Már régóta a koncepciós pereknél tartunk

0
137

Orbánia egyre jobban teljesít: sunnyogva, fokozatosan, de megállíthatatlanul halad a parlamentáris díszletek mögé rejtett diktatúra kiépítése.

Jól halad a Centrális erőtérként viselkedő végrehajtó hatalom egyik legfontosabb ellensúlyának – mint tudhatjuk, ilyesmire nincs is szükség egy illiberális államban -, az igazságszolgáltatásnak a politika alá rendelése. Az ügyészség Polt Péter vezetésével régóta, már azelmúltnyolcévben is a Kedves Vezető utasításai szerint ügyködött, majd a first lady barátnőjét nevezték ki a bírói testület élére, átszervezték az alkotmánybíróságot és nyugdíjazásokkal, kinevezésekkel apránként megkezdték a többi bíróság bedarálását is. A hatalomnak fontos ügyeket ezért gyakran már korábban is a megfelelő bíróságokra lehetett áthelyezni. Azonban a hatalom biztos akar lenni a sikerben, ezért most felállítják a NERtársakból álló közigazgatási bíróságokat, mit számít nekik, hogy a Velencei Bizottság kifogásolja az eredeti ötletet, például a bíráknak a miniszter által történő kinevezése miatt.

Már régóta ott tartunk, hogy koncepciós pereket láthatunk

És ehhez még a Tanú című filmet sem kell elővennünk a DVD-k közül.

Azelmúltkilencévben több per is azt az érzést kelthette bennünk, hogy beültettek minket a nemzeti időgépbe és az 50-es évekbe keveredtünk.

Kezdődött a gárdisták kifordított pereivel. Először arról hozott ítéletet a bíróság, hogy a rendőrség helyesen járt el, amikor nem oszlatta fel Devecserben a gárdisták jogsértő masírozását, amelyen erőszakos cselekmények is előfordultak, s amely a helyi cigányok megfélemlítését szolgálta. Ezzel szemben viszont elmarasztalták és csaknem tízmillió forint kártérítés fizetésére kötelezték a rendőrséget, amiért egy másik alkalommal feloszlatták a gárdisták jogsértő tüntetését és ezzel megsértették emberi méltóságukat. Ja, akkor a rendőrség a Magyar Gárdát feloszlató jogerős ítélet ellen, valamint a terrorcselekménnyel, robbanóanyaggal való visszaéléssel és emberölés előkészületével is gyanúsított Budaházy György melletti szervezett tüntetést oszlatta…

Aztán jött az a per, amelyben nem az UD Zrt-t, hanem az MDF volt vezetőit, Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt ítélték el. Emlékezzünk: az történt, hogy egy Fidesz közeli magán “titkosszolgálat” megbízást kapott az MDF vezetőinek megfigyelésére és lejáratására, annak érdekében, hogy a párt vezetését átjátsszák a Fidesz beültetett emberének, Almássy Kornélnak. A jogellenes machináció terve kitudódott, Dávid Ibolya és Herényi Károly nyilvánosságra hozta az összeesküvést bizonyító titokban rögzített hangfelvételt, és lemondásra kényszerítette a párt elnökjelölt-jelöltségéről Almássyt.

Egyszóval itt is a józan észnek, a jogérzéknek ellentmondó, fordított ítélet született, az igazi jogsértés áldozatait ítélték el, mert nyilván ez szolgálja a Centrális erőtér érdekét, az UD Zrt. vezetői meg szép kis állami megbízásokat kaptak.

A perről nekem az jutott eszembe, hogy a világ igencsak elcsodálkozott volna, ha a Watergate-botrány miatt nem az ellenzék vezetőjének választási irodájába betörő titkosszolgákat ítélték volna el és nem Nixon elnöknek kellett volna lemondania, hanem a Watergate-ügyben nyomozó Bob Woodward-ot és Carl Bernsteint, a Washington Post két újságíróját állították volna bíróság elé.

A csúcs, vagy inkább talán a mélypont azonban a Sukoró per

Négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélték ugyanis Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatóját, Császy Zsolt, az MNV volt értékesítési igazgatója 3 év 6 hónap letöltendő börtönt kapott. Azzal vádolták őket, hogy áron alul akarták átjátszani a sukorói telket a beruházást tervező üzletembernek.

A vád több sebből is vérzik. Először is az üzlet nem valósult meg, már csak ezért sem érhette semmilyen kár az államot a telek árának állítólagos manipulálásával. A Fidesz ugyanis akkor heves támadást indított a beruházás ellen, az ügyészséget is bevetve, feltehetően azért, hogy a Gyurcsány-kormány ne tudjon valami sikert felmutatni.

Valójában éppen a turisztikai beruházás (a kaszinó ennek csak egy része lett volna) megfúrása okozott gigantikus károkat. Elmaradt egy egymilliárd eurós beruházás, amely több ezer embernek adott volna munkát, és jelentős bevételt generált volna a magyar államnak.

Engem mégis leginkább az keserít el, hogy a bíróság mérlegelés nélkül elfogadta az ügyészség házi ingatlan értékbecslőjének megállapításait, miközben az gyökeresen ellentmond más szakértői véleményeknek. A Sukoró-üggyel nem foglalkoztam részletesen, viszont még 2011-ben feltártam egy másik ügyben az ügyészség értékbecslőjének hajmeresztő hibáit és torzításait.

Így működnek az ügyészség szakértői…

A moszkvai kereskedelmi kirendeltség az ügyészség szerint 52 millió dollárt ért, viszont áron alul, 23,3 millióért adták el egy offshore cégnek. Egy másik, nemzetközi értékbecslő (a Cushman & Wakefield) korábban 20 millió dollárra értékelte az ingatlant, de ez nem érdekelte az ügyészséget.

Nézzük az ügyészség szakértőjének ordító hibákat:

1. Az ingatlan értékébe beleszámították az építmény alatti telket, miközben az végig szovjet, majd orosz állami tulajdon volt.

2. Az értékbecslő szerint az ingatlan “per, teher és igénymentes”. Hát nagyon nem volt az: az orosz államnak lényegében vevőkijelölési joga volt. Egyrészt a telek miatt, másrészt az orosz állami intézmények közelsége, nemzetbiztonsági szempontok miatt. (Vulgáris hasonlattal élve: egy budapesti lakás sem ér annyit, mint egyébként érne, ha alatta a telek valaki másé, aki mindenbe beleszólhat, plusz még mondjuk haszonélvezeti jog terheli.)

3. Az 52 millió dolláros árba beleszámították a lepukkadt épület felújítását is. Csak éppen senki nem újította fel az ingatlant az eladás előtt.

4. Hiányzik a szakvéleményből a tulajdoni lap…

5. Az ingatlan értékét egy moszkvai ingatlanhirdetési újság két számának árai alapján számolták ki. Szóval a referencia árak hirdetési irányárak voltak és nem megvalósult eladások szerződés szerinti tényleges árai. (Nagy különbség… Nem jutott eszükbe orosz szakemberekkel konzultálni?)

A fentiekhez képest már csak apróságok az olyan felületességek, mint az, hogy a szakvéleményben eltévesztették az ingatlan adásvételi szerződésének dátumát és az aláírók személyét.

A meggyanúsított volt moszkvai nagykövet szerint az orosz állam által vevőnek kijelölt offshore cég nevében az orosz titkosszolgálat két magas rangú tábornoka és egy Kreml közeli nagyvállalkozó emberei tárgyaltak. Az ügyészség a nevüket nem akarta jegyzőkönyvbe foglalni, nehogy nemzetközi bonyodalom támadjon…

Elgondolkodtató, hogy ugyanez az értékbecslő cég dolgozott az ügyészség megbízásából a Sukoró ügyön, ellentmondva négy másik értékbecslésnek. Nehéz szabadulni attól a benyomástól, hogy ez egy haveri cég, amely vagy tényleg ilyen baromi amatőr, vagy – ami még rosszabb – politikai megrendeléshez igazítja az értéket.

A Sukoró-per szerintem kezdettől fogva koncepciós per volt. Felmerült lehetséges magyarázatként és én hajlamos is vagyok ezt gondolni, hogy a Centrális erőtér most bosszút állt a két vádlotton, mert nem voltak hajlandók Gyurcsány Ferenc ellen tanúskodni, pedig Orbán Viktor igaziból a volt kormányfőt szerette volna elítéltetni, csak ez már nem jött össze.

A koncepciósnak tűnő perek listája folyamatosan bővül, most éppen a Czeglédy-ügy a soros…

Már megint zsarolással próbáltak Czeglédy ellen bevethető, az ügyészség koncepciójának megfelelő vallomásokat kicsikarni. Minimális büntetéssel megúszhatja, ha mondd valami „extrát”, „nagyon ütőset” Czeglédy Csaba ellen – ilyen „vádalkut” ajánlott az ügy egyik gyanúsítottjának több körben is az ügyészség. Szerinte azzal próbáltak nyomást gyakorolni rá, hogy ellenkező esetben hosszú évekre börtönbe kerülhet – erről maga az azóta már meg is vádolt férfi beszélt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..