Kezdőlap Címkék Majtényi László

Címke: Majtényi László

Meddig lesz nálunk demokrácia? – 2018 (szubjektív) legjobbjai

„A legfájdalmasabb, hogy a Fidesz az összes alkotmánysértő intézkedését beleírta végül az alkotmányba”- nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Szabó Máté, aki a jogállam leépítése idején 2013-ig az állampolgári jogok biztosa volt, s regnálásának kulissza titkairól beszél. A Fidesz hatalomra kerülése után Szabó 35 esetben fordult Alkotmánybírósághoz, s kezdeményezésére a testület több jogszabályt megsemmisített. A hatalom korlátozásában részt vállaló ombudsman ma egyetemi tanárként exkluzív interjút adott, amelyben hivatali idejéről is beszél. A politikatudós a közelmúltban a társadalmi mozgalmak és politikai tiltakozások terén kifejtett iskolateremtő tevékenységért az ELTE arany Pro Universitate díjjal jutalmazta.

 

Az egyik legharcosabb ombudsmanként a jogállam utolsó bástyájának számított, ámbár az elméleti munkásságáért tüntették ki. Melyikre büszkébb?

Leginkább azt tartom fontosnak, hogy a jogállamról vallott nézeteimet hat éven keresztül a napi gyakorlatban is képviselni tudtam. Miután foglalkozom elmélettörténettel is, tudom, hogy a hajdani társadalomfilozófusok jó része gyakorlati feladatot is vállalt.  A legismertebb talán Machiavelli volt, aki megírta a máig idézett Fejedelem című művét, de legalább ilyen büszke lehetett arra, hogy egy ideig külügyminisztere volt a firenzei városállamnak. Ha tetszik, ez a vonalat viszem, 2007-ben az elméleti munka köréből „beszólítottak” a politikai és közéleti arénába, de utána ismét visszatértem az egyetemi katedrához, vagyis az „eke szarvához”.

Tanárként a múlt század politikai mozgalmait, a közéleti tiltakozások okait kutatja. Amíg ombudsmanként hivatalban volt, az Orbán kormány alkotmánysértő intézkedései ellen az alkotmánybírósághoz fordult. Ez utóbbi veszélyesebb, nem?

A múlt században tehát a Kádár rendszerben a társadalomtudomány is veszélyes üzem volt. Közvetlenül ’89 előtt egy tudományos vitán az „elvtársak” megfenyegettek, hogy „veszélyes nézeteket vallok”, és hogy ha nem jön a rendszerváltás, akkor szedhettem volna a sátorfámat. Amikor a zöld mozgalmakat kutattam, azt hitték, hogy környezetvédő pártot alapítok, amikor a sztrájkjogról írtam, azt gondolták, hogy munkabeszüntetést szervezek.  De később, amikor a Gyurcsány és az Orbán a kormány intézkedéseire kezdeményeztem alkotmánybírósági kontrollt, akkor utána sokszor ingott a székem.

Oktatott politikusoknak készülő fiatalokat is. Ha máskor nem, akkor megtapasztalhatták, hogy ön tényleg szuverén?

Amikor Schmitt Pál államfőként plágium gyanúba keveredett és ezért visszalépett, akkor Orbán Viktor lengyel Szolidaritásról készült egyetemi disszertációjában is igyekeztek szerzői jogsértés után kutatni, de nem találtak.  Viszont kiderült, hogy egyetemistaként a miniszterelnök a leggyakrabban az én szövegeimre hivatkozott. Ellenben azt már nem akarta, hogy a hatalmát kontrolláló ombudsmanként mandátumomat 2013 után is meghosszabbítsák. Sőt, ellenforradalmárnak” nevezett, mert alkotmánybírósághoz fordultam az egyetemisták „röghöz kötése” miatt. A kormányzattal szemben megfogalmazott kritikám miatt az ellenzék kedvelt, ahogy 2010-ig a Fidesz is, de kormányon mindenki utált.

Politikailag el nem kötelezett ember vagyok, ami – látva a mai pártokat, egyáltalán nem esik nehezemre. Hosszú évekig foglalkoztam az európai környezetvédőkkel, s van képem arról, hogy milyen egy normálisan működő zöld párt. De az LMP mostani ügyeit látva csak azért nem sírok, mert nem érdemlik meg, hogy bárki egy könnyet is ejtsen értük.

Miután a Fidesz hatalomra került, a kormány megszüntette annak lehetőségét, hogy az állampolgár közvetlenül alkotmánybírósághoz forduljon. Ezt a jogot az állampolgári jogok biztosa, tehát az ombudsman kapta meg, ezek után ön 35 esetben kérte a törvény megsemmisítést. Ez volt a jogállam felszámolásának időszaka?

Az biztos, hogy küzdelmes időszak volt, mert a 2011-ben elfogadott alaptörvény valóban megszüntette, hogy az állampolgárok közvetlenül kérjenek alkotmányos kontrollt az Alkotmánybíróságtól. Így az állampolgári beadványok hirtelen az ombudsman csapatára zuhantak, és bizony volt elég kifogás a NER ellen. Az említett 35 esetből – az Alaptörvény negyedik módosítását kivéve – egyik sem okozott nekem álmatlan éjszakát, – persze szakértői csapattal dolgoztam – pedig a Fidesz parlamentje még a frissen megszavazott alaptörvénnyel is ellentétes szellemiségű jogszabályokat gyártott sorozatban.

Ilyen ellenállás láttán a ma is hatalmon lévő kormány bizonyosan elkezdené kritizálni, vegzálni, esetleg megpróbálná hivatali ideje előtt leváltani. Ilyenben volt része?

Persze, hisz mind a Gyurcsány-, mind az Orbán kormány idején előfordult befolyásolási kísérlet. Viszont jó ideig működött még a nyilvánosság, ami megvédett.

Alkotmányellenesnek nevezte a játékgépek betiltását, de mégis megtörtént.

Fenntartották a monopolprofitot Andy Vajnának…

Ombudsmanként tudta, hogy erre megy ki a játék?

Dehogy tudtam, nem vagyok beszélő viszonyban sem oligarchákkal, sem a politika kiszolgálóival.      .

Viszont a kormány a filmmogulnak adta a kaszinót, meg a játékgépeket, ezek szerint alkotmánysértően…

2010 után jó ideig naiv voltam, azt hittem, hogy a Fidesz az önmaga alkotta alaptörvényt be akarja tartani. A normák világosak voltak, egyenlő bánásmód, az egyház és állam elválasztása, a szektorsemlegesség stb. De az általános európai normák, meg az alaptörvény, illetve a régi alkotmánybíróság – nem az új! – gyakorlata is egyértelmű volt. Azt hittem, hogy engem is arra kértek fel, hogy szóljak, ha egyik-másik törvényt alkotmánysértőnek találom; tehát úgy véltem, valóban azt a szerepet szánták nekem, amit elláttam. Mások, mint Majtényi László, Halmai Gábor, Kornai János ezt a szándékot azonnal megkérdőjelezték, és az idő őket igazolta. Én pedig tévedtem.

Meg kell jegyeznem, hogy azért voltak olyan Fideszes politikusok, mint Gulyás Gergely és Balog Zoltán, akiktől pozitív visszajelzéseket kaptam aktív kritikai munkámért, – gondolom, ezt ma inkább letagadnák. Aztán úgy tűnt, közülük sokan idegesek lettek, amikor az alaptörvényt hatályba léptető átmeneti rendelkezésbe alkotmányellenes normákat csempésztek bele, s javaslatomra azt az akkori testület megsemmisítette.

Azt hiszem, ott veszhetett el ismételt jelölésem esélye. De számomra nem volt más lehetőség, mert szerintem azzal, hogy az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek tartott és megsemmisített szabályt beleírták az alaptörvény negyedik módosításába, már túlléptek mindenféle jogállami szabályon.

Az ombudsmanként milyen érzés volt, hogy maga a kormány sérti az alkotmányt?

Ahhoz hasonlít, mint amikor két ember sakkozik, s az egyik nyer, de az erősebb, tehát a vesztes a szellemi vita helyett pofozkodni kezd, amiben csak ő nyerhet.

A társadalom miért tűri, hogy a kormány sértse a demokrácia és a jogállamiság elveit?

Nincs más választása, ráadásul hiányzik a kormányképes politikai alternatíva. Közben vitatkozik az ország, hogy ez már diktatúra-e, ahogy Kornai János állítja, vagy „csak” illiberális demokrácia, mint Orbántól Tusványoson hallhattuk. Esetleg egyfajta hibrid rezsim az amerikai politológia szóhasználatával. A politika tudománya pedig arra keresi a választ, hogy van-e még, és meddig van nálunk demokrácia?

Ezzel persze sajnos belesimulunk egy globális trendbe, amely az autoriter, illiberális, felülről vezérelt, tömegeket mozgósító rendszerek felemelkedéséről, térhódításáról és együttműködéséről szól. Új szereplők jelennek meg, nagy és korábbi demokráciák, mint az USA, Törökország, Lengyelország, Venezuela. Mellettük még jobban virágzik a „kemény mag”, Oroszország, Kína, a muszlim országok többsége. Ennek elszenvedője a civil társadalom, s benne az összes alapítvány, egyesület, és nem csak Sorosé! Holott konszenzus volt a civil társadalom megerősítésére, újjáépítésére. Ezt adta fel az Orbán kormány.

Az elmúlt évszázad magyar történelmében benne van az, hogy a tömegek nem emelnek szót sem saját alkotmányos jogaikért, sem pedig az ország irányításának diktatórikus elemei ellen?

Volt azért forradalom 1848-ban, vagy 1956-ban, illetve komoly tiltakozás 1989 környékén, de 2006-ban is, tehát a magyar társadalomban van elégedetlenségi potenciál, ami tiltakozásokban jelenik meg. De jellemző, hogy nálunk a diktatúrákat elfogadja a nép, lásd: Ferenc József, Horthy Miklós, Kádár János, Orbán Viktor rendszereit.

Az ön egyik kedvenc témája az érdekegyeztetés, amelyről tanulmányai jelentek meg. A társadalmi érdekegyeztetés mára már nem létező műfaj, az Orbán kormány lényegében felszámolta. Mit mond ma a diákjainak, amikor ez szóba kerül?

A mozgalmak és tiltakozások megléte, lehetősége azt jelzi, hogy valamennyi mégis maradt a demokráciából, köszönhetően talán az Európai Uniónak. Nálunk ma még lehet tüntetni, nem csukják be, nem ölik meg, nem kényszerítik külföldre az ellenzéki politikusokat, a kritikus elemzőket és az újságírókat.

Azt mondja, hogy lehet tüntetni, vagyis a mostani gyülekezési jog módosításával a politikusi, és egyéb, a magánélet védelmének álcájával leplezett szigorítás nem akadályozza meg a demonstrációk szervezését?

A törvényt már elfogadták, de várjuk meg a rendőri gyakorlatot. Azt talán még kiheverhető, hogy a miniszterelnök háza előtt nem lehet tüntetni, de ha egyre több és kiterjedtebb tüntetésmentes zóna lesz, – ahogyan tervezték a hajléktalanok és a prostituáltak számára is – az bizony megakaszthatja a tiltakozás kultúrájának fejlődését, és újból akár erőszakot provokálhat, amely megjelenik ma is például a ligetvédőkkel szemben. De remélem, hogy ennek a jogszabálynak nem lesz nagyon fájó, és megszorító a gyakorlata.

Gondolom ezt is elmondta a diákjainak, de ők hogyan reagálnak a beszélgetésünkben vázolt politikai gyakorlatra?

Sajnos ritkán nyilvánítanak véleményt, talán úgy érzik, nincs értelme már a szónak, vagy egyszerűen félnek.  Tehát a diploma megszerzését követően elmennek az országból. Ha valaki csak kíváncsiságból, vagy jobb keresetért külföldön vállal munkát, azt nem tartom rossznak, mert akkor talán egyszer vissza is jön. De ha már az elnyomás és a félelem légköre miatt elmenekülnek az országból, az viszont borzasztó probléma.

A fiatalok némasága összefügghet azzal is, hogy a mai alkotmányos rendszer, illetve a pártstruktúra nem teszi alkalmassá a választásokat arra, hogy működjön a politikai váltógazdaság. Ma más politikáknak nincs is valódi esélye hatalomra kerülni, a kormány alternatívátlan, és így nem leváltható. Ez pedig évtizedekre meghatározza a mai fiatal generációk életét, hisz a jövője csak a hatalmon lévő Fidesz keretei között tervezhető.

Eléggé lehangoló a kép. Nincs lelkiismeret-furdalása, nem szégyelli, hogy a ma hatalmon lévő garnitúrát ön is tanította?

Nézze, ők mindenből csak azt tanulták meg, amit akartak, és amire szükségük volt. Ráadásul a Fidesz alapítói, az akkor jogi kari diákokként hozzám képest radikális liberálisok voltak, sőt, még az akkori szociálliberális SZDSZ -hez képest is. De azóta megváltoztak, egészen más irányba fejlődtek, és csak sokkal később nyerte el a Fidesz a mai kontúrját.

Így kell hatásos politikát csinálni, szem előtt tartva a lehetőségeket, változni, változtatni, haladni az árral, ebben ők nagyok, lásd internetadó. Nem úgy, ahogy a Momentum teszi, amelynek tagjai azt hitték, elég, hogy itt vagyunk, megy az internetes lájkolás. Aztán majd gyakorlati politizálási tapasztalatok nélkül mind megválasztják őket. Ez súlyos tévedés! Ezt az új tanítványaim a Bibó szakkollégiumban már tudják.

Azt tudjuk, hogy a mai kormány a Bibó szakkollégiumból jött. Lehetséges, hogy a mait leváltó hatalom is ott készülődik?

A hallgatók szerintem ott olyan felkészültek, hogy azzal talán nem is lenne baj. De attól tartok, hogy a következő kormány is a mai romjaiból, és vezéreinek közreműködésével alakul majd meg. Az alternatíva hiánya teszi a mai helyzetet kilátástalanná, amiért persze a felelősség az ellenzéket is terheli.

Kormányülés hangfelvétele: sokszor próbálták megkerülni

Sok éves gyakorlatot legalizálnak azzal, hogy nem kell hangfelvételt készíteni a kormány ülésein. Orbán első kormánya idején se tették, de gyanítható, hogy sok döntés meghozataláról amúgy se maradt dokumentum a formális kormányzati működés megszűntével. Ellenzékben a Fidesznek azért fontos volt ez.

A jövő évi költségvetést megalapozó törvénymódosítások közé csempészték be azt, hogy kikerül a feladatot szabályozó 2010-es törvényből az a bekezdés, amely előírja hangfelvétel készítését a kormányülésen, s amely felvételek – a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában – nem nyilvánosak. Marad tehát az írásos összefoglaló.

Ennek sok egyéb (például a nyilvánosságnak a közérdekű információk megismeréséhez fűződő joga) mellett abban áll a fontossága, hogy – elvileg – a hangfelvétel és a szó szerinti jegyzőkönyv tenné lehetővé a történtek utólagos rekonstruálását, távolabbi időben pedig kutatók számára válnának talán egyedüli forrássá ezek a dokumentumok.

Elvileg, mert legalábbis 1998 óta tudhatóan

lényegében megszűnt az a formális kormányzati munka, amelyben a döntéshozatal helye és ideje a kormányülés.

Sőt, 1998 és 2002 között, Orbán első kormánya idején meg is szüntették a hangfelvétel és a szó szerint jegyzőkönyv készítését, majd Medgyessy Péter idején visszaállították. Ennek hatékonyságáról később lesz szó.

A jövő január elsején esedékes változással a kormány voltaképpen csak törvényi formába önti azt a gyakorlatot, hogy nem készül pontos dokumentum a kormányüléseken történtekről. Orbán ugyanis a 2010-es kormányra kerülés után úgy döntött, hogy rendeletben intézkedik arról:

csak a kormányülések végén, az összefoglaló készítése céljából készülhet hangfelvétel,

az ülés idején legfeljebb a miniszterelnök külön engedélyével lehetséges.

Emiatt két beadványt kapott az Alkotmánybíróság. 2010. júliusában Schiffer András, az LMP akkori frakcióvezetője, egy évvel később Jóri András adatvédelmi biztos. Schiffer kezdeményezésének sorsa ismeretlen, de valószínűleg osztozott az ombudsmanénak sorsában: mivel időközben az adatvédelmi biztosi intézmény is megszűnt, a Alkotmánybíróság nem tárgyalhatta meg a beadványt.

A megfelelő dokumentálás kötelezettségét 2007-ben írta elő törvény,

ennek rendelkezését „rontotta le” tehát az Orbán-kormány, amikor 2010-es hatalomra kerülésekor vele ellentétes rendeletet alkotott (ami alkotmánysértő).

Az események utólagos megismerését lehetővé tevő dokumentálással azonban korábban is voltak problémák. Az csupán a kényes adatok kapcsán lehetett aggályos, hogy még a Gyurcsány-kormány magánvállalkozásnak adta át az ülések hangfelvételeit vélhetően a szükséges rendszerezés, feldolgozás céljából. Emiatt az igazságügyi minisztérium 2010. júniusában vizsgálatot indított. Eredményének nincs nyoma a világhálón.

Maga a 2007-es törvény is azért készült, mert az Alkotmánybíróság „meglegyintette” a parlamentet, amiért az nem szabályozta törvényben a kormányülések tartalmi dokumentálásának rendjét. A benyújtott törvényjavaslatban azonban a Gyurcsány-kormány megpróbálta „elsunnyogni” a lényeget, ahogyan arra a Majtényi László vezette Eötvös Károly Intézet leveléből (Szili Katalin parlamenti elnökhöz) kiderül.

A törvényjavaslatba betett szabályok

elhagyták volna a hangfelvétel készítésének kötelezettségét,

sőt, az új előírások szerint a kormányülésen elhangzottakat semmilyen módon nem lenne kötelező rögzíteni. Az EKINT szerint ezért alkotmánysértő volt a tervezet.

Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásából kiderül: a nem megfelelő szintű szabályozás oda vezetett, hogy 1990 óta

a kormányok saját belátásuk szerint, rendszeresen módosították az üléseken elhangzottak rögzítésére és a kormányülések iratainak kezelésére vonatkozó szabályokat.

A gyakorlatban tehát korábban se volt erős kontroll a mindenkori kormányok felett a megfelelő dokumentálás érdekében. Ezt szemlélteti Romsics Ignác történész könyve, a Harmadik Magyar Köztársaság: 1989-2007. Ebben azt írja a kutató, hogy Antall József kormánya még olyan régi típusú kabinetként működött, amelyben érdemi viták folytak. Ez lényegében a Horn-kormány idején is így maradt. 1998-2002 között viszont a kancellária lett a kormányzati munka zászlóshajója, a hivatal létszáma is ugrásszerűen megnőtt, s ez folytatódott a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok idején.

„A kormányülések kezdtek formálissá válni, az érdemi döntéseket általában másutt hozták, amelyeket a kormányüléseken csak tudomásul vették.”

Az Orbán-kormány még az ülések pontos jegyzőkönyvezését és hangfelvételek készítését is megszüntette – állapította meg a közismert tényt Romsics is.

Hasonlóan fogalmaz Debreceni József: Arcmás című, Orbánról írt könyvében, amely szerint a Batthyány-kormánytól a Horn-kormányig mindvégig elmaradhatatlan volt a szó szerinti jegyzőkönyv. Még Szálasi és Rákosi idején is, Orbán alatt nem (Medgyessytől megint). Ez a tény sokat elárul Orbán állam- és politikafelfogásáról, hogy szerinte a politika kikre tartozik és kikre nem. A népnek, a parlamentnek, az utókornak se kell tudnia róla. Ki tudja, mit kaparnának ki a végén?

A lényeg a Romsics-féle jellemzésnek az a része, hogy egyre inkább az vált gyakorlattá, hogy az itt-ott meghozott lényegi döntéseket utólag a kormányülésen szavazzák meg (ami egyébként önmagában nem törvénytelen, sőt, törvény még a formális szavazást se írja elő), így azonban feltételezhetően akkor se fejthető fel utólag egy-egy döntés létrejöttének teljes története.

Erre egy példa, amikor a Költségvetési Ellenőrzési Hivatal akkori elnöke 2011. februárjában bejelentette, hogy feljelentést tesznek az egykori moszkvai kereskedelmi kirendeltség épületének eladása miatt (amely több hasonló büntetőperével együtt felmentéssel zárult). Elhangzott, hogy a 2008. júniusi dobogókői kihelyezett kormányülés emlékeztetője szerint a kormány tárgyalt az ingatlan sorsáról, és tudomásul vette, hogy az kikerült az állami vagyonból. Mint mondta, a külügy- és a pénzügyminisztert utasították, hogy utólag „papírozza le” az ügyet. Úgy vélte, az eljáró hatóságnak meg kell vizsgálnia, mi hangzott el a kormányülésen, és miért fogadták el az értékesítést. Hozzátette:

az ülésről nincs hangfelvétel.

Mindazonáltal ellenzéki éveiben a Fidesznek még az is fontos volt, hogy bizonyos információkhoz hozzájusson a kormánytól, akár a részletes jegyzőkönyv és a hangfelvétel kikérésével. Pelczné Gáll Ildikó akkori képviselő 2007. februárjában fakadt ki, hogy

„egy hét után az ember elvárhatná, hogy egy kormányülésről, ahol jegyzőkönyv és hangfelvétel készül, ezeket rendelkezésre tudják bocsátani”

mondta egy törvényjavaslat kormány általi elfogadásának részleteit firtatva. A kormányszóvivői iroda válaszára („a kormányüléseken nincs formális szavazás, így a fideszes képviselő kérése értelmezhetetlen”) Répássy Róbert fideszes képviselő megdöbbent. Szerinte ez alapján

azt lehet feltételezni, hogy teljesen egyszemélyi irányítás alatt működik a kabinet, mindenről Gyurcsány Ferenc dönt.

Mindezeket látva cseppet se meglepő, hogy arról végképp nem született döntés mindmáig, amit 2010. nyarán a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese mondott: a nyugat-európai minták alapján átmeneti levéltár létrehozására lenne szükség Magyarországon is a kormányzati iratok kezelésére.

Alkotmányellenessé tenné a Fidesz, hogy valaki hajléktalan legyen

Az alaptörvénybe venné be a Fidesz a hajléktalanság betiltását. Egy általunk megkérdezett szociális szakember szerint ezzel az ellátások önkéntességének alapelvét kellene elhajítani, Majtényi László alkotmányjogász szerint a legrosszabb lenne, ha végre is hajtanák. Hat éve elbukott egy próbálkozás, most „gránitba” vésnék.

Bajkai István
MTI Fotó: Máthé Zoltán

A Fidesz azt kéri a kormánytól, hogy a most zajló alkotmánymódosítás során teremtsék meg annak jogi feltételeit, hogy

„ne legyen megengedett az életvitelszerű közterületen tartózkodás”,

mert minden hajlék nélküli ember számára biztosított a szálláshely – ezt mondta Bajkai István országgyűlési képviselő. Szerinte ezzel a módosítással biztosítani lehetne, hogy a várost mindenki egyformán tudja használni.

Bajkai szerint az állam és az önkormányzatok kiterjedt támogatási rendszert – például nappali és éjszakai szálláshelyeket – kínálnak, a közmunkaprogram pedig mindenki számára megnyitotta a munkavállalás lehetőségét.

A problémát eddig se sikerült megoldani, valószínűleg ezzel se lesz másképpen – mondta a Független Hírügynökségnek Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója. Felidézte, hogy a korábbi tiltási kísérlet idejében a hatóságok emberei elmondták:

nincs eszköz a kezükben, hogy végrehajtsák a tiltottá tett utcai tartózkodás miatti büntetést.

A hajléktalant hiába bírságolják, nincs pénze, ha pedig ezért lecsukják, nincs hová elküldeni az idézést.

A Menhely Alapítvány munkatársai hajléktalannak segítenek. Ezután kényszerrel cipeljék magukkal?
MTI Fotó: Balogh Zoltán

A legnagyobb probléma ezzel azonban az, hogy a szociális szolgáltatások alapelve az önkéntesség, az, hogy az érintett maga kéri vagy fogadja el – mondta a Menhely vezetője. Vagyis

a szociális szolgáltatás nem kényszeríthető ki.

Ezt az elvet kellene elvetni, ami messzire vezetne – derül ki Aknai Zoltán szavaiból.

Gyenge a fantáziám – mondta a Független Hírügynökségnek a miért kérdésre Majtényi László. Az Eötvös Károly Intézet elnöke szerint teljes képtelenség ez a felvetés olyan országban, amelyben

kétmillió ember él ázsiai szegénységben.

Önmagában is abszurdum a hajléktalanság betiltása, az alkotmányos értékek szempontjából pedig elfogadhatatlan: sérti az emberi méltóságot, a személyes autonómiát, és az amúgy is nyomorultakat büntetné.

A végrehajthatóságról az alkotmányjogász úgy véli, a legkatasztrofálisabb az lenne, ha valóban megpróbálnának érvényt szerezni a tiltásnak rendőrségi úton. Ilyen szabálynak egyébként sincs helye alaptörvényben. Ennyi erővel mondjuk az utcabútorok elhelyezésének szabályait is beleírhatnák az alaptörvénybe – mondta Majtényi.

Az alaptörvénybe foglalással a tilalom hozzáférhetetlenné válna az Alkotmánybíróság (Ab) számára. Az Ab 2012-ben megsemmisítette a szabálysértési törvénybe illesztett tilalmat, mert összeegyeztethetetlen az emberi méltóság védelmével, ha az állam önmagában azt bünteti, hogy valaki kényszerűségből az utcán él. A hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie. Az Ab szerint sem a hajléktalanoknak a közterületekről való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való ösztönzése nem tekinthető olyan alkotmányos indoknak, amely megalapozná a hajléktalanok közterületen élésének szabálysértéssé nyilvánítását. Három éve aztán a Kúria törvénysértőnek ítélte a Fővárosi Közgyűlés hasonló célú rendeletének nagy részét. Törvénysértőek voltak azok a rendelkezések, amelyek az önkormányzat területein rendelték tiltani a hajléktalanságot, és amelyek az állampolgárok számára nem egyértelműen azonosítható módon határozták meg a tiltott területeket.

Nem épülhet egy rendszer hazugságokra

Egyszer ez a fal is le fog dőlni – mondja Majtényi László jogtudós, az EKINT vezetője a Független Hírügynökségnek adott interjújában az újabb Fidesz győzelem kapcsán. Szám szerint most is többen szavaztak Orbán ellen, mint mellette. De, hogy meg is bukjon ez a kormány, ahhoz fel kell épülnie egy új ellenzéknek. Majtényi szerint a politikai harc igencsak leegyszerűsödött: a szabadságot akarják az emberek, vagy alattvalóként élni.  A szabadság vágya pedig Budapesten már megfogalmazódott.

 

Nyilván nem érkezett még el a mélyebb elemzések ideje, de azon azonban érdemes már most elgondolkodni, hogy mi lehet a magyarázata annak, hogy hiába küzdöttek éveken keresztül a jogállam helyreállításáért? Miért maradt minden érv, tény hatástalan?

Kezdjük ott, hogy minden vereség után a nihil az embereken eluralkodó érzés. Ugyanakkor szinte minden vereségben lehet találni reménykeltő elemeket. Ebben a mostaniban is. De, hogy a kérdésre válaszoljak: Jeriko falait is hiába ostromolták egy ideig, és egyszer csak valakik megfújtak néhány kürtöt, közben mások meg kiáltoztak, és ledőlnek a falak. Nem lehet tehát megmondani, hogy mikor fog ez itt is megtörténni. Igaz:

évek óta hányjuk a falra a borsót, és a fal nem mozdul meg, de egyszer le fog dőlni, az nem kétséges, hiszen semmi sem tart örökké.

De ez most nem nagyon látszik közelinek…

Ha a statisztikákat nézzük, akkor az azonnal szembeötlik, hogy szám szerint többen szavaztak az Orbán ellen, mint mellette. Ennek ellenére persze el tudnék képzelni egy másik ellenzéket, egy olyat, amelynek nem százezerrel, hanem sokkal több szavazat jut, mint a Fidesznek. Ezzel pedig azt akarom mondani, hogy az ellenzék romjain, illetve a romjai mellett, fel kell épülnie egy másik, egy új ellenzéknek. Talán egy olyannak, amelyet most kell elkezdeni megszervezni. Részben zöldmezős beruházásként. A politikai küzdelemnek immáron egyetlen tétje van, és ez a szabadság, az alkotmányosság helyreállítása. A szabad vállalkozástól a szabad választásig, a magánélet szabadságáig bezárólag. Ez a mostani ellenzék abban a tévhitben élt végig, hogy az emberi létezésnek ezek az alapértékei, vagyis, hogy szabadon dönthess saját magadról, ez senkit nem érdekel, az embereket csak az újabb és újabb havi nyugdíjakkal, a szociális ígérgetéssel és a Fidesz demagógiájának, más eszközökkel való folytatásával lehet megfogni.

És nem?

Ebben a speciális történelmi helyzetben, amiben vagyunk, lényegében zárójelbe kerülhet politikai értelemben a konzervatív, a liberális, a baloldali és a polgári jobboldali értékrend. Egyetlen kérdés van: szabadságot akarsz-e, vagy alattvalóként kívánsz élni? Erre a kérdésre egyszerűsödik a választás. Ebben a választási harcban a baloldal lépett föl, különböző pártokban. Közülük a legfantasztikusabb konglomerátum az MSZP, amely számomra egy elképzelhetetlen képződmény. Csak, mint létezőt tudjuk elképzelni, ilyet kitalálni sem lehet.

Ezt, hogy érti?

Talán nem kell külön árnyalnom, hogy igen különféle erkölcsök élnek együtt ebben a konglomerátumban. De ez most mindegy is. A lényeg az, hogy ennek az új ellenzéknek, amelyikről beszélek, és amelyiknek létre kellene jönnie, nem lehet más programja, csakis a szabadság visszaépítése. És, ha ez megvan, csak utána kezdődhet el a politikai vita arról, hogy milyen legyen az a szabad ország, amelyben élni akarunk. Ha megnézed az alkotmányos demokráciákat, azok mind szabad országok. De először valamilyen szabad ország lettek, majd ezek után kezdtek el vitatkozni azon a politikai aktorok, hogy milyen is legyen az a szabad ország. És ez időről időre változik. Olyan, amelyben a szegények gyámolítása az elsőrendű feladat, vagy olyan, ahol – csak példaként említem – a vállalkozások védelme a legfőbb érték. De számos ilyen kérdés lehetséges, ilyen az államforma, amire már megadtuk a választ, és az is például, hogy ebben a világnézetileg és felekezetileg színes országban államegyházi modellben akarunk-e élni, mint a skandinávok, vagy Észak-Európa, Németország, vagy egy olyan szigorúan szekuláris államban, mint amilyenben a franciák. Mekkora legyen az alkotmányos súlya a területi önkormányzatoknak? Megismétlem: rengeteg lényegi társadalmi vita van, amit azonban a szabad országokban lehet felvetni, de egy autoriter rendszeren belül az első jogos kérdés, autonóm, szabad emberi lények közösségében akarunk-e élni, vagy alattvalóként.

Ebben a helyzetben, ami a választás után kialakult, kit lehet megszólítani ezzel a gondolattal?  A helyzet alatt azt értem, hogy az emberek mintha döntöttek volna: inkább élnek alattvalóként…

A Fidesz közönségét kell mindenek előtt megszólítani. Én nem hiszem azt, hogy ezek az emberek inkább szeretnének alattvalók lenni, mint szabad emberek.  Van itt két hatalmas méretű információs buborék; vannak tájékozottak, és vannak a hazugsággal elcsábítottak. A kettészakadt ország képe sejlik fel, itt van Budapest, amely az ellenzék rendes együttműködése esetén szinte teljes sikert könyvelhetett volna el, illetve van a vidék, amelynek eredménytelenségét, legalábbis ellenzéki szempontból, láthattuk. Ennek a megosztottságnak ne örüljünk, ne örüljünk annak, hogy ennyire kettéhasadt az ország. Én sokat jártam és járok is az országban, és azt kellett tapasztalnom, hogy vannak vidékek, ahol a lakosság médiafogyasztása az óriásplakátokból és az állami propaganda rádiók és televíziók kínálatából áll. Tájékozódni nem tudnak, amitől persze nem rossz emberek, és azt sem lehet rájuk mondani, hogy született szolgák.

De hát az állami adókat alig-alig nézik, hallgatják…

Nem egészen van ez így. A napokban volt szerencsém meghallgatni Polyák Gábor előadását, aki a maga és az én számomra is megdöbbentő adatot regisztrált egy vizsgálat során. Eszerint csak pesti babona, hogy a közönség elutasítja az állami propaganda eszközöket, ennek az ellenkezője az igaz: a magyar televízió különböző csatornáit majdnem annyian nézik, mint a két nagy kereskedelmi televíziót együttvéve. Hiba tehát Budapestből következtetéseket levonni, abból például, hogy itt a villamoson, buszon, metrón, szinte csak kormánykritikus hangokat hall. El kell menni 200 kilométerrel odébb, és ott hallhatóvá válik a másik hang is. Nem szeretném az ellenzéket most támadni, mélyen elutasítom azt a megközelítést, amely ilyenkor gyalázza az ellenzéket, intellektuálisan és morálisan is elítéli, ugyanakkor az mindenképpen elgondolkodtató, hogy még a nagyvárosokban is mennyire erőtlen az ellenzék, és hogy a kampányban többet vitatkoztak egymással, mint a kormánnyal.

Vajon miért?

Azt mondom: legyünk méltányosak; rettenetesen nehéz körülmények között működik az ellenzék. Lehet persze bírálni az intellektuális, a fantáziabeli hiányosságok miatt, egyes esetekben morális okok miatt is, de ennek most nincs még itt az ideje. Most csak a nehézségekről beszélek, például arról, hogy az összes vidéki lap a kormány kezében van, márpedig az ott élők ezekhez az újságokhoz szoktak hozzá. A formátumhoz szoktak hozzá, nem pedig a tartalomhoz, így aztán nem veszik észre, hogy a kedvenc megyei újságjukat ellopták, és hazug tartalommal töltötték fel. Ehhez még tegyük hozzá azt is, hogy sokaknak, ha bemondta a Kossuth Rádió, vagy a Magyar Televízió, akkor az úgy is van. Az ellenzékről most meg pozitívumként annyit, hogy megjelent egy új politikusi generáció, amelyhez nagy reményeket lehet fűzni. Hadházy, Szél, Kunhalmi, Márki-Zay-tól a momentumos fiatalokig, vagy éppen az Együtt politikusaiig, akiket talán a legnagyobb méltánytalanság ért ezen a választáson azzal, hogy a gonosz egyfordulós rendszer miatt még az egy százalékot sem érték el.

Ön szerint be fogja-e váltani Orbán azokat a fenyegetéseket, amelyeket március 15-én megfogalmazott? Gondolok itt az ön szervezetére is. Tehát bekövetkezik-e Magyarországon egy olyan tarolás, amely minden ellenállást megpróbál letörni?

A dolog lényege, hogy minden autoriter vezető paranoiás és gyáva. Azt nem tudom, hogy jellemző-e ez Orbán Viktorra, mint magánemberre, ehhez nem ismerem őt eléggé, de gyáva emberként viselkedik, mint ahogy Erdogan, vagy Putyin is, mert maga a rendszer, az autoriter rendszer, minden egyeduralomra törő rendszer paranoiás.

Ezért fut fel minden döntés a legfelsőbb szintre?

Igen, ezért nem dönthet más. Ebből az következik, hogy amikor Hódmezővásárhelyen meglegyintette a vereség halvány szellője a rendszert, és személy szerint Orbán Viktort is, azt a következtetést vonta le, hogy ez még egyszer nem történhet meg, azaz soha többé nem fordulhat elő, hogy egy választáson a hatalma kétségbevonható legyen. Ez a logika egyszerűen így működik. Ezért aztán minden autonóm személyre és testületre ellenségként tekint a hatalom. A civilekre is, pedig ezek a szervezetek egy sor olyan feladatot látnak el amire az állam alkalmatlan, ráadásul sokkal olcsóbban, mintha ez kormányzati feladat lenne. De az autoriter vezető szemében minden autonómia ellenség, különösen azok, amelyeknek a zászlajára az alkotmányosság védelme van felírva. És a Magyarországon működő ilyen szervezetek elég jelentékenyek. A másik ellenség a szabad sajtó, amelynek még mindig van némi befolyása a hazai közvéleményre. Ezért reális szcenárió az, hogy áthangolják az atv-t, és megszerzik az RTL Klubot. Ez szerintem nyilvánvalóan benne van a programjukban. A harmadik támadási irány a bíróság, a bírói függetlenség megtörése lesz. Pont a választási kampány időszakában a bíróságok elfogulatlan döntések sorát hozták. Ha nem is a szervezet maga, de a bírák a külső befolyás ellen dolgoznak, legalább is ebben a pillanatban, miközben a bírói szervezetben a Nemzeti Együttműködés Rendszere nagyon jelentős pozíciókat szerzett. Ez azért is érdekes, mert egyszer már nagyjából lefejezték, egy nyugdíjazási hullámmal a teljes bírói kart. Az önkormányzatok maradék autonómiája ugyancsak célpont lehet. Tehát ez a négy terület a közvetlen célpont. Bár a többség inkább csak bankszámlakivonatokat olvas, Orbán valószínűleg olvasta Machiavelli Fejedelem című könyvét, , szóval abból a könyvből tudják: mindig szükség van ellenségre. Tehát ha kell, lesz majd új ellenség. Most még Soros és a migránsok azok.

Fenntartható, hogy ők maradjanak az ellenségek?

Szerintem nem. Egy rendszer nem épülhet hosszú távon ekkora hazugságra.

Nem túl naiv ez a gondolat?

Hát lehet. Nem tudom. De akkor Bibó István is naiv volt.

Csak azért kérdeztem, mert Hódmezővásárhely után a saját embereik jelentették ki, hogy ez a sorosozó, migránsozó politika tarthatatlan, aztán két nap után nemhogy elhagyták volna, hanem még rá is erősítettek.

És el kell ismernünk, hogy hatékonynak bizonyult. Akkor Bibó nyomán finomítom a megállapítást, és úgy fogalmazok, hogy nem épülhet egy rendszer a hazugságokra. Lehet hazudni a politikában, lehet győzelmeket elérni hazugságokkal, de maga a rendszer nem épülhet hazugságokra. Az ember gondolkodó lény, és ne véljük gondolkodásra képtelennek azt a két és félmillió szavazót, akik most kiálltak Orbán mellett. Márpedig, ha gondolkodásra képes lényeknek tekintjük őket, akkor előbb-utóbb ők is megorrolnak a hazugságok miatt. Ne felejtsük el azt se, hogy ez a választás előállított milliós nagyságrendben dühös embereket, és ők nagyon haragszanak vagy, nagyon el vannak keseredve.

Ez a megállapítás főként Budapestre igaz, hiszen itt, ha az LMP is úgy akarta volna, szinte teljes ellenzéki győzelem születhetett volna. Itt vannak a legtöbben dühös emberek, itt vannak legtöbben, akik ezt az ön által említett szabadságot akarják. Reális-e, hogy ezen a fővárosi bázison induljon el, ráadásul minél hamarabb, egy olyan mozgalom, amely képes szembe menni az illiberális állammal?

Orbán az erőtől és az eltökéltségtől tart. Példa erre az Eleven emlékmű, ahol pár tucat, erővel nem rendelkező, de állhatatos ember folyamatos meghátrálásra készteti a hatalmat. A magyar történelem pedig azt mutatja, hogy Budapest jó néhányszor eldöntötte az ország sorsát, és a változások is innen szoktak elindulni. De az is biztos, és ez érezhető a levegőben, hogy az ellenzéki politizálás karakterének meg kell változnia, és ez vonatkozik a parlamenti politizálásra is. Visszatérve Budapestre: itt jelentős többségben vannak a kormánykritikus társadalmi csoportok, az most még kérdés, hogy ezek radikalizálódnak-e az elkövetkezendő időszakban. Az egészen bizonyos, hogy ha százezres tömeget lát az utcán az Orbán-kormány, megváltoztatja a napirendet. Hogy ez bekövetkezik-e, azt ma még nem tudnám megmondani. De a kérdésére a válasz az, hogy a munkát elsősorban a Budapesten túli Magyarországon kell elkezdeni.

De van realitása?

Látok esélyt. Még óvatosabban fogalmazva: lehet ilyen esély. Abban látszik az esély, hogy az a bizonyos szabadságvágy, amelyről beszéltem, itt Budapesten már megfogalmazódott. Budapest pedig Magyarországon van.

Stop Soros: értelmezhetetlen a távoltartás

Legalább 29 schengeni határátkelőnél kellene nyolc kilométeres sávot megállapítani, amelyektől a nemkívánatos személyeket távol tarthatnák a Stop Soros-csomag egyik törvénytervezete alapján. Ez egyszerűen értelmezhetetlen, mondják szakértők, mert ezek közt repülőterek és kikötők is vannak. Magyar állampolgárokkal szemben egyébként is alkotmánysértő.

A Stop Soros-csomag bevezetné az idegenrendészeti távoltartás intézményét, amely – idézzük – „állampolgárságtól függetlenül megteremti az ország egyes területeiről való távoltartás szabályait olyan személyek esetében, akik Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit sértik”.

Mindez azokat érinti, akik „az illegális migránsok Magyarországra történő belépését és tartózkodását segítik, vagy akik ezen szervezeteket finanszírozzák”.

A belügyminiszteré lenne a jog arra, hogy ezeket a személyeket

az uniós külső határ szerinti határvonaltól számított 8 kilométeres sávtól kitiltsa.

Ez vonatkozik mindegyik schengeni belépési pont, illetve schengeni külső határ 8 kilométeres körzetére.

Alapértelmezés szerint tehát azok a határátlépők jönnek szóba, amelyeknél Magyarország szélén van az uniós, úgynevezett schengeni határ. Vagyis a horvátokkal, szerbekkel és ukránokkal közös területek.

Az Útinform adatai alapján a közúti átkelők száma 18. Emellett van még nyolc vasúti és vízi átkelési-belépési pont ezeken a határszakaszokon. Ezeken túl

Budapesten található a Dunán a Budapesti Nemzetközi Hajókikötő, továbbá két repülőtér, a ferihegyi és a debreceni,

amelyek nemzetközi személyforgalmat bonyolítanak. Részletes áttekintés itt.

Megkérdeztünk szakértőket, hogyan lehet ezek mindegyikénél létrehozni a nyolc kilométeres – a régi fogalommal élve – határsávot.

„egyszerűen Nem értelmezhető”

– ez volt a kapott válasz. Egy nemzetközi jogász szerint valószínű, hogy a korábbi „migrációs” rendelkezésekben a déli (szerbiai) határnál, a kerítésnél létrehozott nyolc kilométeres sávra gondolhattak a szöveg megalkotói, és nem jutott eszükbe, hogy ha általánossá teszik a szabályt, az a gyakorlatban kezelhetetlen helyzetet teremt.

Majtényi Lászlónak, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (Ekint) elnökének már az alaptétellel is baja van. Osztja azt az álláspontot, hogy magyar állampolgárok – akár van útlevelük, akár nincs – nem utasíthatók ki az országból, mert az alaptörvény alapján minden magyar állampolgárnak joga van Magyarországon tartózkodni. Aki pedig valaha magyar állampolgár volt, amitől nem fosztották meg és nem is mondott le róla,

az most is magyar állampolgár.

Tehát Gulyás Gergely zöldséget beszélt néhány napja, amikor azt mondta, hogy ha valaki semmilyen személyi okmánnyal se tudja magát igazolni, arra érvényes a távoltartás-kitiltás – mondta a Független Hírügynökségnek Majtényi.

Az idegenrendészeti távoltartás azonban nemcsak alkotmánysértő, hanem, például mert felidézi a rossz emlékű határsávot, jogi abszurd is – válaszolta a schengeni határátkelők sokaságára utalva.

Majtényi szerint a Stop Soros megszövegezői úgy gondolják, hogy csak egyszerűen kijelölik a határ 8 kilométeres sávját, ahonnan aztán távol tartják mindazokat, akiknek itt tartózkodása nemzetbiztonsági kockázat. A tervezet azonban már önmagának is ellentmond, mert a miniszter döntése szerint az ország egész területén nemzetbiztonsági kockázat az érintett jelenléte, aki lehet magyar állampolgár is.

Jogilag szinte értelmezhetetlen az egész törvénycsomag – mondta Majtényi -, és valószínűleg annyiban tényleg kampányfogás, hogy el kell terelni a figyelmet Tiborcz István 12 milliárdos lámpaüzletéről és arról, hogy Orbán Viktor már nem tudja, mit beszél „migránsügyben”. De ettől még valósággá válhat – jelzi az Ekint-elnök -, hogy

egyre inkább totális vonásokat

vesz magára a magyar állam, és az egész Stop Soros minden abszurditásában is dermesztően fenyegető.

A civil szervezetekre vonatkozó szabályoknak (újabb nyilvántartásba vétel, 25 százalékos „illeték” a külföldi támogatásokra és az ügyészi-bírósági eljárások kilátásba helyezése, végső esetben a törlés) pedig nyilvánvalóan céljuk a közéletileg aktív szervezetek eltakarítása – mondta Majtényi. Hasonlóan ahhoz, ahogy a Népszabadságot is először csak megzabolázni akarták, aztán hirtelen bezárták – vont párhuzamot az alkotmányjogász.

Majtényi úgy véli, hogy az egész világ által bírált előző civiltörvény ehhez képest nagyon szelíd szöveg. De Rogán Antal azon üzenete, hogy a „társadalmi vita” után csak szigorúbb lehet a szöveg, a bolsevik időkre emlékezteti, amikor a dolgozó nép követelésére „a nép ellenségeit” kellett még jobban megbüntetni, azaz a társadalmi vita a „munkáslevelezők” akkor volt őrjöngését idézheti fel.

Ez volt ma – 2017. november 20.

0

Megszólalt Soros György az ellene folytatott kampányról, zátonyra futottak a németországi koalíciós tárgyalások, Mugabe ragaszkodik a hatalmához, interjút adott a Független Hírügynökségnek Majtényi László és Ambrus Attila – összefoglaljuk a nap legfontosabb híreit.

Pontról pontra cáfolja Soros György a nemzeti konzultációt

Forrás: Wikimedia Commons

„A „Soros tervvel” kapcsolatos október 9-i magyarországi nemzeti konzultációs kérdőív állításai

csúsztatásokat és nyilvánvaló hazugságokat

tartalmaznak, amelyek célja, hogy szándékosan félrevezessék a magyarokat Soros György bevándorlókra és menekültekre vonatkozó álláspontjáról” – ezt írja a közlemény, amelyben Soros György pontról pontra cáfolja a kérdőíven szereplő állításokat.

Azt is összeszedtük, hogy a kormánymédia hogyan dolgozta fel a közleményt.

Zátonyra futottak a német koalíciós tárgyalások

Az eddig a szociáldemokratákkal kormányzó, a szeptemberi választásokon is a legtöbb szavazatot elnyerő CDU-CSU pártszövetség a zöldekkel és a liberálisokkal készült kormányzásra, de utóbbiak kihátráltak az egyeztetésből. Angela Merkel meglepődött, de máris tájékoztatta az államfőt a kudarcról. Kisebbségi kormány vagy új választás is jöhet.

„A verbális agresszió könnyen válhat fizikai erőszakká”

MTI Fotó: Mónus Márton

Minden pillanatát élvezte a köztársaságielnök-jelöltségnek – ezt mondta Majtényi László volt ombudsman a FüHü-nek. Az Eötvös Károly Intézet elnöke eredményesnek is tartotta, mert ugyan esélye nem volt arra, hogy a jelöltségből valóság legyen, de az mindenképpen sokat jelentett, hogy volt egy ügy, amely mögé felsorakozott az összes demokratikus ellenzéki párt és a független képviselők is.

Nem kérték fel miniszterelnök-jelöltnek, de azt a feladatot nem is vállalná,

amúgy pedig lát a jelöltek között alkalmasat is. Arra kevés esélyt lát, hogy ne a Fidesz nyerje a 2018-as választásokat, de a történelem arra is megtanította, hogy mindig jöhetnek váratlan fordulatok.

„Kiraboltam harminc bankot, zsákmányoltam 100 milliót, leültem 13 évet!”

Újra rivaldafénybe kerül a „viszkis rabló”, aki a 90-es évek legismertebb sorozatrablója volt Magyarországon. A közeljövőben megjelenik Ambrus Attila bankrablásairól, illetve a Gyorskocsi utcából történő szökéséről szóló riportkönyv, ami arról is szól, hogy a bűnöző hogyan csinált bohócot az őt üldöző rendőrökből. Ezen kívül rövidesen a hazai mozik is bemutatják az Ambrus Attila egész életét bemutató játékfilmet. Elfogása után a bankrabló az ország legszigorúbb börtönében raboskodott, miközben leérettségizett, diplomát szerzett és kitanulta a keramikus mesterséget. Most a FüHü-nek nyilatkozott.

Paks II: meglesz a negyven százalék hazai?

Bizonyos munkákban a magyar beszállítói arány jelentősen meghaladhatja a 40 százalékot a Paks II. beruházása során – ezt mondta Kirill Komarov, a Roszatom vezérigazgató-helyettese. Korábban a teljes beruházásban 40 százalék magyar arányt vállaltak.

Mugabe ragaszkodik a hatalomhoz

Fotó: MTI/EPA/Pool/Siphiwe Sibeko

Robert Mugabe, Zimbabwe eltávolítani próbált, de elvben még hatalomban lévő elnöke nem hajlandó lemondani, szerinte pártja kongresszusának kell majd döntenie a sorsáról. Húszperces beszédében nem ment neki az őt megpuccsoló hadseregnek, amelynek egyébként ő a vezérkari főnöke. A kormánypárt ugyanakkor úgy döntött, hogy kezdeményezi az elmozdítását.

Ez a film többet mond a szíriai háborúról, mint bármilyen híradás

Aleppo, a végsőkig. Forrás: Verzió

Ha beülünk a moziba egy filmre, akkor ahhoz vagyunk szokva, hogy a főhős, ha halálos veszedelemben forog is, túléli a rá váró viszontagságokat, vagy, ha mégis meghal, a halálával jobb hellyé vált a világ. Ha a szíriai háborúról szóló dokumentumfilmet nézünk meg, akkor módosulnak ezek az elvárásaink, de

ennyi értelmetlen halálra, mint amennyit az Aleppo, a végsőkig című filmben láthatunk, nem lehet felkészülni.

Mint ahogy arra sem, amikor 104 perc után kiírják, hogy a filmben látott emberek nagy része már nem él.

Ezért veszélyes az internetes zaklatás

Stresszt, félelmet, sőt pánikrohamot is átélhet a nő, akit a közösségi oldalakon zaklatnak – ezt állapította meg az Amnesty International kutatása. Az érintettek 41 százaléka érezte legalább egyszer, hogy az online zaklatás fizikai fenyegetést jelent.

Meghalt az egyik legismertebb sorozatgyilkos

Negyven börtönben töltött év után 83 évesen meghalt Charles Manson, az amerikaiak számára a gonosz egyik megtestesítője. Egy kommuna-szektát alapított és manipulált a hatvanas években. Több másik áldozat mellett ők ölték meg Sharon Tate színésznőt, Roman Polański filmrendező feleségét nyolc és fél hónapos terhesen.

Az egyik leggyengébb csapat is megverheti az egyik legjobbat

Hatalmas meglepetésre az idén pocsékul szereplő New York Giants megverte a szezont remekül kezdő Kansas City Chiefs csapatát az NFL 11. játékhetén. Ismét voltak látványos jelenetek, különleges ünneplés, több hosszabbítás és persze kiemelkedő teljesítmények is.

A verbális agresszió könnyen válhat fizikai erőszakká – interjú Majtényi Lászlóval

Minden pillanatát élvezte a köztársasági elnökjelöltségnek – nyilatkozta Majtényi László volt ombudsman. Az Eötvös Károly Intézet közpolitikai intézet elnöke eredményesnek is tartotta, mert ugyan esélye nem volt arra, hogy a jelöltségből valóság legyen, de az mindenképpen sokat jelentett, hogy volt egy ügy, amely mögé felsorakozott az összes demokratikus ellenzéki párt és a független képviselők is. A jelöltség során volt módja arra, hogy az országot járva beszéljen a szabadságról és arról, hogy létezhet egy másik Magyarország is. A main ugyanis a Fidesz lényegében megszüntette a politikai életet. Nem kérték fel miniszterelnök-jelöltnek, de azt a feladatot nem is vállalná, amúgy pedig lát a jelöltek között alkalmasat is. Arra kevés esélyt lát, hogy ne a Fidesz nyerje a 2018-as választásokat, de a történelem arra is megtanította, hogy mindig jöhetnek váratlan fordulatok. Ez történt 1848-ban és 1956-ban is, miért ne történhetne meg 2018-ban. Kétségtelen, hogy egy olyan országban, ahol nincs független sajtó, és mindennapos a verbális agresszió, rendkívül nehéz az ellenzék dolga, ráadásul ez a verbális agresszió könnyen válhat fizikai erőszakká, de nem szabad feladni optimizmusunkat és cselekvőképességünket.

 

Megbánta már, hogy elindult köztársasági elnök-jelöltként?

Nem, mert az egyrészt egy abszolút sikeres projekt volt, másrészt nekem nagyon komoly élményeket adott. Az első perctől az utolsóig élveztem. Arra, hogy a kormányzati heccsajtó gyűlölködni fog ellenem, arra számítottam.

Olvasta is őket rendszeresen?

Nem, mert ezeket az újságokat nem veszem kézbe, de reggelente, amikor bekapcsoltam a számítógépemet, érkeztek ilyen szörnyű, még engem is meglepő üzeneteket.  Néha úgy el is gondolkodtam azon, hogy kik ezek az emberek, akik ezeket a termékeket előállítják. De visszatérve a kérdésre: nagyon jó élmény volt számomra a jelöltség időszaka. Ha valamit sajnálok, akkor az, hogy lehetett volna az egésznek erősebb hatása is. De, ismétlem, én élveztem, és életem egyik legfelemelőbb pillanata volt, amikor az országgyűlésben elmondhattam a beszédemet, szemben velem Orbán Viktorral és végig arra törekedve, hogy meglegyen a szemkontaktus vele. És olyan szavakat, amelyeket tőlem hallott nem volt túl sokszor hall, legalább is ebben a környezetben.

Mit üzenet a kormányfő szeme?

Hát… Nem volt boldog, talán valamennyire zavarban volt… Nem vagyok gondolatolvasó, nem tudom, mit gondolt, bizonyára szívesen megúszta volna, nekem viszont jó élmény volt.

De mi volt jó élmény?

Főként az, hogy volt egy ügy, amely mellé, az amúgy egymásról rossz véleményt megfogalmazó ellenzéki pártok beálltak. Pedig talán még utálják is egymást, és mégis, ebben a kérdésben összefogtak, a Demokratikus Koalíciótól az LMP-ig.  Ugyancsak fontos eleme volt az én jelöltségemnek, hogy készítettem egy négypontos programot, amely mellé az LMP kérésére hozzáfűztem egy ötödiket – a fenntartható fejlődés igényét – és ezt a tervet is támogatta minden párt. Az persze borítékolható volt, hogy nem leszek köztársasági elnök, ami nem volt kudarc számomra, hiszen van egy nagyon jó életem, amiből nem hiányzik semmi. Különösen nem hiányzik a hatalom és nem hiányzik a pénz sem.

Visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az ellenzéki pártok együttműködése, egyelőre mindenképpen, megmaradt egyszeri alkalomnak. Akkor mi ebben a siker?

Hogy mégis volt egy ilyen alkalom, amikor képesek voltak összefogni a pártok. És az is siker, hogy az én személyem, vagy ha a saját szerepemet nem tolom ennyire előtérbe, akkor a helyzet alkalmas volt arra, hogy megteremtődjön ez az együttműködés. Én egyébként úgy is elfogadtam ezt a jelölést, hogy nem tudtam, hogy az ellenzéki pártok miként fognak ehhez viszonyulni. Velem előzetes egyeztetés nem folyt, tehát volt kockázata a vállalásomnak, mert hivatalos jelöltté csak úgy válhattam, ha a parlamentben lévő ellenzéki pártok és a függetlenek is támogatnak. És mivel ezt megkaptam, ez tette lehetővé, az indulásomat, illetve azt is, hogy végül Áder János az első fordulóban nem jutott elegendő vokshoz, ezért második fordulóra is szükség volt. Újra hangsúlyozom azonban: én úgy is vállaltam a felkérést, hogy nem lehettem biztos abban, hogy eljutok addig, ameddig eljutottam, mert azt tartottam fontosnak, hogy a folyamat során beszélhetek a negyedik, szabadelvű alkotmányos köztársaságról, és végigjárva az egész országot, rengeteg érdekes emberrel találkozva, felmutathattam, hogy van egy másik Magyarország is. Meglepő módon egyébként nagyon sokam fantáziáltak arról, hogy a parlamenti szavazás során a kormánypárti képviselők majd magukba szállnak és a szuggesztív személyiségem (mosolyog) majd meggyőzi őket, a valóságos, vagy formális titkos szavazáskor, hogy majd átszavaznak rám, de persze ennek semmi realitása nem volt.

Ha lett volna valóságos esélye az elnöki posztra, akkor is indul?

Inkább azt mondom: elég alapos a feltételezésem, hogy amennyiben az ellenzéknek lett volna esélye saját elnököt megválasztani, akkor nem engem jelöltek volna.

Mert?

Mert ez mégiscsak egy olyan poszt, amelyre vannak mindig jelöltek.

De ha már mégis konszenzus volt az ön személye körül, felvetődött-e most, hogy legyen miniszterelnök-jelölt? Számomra ugyanis logikus lépés lett volna: nincs értelme keresgetni, hiszen itt van mindannyiunk embere Majtényi László… Szinte kizártnak tartom, hogy ne kerték volna meg.

Téved, nem kerestek meg. De ez érthető, mert én már tavasszal, a köztársasági elnökjelöltség idején, amikor ezt kérdezték tőlem, némi iróniával azt feleltem, hogy az én politikai pályafutásom ezzel most véget ért. A két pozíció nem is összehasonlítható, meglehetősen különböző kvalitások kellenek hozzájuk. Persze politika környéki tekintélyes emberek szóba hozták a kérdést…

Tekintélyesek, de befolyás nélküliek?

Nem, van befolyásuk, csak nem döntéshozók. Nekik is egyértelműen fogalmaztam: nem akarok miniszterelnök-jelölt lenni. Egyébként a most felbukkant nevek között látok alkalmasakat is…

Kit?

Ne várja, hogy neveket mondjak, elégedjen meg azzal, hogy van közöttük alkalmas, nem is egy.

És ennek az alkalmas jelöltnek van esélye?

Az optimista, vagy az őszinte választ várja tőlem?

Ha lehet, akkor az őszintét.

Ebben a pillanatban nem. Most Magyarországon, ebben a pillanatban, amikor beszélgetünk, megszűnt a politikai élet. Az ellenzék összeomlott, nincsenek igazi témái, a megnyilvánulásaiban nincs elég erő és tehetség; ennél rosszabb állapotban a hatalom elvesztése óta valószínűleg nem volt. A korrekt válasz tehát a nem. De a politika váratlan helyzeteket képes produkálni, még olyat is, hogy teljesen reménytelen helyzetből is lehet nyerni. Macronnak például értékelhetetlen esélyei voltak, amikor elindult a köztársasági elnöki címért. A politikára valóban igaz a mondás: soha nem mondd, hogy soha. 1848 március 10-e táján az alkotmányos Magyarország hívei a legmélyebb depresszióban voltak; 1956 október 20-a táján Nagy Imre elment Tokajhegyaljára szüretelni, és amikor kiderült, hogy Pesten puskaporos a levegő, nem akart visszajönni. Szóval csak azt akarom mondani, hogy a reménytelennek tűnő helyzet nem feltétlenül hordozza magában a bukást. Nagyon gyorsan tud változni a helyzet, és történhetnek rendkívül fontos dolgok. A legutóbbiak nem, de a kicsit korábbi közvélemény-kutatások arról szóltak, hogy a magyar lakosság többsége kormányváltást szeretne.

Jól látom, hogy van önnek egy kicsit skizoid hajlama, létezik az optimista énje, amely belekapaszkodik a történelem pozitív fordulataiba, és van az elemző énje, amely a realitások talaján áll…

Igen, de ez nem skizoid. Van két nézőpontom, de ettől a gondolkodásom egységes marad. Ami áthat, az a vágy, hogy egy szabad országban éljek, és biztos vagyok benne – bár inkább gondolok az unokáimra, mint magamra -, hogy ez a szabad ország meg is valósul, még a mi életünkben.

Hát kétségtelenül optimista…

Igen.

Mitől nem szabad ez az ország most? Hiszen itt beszélgetünk szabadon, amit elmond, megjelenik majd, olvashatja a nyilvánosság, nem vár a ház előtt egy fekete autó, beszélhetett a parlamentben, mi akkor itt a gond?

Kétségtelen, nincs csengőfrász, ha ironizálni akarnék, akkor hozzátenném, egyelőre… Egyszer volt egy vitám, a partnerem, aki erősen jobboldali úrasszony volt, kijelentette: addig nem beszélhetek a szabadság hiányáról, amíg beszélhetek a szabadság hiányáról. Az volt a válaszom, hogy addig kell beszélnem róla, amíg megtehetem, amikor már nem, akkor már nincs beszéd a szabadság hiányáról. De az például médiajogi evidencia, hogy nincs szabad választás szabad sajtó nélkül. Az, hogy a mi beszélgetésünk most egy online fórumon megjelenik, de az üzenetünk nem tud eljutni csak korlátozott számú olvasóhoz, de végigjárva az országot azt kellett tapasztalnom, hogy a független sajtó csak szigetekben létezik, legalább is, ami az elérést illeti. Független sajtó, Putyin Oroszországában, vagy a beloruszoknál, de még az afrikai diktatórikus rendszerekben is van. A sajtószabadságnak nem az a bizonyítéka, hogy van-e egyáltalán független sajtó, inkább az, kiket ér el, és például van-e független közszolgálati média. És olyan elvakult, írni, olvasni tudó ember nincs, aki kijelenthetné, hogy van Magyarországon független közszolgálati média. Az állami televízió és az állami rádió a heccsajtó része. A független médiumok hatóköre ugyanakkor rettenetesen korlátozott. Budapesten kívül nyomtatott sajtó szinte nincs is, kormányközelivé vált az összes megyei újság, a vidéki lakosság tehát nyomtatott sajtótermékkel, amely független volna, nem találkozik.

Azt mondta, ma nincs csengőfrász, miközben bizonyos csengőket csak megnyom a hatalom, például a civilszervezetek, a jogvédő intézmények ajtajain… Mostanság már azzal lettek megvádolva, hogy a szervezetten támogatták a menekültekkel beáramló terroristákat is. Szóval mi ez, ha nem csengőfrász?

Igen, és nem látjuk a folyamat végét. A verbális agresszió, a történelem ezt bizonyította, nagyon könnyen átvált fizikai agresszióvá. Ugyanakkor demokrácia fékútjai meglehetősen hosszúak. Azt akarom ezzel mondani, hogy a bíróságok olyakor független ítéleteket hoznak, és bár nem akarom a két rendszert összehasonlítani, de még a náci rendszerben is születtek, igaz csak eleinte, jogállami ítéletek. Ugyanakkor nincs független számvevőszék, médiahatóság, alkotmánybíróság, az ügyészségről már ne is beszéljünk. Megszűnt az önkormányzatiság… Eljutottunk odáig, hogy a miniszterelnök ma egy Őcsényben kialakult, menekültellenes hisztérikus helyzetre az agresszíven fellépők mellé áll. Őcsényben nem csak az autógumiját szúrták ki a menekülteket befogadni akaró embernek, hanem még lefejezéssel is megfenyegették. A heccsajtóban meg – az Echo tévéről beszélek – a civilek meggyilkolásáról fantáziált egy komolynak tartott szakértő. És történt valami?
A Médiahatóság hallgat, pedig ennél súlyosabb médiajogi jogsértés még soha nem történt. Hogy ez hova fejlődik, azt nem lehet tudni. Mint ahogy azt sem, hova vezet ez a brutális nyugatellenesség, amely a diktatúrákért való rajongással párosul. A nyugati szabadsággal szemben mutatott orbáni undor azért kijelöl egy pályát. A politikában nagyon izgalmas kérdés, hogy a demagógia, a szervezett hazudozás, amely eszközeiben, nyelvében nem különbözik a kommunista, vagy a náci uszítástól, meddig mehet el. Nem látok olyan törekvést a kormányzat részéről, hogy ezt a gyakorlatba is átemeljék, hogy valóságos erőszakot alkalmazzanak, és lefüggönyözött Pobjedák újra járják a városokat, csakhogy ezek úgy működnek, mint a tengeri hullám, amely nem áll meg, hanem eléri a partokat is. A veszély tehát reális.

Ha már a verbális agressziót említette. A legutóbb Fidesz-kongresszuson szinte mindenki – Orbán Viktor éltetése mellett – az ellenzék becsmérlését tartotta fókuszában, már nem is emberként említve tagjait. Ebből mi lesz?

A verbális agresszió valóban rendkívül veszélyes, különösen, ha erőszakkal fenyegetőzik, és voltak, még a miniszterelnök részéről is erre utaló kijelentések. De amin én különösen meg voltam rendülve a Fidesz kongresszusa kapcsán, az Orbán Viktor egyhangú megválasztása.  Márpedig az ilyesmi, valóságos demokratikus pártnál lehetetlen. Ez egyébként ugye azt is jelenti, hogy Orbán Viktor is megszavazta önmaga elnökségét… Ez nekem nagyon durva.

Szóval mi lesz, ha újra megnyeri a választásokat?

Nem vagyok futurológus, nem látok a jövőbe, de  – hogy pozitív dolgot is mondjak -, amíg az Európai Unió tagjai vagyunk, addig vannak törvényi, jogi határai az egyszemélyes uralomnak. Szóval vannak korlátok, amelyeket – így-úgy – megpróbálnak kikerülni, de mégiscsak vannak. Vagyis az unión belül bizonyos dolgokat nem lehet megtenni, és ezt tudják Orbánék is. Most az a paradox helyzet állt elő, hogy ez a magyarországi modell azért tud működni, mert Brüsszel finanszírozza a létezését. Ha ez megszűnne, akkor azt mondom, térdre imához…

Van önnek kapcsolata Soros Györggyel?

Semmi. Életemben háromszor voltam olyan helyen, ahol őt láttam. Egyébként semmi.

Azért is kérdezem, mert vajon meddig lehet démonizálni Soros Györgyöt, úgy hogy ez jelentős mértékben hat az emberekre?

Azt hiszem, hogy ennek ki kell pukkadnia.  Gyakorlatilag ott tartunk, hogy mindannyian Soros Györgyök és güllenisták is vagyunk. A mi Güllenünk, a törökök Amerikában élő szimbolikusan ellenzékinek tekintett vezetője, nem más, mint Soros. Nagyon érdekes alapmintázata van ezeknek a rendszereknek. Ideális ellensége volt a bolsevikoknak az oroszoknál Trockij. Ő is messze volt, ugyan később egy jégcsákánnyal megtalálták, de őt is kijelölték ellenségnek, meg mindenkit, akit hozzá akartak sorolni, vagy az 1984 című könyvben, ahol egy Goldstein nevű ember, akit szintén soha nem lehet látni, az ellenség. Ez a szerep most Soros Györgyöt találta meg, miközben ő Magyarországról soha egyetlen fillért ki nem vitt, miközben hatalmas összegekkel támogatta a magyar társadalmat. Olyan folyóiratokat is támogatott, amelyek messze álltak az általa képviselt értékrendtől.   Olyan célokra is adott pénzt, amelyek nem biztos, hogy hasznosak voltak, például a Fidesz egyes vezetőinek oktatására. Szóval nem egy becsületes dolog ez a kampány. Én mégis abban bízom, hogy a magyarok, a történelem ezt megmutatta, békében éltek a különböző idetelepült népekkel, tisztelték a másik eltérő vallását, szóval a magyar az nem egy keleties társadalom.  Vannak keleties vonásai, ahogy erre Ady Endre is beszélt, de mégis, egyértelműen a nyugati civilizáció része. Az a kísérlet tehát, amely egy kulturális, etnikai homogenitást ír a zászlajára, az el fog bukni. Kompország végleg leereszti horgonyát a nyugati parton.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!