Kezdőlap Címkék Jobbik

Címke: jobbik

Mit akar a Fidesz a választójogi törvény módosításával?

Gulyás Gergely miniszter a kormányülést követő szokásos tájékoztatóján a következőképp indokolta a választást szabályozó törvényeknek (választójogi törvény, választási eljárási törvény) a kormány által benyújtott módosítását:

„… több tucatnyi jogszabály közül a választójogi törvénnyel kapcsolatban alakult ki egy vita. Itt röviden szeretném azt a kormányzati álláspontot egyértelművé tenni, hogy eddig egyetértés volt a magyar politikában, hogy a választási szabályok és a kampányfinanszírozási szabályok a korábbinál nagyobb esélyegyenlőséget biztosítanak. Ezt még az LMP frakcióvezetője is többször elismerte.

De visszaélésekre adnak lehetőséget a kis pártok, kamupártok tekintetében. Miután a választási jogszabályokat a választást megelőző év január elsejéig lehet módosítani, tehát 22-ben lesznek választások, ezért 2021. január elsejéig lehet ezeket a szabályokat módosítani, így az Országgyűlés idén ősszel tud utoljára választójogi szabályokat módosítani.

A választójogi törvényhez benyújtott módosítás azt szolgálja, hogy azoknak a pártoknak legyen országos listája, azok a pártok részesüljenek kampánytámogatásban, akik legalább ötven helyen, a százhat választókerületből legalább ötvenben tudnak egyéni jelöltet állítani.

Bár különböző elemzések jelentek meg, de azt is szeretném egyértelművé tenni, hogy ennek az égvilágon semmi köze nincs az ellenzéki pártok indulásához, hiszen egy-másfél éve mindannyian tanúi lehetünk annak a vitának, ami az ellenzéken belül arról folyik, ami nem is a kormányinfóra tartozik, csak a vádak tisztázása miatt mondom, hogy az ellenzék egy vagy két listával indul az országgyűlési választásokon. Ez a módosítás ezt a kérdést semmilyen formában nem érinti, az ellenzéki pártok akár egy, akár két listán indulhatnak. Ötven választókerületben kell ahhoz jelöltet állítani, hogy valakinek listája lehessen, és akkor juthat kampányfinanszírozáshoz, akkor juthat kampánytámogatáshoz, hogy ha ennek eleget tesz. Szerintünk az, hogy Magyarországon százhat választókerületből ötven választókerületben összesen ötszáz aláírást, tehát minden ötszáz érvényes aláírást valaki össze tudjon gyűjteni, azaz összességében huszonötezer aláírást képes legyen nyolcmillió magyar választópolgártól összegyűjteni, ez egy olyan elvárás, ami a minimum ahhoz, hogy utána a választási kampányhoz egyébként járó költségvetési támogatást megkaphassa.

Ez tehát egy olyan fellépés a kamupártok ellen, olyan fellépés a valós támogatottság nélküli pártok ellen, amelyet indokoltnak és szükségesnek tartunk.”

Mindenekelőtt azt a ma már időszerűtlennek tűnő kérdést kell feltennünk, hogy vajon miért nyújt be a kormány választójogi törvénymódosítást. Fogalmazzuk meg először másként a kérdést: miért a kormány nyújtja be? Amikor magát az eredeti törvényt nyújtották be, azt nem a kormány nyújtotta be, hanem kormánypárti képviselők. Ez ugyan időközben fölöttébb elterjedt gyakorlattá vált a fideszes többségű országgyűlésben, de a választójogi törvény benyújtásakor még hangsúlyozták: a választás szabályait tartalmazó törvénytől a kormánynak távol kell tartania magát, az a parlamenti frakciók ügye. Manapság ugyan ez már formalitás, de mégis.

Most túltették magukat ezen a szokásjogon, és a választásokat szabályozó törvények módosítását a kormány nyújtja be. Ejnye-ejnye.

Ha pedig azért kell most feltétlenül választási törvénymódosítást tárgyalni és elfogadni az Országgyűlésnek, mert választási törvénymódosítást a választásokat megelőző évben már nem szabad módosítani, akkor miért november közepén nyújtják azt be, miért nem hónapokkal korábban, ha már valamiért feltétlenül változtatni akarnak a választási szabályain? Gulyás erre nem válaszolt, és erre vonatkozó kérdést sem kapott.

És mi a helyzet a javasolt módosítás tartalmával?

A kamupártokra való hivatkozásról már többen elmondták az elmúlt napokban, hogy hamis: aki huszonhét egyéni jelölthöz össze tudja másolni az aláírásokat, az ötvenhez is össze tudja másolni. Mielőtt a valódi indokra mutatnék rá, teszek még egy kitérőt.
Amikor a sajtótájékoztatón arról hangzott el kérdés, hogy tervezik-e a választókerületek átrajzolását egy, a törvényjavaslathoz később benyújtandó módosító javaslattal, Gulyás a következő figyelemre méltó választ adta:

„A választókerültekre vonatkozó érdeklődésre csak azt a tájékoztatást tudom adni, hogy csak akkor módosítjuk ezeket, valóban január elsejéig van erre lehetőség, hogy ha teljes konszenzus jön létre,

ha az ellenzéki pártok is ezt kívánatosnak tartják. Éppen azért, hogy a választás szabályai világosak, egyértelműek legyenek, és a visszaélések kizárásán túl semmilyen változtatás ne legyen, ezért nem akartunk hozzányúlni a választókerületek beosztásához. Ha az ellenzék részéről van ilyen igény, és teljes konszenzust tudunk létrehozni, akkor nem zárkózunk el, akkor ezt az idei évben meg lehet tenni, de hogyha ilyen konszenzus nincs, akkor szerintem mindenki számára az a legegyértelműbb, legvitathatatlanabb, hogy ha a korábbi választókerületi határok között tartjuk meg a 2022-es választást.”

Rendben, ez így szépen hangzik.

De ha a választókerületi beosztáson nem akarnak az ellenzék egyetértése nélkül változtatni, akkor a listaállítás szabályainál miért nem feltétel az ellenzék egyetértése?

Talán mégis csak arról van szó, hogy az ellenzék számára kedvezőtlen az új szabály, nevezetesen hogy ötven egyéni jelöltre van szükség országos lista állításához, és azt az ellenzék nem fogadná el.

„Az ellenzék, ha akar, akkor összefog, és egy listán indul. Ha akar, akkor úgy fog össze, hogy két listán indul. A százhat választókerületben pedig nyugodtan állíthatnak egy jelöltet, hiszen nem kell nagy matematikai képesség, hogy könnyű legyen belátni, hogy még a két listás megoldás estén is az ötven egyéni választókerületben állítandó egyéni választókerületi jelöltek, azok ezt lehetővé teszik, hiszen százhat választókerület van az országban. Semmilyen formában semmit nem tesz hozzá és nem vesz el abból a vitából, egyeztetésből, ami az ellenzéki pártok között van, ez a választójogi törvénymódosítás. Aki ezzel ellentétes állítást fogalmaz meg, az sajnos nem mond igazat.”

Akkor most én mégis megfogalmazok ezzel ellentétes állítást, vállalva, hogy Gulyás szerint nem mondok igazat.

Két tekintetben is. Egyrészt, az ellenzéki viták eddig nem arról szóltak, hogy a közös jelöltek és közös miniszterelnök-jelölt mellett egy közös lista – ami az MSZP, a Párbeszéd és a DK véleménye hosszabb ideje – vagy közös jelöltek és közös miniszterelnök-jelölt mellett két lista, hanem hogy egy vagy több lista. A Momentum és a Jobbik azt az érvet emlegeti a több lista mellett, hogy választóik egy része nem szívesen szavazna az MSZP-vel és DK-val közös listára, és közös lista esetén választóik egy része nem szavazna ellenzéki listára, talán még ellenzéki egyéni jelöltre sem, hanem inkább más listára: a Jobbik estében a Mi Hazánk, a Momentum esetében talán a Kétfarkú Kutyapárt listájára szavazna.

Az egy közös listának az eddig érvényes szabályok mellett nemcsak a két lista lehet az alternatívája, ami még mindig egy listára kényszerítené a Momentumot és az LMP-t a Jobbikkal, hanem a három lista is, miközben – az egyéni kerületeken megosztozva – a három listát állító pártok koordinált jelöltjei számíthatnak minden ellenzéki párt választóinak szavazatára.

(Nem titkolom, hogy én magam is a három listának lennék híve, mert akkor szavazhatnék demokratikus pártok listájára anélkül, hogy egyúttal a Jobbikra is kellene szavaznom, amire ma sem vagyok hajlandó.)

Az, hogy most a Fidesz a listaállításhoz szükséges egyéni jelöltek számát huszonhétről ötvenre emeli fel, azt jelenti, hogy nem szeretne három ellenzéki listát és koordinált jelöltállítást, hanem azt szeretné, ha az ellenzéki pártok egy, de legfeljebb két listával indulnának a választáson. Vajon miért szeretné ezt a Fidesz? Minden bizonnyal azért, mert – az általa végeztetett, a nyilvánosság elé nem kerülő közvélemény-kutatási eredményekből kiolvashatóan – ezzel csökkenhet az ellenzéki pártokra leadott listás szavazatok, sőt talán az egyéni jelöltekre leadott szavazatok száma, aránya is.

Szerintem tehát nem állja meg a helyét az az elmúlt napokban többek által hangoztatott vélekedés, hogy a változtatás nem érinti az ellenzéki pártok lehetőségeit.

Másrészt, ez a módosítás rontja annak lehetőségét, hogy a hat ellenzéki párt összefogásától magukat távol tartó, vagy oda bebocsátást nem nyerő további ellenzéki pártok úgy állíthassanak országos listát és mérethessék meg magukat önállóan a választásokon, hogy – miként ezt a Kutyapárt kilátásba helyezte – csak olyan választókerületekben állítanak egyéni jelölteket a listaállításhoz, ahol ezzel nem rontják az összefogás egyéni jelöltjeinek esélyeit a Fidesz egyéni jelöltjével szemben. Nyilvánvalóan könnyebb huszonhét ilyen egyéni választókerületet találni a százhat között, mint ötvenet.

Az is nyilvánvalóan a Fidesz érdeke, hogy a Kutyapárt, a Szanyi-féle ISZOM vagy akár a Munkáspárt jelöltjei billegő választókerületekben vegyenek el szavazatokat a hat párt közös jelöltjétől.

Talán nem árt emlékeztetni arra is, hiszen sokan már elfelejthették, hogy a 2010 előtti, még a pártok konszenzusával kialakított választási rendszerben úgy is állíthattak pártok közös jelöltet, hogy külön listájuk volt, és bejelentették, hogy milyen arányban osztoznak a jelöltek töredékszavazatain. Abban a választási rendszerben a hat párt úgy is állíthatna minden választókerületben egyetlen közös jelöltet, hogy több listát állítanak. Nem véletlenül szüntette meg ezt a lehetőséget már 2012-ben, tehát a 2014-es választásra egyoldalú döntéssel a Fidesz.

Most sem véletlenül változtat a listaállítás szabályán.

Végül egy megjegyzés: az ellenzéki pártok és a független média egy része azért bírálja a Fideszt, hogy egyáltalán miért tűzi napirendre a választójogi törvény módosítását (és mellesleg az alaptörvény módosítását) a járvány csúcspontján. Én ezt nem tartom jó érvnek. Ha lehetett a járvány első hulláma idején önkormányzati választást tartani Franciaországban vagy Bajorországban, és a második hullám tetőzésekor meg lehetett tartani az amerikai elnökválasztást, miért ne lehetne bármilyen törvényt módosítani a járvány közben Magyarországon is? Könnyebb persze így támadni a törvénymódosítást, mint leleplezni annak valódi indítékát.

Ha segíteni nem tud, legalább ne ártson

Orbán vonja vissza törvényjavaslatait jelentették ki az ellenzéki pártok közös nyilatkozatukban, melyet néhány perce tettek ki honlapjaikra. 

Orbán Viktor retteg attól, hogy 2022-ben elveszíti a választást, miközben továbbra is embertelen, aljas kormányzást folytat. Ezt üzenték a kormánypárt keddi intézkedései, amelynek során a fideszes és az úgynevezett kereszténydemokrata képviselők remegő kézzel megírt alkotmánymódosítás keretében tettek ismételt lépéseket a közpénzek ellopása, valamint a közpénzekkel kitömött cégek, alapítványok bebetonozása és elrejtése érdekében. Tették mindezt a koronavírus-járvány kellős közepén, amikor a válság megfékezésére, a lehető legtöbb ember megmentésére és megvédésére kellene koncentrálni. Egyszerűbben: miközben feltehetően magyar emberek százai halnak meg Orbánék súlyos, történelmi késlekedései, átjachtozott hónapjai miatt, a miniszterelnök és csapata magyar emberek további adómilliárdjait játssza át a kastélyokkal, hajókkal, repülőkkel már amúgy is kitömött oligarcháknak, bebiztosítva őket a 2022-es vereségre.

Orbán kétségbeesett lépéseinek sorába illeszkedik az is, hogy – tökéletesen demokráciaellenes módon – egyeztetés nélkül, másfél évvel az országgyűlési választások előtt benyújtotta a választási törvény módosítását szolgáló javaslatot. Ez is csak azt mutatja, hogy Orbán már a saját maga által, saját magának írt választási rendszerben sem érzi biztonságban magát. Utóbbira minden oka megvan, mert veszíteni is fog – ezt Orbán is beismerte az ominózus törvényjavaslatokkal.

Ha valamikor, most kiváltképpen igaz: Orbán Viktor végképp méltatlanná vált hivatalára. Követeljük, hogy vonja vissza a vonatkozó törvényjavaslatokat, továbbá töltse lopás és ügyeskedés nélkül a hátralévő hivatali időt. Hogy minisztereit és államtitkárait idézzük: Ha a világjárvány idején segíteni nem tud, legalább ne ártson.

DK
Jobbik
LMP
Momentum
MSZP
Párbeszéd

Orbán Viktor bejelentett

 Ha összefogunk, és mindannyian betartjuk a szabályokat, akkor nem lesz szükség további intézkedésekre.”

  • A szórakozóhelyeket bezárják.
  • Éjfél és reggel 5 között kijárási korlátozást léptetnek életbe, ami azt jelenti, hogy éjfélig mindenkinek haza kell érnie.
  • Rendezvényeken, sportrendezvényeken, mozikban, színházakban csak minden harmadik széken lehet ülni, és a maszk használata kivétel nélkül kötelező.
  • A hatóságok minden rendezvényt ellenőrizni fognak, ha kell, pénzbírságot szabnak ki, és azokat a helyeket, ahol nem tartják be a szabályokat, azonnal be fogják zárni.
  • A tömegközlekedésen a zsúfoltság mérséklése érdekében a csúcsforgalomban járatsűrítést rendelt el a kormány, és újra ingyenes lesz a parkolás.

Aljasság és felelőtlenség a köbön! – ezekkel a szavakkal kommentálta Orbán bejelentését Szabó Tímea, a Párbeszéd parlamenti frakciójának vezetője

Orbán Viktor nem csak felelőtlen, de aljas is. Valódi intézkedést nem hoz, az emberek egészségét és megélhetését nem védi meg, de az ellenzéki városokba újra belerúg, és ismét elveszi a bevételeiket…
Orbán továbbra is tízezrek életét teszi kockára a hatalom- és focimániájával. A Párbeszéd követeli a felelős döntéseket. Populista vezér helyett legalább most az egyszer viselkedjen a miniszterelnök valódi államférfiként.

Nesze semmi, fogd meg jól! – reagált Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke azonnal reagált Orbán bejelentésére

Amit ma Orbán bejelentett, az alapján úgy tűnik, mintha nem tudná, hogy mi van ebben az országban. Teljes képtelenség, hogy nincs egy szava az iskolákról, tanárokról, diákokról, orvosokról és ápolókról, és legfőképpen a tömeges és ingyenes tesztelésről.
Mint ahogy az elveszített munkahelyekről, vagy a tönkremenő vállalkozásokról sincs. Valójában a kormány nem tesz semmit, nem tesz új erőfeszítést, nem mozgósít új erőforrásokat…
Ez a kormány alibizik, és ezzel emberkísérletet folytat. Vigyázzunk magunkra, ha már a kormány nem vigyáz ránk!

Amit a miniszterelnök bejelentett, az egy lufi. Látszólag nagy, de belül üres. – Tóth Bertalan, az Mszp társelnöke így kommentálta a bejelentést

Ez édeskevés, miniszterelnök úr!
Most nem büntetni kell, hanem életeket kell menteni, és megélhetést biztosítani azoknak, akiknek nincs már tartalékuk!
A korlátozó intézkedések mellé segítséget kell nyújtania a kormánynak azok számára, akik a korlátozásokat megszenvedik.
A Fidesz nem biztosít elegendő forrást a védekezéshez, sem az egészségügynek, sem az önkormányzatoknak, sem a cégeknek, sem az embereknek! A kormány tehetetlenül nézi, hogy összeomlik körülötte a maga építette légvár!
A következmények beláthatatlanok!

Orbán mai bejelentése egyszerre volt semmitmondó és nagyot mondó – Jakab Péter, a Jobbik elnöke szokásos éles stílusában reagált

Az például kiderült, hogy már megint világelsők vagyunk valamiben. Lélegeztetőgépekben. Jó lenne abban világelsőnek lenni, hogy nálunk van rá a legkevésbé szükség. Ehhez képest a halottak száma már közelíti a kétezret. Mit is mondott nemrég a miniszterelnök
Idézem „Aki elkapja a betegséget, meg fogjuk gyógyítani.” Hát persze. Nagyotmondással nem lehet se gyógyítani, se válságot kezelni, mint ahogy semmitmondással sem…
A semmit kommunikálni ugyanis sok pénzbe kerül. A válságkezelés is drága, csak az legalább megtérül. Munkahelyekben, bérekben, megmentett életekben. Ehelyett ma is csak üres fecsegést kaptunk.

A miniszterelnök által kedden este bejelentett lépéseknél sokkal többet vártunk – jelentette ki Schmuck Erzsébet, az LMP társelnöke

Csalódást okozott, megkésett és erőtlen volt a beszéde. A rendkívüli jogrend meghosszabbítását támogatjuk, hiszen valóban gyors intézkedésekre van szükség. Azok azonban eddig sajnálatos módon elmaradtak, a kormány most sem hozott érdemi döntéseket és nem fogadta meg még a saját járványügyi szakértőinek a tanácsait sem.
Sokkal szigorúbb intézkedésekre lenne szükség, hogy elkerüljük a még ennél is nagyobb krízist, de a kormány továbbra is késlekedik.

Ez nem válságkezelés, hanem alibikormányzás! – jelent meg a Momentum Facebook oldalán

Miközben Szlovákiában a teljes lakosságot letesztelték, Ausztriában pedig az állam átvállalja a bajba jutott vállalkozások bérköltségeit, mi ingyenes parkolással, rendkívüli jogrenddel és focimeccsel védekezünk a járvány és gazdasági hatásai ellen.
Most, hogy a kormány elől ismét elhárulnak a demokratikus akadályok, és ismét jön a rendkívüli jogrend, végre el is kezdődhetne a járványhelyzet kezelése: A veszélyeztetett munkakörben dolgozók, pl. tanárok, egészségügyi dolgozók tesztelése, a csőd szélére jutott vállalkozások megmentése, a munka nélkül maradt családok megsegítése.

Elviselhetetlenül sokan szoronganak ma Magyarországon! – Dobrev Klára így reagált a miniszterelnök tegnapi bejelentésére

Vannak, akik a szüleikért vagy a nagyszüleikért aggódnak. Mások gyerekeikért, krónikus beteg családtagokért. Tanárok, bolti eladók, szociális dolgozók, munkások és ügyintézők nagy számban szorongva mennek mindennap dolgozni, mert nem tudhatják, mikor éri el őket is a vírus…
És ott van a miniszterelnök, aki mindebből semmit sem ért. A kormány látványkormányzásba menekül, valójában magára hagyja az embereket, elárulja Magyarországot. Alkalmatlanságból vagy cinizmusból árulja el hazáját, nem az én feladatom eldönteni. Azt azonban tudom, hogy Magyarországnak most tisztességes, felelős, a néppel együttérző kormányzásra lenne szüksége!

Gulyás, Keresztes, Ungár hazaárulóz

Gulyás Gergely miniszter szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján egy kormánypárti újságírói kérdésre mondta a következőket:

„Ez annak bizonyítéka, hogy a magyar baloldal úgy gondolja, hogy a magyarokkal szemben románokat érdemes támogatni, vagy pedig úgy gondolja, ami talán még aggasztóbb, hogy a magyar nemzetiségi érdekek védelmére a román pártok az alkalmasabbak, vagy pedig számukra ez semmit nem számít.

Úgy gondolom, hogy ha nem koptatták volna el az elmúlt években a magyar politika mindkét térfelén a hazaárulás fogalmát, akkor itt indokolt lenne használni, de miután elkoptatták, ezért maradjunk abban, hogy a Momentum számára a magyar és román közötti választás esetén egyértelműen a román a választandó.”

Miről van szó, mire kérdezett rá az újságíró?

Fekete Győr András, a Momentum elnöke a romániai önkormányzati választás előtt egy rövid, egy mondatos videofelvételen arra kérte a magyar nemzetiségű választókat, hogy szavazzanak az USR, a romániai liberális párt jelöltjeire.

Ugyanúgy, ahogyan korábban, a romániai államfő-választás előtt Dan Barnának, az USR elnökének kampánygyűlésén beszélt, vagy ahogyan Donáth Anna Szlovákiában vett részt a Progresszív Szlovákia párt kampányában.

Vajon elfogadható-e, hogy a Momentum a szomszéd országok választási kampányaiban ottani liberális pártok jelöltjeit támogatja a magyar párt(ok) jelöltjeivel szemben?

A magyar nyilvánosságban a szomszéd országok belpolitikájának szinte egyetlen kérdéséről esik szó, a magyar kisebbségek helyzetéről. Ha eltekintünk attól, hogy a románok, szlovákok, szerbek, ukránok között is vannak demokraták és a demokrácia ellenfelei, vannak a kormányzati korrupció építői és vannak, akik harcot folytatnak ez ellen, vannak jobboldaliak és baloldaliak, akkor ez akár jogos is lehet. De ettől nem lehet eltekinteni. A román, szlovák, szerb vagy ukrán politika sem csupán arról szól, hogy mi történik a magyar kisebbséggel, hanem arról is, hogy európai demokrácia van vagy keleties önkényuralom, hogy felelős gazdaságpolitika folyik vagy felelőtlen kalandorpolitika, hogy a társadalmi különbségek nevelését vagy mérséklését szolgálja-e a kormányzás, hogy integrációbarát vagy protekcionista-e a politika.

Erősít egy magyar politikai pártot, ha a közeli országokban a hozzá hasonló politikai erők nyernek teret.

Ha a rendszerváltás óta a magyar pártok a Fidesztől a szocialistákig meghívták választási kampányaikba európai testvérpártjaik politikusait, miért ne támogathatnák a magyar pártok is a hozzájuk hasonló felfogású pártokat a szomszédos országokban?

A szomszéd országokban kisebbségekben élő magyarok jóléte, szabadsága is függ attól, hogy a többségi népesség politikai pártjai közül melyek erősödnek.

Mindamellett adottság, hogy a kisebbségben élő magyarok számára a rendszerváltást követő szabad helyzetben annyira fontos volt kisebbségi jogaik biztosítása, hogy önálló pártot, pártokat szerveztek, és többségük e kisebbségi pártokban politizál, illetve rájuk adja szavazatát. Noha az induláskor Szlovákiában még a politikai megosztottság szerint több magyar párt szerveződött, a választási törvény kikényszerítette ezek egyesülését, Romániában pedig eleve a magyar kisebbség egységpártjaként jött létre az RMDSZ. A további években a többségi politikához való viszony eltérő megítélése mentén jöttek létre egymással versengő magyar pártok Romániában is, Szlovákiában is, Szerbiában is.

Míg az RMDSZ Domokos Géza és Markó Béla elnöksége idején igyekezett minden politikai irányt befogadni a baloldaltól a kereszténydemokratákig és a liberálisokig, magyarországi pártkapcsolataiban pedig

Markó kifejezésével az „egyenlő közelség” elvét követte, Kelemen Hunor elnökségével a Fideszhez kötődik,

s a 2018-as magyarországi választási kampány idején látványosan utasította el az MSZP–Párbeszéd kapcsolatkeresését.

Ebben a helyzetben kell a demokrácia mellett elkötelezett magyarországi pártoknak mérlegelni, hogy miképpen egyeztetik a hasonló politikát képviselő többségi pártokkal való együttműködés, illetve a magyar kisebbségi pártok támogatásának szempontjait.

A kisebbségben élő magyarság szempontjából is fontos az együttműködés azokkal a többségi pártokkal – miként a Progresszív Szlovákia vagy az USR – amelyek nyitottak a magyar kisebbség jogérvényesítésére.

Ezért helyeselhető a Momentum politikusainak fellépése a szomszéd országok választási kampányaiban.

Gulyás miniszter hazaárulási vádja pedig szégyenletes.

Az igazat megvallva engem nem lep meg, hogy az LMP két vezető politikusa, Keresztes László Lóránt frakcióvezető és Ungár Péter, az elnökség titkára közleményben támadta meg a Momentum elnökét, s ha más szavakkal is, de ugyanazzal vádolja, mint az Orbán-kormány minisztere:

Elítéljük, hogy a Momentum továbbra is román párt mellett kampányol Erdélyben. A Momentum rendszeresen elfelejti, hogy Romániában nagy számban élnek magyarok és miután a romániai elnökválasztáson a magyar jelölttel, Kelemen Hunorral szemben román elnökjelöltet támogatott, most újra a magyarok elleni szavazásra buzdít.

A romániai belpolitika elmúlt 30 évének tapasztalata azt bizonyítja, ahol nincs magyar érdekképviselet önkormányzati, megyei szinteken, ott még kevésbé érvényesülnek a kisebbségi jogok. Ezeket a jogokat román pártok sosem fogják magukénak érezni és tenni érte. Ezért különösen elítélendő a Momentum elnökének újbóli magyar nemzet elleni cselekedete.”

Nem lep meg ez a közlemény, mert a nemzeti kérdés az egyik olyan politikai ügy (nem az egyetlen), amelyben az LMP parlamentbe jutása óta ugyanazt képviseli, mint a Fidesz, és mellesleg a Jobbik is. Ezért sem tudom elképzelni, hogy hogyan állapodhatnak meg önfeladás nélkül közös programban a jelenlegi ellenzéki pártok, és hogyan kormányozhatnának együtt.

Márki-Zay félreérti

Azt mondja Márki-Zay Péter Bolgár Györgynek a Klubrádióban: „Nagyon nehéz rávenni zsidókat és cigányokat is arra, hogy egy akár jobbikos jelöltre szavazzanak, akit jogosan lehet, abszolút jogosan lehet bírálni a korábbi megnyilvánulásaiért.”

A teljes ellenzéki összefogásról, a Borsod 6. választókerületben állított jobbikos jelöltről beszélgetve tartotta fontosnak ezt mondani.

Azt hiszem, Márki-Zay Péter valamit félreért. Ha nem szavaznék Borsodban a jobbikos Bíró Lászlóra mint közös jelöltre, ha nem szavazok olyan közös listára 2022-ben, amelyen ott vannak a Jobbik politikusai és amelyről a többi párt a Jobbikkal egyezett meg, az nem azért van, mert cigány vagyok vagy zsidó vagyok.

A származásomnak a szavazásomhoz semmi köze. A szavazatom a Jobbik politikájának szól. Nem a korábbi, hanem a mai politikájának.

Tudjuk, a Jobbik mai elnök-frakcióvezetője talán a leggorombább módon támadja Orbán Viktort az Országgyűlésben, a Jobbik a többi ellenzéki párttal vállvetve ostorozza a Fideszt amiatt, hogy az emberek nem élnek jobban, és a többi ellenzéki párttal együtt kéri számon a Fideszen azt, hogy mit tesz a közpénzekkel. Mindez azonban nem több annál, ami az ellenzéki pozícióból mindig is következik. Azt mondja ellenzékből a Fidesz-kormányra, amit az ellenzéki Fidesz is mondott az MSZP–SZDSZ kormányra. Ez nekem nem elég ahhoz, hogy jobbikos politikusra mint közös jelöltre, illetve a Jobbikkal közös listára szavazzak.

A Fidesszel nemcsak, és – remélem – nem is elsősorban azért állunk szemben, mert a bérek, a nyugdíjak, a családi pótlék nem magasabbak az Orbán kormányozta Magyarországon, mint amilyenek.

Más minőségű világot szeretnénk Magyarországon, mint amilyet a Fidesz teremtett. Nem tökéletes világot, mert olyan nincs, de – ahogy azt annak idején a rendszerváltással kifejeztük – többé-kevésbé olyan országot szeretnénk, mint amilyen a gazdagabb, békésebb, nyitottabb, emberibb nyugat-európai világ.

Olyat, ahol az állam – ahogy a német alkotmány első mondata hirdeti – érinthetetlennek tartja az emberi méltóságot, mégpedig mindenkiét. Olyat, ahol a korábban egymással háborúzó népek békében élnek egymással és kölcsönösen egymást gazdagítják. Olyat, ahol Európa országait a mind szorosabb integráció teszi versenyképessé más kontinensek országaival. Olyat, ahol tisztességes feltételek mellett hatékonyan működik a piacgazdaság.

Ezért szemben állunk a Fidesz nacionalizmusával, kiállunk az európai integráció, annak mind szorosabbá tétele mellett, elutasítjuk a gazdasági, piaci feltételek haveri alapon történő manipulálását, ragaszkodunk az etnikai, vallási, szexuális és életforma-kisebbségekhez tartozó polgártársaink egyenlő méltóságához, az elesettek, a hajléktalanok, a háború és üldözés elől menekülők jogaihoz. Európa azon normáit követjük tehát, amelyekkel Orbán mind szavakban, mint a hatalomgyakorlás tényeiben folyamatosan szembefordul.

Olyan ellentétek ezek köztünk és a Fidesz között, amelyekkel kapcsolatban a Jobbik ma is sokszor a Fidesszel ért egyet. A Jobbik ugyanazt a radikális, a magyarokat a szomszéd népekkel szembeállító sérelmi nacionalizmust képviseli a parlamentben és a nyilvánosságban, mint a Fidesz, és ebben az úgy nevezett „néppártosodás” sem jelent változást.

Ahogy a Fidesz elutasítja a szorosabb európai integrációt, ahogy ellenzi az euró bevezetését, mindmáig nem pártolja azt a Jobbik sem. A Jobbiktól ugyanazt a tőkeellenes, bankellenes populizmus halljuk, mint amit egykor az ellenzéki Fidesztől hallottunk, s a kormányzó Fidesz is alkalmaz azokkal szemben, akiket ki akar szorítani a magyar piacról.

A Fidesszel együtt a Jobbik is megszavazta az Országgyűlésben – már a 2018-as parlamenti választás után – az alaptörvény hetedik módosítását, amellyel többek között a hajléktalanság szankcionálását, a közigazgatási felsőbíróság – időközben félretett – létrehozását és a menedékkérők elutasítását tette „alkotmányossá”. A Jobbik a Fidesszel együtt utasítja el menekültek befogadását, s csak amiatt bírálja a Fideszt, hogy miközben a nincstelen menekülőket elutasítja, gazdag migránsokat jó pénzért beenged az országba.

Nem tudok róla, hogy ezekben a kérdésekben a Jobbik felülvizsgálta volna a politikáját.
Márpedig egy-egy politikusra, egy-egy pártra annak alapján szavazunk, hogy milyen politikát követ.

Csonkítás

A Jobbik most azzal a kezdeményezéssel állt elő, hogy a pedofil bűnözők esetében vezessék be a kötelező „kémiai kasztrációt”: írjon elő a bíróság olyan gyógyszeres kezelést, amely megszünteti az elítélt személy nemi vágyát, érdeklődését. Ez borzalmas kezdeményezés.

A középkorban a tolvajnak, mint tudjuk, levágták a kezét, hogy ne tudjon többé lopni. Egyes muzulmán országokban ma is létezik az effajta büntetés. Megcsonkítják az elítéltet, hogy ne legyen többé képes a bűncselekmény megtételére. A kémiai kasztráció ugyanezt jelenti. A modern világ civilizált büntetőpolitikája ilyesmit nem alkalmaz. Tudom, hogy van olyan ország (a közelben Lengyelország), ahol ettől eltérnek, mint ahogy olyan demokráciák is vannak, ahol ma is létezik halálbüntetés.

Mégis, itt Európában, ha valamiért igazán büszkék lehetünk európaiságunkra, az éppen a liberális büntetőpolitika, az, hogy minden ember méltóságának tiszteletben tartása a bűnelkövetőkre és elítéltekre is kiterjed. Mint ahogy kiterjed a kisebbségekhez, köztük a szexuális kisebbségekhez tartozókra is.

Mármost a magyar szélsőjobb számára mindez nem elfogadható. A magyar szélsőjobb – a Fidesz, a Jobbik, a Mi Hazánk – kitart a szexuális kisebbségek megbélyegzése mellett, kitart a cigányság megbélyegzése mellett, és ugyanígy kitart a szélsőségesen represszív büntetőpolitika mellett.
Ennek jegyében tiltakozik a Jobbik – mégpedig nemcsak a képviselőjelölt Bíró László, de a pártelnök Jakab Péter is –, ha emberölésért elítélt cigány embereket börtönben töltött hosszú évek után, a törvény szabályai és a bírói ítélet alapján szabadon bocsátanak, és ennek jegyében javasolja a pedofil bűncselekményért elítéltekkel szemben a kémiai kasztrációt, vagyis csonkítást.
Ez volna a Jobbik „középre húzódása”? Ezzel a politikával kell választási és kellene siker estén kormánykoalícióra lépni?

A borsodi jelölés tanulsága

Azt írtam itt néhány nappal ezelőtt, hogy Setét Jenőnek igaza van, Bíró László mint közös ellenzéki jelölt a Borsod megyei 6. választókerületben nem támogatható. Pedig akkor még nem is ismertük azokat a durva antiszemita kijelentéseit, amelyeket azóta a kormánysajtó összeszedett.

Azóta megismertük. Bíró bocsánatot kért, és a többi párt ezt elfogadta.
Ez nevetséges. Ilyen uszító mondatokért nem lehet bocsánatot kérni. Nem egy interjúban vagy tévés beszélgetésben elhangzott félrefogalmazott mondatokról van szó, hanem leírt, átgondolt mondatokról. Vagy azért fogalmazott így, mert így gondolja, vagy mert azt gondolja, hogy a választók gondolják így, akiket meg akar nyerni. Akár így, akár úgy, ezért nincs értelme bocsánatot kérni, és az ilyen bocsánatkérést nincs értelme elfogadni. A bocsánatkérés sem azon nem változtat, hogy miként gondolkozik az illető, sem pedig azon, hogy mivel akarja megnyerni a választóit.
Az a közlemény ráadásul, amelynek alapján Setét Jenő rasszistának mondta Bírót, nem is az ő mondata volt, hanem a párt közleménye, amelyet ő feltett a Facebook-oldalára. Jakab Péter pártelnök pedig kiállt e közlemény mellett az Egyenes Beszédben. És kiállt a Csongrád megyei Jobbik-elnök melegekkel szembeni előítéleteket hangoztató álláspontja mellett is:

Azt tudom, hogy a magyar emberek számára mi a fontos, és mi a kevésbé fontos. A belpesti kávéházakban lehet, hogy az a fontos, hogy legyen szivárványos lobogó egy városházán, de általában akkor, amikor hónapról-hónapra nő a munkanélküliek száma, és egzisztenciák kerülnek veszélybe, és jön a tanévkezdés, és az ember azt sem tudja, hogy miből vásárolja meg a tanszereket, akkor a legkevésbé sem az foglalkoztatja az embereket, hogy most egy városházán van-e szivárványos lobogó, avagy sem.”

Magyarul: Jakab pártelnök szerint az embereket csak a jólétük érdekli, a jogaik nem, és ezért csak több jólétet kell nekik ígérni, több jogot nem. Meleg polgártársaink nem számíthatnak arra, hogy egy elképzelt „kormányváltás” után az új parlamenti többség a Jobbik képviselőinek részvételével jogegyenlőséget teremt a melegek számára.
Hogy a Jobbik nem fog ilyen dolgokban vétózni? Miért ne? Amikor a Karácsony Gergely vezette új fővárosi vezetés egyelőre csak leállította egy új Szent István-szobor felállítását Lukács György szobra helyett, a budapesti Jobbik-szervezet már is tiltakozott arra hivatkozva, hogy jobbikos szavazatok is kellettek Karácsony győzelméhez. Pedig a fővárosi közgyűlésben nincs is jobbikos képviselő. Az elképzelt majdani Országgyűlésben minden bizonnyal lesz.

Szóval, mindebből számomra az a tanulság, hogy baloldaliak és liberálisok aligha tudnak közösen kormányozni a Jobbikkal. Sokakkal ellentétben én nem kifogásoltam és ma sem kifogásolom, hogy 2018-ban nem lépett vissza a javamra a Jobbik és az LMP jelöltje a budapesti 3. választókerületben, mert úgy gondolom: olyan alapvető politikai különbségek választanak el bennünket, hogy ez nem várható el tőlük. Ma sem gondolom, hogy bármely választáson a Jobbik támogatásával szeretnék közös jelöltként elindulni. Mint ahogy azt sem hiszem, hogy szavaznék egy olyan közös listára, amelyen jobbikos politikusok szerepelnek.

Talán még sokan emlékeznek, hogy kemény vita folyt köztünk a DK-ban, amikor a párt 2014 őszén Miskolcon a rendpárti, sőt rasszista kijelentéseiről ismert Pásztor Albert volt rendőrkapitányt támogatta (az MSZP-vel közösen) polgármester-jelöltként. A fideszes polgármester fölényesen megnyerte a választást, a DK következő kongresszusán pedig Gyurcsány Ferenc elismerte, hogy hiba volt Pásztor jelölése.

Meg vagyok sértve

Igen, sért, ahogy Fekete-Győr András – miután előzőleg a fejtetőre állított Gyurcsány-plakáttal fényképeztette magát a Balatonőszöd táblánál – elégedetten bejelentette, hogy Gyurcsány Ferenc azt közölte vele, hogy nem kíván a 2022-ben alakuló új kormány tagja lenni. (Nem volt ebben semmi meglepő, hiszen Gyurcsány ezt már a 2018-as választás előtt is mondta.)

Ezt követően pedig Márki-Zay Péter fejezte ki örömét, hogy Fekete-Győr szerint Gyurcsány ezt mondta, mert szerinte ez nagyban javította az ellenzék győzelmi esélyeit. Senkinek nem kell ugyanis attól félnie, hogy ha az ellenzéki jelöltekre szavaz, azzal Gyurcsányt „hozza vissza”.
Igen, sért, és nemcsak azért, mert a DK tagja vagyok. Persze, azért is.

Nem tudok róla, hogy bárki mással kapcsolatban akár Fekete-Győr, akár Márki-Zay arról elmélkedne, hogy ne legyen szerepe a feltételezett 2022-es kormányban. Se rasszista jobbikosokkall, se euroszkeptikus LMP-sekkel kapcsolatban.

Ami mármost a jobbikosokat illeti, Jakab Péter pártelnök az Egyenes Beszédben nyilatkozott elégedetten Gyurcsány kijelentéséről a következőképpen:
Én ezen a pártelnöki találkozón azt is világossá tettem, hogy a Jobbik csak egy olyan kormánynak lesz a tagja 2022 után, amelyik vállalja, hogy egy olyan Magyarországért fog küzdeni, amely jobb, mint az elmúlt harminc év valamennyi kormányzata alatti Magyarország. Ez azt jelenti, hogy ennek a kormánynak deklaráltan vállalnia kell, hogy úgy váltja le az Orbán-rendszert, hogy közben nem hozza vissza a 2010 előtti világot. Magyarán, ennek a kormánynak történelmi felelőssége lesz vállalni azt, hogy véget vet a lopásnak, a korrupciónak, és annak a tolvaj politikának, ami harminc év alatt Magyarországot Európa szegényházává tette. És, bocsánat, ebből a szempontból egyébként nagyon konstruktív, és gesztusértékű az, hogy Gyurcsány Ferenc valóban bejelentette, hogy nem lesz a kormány tagja.”
Nos, engem, aki abból az elmúlt harminc évből abban a húsz évben, amikor az utóbbi tíztől eltérően demokrácia volt Magyarországon, nyolc évig országgyűlési képviselő voltam, és összeférhetetlenségi törvényt sikerült kiharcolnom, és pártfinanszírozási törvényt is benyújtottam az Országgyűlésben, és

támogattam, amikor miniszterelnökként Gyurcsány próbálkozott az összeférhetetlenségi törvény szigorításával, merthogy ő saját pártjával szemben is fellépett a közélet megtisztításáért, bizony sért, ha őt hozzák összefüggésbe azzal, ami abban a húsz évben rossz volt, és hallgatnak arról, amit ez ellen tett.

A „harminc év” szóhasználattal a demokratikus húsz és az önkényuralmi tíz év összemosását pedig hamisításnak tartom.
Persze nem az a fontos, hogy engem ez sért. Az a fontos, hogy nem értek egyet ezekkel a ki- és bejelentésekkel. Azért nem értek egyet, mert azt tekintik a fő kérdésnek, hogy Gyurcsány benne lesz-e a feltételezett 2022-es kormányban, vagy sem, és nem azt, hogy mi lesz a feltételezett 2022-es kormány programja, mit fog kezdeni az országgal. A hat ellenzéki párt amellett, hogy megegyezett abban, hogy 106 választókerületben egy-egy közös jelöltet állít, megegyezett abban is, hogy közös választási programjuk lesz.

Vajon mi lesz ebben a közös programban, és mi nem lesz benne?

Aki ezt az oldalt olvassa, azt aligha lepem meg azzal, hogy én egyelőre nem tudom ezt a közös programot elképzelni. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet olyan programot készíteni, amelyben a határozottan Európa-párti DK és Momentum az euroszkeptikus LMP-vel és Jobbikkal meg tud egyezni. Hacsak olyan közös programban nem egyeznek meg, amelyben félreteszik ezeket az alapkérdéseket, és ugyanakkor mindenkinek mindent megígérnek, és amelynek alapján biztosan nem lehet az országot kormányozni. Tartok tőle, hogy valami ilyesmi történik.
Gyurcsány maga tett rendet ezekkel a ki- és bejelentésekkel kapcsolatban. Idézem, amit a Facebookon írt:

Nem elég győzni. Utána sikeresen kormányozni kell. A sikeres kormányzásnak sok feltétele van. Az egyik, hogy a kormány mögött erős, egységes, felelős frakciók, pártok álljanak. Tapasztaltam, hogy mihez vezet ennek hiánya.

Azt szeretném, ha az európai demokraták sikeres kormányt alakítanának és vezetnének a következő választás után. Abban látom dolgomat, hogy a Demokratikus Koalíció pártként és frakcióként erős, stabil hátországot teremtsen egy ilyen kormánynak. Vezetni szeretném ezt a pártot, és frakciónkat.”
Nem mindenben értek egyet mostanában Gyurcsánnyal, de ebben nagyon. Mármint abban, hogy egy feltételezett választási siker esetén (hogy ez a feltételezés mennyire megalapozott, azt most félreteszem) az az igazi kérdés, hogy hogyan lehet utána kormányozni. Hogyan tud kormányozni egy olyan pártszövetség, amelyben ennyire különböző politikai felfogások vannak jelen. Én is eltöltöttem négy évet egy parlamenti kormánytöbbség egyik országgyűlési képviselőjeként, és tudom, milyen nehéz volt a koalíciós együttműködés, holott az MSZP-t és az SZDSZ-t nem választotta el olyan világnézeti szakadék, mint az elképzelt 2022-es koalíció részvevőit.

Ahhoz, hogy ez a dolog egyáltalán működhessen, nélkülözhetetlen a DK-elnök Gyurcsány meghatározó szerepe.

Ahhoz, amit Gyurcsánytól idéztem, hozzá kell tenni még valamit. Ha netán az ellenzéki szövetség megnyerné a választást, nemcsak kormányozni kellene, hanem a demokratikus rendszert is újjá kellene építeni. Én nem látom, hogy az újjáépítendő demokratikus rendszer alapkérdéseit illetően ez az egyetértés meglenne. A DK-sok – maga Gyurcsány is – „európai demokratákként” szeretik jellemezni az ellenzéket, mások – legtöbbször az MSZP-s Kunhalmi Ágnes – szívesen beszélnek „köztársaságpárti” ellenzékről. Vajon beleértik-e ebbe az LMP-t, amely – a nagy nyugat-európai zöld pártoktól eltérően – szemben áll az Európai Unió fejlődési irányával, amelyet a DK és a Momentum támogat, vagy azt a Jobbikot, amely számos tekintetben ma is megkérdőjelezi a második világháború utáni Európa legfontosabb jogállami normáit, ahogy a Fidesz is? Még egy mondatot idézek Jakab Péter Jobbik-elnök interjújából: „A belpesti kávéházakban lehet, hogy az a fontos, hogy legyen szivárványos lobogó egy városházán, de általában akkor, amikor hónapról-hónapra nő a munkanélküliek száma, és egzisztenciák kerülnek veszélybe, és jön a tanévkezdés, és az ember azt sem tudja, hogy miből vásárolja meg a tanszereket, akkor a legkevésbé sem az foglalkoztatja az embereket, hogy most egy városházán van-e szivárványos lobogó, avagy sem.

Akik elvitatják a melegek igényét a jogegyenlőségre, akik nem ismerik el, hogy a fogvatartottaknak is vannak emberi jogaik, akik ellenségnek tekintik a menekülteket, azokat aligha lehet beleérteni a „köztársaságpárti ellenzékbe”, az „európai demokraták” közé, s azokkal nehéz lenne együtt újjáépíteni a jogállamot.

Setét Jenő igaza

A kiváló roma közéleti ember azon háborog, hogy az ellenzék közös jelöltje a Borsod megyei időközi képviselő-választáson olyan jobbikos politikus, aki nem is olyan régen még azt mondta, hogy a magyarokat a Hasszánoktól és Sztojkáktól, vagyis a muszlimoktól és a cigányoktól kell megvédeni.

Szerinte ilyen jelöltre ne szavazzanak a cigányok. Igaza van. Szerintem a nem cigány demokraták se szavazzanak ilyen jelöltre.

Abban ugyan már nem értek egyet vele, hogy a jobbikos jelölttel szemben szavazzanak a cigányok a Fidesz jelöltjére, de ezt nyilván érthető elkeseredésében tette hozzá. A lényeg nem ez, hanem az, hogy ilyen jelöltet demokratikus párt nem támogathat.
Persze, fel kell tenni a kérdést, hogy van-e olyan jobbikos jelölt, aki nem ilyen, aki jó szívvel támogatható közös jelöltként. Aligha. Aki bármikor korábban ahhoz a Jobbikhoz csatlakozott, abban a Jobbikban vállalt képviselőjelöltséget, amelyet Vona Gábor, Novák Előd és társaik vezettek, akkor sem különbözik érdemben a mostani borsodi jelölttől, ha mostanában nem beszél ilyeneket.
Mert az ellenkezőjét sem mondja: ők most hallgatnak az olyan dolgokban, amelyekben tíz éve annyira hangosak voltak. De azért a Jobbik a 2018-as választás után a Fidesszel együtt szavazott meg egy alaptörvény-módosítást, menekültellenes és hajléktalan-ellenes pontokkal.
Az ellenzéki pártok sok politikusa beszél manapság büszkén a teljes ellenzéki összefogásról, a DK-tól a Jobbikig. Ennek jegyében fogadták el Borsodban közös jelöltnek a jobbikost, aki a 2018-as választáson második lett a Fidesz győztes jelöltje mögött. Nem tudom, mire olyan büszkék. Arra, hogy a Fidesz legyőzésének reményében olyanokkal szövetkeznek, akik a legfontosabb kérdésekben ugyanazt gondolják, mint a Fidesz? Én a helyükben nem büszke lennék erre, inkább szégyelleném.
Aki pedig erre azt mondja, hogy e nélkül nem lehet legyőzni a Fideszt, azt válaszolom: éppen így nem lehet.

Rendkívüli

Rendkívüli ülést tartott tegnap az Országgyűlés. Azaz nem tartott. Nem tartott, mert a fideszes képviselők szokás szerint nem jöttek el. Ahogy 2010 óta soha nem jönnek el az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli ülésre. Magát a rendkívüli ülést Kövér László a házszabály előírásai szerint összehívja, és ezzel látszólag eleget tesz az alkotmányos előírásnak.

A fideszes (ezen természetesen a KDNP-snek tekintett fideszes képviselők is értendők) képviselők nem jelennek meg, ezért a napirend előtti felszólalások után nem tudják megszavazni a napirendet, és ezért az ülést napirend híján nem lehet megtartani. Ezzel kapcsolatban három dolgot kell leszögezni.
Az első: a fideszes képviselőknek ez az eljárása alkotmányellenes. Igaz, ennek a szónak ma igazából nincs értelme, hiszen Magyarországnak 2012. január elseje óta nincs alkotmánya.

Alkotmánynak azt nevezzük, ami egyrészt megköti a hatalmat gyakorlók kezét, másrészt a különféle politikai erők valamiféle, hosszú távra szóló konszenzusát fejezi ki a társadalmi berendezkedés alapvető kérdéseiben.

Orbán Viktor egy párti alaptörvénye semmiféle konszenzust nem fejez ki, és semmiben nem köti meg a hatalmat gyakorlók kezét.
Mégis: miközben a parlament működését, az ott tárgyalt javaslatok körét és a döntéseket, alapvetően a többség szabja meg (és ez rendben is van, a parlamentarizmushoz hozzá tartozik), a köztársasági alkotmány számos rendelkezését átvevő alaptörvény és házszabály egyfajta rekvizitumként tartalmazza a parlamenti kisebbségnek azt az előjogát, hogy hogy – a többség egyetértése nélkül is – vizsgálóbizottságokat, parlamenti vitanapokat és rendkívüli üléseket kezdeményezzen általa fontosnak tartott ügyekben akkor is, ha a többség azokat nem tartja fontosnak, napirendre veendőknek. A parlamenti vitanapokat a Fidesz nem szokta megakadályozni, azokat megtartják, viszont a kisebbség által kezdeményezett vizsgálóbizottságok megalakítását és a rendkívüli ülések magtartását a Fidesz távolmaradásával megakadályozza.

Sem az ellenzéki pártok, sem a független média nem kezeli ezt az alkotmányellenes viselkedést súlyának megfelelően. Most sem tette.

A második: az ellenzéki pártok megint elrontották a dolgot. Az ügy, amiben a DK, megkapva a kezdeményezéshez a többi ellenzéki párt támogatását is, a rendkívüli ülést kezdeményezte, korántsem egyszerű, a kezdeményezés korántsem volt magától értetődő, még ha tulajdonképpen helyes is. Azt akarták az ülésen megbeszélni, hogy Orbán miniszterelnök miért fogadta el Brüsszelben az Európai Tanács határozatait a költségvetésről és az „Új Generáció” helyreállítási programról, miközben az Országgyűlés többsége határozatban kötötte ki, hogy milyen feltételek teljesülése esetén teheti ezt meg, és ezek a feltételek vitathatatlanul nem teljesültek.

Csakhogy a DK és néhány további ellenzéki párt (nem mind) az elfogadott határozatokat alapjában véve helyesli, az Országgyűlés fideszes többsége által kikötött feltételeket viszont nem helyeselte.

A DK és vele az ellenzéki pártok többsége tehát nyilvánvalóan helyesli, hogy Orbán miniszterelnök nem élt a kilátásba helyezett vétóval. Akkor mit is akarnak számon kérni? Tudom, azt, hogy Orbán miniszterelnök nem azt tette, amit saját parlamenti képviselői az ő kívánságára tőle elvártak.
Mármost ha a DK és a hozzá csatlakozott ellenzékiek ennyire bonyolult politikai kezdeményezést tesznek, akkor a napirend előtti felszólalásokban rendelkezésükre álló öt-öt percben arról kell meggyőzniük a rájuk figyelő közönséget, hogy e kezdeményezésük helyes, a miniszterelnök eljárása pedig – szemben végső döntésével, a brüsszeli határozatok elfogadásával – helytelen, tisztességtelen, továbbá az őt támogató fideszes képviselők viselkedése – nevezetesen az, hogy előbb megszavazzák neki a feltételeket, majd szemet hunynak afölött, hogy azok teljesülése nélkül is elfogadta a határozatokat – elvtelen, tisztességtelen, gyáva.

De nem ezt tették, hanem másról beszéltek.

Mindjárt az elején a Párbeszéd képviselője csak a Balatonról, maga Gyurcsány Ferenc három más dologról: a tragikusan elhunyt Bogdán Lászlóról, a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról és az Index ügyéről. Mindhárom állítása helytálló volt, szokás szerint kitűnően, meggyőzően adta elő azokat, jó volt a „züllött kormány” mint keret – csak éppen azt nem tette világosabbá, hogy miért is kezdeményezett rendkívüli ülést a DK, és mit gondol a Fidesz viselkedéséről.
Hasonlóképpen eklektikus volt az MSZP elnökének és a Jobbik nevében felszólaló képviselőnek öt perces beszéde is. Így együttesen csak még jobban megnehezítették, hogy a rájuk figyelők megértsék, hogy miért züllött ebben a dologban a Fidesz, s miért van vele szemben nekik igazuk.
A harmadik dolog, amiről az elszabotált rendkívüli ülés kapcsán beszélni érdemes, az eddig nem említett ötödik ellenzéki felszólalás.

Ungár Péter az LMP nevében nem másról, mint a tárgyról beszélt, a brüsszeli EU-csúcsról, az ott elfogadott határozatokról, és ez önmagában dicséretes.

Világosan, érthetően adta elő a maga álláspontját mint pártjának álláspontját. Ez azonban gyökeresen ellentétes volt azzal, amit a brüsszeli EU-csúcs ügyében legalábbis a DK, az MSZP, az Országgyűlésben nem jelenlevő Momentum és az egyetlen képviselővel jelenlevő Liberális Párt képvisel.
Ungár szerint a brüsszeli határozatok s az azokkal kapcsolatos magyar álláspont Merkel kancellár és Orbán miniszterelnök szövetségét, az ő közös álláspontjukat jelenítik meg, merthogy a mai EU, a mai Németország és az orbáni magyar állam érdekei közösek, megjelenítik a német autóipar, a magyar kormány (és a lengyel szénipar) közös érdekeit, szemben a népek, köztük a magyar nép érdekeivel.
Ez az EU a tőke Európáját jelenti, szemben az emberek Európájával, hirdette Ungár.
(Ugyanezt mondta el az előző rendkívüli ülésen is, amikor a fideszes többség a feltételeket szavazta meg Orbánnak, s azt megelőzően napirend előtt is.) Ungár felfogásában az Európai Unió a maga jelenlegi képében nem szövetséges, hanem ellenfél. Ungár számára Merkel nem a demokratikus Európa vezető politikusa, akinek támogatására a magyar demokraták számíthatnak, hanem a tőke Európájának vezetője, akivel ő és pártja szemben áll, aki ellen harcolni kell. Az Orbán-rendszernek és a német tőkének ez a szövetsége megjelent a jobbikos szónok szövegében is, s bizony megjelenik időnként a Párbeszéd és az MSZP egyes politikusainak egyes megszólalásaiban is. Nos,

ha az ellenzéki pártok ennyire különbözőképpen, egymással ellentétesen értelmezik Magyarországnak az európai politikában elfoglalt helyét, ami kétségkívül a magyar politika egyik alapkérdése az előttünk álló évtizedekben, akkor nem tudom, hogyan képzelik azt, hogy valamikor majd együtt kormányoznak.

A DK, a Momentum és – azt hiszem – az MSZP is a szorosabb európai integráció híve, határozottan az euró bevezetése mellett áll. Az LMP és a Jobbik szemben áll ezzel. Ezekben a kérdésekben – és persze nemcsak ezekben – ugyanazt képviselik, mint a Fidesz.

Én a magam részéről nem tudok elképzelni olyan közös kormányprogramot, amelyet a jelenlegi ellenzék egésze őszintén el tud fogadni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK