Microsoft-gate: nem marad következmény nélkül

0
79

Több tucat olyan korrupciós ügyet, visszaélést és nyílt törvénytelenséget fel lehet sorolni az elmúlt időszakból, amelynek következményeként egy demokratikus jogállamban simán elkergetnék a hatalomból a kormányzati maffiózókat és börtönbe vetnék a közvagyon gerinctelen lerablóit. De a miénk már nem demokratikus és végképp nem jogállam, a vádhatóság pedig régóta önmaga paródiája. – Ezzel nyitja szokásos nyílt levelét Brüsszelből Ujhelyi István

Számtalan korrupciós ügy van, amelyet – egyelőre azt hiszik sikerrel – elsikáltak, közpénzből kiegyenesítettek, szőnyeg alá söpörtek. A Fidesz legfelsőbb köreihez is elérő Microsoft-botrány azonban ennél jóval több. Próbálják gumicsontokkal elterelni róla a figyelmet, de ez most tényleg nagyon forró. Tökéletes működési példája a NER gerinctelen tolvajokkal kisámfázott rendszerének és világos bizonyítéka annak, hogy miért fogják az Unióban csökkenteni, de legalábbis szigorú feltételekhez kötni a Magyarországnak járó forrásokat.

A jogállami kitétel vagy épp az Európai Ügyészséghez való csatlakozás feltétele nem holmi „bevándorláspárti-sorosista” összeesküvés, hanem annak kimondása: nem hagyják, hogy sziauramozó bugrisok ellopják a közvagyonba adott uniós pénzeket. A Microsoft-gate egy normális jogállamban máris a kormány bukását és jelentős szereplők rabláncolását hozná, a mi illiberális államunkban azonban a narancsügyészség még megpróbálja húzni az időt. De nem tudja sokáig. Az ügy ugyanis a napnál világosabb, ráadásul az amerikai hatóságok elvégezték a szükséges nyomozást és az Európai Csalás Elleni Hivatalnál (OLAF) is folyamatban van az eljárás, csináljon bármit Polt Péter bábszínháza.

Tényszerűen kiderült, hogy 2013 és 2015 között –

több esetben magyar kormánytisztviselőkkel egyeztetve – a Microsoft indokolatlanul nagy kedvezménnyel adott el licenszeket és szerviz szerződéseket olyan közvetítő cégeknek, amelyek ezután már piaci áron értékesítették azokat a kormányzati intézmények felé; nyilván milliárdos haszonnal.

Az uniós forrásokból finanszírozott közbeszerzésekben a nyilvánosságra került adatok szerint még a rendőrség és az adóhatóság is érintett, utóbbit ebben az időszakban épp az amerikai kitiltási botrányból ismert Vida Ildikó vezette, a NAV informatikai beszerzéseiért pedig – micsoda meglepetés – Tiborcz Péter felelt, aki egészen véletlenül Orbán Viktor nemüzletember-kormányfő üzletember-vejének a testvére.

Az amerikai vizsgálat konkrét üzenetváltásokat is feltárt, az egyikben a Microsoft magyar leányvállalatának egyik dolgozója arról biztosítja az amerikai cég központját, hogy

minden kormányzati jóváhagyást beszereztek az üzlethez, még a miniszterelnökét is.

Az újabb apróság csak, hogy az ORFK-nak beszállító közvetítőcég később abba a részvénytársaságba olvadt be, amely ma már – micsoda meglepetés – Mészáros Lőrinc érdekeltségében van. És ha még ez sem lenne elég, akkor tegyük hozzá, hogy miután az amerikai nyomozás megállapította a korrupciót, a magyarországi anyacégtől számos vezetőt hirtelen eltávolítottak. Néhányan azonban mégis puhára estek: a Microsoft Magyarország korábbi kormányzati üzletágvezetője például hosszú ideig a Miniszterelnökség miniszteri biztosa volt, a magyarországi leányvállalat szintén a botrány idején kitett vezetője pedig előbb a Nemzeti Befektetési Ügynökség üzletfejlesztési elnökhelyettesi székét kapta, most pedig a digitális nagyberuházásokat vezénylő Est Média igazgatósági tagja. Hiába, kicsi a világ, kevés a jó szakember. És a végére még egy apróság: 2012-ben az amerikai Microsoft egyik vezetőjét Kevin Turnert személyesen Orbán Viktor fogadta, a találkozó eredményeként pedig az akkor még hangosan multiellenes Fidesz-kormány gyors haptákban aláírt egy stratégiai megállapodást a céggel.

A puzzle minden darabja a helyén van: a korrupció ordít, a vizsgálatok tényszerűek, csak a konkrét felelősök és a tisztességes felelősségre vonás hiányzik.

Senki ne higgye, hogy azért, mert az illiberális Disneylandben mindent el lehet sikálni, annak közép- és hosszútávú következményei sem lesznek. Mindannyian kárvallottjai leszünk annak, ha csorbítják a nekünk járó támogatásokat.

Most fogjuk tárgyalni és formálni a következő hétéves uniós költségvetést, a források mértéke és hozzáférhetősége pedig nagyban azon múlik, hogy milyen képet mutatunk magunkról. Orbán Viktor és a Fidesz pedig ezt mutatja. Egy piti maffia arcképcsarnokát, amely már arra is lusta, hogy legalább takargatni próbálja romlottságát.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázötvenhatodik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..