Kisebbségek, EU, Országgyűlés

0
1072
FH

A Fidesz nagy előszeretettel használja az Országgyűlést az Európai Unióval, azon belül is az Európai Bizottsággal – Orbán nyelvén a „brüsszeli bürokratákkal” szembeni indulatok gerjesztésére.

Ezt teszi most is azzal a határozattal, amelyet a Minority SafePack európai népi kezdeményezéssel kapcsolatban kíván ezekben a napokban az Országgyűlésben megszavaztatni. A H/15586 számú határozati javaslatot még márciusban a Nemzeti Összetartozás Bizottsága nyújtotta be, április elején lefolytatták a plenáris ülésen a javaslat vitáját, s ezen a héten minden bizonnyal szavaznak is róla.

A Minority SafePack európai népi kezdeményezés hosszú, több fordulós politikai harc eredményeképpen jutott el az Európai Parlamentig és a Bizottságig. Fura fogalmazás ez, de mégis helytálló.

A Bizottság eredetileg nem is járult hozzá, hogy a kezdeményezéshez elkezdődhessen az aláírásgyűjtés.

A kezdeményezőknek az Európai Unió Bíróságán sikerült kiperelniük az aláírásgyűjtés lehetőségét. Az uniós szabály szerint egymillió aláírást kellett összegyűjteni legalább hét tagállamból, de úgy, hogy az aláírások számának mind a hét országban el kell érnie egy, az adott ország népességéhez mért minimumot.

A nehézséget az okozta, hogy Magyarország és a magyar kisebbséggel rendelkező EU-tagországok (Horvátország, Románia, Szlovákia és Szlovénia) mellett legalább még két tagállamban össze kellett gyűjteni a szükséges számú aláírást, és ez az eredeti egy éves határidőre nem sikerült. A járványra hivatkozva a szervezők hosszabbítást kértek, és az új határidőre sikerült 11 tagországban összegyűjteni a szükséges számú aláírást, miközben az aláírások zöme természetesen Magyarországról, Romániából és Szlovákiából származott. (El kell ismernem, hogy nem hittem, hogy meglesz elegendő országban a szükséges számú aláírás, de nem lett igazam.)

Az európai népi kezdeményezésekkel az aláírók azt próbálják elérni, hogy a kezdeményezést tárgyalja meg az Európai Parlament, majd az Európai Bizottság kezdeményezzen európai jogszabályokat a kezdeményezésben foglalt törekvések érvényesítésére, amely azonban nem köteles erre.

Le kell szögezni: a kezdeményezés szövegében megfogalmazott kisebbségpolitikai törekvések helyesek, támogathatók.

Ami azokban le van írva, azt a szomszéd országok kisebbségi jogokra vonatkozó szabályozása és mindennapos gyakorlata sok tekintetben ma is tartalmazza, néhány fontos kérdésben azonban nem, és kifejezetten a kezdeményezésben leírtakkal ellentétes törvények születtek korábban például Szlovákiában, a közelmúltban pedig az EU-n kívüli Ukrajnában. Amiben Ukrajna ellentétes irányba megy, az a kisebbségek anyanyelvű oktatása. Amiben a népi kezdeményezés többet szorgalmaz annál, amit a magyar kisebbségek számára ma is valóság, az elsősorban az anyanyelv használata hivatalokban és különféle szolgáltatásokban, kiváltképp az egészségügyi ellátásban. Ott az emberek rendszerint a többségi nyelv használatára kényszerülnek ahelyett, hogy az állam gondoskodna a kisebbségi nyelvet beszélő személyzetről.

A kezdeményezést az Európai Parlament megvitatta és nagy többséggel támogatta.

Ugyanakkor az Európai Bizottság, elismerve a benne foglalt törekvések létjogosultságát, nemet mondott arra, hogy új európai jogszabályt kezdeményezzen. Arra hivatkozott, hogy e törekvések a létező jogszabályi környezetben is megvalósíthatók.

Az országgyűlési határozati javaslat 5. pontjában ezt a bizottsági döntést támadja meg élesen:

„Az Országgyűlés mély megdöbbenéssel fogadja, hogy az Európai Parlament nagy többséggel elfogadott, a Minority SafePack célkitűzéseit támogató állásfoglalásával ellentétben az Európai Bizottság a kezdeményezést teljes egészében elutasította, így nem csak az Európai Parlament támogató véleményét hagyta figyelmen kívül, hanem az európai polgárok akaratát is semmibe vette.”

Majd a 6. pontban hozzáteszi: „Az Országgyűlés meggyőződése, hogy az Európai Bizottság döntésével elmulasztotta azt a történelmi lehetőséget, hogy konkrét intézkedésekkel tegyen tanúbizonyságot az európai őshonos nemzeti kisebbségek iránti elkötelezettségéről, kultúrájuk támogatásáról és védelméről.”

Mit gondoljunk erről a határozati javaslatról?

Ismétlem: az európai népi kezdeményezésben foglalt kisebbségi jogvédelmi törekvések szerintem rendben vannak. Az, hogy az Országgyűlés hozott korábban egy határozatot a kezdeményezés támogatásáról, szintén rendben van. A határozat idézett pontjai azonban nincsenek rendben. Hogy miért, annak megértéséhez figyelembe kell vennünk az Unió, az ottani döntéshozatal sajátos voltát.

Magyarországon és más parlamentáris államokban a formális főhatalom a parlamenté. A kormány nem dönthet másképp, mint amit a parlament elfogad. Az Unióban nem ez a helyzet. Az Unióban a főhatalom általában nem a parlamenté, nem is a Bizottságé, hanem a tagállamok állam- illetve kormányfőiből álló Tanácsé.

A Bizottság nem hozhat olyan határozatot, amelyet a Tanácsban nem lehet elfogadtatni.

Az Orbán-kormány az elmúlt tíz évben gyakran élt is ezzel: mondhatott bármit az Európai Parlament, a Tanácsban Orbán ellenállt, és elég volt ehhez néhány – legutóbb egy – szövetségest találnia, máris meg kellett vele a Bizottságnak és a Parlamentnek valahogy alkudnia.

Van az Uniónak néhány olyan tagállama, amelyek a maguk kisebbségeit erőszakosan asszimilálták, illetve asszimilálják: elsősorban Franciaország (az elzásziakat) és Görögország (a macedónokat). Mások ugyan biztosítanak sokféle jogot a kisebbségeknek, de kétségtelenül nem annyit, amennyit ez a kezdeményezés szorgalmaz, és ezek kormányai sem fogadták volna el, hogy uniós jogszabály kötelezze őket erre.

Van persze néhány olyan ország is, ahol ezek a követelmények maradéktalanul teljesülnek, elsősorban Finnország (a svédekkel, amelyek nyelve második hivatalos nyelv és ekként is használják), Belgium, amely kettős föderatív rendszert működtet, és a három nyelvi közösségnek (vallon, flamand, német) önkormányzata van a maga területén, és ilyen Olaszországon belül Dél-Tirol vagy Spanyolországon belül Katalónia, Galícia és a Baszkföld is.

Anélkül, hogy ezt tudnám, azt feltételezem, hogy a Bizottságot, illetve az illetékes biztost, az Országgyűlés plenáris ülésén lefolyt vitában személyében is élesen támadott Věra Jourovát az vezethette, amikor – a bizottsági apparátus véleményére támaszkodva – nem tartotta indokoltnak az új jogalkotást, hogy azt számos tagállam kormánya elutasítaná.

Attól tartok, hogy ebben igaza volt.

Az Unió jogalkotása nem szakadhat el attól, amit a tagállamok hajlandók elfogadni.

Emiatt az országgyűlési határozatot az idézett pontokkal méltánytalannak és károsnak gondolom. Én biztosan nemmel szavaznék róla.

A plenáris vitában felszólaló ellenzéki képviselők – a Jobbik, az MSZP és az LMP képviselői, valamint a Jobbikból kivált függetlenek – lelkesen támogatták a határozati javaslatot. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ezek a pártok az elmúlt tizenegy évben fenntartás nélkül támogatták a Fidesz politikáját a nemzeti kisebbségi kérdésben.

A DK és a Párbeszéd képviselői nem szólaltak meg a plenáris vitában. Kérdés, hogy miként fognak szavazni: megszavazzák-e a javaslatot, benne a Bizottság elleni támadással, másképpen szavaznak, vagy nem vesznek részt a szavazásban.

Nem volna helyes ebben az ügyben egyetérteni a Fidesszel, de nem volna helyes az sem, ha nem nyomva gombot keltenének olyan benyomást, hogy nincs a dologban véleményük. Az ilyen hallgatásokra épül az a hiedelem, hogy „a baloldalnak”, „a liberálisoknak” nincs mondanivalójuk a határon túli magyarok sorsáról. Holott természetesen van, csak nagyon más, mint a Fideszé és a Jobbiké.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .