Kormányülés hangfelvétele: sokszor próbálták megkerülni

0
1459
Ha így hoznak fontos döntést, annak nincs nyoma. Orbán Viktor Rogán Antallal (alra Semjén Zsolt). MTI Fotó: Soós Lajos

Sok éves gyakorlatot legalizálnak azzal, hogy nem kell hangfelvételt készíteni a kormány ülésein. Orbán első kormánya idején se tették, de gyanítható, hogy sok döntés meghozataláról amúgy se maradt dokumentum a formális kormányzati működés megszűntével. Ellenzékben a Fidesznek azért fontos volt ez.

A jövő évi költségvetést megalapozó törvénymódosítások közé csempészték be azt, hogy kikerül a feladatot szabályozó 2010-es törvényből az a bekezdés, amely előírja hangfelvétel készítését a kormányülésen, s amely felvételek – a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában – nem nyilvánosak. Marad tehát az írásos összefoglaló.

Ennek sok egyéb (például a nyilvánosságnak a közérdekű információk megismeréséhez fűződő joga) mellett abban áll a fontossága, hogy – elvileg – a hangfelvétel és a szó szerinti jegyzőkönyv tenné lehetővé a történtek utólagos rekonstruálását, távolabbi időben pedig kutatók számára válnának talán egyedüli forrássá ezek a dokumentumok.

Elvileg, mert legalábbis 1998 óta tudhatóan

lényegében megszűnt az a formális kormányzati munka, amelyben a döntéshozatal helye és ideje a kormányülés.

Sőt, 1998 és 2002 között, Orbán első kormánya idején meg is szüntették a hangfelvétel és a szó szerint jegyzőkönyv készítését, majd Medgyessy Péter idején visszaállították. Ennek hatékonyságáról később lesz szó.

A jövő január elsején esedékes változással a kormány voltaképpen csak törvényi formába önti azt a gyakorlatot, hogy nem készül pontos dokumentum a kormányüléseken történtekről. Orbán ugyanis a 2010-es kormányra kerülés után úgy döntött, hogy rendeletben intézkedik arról:

csak a kormányülések végén, az összefoglaló készítése céljából készülhet hangfelvétel,

az ülés idején legfeljebb a miniszterelnök külön engedélyével lehetséges.

Emiatt két beadványt kapott az Alkotmánybíróság. 2010. júliusában Schiffer András, az LMP akkori frakcióvezetője, egy évvel később Jóri András adatvédelmi biztos. Schiffer kezdeményezésének sorsa ismeretlen, de valószínűleg osztozott az ombudsmanénak sorsában: mivel időközben az adatvédelmi biztosi intézmény is megszűnt, a Alkotmánybíróság nem tárgyalhatta meg a beadványt.

A megfelelő dokumentálás kötelezettségét 2007-ben írta elő törvény,

ennek rendelkezését „rontotta le” tehát az Orbán-kormány, amikor 2010-es hatalomra kerülésekor vele ellentétes rendeletet alkotott (ami alkotmánysértő).

Az események utólagos megismerését lehetővé tevő dokumentálással azonban korábban is voltak problémák. Az csupán a kényes adatok kapcsán lehetett aggályos, hogy még a Gyurcsány-kormány magánvállalkozásnak adta át az ülések hangfelvételeit vélhetően a szükséges rendszerezés, feldolgozás céljából. Emiatt az igazságügyi minisztérium 2010. júniusában vizsgálatot indított. Eredményének nincs nyoma a világhálón.

Maga a 2007-es törvény is azért készült, mert az Alkotmánybíróság „meglegyintette” a parlamentet, amiért az nem szabályozta törvényben a kormányülések tartalmi dokumentálásának rendjét. A benyújtott törvényjavaslatban azonban a Gyurcsány-kormány megpróbálta „elsunnyogni” a lényeget, ahogyan arra a Majtényi László vezette Eötvös Károly Intézet leveléből (Szili Katalin parlamenti elnökhöz) kiderül.

A törvényjavaslatba betett szabályok

elhagyták volna a hangfelvétel készítésének kötelezettségét,

sőt, az új előírások szerint a kormányülésen elhangzottakat semmilyen módon nem lenne kötelező rögzíteni. Az EKINT szerint ezért alkotmánysértő volt a tervezet.

Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásából kiderül: a nem megfelelő szintű szabályozás oda vezetett, hogy 1990 óta

a kormányok saját belátásuk szerint, rendszeresen módosították az üléseken elhangzottak rögzítésére és a kormányülések iratainak kezelésére vonatkozó szabályokat.

A gyakorlatban tehát korábban se volt erős kontroll a mindenkori kormányok felett a megfelelő dokumentálás érdekében. Ezt szemlélteti Romsics Ignác történész könyve, a Harmadik Magyar Köztársaság: 1989-2007. Ebben azt írja a kutató, hogy Antall József kormánya még olyan régi típusú kabinetként működött, amelyben érdemi viták folytak. Ez lényegében a Horn-kormány idején is így maradt. 1998-2002 között viszont a kancellária lett a kormányzati munka zászlóshajója, a hivatal létszáma is ugrásszerűen megnőtt, s ez folytatódott a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok idején.

„A kormányülések kezdtek formálissá válni, az érdemi döntéseket általában másutt hozták, amelyeket a kormányüléseken csak tudomásul vették.”

Az Orbán-kormány még az ülések pontos jegyzőkönyvezését és hangfelvételek készítését is megszüntette – állapította meg a közismert tényt Romsics is.

Hasonlóan fogalmaz Debreceni József: Arcmás című, Orbánról írt könyvében, amely szerint a Batthyány-kormánytól a Horn-kormányig mindvégig elmaradhatatlan volt a szó szerinti jegyzőkönyv. Még Szálasi és Rákosi idején is, Orbán alatt nem (Medgyessytől megint). Ez a tény sokat elárul Orbán állam- és politikafelfogásáról, hogy szerinte a politika kikre tartozik és kikre nem. A népnek, a parlamentnek, az utókornak se kell tudnia róla. Ki tudja, mit kaparnának ki a végén?

A lényeg a Romsics-féle jellemzésnek az a része, hogy egyre inkább az vált gyakorlattá, hogy az itt-ott meghozott lényegi döntéseket utólag a kormányülésen szavazzák meg (ami egyébként önmagában nem törvénytelen, sőt, törvény még a formális szavazást se írja elő), így azonban feltételezhetően akkor se fejthető fel utólag egy-egy döntés létrejöttének teljes története.

Erre egy példa, amikor a Költségvetési Ellenőrzési Hivatal akkori elnöke 2011. februárjában bejelentette, hogy feljelentést tesznek az egykori moszkvai kereskedelmi kirendeltség épületének eladása miatt (amely több hasonló büntetőperével együtt felmentéssel zárult). Elhangzott, hogy a 2008. júniusi dobogókői kihelyezett kormányülés emlékeztetője szerint a kormány tárgyalt az ingatlan sorsáról, és tudomásul vette, hogy az kikerült az állami vagyonból. Mint mondta, a külügy- és a pénzügyminisztert utasították, hogy utólag „papírozza le” az ügyet. Úgy vélte, az eljáró hatóságnak meg kell vizsgálnia, mi hangzott el a kormányülésen, és miért fogadták el az értékesítést. Hozzátette:

az ülésről nincs hangfelvétel.

Mindazonáltal ellenzéki éveiben a Fidesznek még az is fontos volt, hogy bizonyos információkhoz hozzájusson a kormánytól, akár a részletes jegyzőkönyv és a hangfelvétel kikérésével. Pelczné Gáll Ildikó akkori képviselő 2007. februárjában fakadt ki, hogy

„egy hét után az ember elvárhatná, hogy egy kormányülésről, ahol jegyzőkönyv és hangfelvétel készül, ezeket rendelkezésre tudják bocsátani”

mondta egy törvényjavaslat kormány általi elfogadásának részleteit firtatva. A kormányszóvivői iroda válaszára („a kormányüléseken nincs formális szavazás, így a fideszes képviselő kérése értelmezhetetlen”) Répássy Róbert fideszes képviselő megdöbbent. Szerinte ez alapján

azt lehet feltételezni, hogy teljesen egyszemélyi irányítás alatt működik a kabinet, mindenről Gyurcsány Ferenc dönt.

Mindezeket látva cseppet se meglepő, hogy arról végképp nem született döntés mindmáig, amit 2010. nyarán a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese mondott: a nyugat-európai minták alapján átmeneti levéltár létrehozására lenne szükség Magyarországon is a kormányzati iratok kezelésére.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .