Fontos

Putyin: Amerika diktálni akar az egész világnak

Az orosz elnök erről a szentpétervári világgazdasági fórumon beszélt, melynek díszvendége Hszi Csinping kínai elnök volt. Mindketten bírálták az Egyesült Államokat, de nem estek túlzásba. Mind Oroszország mind pedig Kína számára döntő fontosságú az USA – hoz fűződő viszony.

Oroszország Kína legdinamikusabban növekvő kereskedelmi partnere

Ezt hangsúlyozta Hszi Csinping elnök, aki a TASZ hírügynökségnek nyilatkozott. Putyin a legjobb barátom- emelte ki Kína első embere,aki szerdán a Kremlben megkezdte a csúcstalálkozót, amely Szentpéterváron folytatódott. Csaknem harminc egyezményt írnak alá – közölte az Rt.com.

100 milliárd dollár fölé emelkedett a kereskedelmi forgalom

A pekingi Global Times azt emeli ki, hogy nehéz időkben felértékelődnek a megbízható partnerek. Félreérthetetlen célzás ez Trump elnökre, aki még nem is oly rég Pekingben a Tiltott városban vendégeskedett. Most viszont szankciókkal sújtja Kínát. Peking hasonlóképp válaszolt. A kínaiak gazdasági terrorizmust emlegetnek. Az oroszok szerint még az is megfordult a pekingi vezetők fejében, hogy a termelés egy részét áthelyezzék Oroszországba. A kínaiak sajtója erről nemigen írogat. Okkal. Oroszország gazdasága viszonylag kicsi és éppúgy amerikai szankciók sújtják mint Kínát. A CNN hírtelevíziónak nyilatkozó szakértők szerint

Oroszország nemigen jelent alternatívát az USA-hoz képest.

A kínaiak elsősorban nyersanyagot importálnak Oroszországból: most már járható az északi út is. Cseppfolyósított földgázt már úgy is szállíthattnak Oroszországból Kínába, hogy nem kerülik meg szinte az egész Földet hanem csak északról Szibériát. A két állam közötti kereskedelem csaknem 30%-al növekedett egyetlen év alatt – hangsúlyozza a China Daily – rámutatva arra, hogy Peking 10 legnagyobb kereskedelmi partnere közül ez a rekord. Azt egyik fél sem nagyon hangsúlyozza, hogy az aránytalanság szembeszökő: míg Oroszország számára Kína abszolút első és minden tekintetben meghatározó partner, addig a másik oldalon a szép szavak kínos realitást lepleznek:

Az oroszok csak nyersanyagot és fegyvereket tudnak eladni

E tekintetben a szovjet időkhöz képest nincsen nagy változás.

A kínaiak fegyverzete sok tekintetben még mindig az orosz technológia továbbfejlesztésén alapul, de más termékre nemigen tartanak igényt az orosz ipar kínálatából. Így nem csoda, ha Oroszország részesedése a kínaiak kereskedelmében alig nagyobb mint Mongóliáé!

Minderről három napon át tárgyalt Oroszországban Hszi Csinping elnök, aki fél szemmel továbbra is elsősorban Amerikára figyel. Trump még azt jelezte: a G 20 csúcstalálkozón tisztázhatják a nézeteltéréseket. Ám az Amerika ellenes panaszokat összefoglaló Fehér Könyvet ismertető államtitkár Pekingben már azt közölte: nem tud róla, hogy Hszi Csinping elnök találkozna Donald Trumppal a G 20 csúcson Japánban. Ettől még természetesen nyugodtan lehet  amerikai-kínai illetve amerikai-orosz csúcstalálkozó a G 20 csúcson – derült ki Szentpéterváron a világgazdasági fórumon.

Halálhírét keltették, de él az Iszlám Állam kalifája

0

Az iraki kurdok egyik terrorelhárító tisztje szerint Abu Bakr al-Bagdadi a szíriai Rakka városának környékén rejtőzködik.

99 százalékig biztos vagyok benne, hogy Abu Bakr al Bagdadi él – mondta a Reuters tudósítójának az iraki kurdok egyik vezető terrorelhárító tisztje. Lahur Talabani arra emlékeztet, hogy korábban az önjelölt kalifa az al-Kaida iraki szárnyának vezére volt. Nagy tapasztalata van tehát a rejtőzködésben. A kurd terrorelhárító szerint Abu Bakr al-Bagdadi valahol Rakka városának környékén rejtőzködik Szíriában. Ezt a várost korábban a kalifátus fővárosának kiáltották ki. Miután Moszul elesett, az Iszlám állam vezetői ide vonultak vissza.

Korábban Moszkvában közölték: orosz gépek bombáztak Rakka városának környékén egy tanácskozást, melyen az Iszlám állam elitje vett részt. A bombák mindenkit megöltek. Az oroszok szerint a halottak között volt Abu Bakr al-Bagdadi is. Most a kurd terrorelhárító cáfolja ezt. Sőt azt is kérdésesnek tartja, hogy végleg legyőzték volna az Iszlám államot.

Az iszlamista terrorszervezet három éve működik Irak és Szíria egyes részein. Volt tehát ideje arra, hogy fel készüljön a stratégiai visszavonulásra. Ha végképp ki akarják füstölni az Iszlám államot, akkor ahhoz még legkevesebb három vagy négy év kell- jósolja a kurd terrorelhárító tiszt. Felhívja a figyelmet arra, hogy az Iszlám állam vezérkarában ott vannak Szaddám Husszein titkosszolgálatának egykori tisztjei.

Akik profik a rejtőzködésben és a hálózat szervezésben. Irakban és Szíriában tehát még sokáig együtt kell élni az iszlamista terrorizmussal- mondta a magasrangú terrorelhárító tiszt a Reuters munkatársának az Irakhoz tartozó Kurdisztánban.

 

Két toxikus vezető árnyékában, a rejtőzködő harmadik

Bizonyára nem vagyok egyedül, aki még emlékszik a Fidesz itteni fiókpártjának 12. dzsemborijára és arra, hogy megújulást/újratervezést hirdettek.

Ha van aki még emlékszik, az azt is észrevehette, hogy mára már nyoma sincs semmiféle újratervezésnek, ma “pragmatikus transzilvanizmus” (whatever this mean) van vasárnapi ebédre – már akinek jut valami is az asztalára – és aztán ott van a politikai-show, mint valami egzotikus musical, afféle utó- vagy elő Untold fesztivál. Hangos és tartalmatlan – szinte tökéletes tartalom nélküli forma – látványos, csak éppen kiviláglik öncélú és szimulákrum jellege, mert közben sem vita, sem tartalmas kommunikáció, sem kritika, sem önkritika, sem alternatíva, sem semmiféle szembenézés meg nem zavarja.

Drámai pillanatokat, csak a videókivetítő pillanatnyi zavarai hoznak, a cirkusz technikailag kifogástalan, és teljesen steril és tartalmatlan. Magát szórakoztatja a színpadi sereg, afféle előszilveszteri mulatság, kabaré a javából, persze mindenféle humor nélkül, ja, viszont Hunorral.

Mintha szelfizni, jópofizni gyűltek volna össze unatkozó tinédzserek, úgy múlatták az időt a vezérek és klienseik, a látszólagos, a reality show szabályai szerint: PR, és a fitogtatva fölmutatott technikai felszerelés, és tényleg a média, a performansz az üzenet, és semmi más. Vezéreink magukat ünneplik és ünnepeltetik, egyáltalán nem szerényen, hiszen egyáltalán nincs amire szerények lehetnének, már eredményeket sem hazudnak, a performansz önmagáért van. Legfentebb médiaesemény – mint kiderült az újságírói akkreditációhoz viszont még azt is meg kellett jelölni, hogy kivel készítenének interjút és mikor (sic!), s hogyan, és milyen témában – szemfényvesztés, magas fokon, de leginkább önmagukat csapták be a jelenlevők, úgy tettek mintha bármit is tennének.

A pártnak sem értelmes, és főként számonkérhető, programja, sem átható, fölfogható és követhető üzenete nincs – hacsak az nem, hogy néhány lejárt szavatosságú politikus, akikkel egyébként a párt koalícióban, vagy külső támogatóként, együtt kormányzott: részeges, akasztós és szekus, így ebben a sorrendben, és minden további magyarázat, érv, vagy bizonyíték nélkül. Ez ugye, már Finkelstein-Habony-falva, illetve Biharbasznád-alsó végállomás, bár én optimista vagyok lesz még lentebb is, lesz még így sem és a show akkor is folytatódik majd. Kereskényi “dobja be”, mintegy mellékesen az euroszkeptikus mantrát – érdemes fölfigyelni, hogy akárhányszor előjön a téma, soha nincs semmiféle tartalmi utalás, érvelés, arról már rég leszoktak vezéreink. Ja, Juncker soha nem bizonyított részegeskedéseit képes egy más Európa mellett érvként fölmondani Finkelstein-Habonyból az elöljárónak: hiába na mémekből tanul a rommagyar-vezér – hogy aszongya “Európa rossz irányba halad”, mert migráció, mert “szivárványos zászló” (ugye értik mire céloz homofób emberünk?), és aztán valahogy kifelejti a végszót, “mert Soros”.

Van ugyan egy szöveg, melyet címe vitaindítónak mond, de persze senki sem vitatja, van, hogy legyen ilyen is, és lényegében minden olyant elmondjanak, aminek a napi politikában éppen az ellenkezőjét teszik. Bedobják az “erdélyi magyar társadalom megteremtését” (sic!), mint nyilvánvaló vágyálmot, csakhogy nem tudjuk meg, miről is beszélnek? Töltelék szövegek, tartalmatlanok, lényegtelenek, érvtelenek, közepesnél is gyengébb motivációs szövegelések. Talán két fél mondatnak volt érdemes elhangzani: “a kisebbségi kérdés megoldását nem szabad a populizmus oltárán feláldozni”, és hogy “párbeszédre van szükség azokkal is, akik kritizálják” a pártot, mondta – böcsületére váljék, Csoma Botond képviselő –, csakhogy úgy tett mindenki, mintha nem értené (persze, persze sokan valóban nem értették, meg oda sem figyeltek), illetve elengedték a fülük mellett (azért még megdorgálás jöhet, ha észhez térnek, önmaguk nagyszerűségétől megrészegült vezérek).

Én viszont most nem is a tartalmatlanságra és a valós viselkedésnek, politikai ténykedésnek teljesen ellentmondó szövegeléseknek szentelnék teret, hanem annak, amit a politikai-show eltakart (még azt sem állíthatom, hogy tudatosan, mert ahogy láttam, önámításból volt több, őszinteségből kevesebb), a POPULISTA és TOXIKUS VEZÉREK mandátumának meghosszabbítását, a számonkérhetőség mindenféle esélye nélkül. És hát erről van szó, ezért a sok elterelő hadművelet, ezért a tartalmatlan szövegelés, és ezért volt a video-hip-hop, olyan mandátumot adni, ami “bármit lehetővé tesz”, ami nem kötelez, ami elrejti, hogy hol a Fidesz-vezér, hol a bukaresti vezér kénye-kedve szerint, de minden esetre, simán menjen a játszma: ahogy ők muzsikálnak a mi toxikus (kis)vezéreink, úgy táncolhassanak.

A rommagyar politikai felvilág KÉT TOXIKUS VEZÉR ÁRNYÉKÁBAN, klienshelyzetben, kiszolgáltatva bohóckodik, úgy tesz mintha hatalma lenne, mintha akarata lenne, mintha tudná mit akar, mintha eszközei lennének, mintha önálló lenne, (tökéletes szimulákrum ez). A kongresszus hozama, hogy ismét fölhatalmazták a látszólagos folytatására ugyanazokat, akik eddig juttatták a politikai osztályt, a Truman-show nyilván folytatódni fog, manipulációval, megvezetéssel, alternatív tényekre és poszt-igazságokra, összeesküvés-elméletekre és populista diskurzusokra való utalással. Toxikus vagy destruktív vezetőnek azokat tartjuk, akik

“egyéni érdekeiket a közjó fölé rendelik, nem haboznak törvénytelen eszközöket igénybe venni, és tevékenységük katasztrofális következményekkel jár egyének egy csoportja, egy adott intézmény, közösség, vagy végső soron az egész társadalom számára”

(foglalja össze Lipman-Blumen alapján, Dessewffy Tibor, a lényeget). Ez a leírás minden bizonnyal eltalálja a Fidesz-, illetve a PSD vezért, mégpedig azzal a megjegyzéssel, hogy a toxikus vezér ideáltípusát adtuk itt meg, ami természetesen azt is jelenti, hogy az ilyen vezető nem minden tettével okoz kárt, vagy nem egészen gonosz, elvetemült, stb., a kárt okozás viszont egész tevékenységük végső kimenetelére vonatkozik. És persze, igencsak nagy eltérések vannak a toxikus vezetők által okozott károk mértékét illetően is. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Orbán és Dragnea óriási károkat okoznak, nemcsak egyes csoportoknak, hanem az egész magyar és román társadalomnak (igen, még azoknak is, akik haszonélvezői ténykedésüknek), sőt egyre inkább az egységes Európa intézményes progressziójának is. De uralkodásuk, hatalmi ténykedésük, rombolásuk, ami a jogállamiságot, demokráciát, a fékek és ellensúlyok rendszerét, az igazságszolgáltatást, a médiákat, a gazdaságot, az adminisztrációt, a tudományos és művészeti, egyszóval kulturális életet, a gyülőletkampányok szociálpszichológiai rombolását, stb., illeti – remélhetőleg – mégsem jut el a nyílt erőszakig. Putyin követői/utánzói, szerencsére, Putyin hatalma nélkül.

Ami sajátos az esetünkben, hogy a mi “kis toxikus vezetőnk” (“kis pénz kis foci” – ugye?), a most egyedüli jelöltként újraválasztott elnök, egyáltalán nem rendelkezik azokkal a személyes tulajdonságokkal, amelyek a toxikus vagy destruktív vezető pszichológiai profilját, körülményektől függő személyiségét jellemzik. Sem a hatalmas ego, sem az arrogancia (na, az talán valamennyire), az amoralitás, a kapzsiság, stb, nem jellemzi a rommagyar pártvezetőt: Kelemen Hunor – megfigyelésem szerint –, ideális követő, a szinte tökéletesen alárendelődő, tragikus figura. Már első megválasztásának körülményei – ahogy Markó Béla “ki- és megválasztatta” – jól mutatták, hogy leginkább konformista, bátortalan és határozatlan, mondjuk ki, politikai értelemben gyáva és tétova. Képtelen volt ellenállni, először a budapesti, azután a bukaresti nyomásnak/befolyásnak, saját víziója pedig nincs, vagy ha van, azt képtelen kommunikálni. Egyre inkább azokat a paneleket közvetíti, melyeket budapesti “tartótisztjei” diktálnak, nemcsak ő de tanácsadói is, képtelenek még arra is, hogy a rommagyar közösség szintjén újraértelmezzék az orbáni üzeneteket. Makacssága vazallusi nyakasság, ami – általános szerencsétlenségre – legfentebb abban mutatkozik meg, hogy téves döntései, a szervezet és általa a közösség kiszolgáltatása mellett kitart, FALAZ ORBÁNNAK és DRAGNEÁNAK, eljátssza az általuk kijelölt (sokszor biza hasznos idióta) szerepet. Kelemen Hunor, Orbán román hangja Bukarestben és Dragnea magyar hangja Budapesten, afféle “komp-ember” (hogy Ady vízióját ilyen kifacsarva parafrazeáljam), hol itt hol ott köt ki, de leginkább úton van, sodronypályán rángatózik.

Kelemen Hunor nem diktátor alkat, sőt, autoritása teljességgel konjunkturális, meglátásom szerint a politikusi paranoia sem érte még utol, hatalomvágya, karizmája, nárcizmusának mértéke még a demokratikus vezetők körében tartja.

És nemcsak a budapesti és bukaresti, valóban destruktív vezérek, hanem a székelyföldi kiskirályok is dominálják, fölébe kerekednek, képesek és hajlandók megzsarolni, kontrollálni ténykedéseit, döntéseit, és mindezt a háttérből is tenni tudják. Attól tartok, hogy Kelemen Hunor valóban a kisebbik rossz (mégha egyetlen jelölt is volt), mert a romániai magyar társadalom, jelen állapota szerint (amit, majd megteremtenek ugye?) elsőrendű TOXIKUS VEZETŐT TÁMOGATÓ KÖRNYEZET. Megvan benne minden kellék, sőt túlsúlyban van, mind az instabilitás, mind a fenyegetettség érzése, a patriarchális vezérelvűség, az önállóság hiánya és az a tehetetlenség, ami saját, legalább részben, önálló intézmények híján, kollektív frusztrációt okoz. De akár a politikai kultúra irányultságát, az autokratikus formák elfogadottságát, akár a demográfiai folyamatok okozta stresszre, vagy a médiák kiszolgáltatottságára, stb., gondolunk, a romániai magyar társadalom erősen vulnerábilis, és ez kiszolgáltatottá teszi egy erős és valóban toxikus vezér föllépésével szemben. Ki nem elégített társadalomban élünk, premigrációs és migrációs hálózatokhoz kapcsolódnak az életutak  jórésze (miközben persze divat itt is a “migráncsozás”), meglazultak a gyökerek, “megoldódott a kéve”, és nemcsak a téves politikai döntések okán. A rommagyarok jórésze – mondjuk ezt is ki – “agyban” Magyarországon vagy attól is nyugatabbra él. Vagy legalábbis, a médiabefolyás következtében (és itteni magyar média, mindent egybevetve nincs is), és az elvándorlási tervek, egy egész migrációs szubkultúra okán, a közönség testileg még itt van, mentálisan már máshol. Egy magát providenciálisnak mondó, megváltót játszó, rommagyar vezér – amilyennek, itt és most, Orbán Viktort képzeli a többség – megjelenése égetően sürgős, a támogató közeg nap, mint nap épül és erősödik. Meglátásom szerint, már ismerjük a nevét és arcát, csak még nem látja eljöttnek az időt, hogy előlépjen és letaszítsa Kelemen Hunort ingatag faháncs-trónjáról.

A TÁLIBOK KÁBSZER KERESKEDELEMBŐL ÉLNEK

400 millió dollár volt ebből a bevételük a vírusválságot megelőző két évben – írja a Reuters, amely arra is rámutat, hogy a járvány kellős közepén tavaly 37%-al nőtt a mák termesztés Afganisztánban.

Két iparág van Afganisztánban: a harc és a mák termesztés. Mindkettőben a tálibok a legjobbak. Pedig nem így kezdődött: hatalomra kerülve betiltották a mák terjesztését mondván, hogy a Korán tiltja a kábítószer fogyasztását. Aztán gyorsan rájöttek, hogy ez az út járhatatlan. Egyrészt lázadoztak a parasztok a tilalom ellen, másrészt pedig kiderült: az üres államkasszát valamivel fel kell tölteni. Már a tálibok uralma alatt Afganisztán lett a világ első drog kereskedője, az amerikai megszállás idején ez csak fokozódott. Az amerikaiak tudatosan ki is használták ezt hiszen a kábítószer célállomása gyakran az USA volt. A kábítószer lánc Afganisztánból indult és Koszovón keresztül osztották szét az árut Európában vagy küldték tovább Észak Amerikába.

Az ENSZ szerint évente 6,6 milliárd dollárt jelentett a kábítószer biznisz Afganisztánnak amíg az amerikaiak ott voltak. Ez a GDP 8%-a. A valós helyzet ennél valószínűleg még rosszabb hiszen Afganisztánnak semmilyen más gazdálkodási rendszere sincsen.

A kínai ajánlat

Peking máris felajánlotta az együttműködést a hatalomra jutott tálib rendszernek. Nem oly rég Tiencsinben Vang Ji külügyminiszter tárgyalt a tálib vezérkarral. Minden szigorúan titkos volt, de a kiszivárgott hírek szerint a mianmari formulát ajánlották a kínaiak.

Ez azt jelenti, hogy a politikai hatalom és az ideológiai irányítás teljes mértékben a helyi elit kezében van miközben a bizniszt rábízzák a kínaiakra. Akik a profit egy részét visszaosztják a helyi elitnek – Mianmarban a hadseregnek, Afganisztánban a táliboknak.

A kínai kapcsolat azért is fontos a táliboknak, mert komoly támogatás nélkül Afganisztán összeomlana. Az amerikaiak gazdaságilag könnyen megfojthatnák őket, ha nem számíthatnának Peking támogatására.

Miért előnyös ez Kínának? Egyrészt, mert a határától távolabb kerülnek az amerikaiak, másrészt pedig a tálibok állítólag ígéretet tettek arra, hogy nem próbálkoznak a Kínában élő muzulmán kisebbség fellázításával.

Az Al Kaidanak egész ujgur dandára működik Pakisztánban, és Kínának komoly gondot okoz az ujgur kisebbség kézbentartása.

Peking kiváló kapcsolatot ápol Afganisztán két szomszédjával, Iránnal és Pakisztánnal vagyis létrejöhet egy olyan muzulmán blokk, amely a Nyugattal szembenáll miközben Kína de facto szövetségese.

Menetközben derül ki, hogy milyen is lesz az új tálib rendszer Afganisztánban, ahol minden harmadik ember az éhezés határán vegetál. Ha működőképes rendszert akarnak, akkor a táliboknak szükségük lehet a kínaiakra, akik közismerten nemigen érdeklődnek aziránt, hogy a helyi elit milyen módszerekkel tartja ellenőrzése alatt a lakosságot.

Szaddám Huszein lefizette Jacques Chiracot

Halottról jót vagy semmit! Ezt a szabályt szegte meg Nagy Britannia ex kémfőnöke, aki akkor nyilatkozott a 86 éves korában elhunyt francia elnökről amikor az már nem tudott reagálni rá. Sir Richard Dearlove, aki az MI 6 élén állt akkor amikor az USA és szövetségesei háborút kezdtek Szaddám Huszein ellen, a Mail on Sunday című londoni lapnak nyilatkozott a 2003-as helyzetről.

„Most mindenki azt állítja, hogy Jacques Chiracnak volt igaza amikor ellenezte a háborút Irak ellen. Valójában Chirac nem az éleslátása miatt szállt szembe az ifjabb Bush elnökkel hanem azért , mert Szaddám Huszein lefizette őt! 5 millió fontot (6,15 millió dollárt) kapott a francia elnök Irak diktátorától azért, hogy ellenezze a háborút Irak ellen. Személyes jó kapcsolat állt fenn Jacques Chirac és Szaddám Huszein között!” – állítja az egykori kémfőnök.

A francia sajtó is beszámolt erről a személyes jó kapcsolatról, mely korábbi együttműködéshez köthető: Franciaország nukleáris technológiát adott el Iraknak. Akkor Franciaországot Jacques Chirac képviselte és jó kapcsolatba került Szaddám Huszein akkori alelnökkel Irakban. Izrael később lebombázta a francia segítséggel félig felépített nukleáris erőművet Irakban.

Jacques Chirac nem egyedül szállt szembe Bush döntésével: a németek is osztották azt a véleményét, hogy az USA hírszerzése hazudik: nincs tömegpusztító fegyvere Szaddám Huszein elnöknek! Az amerikaiak és a szövetségeseik ezzel az ürüggyel vonultak be Irakba és buktatták meg Szaddám Huszein rendszerét. Washingtonban a döntést azért hozták meg, hogy az olajpiacon biztosítsák az USA szövetségesének, Szaúd Arábiának a döntő pozícióját. Egyúttal az amerikaiak bemutathatták a világnak informatikai fegyverekkel ellátott hadseregüket, mely minimális veszteséggel győzte le Irak jelentős katonai erejét – megbénítva annak kommunikációs rendszerét.

2003-ban a NATO-hoz csak nemrég csatlakozott egykori szocialista országok – köztük Magyarország akkor baloldali kormánya – támogatták az USA háborúját. Jacques Chirac elnök emiatt ellenük is kikelt: „ezek az államok ezúttal jól tették, ha hallgattak volna!” Második János Pál pápa is elítélte az Irak elleni háborút mondván annak nagyon sok civil áldozata lesz…

Jacques Chiracot hétfőn temetik el Franciaországban. Egy friss felmérés szerint De Gaulle tábornokhoz mérhető elnöke volt az ötödik köztársaságnak Franciaországban.

Közel az újabb háború a Közel-Keleten

0

Iraki csapatok hatoltak be hétfőn a kurdok uralta Kirkuk városának központjába, a biztonsági szolgálatok szerint elfoglalták a tartományi székhely kormányzósági épületét.

Kurdok elleni harcra készülő iraki katonák
Fotó: MTI/EPA/Murtadzsa Latif

Ahogy korábban írtuk, tüzérséggel lőtték egymást a kurd és iraki erők a kurdisztáni ellenőrzés alatt álló Kirkuk városánál. Az iraki csapatok később elfoglalták a repülőteret is – saját állításuk szerint egyetlen puskalövés nélkül.

Az iraki katonák és az őket támogató síita milíciák

a Kirkukhoz közeli olajmezőket akarják elfoglalni,

ezzel reagálva a kurdisztáni függetlenségi népszavazásra. A síita milíciák hírhedtnek számítanak, kegyetlenségük az Iszlám Államéval vetekszik – a kurdok pedig többségében szunniták.

A városban aztán levonták az iraki mellé áprilisban kifüggesztett kurd lobogót, így csak az iraki zászlót lehetett látni. Úgy tudni, hogy más, kurdok által uralt területeken is kitűzték az iraki zászlót.

Az iraki különleges erők katonái katonai járművekkel és rendőrökkel hadállást vettek fel a belvárosban.

Az iraki kormány szerint a csapatok előrenyomulása lényegében nem ütközött ellenállásba, és sürgette a kurd pesmerga harcosokat, hogy működjenek együtt a rend fenntartásának érdekében.

Az iraki biztonsági erõk tagjai Kirkuk közelében
Fotó: MTI/EPA/Murtadzsa Latif

Az autonóm Iraki Kurdisztán természeti kincsekért felelős minisztere, Asti Havrámi elrendelte az olajkitermelés folytatását, miután az rövid időre megszakadt.

Az olaj világpiaci ára a hadműveletek hírére megugrott.

Bár az olajban gazdag Kirkuk tartomány hivatalosan nem része az iraki kurd autonóm területnek, ott is megtartották a szeptember 25-i függetlenségi népszavazást. Az iraki kormány válaszul gazdasági és jogi szankciókat hozott, hogy elszigetelje a kurd területeket.

Kirkukot egyébként korábban az Iszlám Állam szállta meg, és a kurd harcosok foglalták vissza.

Irakban sokáig csak a pesmergák tudtak ellenállást kifejteni a dzsihádistákkal szemben, ők állították meg előrenyomulásukat.

Törökország, ahol (Szíriához és Iránhoz hasonlóan) jelentős kurd kisebbség él, bejelentette, hogy mindenfajta együttműködésre kész a bagdadi központi kormánnyal annak érdekében, hogy felszámolja a kurd függetlenségi mozgalmat.

Mégsem találkozik Trump Putyinnal

0

Bár többször beszéltek róla, végül hivatalosan „időpont-egyeztetési nehézségek miatt” marad el a két elnök külön megbeszélése.

Mindkét elnök részt vesz az Ázsiai-csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) vietnami csúcstalálkozóján Vietnamban, majd a a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének (ASEAN) csúcstalálkozóján, Manilában is.

Tegnap Rex Tillerson amerikai külügyminiszter még azt mondta: akkor tart a két elnök külön hivatalos találkozót Danangban,

ha lesz érdemi megbeszélnivalójuk,

például, ha jelentős haladást tudnak elérni Ukrajna vagy Szíria ügyében.

Sarah Huckabee-Sanders, a Fehér Ház sajtófőnöke most azt mondta: „Soha nem nyert megerősítést, hogy lesz külön találkozó a két államfő között, és ténylegesen nem is lesz időpont-egyeztetési nehézségek miatt.”

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője viszont arról beszélt, hogy „az egyeztetés még tart, nem világos, hogy mi lesz”.

Trump és Putyin találkozója azért is lehet pikáns, mert az amerikai választásba való orosz beavatkozást vizsgáló bizottság egyre közelebb ér Trump belső köreihez.

Thüringia elsodorta a CDU elnökét

Váratlanul bejelentette lemondását a CDU elnöki posztjáról Annagret-Krann Karrenbauer: nem akar kancellárjelölt lenni, s a két tisztség együtt jár egymással. Német jelentések szerint a múlt heti thüringiai miniszterelnök-választási botrány áll a háttérben: az, hogy AfD-támogatással lett miniszterelnök az FDP jelöltje.

Nem akar indulni a kancellári tisztségért a jövő évi választáson – jelentette be a német CDU elnöke a párt elnökségi ülésé reggel – írta meg a Der Spiegel online verziója. Mivel Németországban a kancellár a kormányt vezető párt elnöke, az AKK-nak nevezett politikus döntése mindkét tisztséget érinti. Nyáron még levezényli a a kancellárjelöltséget a pártban, aztán távozik a CDU éléről. Angela Merkel kancellár kérésére a védelmi miniszteri posztot viszont megtartja.

AKK szavaiból kiderült, hogy a múlt heti thüringiai botrány miatt lép le. A keleti tartományban az addigi SPD-Balpárt-Zöldek alkotta kormányt új koalíció váltotta volna, és az egykori NDK utódpátjának politikusát az FDP embere váltotta volna. Csakhogy Thomas Kemmerichet úgy emelték a miniszterelnöki székbe, hogy a harmadik fordulóban a neonácinak tekinthető AfD visszalépett saját jelöltjétől és a CDU is – addigi tartózkodását feladva – Kemmerich mellé állt. (Ezzel egy mandátumnyi többséggel alakulhatott volna új kormány is.)

Általános vélemény szerint a CDU tudott az AfD cseléről, és lepaktált az AfD-vel. Az országos botrány láttán egy nap elteltével lemondott Kemmerich. A CDU a problémát új választással kívánja megoldani, de a helyi szervezet szembe helyezkedik a berlini központtal; az idő előtti választáshoz kétharmad kell a tartományi parlamentben, de ez a CDU nélkül nincs meg, csak az AfD-vel együtt. AKK a jelentés szerint azt mondta, hogy „rendezetlen kapcsolat van a CDU és az AfD, valamint és a baloldal között”. A CDU hivatalosan – és AKK is – mindeddig szigorúan elzárkózott mind a Balpárttal, mind az AfD-vel való együttműködéstől.

Krann-Karrenbauert 2018. decemberében emelték a CDU élére, ő Merkel egyik legrégebbi munkatársa, korábban a kormánypárt főtitkára volt. Merkel célja az volt három évi átmenettel gondoskodjanak az ő visszavonulásáról, ezért választották szét időlegesen a pártelnöki és kancellári tisztséget. AKK azonban nem bizonyult jó választásnak, nem sikerült megállítani a CDU térvesztését, és személyes „varázsa” is hiányzik a széles körű társadalmi háttérhez.

Őrizetbe vették Navalnijt az újságíró ügyében meghirdetett tüntetésen

0

A fővárosi hatóságok által előzetesen nem engedélyezett, több száz ember részvételével megtartott tüntetésen előállították az ellenzéki sajtó több munkatársát.

Golunovot, az ellenzéki Meduza hírportál munkatársát, akit pénteken kábítószerrel való üzérkedés címén vettek őrizetbe, kedden szabadon engedték, miután ejtették az ellene emelt vádat. Az orosz sajtóban elterjedt vélekedés szerint az újságíró elleni fellépést a moszkvai városi vezetés és egyes szakszolgálati vezetők korrupt ügyleteiről írt cikkei váltották ki.

A belügyminiszter a történtek miatt két, a letartóztatásért felelős rendőrtábornok felmentését kérte az elnöktől, az eljárást végrehajtó rendőröket pedig az ellenük folytatott vizsgálat idejére felfüggesztette.

Kedd esti kiszabadulása után Golunov közölte, hogy nem fog részt venni a mellette szervezett szimpátiatüntetésen, és közvetve másokat is eltanácsolt ettől. Közös közleményben kérte az olvasóktól a nem engedélyezett tüntetéstől való távolmaradást több független hírportál vezetője is.

Muratov, a Novaja Gazeta című független lap szerkesztőbizottságának elnöke a The Bell hírportálnak nyilatkozva azt állította, hogy Vlagyimir Putyin elnök is beleszólt az újságíró ügyének elrendezésébe.

Muratov szerint a találkozón felmerült, hogy a Golunovval szembeni „bizonyítékok” gyengék, ezért az újságírót legalábbis előzetes letartóztatás helyett házi őrizetbe kell helyezni.
„Nem tudni, hogy mi történt volna Golunov letartóztatása esetén, mert nem világos, hogy az ügy megrendelői milyen befolyással bírnak az előzetes fogvatartási létesítményekre” – nyilatkozott a főszerkesztő.

Muratov úgy tudja,  Putyin azt követően döntött Golunov szabad lábra helyeztetéséről, hogy hétfőn találkozott Tatyjana Golikova emberi jogi biztossal, aki részletesen tájékoztatta őt az ügyről. A The Bell szerint Golikova a találkozó után annak a feltételezésének adott hangot, hogy Oroszországban több tízezer ítélet születhetett kábítószerügyben hamis bizonyítékok alapján.

Golunov szabadlábra helyezését és az ellene emelt vád ejtését kedden azt követően jelentették be, hogy a DNS-vizsgálat megállapította, az újságíró nem hagyott nyomott sem a hátizsákjában, sem a lakásán „megtalált” kábítószeres csomagokon.

Putyin jövő csütörtökön többórás élő adásban az állampolgárok által felvetett kérdésekre fog reagálni. A Projekt orosz hírportál hétfőn publikált értesülése szerint a Kreml a Golunov-ügyet ezt megelőzően szerette volna rendezni. Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő kedd délelőtt ezt még cáfolni igyekezett, ám délután Vlagyimir Kolokolcev belügyminiszter bejelentette a tényfeltáró újságíró szabadon bocsátását.

A moszkvai polgármesteri hivatal egyébként vasárnapra engedélyezte a Golunov melletti tüntetést.

Navalnij Korrupcióellenes Küzdelem Alapítványa egyébként kedden azt közölte, hogy Marat Muradov, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) egyik magas rangú vezetője, aki a Golunov által leleplezett moszkvai temetkezési maffia feje lehet, a családjával együtt csaknem egymilliárd rubeles (4,4 milliárd forint) ingatlanvagyonnal rendelkezik, és kapcsolatban áll a moszkvai polgármesteri hivatallal.

Nyikolaj Patrusev, az orosz biztonsági tanács titkára, az FSZB volt igazgatója szerdán Moszkvában a sajtó munkatársainak kijelentette: nincs információja arról, hogy a szakszolgálatoknak közük lenne a Golunov-ügyhöz. Hozzátette, hogy a törvénysértőket felelősségre kell vonni.

FH/MTI

Úgy kell megbuktatni Orbánt mint Netanjahut

2020 Trump, 2021 Netanjahu, 2022 Orbán – így vázolja fel a remélt jövőt az USA egyik ismert politológusa, aki korábban Obama tanácsadója volt Washingtonban. Ben Rhodes tisztában van azzal, hogy önmagában Orbán bukása nem oldaná meg a demokrácia problémáit mint ahogy Netanjahu távozása sem eredményezte ezt, de „nagy győzelem lenne”.

Washingtonban már nagyon is odafigyelnek Orbán Viktorra pedig ott Európa szegényebb keleti fele ritkán vált ki különösebb érdeklődést.

Ben Rhodes tisztában van azzal, hogy önmagában Orbán bukása nem oldaná meg a demokrácia problémáit mint ahogy Netanjahu távozása sem eredményezte ezt, de „nagy győzelem lenne”.

Trump előtti Trumpnak nevezte Orbánt Steve Bannon, aki a sikeres választási kampányt szervezte a demokraták ellen 2016-ban. Később Trump kirúgta őt a Fehér Házból, és akkor az európai szélsőjobboldali pártok és mozgalmak egyesítésére tett kísérletet, de kudarcot vallott.

Orbán, miután kilépett az Európai Néppártból mielőtt kitették volna, most hasonló európai mozgalom kialakításán töri a fejét.

Van-e washingtoni terv Trump barátainak levadászására?

Netanjahu bukása azt mutatja, hogy a Biden adminisztráció nem felejtette el azt a támogatást, melyet Izrael miniszterelnöke Trumpnak nyújtott. Washingtonban óriási feltűnést keltett, hogy Biden beiktatása után egyáltalán nem sietett felhívni Izrael kormányfőjét. Korábban az amerikai elnökök listáján a legelsők között szerepelt Izrael miniszterelnöke, ezúttal azonban hátrébb szorult. Jeruzsálemben rögtön értettek a szóból: összeállt egy széles koalició, melynek csak egyetlen összetartó ereje van: mielőbb megszabadulni Benjamin Netanjahutól, aki minden rekordot megdöntött a kormányfői székben.

Ennyiben tehát áll az izraeli párhuzam, mert a magyar ellenzéki pártokat sem köti össze semmi más azonkívül, hogy szeretnének véget vetni Orbán Viktor uralmának.

De vajon milyen amerikai támogatással számolhat az ellenzék Orbán Viktorral szemben?

Az Egyesült Államok számára Magyarország százszor kevésbé fontos partner mint Izrael. Ha viszont a Biden adminisztráció komolyan veszi Trump híveinek a levadászását, akkor Orbán Viktor skalpjának szimbolikus jelentősége lehet. Ebben bizakodhat a magyar ellenzék, amely saját erejéből talán győzhet a választásokon, de semmiképp sem reménykedhet abban, hogy az USA és az EU támogatása nélkül elkerülheti a káoszt, mert Orbán Viktor – Trumphoz hasonlóan aligha távozik harc nélkül a hatalomból.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK