Kezdőlap Címkék Jogállam

Címke: jogállam

„KEDVES TIBOR”

Ekként szólítja meg Ujhelyi István, szocialista EP-képviselő Navracsics Tibort, Orbán Viktor miniszterét, akit azzal bízott meg a miniszterelnök, hogy oldja meg az Unió újraindítási támogatásainak megszerzését az ország számára.

Ujhelyi konzultálni akar a miniszterrel arról, hogy hogyan is lehetne ezt elérni. Tanácsokat adna neki, aminek lényegét máris jelzi: változtatni kellene a kormány viselkedésén.

Mindez akkor történik, amikor a Fidesz éppen egyoldalúan a maga javára módosítja a választási szabályokat,

önkényesen vet ki „extraprofitadót” a neki nem tetsző ágazatokra, köztük olyanokra, amelyek nemhogy „extraprofithoz”, de egyáltalán számottevő profithoz sem jutnak, önkényesen vesz el pénzt az ellenzéktől, önkényesen fosztja meg a fővárosi önkormányzatot három belvárosi tér tulajdonától,vagyis lendületesen tovább folytatja a jogállamiság lebontását.

Egy demokrata képviselőnek, ha komolyan veszi magát, az Orbán-rendszerre mint önkényuralomra kell tekintenie, az Orbán-kormányra mint önkényuralmi kormányra, Orbán miniszterére mint az önkényuralom miniszterére.

Ne feledjük, a „kedves Tibor” mint igazságügyminiszter meghatározó szerepet játszott a jogállam lebontásának első éveiben,

ő védte meg Brüsszelben az Orbán-rendszer médiaszabályozását, igazságügyi reformját, ő volt az igazságügyminiszter már az orbáni alaptörvény szövegezésekor és elfogadásakor stb. stb.

Ujhelyi szerint az európai támogatások megszerzése „közös nemzeti ügy”.

Szerintem a demokrácia hívének nem lehet „közös nemzeti ügye” a demokrácia megsemmisítőivel.

Ujhelyi az olajembargóból való kimaradásban is egyetértett az Orbán-kormánnyal, üdvözölte az Orbán által elért „kompromisszumot”, ő is ezt javasolta már korábban. Vajon azt is helyesli, hogy az Orbán-kormány később sem akarja megszüntetni az Oroszországtól történő olajvásárlást? Vajon helyesli, hogy Magyarország nem áll Ukrajna oldalán a háború kérdésében? Nem emlékszem rá, hogy a fegyverszállítás kérdésében mondott volna valamit.

Neki Navracsics „kedves Tibor”. Vajon előbb-utóbb a főnök, Orbán is „kedves Viktor” lesz? Ma csak az MSZP európai parlamenti képviselője, de a következő tisztújításkor minden bizonnyal az MSZP társelnöke lesz.

Jourova: Budapesttől és Varsótól uniós pénzeket vonhatnak meg

A brüsszeli bizottság alelnöke, aki jogi ügyekben illetékes, a Der Standardnak elmondta, hogy az uniós csúcstalálkozón megszavazott jogállami mechanizmus lehetővé teszi azt, hogy ne utaljanak ki pénzeket Magyarországnak és Lengyelországnak azon a címen, hogy kormányaik megsértik a jogállami alapelveket.

Vera Jourova szerint különbséget kell tenni a magyar és a lengyel kormány között. Orbán Viktor miniszterelnök szisztematikusan szalámizza le a jogállamot és a sajtószabadságot míg Varsóban Kaczynski a bíróságokra koncentrál. Politikai ellenőrzés alá akarja vonni az igazságszolgáltatást márpedig ez az Európai Unióban megengedhetlen.

Vera Jourova elismerte, hogy a magyar kormány hátráltathatja a jogállami mechanizmus alkalmazását azzal, hogy az Európai Bírósághoz fordul, de aligha kétséges, hogy előbb-utóbb érvénybe fog lépni az az uniós döntés, mely összekapcsolja a jogállami normák betartását az uniós pénzekkel.

A hetes cikkely nem alkalmas

Vera Jourova közölte, hogy lehet ugyan vizsgálatokat indítani a hetes cikkely alapján, de szankciókat nem alkalmazhatnak vagyis komoly eredményt ettől nemigen lehet várni. A cseh biztos szerint korábban nem gondoltak arra, hogy a demokrácia visszafejlesztése megindulhat az Európai Unióban.

A valóságban persze nagyonis tudtak erről, de behunyták a fél szemüket, mert nem akartak foglalkozni a görög vagy a máltai demokrácia “sajátosságaival”. Ma is az a helyzet, hogy a magyar és a lengyel kormányt pécézték ki Brüsszelben, de megfeledkeznek Bulgáriáról és Romániáról, az Európai Unió két legkorruptabb országáról.

Szlovákiát sem érte különösebb bírálat a Fico rendszer idején noha mostanra csoportosan tartóztatják le a magasrangú rendőröket és befolyásos üzletembereket, akik a maffiával együttműködve “befolyásolták a kormányzatot”.

Vera Jourova úgy fogalmazott: a legjobb az lenne, ha a választó polgárok mondanának véleményt Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski rendszeréről. Szlovákiában ez történt …

Hát az édesanyátok az!

Varga Judit és az összes többi arról beszél, hogy ez itten egy jogállam, ez itten egy szabad piacgazdaság, ez itten egy demokrácia.

Speciel nekem most lett elegem, s ha ebből az országnak nem lesz hasonlóképp elege, akkor minden mindegy, s akkor lökjék vissza ezek az ócska gazemberek Magyarországot minél távolabb a civilizált világtól, bele a dzsungelbe, ki a prérire, ahol továbbra is ők lesznek a prérifarkasok, a hiénák, a dögkeselyűk.
Mert olvasom, hogy a Varga Judit-féle kurvára jogállamiságú Magyarországon most épp a magánóvodákat kívánják betiltani, ahol angol (francia, spanyol etc)., azaz valamely világnyelvet oktatnak, s arra kötelezik a PRIVÁT (azaz MAGÁN) óvodákat, hogy mind a nevükből, mind a nevelési programjukból töröljék az angol (stb.) nyelvre történő utalást.
Mi a franc zajlik itt Varga Juditostól és jogállamiságostól meg szabadpiacostól, meg 133 bátor emberestől? Vagyis ha én magánóvodát akarok indítani, s megfelelek a Köjálnak vagy minek, megfelelek az összes hatóságnak, a földről lehet enni, olyan a tisztaság, a behozott gyerek sem érzi magát kényszerzubbonyban, hanem van képe remekül ellenni, s még mellette egy világnyelvet (angolt, you know, package, Hungarian fairy tale és társai) tanítok, akkor jön Varga Judit, s a gigantikus magyar jogállamiságra és szabadpiacra apellálva dekázgat egy kicsit az angol nyelvű mesekönyvvel, majd bezáratja az óvodámat, kitiltja a gyerekeket (akik azért jöttek, hogy tanuljanak angolul – you know), vagy franciául, vagy spanyolul, vagy ha én, a szülő és gondviselő úgy akarom, akkor A héten nyakjuszául, B héten baszariul, C héten gudzsarátiul, D héten pedig Fidesz-fogalomcsúsztatós újbeszél makogásul.

És az egyházi iskolákban mi van?

Ott lehet mindent, mi szem szájnak ingere: hittant és hitbizományt, hitvallást és hitcikkelyt, hitbuzgalmat és hittérítést, hitéletet és hitsorsost, hithűséget és hitehagyást, hitvitát és hitványságot (bocs, azt még csak fakultatíve) tanulni, ott jogállamiság van és szabadpiac, ott minden megengedett. Nem úgy a privát óvodákban.
Komolyan mondom, ezek mind elmebetegek, idióták, született gazemberek. Nem elég ezeknek a példa: Semjén példája meg a többi alaké? Semjén annyit tud idegen nyelven, hogy néha egy-egy vadászkiállításon remek kiejtéssel elbődül, elegánsan barcog, akár az üzekedési időszakban a dámbika. Nagyjából ezzel ki is merült a mi miniszterelnök-helyettesünk nyelvismerete, nyilván ő ilyen magánoviba járt egykor.
De most tényleg: egy jogállamban, egy XXI. századi európai országban betiltani a magánóvodát, mert angolra tanítják a gyerekeket? Kik ezek a pattintott kőkorszak szellemiségét, erkölcsi állapotát és mentalitását idéző szörnyetegek? És miért kell nekem erről írni, hogy magához térjenek az apukák és anyukák, nagypapák és nagymamák?

Tényleg nem ország ez!

Most megint nem értek valamit: a bérsajtó jóvoltából egészen tegnapig úgyszólván kizárólagosan a melegekről lehetett olvasni: analitikus és kontinentális megközelítésben, a férfi = férfi, a nő = nő, a férfi ≠ nő, a nő ≠ férfi, s ennek fúga-szerű építményét (fugere = kergetni), előre és hátra, oda és vissza, permutációs fúga, duplafúga, triplafúga, tükörfúga, rákfúga, ráktükör-fúga, jegyzetapparátussal és jegyzetapparátus nélkül.
Mára azonban, akár egy karmesterpálca intésére befejeződött a felettébb izgalmas és intellektuális témafolyam, s a nem nő nők és a nem férfi férfiak, vagyis a melegek helyére visszaköltöztek jól kiérdemelt helyükre a migránsok. Mert a migráns = migráns, vagyis a Nap körbejárt, hogy mára ismét felragyogjon, s hogy újra megkezdhesse megszokott pályáját.
Tartsuk jól figyelmünk homlokterében azt a vaskos történelmi tapasztalatot, amely arra int, hogy a diktátorok úgy veszítenek, hogy közben győzelmi jelentéseket adnak ki, s triumfálásuktól hangos a hozzájuk hű cselédsajtó. Csak jut eszembe alapon: Sztálin úgy vetett véget az amúgy is vesztes és stratégiailag részben elhibázott, részben felesleges berlini blokádnak, mintha azt engedményeivel megnyerte volna, miközben látványos vereség volt számára az egész. Vagy Hruscsov például úgy vonta ki Kubából a rakétákat, hogy azokat jó előre átkeresztelte támadó rakétákról védelmi rakétákká, mintha azt a hülye USA rosszul tudná, s ennek megfelelően nem a támadó rakétákat vonta ki, egy frászt, hanem a védelmi rakétákat, vagyis nyert.
Vagyis vesztett, tudniillik az történt, amit az USA feltételül szabott, de hát a Pravda, meg a Komszomolszkaja Pravda, meg a sikerre kiéhezett szovjet munkásosztály és parasztság… Szaddam Huszein úgy engedte be a nemzetközi megfigyelőket, mintha be sem engedte volna.
Vagy itt van nekünk a miénk, Orbán. 2010-es hatalomra kerülése után rögtön megpróbálta megemelni a deficitplafont 3%-ról 6%-ra, amivel Barroso és Merkel elhajtotta, ám erre Orbán válaszként kirúgta az IMF-et, amire már amúgy sem volt semmi szükség.

A diktátorok úgy nyerik a csatát, hogy közben a csata elmarad:

állnak kivont karddal a harcmezőn, seregek nincsenek, legfeljebb egy-egy tehénpásztor téved arra, ezerszer gondolt csodaszépet, gondolt halálra, borra, nőre, és kérdezi, mi a búbánatot álldogál ez itten azzal a lopott múzeumi szablyával, aztán megy tovább, mert dolga van Riskával. Nemsokára odatéved egy másik alak, piszkos, gatyás, bamba, káromkodik és fütyürészik, ő a cselédsajtós, aki viszont azonnal vezércikket kanyarít a látottakból: vérfürdő, hullahegyek, vergődő testek és csonthalmok, halálhörgés és siralom, ám a lovak patájától felkavart homok ködfellegén egyszeriben feltűnik a győztes, úszik a diadalban, megmentő és életadó, jótevő és gondoskodó, rettegett hős és vajszívű érzület (a köbön).

Most tehát Orbán újfent győztes csatára készül.

Meglehet, a férfi = férfi, a nő = nő jogelméleti eszmefuttatást, ami, ha jól tudom, még csak tervezet, nincs elfogadva, csendben, valamilyen trükkel előbb megszoptatja, aztán betakarja és elaltatja, meggyőzve a nyugati világot arról, hogy itt jogállamiság van, de abszolút jogállamiság (nyugati barátaink amúgy hasonló melegségi okokból és teljes joggal buktak ki nemrég a lengyelekre), úgyhogy ezt a disznóságot valamilyen trükkös módon és szép csendben álomba ringatja a Nagy Vezér, miközben idehaza győztesként fogja magát ünnepeltetni, hiszen egyetlen migráns sem költözött az országba, s ezt most megint a mi Viktor apánk elszánt és harcos szellemének köszönhetjük, miközben a nyugati világ nagy ívben tesz erre a repetitív módon migránsozó orbáni szélmalomharcra.
Minden szép, minden jó, felragyoghat az európai arcél és dagadhat a büszkeségtől a magyar kebel, megoldódott minden, hiszen a belga söröző tulajnak, a francia vendéglősnek, az olasz panziósnak, a spanyol taxisnak, a görög strandi nyugágy-kölcsönzőnek, vagy a magyar kisvállalkozónak valóban kell a pénz, a segély, a támogatás, a hitel, hogy életben maradjon.

Ez tehát nem vicc.

A rossz vicc csak az lenne, ha az Európai Unió három és további sok-sok bölcse elfeledkezne nagy örömében arról, hogy a magyar szemfényvesztő fiók-Cipolla a jogállamiság részét képező korrupcióellenesség fogalmát áttolta a migráció fogalmába, holott a korrupció és a migráció között egyetlen a hasonlóság: mindkettő cióval végződik.
Vagyis most, legalább egy kis időre a melegek cseréljenek helyet a migránsokkal, a korrupciót pedig nyelje le a melegekért és az újabb migrációs győzedelemért cserébe az Európai Unió (le fogja nyelni, elvégre a görög strandos, a belga sörözős, a francia vendéglős és az olasz panziós mögött van egy sokkal gránitszilárdságúbb érv, maga a német autóipar, an sich), a magyar meg ismét átviheti a vállain a diadalkapu fenséges íve alatt a hon örök migránsbajnokát.
Így aztán mindenki jól járt, a belga sörözős, a francia vendéglős, az olasz panziós és a magyar lelkületes, meg persze a megszokott csapat Mészáros Lőrinctől Tiborcz Istvánig, Ráheltől Garancsiig, s legfeljebb a magyar sörözős szépen kiballag a belgához csaposnak, a magyar éttermes a franciához mosogatónak, s a magyar panziós az olaszhoz éjszakai portásnak.
A világ ismét kigömbölyödött, itt a vége, fuss el véle. Mármint a pénzzel (lével, korpával, zsetonnal).
Gábor György

Pénzügyileg ki kell véreztetni a renitens tagállamokat!

A Deutschlandfunk rádiónak nyilatkozott az Európai Parlament egyik alelnöke, aki nem is oly rég még Németország igazságügyi minisztere volt. Katarina Barley kiemelte: Magyarországon és Lengyelországban különösen súlyos a helyzet a jogállamiság megsértése terén. Ezért össze kell kapcsolni a pénzek kiutalását a jogállami kritériumok betartásával.

“Ha most meghátrálunk, akkor hét évig marad ugyanaz a helyzet vagyis nem sokat tehetünk a renitens tagállamok ellen.” Épp emiatt elutasította a német elnökség javaslatát, amely nem tartalmaz szankciókat arra az esetre, ha valamelyik tagállam megsérti a jogállamiság kritériumait.

Az Európai parlament alelnöke hangsúlyozta: a négy nagy frakció kitart amellett, hogy szankcionálni kell a jogállamiság megsértését. Vagyis az Európai parlament csakis így szavazza meg az uniós költségvetést és a válságkezelő 750 milliárd eurós programot.

Az idő sürget

Az egész Európai Unióban katasztrofális következményei vannak a Covid-19 vírus járványnak, melynek senki sem látja a végét. Épp ennek tudatában fenyegetőzött vétóval a magyar és a lengyel kormány is, mert arra számítanak, hogy a különösen rászoruló tagállamok: Olaszország, Spanyolország, Görögország stb. ráveszik a többieket arra, hogy ne bíbelődjenek a magyar vagy a lengyel jogállamisággal hanem fogadjanak el gyorsan egy olyan költségvetést és válságkezelő programot, amely életmentő a legtöbb tagállamnak. Merkel kancellár is épp erre hivatkozva készítette el a kompromisszumos javaslatot, melyet egyelőre mind az Európai Parlament mind pedig a renitens államok bírálnak.

Az Európai parlament német alelnök asszonya azonban rátapintott a magyar és a lengyel kormány gyenge pontjára: európai pénzek nélkül ez a két állam aligha tudna megbirkózni a minden eddiginél súlyosabb gazdasági és társadalmi válsággal, melyet a Covid-19 járvány okozott.

Az Európai Bizottság szerint sem jogállam Orbán rendszere

Ügyészség, média, civilek, igazságszolgáltatás: ezt a négy szót kell végre meghallania a Fidesznek, amikor azt kérdi, mi a baj a jogállammal Magyarországon – írja Donáth Anna, a Momentum EP képviselője Facebook bejegyzésében.

Az Európai Bizottság első jogállamisági jelentését évente fogják követni az újabb vizsgálatok. Az első részletes beszámoló alapján egyértelmű, hogy az Orbán-kormány jogállamot roncsoló tevékenysége már az uniós intézmények számára is elfogadhatatlan szintet ért el.

A jogállam kérdései kapcsán kiemelten fontos, hogy érvényesülnek-e az írott jogszabályok. A Bizottság megállapítása alapján Magyarországon ez több szempontból sem biztosított.

Polt Péter ügyészsége alatt “korlátozottan zajlanak” egyes korrupciós ügyekben folytatott büntetőeljárások – ez az óvatos megfogalmazása annak, hogy Rogán, Szijjártó, Tiborcz és társaik következmények nélkül követhetnek el bármilyen korrupciós cselekményt. Ha fideszes vagy, bármit megtehetsz – ezt üzeni mindannyiunknak a rendszer. De ha véletlenül bírósági szakaszba jutna egy ügy, arról is gondoskodnak: a miniszterelnökhöz való lojalitás alapján választott alkotmánybírák mandátumuk lejárta után a Kúria bíráiként folytathatják a munkájukat.

Különösen káros a magyar demokráciára és közéletre a kormánypropaganda, ami a jelentés egyik legfontosabb pontja: a média szabadságát, sokszínűségét tudatosan rombolja a kormány, például úgy, hogy állami hirdetéseket főleg kormányközeli médiumok kapnak. Külön nevesítik a KESMA létrejöttét, melyben 470 propagandamédium olvadt össze anélkül, hogy a versenyhatóság megvizsgálta volna. A cél egyértelmű: hazug propagandából egy igazságtalan és embertelen, mindenki mást megfélemlítő rendszert építeni, ami a Fidesz hatalmi céljait szolgálja.

A civilek helyzetét vizsgálva a Bizottság megállapította, hogy instabil környezetben végzik a tevékenységüket, és a kormány ezt fokozza megbélyegzéssel, listázással, bizalmatlanságot keltő dezinformációval.

Azért, mert ők a jogállamiság védelmének fontos szereplői. A jelentés alapján pedig indokoltabb az a törekvésünk, mellyel a jogállamiságot lebontó Fidesz-kormányt kikerülve, közvetlenül juttatnánk uniós forrásokat a civilek számára is.
A jelentésben persze semmi meglepő nincs – mindenki tudja, hogy mi zajlott Magyarországon az elmúlt tíz évben.

Mégis fontos rögzíteni: az Orbán-kormány lelepleződött és elbukott, már európai szövetségeseit sem tudja megvezetni. Közös felelősségünk, hogy ez a kudarc ne hulljon vissza a magyar emberekre, hanem

az európai értékek érvényesüljenek, és egy igazságos és emberséges jogállamot építsünk.

A kormány az elmúlt években sorra foglalta el a szabad média állásait. Bezárták a Népszabadságot, elfoglalták a Magyar Nemzetet, az Origót és most legutoljára az Indexet is. Ezért ránk, állampolgárokra egyre nagyobb felelősség hárul, hogy segítsük a szabad médiát és eljuttassuk a valódi híreket mindenkinek.

Győzelem vagy vereség Brüsszelben?

Amikor vége lett az EU-s állam- és kormányfők maratoni brüsszeli tanácsülésének, Orbán Viktor Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökkel kettesben tartott sajtótájékoztatót, amelyen Morawiecki köszönetet mondott Orbánnak azért, ahogy harcolt. Ezt figyelemre méltónak tartom. Mindjárt elmagyarázom, hogy miért.

A magyar politikai közéletben sokféle értelmezést hallottunk arról, hogy mit ért el Orbán Brüsszelben. Az egyik értelmezés Orbáné és a többi fideszesé: e szerint Orbán sikert ért el Brüsszelben, hiszen több pénzt szerzett, és emellett még a nemzeti büszkeségünket is megvédte. Ez utóbbin az lenne értendő, hogy sikerült megakadályozni, hogy jogállamisági kritériumokhoz kössék a költségvetési pénzek kifizetését. Ez persze így félig igaz. Mint a magyar ellenzékiek és maga Ursula von der Leyen is hivatkozik rá, a jogállamiság szempontja bekerült a kiadott közleménybe, csak éppen annak a mechanizmusnak az elfogadását halasztották el későbbre, amelynek révén ezt érvényesíteni lehetne.
Az, hogy ez így történt, nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy a költségvetésről és az uniós segélyalapról szóló döntéshez szükség volt Orbán egyetértésére is, és ebben a pillanatban ezt a konfliktust nem tudták felvállalni. Ilyen értelemben igaz az, hogy Orbán egyelőre sikeres volt. Abban az értelemben viszont nem, hogy a jogállamiság mint az uniós pénzek folyósításánál figyelembe veendő szempont egyáltalán bekerült a közleménybe, ami hivatkozási alap lehet egy mechanizmus kidolgozásánál és elfogadásánál, amennyiben meglesz erre a Bizottságban a politikai akarat, Orbán nem győzött.

Persze, annyiban sem, hogy azokból a feltételekből, amikhez az itthoni parlamenttel, annak kormánypárti többségével elfogadtatott határozattal megkötötte a saját kezét Brüsszelben, szinte semmi sem teljesült.

Nem zárták le még a költségvetés elfogadása előtt a hetes cikkelyes eljárást Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, nem szüntetik meg a civil szervezeteknek juttatott uniós támogatásokat, és nem mondtak le arról, hogy az uniós pénzek folyósítását jogállami kritériumokhoz, tehát politikai szempontokhoz kössék – csak éppen nyitva maradt az, hogy ezt ténylegesen megteszik-e. A három közül az első két feltétel esetében nyilvánvaló volt, hogy azt nem fogadhatják el. A harmadik volt az, ahol Orbán győzhetett volna, ha nem kerül be a közleménybe a jogállami kritériumok betartása mint költségvetési szempont.

De bekerült. Vajon miért?

E kérdésre ad választ a záró sajtótájékoztató, amelyen csak Mateusz Mazowiecki állt Orbán mellett. Csak annak a lengyel kormánynak a vezetője, amelyet az Orbán-kormányhoz hasonlóan hetes cikkelyes eljárás fenyeget. A másik két visegrádi ország, Szlovákia és Csehország ebben a dologban nem érintett, és a brüsszeli tárgyalásokon nem állt Orbán mellett. Az Orbán által összekovácsolt visegrádi négyek közös fellépése – számos korábbi esettől, például a menekültügytől vagy a Bizottság elnökének tavalyi megválasztásától eltérően – nem működött, és szlovéniai híve, Janez Jansa miniszterelnök sem állt mellé.
Érdemes visszaemlékezni: a tavaly májusi európai parlamenti választás előtt még az volt Orbán ambíciója, hogy alapjaiban megváltozhatnak az európai erőviszonyok, a szélsőjobb mellé kényszeríthető a Néppárt, és ez a jobboldali új szövetség vezetheti Európát, ellenzékbe szorítva a szociáldemokratákat, liberálisokat és zöldeket.
Akkoriban beszéltek arról a Fidesz-párti „elemzők”, hogy Orbán kilépett az európai színpadra, és a „dekadens” régi Európával szemben sikerre viheti a „nemzetek Európájának” eszméjét.
Az európai parlamenti választáson azonban ezt nem sikerült elérnie, a szociáldemokraták és néppártiak mandátumvesztését a liberálisok és zöldek erősödése ellensúlyozta. Az új Bizottság létrehozatalakor még úgy tűnt, hogy a visegrádiak erős hatalmi tényezővé válhattak az európai politikai játszmában, mostanra azonban az derült ki, hogy még erről sincs szó.
Sőt,

a közös hitelfelvétellel az Európai Unió föderatív jellege erősebb lett, mint valaha is volt.
A járványválságban a legsúlyosabb veszteségeket elszenvedő Olaszország és Spanyolország kényszerült rá, hogy támogassa az erre irányuló német-francia kezdeményezést (ami mellesleg támogatást jelent Giuseppe Conte olasz miniszterelnök számára Orbán barátjával, Matteo Salvinivel szemben).

Orbán európai ambícióinak egy időre vége.

Egyetlen dologban könyvelhetett el sikert: egyelőre csak egy szó szerepel a közleményben, de nincs szó arról, hogy az európai demokráciák érdemben beleszólnának abba, hogy mi történhet Magyarországon. Saját országában továbbra is azt csinálhat, amit akar, és ehhez minden jel szerint továbbra is folyósítják neki az európai adófizetők pénzét.
Ez persze azt is jelenti, hogy az az értelmezés, miszerint Orbán teljes vereséget szenvedett volna – a DK és az MSZP képviselőitől ezt hallottuk – szintén nem állja meg a helyét. Ők tették központi kérdéssé azt, hogy kaphat-e uniós pénzeket a magyar kormány a jogállamisági kritériumok érdemi érvényesítése, például az európai ügyészség elfogadása nélkül, és egyelőre kaphat.
Arról megszületett a döntés, hogy mennyi pénzt kap Magyarország, de arról nem, hogy ez milyen ellenőrzéssel párosul. Orbán nem volt már abban a helyzetben, hogy kenyértörésre vigye a dolgot Brüsszellel szemben – és nekem az a gyanúm, hogy Brüsszel (illetve Berlin) sem lesz abban a helyzetben, hogy a jogállamisági mechanizmus kialakításával kenyértörésre vigye a dolgot Orbánnal is Kaczyńskival szemben.
Nekünk sincs okunk az ünneplésre.

“Trükkös kettős”

Angela Merkel és Emmanuel Macron a csúcson olyan szorosan egyeztetett, mint még soha, így tudta legyőzni Rutte és Orbán ellenállását – írta „Trükkös kettős” című cikkében a tekintélyes német konzervatív lap brüsszeli és párizsi tudósítója.

A cikk beszámol arról, hogy a francia lapok elismeréssel szólnak Merkel és Macron teljesítményéről. A Liberation egyenesen „Köszönjük” felirattal tette címoldalára a két politikus képét. És tény, hogy 92 órán át olyan párosként lépett fel a német és a francia vezető, amelyet senki és semmi nem tudott megosztani, az összes két- és többoldalú tárgyaláson együtt vettek részt. Részletesen ismertette a cikk azt az alkudozást, amelyet a páros Ruttéval folytatott az újjáépítési csomagról, amelynek sikeres lezárása után már csak egy kemény dió maradt: a milliárdos kifizetések összekötése a jogállamisági mechanizmussal.

Ha egy országban rendszerszerű hiányosságok mutatkoznak a jogállamiságban, akkor elvesznek tőle eszközöket.

Avagy, ahogyan Macron Orbán Viktornak mondta:

„Ha nincs jogállam, nincs euró”.

„Orbán már a csúcs előtt vétóval fenyegetőzött, hiszen legelsőként Magyarországnak és Lengyelországnak kellene szankciókra számítania, mert e két tagállammal szemben van folyamatban a 7. cikkely szerinti eljárást, amely azonban akadozik. Mások éppen ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy most élesebb fegyvert kovácsoljanak. Mindenki számára világos volt, hogy ezen a kérdésen a csúcs még kudarcba fulladhat. Merkel összehívta a főszereplőket: az egyik oldalon Ruttét, Dánia, Luxemburg és Lettország kormányfőit, a másik oldalon Orbánt és Morwieczkit. A főnökök maguk között voltak, csak néha hívtak be egy-egy szakértőt a legszűkebb körből. A lengyel és a magyar kormányfőnek jó oka volt mozdulni, mert számukra sokmilliárdos támogatásokat irányoztak elő.

Orbán tudta, hogy a Bizottság már 2018-ban kemény törvényjavaslatot terjesztett a Tanács elé: a Bizottság javasolhat szankciókat, és azok elfogadottak, amennyiben a tagállamok minősített többsége nem szavazza le a javaslatot. Ennyi támogatót Budapest és Varsó soha sem fog tudni összetoborozni.

Macron ezen az alapon akarta folytatni a tárgyalást. Orbán vétót követelt. A vita hosszadalmas volt. Végül Macron papírra vetett néhány sort, a szakemberek megvizsgálták ezt, és megszületett a megállapodás – írták a tudósítók. Charles Michel felolvasta a plénumon, tapssal elfogadták a résztvevők. Innentől már csak néhány alárendelt kérdést kellett megoldani, amíg Michel hétfőn kora reggel világgá tweetelhette: „Deal”. Ezután Orbán és Morawieczki együtt állt a sajtó elé, ami szintén újdonság, és afféle válasz a német-francia kettősre.

„Ha ilyen szorosan és szilárdan egymás mellett állunk, egyetlen ellenség sem győzhet le minket” – mondta Orbán, és tényleg azt mondta: „ellenség”.

Aztán kifejtette, hogy „voltak kísérletek arra, hogy kioktassanak minket a jogállamiságról”, „de mi megvédtük nemzeteink büszkeségét”, „levertünk minden kísérletet, hogy összekössék a jogállamiságot a kiadásokkal”. Ezt még kétszer megismételte, és akkor kijelentése ésszerűnek tűnt, mert a végkövetkeztetésekben az állt, hogy „a Bizottság hamarosan foglalkozik a kérdéssel”, javaslatot téve a jogsértések szankcionálására.

A Tanácsban viszont konszenzus szükséges a döntéshez, ám nem maga dönt a törvényekről, hanem megbízza a Bizottságot. És bizony az is ott áll, hogy

„a Bizottság javaslatát a Tanács minősített többséggel fogadja el”.

Ezt a mondatot Michel írta bele a szövegbe, hogy megfordítsa a jogállamisági mechanizmust, nevezetesen hogy az mutasson fel minősített többséget, aki szankciókat akar. A mondat most önállósult: az erős szabályozás hívei ezt utalásnak értékelték arra, hogy hiszen a Bizottság már 2018-ban is azt javasolta: a testület indítványát a normál törvényhozási folyamatban minősített többséggel fogadják el.

Nehéz megmondani, hogy Orbán felismerte-e a cselt. Nyíltan ez nem került szóba. Ursula von der Leyen csak akkor beszélt róla, amikor a csúcs résztvevői már úton voltak hazafelé.

„A kompromisszum egészen világosan tartalmazza azt a megbízást, hogy megvédjük az unió pénzügyi érdekeit” – mondta kedden a ZDF német közszolgálati televízióban. Hozzátette: a Bizottság már beterjesztett egy javaslatot a törvényhozási folyamatba, és azt fenntartja és nyomon fogja követni. „Majd amikor azt elfogadják, láthatóvá válik, hogy ennek az eszköznek igenis van éle”. A kollégái némileg óvatosabban fogalmaztak, és egy diplomata elmondta: a dolog az Európai Parlamenttel folytatott tárgyalásoktól függ, és a parlament ragaszkodik a teljes jogállamisági mechanizmushoz. Azt pedig, hogy létezik ilyen opció, Merkel és Macron érte el a tavaszi kettős játékkal – írta a két tudósító.

Fordította: Ara-Kovács Attila

Akik nem tisztelik a jogállamot

Ne kapjanak pénzt, akik nem tisztelik a jogállamot. Ez a véleménye Hollandia kormányfőjének azzal a válságkezelő alappal kapcsolatban, melyet Merkel kancellár és Macron elnök javasolt.

Mark Rutte kormányfő véleményét tanácsadója mondta el a Politico című brüsszeli portálnak nyilvánvalóan Magyarországra és Lengyelországra utalva. Merkel kancellár még nem egyeztetett a holland miniszterelnökkel.

Merkel: a protekcionizmus nem válasz a válságra

A német kancellár egy videó konferencián mondta ezt, melyet két nappal azután rendeztek meg, hogy Németország – Franciaországgal együtt – 500 milliárd eurós válságkezelő programot javasolt az Európai Uniónak.

Már a koronavírus válság előtt is sok kihívás érte a multilaterális világot – hangsúlyozta a kancellár asszony. Azóta ez a kihívás nem lett kisebb – mondta Angela Merkel, aki egy olyan videokonferencián vett részt, melyen nagy nemzetközi szervezetek vezetői vettek részt / ILO, IMF, OECD, Világbank és WTO /.

“A nemzetközi ellátási hálózatot nem lehet újra nacionalizálni! Ezért nagyon nagy árat kellene fizetni!”

– mondta a német kancellár.

A globalizáció ellenfelei épp a koronavírus válságot szeretnék arra kihasználni, hogy visszatelepítsék az anyaországba azokat a vállalkozásokat, melyek az outsourcing keretében külföldre kerültek az elmúlt évtizedekben. Ebben Donald Trump jár az élen. Az amerikai elnök ebben a tekintetben eddig egyáltalán nem volt sikeres: a globalizáció visszafordítása, az America First megmaradt választási jelszónak.

Viták az EU-ban a válságkezelésről

Merkel kancellárt megkérdezték, hogy beszélt-e Mark Rutte holland miniszterelnökkel vagy Sebastian Kurz osztrák kancellárral azóta, hogy Macron elnökkel közösen meghirdették az 500 milliárd eurós programot? Mind Ausztria mind Hollandia ellenzi a tervet mondván: az 500 milliárdot nem kaphatják meg ingyen azok az országok, melyeket a koronavírus járvány a legjobban megviselt. Ebben a tekintetben érdekes a holland álláspont, mely Magyarországot és Lengyelországot érintheti elsősorban. A hollandok azon a véleményen vannak, hogy csakis azok az államok kapjanak az 500 milliárd eurós keretből, melyek megfelelnek a jogállami követelményeknek.

Merkel közölte az újságírókkal: nem beszélt a program meghirdetése óta sem Kurz osztrák kancellárral sem pedig Rutte holland miniszterelnökkel. Macron elnökkel jelenleg arra várnak, hogy a brüsszeli bizottság megfogalmazza a maga álláspontját az 500 milliárd eurós válságkezelő csomagról. Erre május 27-én kerülhet sor. A német kancellár és a francia elnök közös javaslata része lenne az új uniós költségvetésnek, ezért igen komoly viták várhatóak. Sebastian Kurz osztrák kancellár jelezte: ellenjavaslattal kíván élni, mert Ausztria számára nem elfogadható, hogy az EU tagállamai ingyen jussanak pénzhez az 500 milliárd eurós válságkezelő csomagból.

Meddig lesz nálunk demokrácia? – 2018 (szubjektív) legjobbjai

„A legfájdalmasabb, hogy a Fidesz az összes alkotmánysértő intézkedését beleírta végül az alkotmányba”- nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Szabó Máté, aki a jogállam leépítése idején 2013-ig az állampolgári jogok biztosa volt, s regnálásának kulissza titkairól beszél. A Fidesz hatalomra kerülése után Szabó 35 esetben fordult Alkotmánybírósághoz, s kezdeményezésére a testület több jogszabályt megsemmisített. A hatalom korlátozásában részt vállaló ombudsman ma egyetemi tanárként exkluzív interjút adott, amelyben hivatali idejéről is beszél. A politikatudós a közelmúltban a társadalmi mozgalmak és politikai tiltakozások terén kifejtett iskolateremtő tevékenységért az ELTE arany Pro Universitate díjjal jutalmazta.

 

Az egyik legharcosabb ombudsmanként a jogállam utolsó bástyájának számított, ámbár az elméleti munkásságáért tüntették ki. Melyikre büszkébb?

Leginkább azt tartom fontosnak, hogy a jogállamról vallott nézeteimet hat éven keresztül a napi gyakorlatban is képviselni tudtam. Miután foglalkozom elmélettörténettel is, tudom, hogy a hajdani társadalomfilozófusok jó része gyakorlati feladatot is vállalt.  A legismertebb talán Machiavelli volt, aki megírta a máig idézett Fejedelem című művét, de legalább ilyen büszke lehetett arra, hogy egy ideig külügyminisztere volt a firenzei városállamnak. Ha tetszik, ez a vonalat viszem, 2007-ben az elméleti munka köréből „beszólítottak” a politikai és közéleti arénába, de utána ismét visszatértem az egyetemi katedrához, vagyis az „eke szarvához”.

Tanárként a múlt század politikai mozgalmait, a közéleti tiltakozások okait kutatja. Amíg ombudsmanként hivatalban volt, az Orbán kormány alkotmánysértő intézkedései ellen az alkotmánybírósághoz fordult. Ez utóbbi veszélyesebb, nem?

A múlt században tehát a Kádár rendszerben a társadalomtudomány is veszélyes üzem volt. Közvetlenül ’89 előtt egy tudományos vitán az „elvtársak” megfenyegettek, hogy „veszélyes nézeteket vallok”, és hogy ha nem jön a rendszerváltás, akkor szedhettem volna a sátorfámat. Amikor a zöld mozgalmakat kutattam, azt hitték, hogy környezetvédő pártot alapítok, amikor a sztrájkjogról írtam, azt gondolták, hogy munkabeszüntetést szervezek.  De később, amikor a Gyurcsány és az Orbán a kormány intézkedéseire kezdeményeztem alkotmánybírósági kontrollt, akkor utána sokszor ingott a székem.

Oktatott politikusoknak készülő fiatalokat is. Ha máskor nem, akkor megtapasztalhatták, hogy ön tényleg szuverén?

Amikor Schmitt Pál államfőként plágium gyanúba keveredett és ezért visszalépett, akkor Orbán Viktor lengyel Szolidaritásról készült egyetemi disszertációjában is igyekeztek szerzői jogsértés után kutatni, de nem találtak.  Viszont kiderült, hogy egyetemistaként a miniszterelnök a leggyakrabban az én szövegeimre hivatkozott. Ellenben azt már nem akarta, hogy a hatalmát kontrolláló ombudsmanként mandátumomat 2013 után is meghosszabbítsák. Sőt, ellenforradalmárnak” nevezett, mert alkotmánybírósághoz fordultam az egyetemisták „röghöz kötése” miatt. A kormányzattal szemben megfogalmazott kritikám miatt az ellenzék kedvelt, ahogy 2010-ig a Fidesz is, de kormányon mindenki utált.

Politikailag el nem kötelezett ember vagyok, ami – látva a mai pártokat, egyáltalán nem esik nehezemre. Hosszú évekig foglalkoztam az európai környezetvédőkkel, s van képem arról, hogy milyen egy normálisan működő zöld párt. De az LMP mostani ügyeit látva csak azért nem sírok, mert nem érdemlik meg, hogy bárki egy könnyet is ejtsen értük.

Miután a Fidesz hatalomra került, a kormány megszüntette annak lehetőségét, hogy az állampolgár közvetlenül alkotmánybírósághoz forduljon. Ezt a jogot az állampolgári jogok biztosa, tehát az ombudsman kapta meg, ezek után ön 35 esetben kérte a törvény megsemmisítést. Ez volt a jogállam felszámolásának időszaka?

Az biztos, hogy küzdelmes időszak volt, mert a 2011-ben elfogadott alaptörvény valóban megszüntette, hogy az állampolgárok közvetlenül kérjenek alkotmányos kontrollt az Alkotmánybíróságtól. Így az állampolgári beadványok hirtelen az ombudsman csapatára zuhantak, és bizony volt elég kifogás a NER ellen. Az említett 35 esetből – az Alaptörvény negyedik módosítását kivéve – egyik sem okozott nekem álmatlan éjszakát, – persze szakértői csapattal dolgoztam – pedig a Fidesz parlamentje még a frissen megszavazott alaptörvénnyel is ellentétes szellemiségű jogszabályokat gyártott sorozatban.

Ilyen ellenállás láttán a ma is hatalmon lévő kormány bizonyosan elkezdené kritizálni, vegzálni, esetleg megpróbálná hivatali ideje előtt leváltani. Ilyenben volt része?

Persze, hisz mind a Gyurcsány-, mind az Orbán kormány idején előfordult befolyásolási kísérlet. Viszont jó ideig működött még a nyilvánosság, ami megvédett.

Alkotmányellenesnek nevezte a játékgépek betiltását, de mégis megtörtént.

Fenntartották a monopolprofitot Andy Vajnának…

Ombudsmanként tudta, hogy erre megy ki a játék?

Dehogy tudtam, nem vagyok beszélő viszonyban sem oligarchákkal, sem a politika kiszolgálóival.      .

Viszont a kormány a filmmogulnak adta a kaszinót, meg a játékgépeket, ezek szerint alkotmánysértően…

2010 után jó ideig naiv voltam, azt hittem, hogy a Fidesz az önmaga alkotta alaptörvényt be akarja tartani. A normák világosak voltak, egyenlő bánásmód, az egyház és állam elválasztása, a szektorsemlegesség stb. De az általános európai normák, meg az alaptörvény, illetve a régi alkotmánybíróság – nem az új! – gyakorlata is egyértelmű volt. Azt hittem, hogy engem is arra kértek fel, hogy szóljak, ha egyik-másik törvényt alkotmánysértőnek találom; tehát úgy véltem, valóban azt a szerepet szánták nekem, amit elláttam. Mások, mint Majtényi László, Halmai Gábor, Kornai János ezt a szándékot azonnal megkérdőjelezték, és az idő őket igazolta. Én pedig tévedtem.

Meg kell jegyeznem, hogy azért voltak olyan Fideszes politikusok, mint Gulyás Gergely és Balog Zoltán, akiktől pozitív visszajelzéseket kaptam aktív kritikai munkámért, – gondolom, ezt ma inkább letagadnák. Aztán úgy tűnt, közülük sokan idegesek lettek, amikor az alaptörvényt hatályba léptető átmeneti rendelkezésbe alkotmányellenes normákat csempésztek bele, s javaslatomra azt az akkori testület megsemmisítette.

Azt hiszem, ott veszhetett el ismételt jelölésem esélye. De számomra nem volt más lehetőség, mert szerintem azzal, hogy az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek tartott és megsemmisített szabályt beleírták az alaptörvény negyedik módosításába, már túlléptek mindenféle jogállami szabályon.

Az ombudsmanként milyen érzés volt, hogy maga a kormány sérti az alkotmányt?

Ahhoz hasonlít, mint amikor két ember sakkozik, s az egyik nyer, de az erősebb, tehát a vesztes a szellemi vita helyett pofozkodni kezd, amiben csak ő nyerhet.

A társadalom miért tűri, hogy a kormány sértse a demokrácia és a jogállamiság elveit?

Nincs más választása, ráadásul hiányzik a kormányképes politikai alternatíva. Közben vitatkozik az ország, hogy ez már diktatúra-e, ahogy Kornai János állítja, vagy „csak” illiberális demokrácia, mint Orbántól Tusványoson hallhattuk. Esetleg egyfajta hibrid rezsim az amerikai politológia szóhasználatával. A politika tudománya pedig arra keresi a választ, hogy van-e még, és meddig van nálunk demokrácia?

Ezzel persze sajnos belesimulunk egy globális trendbe, amely az autoriter, illiberális, felülről vezérelt, tömegeket mozgósító rendszerek felemelkedéséről, térhódításáról és együttműködéséről szól. Új szereplők jelennek meg, nagy és korábbi demokráciák, mint az USA, Törökország, Lengyelország, Venezuela. Mellettük még jobban virágzik a „kemény mag”, Oroszország, Kína, a muszlim országok többsége. Ennek elszenvedője a civil társadalom, s benne az összes alapítvány, egyesület, és nem csak Sorosé! Holott konszenzus volt a civil társadalom megerősítésére, újjáépítésére. Ezt adta fel az Orbán kormány.

Az elmúlt évszázad magyar történelmében benne van az, hogy a tömegek nem emelnek szót sem saját alkotmányos jogaikért, sem pedig az ország irányításának diktatórikus elemei ellen?

Volt azért forradalom 1848-ban, vagy 1956-ban, illetve komoly tiltakozás 1989 környékén, de 2006-ban is, tehát a magyar társadalomban van elégedetlenségi potenciál, ami tiltakozásokban jelenik meg. De jellemző, hogy nálunk a diktatúrákat elfogadja a nép, lásd: Ferenc József, Horthy Miklós, Kádár János, Orbán Viktor rendszereit.

Az ön egyik kedvenc témája az érdekegyeztetés, amelyről tanulmányai jelentek meg. A társadalmi érdekegyeztetés mára már nem létező műfaj, az Orbán kormány lényegében felszámolta. Mit mond ma a diákjainak, amikor ez szóba kerül?

A mozgalmak és tiltakozások megléte, lehetősége azt jelzi, hogy valamennyi mégis maradt a demokráciából, köszönhetően talán az Európai Uniónak. Nálunk ma még lehet tüntetni, nem csukják be, nem ölik meg, nem kényszerítik külföldre az ellenzéki politikusokat, a kritikus elemzőket és az újságírókat.

Azt mondja, hogy lehet tüntetni, vagyis a mostani gyülekezési jog módosításával a politikusi, és egyéb, a magánélet védelmének álcájával leplezett szigorítás nem akadályozza meg a demonstrációk szervezését?

A törvényt már elfogadták, de várjuk meg a rendőri gyakorlatot. Azt talán még kiheverhető, hogy a miniszterelnök háza előtt nem lehet tüntetni, de ha egyre több és kiterjedtebb tüntetésmentes zóna lesz, – ahogyan tervezték a hajléktalanok és a prostituáltak számára is – az bizony megakaszthatja a tiltakozás kultúrájának fejlődését, és újból akár erőszakot provokálhat, amely megjelenik ma is például a ligetvédőkkel szemben. De remélem, hogy ennek a jogszabálynak nem lesz nagyon fájó, és megszorító a gyakorlata.

Gondolom ezt is elmondta a diákjainak, de ők hogyan reagálnak a beszélgetésünkben vázolt politikai gyakorlatra?

Sajnos ritkán nyilvánítanak véleményt, talán úgy érzik, nincs értelme már a szónak, vagy egyszerűen félnek.  Tehát a diploma megszerzését követően elmennek az országból. Ha valaki csak kíváncsiságból, vagy jobb keresetért külföldön vállal munkát, azt nem tartom rossznak, mert akkor talán egyszer vissza is jön. De ha már az elnyomás és a félelem légköre miatt elmenekülnek az országból, az viszont borzasztó probléma.

A fiatalok némasága összefügghet azzal is, hogy a mai alkotmányos rendszer, illetve a pártstruktúra nem teszi alkalmassá a választásokat arra, hogy működjön a politikai váltógazdaság. Ma más politikáknak nincs is valódi esélye hatalomra kerülni, a kormány alternatívátlan, és így nem leváltható. Ez pedig évtizedekre meghatározza a mai fiatal generációk életét, hisz a jövője csak a hatalmon lévő Fidesz keretei között tervezhető.

Eléggé lehangoló a kép. Nincs lelkiismeret-furdalása, nem szégyelli, hogy a ma hatalmon lévő garnitúrát ön is tanította?

Nézze, ők mindenből csak azt tanulták meg, amit akartak, és amire szükségük volt. Ráadásul a Fidesz alapítói, az akkor jogi kari diákokként hozzám képest radikális liberálisok voltak, sőt, még az akkori szociálliberális SZDSZ -hez képest is. De azóta megváltoztak, egészen más irányba fejlődtek, és csak sokkal később nyerte el a Fidesz a mai kontúrját.

Így kell hatásos politikát csinálni, szem előtt tartva a lehetőségeket, változni, változtatni, haladni az árral, ebben ők nagyok, lásd internetadó. Nem úgy, ahogy a Momentum teszi, amelynek tagjai azt hitték, elég, hogy itt vagyunk, megy az internetes lájkolás. Aztán majd gyakorlati politizálási tapasztalatok nélkül mind megválasztják őket. Ez súlyos tévedés! Ezt az új tanítványaim a Bibó szakkollégiumban már tudják.

Azt tudjuk, hogy a mai kormány a Bibó szakkollégiumból jött. Lehetséges, hogy a mait leváltó hatalom is ott készülődik?

A hallgatók szerintem ott olyan felkészültek, hogy azzal talán nem is lenne baj. De attól tartok, hogy a következő kormány is a mai romjaiból, és vezéreinek közreműködésével alakul majd meg. Az alternatíva hiánya teszi a mai helyzetet kilátástalanná, amiért persze a felelősség az ellenzéket is terheli.

Sargentini-jelentés: ami a kormány médiájából kimaradt

A Századvég felmérése szerint a megkérdezett lakosok többsége elutasítja a Sargentini-jelentést. A közvélemény-kutató által elvégzett kutatás résztvevőinek többsége a jelentés egyik lényegi pontjával sem értett egyet. 

A legnagyobb elutasítottsága annak a javaslatnak van, amely szerint Brüsszel uniós hatáskörbe helyezné annak megállapítását, hogy a tagállamokba érkező migránsok menekültek vagy gazdasági bevándorlók-e. Ezzel a válaszadók 79 százaléka nem értett egyet.

A magyar lakosság 70 százaléka nem ért egyet azzal, hogy az Európai Unió megakadályozza, hogy Magyarország büntetőjogi eszközökkel lépjen fel a migrációt segítőkkel szemben, s a válaszadók ugyanekkora arányban állnak ki a kötelező betelepítési kvóta ellen.

A többség – 56 százalék – nem ért egyet az illegális bevándorlók harmadik, biztonságos országba történő visszaküldésére vonatkozó kritikákkal, 55 százalék pedig azzal sem ért egyet azzal a bírálattal, amely szerint minden Magyarországra belépni kívánó bevándorlónak a tranzitzónában kell tartózkodnia az eljárása befejezéséig.

Ezt a közleményt küldte el a kormányhoz közeli Századvég a kormányhoz ugyancsak közeli MTI-nek,

a távirati iroda „hírét” aztán átvették a kormányhoz közeli médiumok. Ilyenek, mint tudjuk, nem csak számosan vannak, de ezek jutnak el az ország lakosságának döntő többségéhez.

Mindennek fényében kérdés, hogy a magyar emberek tudják-e, hogy Judith Sargentini Európai Parlamenti képviselő jelentése valójában miről is szól.

A holland képviselő által összeállított

68 oldalas dokumentum 12 témakör mentén tárgyalja a képviselő asszonynak a magyarországi jogállamisággal kapcsolatos észrevételeit,

s e 12 pont közül mindössze egyetlen egy foglalkozik a bevándorlás és a migráció kérdésével.

A Sargentini-jelentés ugyanis nem erről, hanem a magyarországi jogállamiság helyzetéről szól. A sajtó szabadságáról, az ítélkezés függetlenségéről, a korrupcióról, a civil szervezetekkel történő bánásmódról. Vallásról és vallásszabadságról, a választási rendszer furcsaságairól.

Akinek van ideje, kedve és energiája elolvasni a 68 oldalas jelentést, az az Európai Parlament honlapján, vagy akár itt is megteheti.

Aki megelégszik egy összefoglaló, a 12 pontot tartalmazó felsorolással, az alábbiakban vázlatosan elolvashatja, hogy a Judith Sargentini által összeállított és az Európai Parlament számára elfogadásra ajánlott határozat-tervezetben foglalt aggályok mely kérdésekre vonatkoznak.

Judith Sargentini 12 pontja

  1. az alkotmányos és a választási rendszer működése;
  2. az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai;
  3. korrupció és az összeférhetetlenség;
  4. a magánélet védelme és az adatvédelem;
  5. a véleménynyilvánítás szabadsága;
  6. a tudományos élet szabadsága;
  7. a vallásszabadság;
  8. az egyesülési szabadság;
  9. az egyenlő bánásmódhoz való jog;
  10. a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem;
  11. a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai;
  12. a gazdasági és szociális jogok.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK