Velencei karnevál – Déli kávé Szele Tamással

0
92
Velencei Bizottság

Kérem, amíg mi itt ünnepeltünk, Petőfit játszott mindenki, több vagy kevesebb sikerrel, és úgy megmentettük a hazát, hogy fikarcnyit sem változott a sorsa, Trócsányi igazságügy-miniszter és a Velencei Bizottság karneválozott, és olyan szép francia négyest jártak el egymással, ami a legkényesebb spanyol etikettnek is megfelelt volna.

Hogy aztán ebből mi lesz a végén, azt persze nem tudjuk megmondani, szerintem az, ami a francia négyeseknek vagy a kállai kettősöknek szokott lenni, vagyis a felek meghajolnak egymás előtt, bókolnak egyet, megköszönik a táncot aztán mindenki megy útjára és tesz, amit akar. De lássuk, mi is történt.

Azt történt, hogy februárban megérkezett Magyarországra a Velencei Bíróság delegációja, hogy megvizsgálja a közigazgatási bíróságok ügyét, amiket a Fidesz-KDNP tervez létrehozni. A vizsgálatot tavaly nyáron kezdeményezte Trócsányi László igazságügyi miniszter, a kormány viszont a botrányról elhíresült december 12-i ülésen elfogadta a vonatkozó törvényt. Hogy ez mennyire tekinthető érvényesnek a szavazógépek körül tapasztalható meghibásodások közepette, hiszen akár a takarító néni is voksolhatott volna, az kérdéses, csakhogy a Velencei Bizottság nem ezt vizsgálta.

Mik is azok a közigazgatási bíróságok?

Azt is ismételjük át, hogy mik is azok a közigazgatási bíróságok, melyek ellen pedig tiltakoztunk, és nézetem szerint még a rabszolgatörvénynél is nagyobb veszélyt rejtenek magukban. Szóval, ez a törvény arról szól, hogy a jövőben a „közigazgatási”, tehát adóügyekkel, építési ügyekkel, tüntetésekkel, sztrájkokkal, választási ügyekkel és közérdekű adatok kiadásával kapcsolatos kereseteket nem a rendes bíróság tárgyalja, hanem a közigazgatási, melynek esetében az illetékes miniszter dönti el a bírói testület összetételét, ő jelöli ki a személyüket.

Mármost az világos, hogy minden politikai ügy ezeknek a hatáskörébe kerül, de még mindig nem gondoltuk át azt a lehetőséget, hogy nem csak a polgár indíthat pert az állam ellen, hanem az állam is a polgár ellen. Ha mondjuk valaki politikai alapon kellemetlennek minősül, teszem azt tüntet, és felismerik a képen – ügyvédtől tudok olyan, most is folyó eljárásról, melynek az az alapja, hogy valakit felismertek egy videofelvételen, amint egy demonstráción pártoló jelleggel tapsolt – úgy az állam vagy annak valamely intézménye eljárást indít ellene, mely óhatatlanul is a közigazgatási bíróság elé kerül. És ott már nem független, hanem gondosan, politikai szempontok alapján kiválogatott bíró ítél fölötte.

De ezeken a testületeken határozhatnának az állami szervek, például az MNB, a Közbeszerzési Döntőbizottság vagy éppen a Médiatanács intézkedéseinek jogszerűségéről. Itt dőlne el az is, hogy az állam mit titkolhat el, ugyanis a közérdekű adatok kiadása miatti perek is oda tartoznának. És persze választási ügyekben is ott mondanák ki a döntő szót.

Magyarországon megsemmisülne ily módon a bírói függetlenség

De miért kérte Trócsányi a Velencei bizottság normakontrollját, nem lett volna egyszerűbb szimplán hatályba léptetni a törvényt, és aztán mindenki mondjon, amit akar? Dehogynem, csak tavaly nyáron – mikor kérte a vizsgálatot – talán élét akarhatta venni a várható tiltakozásoknak, esetleg nem számolt azzal, hogy az első közigazgatási bírói testületek felállítása bele fog lógni az uniós választási kampányba.

No, de elkezdődött a menüett.

A delegáció megjött február elején, tárgyalt az Országos Bírósági Hivatal (OBH), a Kúria, az Igazságügyi Minisztérium illetékeseivel, de a rendszerkritikus Országos Bírói Tanáccsal (OBT) is, továbbá civil szervezetekkel is találkoztak. Velük a gyalázatos civil törvény ügyében, amiről később még szót ejtünk. Láttak, amit láttak, sok szépet nem láthattak, mert a tegnap született állásfoglalásukban nem kevés kifogást emelnek.

Rögtön az első az, hogy nélkülözik a hatékony fékeket és ellensúlyokat a közigazgatási bíróságokról szóló magyar törvények és túl nagy hatalom koncentrálódik kevés ember kezében. Amint a HVG írja:

„A bizottság szerint az igazságügyi miniszternek a bírák kinevezésére, előléptetésére és egyebekre vonatkozó széles jogkörei „kérdéseket vetnek fel a valódi jogorvoslati eljárások hiányával kapcsolatban”. Különösen problémás rendelkezés, hogy a kinevezésekben a végső döntést meghozó miniszter módosíthatja az Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsa által megállapított rangsort, és nincsenek megszabva feltételek vagy kritériumok, hogy milyen esetben. „Ebben a tekintetben hiányoznak a miniszter hatalmát korlátozó fékek és ellensúlyok” – vélekedtek.”

Az ám, de van még rosszabb hír is

Ajánlásokat fogalmaztak meg! Éspedig:

Határozzák meg, a miniszter milyen kritériumok mentén változtathat a bírójelöltek rangsorán, és ehhez a személyi tanács egyetértésére is szükség legyen, valamint adjanak lehetőséget jogorvoslatra.

Legyen szigorúbb és precízebb azon feltételeknek a jogi ellenőrzése, amelyek alapján a tárcavezető sikertelennek nyilváníthatja a felvételi eljárásokat.

Fontos, hogy a közigazgatási törvényszékek elnökeinek kinevezésébe a személyi tanácsnak is legyen valódi beleszólása, és biztosítsanak jogorvoslati lehetőséget az érintettek számára.

Végezetül állapítsák meg annak módjait, hogy miként ellensúlyozhatók a felsőbírósági elnök előjogai azáltal, hogy az ügyekbe nagyobb beleszólást biztosítanak a bíráknak, a közigazgatási bírói tanácsoknak és/vagy az Országos Közigazgatási Bírói Tanácsnak, illetve legyen lehetőség jogorvoslatra bizonyos elnöki döntések esetén.

Ez volt az első tánc a karneválon, a dáma meghajol, a lovag finoman megérinti kezét, újabb fordulóra kéri… azt gondolnánk, hogy Trócsányi igazságügy-miniszter vagy nem veszi tekintetbe az ajánlásokat, vagy még meg is sértődik. Nem, kérem, ellenkezőleg! Amint kézhez vette az iratot, bejelentette: a közigazgatási bíróságokról szóló magyar törvényekhez Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Völner Pál igazságügyi államtitkár és Hende Csaba (Fidesz) országgyűlési képviselő által jegyzett módosító indítványt terjesztenek be, amelynek értelmében az igazságügyi miniszter döntési jogosítványait pontosítják, a bírósági önigazgatási szerv, az Országos Közigazgatási Bírói Tanács pedig további két bírói pozícióval egészül ki. Trócsányi László az MTI-nek hangsúlyozta, hogy így összességében jogegyensúly alakulhat ki a bírósági külső igazgatásra vonatkozóan az igazságügyi tárcavezető, illetve a bírósági önigazgatási szerv között.

Mint mondta, a Velencei Bizottság üdvözölte ezeket a javaslatokat, és a miniszter kérésére módosította a csak kritikákat tartalmazó korábbi sajtókommünikéjét, jelezve, hogy amennyiben az Országgyűlésnek benyújtandó törvénymódosítót elfogadják, bírálatai tárgytalanokká válnak. A miniszter fontosnak tartotta kiemelni, hogy ebben az esetben Magyarország megfelel a Velencei Bizottság által megfogalmazott kritériumoknak.

Be fogja tartani a magyar kormány ezt az ígéretet?

Ha úriember volna, betartaná, az adott szó kötelez, csakhogy szó sincs itt úriemberekről: ez esetben is egészen pontosan azt fogják tenni, amit akarnak és kész. Ellenben a Velencei bizottság úriemberekből áll (bár most a lady szerepét játsszák ebben a táncban), akiknek úgy kell tenniük, mintha elhinnék, amit Trócsányi miniszter ígér.

Aztán lesz, ami lesz.

A Velencei Bizottságnak a civiltörvény sem tetszik

Olyan nagyon különben nem játsszák el a drámai szendét, ugyanis más ügyben – pontosabban a civiltörvény ügyében – tegnap kiadott friss jelentésük azt tartalmazza, miszerint az uniós tagállamoknak lehetővé kellene tenniük, hogy a nem kormányzati szervezetek (civil szervezetek, NGO-k) hozzáférjenek külföldi támogatásokhoz is. A testület összefoglalójában megjegyezte, hogy az utóbbi négy évben folyamatosan kritikával illették az olyan félrevezető állításokat – többek között az Ukrajna, Magyarország és Oroszország részéről elhangzottakat –, amelyek politikai célzattal helytelenítették az NGO-k külföldi támogatását.

A szakértők egyebek mellett hangsúlyozzák, hogy az egyesülés jogának értelmében a szervezeteknek joguk van pénzügyi és tárgyi forrásokat keresniük, ezt nemzetközi egyezmények biztosítják számukra. Azt pedig fontos feltételnek tartják a szervezetek léte és működése, missziójuk független ellátása szempontjából, hogy hazai és külföldi finanszírozáshoz is hozzájuthassanak.

Ami ennél is fontosabb, az a kijelentésük, hogy az egyesülési szabadság korlátozása, ideértve a külföldi finanszírozás korlátozását is, ugyanakkor csak akkor tekinthetők törvényes céloknak, ha valós, és nem csak hipotetikus veszélyt akarnak elkerülni – írják a jelentésben.

Egyszóval, akármennyire is kecsesen lejtik a menüettet Trócsányival, megvan a maguk véleménye, nem is titkolják – csak hát ez mégis karnevál, táncolni kell, mosolyogni kell.

Csak éjfélkor, mikor óhatatlanul lehullanak az álarcok, senki se ijedjen meg annak láttán, kivel ropta egész este…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..