Kezdőlap Címkék Alkotmánybíróság

Címke: alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróág elé viszi az MTA-törvényt Lovász László

Alkotmányjogi panaszt adott be az MTA elnöke. Lovász László a szeptemberben hatályba lépő szabályt kifogásolja, amely elveszi a kutatóhálózatot. Ez belépő a nemzetközi jogi eljáráshoz.

A Magyar Tudományos Akadémia kicsontozását kifogásolva az Alkotmánybírósághoz fordul az intézmény elnöke – értesült a hvg.hu. Lovász László alkotmányjogi panaszt nyújtott be a törvény miatt, amely elvette a teljes kutatóhálózatot és azt – az Eötvös Loránd Kutatóhálózatot megalapítva – kormányirányítás alá helyezte. Ennek elfogadása után szinte bénult csend fogadta ezt az MTA részéről.

Lovász László szerint az MTA-törvény

sérti a tudomány szabadságára és a tulajdonra vonatkozó alkotmányi cikkelyeket.

Utóbbit azzal, hogy kötelezően ingyenes használatba rendeli átadni az MTA vagyonát. Miután a törvény jelentős része szeptember 1-től lép hatályba, a beadvány szövege szeptember 2-től lesz elérhető az Akadémia honlapján.

Lovász Lászlóra nagy nyomás nehezedett belül, hogy lépjen valamit. Azután, hogy július elején – a törvény parlamenti megszavazása után – az ellenzék már az Alkotmánybíróság elé vitte azt. Az MTA-nak az összes hazai jogorvoslati lehetőséget igénybe kell vennie ahhoz, hogy – elutasítás esetén – az Európai Bírósághoz fordulhasson később.

A Momentum új lehetőséget ad az Alkotmánybíróságnak

Újra az Alkotmánybíróság elé vitte a Fidesz félrevezető aláírásgyűjtésének ügyét a Momentum, ezzel lehetőséget biztosítva az Alkotmánybíróságnak, hogy javítsa korábbi hazugságát.

A Momentum videófelvétele és választási kifogása alapján a Kúria április 26-án kimondta, hogy a Fidesz a választópolgárok félrevezetésére alkalmas módon gyűjtött aláírást. A Kúria ezen döntését egy héttel később az Alkotmánybíróság arra hivatkozva semmisítette meg, hogy választási időszakban nem tilos más adatokat is gyűjteni a választóktól. Az Alkotmánybíróság indoklásával az a baj, hogy a Momentum kifogása nem arról szólt, hogy a Fideszes aktivisták más adatokat is gyűjtöttek, hanem arról, hogy ezzel kapcsolatban téves tájékoztatást adtak: azt mondták, hogy az EP-választások ajánlóívét íratják alá, miközben a szimpatizánsgyűjtő ívet töltötték ki.

A Momentum szerint egyértelmű, hogy az Alkotmánybíróság szándékosan értelmezte félre a Momentum és a Kúria indoklását, hogy egy valótlan tényállással elutasíthassa az ügyet. Ezért a Momentum újra az Alkotmánybíróság elé vitte az ügyet, hogy javíthassák korábbi, minden bizonnyal szándékos tévedésüket. Az ügyet az Alkotmánybíróság csütörtökön befogadta, és jövő héten fog dönteni róla.

A történethez kapcsolódóan fontos, hogy a kúriai döntést elutasító alkotmánybírósági indoklást Varga Zs. András jegyzi előadó alkotmánybíróként, aki a HVG információ szerint befutó jelölt lehet a közigazgatási bíróságok élére. Így valószínűnek látszik, hogy Varga Zs. András belső kampányának részeként torzította el a tényeket, hogy az őt esetleg bírósági elnökké választó fideszes parlamenti többségnek kedvező döntést hozzon az Alkotmánybíróság.

A Momentum teljes alkotmányjogi panasza megtekinthető ezen a linken.

A vak koldus botja – Déli kávé Szele Tamással

Kávét, pincér, feketét, mint a gyász – szomorú ügyekről lesz ma szó. Most, mikor Európa sajtójának színe és java a Notre Dame égésével foglalkozik, mi ne tegyük ezt: elkerülné a figyelmüket az elmúlt nyolc év egyik legaljasabb kormányzati ügye. A rokkantsági ellátások megvonására gondolok, aminek apropója is van, éspedig egy határidő lejárta.

De menjünk szépen, sorban. Hogyan is történt?

Hajdanában-danában, de mindenképpen 2011-ben az Országgyűlés meghozta az az évi CXCI. törvényt, minek következtében teljesen új feltételek álltak elő a csökkent munkaképességű polgártársaink ügyének elbírálásában. Főleg egyes módosítások vetettek fel komoly kérdéseket, igen aggályosak voltak, hiszen ezek értelmében vált megvonhatóvá a korábbi évek munkájával megalapozott rokkantsági járulék kifizetése. Ami bizony szerzett jog, és ily módon sérült – mit sérült, meg is semmisült, bár ezzel a mi bölcs törvényhozóink nem sokat törődtek, ha arról van szó, hogy pár fityinget visszagurigázzanak az államkasszába. Mert bizony az így megspórolt összegből nem lehetne stadiont építeni, ugyan tán még házacskát sem nagyon. Ez valóban csak arra lett volna elég, hogy néhány csökkent munkaképességű ember eltengesse magát belőle, igen szerény körülmények között.

A törvényt parádés propaganda-hadjárat vezette fel, ezt még valamikor tanítani fogják a médiaszakokon: egy fél országot sikerült meggyőzni akkoriban arról, hogy a rokkantnyugdíjasok csalók és élősködők, akik titokban makkegészségesek, mi több, luxuskörülmények között mulatozzák el az államtól és a polgártársaiktól kicsalt pénzeket. Szemenszedett hazugság volt ez, mint még annyi más is a részükről – de a magyar ember szeret hinni a hazugságnak, ha utána sértettnek érezheti magát.

Havi 22 800 forintra csökkent a legtöbb ellátás,

hogy „visszavezessék a munka világába” a rokkant, súlyosan beteg embereket, vissza ám, de ebrúdon. Ennyiből, belátható, megélni sem lehet, gyógyszert venni sem – valamiféle spártai eszme, magyar Tajgetosz lebeghetett a törvényhozók szeme előtt, miszerint a munkaképtelenek majd éhen fognak halni. Ebben sokat segített az a gyakorlat is, melyet akkoriban a sajtó sokat kritizált, nevezetesen a felülvizsgálatoké – nekem magamnak is volt végtaghiányos ismerősöm, akit rendszeresen becitáltak a nem kissé durva bizottság elé, hogy meggyőződjenek arról, nem gyógyult-e meg. Az új felülvizsgálati rendszer lényege pont az volt, hogy mivel alacsonyabban állapították meg a munkaképesség kategóriáját, aki korábban rokkant volt, az számíthatott egészségesnek is, meg kevésbé rokkantnak is, de mindenkiről látványos javulást állapítottak meg – persze, hiszen ha változik a viszonyítási alap, a „mihez képest”, akkor változik minden.

Végül is a nagy munkaerőpiaci visszavezetés így is csak vagy húszezer ember esetében járt sikerrel, az igaz, hogy öt év alatt valóban 180 ezerrel csökkent a rokkantsági, rehabilitációs vagy más egészségkárosodási ellátásban részesülők száma, de inkább azért, mert sokan közülük időközben elérték a nyugdíjkorhatárt, vagyis rendes nyugdíjra váltak jogosulttá. Ez idő alatt több tízezer új rokkantsági kérelmet utasított el a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal.

Az érdekeltek – és százezrekről beszélünk! – minden létező fórumot bejártak a sérelmük miatt, egy csoportjuk a hágai Nemzetközi Bírósághoz is eljuttatta a kérelmét, amely azonban formai okok miatt – akkor még nem született határozat az ügyeikben az összes hazai fórumon – el kellett utasítsa kereseteiket.

De jogorvoslat mégis létezik, vagyis nem létezik, csak de.

Szóval az úgy van, hogy tavaly novemberben az Alkotmánybíróság hozott egy határozatot egy konkrét ügy kapcsán, miszerint a kormány megszegte az Emberi Jogok Európai Egyezményét azzal, ahogy elvette a rokkantnyugdíjasok juttatásainak nagy részét anélkül, hogy figyelembe vette volna az ellátásra jogosultak tényleges fizikai állapotát. Idézzük:

„Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként rögzítette, hogy a rokkantsági ellátások felülvizsgálata során állapotjavulás alatt nem egyszerűen a jogszabályok által meghatározott, és a jogalkotó által bármikor megváltoztatható állapot százalékos változását, hanem minden esetben az egyén élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapot kedvező változását kell érteni.”

Azonban, mivel az Alkotmánybíróság szemponton, az elven változtatott, hatásköréből kifolyólag, ugyanebben a döntésében leszögezte:

„Az Országgyűlés nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztását valósította meg akkor, amikor nem alkotott olyan szabályokat, melyek lehetővé tennék az ellátás összegének meghatározása során a tényleges fizikai állapotjavulás mértékének, illetőleg a 2012. január 1. napját megelőzően megállapított rokkantsági nyugdíj összegének figyelembevételét. Az Alkotmánybíróság ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. március 31. napjáig tegyen eleget.”

Hallali-halihó, törvénykezni volna jó! Azonban sajnos sem a kormány, sem az országgyűlés nem tett semmit a határidő leteltéig, és ez megalapozhatja az állam polgári jogi kárfelelősségét.

Akkor most van remény a károsultaknak egy emberibb ellátásra?

Vagy van, vagy nincs, efelől nem mondhatunk biztosat. Mert egyfelől nem módosították a törvényt, újat sem hoztak a határidőig, de ha most azonnal meg is tennék, a születő szabályozásnak nem lenne visszamenőleges hatálya. Viszont a legújabb joggyakorlat szerint az államot nem illeti meg feltétlen mentesség a jogalkotással, illetve annak elmulasztásával összefüggésben okozott károkért. Ráadásul ha az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogalkotó elmulasztotta jogalkotási kötelezettségét, és ezzel alaptörvény-ellenes helyzetet idézett elő, akkor a jogalkotói mulasztás jogellenessége nem is vitatható. A károkozó magatartás kezdete ebben az esetben az a pillanat, amikor az állam még jogkövetkezmények nélkül eleget tehetett volna kötelezettségének.

Azonban lássuk, mit válaszolt a kérdésben egy korábbi alkotmánybírósági határozatra hivatkozva az EMMI a 24.hu-nak:

„Az Alkotmánybíróság rokkantsági ellátások átalakításának alkotmányosságát korábban már vizsgálta, és azt nem találta alaptörvénybe ütközőnek. Az AB a korábbi döntést most is fenntartotta, tehát a rendelkezések jogtalanságát nem mondta ki. Az Alkotmánybíróság mostani döntésében nem konkrét intézkedésre tett javaslatot, csupán elvi döntést hozott. Az elvi döntés gyakorlatba ültetését és a jogszabályi környezetet a kormány jelenleg is vizsgálja.”

Persze, hogy vizsgálják, míg vizsgálják, addig sem kell érdemben foglalkozni az üggyel, vagy pláne fizetni.

De hát nincsenek javaslatok a megoldásra?

Dehogy nincsenek, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége ez év március 21-én levélben is megküldte az összes országgyűlési képviselőnek a kéréseit – idézzünk ebből is:

„Javaslataink főbb vonalakban a következők:

– Az érintettek ellátásának összegeit felül kell vizsgálni visszamenőleges hatállyal, melynek során érvényre kell jutnia az Alkotmánybíróság által is követelményként támasztott azon elvnek, miszerint az új ellátásnak valamilyen módon összefüggést kell mutatnia a korábbi, járulékfizetésen alapuló ellátás mértékével, illetve összegével.
– A kiesett jövedelem kárpótlását tartjuk igazságosnak!
– Az Mmtv.-ben definiálni kell az állapotjavulás fogalmát, csak az érdemi, valós állapotjavulást tartjuk elfogadhatónak!
– Orvosszakértői vizsgálat keretében kell tisztázni, hogy történt-e az érintett esetében tényleges fizikai állapotjavulás, és az erről szóló határozattal szemben jogorvoslatot kell biztosítani.
– Hangsúlyozzuk: a rehabilitációs ellátás összegének számítására vonatkozó rendelkezések úgyszintén teljes mértékben figyelmen kívül hagyják az érintettet korábban – járulékfizetés alapján – megillető rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának, átmeneti járadékának összegét, minek köszönhetően ők is komoly jövedelemcsökkenést szenvedhettek el. Ennek értelmében a MEOSZ szerint a szabályozás helyreállításának azon emberek is alanyai, akik ezt az ellátást kapják.”

Ezek bizony pontos kérések, javaslatok, emlékeztetőnek is nagyon megfeleltek volna, tíz nappal a határidő letelte előtt.

Javaslat van, vizsgálat van, előrelépés nincs.

Nem mondom, mit kívánok azoknak a törvényhozóknak, akik ezzel az időhúzással még a vak koldustól is ellopják a botját, ha már más vagyontárgya nincs neki.

Illetve: mondom.

Azt, hogy ha már ellopták, kelljen is használniuk, és ugyanúgy, mint az előző tulajdonos.

Meddig lesz nálunk demokrácia? – 2018 (szubjektív) legjobbjai

„A legfájdalmasabb, hogy a Fidesz az összes alkotmánysértő intézkedését beleírta végül az alkotmányba”- nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Szabó Máté, aki a jogállam leépítése idején 2013-ig az állampolgári jogok biztosa volt, s regnálásának kulissza titkairól beszél. A Fidesz hatalomra kerülése után Szabó 35 esetben fordult Alkotmánybírósághoz, s kezdeményezésére a testület több jogszabályt megsemmisített. A hatalom korlátozásában részt vállaló ombudsman ma egyetemi tanárként exkluzív interjút adott, amelyben hivatali idejéről is beszél. A politikatudós a közelmúltban a társadalmi mozgalmak és politikai tiltakozások terén kifejtett iskolateremtő tevékenységért az ELTE arany Pro Universitate díjjal jutalmazta.

 

Az egyik legharcosabb ombudsmanként a jogállam utolsó bástyájának számított, ámbár az elméleti munkásságáért tüntették ki. Melyikre büszkébb?

Leginkább azt tartom fontosnak, hogy a jogállamról vallott nézeteimet hat éven keresztül a napi gyakorlatban is képviselni tudtam. Miután foglalkozom elmélettörténettel is, tudom, hogy a hajdani társadalomfilozófusok jó része gyakorlati feladatot is vállalt.  A legismertebb talán Machiavelli volt, aki megírta a máig idézett Fejedelem című művét, de legalább ilyen büszke lehetett arra, hogy egy ideig külügyminisztere volt a firenzei városállamnak. Ha tetszik, ez a vonalat viszem, 2007-ben az elméleti munka köréből „beszólítottak” a politikai és közéleti arénába, de utána ismét visszatértem az egyetemi katedrához, vagyis az „eke szarvához”.

Tanárként a múlt század politikai mozgalmait, a közéleti tiltakozások okait kutatja. Amíg ombudsmanként hivatalban volt, az Orbán kormány alkotmánysértő intézkedései ellen az alkotmánybírósághoz fordult. Ez utóbbi veszélyesebb, nem?

A múlt században tehát a Kádár rendszerben a társadalomtudomány is veszélyes üzem volt. Közvetlenül ’89 előtt egy tudományos vitán az „elvtársak” megfenyegettek, hogy „veszélyes nézeteket vallok”, és hogy ha nem jön a rendszerváltás, akkor szedhettem volna a sátorfámat. Amikor a zöld mozgalmakat kutattam, azt hitték, hogy környezetvédő pártot alapítok, amikor a sztrájkjogról írtam, azt gondolták, hogy munkabeszüntetést szervezek.  De később, amikor a Gyurcsány és az Orbán a kormány intézkedéseire kezdeményeztem alkotmánybírósági kontrollt, akkor utána sokszor ingott a székem.

Oktatott politikusoknak készülő fiatalokat is. Ha máskor nem, akkor megtapasztalhatták, hogy ön tényleg szuverén?

Amikor Schmitt Pál államfőként plágium gyanúba keveredett és ezért visszalépett, akkor Orbán Viktor lengyel Szolidaritásról készült egyetemi disszertációjában is igyekeztek szerzői jogsértés után kutatni, de nem találtak.  Viszont kiderült, hogy egyetemistaként a miniszterelnök a leggyakrabban az én szövegeimre hivatkozott. Ellenben azt már nem akarta, hogy a hatalmát kontrolláló ombudsmanként mandátumomat 2013 után is meghosszabbítsák. Sőt, ellenforradalmárnak” nevezett, mert alkotmánybírósághoz fordultam az egyetemisták „röghöz kötése” miatt. A kormányzattal szemben megfogalmazott kritikám miatt az ellenzék kedvelt, ahogy 2010-ig a Fidesz is, de kormányon mindenki utált.

Politikailag el nem kötelezett ember vagyok, ami – látva a mai pártokat, egyáltalán nem esik nehezemre. Hosszú évekig foglalkoztam az európai környezetvédőkkel, s van képem arról, hogy milyen egy normálisan működő zöld párt. De az LMP mostani ügyeit látva csak azért nem sírok, mert nem érdemlik meg, hogy bárki egy könnyet is ejtsen értük.

Miután a Fidesz hatalomra került, a kormány megszüntette annak lehetőségét, hogy az állampolgár közvetlenül alkotmánybírósághoz forduljon. Ezt a jogot az állampolgári jogok biztosa, tehát az ombudsman kapta meg, ezek után ön 35 esetben kérte a törvény megsemmisítést. Ez volt a jogállam felszámolásának időszaka?

Az biztos, hogy küzdelmes időszak volt, mert a 2011-ben elfogadott alaptörvény valóban megszüntette, hogy az állampolgárok közvetlenül kérjenek alkotmányos kontrollt az Alkotmánybíróságtól. Így az állampolgári beadványok hirtelen az ombudsman csapatára zuhantak, és bizony volt elég kifogás a NER ellen. Az említett 35 esetből – az Alaptörvény negyedik módosítását kivéve – egyik sem okozott nekem álmatlan éjszakát, – persze szakértői csapattal dolgoztam – pedig a Fidesz parlamentje még a frissen megszavazott alaptörvénnyel is ellentétes szellemiségű jogszabályokat gyártott sorozatban.

Ilyen ellenállás láttán a ma is hatalmon lévő kormány bizonyosan elkezdené kritizálni, vegzálni, esetleg megpróbálná hivatali ideje előtt leváltani. Ilyenben volt része?

Persze, hisz mind a Gyurcsány-, mind az Orbán kormány idején előfordult befolyásolási kísérlet. Viszont jó ideig működött még a nyilvánosság, ami megvédett.

Alkotmányellenesnek nevezte a játékgépek betiltását, de mégis megtörtént.

Fenntartották a monopolprofitot Andy Vajnának…

Ombudsmanként tudta, hogy erre megy ki a játék?

Dehogy tudtam, nem vagyok beszélő viszonyban sem oligarchákkal, sem a politika kiszolgálóival.      .

Viszont a kormány a filmmogulnak adta a kaszinót, meg a játékgépeket, ezek szerint alkotmánysértően…

2010 után jó ideig naiv voltam, azt hittem, hogy a Fidesz az önmaga alkotta alaptörvényt be akarja tartani. A normák világosak voltak, egyenlő bánásmód, az egyház és állam elválasztása, a szektorsemlegesség stb. De az általános európai normák, meg az alaptörvény, illetve a régi alkotmánybíróság – nem az új! – gyakorlata is egyértelmű volt. Azt hittem, hogy engem is arra kértek fel, hogy szóljak, ha egyik-másik törvényt alkotmánysértőnek találom; tehát úgy véltem, valóban azt a szerepet szánták nekem, amit elláttam. Mások, mint Majtényi László, Halmai Gábor, Kornai János ezt a szándékot azonnal megkérdőjelezték, és az idő őket igazolta. Én pedig tévedtem.

Meg kell jegyeznem, hogy azért voltak olyan Fideszes politikusok, mint Gulyás Gergely és Balog Zoltán, akiktől pozitív visszajelzéseket kaptam aktív kritikai munkámért, – gondolom, ezt ma inkább letagadnák. Aztán úgy tűnt, közülük sokan idegesek lettek, amikor az alaptörvényt hatályba léptető átmeneti rendelkezésbe alkotmányellenes normákat csempésztek bele, s javaslatomra azt az akkori testület megsemmisítette.

Azt hiszem, ott veszhetett el ismételt jelölésem esélye. De számomra nem volt más lehetőség, mert szerintem azzal, hogy az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek tartott és megsemmisített szabályt beleírták az alaptörvény negyedik módosításába, már túlléptek mindenféle jogállami szabályon.

Az ombudsmanként milyen érzés volt, hogy maga a kormány sérti az alkotmányt?

Ahhoz hasonlít, mint amikor két ember sakkozik, s az egyik nyer, de az erősebb, tehát a vesztes a szellemi vita helyett pofozkodni kezd, amiben csak ő nyerhet.

A társadalom miért tűri, hogy a kormány sértse a demokrácia és a jogállamiság elveit?

Nincs más választása, ráadásul hiányzik a kormányképes politikai alternatíva. Közben vitatkozik az ország, hogy ez már diktatúra-e, ahogy Kornai János állítja, vagy „csak” illiberális demokrácia, mint Orbántól Tusványoson hallhattuk. Esetleg egyfajta hibrid rezsim az amerikai politológia szóhasználatával. A politika tudománya pedig arra keresi a választ, hogy van-e még, és meddig van nálunk demokrácia?

Ezzel persze sajnos belesimulunk egy globális trendbe, amely az autoriter, illiberális, felülről vezérelt, tömegeket mozgósító rendszerek felemelkedéséről, térhódításáról és együttműködéséről szól. Új szereplők jelennek meg, nagy és korábbi demokráciák, mint az USA, Törökország, Lengyelország, Venezuela. Mellettük még jobban virágzik a „kemény mag”, Oroszország, Kína, a muszlim országok többsége. Ennek elszenvedője a civil társadalom, s benne az összes alapítvány, egyesület, és nem csak Sorosé! Holott konszenzus volt a civil társadalom megerősítésére, újjáépítésére. Ezt adta fel az Orbán kormány.

Az elmúlt évszázad magyar történelmében benne van az, hogy a tömegek nem emelnek szót sem saját alkotmányos jogaikért, sem pedig az ország irányításának diktatórikus elemei ellen?

Volt azért forradalom 1848-ban, vagy 1956-ban, illetve komoly tiltakozás 1989 környékén, de 2006-ban is, tehát a magyar társadalomban van elégedetlenségi potenciál, ami tiltakozásokban jelenik meg. De jellemző, hogy nálunk a diktatúrákat elfogadja a nép, lásd: Ferenc József, Horthy Miklós, Kádár János, Orbán Viktor rendszereit.

Az ön egyik kedvenc témája az érdekegyeztetés, amelyről tanulmányai jelentek meg. A társadalmi érdekegyeztetés mára már nem létező műfaj, az Orbán kormány lényegében felszámolta. Mit mond ma a diákjainak, amikor ez szóba kerül?

A mozgalmak és tiltakozások megléte, lehetősége azt jelzi, hogy valamennyi mégis maradt a demokráciából, köszönhetően talán az Európai Uniónak. Nálunk ma még lehet tüntetni, nem csukják be, nem ölik meg, nem kényszerítik külföldre az ellenzéki politikusokat, a kritikus elemzőket és az újságírókat.

Azt mondja, hogy lehet tüntetni, vagyis a mostani gyülekezési jog módosításával a politikusi, és egyéb, a magánélet védelmének álcájával leplezett szigorítás nem akadályozza meg a demonstrációk szervezését?

A törvényt már elfogadták, de várjuk meg a rendőri gyakorlatot. Azt talán még kiheverhető, hogy a miniszterelnök háza előtt nem lehet tüntetni, de ha egyre több és kiterjedtebb tüntetésmentes zóna lesz, – ahogyan tervezték a hajléktalanok és a prostituáltak számára is – az bizony megakaszthatja a tiltakozás kultúrájának fejlődését, és újból akár erőszakot provokálhat, amely megjelenik ma is például a ligetvédőkkel szemben. De remélem, hogy ennek a jogszabálynak nem lesz nagyon fájó, és megszorító a gyakorlata.

Gondolom ezt is elmondta a diákjainak, de ők hogyan reagálnak a beszélgetésünkben vázolt politikai gyakorlatra?

Sajnos ritkán nyilvánítanak véleményt, talán úgy érzik, nincs értelme már a szónak, vagy egyszerűen félnek.  Tehát a diploma megszerzését követően elmennek az országból. Ha valaki csak kíváncsiságból, vagy jobb keresetért külföldön vállal munkát, azt nem tartom rossznak, mert akkor talán egyszer vissza is jön. De ha már az elnyomás és a félelem légköre miatt elmenekülnek az országból, az viszont borzasztó probléma.

A fiatalok némasága összefügghet azzal is, hogy a mai alkotmányos rendszer, illetve a pártstruktúra nem teszi alkalmassá a választásokat arra, hogy működjön a politikai váltógazdaság. Ma más politikáknak nincs is valódi esélye hatalomra kerülni, a kormány alternatívátlan, és így nem leváltható. Ez pedig évtizedekre meghatározza a mai fiatal generációk életét, hisz a jövője csak a hatalmon lévő Fidesz keretei között tervezhető.

Eléggé lehangoló a kép. Nincs lelkiismeret-furdalása, nem szégyelli, hogy a ma hatalmon lévő garnitúrát ön is tanította?

Nézze, ők mindenből csak azt tanulták meg, amit akartak, és amire szükségük volt. Ráadásul a Fidesz alapítói, az akkor jogi kari diákokként hozzám képest radikális liberálisok voltak, sőt, még az akkori szociálliberális SZDSZ -hez képest is. De azóta megváltoztak, egészen más irányba fejlődtek, és csak sokkal később nyerte el a Fidesz a mai kontúrját.

Így kell hatásos politikát csinálni, szem előtt tartva a lehetőségeket, változni, változtatni, haladni az árral, ebben ők nagyok, lásd internetadó. Nem úgy, ahogy a Momentum teszi, amelynek tagjai azt hitték, elég, hogy itt vagyunk, megy az internetes lájkolás. Aztán majd gyakorlati politizálási tapasztalatok nélkül mind megválasztják őket. Ez súlyos tévedés! Ezt az új tanítványaim a Bibó szakkollégiumban már tudják.

Azt tudjuk, hogy a mai kormány a Bibó szakkollégiumból jött. Lehetséges, hogy a mait leváltó hatalom is ott készülődik?

A hallgatók szerintem ott olyan felkészültek, hogy azzal talán nem is lenne baj. De attól tartok, hogy a következő kormány is a mai romjaiból, és vezéreinek közreműködésével alakul majd meg. Az alternatíva hiánya teszi a mai helyzetet kilátástalanná, amiért persze a felelősség az ellenzéket is terheli.

Áder János aggódik az ország állapota miatt

Legalábbis, megtette már az első lépést az aggódás irányába. Előzetes normakontrollra küldte ugyanis  az Alkotmánybírósághoz a vízgazdálkodási törvény vízkivételekkel összefüggő módosítását.

Az nem tetszik Áder Jánosnak, hogy az Országgyűlés által július 20-án elfogadott, ám még nem kihirdetett jogszabály alapján nem kellene engedélyeztetni, sem bejelenteni a 80 méternél sekélyebb, és csupán a házi vízigényt kielégítő kutakat.

A köztársasági elnök alkotmánybírósági beadványban azt írja: a jogszabály az ivóvízbázis jelenlegi állapotát és védelmét tekintve visszalépésnek minősül, ez pedig sérti az alaptörvényben is garantált egészséges környezethez való jogot.

Áder János szerint a víz, az ivóvíz az emberi élet alapja, véges mennyiségben rendelkezésre álló, az alaptörvény által védett természeti kincs, amely elengedhetetlen az egészséges környezethez való jog érvényesüléséhez, és ezt sérti a törvény.

Irgum és burgum.

Már csak azért is, mert sokan Áder szemére vetik, hogy nem törődik az ország állapotával. Kizárólag a természeti környezet érdekli, annak is a globális – értsd: nem magyarországi – vetületei, a hazai fakivágások és a zöldterületek tönkre tétele kapcsán egyszer sem szólalt meg.

De a társadalom állapotáról sem mond véleményt Áder. Hogy tervszerűen és megállíthatatlanul zajlik a jogállam lebontása, a szabad és független sajtó felszámolása. Hogy beteg az egészségügy, lebutított az oktatás, csak a gazdagok gazdagodnak, a szegények egyre szegényebbek lesznek.

Most talán valami elindult: kis lépés a házi vízigényt kielégítő kutak építőinek, nagy lépés Áder Jánosnak. Innen már tényleg csak egy ugrás, hogy az államfő az élet más területein is észlelje a visszásságokat, és ha feltűnik neki valami, ami nem egyeztethető össze a demokratikus normákkal, vagy csak úgy általában a tisztességgel, mert mondjuk lopást észlel, a közvagyon lenyúlását, akkor időnként hallassa a hangját.

Első megválasztása előtt azt mondta Áder: Száz jó törvényből százat aláír, száz rosszból százat visszaküld. Akkor nagyon megörültünk, hogy ilyen nagyszerű köztársasági elnökünk lesz nekünk. Aki mindig tudja, hogy mi a jó, és azt is, hogy mi az, ami nem jó. Mert mi hétköznapi emberek, akik nem vagyunk államfők, szintén tudni véljük, hogy mi a jó, és mi az, ami nem. De Áder János nyilván nálunk is jobban tudja – ha nem így lenne, akkor nem ő lenne a köztársasági elnök, hanem valaki más.

Úgyhogy csak bíztatni tudjuk Áder Jánost: csak így tovább. ne álljon meg félúton! Ha felszámolta a házi vízigényt kielégítő kutak állapota körüli anomáliákat, rugaszkodjon neki a többi megtoldandó problémának is.

Gyürkőzz János, rohanj János!

Politikai nyomásra fenyegetőznek a Kúria költöztetésével?

„Ez katasztrófa, szakmaiatlan és ennek a kurzusnak a totális vakságára utal” – összegezte a véleményét a Kúriai Esztergomba költöztetésének az ötletéről Fleck Zoltán jogszociológus. A Független Hírügynökség azzal kapcsolatban kérdezte, hogy a kormányközeli sajtóban megjelentek szerint, ha év végéig nem költözik ki az épület egy részét használati joggal elfoglaló Politikatörténeti Intézet Nonprofit Kft. (PTI), akkor Esztergomba költözik a legfelsőbb bírósági fórum. Földes György a PTI ügyvezető igazgatója leszögezte: Most, hogy a kormány belátta, hogy nem kapja meg ingyen az épületrészt, politikai nyomást próbál gyakorolni az alapítványra.

 

Forrás: HírTV

Mi szól a tervezett lépés mellett és mi ellen? Egyáltalán, mit jelentene ez – kérdeztük Fleck Zoltánt, aki emlékeztetett arra, hogy az Alkotmánybíróság odaköltöztetése sem jött be. (Megj.: Esztergom a rendszerváltáskor lett az újonnan alakult Alkotmánybíróság székhelye egy pillanatnyi hangulati döntés következtében, de végül a költözködés nem valósult meg és visszahelyzeték jogilag is Budapestre.) Vannak persze országok, ahol az államapparátus bizonyos részei a fővároshoz közei városban működnek, de Magyarországon ennek nincs hagyománya – szögezte le a jogszociológus, aki szerint

„többszáz évet kellene visszamenni, hogy megtaláljuk ennek a hagyományát; s amikor előfordult ilyen, akkor az ország egyik fele el volt foglalva”.

Egy egycentrumú, azaz Budapest-központú országban egy ilyen lépés gyakorlatilg a szervezet szeparációját jelenti, ami

szimbolikus gesztus, s igazán annak szól, hogy nem nagyon számít, hogy mit csinál –

szögezte le.

Szerinte azonban más akadály is van: a Kúria az igazságszolgáltatási rendszer része, s ha Esztergomba költöztetnék, akkor nem is annyira a többi hatalmi ágtól való elválasztás lehetetlenítené el a működését, hanem az, hogy a saját hatalmi ágától szeparálódna el. „Nem csak az emberek, hanem az ügyek és az iratok is egyik szintről mozognak a másikra az igazságszolgáltatáson belül, s az egyik szint térbeli eltávolítása a másiktól ellehetetlenítené a működést is” – húzta alá azt a következtetést levonva, hogy ez

„Katasztrófa, szakmaiatlan és ennek a kurzusnak a totális vakságára utal”.

A kormányközeli – tehát jól értesült – a Magyar Idők írta meg, hogy  ha az év végéig nem sikerül pontot tenni a Kossuth téri Igazságügyi Palota helyzetére, és nem születik megállapodás a Politikatörténeti Intézet kiköltözéséről, akkor a Kúriát Esztergomba költöztetik. Az épület egy részét – annak 4000 négyzetméterét – az MSZP által alapított Politikatörténeti Alapítvány tulajdonában lévő Politikatörténeti Intézet Nonprofit Kft. (PTI) használja, amelyet ki akartak költöztetni, hogy a Kúria beköltözhessen, ám pereskedés indult, amely jogerős ítélettel az alperes, azaz az intézet javára zárult. Ugyanakkor a felperes, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. a lap értesülése szerint a Kúriához fordul, azaz az a fórum dönthet véglegesen, amelynek érdekében áll az alapítvány eltávolíttatása az ingatlanból

Fotó: Youtube

A Politikatörténeti Intézet Nonprofit Kft. többéves pereskedésen van túl – a jelek szerint azonban csak részben –, több tárgyalás, felfüggesztés, oda- és visszautalás után most július 6-án végül jogerősen is kimondta a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a PTI jogszerűen használja az ingatlan adott területét – emlékeztetett Földes, leszögezve:

ők most is, miként a kezdetektől fogva mindvégig nyitottak voltak a megállapodásra,

a kiköltözésre, amelynek feltétele természetesen az, hogy a használati jog ellenértékét kapják meg és vagy egy megfelelő épületet.

„Rajtunk eddig sem múlt a megállapodás, de a kormány nem akart fizetni, s a Magyar Nemzeti Vagonkezelő által pert indított” – mondta.

Ki akarták ugyanis mondatni, hogy a PTI 30 napon belül ürítse ki és adja át az épületet. Mindez ellentételezés nélkül. „Ez azért is felháborító, mert elismert, kiemelten közhasznú non-profit Kft.-ről van szó, egy komoly nemzeti értékeket őrző szellemi központról, ám ez a kormányt egyáltalán nem foglalkoztatja” – mutatott rá Földes.

Kérdésünkre, hogy miként ítéli meg az ötletet – amit a Magyar Idők is megszellőztetett –, miszerint ahhoz a Kúriához fordulnának, amely „személyesen is érintett” a  végső döntésben, Földes György a következőt mondta:

„Ehhez nem szólok hozzá, semmit, mert úgy értelmeződne, mintha valamifajta erkölcsi vagy politikai nyomást akarnék gyakorolni a Kúriára”.

 

„Unalmas” címlappal tiltakozik a Népszava

0

Az Alkotmánybíróság szerintük sajtószabadságot korlátozó határozata miatt minden címlapi cikkének címében az „Unalmas cím” szavakkal kezdi hétfői írásait a Népszava. Az Ab szerint ugyanis az újság cikkének címe önálló tartalmi egység, minden lényeges körülményt tartalmaznia kell.

“Unalmas cím, de törvényes”, “Unalmas cím, azért a cikk érdekes”, “Unalmas cím, nincs benne semmi, amiből baj lehetne” és “Unalmas cím, ez talán megfelel az Ab ízlésének”. A Népszava címlapja jelent meg így hétfőn. A sajtótörténeti szempontból is sajátos megjelenés oka az, ahogyan az azóta bezárt Népszabadság négy éve megjelent írásának végére tett pontot az Alkotmánybíróság szombaton megjelent határozata. Az ügyben egy püspökkel szembeni nyomozásról adtak hírt emígyen: Kényszerítés miatt nyomoznak egy püspök ellen, az írásból pedig kiderül, hogy egy püspöki ülnökkel szemben is.

Az érintettek bíróságra vitték az írást, mondván valótlan állítás, hogy bármit elkövettek volna. A nyomozás ugyanis

ismeretlen tettesek ellen indult, őket nem gyanúsította meg a hatóság.

A Kúria azonban végső soron elfogadta a cím tartalmát, mert szerinte az írás egészét kell figyelembe venni.

Az Alkotmánybíróság viszont úgy döntött, hogy a cím olyan kiemelt, önálló tartalmi egység, amelynek a személyiségi jogok sérelmére nézve is fokozott szerepe lehet, emiatt

szigorúbb megítélés alá esik, mint a cikk egésze

– írja a Népszava.

Az Ab döntése miatt a bírósági eljárást meg kell ismételni, már a határozat figyelembe vételével.

Miként az újság kommentárja írja, a különbség a „rossz” és a „jó” cím között az lenne, hogy „Kényszerítés miatt nyomoznak egy püspök ellen”, illetve Kényszerítés miatt nyomoznak ismeretlen tettes ellen egy ügyben, amelynek a gyanú szerint egy püspök a fő érintettje”. Utóbbit újságíró nem írja le magától.

Kormányülés hangfelvétele: sokszor próbálták megkerülni

Sok éves gyakorlatot legalizálnak azzal, hogy nem kell hangfelvételt készíteni a kormány ülésein. Orbán első kormánya idején se tették, de gyanítható, hogy sok döntés meghozataláról amúgy se maradt dokumentum a formális kormányzati működés megszűntével. Ellenzékben a Fidesznek azért fontos volt ez.

A jövő évi költségvetést megalapozó törvénymódosítások közé csempészték be azt, hogy kikerül a feladatot szabályozó 2010-es törvényből az a bekezdés, amely előírja hangfelvétel készítését a kormányülésen, s amely felvételek – a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában – nem nyilvánosak. Marad tehát az írásos összefoglaló.

Ennek sok egyéb (például a nyilvánosságnak a közérdekű információk megismeréséhez fűződő joga) mellett abban áll a fontossága, hogy – elvileg – a hangfelvétel és a szó szerinti jegyzőkönyv tenné lehetővé a történtek utólagos rekonstruálását, távolabbi időben pedig kutatók számára válnának talán egyedüli forrássá ezek a dokumentumok.

Elvileg, mert legalábbis 1998 óta tudhatóan

lényegében megszűnt az a formális kormányzati munka, amelyben a döntéshozatal helye és ideje a kormányülés.

Sőt, 1998 és 2002 között, Orbán első kormánya idején meg is szüntették a hangfelvétel és a szó szerint jegyzőkönyv készítését, majd Medgyessy Péter idején visszaállították. Ennek hatékonyságáról később lesz szó.

A jövő január elsején esedékes változással a kormány voltaképpen csak törvényi formába önti azt a gyakorlatot, hogy nem készül pontos dokumentum a kormányüléseken történtekről. Orbán ugyanis a 2010-es kormányra kerülés után úgy döntött, hogy rendeletben intézkedik arról:

csak a kormányülések végén, az összefoglaló készítése céljából készülhet hangfelvétel,

az ülés idején legfeljebb a miniszterelnök külön engedélyével lehetséges.

Emiatt két beadványt kapott az Alkotmánybíróság. 2010. júliusában Schiffer András, az LMP akkori frakcióvezetője, egy évvel később Jóri András adatvédelmi biztos. Schiffer kezdeményezésének sorsa ismeretlen, de valószínűleg osztozott az ombudsmanénak sorsában: mivel időközben az adatvédelmi biztosi intézmény is megszűnt, a Alkotmánybíróság nem tárgyalhatta meg a beadványt.

A megfelelő dokumentálás kötelezettségét 2007-ben írta elő törvény,

ennek rendelkezését „rontotta le” tehát az Orbán-kormány, amikor 2010-es hatalomra kerülésekor vele ellentétes rendeletet alkotott (ami alkotmánysértő).

Az események utólagos megismerését lehetővé tevő dokumentálással azonban korábban is voltak problémák. Az csupán a kényes adatok kapcsán lehetett aggályos, hogy még a Gyurcsány-kormány magánvállalkozásnak adta át az ülések hangfelvételeit vélhetően a szükséges rendszerezés, feldolgozás céljából. Emiatt az igazságügyi minisztérium 2010. júniusában vizsgálatot indított. Eredményének nincs nyoma a világhálón.

Maga a 2007-es törvény is azért készült, mert az Alkotmánybíróság „meglegyintette” a parlamentet, amiért az nem szabályozta törvényben a kormányülések tartalmi dokumentálásának rendjét. A benyújtott törvényjavaslatban azonban a Gyurcsány-kormány megpróbálta „elsunnyogni” a lényeget, ahogyan arra a Majtényi László vezette Eötvös Károly Intézet leveléből (Szili Katalin parlamenti elnökhöz) kiderül.

A törvényjavaslatba betett szabályok

elhagyták volna a hangfelvétel készítésének kötelezettségét,

sőt, az új előírások szerint a kormányülésen elhangzottakat semmilyen módon nem lenne kötelező rögzíteni. Az EKINT szerint ezért alkotmánysértő volt a tervezet.

Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásából kiderül: a nem megfelelő szintű szabályozás oda vezetett, hogy 1990 óta

a kormányok saját belátásuk szerint, rendszeresen módosították az üléseken elhangzottak rögzítésére és a kormányülések iratainak kezelésére vonatkozó szabályokat.

A gyakorlatban tehát korábban se volt erős kontroll a mindenkori kormányok felett a megfelelő dokumentálás érdekében. Ezt szemlélteti Romsics Ignác történész könyve, a Harmadik Magyar Köztársaság: 1989-2007. Ebben azt írja a kutató, hogy Antall József kormánya még olyan régi típusú kabinetként működött, amelyben érdemi viták folytak. Ez lényegében a Horn-kormány idején is így maradt. 1998-2002 között viszont a kancellária lett a kormányzati munka zászlóshajója, a hivatal létszáma is ugrásszerűen megnőtt, s ez folytatódott a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok idején.

“A kormányülések kezdtek formálissá válni, az érdemi döntéseket általában másutt hozták, amelyeket a kormányüléseken csak tudomásul vették.”

Az Orbán-kormány még az ülések pontos jegyzőkönyvezését és hangfelvételek készítését is megszüntette – állapította meg a közismert tényt Romsics is.

Hasonlóan fogalmaz Debreceni József: Arcmás című, Orbánról írt könyvében, amely szerint a Batthyány-kormánytól a Horn-kormányig mindvégig elmaradhatatlan volt a szó szerinti jegyzőkönyv. Még Szálasi és Rákosi idején is, Orbán alatt nem (Medgyessytől megint). Ez a tény sokat elárul Orbán állam- és politikafelfogásáról, hogy szerinte a politika kikre tartozik és kikre nem. A népnek, a parlamentnek, az utókornak se kell tudnia róla. Ki tudja, mit kaparnának ki a végén?

A lényeg a Romsics-féle jellemzésnek az a része, hogy egyre inkább az vált gyakorlattá, hogy az itt-ott meghozott lényegi döntéseket utólag a kormányülésen szavazzák meg (ami egyébként önmagában nem törvénytelen, sőt, törvény még a formális szavazást se írja elő), így azonban feltételezhetően akkor se fejthető fel utólag egy-egy döntés létrejöttének teljes története.

Erre egy példa, amikor a Költségvetési Ellenőrzési Hivatal akkori elnöke 2011. februárjában bejelentette, hogy feljelentést tesznek az egykori moszkvai kereskedelmi kirendeltség épületének eladása miatt (amely több hasonló büntetőperével együtt felmentéssel zárult). Elhangzott, hogy a 2008. júniusi dobogókői kihelyezett kormányülés emlékeztetője szerint a kormány tárgyalt az ingatlan sorsáról, és tudomásul vette, hogy az kikerült az állami vagyonból. Mint mondta, a külügy- és a pénzügyminisztert utasították, hogy utólag „papírozza le” az ügyet. Úgy vélte, az eljáró hatóságnak meg kell vizsgálnia, mi hangzott el a kormányülésen, és miért fogadták el az értékesítést. Hozzátette:

az ülésről nincs hangfelvétel.

Mindazonáltal ellenzéki éveiben a Fidesznek még az is fontos volt, hogy bizonyos információkhoz hozzájusson a kormánytól, akár a részletes jegyzőkönyv és a hangfelvétel kikérésével. Pelczné Gáll Ildikó akkori képviselő 2007. februárjában fakadt ki, hogy

„egy hét után az ember elvárhatná, hogy egy kormányülésről, ahol jegyzőkönyv és hangfelvétel készül, ezeket rendelkezésre tudják bocsátani”

mondta egy törvényjavaslat kormány általi elfogadásának részleteit firtatva. A kormányszóvivői iroda válaszára („a kormányüléseken nincs formális szavazás, így a fideszes képviselő kérése értelmezhetetlen”) Répássy Róbert fideszes képviselő megdöbbent. Szerinte ez alapján

azt lehet feltételezni, hogy teljesen egyszemélyi irányítás alatt működik a kabinet, mindenről Gyurcsány Ferenc dönt.

Mindezeket látva cseppet se meglepő, hogy arról végképp nem született döntés mindmáig, amit 2010. nyarán a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese mondott: a nyugat-európai minták alapján átmeneti levéltár létrehozására lenne szükség Magyarországon is a kormányzati iratok kezelésére.

Bréking nyúz, június 6. – Tudósítás a másik valóságból

0

Változatos témákkal lehet ma találkozni a kormánypropaganda alternatív valóságában: beszámoló a Heti Válasz nyomtatott kiadásának megszűnéséről, reménykedés abban, hogy még a héten szakad a Jobbik, támadás az Alkotmánybíróság ellen és kesergés, amiért az amerikai szépségversenyeken nem lesz több bikinis felvonulás.

Sajátos módon számol be a Heti Válasz nyomtatott kiadásának megszűnéséről az Origo

„Az utolsó száma jelenik meg a héten a Heti Válasznak, Simicska Lajos, a lap tulajdonosa nem finanszírozza többé. Azaz, a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió után a Heti Válasznak sem ad pénzt, megszűnik a hetilap is. (Egyébként ezt már korábban bejelentették, csak a Heti Válasz kapott időt, hogy esetleg vevőt szerezzen magának. Mint ma elmondták, nem sikerült.). A Hír TV-nél sok embert kirúgtak az elmúlt hetekben, fizetéscsökkentés is volt. Úgy tudjuk, Simicska internetes lapjánál, az Indexnél is attól félnek a dolgozók, hogy egyik pillanatról a másikra egyszerűen megszünteti az újságot az oligarcha.

A Heti Válasz tehát csütörtökön jelenik meg utoljára. A Simicska-birodalom két, megmaradt médiuma is óriási gondokkal küzd. A Hír TV-nél egyre kezelhetetlenebb a milliárdos veszteség. Ráadásul június elsejétől – éppen az eladási próbálkozások miatt – nyilvános a csatorna nézettsége, az eredmény pedig katasztrofális. Vezetőnek szánt műsorukra, Kálmán Olga beszélgetéseire például alig kiváncsi valaki, fele-harmada nézi, mint ahányan a szintén ellenzéki ATV hasonló műsorát.

Simicska internetes újságjánál is rendkívül feszült a helyzet, egyes forrásaink szerint pánikhangulat van. Az Index-dolgozók körében információink szerint hetek óta beszédtéma, hogy Simicska vajon mikor dönt az ő megszüntetésükről is.”

A 888 szerint napok kérdése a Jobbik pártszakadása

„Szinte biztos, hogy már csak napok kérdése, hogy a pártszakadás megtörténjen a Jobbikon belül. Toroczkai Lászlót június hetedikére, csütörtökre idézték be az etikai bizottság elé, vele együtt összesen öt párttaggal szemben indít etikai vagy fegyelmi vizsgálatot a Jobbik vezetése. A retorzió elérheti azon regionális igazgatókat is, akik felkérték Dúrót Toroczkai elnökhelyettes-jelöltjének, majd nyíltan támogatásukról biztosították a Mi magunk platformot. (…)

Dúró férje, Novák Előd pedig ma bejelentette, hogy egyetlen formálisnak nevezhető jobbikos tisztségét, a pártalapítványban betöltött kuratóriumi tagságot is lemondja. A Jobbik szakadása így már csak idő kérdése – az akár már holnap megtörténhet.

Az új szervezet létrejöttével még várni kell, ugyanis Toroczkai június 23-ára hirdetett “zászlóbontást”.”

A Magyar Idők most épp az Alkotmánybíróságot támadja

„Hideg zuhany volt a kora nyári kánikulában az Alkotmánybíróság keddi döntése, miszerint felfüggeszti az eljárást, magyarán eltolja magától a döntést a felsőoktatási és a civil szervezetek működését szabályozó törvénnyel kapcsolatban. A taláros grémium (politikailag?) korrekten úgy fogalmazott: „a testület jelen ügyekben arra a következtetésére jutott, hogy az alapjogi összefüggésekre és az Európai Unión belüli együttműködési kötelezettségre tekintettel az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő eljárások befejezését szükséges bevárnia.”

Úgy véli tehát az alaptörvény felett őrködő testület tagjainak többsége, hogy miután az Európai Bizottság tavaly év végén mindkét ügyben kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt, szükséges megvárniuk a folyamatban lévő eljárások befejezését.

Az Alkotmánybíróság ezzel viszont nem kevesebbet mondott ki, mint hogy a Európai Bíróság alárendeltjének tartja magát. Megnyugtató azonban, hogy a nyílt meghunyászkodás, gazsulálás dokumentumához öten különvéleményt csatoltak. (…)

Vagy attól tartottak, akik az EU felettes szerveihez való szervilis igazodás mellett voksoltak, hogy ha nem Brüsszel polkorrekt, kizárólag a liberalizmusteljesítményt díjazó szája íze szerint döntenek, majd kormánypártiaknak fogják minősíteni őket? Hát nem esett le még a tantusz ezeknek az önállótlan, félénk alkotmánybíróknak, hogy így is, úgy is ezt a stigmát sütik rájuk, bárhogy is határoznak?

Viszont nincsen kár haszon nélkül: megtudtuk legalább hogy nincs Alkotmánybíróságunk – csak önmaga által korlátozott hatáskörrel. Ami annál is szomorúbb, mert mostani meghátrálásuk azt jelenti, hogy más kérdésekben is elismerik az EU testületeinek feljebbvalóságát. Akinek pedig minderről a szocializmus alatti „Nem lehet megkérdőjelezni a párt vezető szerepét” kőbe vésett szentencia jut az eszébe, a hiba nem az ő készülékében van. (…)

A jelzett törvények azonban – hiába okádnak rá tüzet a liberál­globalisták – tűzálló anyagból készültek, úgyhogy az AB nélkül is kiállják a jog és törvényesség próbáját.”

A Pesti Srácoknak az amerikai szépségversenyek szabályváltoztatása nem tetszik

„Idén nem lesz bikinis bevonulás a Miss America döntőjében, sőt a szervezők nyitnak az eddigi ideáltól eltérő „formájú és méretű” indulók felé is. A külcsín egyébként is másodlagos lesz mostantól a szépségversenyen, a koronát az kapja, aki megfelelően nyilvánul meg a „fontos társadalmi kérdésekben”. Egy szépségversenyen. És mindez csak az első #metoo-mozgalomnak köszönhető reform! Józsi csepeli boltos úgy érezte, ha mindez így folytatódik, rövidesen ő is megvalósíthatja az „Amerikai Álmot”… (…)

Felesége ekkor érezte időszerűnek, hogy felhívja Józsefje figyelmét terve két apró gyenge pontjára. Egy: Józsi nem nő. Kettő: nem amerikai. Így a Miss America verseny két alapfeltétele közül legalább kettőnek nem felel meg.

A csepeli boltos azonban nagyvonalúan legyintett: ha a #metoo mozgalom így folytatja, akár már jövőre sem lehet ez akadály. Hiszen píszí is van a világon, vagy mi! Neki meg jogai! És álmai, meg vágyai! Ezeket akarná a férfisoviniszta világ elvenni tőle, Józsitól?!

Mi van, ha ő arra áhítozik, hogy Miss America legyen? Férfiként, büszkén kipattintva egy dobozos sört, piros macialsóban!”

Bréking nyúz, május 4. – Tudósítás a másik valóságból

0

A kormány kritikusai bekaphatják újra kétharmadig, miközben a közvéleményt zsigeri gyűlölködők mérgezik, derül ki pénteki alternatív lapszemlénkből. 

 

Folytatódik a Fidesz választási kálváriája a Pesti Srácokon

„Visszautasította az Alkotmánybíróság a Fidesz alkotmányjogi panaszát, amely szerint a Kúria jogellenesen érvénytelenített több mint négyezer levélszavazatot, és amely miatt a kormánypárt plusz egy mandátumtól esett el az április 8-i választáson. … A dokumentum alapján az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy sérült a választói jog és több ezer levélszavazat érvénytelenítése jogszerűtlen lehetett, ugyanakkor a testület szerint nincs lehetőség utólagos jogorvoslatra, és a történtek alkotmányjogi panasszal nem támadhatók. A PestiSrácok.hu közben megtudta, hogy

a panaszt elsőként, megfelelő indoklás nélkül, és a jogszabály téves értelmezése, önkényes kiegészítése által lesöprő Kúria-határozatot ugyanaz a bírói tanács hozta, amelyik Orbán Viktor miniszterelnök óriásplakátjait is jogsértőnek mondta ki,

mert szerintük azon túl kicsik voltak a betűk és messzebbről nézve nem volt egyértelmű, hogy a Fidesz vagy a kormány a kiadója a hirdetéseknek. …

A Fidesz szerint összességében tehát több pontban is tetten érhető, hogy a Kúria alaptörvény-ellenesen korlátozta a választói jogot, megsértette a hatalommegosztás követelményét, valamint  jogállamiság elvét is.

Döntésükkel a pártatlanság látszatát is aláássák, holott a tisztességes bírósági tárgyalásnak ez egyértelműen követelménye.”

(Pesti Srácok: Több ezer határon túli szavazatot tettek tönkre, de jogorvoslatra nincs lehetőség)

Folytatásos szappanoperát csinált az Origo a Sváby-ügyből

„Sváby András, aki egyes kollégáival mindig Soros Györgyöt védte, a magánéletében úgy tűnik, mintha kevésbé kedvelné. Soros édesanyjáról elképesztően trágárul ír. A hazug, kettős beszéddel lebukó Sváby és Vujity Tvrtko úgy tudjuk, kifejezetten félnek, hogy milyen levelezésük kerül majd még szintén a nyilvánosság elé. Megkerestük Sváby Andrást az üggyel kapcsolatban. Mutatjuk, hogy reagált. …

A műsorvezető kizárólag SMS-ben volt hajlandó kommunikálni velünk. Amikor azt kértük, adjon interjút, ezt válaszolta: Kizárt, eddig is jól elvoltak az álláspontom nélkül. Sváby András ezzel egyértelművé tette, nem kíván élni a lehetőséggel, hogy tisztázza magát.

Nem is nagyon tudná, hiszen az első részleteket már közölték a bulvárlapok. A kiszivárogtatók a napokban további részleteket ígértek. …

Figyeljék az Origót! Ma még izgalmas folytatása lesz az ügynek!” (Origo: Ez Sváby András válasza, megkerestük példátlan botránya és lebukása után)

Mindenki bekaphatja kétharmadik a 888 szerint

„A legutóbbi LIBE-bizottságos hacacáré, a jelentés és a köré font vita követte a jól bevált menetrendet. És ha már a múltkor megidéztük a klasszikus viccet („vadász, vadász, te szopni jársz ide”), megállapítható, hogy a külhoni ellenzék éppúgy működik, mint a hazai. Jól meghívják a magyar kormány valamelyik képviselőjét, hogy utóbbi teljes nyugalommal mondhassa azt: rendben van, bekaphatjátok újra kétharmadig, ha annyira erre vágytok.

Persze nemcsak arról van szó, amit a magyar külügyminiszter mondott – hogy ti. a jelentés minősített hazugságok gyűjteménye –, hanem arról is, hogy a bizottság elfelejtette frissíteni a szoftvert. Ugyanazt a lemezt teszik föl, ami már a Tavares-jelentésben is kopottas és régi volt, de biztosan ez adja a patináját. Én is bakeliten szeretem hallgatni a Led Zeppelint, van annak valami bája, és ha lennék annyira perverz, mint egy nyugati liberális, akkor biztosan színezgetnék is Commodore 64-en. …

Annyit mondogattuk mintegy szuggerálva és győzködve önmagunkat, hogy Brüsszel nem Moszkva, hogy fel sem készültünk arra, hogy egyszer azzá válhat.

Onnantól kezdve ugyanis, hogy a demens bürokratáknak sikerül ezt a tervet végrehajtani, komoly lépést tesznek abba az irányba, hogy az Európai Unió hasonuljon a hajdani KGST világához.”

(888: Don’t cry for me, Sargentini)

A zsigeri gyűlölködőkön háborodott fel a Magyar Idők publicistája

„Olvasónk hívta fel a figyelmet arra a performanszra, amelyet április 27-én követtek el a Simicska-féle tévében Tarnay Kristóf Ábel, tüntikéző aktivista és Para-Kovács Imre, újságíró. Bár terméketlen, de igen jó kedélyű, Kálmán Olgával mindenben egy húron pendülő beszélgetéssel indult a műsor, a tizenharmadik percre botrányossá, sőt vérlázítóvá fajult.

A HetiHetest, a Tilos Rádiót, a Hócipőt, Magyar Narancsot megjárt, vagy például a HVG-ben publikáló para-újságíró hozta a formáját. Vetített egy sztorit, amely szerint vidékiek (Gizi, a nyilván megtévesztett Fidesz szavazó) azért nem mernek Budapestre jönni, sőt már a kaját is szállítóktól rendelik, a közértbe nem mennek, mert közben migránsok költöznének a lakásukba.

Egy pillanatra úgy tűnt, erre az ügyefogyott mesére már a műsort vezető Kálmán Olga egyik agysejtje is megmozdul, mert visszakérdezett, hogy ez valóság-e, mondván „ez most komolyan, szó szerint”…?

Para-Kovács egy „Esküszöm!”-öt elég erősnek talált arra, hogy igazolja meséjét, majd így folytatta:

„Én ezekkel az emberekkel nem akarok párbeszédet, nem akarok együtt élni és nem akarok kibékülni, és árkot meg akkor temetek be, ha fekszik benne.” …

Legyen, gondoljanak, sőt mondjanak is bármit egymás között, de félelmetes belegondolni, hogy ezek a zsigeri gyűlölködők nyilvánosan, minden korlátozás nélkül továbbra is mérgezhetik a közvéleményt, legyen szó akár médiáról, akár sok száz tüntető előtti pódiumról.” (Magyar Idők: Vérlázítóvá fajult beszélgetés)

FRISS HÍREK

Dízeltilalom...

A parlamenti...

Nagyon rossz...

Putyin is ré...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK