világpiaci igény. De a gépiparban megjósolható a technológia fejlődése alapján, mit akarnak majd venni teszem azt, jövőre – a divatiparban ilyen meghatározó elem nincs, a divatágazat saját maga teremti meg az igényt saját magára, technológiától, fejlődéstől, mindentől függetlenül. Mondhatnánk, hogy megjósolhatatlan, mi lesz a divat jövőre, bár vannak trendek, de ezek változhatnak – ám az az igazság, hogy ha felbukkan valaki egy egyéni és jó ötlettel, akkor az lesz és kész.

Jó, akkor bukkanjunk fel mi ezekkel az éceszekkel.

Nem fogunk: ugyanis az sem mindegy, hol és mikor kerül elő az az új ruha vagy cipő, Párizsban, Londonban, Milánóban vagy ne adja Isten, Traktoristapusztán, ugyanis utóbbi esetben akárhogy reklámozzuk, kommunikáljuk, soha nem lesz belőle divat. Mi vagy megyünk a divat fővárosai után, és így vagy úgy, de megélünk belőle, vagy nekiállunk a délibábos fejlesztéseknek, és annyi sikerrel járunk, mintha gumipitypangot termesztenénk a Hortobágyon.

De ne keseredjünk el, történelmileg így alakult, ahogy az is úgy alakult, hogy a magyar számítástechnikai ipar nem került a világ élvonalába néhány, igen korán hozott, ideológiai alapú, téves döntés és egy rejtelmes tűzeset miatt, amivel egyszer még foglalkozni fogok. Egyszerűen vannak olyan iparágak, amikben nem vagyunk és nem is leszünk piacvezetők. Óragyártásban sem jeleskedünk, pedig pont ugyanannyink van hozzá, mint a svájciaknak – kivéve, hogy nincsenek svájci órásaink.

Akkor viszont miért erőltetjük ezt a divatágazat-fejlesztést?

Nyilván igazolása ez annak, hogy a NER-közeli családtagok a saját lábukon állnak,

és nem a közpénzek elsikkasztásából dúsgazdagok, habár maga a vállalkozás, a Magyar Divat- és Design Ügynökség végső soron közpénzből él és abból is fejlődik: azonban lehet mondani, ha valaki nagyon akarja, hogy ez a kis, összetartó baráti kör annak bevételéből gazdagodik. Gyenge érvelés, de érvelés.

Hogy miféle divatot fognak ők kreálni, arról sejtelmünk sincs, legfeljebb azt jósolhatjuk, minden garancia nélkül, hogy míg a nyolcvanas évek butikjait az mozgatta, hogy Nyugat akartunk lenni, a mostani Nagy Butikot inkább az, hogy nem akarunk Nyugat lenni, mert komoly bevételt valóban csak az önálló ötletek, saját indítású trendek hozhatnának.

Mérhetetlenül csodálkoznék bármiféle üzleti sikeren, de mondjuk nem is azért létezik ez a cég – és megannyi társuk – hogy sikeres legyen.

Ez egy kifizetőhely. Ahol látszattevékenység folyik.

Az már bizonyos, hogy a magyar divatszakmát kivették az ahhoz értő szakemberek kezéből – a HVG információi szerint az idei Fashion Week exkluzív díszvacsorájára nem kapott meghívót sem Náray Tamás, sem Herczeg Zoltán, a kívül rekedtek azt a tanácsot kapták, hogy „szakmai jegyért forduljanak Bata-Jakab Zsófiához”. A vacsorán különben Orbán Ráhel foglalta el az asztalfőt – pedig ő elvben csak tanácsadó a Magyar Turisztikai Ügynökségnél.

De azért fontos tanácsadó lehet, legalábbis le merném fogadni, hogy megnézheti magát, aki nem hallgat a tanácsaira.

Az a baj ezzel a divatüggyel is, ami a sajtóval vagy a kultúrával: mivel a kormány kicsit sem ért hozzá, és fontosnak sem találja, fél kézzel teszi tönkre az ágazatot, pillanatnyi és személyes érdekek miatt, és évtizedek munkájával sem lehet majd helyrehozni.

Bár ezek az évtizedek még meg sem kezdődtek, egyelőre sajtóban is, kultúrában is, divatban is a politikai alapú szabályozás irányít újra, az ideológiai tévedéseknél tartunk és szorgos, megbízható hajdúk öntik a harangokat.

Ha ez a mezőgazdaságban zajlana, azt mondanám: visszatértünk a gyapot- és gumipitypang-termesztéshez, micsurini elvek alapján.

Azt azért még megvárom, mikor párizsi dívák állnak sorban a Váci utcában, tumultuózus jelenetek közepette, mert kijött Orbán Ráhel legfrissebb tavaszi kollekciója.

Az EU pénzügyi érdekeinek védelméről

0

Az EU-ról szokás azt mondani, hogy ha állathoz hasonlítanák, vagy a fejőstehén, vagy a bűnbak kerülne szóba először. Előbbi azt is jelenti, hogy keveseknek jut eszébe, hogy az ő saját pénzét is költi az EU, és ezért épp olyan fontos ezt a pénzt jól, mint amilyen fontos belőle minél többet és minél gyorsabban elkölteni. Ugyanakkor az EU strukturális alapjainak elköltését 80%-ban a tagállami hatóságok bonyolítják le és ellenőrzik, akik utóbbiban érdekeltebbek.

A csalás és a szabálytalan felhasználás nyomán ugyan vissza kell fizetni a helytelenül elköltött összegeket, de ezek az adott országban újra felhasználhatóak. Ez logikus egyrészről, mert az ország nem veszít azon, ha hatóságai csalást vagy szabálytalanságot fedeznek fel, de ha ugyanezek a hatóságok fedezik a szabálytalankodókat vagy csalókat, azon sem veszítenek. Végül pedig, jelenleg csak a tagállamoknak van módja bűnügyi vizsgálatot lefolytatni és csak a tagállami vádhatóságok citálhatják bíróság elé az elkövetőket. Ezeknek a hatóságoknak pedig nem mindig prioritás az uniós pénzekkel elkövetett csalások vizsgálata és elítéltetése. Az OLAF ezirányú ajánlásainak kevesebb mint fele nyomán indulnak vizsgálatok. Ahol pedig a bíróságok erős állami befolyás alatt állnak, ott nagy annak a kockázata, hogy végül nem ítélik el a vétkeseket.

Az EU pénzügyi érdekeinek védelme nagyrészt az EU intézményeire hárul, pedig a tagállamok adófizetőinek pénzéről van szó. A Bizottság ellenőrzési mechanizmusai, az Európai Számvevőszék és az EU Csalás elleni hivatala, az OLAF mellett most két további megoldás van kialakulóban.

Az Európai Ügyészségről sokat lehet mostanában hallani

Végül önkéntes, úgynevezett „megerősített együttműködés” formájában alakul meg 2020-ig, és az egyes országokban végzett tevékenységének végrehajtói az adott országból delegált szakemberek lesznek az ország bűnüldöző hatóságainak támogatásával. Az Európai Ügyészség tehát már elkövetett cselekmények szankcionálását hivatott megerősíteni, olyan mértékben, ahogy a létrehozó tagállamok hajlandóak voltak megengedni.

A másik folyamatban lévő kezdeményezés az ú.n. Jogállamisági mechanizmus, amelynek szempontunkból érdekes eleme a bíróságok, illetve általában az igazságügyi rendszer függetlensége. A szankció itt akár előzetesnek is nevezhető: amennyiben egy tagállam igazságügyi rendszere nem alkalmas az EU-pénzek elcsalóinak hatékony szankcionálására, akkor csökkentik a strukturális alapoknak az adott ország rendelkezésére álló összegét. Itt csak egy kockázatra hívnám fel a figyelmet: az EU az országot bünteti a vétkesek helyett, és ezáltal mind imázsa, mind a felzárkóztatás célja csorbát szenved.

Sokkal hatékonyabb lehetne a megelőzés

Az EU saját költései területén már létezik az előzetes ellenőrzés. Az előzetesen ellenőrzendő tranzakciókat kockázatelemzés alapján választják ki, ez az ellenőrzésre fordított többletforrások hatékony felhasználását biztosítja. Miután ehhez jogosultságok is szükségesek a források mellett, csak állampolgári nyomás kényszerítheti ezt ki. Ennek többféle módja van, nem a legkönnyebb, de a legkomolyabb jogi következményekkel járó az Európai Állampolgári Kezdeményezés. Nemrég indult is egy, amely erre irányul.

Ha egy kezdeményezés eléri a legalább 1 millió aláírást (ebből legalább hét országban egy, az ország méretétől függő minimumot), a szervezőknek lehetőségük nyílik arra, hogy az Európai Parlamentben, közmeghallgatás keretében ismertessék a kezdeményezésüket, az Európai Bizottság pedig megfogalmazza és megindokolja, hogy az “Állítsuk meg az EU-s pénzek elcsalását” polgári kezdeményezésre válaszul milyen intézkedésekre fog javaslatot tenni.

Az aláírások gyűjtéséhez az Európai Bizottság egy biztonságos (a hoszting országának információbiztonsági hatósága által tanúsított) onlájn rendszert bocsát rendelkezésre. Az oldal itt található. A rendszer előnye, hogy lakóhelytől függetlenül minden európai állampolgár alá tudja írni, ki kell választani azt az országot, ahol élnek vagy amelynek állampolgárai (a szabályok országonként eltérőek) megadni az adatokat, és ez egy újabb szavazat az erős Unió mellett.

Szabó S. László

Isten pénze – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, így kávézgatás közben nyugodtan leszögezhetjük: mindenkinek tisztelnünk kell a hitét, ez nem is lehet kérdés. Még akkor is, ha Orbán Gáspárnak hívják az illetőt – a hitével semmi baj. A baj azzal van, ha ennek a hitnek költségei vannak, és azokat mi finanszírozzuk, akik esetleg nem osztozunk ebben a vallási elkötelezettségben, vagy meg sem kérdeznek minket róla.

De magával a hittel nincs baj. Komoly gondot jelentene a Felház szabatos meghatározása, talán még a leginkább karizmatikus, missziós vallási rendezvénysorozatnak nevezhetnénk, ami március tizenötödikén mozgalommá alakul. Alakuljanak, lelkük rajta, méghozzá szó szerint, csak ha kérhetném, kötelező ne legyen… A Felház vezetői több, mint érdekes nyilatkozatokat tettek az elmúlt napokban, például Ember Illés nagyon frappáns magyarázatot adott a kérdésre, hogy miből volt pénze a közösségnek a záróalkalom egész Budapestet ellepő plakátkampányára:

„A finanszírozással kapcsolatban ugyanaz a válasz mint eddig, adományokból tartja fenn magát a mozgalom, ezt is felajánlásból fizetjük ki. A mi nézőpontunkból nem alig volt pénzünk az alkalmakra, hanem Isten eddig is mindig gondoskodott mindenről, ahogy ezután is fog.” (HVG)

Kérem, én azt tudom, hogy jó az Isten és jót ád, de ennyire kézzelfoghatóan, mondhatni összegszerűen azért ritkán ád, és ha ád is, többnyire a híveken keresztül teszi. Persze, azt nem tiltja sem egyházi, sem világi törvény, hogy a hívek összeadjanak bizonyos mennyiségű pénzt a közös céljaikra, sőt, nagyon gyakori az ilyesmi, de azért komoly bátorságra és mély elkötelezettségre vall ezt felsőbb hatalom beavatkozásának tulajdonítani.

De mit mondott Orbán Gáspár a HVG-nek, mivel fognak foglalkozni a jövőben?

„Egyelőre az alapelvek vannak meg stabilan, és azt szeretnénk, hogy az ebben részt vevők Istentől kapott vezetésüktől fogva öltsenek majd neki szilárdabb formát a későbbiekben. A Felháznak eddig is elég széles tevékenységi skálája volt, amire talán nem jutott akkora figyelem – jártunk evangelizálni, hogy az örömhírt minél szélesebb körben megosszuk, jártunk szolgálni meghívásokra gyülekezetekhez, táborokba bátorításokkal, a remény üzenetével, és volt ugye a dicsőítés. Ezek most önálló tevékenységekként fognak továbbmenni, a saját missziójukat kell majd betölteniük egy sokkal nagyobb elhívással, mint ahogy eddig a Felház tette.”

Ennek az az értelme magyarul, hogy pontosan azzal, amivel eddig: majd csinálnak mindenfélét és csak lesz valahogy. Rendben van, de bibliai emlékeim szerint nem csak az Úrnak igéjével él az ember meg a mozgalom, hanem kenyérrel is – miből fogják magukat fenntartani? Erre Orbán Gáspár így válaszolt:

„Felajánlásokból – eddig is ez volt az egyik bevételi forrásunk. Az optimális az lenne, ha döntő többségében az emberektől érkező sok kis támogatásból állna össze a büdzsé, de ehhez még szélesebb körben meg kell teremteni az adakozó gondolkodásmódot. Egy egyetemistának egyfelől nagyon tud hiányozni heti ezer forint, amit beadhatna, másfelől persze, ha utánaszámol, az lehet, hogy csak három sör ára. A Biblia például adakozó szolgálatról beszél, hogy mindenki a lehetőségeihez képest a legtöbbet adja, de ez szívből jöjjön – mi ezt szeretnénk felkutatni.”

Nem mindegy, ki ad, mennyit ad és kinek ad

Ez igen szépen hangzik, csak épp nem mindegy, amint a nyilatkozó is kiemeli, ki ad, mennyit ad és kinek ad. Ugyanis eddig a Felház pénzügyei tökéletesen össze voltak fonódva a KUL Alapítvánnyal (Kelet-Európai Utógondozottakért és Lakóotthonokban Lakókért Alapítvány), melynek érdekes viszonyairól Független Hírügynökség közölt tavaly nyáron egy interjút: ebben dr. Mihalik Angéla, akinek lánya is tagja volt a Felháznak, megosztotta a nyilvánossággal, miszerint az alapítvány támogatói bizony nagy cégek, a Híd cégcsoport, a Swietelsky, az MVM Zrt., a Strabag, a Közgép, a CIB Bank, a T-Com .

„Amit láttam, az egy 2015-ös adat volt, és őszintén meglepett, hisz miért támogat egy cégcsoport egy még nem is létező vallási közösséget? Közbeszerzési szakértőként ismertem ezeket a cégeket, és azt is tudtam, hogy mindegyik egy nagyobb cégcsoporthoz tartozik” – mondta dr. Mihalik Angéla lapunknak, és az ember eltöpreng: lám, kifürkészhetetlenek az Ő útjai, hiszen már akkor támogatták ezek a drága, nagylelkű adakozók a Felházat, amikor – nem is létezett még.

Hogy aztán végső soron ezek a cégek állami megrendelésekből élnek és ezt a pénzt csorgatják vissza részben a mozgalomba? Szentigaz. Azonban például tavalyi írásunk megjelenése után a KUL Alapítvány oldaláról eltűntek a támogatók logói, sőt, a Felház most el is hagyja a KUL-t, és új alapítványt hoz létre, mint Orbán Gáspár elárulta:

„Ebben még nem hoztunk végső döntéseket. Egyelőre annyi tűnik biztosnak, hogy a KUL-t elhagyjuk, és egy saját alapítványt hozunk létre. A különváló tevékenységekhez valóban több jogi forma is lehetséges, ezt most még nem akarjuk rögzíteni.”

Van egy elterjedt mondás a mórról, aki megtette a kötelességét és mehet. Tehát akkor üzleti szempontból egyszerű alapítványcsere várható, mondjuk az tény is, hogy nehéz lenne elmagyarázni, mi köze van az utógondozottaknak és lakóotthonban lakóknak nagyszabású vallási rendezvényekhez.

Vagy mondjuk egy rádióadóhoz.

Ugyanis – erről magam számoltam be pár hete – elindult a Felház saját rádiója, a Manna FM, melynek egyik műsorvezetője a mozgalomból jól ismert Prekopa Donát lesz, azonban természetesen semmi közük az adóhoz.

Ugyan már. Hogyan is lenne? Orbán Gáspár megmondta világosan:

„Megmosolyogtató a gondolat, hogy a Felháznak rádiója vagy hasonló médiája lenne.”

Akkor mosolyogjunk, kérem.

Ugyancsak roppant érdekes (és a sajtó által első közelítésben teljesen félreértett), látszólag a Felháztól független hír, miszerint idén és a következő években is évi 905 millió forintot költ a kormány „a vallásos könnyűzene alkotói kiteljesedését elősegítő rendszerek” kialakítására és fenntartására, az ilyen zene „társadalmi kiteljesedését elősegítő rendszerekre”, illetve idén „csak” 800 milliót. Hogy ez pontosan mit jelent, az nem derül ki, de a kormány határozata szerint a cél a kárpát-medencei vallási hagyományok megőrzése, valamint „életben tartása és élővé tétele”.

Ebből a megfogalmazásból mindenki azt szűrte le, hogy valamiféle „határon túli vallásos könnyűzenét” akar a kormány támogatni ezzel a pénzzel. Mindenki, kivéve engem, én ugyanis meglehetősen otthonosan mozgok például Romániában, és nagyon pontosan tudtam, hogy néven nevezhető, magyar nyelvű vallásos, keresztény könnyűzene ott alig-alig van. De akkor mit jelentsen ez? Ha átolvassuk a szöveget, láthatjuk: nem a „határon túli”, hanem a „Kárpát-medencei” kifejezést használták benne.

Márpedig többek között Magyarország is a Kárpát-medencében fekszik.

Szó nincs itt különben sem létező zenekarok támogatásáról a környező országokban, itt a Manna FM támogatásáról van szó, mely, mint rádió, elsőrangú terjesztője mindenféle zenének, légyen az vallásos vagy világi. Ráadásul a műsortervükben már előre szerepelt is egy „Popzenés áhítat” nevű elem – világos ez, kérem, mint a Nap. Ezt a nyolcszáz milliót idén és a másik kilencszázötöt is jövőre a Manna FM kapja, mint az efféle zene társadalmi kiteljesedését elősegítő rendszer. Nem mellesleg, ha elég erősen adják, fogható lesz az egész Kárpát-medencében, kell ennél több?

Nekem nem: és lehet, a Felháznak sem. Ha pedig megszorulnának mégis, elég egy fohász és jön az áldás csőstől. Hiszen jó az Isten, jót ád, gondoskodik a szükséges összegekről.

Csak hát a szolgáin és a hívein keresztül gondoskodik, meg mindenféle cégek, intézmények útján, de ne legyünk telhetetlenek: mégsem tehet csodát minden percben, amikor a Felház megszorul.

Még egyszer mondom: semmi, de semmi baj nincs a hittel, vallásossággal, lelki élettel. Az mindenkinek a legbensőbb magánügye.

Gond épp akkor lesz, ha közügyet csinálnak belőle – de sajnos olyan esetekben, mikor a közpénzek elveszítheti közpénz jellegüket, megeshet, hogy a magánügyek is elveszítik magánjellegüket.

Tehát nem Orbán Gáspárnak és társainak hitével lenne gond, áldja meg az az Örökkévaló! Hanem azzal, hogy, mint fentebb láthattuk, azzal, hogy a mozgalom pénzügyei kissé korruptak. Korruptkák.

Ömlik hozzájuk a céges támogatás, amit aztán az állam megrendelésekkel hálál meg, ömlik oda közpénz is a rádión keresztül, állami támogatás formájában – csak arról tilos mondani, hogy az övék lenne, merthogy tagadják, és ők derék, becsületes emberek, sosem hazudnának.

Nem is csoda, hogy az ilyen jó emberekre külön gondot visel a Fennvaló.

Csak azt nézném meg, mi történne, ha kizárólag az Ő kegyelmére volnának bízva, minden hátszél nélkül…

Vajon elég lenne nekik Isten pénze?

No, mindegy, feleim: menjetek békével.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK