Kezdőlap Címkék Dk

Címke: dk

DK: a kormány hivatalosan tiltakozzon a terror ellen

A Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselőcsoportja azt szeretné elérni, hogy az Országgyűlés ítélje el Lukasenka fehérorosz vezér diktatúráját, a választás elcsalását és az utána történt brutális intézkedéseket. – áll a Demokratikus Koalíció közleményében.

Az országgyűlési képviselőcsoport ennek érdekében országgyűlési határozati javaslatot nyújt be, amelyben többek között úgy fogalmaznak, hogy az “Országgyűlés felháborodottan értesült arról a tényről, hogy az augusztus 9-I választást a belarusz hatóságok látványosan elcsalták, azt ezt követő tiltakozásokat pedig vérbe fojtották.

Az ellenzéki vezetők közül többen arra kényszerültek, hogy külföldre meneküljenek. Az Országgyűlés megállapítja, hogy a Belaruszban történtek Európa hidegháború és délszláv konfliktus utáni történetének legszégyenletesebb lapjaira tartoznak, és elítéli a Lukasenka-rezsim által elkövetett atrocitásokat.

Az Országgyűlés kijelenti, hogy az őrizetbe vett és letartóztatott személyeket politikai foglyoknak tekinti és követeli azonnali szabadon bocsátásukat. Követeli továbbá az emigrációba kényszerített ellenzékiek biztonságának és személyi szabadságának garantálását hazatérésük esetére. Az Országgyűlés ugyancsak követeli a Belaruszban elkövetett erőszakos cselekmények független kivizsgálását, és új, nemzetközi ellenőrzés mellett zajló választás megrendezését.

Az Országgyűlés felszólítja a kormányt, hogy hivatalosan tiltakozzék a belarusz vezetésnél a példátlan terror ellen.

Az Országgyűlés elvárja az Európai Uniótól, hogy lépjen fel Alekszander Lukasenkával szemben.

Az Országgyűlés felhívja a kormányt, kezdeményezze az Európai Tanácsban komoly szankciók bevezetését a minszki rezsimmel és annak exponenseivel szemben. Az Országgyűlés fölkéri az Európai Parlament magyarországi képviselőit, hívják föl az Európai Bizottságot ilyen tartalmú indítvány előterjesztésére.

Rendkívüli

Rendkívüli ülést tartott tegnap az Országgyűlés. Azaz nem tartott. Nem tartott, mert a fideszes képviselők szokás szerint nem jöttek el. Ahogy 2010 óta soha nem jönnek el az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli ülésre. Magát a rendkívüli ülést Kövér László a házszabály előírásai szerint összehívja, és ezzel látszólag eleget tesz az alkotmányos előírásnak.

A fideszes (ezen természetesen a KDNP-snek tekintett fideszes képviselők is értendők) képviselők nem jelennek meg, ezért a napirend előtti felszólalások után nem tudják megszavazni a napirendet, és ezért az ülést napirend híján nem lehet megtartani. Ezzel kapcsolatban három dolgot kell leszögezni.
Az első: a fideszes képviselőknek ez az eljárása alkotmányellenes. Igaz, ennek a szónak ma igazából nincs értelme, hiszen Magyarországnak 2012. január elseje óta nincs alkotmánya.

Alkotmánynak azt nevezzük, ami egyrészt megköti a hatalmat gyakorlók kezét, másrészt a különféle politikai erők valamiféle, hosszú távra szóló konszenzusát fejezi ki a társadalmi berendezkedés alapvető kérdéseiben.

Orbán Viktor egy párti alaptörvénye semmiféle konszenzust nem fejez ki, és semmiben nem köti meg a hatalmat gyakorlók kezét.
Mégis: miközben a parlament működését, az ott tárgyalt javaslatok körét és a döntéseket, alapvetően a többség szabja meg (és ez rendben is van, a parlamentarizmushoz hozzá tartozik), a köztársasági alkotmány számos rendelkezését átvevő alaptörvény és házszabály egyfajta rekvizitumként tartalmazza a parlamenti kisebbségnek azt az előjogát, hogy hogy – a többség egyetértése nélkül is – vizsgálóbizottságokat, parlamenti vitanapokat és rendkívüli üléseket kezdeményezzen általa fontosnak tartott ügyekben akkor is, ha a többség azokat nem tartja fontosnak, napirendre veendőknek. A parlamenti vitanapokat a Fidesz nem szokta megakadályozni, azokat megtartják, viszont a kisebbség által kezdeményezett vizsgálóbizottságok megalakítását és a rendkívüli ülések magtartását a Fidesz távolmaradásával megakadályozza.

Sem az ellenzéki pártok, sem a független média nem kezeli ezt az alkotmányellenes viselkedést súlyának megfelelően. Most sem tette.

A második: az ellenzéki pártok megint elrontották a dolgot. Az ügy, amiben a DK, megkapva a kezdeményezéshez a többi ellenzéki párt támogatását is, a rendkívüli ülést kezdeményezte, korántsem egyszerű, a kezdeményezés korántsem volt magától értetődő, még ha tulajdonképpen helyes is. Azt akarták az ülésen megbeszélni, hogy Orbán miniszterelnök miért fogadta el Brüsszelben az Európai Tanács határozatait a költségvetésről és az „Új Generáció” helyreállítási programról, miközben az Országgyűlés többsége határozatban kötötte ki, hogy milyen feltételek teljesülése esetén teheti ezt meg, és ezek a feltételek vitathatatlanul nem teljesültek.

Csakhogy a DK és néhány további ellenzéki párt (nem mind) az elfogadott határozatokat alapjában véve helyesli, az Országgyűlés fideszes többsége által kikötött feltételeket viszont nem helyeselte.

A DK és vele az ellenzéki pártok többsége tehát nyilvánvalóan helyesli, hogy Orbán miniszterelnök nem élt a kilátásba helyezett vétóval. Akkor mit is akarnak számon kérni? Tudom, azt, hogy Orbán miniszterelnök nem azt tette, amit saját parlamenti képviselői az ő kívánságára tőle elvártak.
Mármost ha a DK és a hozzá csatlakozott ellenzékiek ennyire bonyolult politikai kezdeményezést tesznek, akkor a napirend előtti felszólalásokban rendelkezésükre álló öt-öt percben arról kell meggyőzniük a rájuk figyelő közönséget, hogy e kezdeményezésük helyes, a miniszterelnök eljárása pedig – szemben végső döntésével, a brüsszeli határozatok elfogadásával – helytelen, tisztességtelen, továbbá az őt támogató fideszes képviselők viselkedése – nevezetesen az, hogy előbb megszavazzák neki a feltételeket, majd szemet hunynak afölött, hogy azok teljesülése nélkül is elfogadta a határozatokat – elvtelen, tisztességtelen, gyáva.

De nem ezt tették, hanem másról beszéltek.

Mindjárt az elején a Párbeszéd képviselője csak a Balatonról, maga Gyurcsány Ferenc három más dologról: a tragikusan elhunyt Bogdán Lászlóról, a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról és az Index ügyéről. Mindhárom állítása helytálló volt, szokás szerint kitűnően, meggyőzően adta elő azokat, jó volt a „züllött kormány” mint keret – csak éppen azt nem tette világosabbá, hogy miért is kezdeményezett rendkívüli ülést a DK, és mit gondol a Fidesz viselkedéséről.
Hasonlóképpen eklektikus volt az MSZP elnökének és a Jobbik nevében felszólaló képviselőnek öt perces beszéde is. Így együttesen csak még jobban megnehezítették, hogy a rájuk figyelők megértsék, hogy miért züllött ebben a dologban a Fidesz, s miért van vele szemben nekik igazuk.
A harmadik dolog, amiről az elszabotált rendkívüli ülés kapcsán beszélni érdemes, az eddig nem említett ötödik ellenzéki felszólalás.

Ungár Péter az LMP nevében nem másról, mint a tárgyról beszélt, a brüsszeli EU-csúcsról, az ott elfogadott határozatokról, és ez önmagában dicséretes.

Világosan, érthetően adta elő a maga álláspontját mint pártjának álláspontját. Ez azonban gyökeresen ellentétes volt azzal, amit a brüsszeli EU-csúcs ügyében legalábbis a DK, az MSZP, az Országgyűlésben nem jelenlevő Momentum és az egyetlen képviselővel jelenlevő Liberális Párt képvisel.
Ungár szerint a brüsszeli határozatok s az azokkal kapcsolatos magyar álláspont Merkel kancellár és Orbán miniszterelnök szövetségét, az ő közös álláspontjukat jelenítik meg, merthogy a mai EU, a mai Németország és az orbáni magyar állam érdekei közösek, megjelenítik a német autóipar, a magyar kormány (és a lengyel szénipar) közös érdekeit, szemben a népek, köztük a magyar nép érdekeivel.
Ez az EU a tőke Európáját jelenti, szemben az emberek Európájával, hirdette Ungár.
(Ugyanezt mondta el az előző rendkívüli ülésen is, amikor a fideszes többség a feltételeket szavazta meg Orbánnak, s azt megelőzően napirend előtt is.) Ungár felfogásában az Európai Unió a maga jelenlegi képében nem szövetséges, hanem ellenfél. Ungár számára Merkel nem a demokratikus Európa vezető politikusa, akinek támogatására a magyar demokraták számíthatnak, hanem a tőke Európájának vezetője, akivel ő és pártja szemben áll, aki ellen harcolni kell. Az Orbán-rendszernek és a német tőkének ez a szövetsége megjelent a jobbikos szónok szövegében is, s bizony megjelenik időnként a Párbeszéd és az MSZP egyes politikusainak egyes megszólalásaiban is. Nos,

ha az ellenzéki pártok ennyire különbözőképpen, egymással ellentétesen értelmezik Magyarországnak az európai politikában elfoglalt helyét, ami kétségkívül a magyar politika egyik alapkérdése az előttünk álló évtizedekben, akkor nem tudom, hogyan képzelik azt, hogy valamikor majd együtt kormányoznak.

A DK, a Momentum és – azt hiszem – az MSZP is a szorosabb európai integráció híve, határozottan az euró bevezetése mellett áll. Az LMP és a Jobbik szemben áll ezzel. Ezekben a kérdésekben – és persze nemcsak ezekben – ugyanazt képviselik, mint a Fidesz.

Én a magam részéről nem tudok elképzelni olyan közös kormányprogramot, amelyet a jelenlegi ellenzék egésze őszintén el tud fogadni.

Vészhelyzet, ami berúgja az ajtót

Durva pedagógushiánnyal kell megküzdeni Magyarországnak a kormány alkalmatlan hozzáállása miatt – nyilatkozta Arató Gergely, a DK oktatáspolitikusa.

Idén negatív rekordot döntött a felsőoktatásba pedagóguspályára jelentkezők száma: a tavalyi több, mint 17 ezer jelentkezőhöz képest idén csupán alig több, mint 11 ezren jelentkeztek.

Ha hozzászámítjuk, hogy jelenleg a tanárképzésre járók ötöde marad meg a pályán, valamint, hogy a következő években ötezer felett lesz a nyugdíjba vonuló pedagógusok száma, akkor egyértelműen kiderül, brutális katasztrófahelyzet közeledik az oktatásban.

A Demokratikus Koalíció szerint egyértelmű, hogy a kormány alkalmatlan hozzáállása miatt fog beköszönteni a durva pedagógushiány. Az egészségügyi vészhelyzet után az oktatási vészhelyzet lesz a következő, ami berúgja az ajtót. A pedagógusok nulla megbecsülést kapnak jelenleg Magyarországon, a fizetésük nagyjából az éhenhaláshoz elég, egy nyolc általánost végzett iskolaőr többet fog keresni, mint egy kezdő tanár, a kormány oktatáshoz való hozzáállása pedig egyenesen kétségbeejtő.

A Demokratikus koalíció nevében Arató Gergely felhívja a figyelmet, sürgős intézkedéseknek kell végre történniük, mielőtt bekövetkezik a visszafordíthatatlan katasztrófa.

A kormány idióta

A kormány újabb idióta, felelőtlen pénzszórásba kezdett, úgy költik focira a milliárdokat a Gazdaságvédelmi Alapból, mintha nem lenne holnap. – áll a DK közleményében.

A kedden este megjelent Magyar Közlöny szerint a kormány durva pénzszórásba kezd. Közel 200 milliárd forintot vesznek el a Gazdaságvédelmi Alapból, többek között olyan “fontos” dolgokra, mint a Bozsik Stadion projektje, ami 6,6 milliárdot kap; a nyugat-magyarországi utánpótlás-nevelési centrum beruházása, amire 2,6 milliárdot szánnak; illetve közel 1 milliárdot a Nemzeti Sportközpontokba tolnak bele.

A Demokratikus Koalíció szerint a gyenge, gyáva kormány idióta, felelőtlen pénzszórása a magyarok jövőjét teszi kockára. Amíg focira milliárdokat szórnak ki a Gazdaságvédelmi Alapból, addig a magyar családok, munkavállalók, kisvállalkozások gyakorlatilag semmilyen segítséget nem kapnak ahhoz, hogy a járvány utáni válsághelyzetből talpra álljanak. Az Orbán-rezsim nemhogy mentőövet nem dob a magyaroknak, hanem még a víz alá is nyomja őket.

Börtönügyben is európai magyarok?

„Azt hiszem, nagyon kevesen vannak a magyar polgárok között, vagy akár ebben a Házban, akik különösképpen aggódnának azon, hogy hát nem megfelelő körülmények, vagy milyen körülmények vannak a börtönökben, és ez így van rendjén. A börtön nem nyaralóhely, ebben mindannyian egyetértünk.” Ezzel kezdte felszólalását a DK képviselője az „börtönbiznisz”-törvény vitájának második, szavazás előtti szakaszában.

Tessék? Majd azzal folytatta, hogy a bajt, nevezetesen a fogvatartottak bíróság által elismert kártérítési igényét az okozza, hogy a börtönökben nem teljesülnek azok a normák, amelyeket a fideszes többség által alkotott törvényre épülő miniszteri rendelet írt elő. Mint ahogy erre vezette vissza a problémát a Jobbik is. Hogy a Jobbiktól ezt halljuk, azt megszoktuk. De hogy a DK politikusától a szó szerint idézett mondatok elhangzanak, az, hogy is mondjam, meglep.

Európában, mármint annak a második világháború óta demokratikus északi és nyugati felében a büntetőpolitika évtizedek óta alternatív büntetési módokat keres a szabadságvesztés helyett, csökkenti a szabadságvesztés átlagos időtartalmát és a korábbinál emberibb feltételeket teremt a börtönökben a fogvatartottak számára. Abból indulnak ki, hogy

a szabadságvesztés a fogvatartottak szabadságának korlátozását jelenti, de nem azt, hogy embertelen körülmények között kellene élniük.

Nemcsak a fogvatartottak érdeke ez, hanem a társadalom egészéé is, hiszen így lehet elérni, hogy a büntetés letöltése után mentálisan egészséges, a társadalomba beilleszkedni képes emberek kerüljenek ki a börtönökből. Európa keleti felében a büntetőpolitika ilyetén átalakulása még jórészt elmaradt: ahogy megyünk a térképen nyugat felől kelet felé, egyre szigorúbbak a büntetési tételek, egyre nagyobb a börtönnépesség aránya az ország lakosságán belül, és egyre kevésbé törődnek azzal, hogy elviselhető körülmények között töltsenek hónapokat, éveket a fogvatartottak a börtönökben.

Más kontinenseken, akár Ázsiában, akár Amerikában sokkal inkább represszív a büntetőpolitika. Többek között ez különbözteti meg Európát a fejlett világ más tájaitól, ezért is lehetünk büszke európaiak.

Magyarországon is elindult a rendszerváltást követően a büntetőpolitika átalakulása, ha lassan is. Azután már az első Orbán-kormány idején visszafordult, represszív irányba indult el. A szocialista-szabaddemokrata kormány újra elindult az európai úton, majd 2010 óta ismét visszafordult a magyar büntetőpolitika. Emelték a büntetési tételeket, kötelezővé tették a középmértéket. Ez óhatatlanul azzal jár, hogy növekszik a börtönnépesség aránya, a korábbi átlagosan tizennégyezer helyett tizennyolcezer fölé emelkedett az egy időben fogvatartottak létszáma, majd tizenhétezerre csökkent. A börtönférőhelyek száma azonban alig növekedett – ezért nőtt tovább a zsúfoltság a börtönökben.

Korábban az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélt meg ezért kártérítést a hozzá forduló fogvatartottaknak, az elmúlt években pedig – mivel a fideszes többségű Országgyűlés törvénye alapján miniszteri rendelet rögzítette az európai normákhoz igazodva az emberséges fogva tartás feltételeit – már hazai bíróságok hoztak sok ilyen ítéletet. Ezt nevezte el a Fidesz egy sor, az államra nézve fizetési kötelezettséget megállapító ítélet miatt börtönbiznisznek, hogy az ügyvédeket és a jogaikat érvényesítő fogvatartottakat, és ezáltal valójában a jogállamot támadó kampányt kanyaríthasson köré.

Ezzel a kampánnyal a hazai nyilvánosságban maguk az ügyvédek és civil jogvédők szálltak szembe.

A parlamenti politikában az ellenzéki pártok támadták a kormányt, a Fideszt, de csak azzal, hogy felelőssé teszik a börtönökben kialakult zsúfoltságért, minthogy nem épített új börtönöket.

A Jobbik jár élen ebben, de nem mond érdemben mást a többi ellenzéki párt sem. Nincs ma már ellenzéki képviselő, aki bírálná a Fidesz represszív büntetőpolitikáját, amely szöges ellentétben áll a mai Európa normáival és gyakorlatával.

A DK képviselőitől sem hangzik el ilyesmi, viszont elhangoznak a szó szerint idézett mondatok. Laptopjaikon az „európai magyarok” felirat olvasható, ha kinyitják a gépet az ülésteremben. Jó, hogy olvasható, mert az ilyen parlamenti mondatokban az európaiság nem érzékelhető.

Trianonról, igazságról, tanulságokról – No comment…

Megvan a gyász ideje, és eljön az idő, amikor az életet folytatni kell. Itt az idő. Mert a fájdalomból, gyászból még nem épült sikeres nemzet. Csak értő cselekvésből.

Száz év elteltével is nehezen fogadja el Magyarország a trianoni döntést. Trianon mégsem egyesít, hanem megoszt. Megoszt, mert sokaknak ma is élő eleven személyes, családi, nemzeti fájdalom, másoknak viszont a történelem olyan ismerni való száraz ténye, mint például a mohácsi vész.

Vannak nehezen elfogadható tények. Az egyik legfontosabb, hogy a politikában és a történelemben nincs igazság. Jog van. A jog az erősek igazsága, természete szerint mindig a rész igazsága, az uralkodó többség vagy kisebbség igazsága, illetve az, amit ők annak tartanak, nyilvánítanak. Az igazság sokféle, megoszt, elkülönít, de a jog szándéka szerint általános, közös norma.

Így aztán nincs egyetlen trianoni igazság se. Trianon igazsága mást jelent, legtöbbször ellenkező előjelet hordoz például Romániának, Szlovákiának, Szerbiának, és mást Magyarországnak. És mindezeken belül mást és mást az egyes embereknek, azok csoportjainak az egyes országokon belül is.

A magyarok sokaságának háborgása ellenére, Trianon nemzetközi jogi értelemben vett jogszerűségét egyetlen komoly közjogi tényező sem vitatja. A megállapodást megkötő részes államok elfogadták, tudomásul vették, aláírták. Trianont ki gyászolja, ki ünnepli, de egyvalami nem kérdés: a megállapodás, illetve az azt felváltó párizsi békeszerződés érvényes és hatályos. Megváltoztatása csak közös akarattal vagy erőszakkal lehetséges. A közös akarat hiányzik, az erőszakot meg ki kell zárni. Így aztán együtt kell élni Trianonnal függetlenül attól, hogy annak igazságáról mit gondolunk.

Ami meg az igazságot illeti.

1920-ban átgázolt rajtunk a történelem. Sem a belső viszonyaink, sem a külső adottságok nem tették lehetővé az Osztrák-Magyar Monarchia fennmaradását, a történelmi Magyar Királyság továbbélését. Az akkori uralkodó csoportok képtelenek voltak kezelni az egyre gyülemlő nemzetiségi feszültségeket, a nemzetiségek feszítő elszakadási vágyát, a világháború győztes hatalmai pedig a növekvő német befolyás megtörésében, a Monarchia feldarabolásában, Magyarország gyengítésében voltak érdekeltek. Ha az érvényesített igazság az erősek igazsága, akkor nyilvánvaló, hogy 1920-ban a történelmi Magyarország gyenge volt ahhoz, hogy saját igazságát érvényesítse. Nem azért, mert elárulták, mert tőrbe csalták, hanem mert sok évszázados eszméi és gyakorlata, megingott regionális és európai hatalmi helyzete a történelem vesztesévé tette.

Ez akkor is igaz, ha a győztesek nem voltak kíméletesek a veszteshez, hozzánk. Hiszen semmibe vették a nemzetiségi határokat, és összességében csaknem négymillió magyart szakítottak el hazájuktól. Ott és akkor a győztesek nem akarták érvényesíteni a nemzeti önrendelkezés wilsoni elveit. Új hatalmi rendet akartak, és mi nem voltunk abban a helyzetben, hogy ennek ellenálljunk.

Mindez történelem. Ezeket a történelmi tényeket sokféle módon lehet elemezni, értelmezni. Ez helyes, mert a tudomány szabad. A kérdés valójában nem ez. Hanem az, hogy a mai Magyarország mit kezd Trianonnal. Mit ért meg belőle, milyen következtetésre jut, hogy él vele együtt?

Nem kell elfelejteni Trianont. Nem is lehet. De a magyar politika fókusza nem lehet tovább a trianoni gyász, mert azon túl, hogy az nem vezet sehova, megbénít, cselekvésképtelenné tesz, felemészti a haza morális, politikai erejét. Élni kell. Továbbélni.

Magyarországnak a párizsi békeszerződés (a trianoninál is szűkebb) határai között kell megtalálnia a helyét a világban. Erős és sikeres Magyarország nem épül a múlt sérelmeinek felemlegetésén, a megváltoztathatatlan dacos megváltoztatási szándékán, az erre épülő nemzeti érzületen, kultúrán, politikán. Magyarország ereje nem négyzetkilométerekben mért területi nagyságából, hanem társadalmi, gazdasági sikereiből fakadhat. Abból, hogy polgárainak nyugodt, reményteli életet biztosít. Abból, hogy ezek a polgárok értik egymást és vigyáznak egymásra. Abból, Magyarország vonzó hely magyarnak és nem magyarnak, éljenek bárhol a világban. Magyarország ma nem ilyen hely.

Ne az elveszettet sirassuk, hanem a meglévőt építsük naggyá, sikeressé, erőssé!

Azért tegyünk közösen, hogy egymásra találjunk szomszédjainkkal, Európa más népeivel, nemzeteivel. Ezernyi történelmi sérelem és fel nem oldott feszültség megoldására ma egy erős Európai Unió nyújtja a legnagyobb esélyt. Azért tegyünk, hogy itthon a béke és a nyugalom legyen az úr, hogy jobban értsük a jelent és a jövőt, mint Trianont okozó elődeink.

Ez a Demokratikus Koalíció válasza a magyarság száz évvel ezelőtti trianoni drámájára.

Rendőrök helyett szakembereket!

A Demokratikus Koalíció szerint az erőszaknak nincsen helye az iskolákban. Pedagógiai problémákat azonban pedagógiai és nem rendőri eszközökkel kell kezelni – áll a Demokratikus Koalíció közleményében.

Elhibázott és abszurd a kormánynak az a javaslata, amelyik nyugdíjas rendőröket tenne a tantestület tagjává, és még arra is felhatalmazná őket, hogy kényszerítő eszközöket alkalmazzanak a diákok ellen. Az, hogy a diákokat potenciális bűnözőként kezelik, nem megoldja, hanem súlyosbítja a problémát.

Az oktatási jogok biztosa 10 éve javasolja, hogy jöjjön létre nemzeti stratégia az iskolai erőszak visszaszorítására, a kormány ezzel ma is adós.  Az iskoláknak nem rendőrökre van szüksége, hanem iskolapszichológusokra, mentálhigiénés szakemberekre, szociális munkásokra és pedagógiai asszisztensekre, hogy meg tudják előzni az erőszakot. Több forrást, szakmai támogatást és több szabadságot kell kapniuk, és sokkal kevesebb bürokratikus terhet, hogy valóban hatékonyan tudjanak foglalkozni a problémás gyerekkel is.

A Demokratikus Koalíció azt követeli, hogy látszatintézkedések helyett a kormány a szakszervezetek, szakmai szervezetek, a tanárok, a diákok és a szülők képviselői bevonásával minél gyorsabban dolgozza ki az iskolai erőszak elleni nemzeti stratégiát és biztosítsa a szükséges forrásokat és szakmai támogatást ennek végrehajtásához.

Demokratikus a rend?

Nézem a Híradót, benne a DK frakcióvezető-helyettesének nyilatkozatát arról, hogy a DK-frakció törvényjavaslatot nyújtott be a „felhatalmazási törvényt” hatályon kívül helyezéséről.

Szó szerint a következőket hallom tőle a képernyőn:

Mi azt tartjuk a tisztességesnek és normálisnak, ha helyreállítjuk a teljes demokratikus rendet, június 1-től megszűnik a kormánynak adott rendkívüli felhatalmazás, tehát a parlament végzi a saját feladatait a normális rendben.”

Tényleg? Ha „megszűnik a kormánynak adott rendkívüli felhatalmazás”, akkor helyreáll „a teljes demokratikus rend”? Sőt, „helyreállítjuk”, mi, a Fidesz meg az ellenzék együtt? Akkor helyreáll a jogállam, a hatalmi ágak elválasztása, érvényesülni fognak az emberi és állampolgári jogok, akkor szabad és tiszta lesz a választás, a köztársasági elnök, a Számvevőszék vezetői, a legfőbb ügyész és az alkotmánybírák független személyiségek és nem a kormánypárt kifutófiúi lesznek, garantálják a bíróságok függetlenségét, mondjam tovább?
Mert a teljes demokratikus rendhez mindez hozzátartozna. Ez pedig a „felhatalmazási törvény” hatályon kívül helyezésével nem történik meg. (Elvégre Orbán belgrádi bejelentése szerint a törvényt hatályon kívül helyezik, de szerintünk a demokrácia azzal nem áll helyre.) Aki országgyűlési képviselőnek áll, és nyilatkozik egy televíziónak, annak képesnek kell lennie pontosan fogalmazni.
Persze, nem Arató az első a DK-ban, aki ezt a hibát elköveti. Egy nagyon fontos parlamenti ülése, március 23-án Orbán miniszterelnök napirend előtti beszédére reagálva a következőt mondta a frakcióvezető:
Miért küzdünk? Azért küzdünk, hogy hazánk maradjon demokratikus, szabad jogállam. Nem lehet éppen ezeket elvenni bármilyen más harc ürügyén. Sőt, azt is mondom, hogy nem lehet korlátlan felhatalmazást adni senkinek, és nem egyszerűen azért, merthogy egyébként akik most kérik, erre talán nem szolgáltak rá – bár én ezt így gondolom –, hanem mert elvileg sem helyes, mert valamikor, azt gondolom, ennek is vége lesz, nagyon reméljük, hogy vége lesz, ezen dolgozunk, és nem lehet a bajt arra használni, hogy közben ne éppen azt őrizzük meg, aminek a megőrzésére felesküdtünk.”
Amikor végighallgattam a közvetítést, hallgatva a teljes felszólalást, benne a szép érvelést, nekem sem tűnt fel azonnal az elején a hibás mondat.
Annál inkább Orbánnak, aki válaszában lecsapta a feldobott labdát:

Ugyanakkor azt a mondatot fontosnak tartom, ami itt elhangzott, és ami úgy hangzik, hogy most Önök az ellenzék soraiban azért harcolnak, hogy Magyarország maradjon működő demokratikus jogállam. A „maradjon” szóra szeretném felhívni a figyelmüket. Eddig azt hallottam itt, már nem tudom, hány év óta, hogy nem működő, nem demokratikus és nem jogállam. Most, látom, azért harcolnak, hogy maradjon működő demokratikus jogállam. (Taps a kormánypártok soraiban.)”

Ezt a hibát a frakcióvezetőnek sem kellett volna elkövetnie.
Magának a benyújtott (egyébként szerintem értelmetlenül benyújtott) T/10594 számú, „a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény hatályon kívül helyezéséről” szóló törvényjavaslatnak az indoklása egyébként jobban sikerült:
Mivel a Kormány vidéken feloldotta a korlátozások nagy részét, és bejelentette, hogy Budapest tekintetében is erre készül, ezért a Demokratikus Koalíció nem tartja szükségesnek az egész Európában példátlan hatalmat biztosító ún. felhatalmazási törvény hatályának további fenntartását. A bejelentés alapján nem indokolható a rendkívüli helyzet, mely alapot szolgáltatna a kormány túlhatalmának további biztosítására. A Demokratikus Koalíció azt szeretné, ha a jövőben a döntéseket az Országgyűlés hozná meg, legyen vége a rendeleti kormányzásnak.”
Jobban, de nem jól, a kormány túlhatalma sem szűnik meg a „felhatalmazási törvény” hatályon kívül helyezésével, miként a „teljes demokratikus rend” sem áll helyre.
Azért mielőtt azzal intéznénk el a dolgot, hogy politikusaink szabadon beszélve olykor pontatlanul fogalmaznak, vegyük észre: félő, hogy többről van szó. A politikai csaták hevében még a DK-sok sem tisztázták magukban: mit is tartsanak a mai magyar politikai állapotokról. Vajon belátták-e már, hogy

Magyarországon a demokráciát már fölszámolták, nem demokráciában, hanem önkényuralomban élünk.

Mondanak olykor diktatúrát is, mást is, ezekben a mondataikban viszont az látható, hogy nem gondolták végig mindezt, s azt sem, hogy mi következik belőle. Még ők sem, nem is beszélve mondjuk az MSZP-sekről vagy az LMP-sekről.
Vannak, akik ezeket a mondatokat olvasva máris előveszik a régi gondolatot, hogy nem lenne szabad beülni a parlamentbe. Én nem ezt mondom, csak azt, hogy

ha belátjuk, hogy önkényuralomban élünk, akkor ennek megfelelően kell a parlamentben (és persze azon kívül is) viselkedni.

Meg kellene válogatni, hogy miben veszünk részt és miben nem, mit fogadunk el és mit nem – ezzel kapcsolatos korábbi javaslataimat most nem ismétlem meg. Mert ha nem ezt tesszük, ha nap mint nap úgy viselkedünk a parlamentben, ha úgy kezeljük az intézményeket az alkotmánybíróságtól a köztársasági elnökig, a házbizottságtól a parlamenti tisztségekig, mintha egy demokratikus állam intézményei lennének, akkor óhatatlanul elkövetjük az imént kipécézett hibákat. Ez pedig azért nagy baj, mert a közönséget, amelyhez beszélünk, szintén megtévesztjük azt illetően, hogy milyen világban is él.

Rendkívüli fővárosi támogatást vezetnek be

A legtöbb európai országban a korábbi fizetésük 70-80-90%-át fizetik ki a kormányok azoknak, akik a válságban elveszítették a munkájukat, miközben az Orbán-kormány nulla forinttal támogatja a munkanélkülivé vált magyarokat.

A DK-s városvezetők ezzel szemben ott segítenek, ahol csak tudnak: maszkot osztanak, segítenek az időseknek a bevásárlásban, rendkívüli fővárosi otthonápolási támogatást biztosítanak a kórházakból hazaküldött betegek családjainak, és segítenek az állásukat elveszítetteknek is, ha már a kormány képtelen minderre.

A Demokratikus Koalíció budapesti polgármesterei rendkívüli fővárosi támogatást vezetnek be a kerületeikben azoknak, akik a válság miatt veszítették el a munkájukat. A kerület adottságaitól függően az álláskeresési támogatás összege 57 ezer forinttól 120 ezer forintig terjedhet. Tudjuk, hogy ez nem az önkormányzatok, hanem a kormány feladata lenne, de nem nézhetjük tétlenül, hogy budapestiek ezrei, tízezrei veszítsék el állásaikat és közben semmilyen segítséget se kapjanak. A kormánnyal ellentétben mi segítünk a bajbajutottatokon, nekünk számítanak a budapesti családok, mi vigyázunk Budapestre!

Tömeges kórházi kiürítések

A Demokratikus Koalíció követeli, hogy a kormány állítsa le a kórházak tömeges kiürítését, és az egészségügy teljes leállítását! Ez egy folyamatos ápolást igénylő betegnél egyenlő a halálos ítélettel.

Dr. László Imre a XI.kerületi polgármestere, aki a párt egészségpolitikusa is, korábban a Honvédkórház, később a Szent Imre kórház igazgató főorvosa volt  a kórházak tömeges kiürítéséről nyilatkozott.

“A két kormányzati állítás közül az egyik biztosan nem igaz: 1. A hivatalos adatok szerint ma Magyarországon alig több, mint 1500 koronavírus-fertőzött van, akiknek nagyjából csak a 20%-a szorul kórházi ellátásra – ezt maga Kásler Miklós mondta március elején. 2. Az egészségügyért is felelős miniszter szerint arra van szükség, hogy szabaddá tegyenek 36 ezer kórházi ágyat, ezért már meg is kezdték a kórházak erőszakos kiürítését. Ez a két állítás egyszerre nem lehet igaz, nem kellhet most azonnal 36 ezer ágy, ha valóban 1500 fertőzöttnél tartunk.

A kormány vagy felelőtlenül tesz utcára folyamatos ápolást igénylő betegeket, akiknek ez jó eséllyel az életébe is kerülhet, vagy eltitkolja előlünk, hogy valójában mekkora a baj.”

Aki úgy dob ki ilyen embereket a kórházakból, hogy erre valójában nincs szükség, az gyilkosságot követ el.  – jelentette ki, majd a Demokratikus Koalíció nevében kijelentette:

A DK követeli, hogy a kormány állítsa le Kásler Miklós ámokfutását, menessze a botrányt botrányra halmozó egészségügyi minisztert és vegye vissza azokat az intézményvezetőket és kórházigazgatókat, akiket Kásler egyik napról a másikra kirúgott!

Ha kórházi ágyakra lesz szükség a jövőben, akkor azokat felelősen, előre ütemezetten is fel lehet szabadítani, nem kell ezért elvenni tisztességes magyar emberek életét, nem kell tőlük megvonni az életet jelentő ellátást.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK