Alekszandr Dvornyikov hadseregtábornok leváltásáról már régóta elterjedtek hírek hiszen négy hónappal Ukrajna megtámadása után még mindíg nem sikerült elérni a stratégiai célt: az ukrán fegyveres erők összeroppantását.
Az oroszok mundenható ura úgy találta Dvornyikov tábornok alkoholizmusa már parancsnoki tevékenységének rovására ment. Dvornyikov, aki Szíriában bizonyított, most sem volt eredménytelen hiszen Kelet Ukrajnában az oroszok harci sikereket értek el. Csak épp nem akkorát, hogy a tárgyalóasztalhoz kényszerítsék Zelenszkij ukrán elnököt. Putyin most már minden bizonnyal tűzszünetet akar hiszen nemigen reménykedhet abban, hogy megnyeri a háborút, és uralma alá kényszeríti egész Ukrajnát.
A brit és az amerikai hírszerzés korábban azt tartotta valószínűnek, hogy a légierő eddigi parancsnoka veszi át az ukrajnai orosz csapatok főparancsnoki tisztét. Putyin másképp döntött: a politikai főcsoportfőnököt bízta meg azzal, hogy vigye dűlőre a harcokat Ukrajnában.
A főkomisszár, akinek komoly katonai múltja van
Trockij, a Vörös Hadsereg megalapítója találta ki, hogy az orosz hadseregben legyenek politikai tisztek, akik ellenőrzik a katonai vezetőket, és harcra buzdítják a legénységet.
A főkomisszár azután a szovjet rendszer fontos szereplője lett, tagja a kommunista párt központi bizottságának.
Sztálin főkomisszárja csúfosan megbukott akkor amikor a nácik offenzívája Moszkvát fenyegette 1941-ben. A tábornok félt, berúgott és eltévedt a fronton, a senki földjére került. Minthogy hallott a nácik Kugel befehl-jéről vagyis arról, hogy a komisszárokat azonnal agyonlövik, ezért letépte rangjelzését, és megszabadult kommunista párttag könyvétől. Ilyen állapotban találtak rá a szovjet csapatok, akiknek példát kellett volna mutatnia. Sztálin parancsára kivégezték.
A Szovjetunió bukása után is megmaradt a politikai tisztek rendszere noha az ortodox egyház is mind nagyobb szerepet játszik ezen a téren.
A legutóbbi időkig Genagyij Zsidko vezérezredes töltötte be ezt a tisztséget. Ám amikor a hétvégén Ukrajnába látogatott Szergej Sojgu hadügyminiszter társaságában, akkor a televízióban nem úgy mutatták be mint politikai főcsoportfőnököt hanem csak mint Zsidko vezérezredest. Ebből a brit és az amerikai hírszerzés arra következtetett, hogy ő az új orosz főparancsnok Ukrajnában.
Elődjéhez hasonlóan ő is harcolt Szíriában méghozzá az orosz csapatok vezérkari főnöke volt 2016-ban a közel-keleti országban. Valerij Geraszimov hadseregtábornok, az orosz fegyveres erők vezérkari főnöke, már ott megdicsérte mint “leleményes és önálló, kreatív döntésekre képes parancsnokot”.
Erre most nagyonis szüksége lesz Zsidko vezérezredesnek, ha nem akar elődjéhez hasonlóan két hónap után megbukni.
Putyin elnök sikert vár el tőle, mert minél tovább tart a háború Ukrajnában annál inkább csökken Oroszország gazdasági ereje és nemzetközi presztízse.
Jellemző, hogy Putyin legfontosabb “szövetségese” Hszi Csinping elnök épp akkor rúgta ki orosz kontakt emberét amikor a BRICS virtuális csúcsot rendezték meg Pekingben. A kínai elnök tanácsadói pedig nyíltan arról beszélnek és írnak, hogy Oroszország elveszítheti a háborút Ukrajnában. Nemcsak azért, mert gazdaságilag egyre gyengül hanem azért is, mert az orosz fegyverek általában egy generációval el vannak maradva a Nyugattól. Ha ezek a korszerű nyugati fegyverek megérkeznek Ukrajnába, és megfelelően kiképzett ukrán katonák használják őket, akkor ellensúlyozni tudják az oroszok mennyiségi fölényét.
Nagyobb bonyodalom és meglepetés nélkül zajlott le az azeri elnökválasztás, amelyet a magyarországi parlamenti választások után három nappal tartottak. Az évtizedek óta meghatározó szerepet játszó Alijev-klán hatalmát immáron semmi sem fenyegeti az országon belül, ugyanakkor külpolitikai téren már nem ennyire egyértelmű a helyzet.
Az 1961-ben született Ilham Alijev már tizenöt éve vezeti Azerbajdzsánt. Addig az édesapja, Hejdar Alijev állt az ország élén, de súlyos betegség miatt át kellett adnia a kormányzást fiának. Ilhamot 2003-ban gyorsan kinevezték miniszterelnöknek, majd egy „választást” követően a megörökölte az elnöki széket. A szerencsejáték-függősége és a kezdetben az államügyek iránti passzivitása (inkább kaszinókba járt) következtében nem sok jövőt jósoltak Alijevnek.
Idővel viszont felismerte a majdnem egy magyarországnyi területű, kaukázusi ex-szovjet tagállam legnagyobb erősségét:
az energiahordozókban való gazdagságát.
A világ egyik legjelentősebb kőolaj-lelőhelye található az ország és a Kaszpi-tenger alatt. Azerbajdzsán jelentőségét csak növelte, amikor működésbe hozták az országon keresztülhúzódó Baku-Tbiliszi-Ceyhan olajvezetéket, amely a 2006-os beiktatása óta naponta egymillió hordónyi kőolajat szállít. Mintegy 15 különböző országgal van közvetlen megállapodása a kitermelésről, amelyek általában 60-80 milliárd dollárnyi befektetést jelentenek az országnak. Ebből a pénzből jutott ugyan a fejlesztésekre és az életszínvonal növelésére (a szegénység 50 százalékról 6-ra csökkent) is, de leginkább az Alijev-család bankszámláit gazdagította, akik mára felvásárolták szinte a teljes hazai energetikai szektort.
A Baku-Tbiliszi-Ceyhan kőolajvezeték. A kép forrása: Wikimedia Commons.
A meggazdagodás közben Alijev nem feledkezett meg a hatalmának bebiztosításáról sem. Többször hajtott végre alkotmánymódosítást, így nem volt korlátja annak sem, hogy hányszor indulhat valaki az elnökválasztásokon. A legutóbbi, 2016-os módosítást követően pedig már öt év helyett hét évig tart egy elnöki ciklus. Ez kemény bírálatokat váltott ki a nemzetközi szervezetekből és az Európai Unióból, de Alijev erre válaszul
feleségét, Mehribant nevezte ki alelnöknek.
Független média napjainkra szinte alig működik az országban: már 2008-ban betiltották a BBC-t és más nyugati hírszolgáltató rádióadásait, illetve tavaly pedig a legnagyobb hazai ellenzéki médiumok weboldalát blokkolták.
A „boldog elnöki pár”: Ilham Alijev és Mehriban Alijev. A kép forrása: Link
Lezsírozott meccs
Mindezekből kifolyólag az április 11-én tartott elnökválasztás inkább csak puszta formalitás volt, hiszen igazából senki sem veszélyeztette az Alijev-család hatalmát. Ennek ellenére az államfő semmit nem bízott a véletlenre: ismeretlen okból fél évvel előbbre hozta a választások időpontját, pedig az alkotmány előírása szerint azokat október harmadik szerdáján kellett volna megtartani. Ugyanúgy az év elején az azeri szakszervezetek V. Kongresszusán „szinte könyörögtek”, hogy az Új Azerbajdzsán Párt színeiben jelöltesse magát az államfői posztra.
Találtak mellé hét jelöltet is, de egyik sem számított komoly kihívónak. Ugyanis vagy semmiféle ismeretséggel és befolyással nem rendelkeztek Azerbajdzsánban, vagy ők maguk is aktív támogatói voltak a jelenlegi rendszernek, és lényegében Alijevnek kampányoltak. Ezért az „igazi” ellenzéki pártok, mint a Demokratikus Erők Nemzeti Tanácsa (NCDF) vagy a Remény Pártja bojkottálta az elnökválasztást, és az urnáktól való távolmaradásra szólította fel a lakosságot.
A szavazás napján. Az egyik azeri választási helyiségben egy „ördögűzést” is végrehajtottak, hogy a gonosz lehetőleg ne rontsa meg a szavazókat. A kép forrása: Link
A választási részvétel a „szokásos” hetven százalék felett alakult, és Alijev gyűjtötte be a voksok 86,03 százalékát. A külföldi megfigyelők a választás során sok volt a csalásra utaló jelet találtak, de a hazai választási bizottság semmiféle hibát nem észlelt. Az azeri elnökválasztás egyik magyar vonatkozású érdekessége, hogy két fideszes képviselő, L. Simon László és Bartos Mónika megfigyelőként voltak jelen. Természetesen ők szintén nem találtak kifogásolni valót, szerintük minden megfelelt a demokratikus kereteknek, ahogyan arról a közösségi oldalukon beszámoltak.
Egyensúlyozás Nyugat és Kelet között
Az egyik legnagyobb kérdés, hogy a választások után Baku milyen külpolitikát fog folytatni a térségben. Eddig ugyanis Alijev óvatos és gyakorlatias stratégiát követett, igyekezett kihasználni a Nyugat és Oroszország közötti ellentéteket és szankciókat. Kétségtelen, hogy az elnök külpolitikai egyensúlyozása
Azerbajdzsánt a régió legstabilabb országává tette.
2016 óta a szovjet utódállamokat tömörítő Független Államok Közössége (FÁK), valamint Grúzia direkt beruházásainak vezető nettó befizetője lett. Az utóbbi években javult a viszonya – Örményország bosszúságára – Oroszországgal: már nem kizárólag gazdasági, hanem katonai téren is értek el szép eredményeket. Ezzel párhuzamosan pedig szintén sikerült enyhíteni az Iránnal fenntartott évtizedes feszültségen és Hasszán Róhani az elsők között gratulált Alijevnek.
Azerbajdzsán legjelentősebb üzleti partnerei továbbra is Bakutól nyugatra helyezkednek el. Törökországgal máig „megbonthatatlan barátságot” ápol, miközben az európai államok és a nyugati országok a legnagyobb azeri energiahordozó-vásárlók.
Alijev különösen szívélyes viszonyt ápol Orbán Viktorral.
A magyar miniszterelnök még februárban azt mondta, hogy mindkét ország „sikeres lesz” majd az április választást követően, hiszen ez csak tovább erősíti a két ország kapcsolatait. Hamarosan pedig sor kerülhet egy újabb Alijev-Orbán találkozóra, mivel a magyar kormányfőt már hetekkel korábban meghívták a kaukázusi országba.
Alijev és Orbán Viktor. A kép forrása: MTI
Magyarországgal ellentétben viszont a többi uniós tagállamnak már nem annyira problémamentes a viszonya Azerbajdzsánnal. Évek óta kritizálják Alijevet az azeri emberjogi helyzet, a kiterjedt korrupció és nepotizmus, illetve a szabad média elnyomása miatt. Többek közt szankciós eljárást is indítottak az ország ellen, mivel Irgal Mammadov ellenzéki politikus 2014 óta börtönben ül. Azonban még ezeken túlmenően van egy dolog, ami súlyosan terheli a Baku és Brüsszel közötti kapcsolatokat:
a tavaly kirobbant azeri pénzbotrány
Ez volt az, amikor kiderült, hogy az Alijev-család 2,5 milliárd eurót (mintegy 775 milliárd forintot) költött 2012 és 2014 között külföldi tisztségviselők és szervezetek, sőt, az Európa Tanács támogatására és befolyásolására. Üzletembereket, újságírókat és uniós képviselőket vesztegettek meg, hogy pozitív színben tüntessék fel az azeri rendszert vagy megakadályozzák a kaukázusi országot elítélő nyilatkozatok, határozatok elfogadását. Azóta nem állt helyre a bizalom a felek között, és manapság egyre gyakrabban hangoztatják az uniós döntéshozók, hogy a kaukázusi térségben sokkal inkább Grúziát kelleni preferálni, mintsem Azerbajdzsánt.
Jószomszédi iszony
Az egyik legfontosabb kérdés viszont, hogy Alijev korántsem meglepő győzelme után miképp fog alakulni Azerbajdzsán viszonya a szomszédos Örményországgal. A két ország közötti konfliktus fő forrását az azeri területen fekvő, többségében örmények által lakott Hegyi-Karabah hovatartozása képezi. A terület 1991-ben kikiáltotta önállóságát, ám sem Baku, sem Jereván nem ismerte azt el. Először örmény csapatok jelentek meg, majd 1994-ben azeri fennhatóság alá került. Azóta a helyzet egyáltalán nem rendeződött, számos fegyveres incidens kiindulópontja volt.
Jereván mind a mai napig igényt tart „az utolsó örmény hercegségre“, vagyis a Hegyi-Karabahra.
Ez pedig mai napig mérgezi a két ország kapcsolatait. Legutóbb 2016 áprilisában tört ki egy fegyveres konfliktus a felek között. A „négynapos háború” több száz halálos áldozatot követelt, és bár mindkét fél önmagát nevezte győztesnek, tagadhatatlan, hogy Azerbajdzsán mintegy 15-20 négyzetkilométerrel bővítette a területét. A konfliktus elharapódzódásának gyorsan véget vetett Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki ekkor a nyugati országok és a nemzetközi szervezetek segítségével tűzszünetet hozott tető alá.
Egy összefoglaló a „négynapos háborúról”:
A feszültség azóta egy kicsit enyhült. Idén januárban a lengyelországi Krakkóban találkozott egymással a két ország külügyminisztere. Az örmény kormány pozitívan tekint Alijev újbóli megválasztása elé és reménykedik, hogy folytatódnak a korábban megkezdett fegyverszüneti tárgyalások. Csakhogy most a legnagyobb kihívást a megbékélésre az örményországi események jelentik:
napok óta tüntetések zajlanak az országban.
A forradalmi hangulatot az idézte elő, hogy Szerzs Szargszján volt örmény elnököt a parlament kormányfővé választotta, miután a hatalom megtartása érdekében egy 2015-ben végrehajtott alkotmánymódosítással parlamenti rendszerré változtatta át az országát. Mivel az ellenzék szerint így akarta átmenteni a hatalmát, ezért a fővárosban több tízezres tüntetések törtek ki, a legfőbb állami épületeket (adóhivatalt, külügyminisztériumot) lezárták, és eddig mintegy 80-an ellenzéki aktivistát és politikust tartóztattak le.
Öröklés jogán
Az elnökválasztást követően folytatódik az Alijev-klán összefonódása az azeri gazdasággal és állammal. Külpolitikai téren ugyan még lehetnek bizonyos kérdőjelek, de az országon belül semmi sem veszélyezteti az „uralkodói elit” hatalmát. Ilham számára a következő hét év legfontosabb teendőjét – a gazdasági stabilitás fenntartása mellett – az „örökösödés” jelenti: ugyanis egy ideje azon munkálkodik, hogy a hatalom zökkenőmentesen szálljon 19 éves fiára, Hejdarra.
“Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.“
18:35 – Semmi jele annak, hogy Oroszország komolyan gondolja a béketárgyalásokat Ukrajnával. „Van, amit Oroszország mond, és van, amit Oroszország tesz. Mi az utóbbira koncentrálunk” – mondta Antony Blinken amerikai külügyminiszter egy sajtótájékoztatón a CNN által idézve.
18:05 – Boris Johnson brit miniszterelnök a magas rangú miniszterek március 29-i találkozóján kijelentette, hogy a Putyinra nehezedő nyomást fokozni kell további gazdasági intézkedésekkel és katonai segítségnyújtással, hogy Oroszország teljesen irányt változtasson.
17:00 – A NATO meghívta Ukrajnát az április 6-7-re tervezett csúcstalálkozójára. A csúcstalálkozóra Brüsszelben kerül sor. További meghívott nem tagországok Grúzia, Finnország, Svédország, Ausztrália, Új-Zéland, Japán és a Koreai Köztársaság.
15:30 – Az ukrán és orosz delegáció isztambuli megbeszélésein a felek megvitatták az ukrajnai nemzetközi biztonsági garanciákról szóló megállapodást, a tűzszünetet és az ukrajnai humanitárius kérdések megoldását.
15:25 – Legalább 7 ember meghalt egy orosz támadásban Mikolajivban. Találat érte és lerombolták Mikolajiv regionális államigazgatási épületét. Hét embert találtak holtan a romok alatt, 22 másik pedig megsérült.
14:55 – Szergej Sojgu március 29-én kijelentette, hogy Moszkva most már kulcsfontosságú célkitűzésére összpontosíthat, mivel a háború első szakaszának fő feladatai befejeződtek, és az orosz erők „jelentősen csökkentették” az ukrán hadsereg harci erejét.
13:25 – Az ukrán-orosz tárgyalások legutóbbi törökországi fordulóját követően Moszkva bejelentette, hogy csökkenti a támadást északon, ahol Ukrajna fővárosa található – írja a New York Times. A bejelentésre akkor került sor, amikor az ukrán erők továbbra is sikeresen visszaszorítják az orosz csapatokat Kijev környékére.
11:45 – A fogságba esett Azov zászlóalj harcosa, Alekszej Szmikov VILE-nek nevezte a civileket emberi pajzsként használó Azov-taktikát, és elnézést kért az Ukrajnában elkövetett bűncselekményekért. Az orosz katonák jelenleg Mariupolt fésülik át, mert többen megszöktek az Azov-harcosoktól, akiknek többségét élve fogták el.
11:10 – Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azzal vádolta Moszkvát, hogy „megijedt” azoktól az újságíróktól, akik „az igazat mondják”, miután a Kreml megakadályozta, hogy az oroszok lássák az ukrajnai háborúról adott interjúját.
11:00 – Március 28-án lejárt az orosz légitársaságoknak a több mint 400 lízingelt repülőgép visszaküldésének határideje közel 10 milliárd dollár értékben. Az orosz légitársaságok figyelmen kívül hagyták a szankciókat, és feltartóztatták a külföldi repülőgépeket – erről a Vedomosztyi című orosz lap számolt be.
10:30 – Irina Verescsuk ukrán kormányfőhelyettes bejelentette, hogy kedden három humanitárius folyosón létesíteneknek a civil lakosokat kimenekíteni ostromlott városokból. A legfontosabb, hogy az egyik biztonsági folyosót Mariupolban próbálják meg kialakítani. A városban még 160 ezer civil rekedt mindenféle energiaszolgáltatás nélkül.
10:00 –Az ukrán és orosz delegáció március 28-án este érkezett Isztambulba, és 29-én megkezdődött a háború befejezéséről szóló tárgyalások következő fordulója. Recep Tayyip Erdogan török elnök fegyverszünetre szólított fel.
Suspline
09:00 – Március 29-én 06 órakor eloltották a lucki olajraktár tüzet, amelyet orosz csapatok rakétacsapása okozott. Másfél naprig küzdöttek a tűzoltók a lángokkal.
08:00 – Az orosz megszállók lefilmezték a Mariupol Drámai Színházat, amelyet leromboltak, és legalább 300 civilt megöltek. „Az orosz propaganda közzétett egy videót a Drámaszínházunkból. Ahol a szó szoros értelmében a civilek holttestén sétálva Mariupol az „azovi főhadiszállás közepén történt robbanásról” mesél. Meglepő, hogy a halottaknak nincs egyenruhájuk, sisakjuk vagy golyóálló mellényük” – áll a közleményben.
07:30 – A Kreml szóvivője kijelentette, hogy Moszkva csak akkor használ atomfegyvert, ha Oroszország léte veszélybe kerül. Az ukrán háborúnak ehhez semmi köze.
06:40 – Az ukrán delegáció hétfő este érkezett Isztambulba, hogy Oroszországgal tárgyaljon. A megbeszélések kedden 10 órakor kezdődnek az isztambuli Dolmabahçe palotában. Korábban Recep Tayyip Erdogan török elnök azt mondta, hogy az isztambuli tárgyalások előtt megbeszélést folytat Ukrajna és Oroszország delegációjával.
elentős katonai veszteségek miatt Oroszország Wagner zsoldosokat küld Ukrajnába.
04:40 – Az amerikai szenátus orosz eszközök felhasználását javasolja Ukrajna megsegítésére.
03:15 – Az orosz erőket 40-60 km-re visszaszorították Krivij Rihtől. A Krivij Rih Regionális Állami Igazgatóság vezetője elmondta, hogy az ukrán hadsereg megállította az oroszok előrenyomulását, és kiszorította az oroszokat Herszon megye felé.
02:30 – Biden: Nem kérek bocsánatot. Az amerikai elnök arra a legutóbbi lengyelországi beszédében tett megjegyzésére utalva, hogy Putyin „nem maradhat hatalmon”, azt mondja, hogy ezt erkölcsi felháborodás vezérelte, és nem fogja visszavonni a nyilatkozatot.
01:00 – Vlagyimir Putyin orosz elnöknek lehetnek tervei Ukrajna „megsemmisítésére”, de Ukrajnának megvan a maga terve – mondta Dmitrij Kuleba külügyminiszter a televízióban.
00:05 – Oroszország továbbra is több ezer katonát küld az ukrajnai hadszínterekre, és igyekszik ellentámadást intézni az ukrán katonák állásai ellen. Az Oroszország által eddig felhalmozott források lehetővé teszik, hogy a Nyugat szankciói ellenére is finanszírozzák az Ukrajna elleni aktív agressziót.
23:55 – Több mint 400 vállalat hagyta el Oroszországot, de nem mindegyik hagyta abba az üzletet. (Frissítve)
23:40 – Az EBRD bezárja irodáit Oroszországban és Fehéroroszországban.
Vörös riasztó szirénák szólaltak meg szerda kora délután a gázai határhoz közeli területeken és Askelon túloldalán, amikor először lőttek rakétát Izrael felé azóta, hogy az IDF kedden kora reggel csapást mért a palesztin iszlám dzsihád gázai célpontjaira – jelentette a Jerusalem Post.
Sderot önkormányzata megerősítette, hogy kilenc rakétát lőttek ki a Gázai övezetből, de mindegyiket megsemmisítette a Vaskupola védelmi rendszer. Egyelőre nem érkezett jelentés áldozatokról vagy károkról.
Vörös riasztások volt Tel-Avivban és Közép-Izraelben, beleértve Bat Yamot és Holont is. az A védelmi minisztérium megerősítette, hogy rakétákat lőttek ki Tel-Aviv térsége irányába.
Legalább két rakétát lőttek ki Tel-Avivra, a hírek szerint mindkettőt az Iron Dome kilőtte.
A bölcsődék és óvodák azt kérték, hogy a szülők mielőbb vigyék el gyermekeiket, tekintettel a biztonsági helyzetre, valamint arra, hogy a rakéták hozzájuk is elérhetnek.
Eddig öt embert szállítottak kórházba a Barzilai Egészségügyi Központban, közülük hárman sérülés miatt kerültek kórházba, ketten pedig maguk is megsérültek egy óvóhely felé menet.
Előzmény
Az izraeli védelmi erők szerdán az Iszlám Dzsihád terrorista szervezet munkatársait és infrastruktúráját vették célba Gázában, egy nappal azután, hogy az izraeli katonai légicsapások megölték a palesztin fegyveres csoport három vezetőjét és 10 másik palesztin férfit, nőt és gyereket a sáv mentén. Az IDF szerda délután 24 órán belül másodszor csapást mért a Palesztin Iszlám Dzsihád rakétaállásaira a gázai rakétakilövő helyen. Izrael az elmúlt két napban fokozott készültségben volt, és várja a légicsapások után várható választ Gázából.
Kim Dzsong Un „a történelem legkeményebb ellenlépésének” megfontolásával fenyegette meg pénteken az Egyesült Államokat válaszul arra, hogy az amerikai elnök is megfenyegette korábban Észak-Koreát.
Kim Dzsong Un hírügynökségi jelentések szerint „tébolyodottnak” nevezte az amerikai elnököt, akinek keddi kijelentéseit „a történelem legbőszebb hadüzenetének” minősítette – írja az MTI.
„Szavai megerősítettek abban, hogy az általam választott út a helyes, és ez az egyetlen követhető” – mondta az észak-koreai atom- és rakétaprogramra utalva. A KCNA észak-koreai állami hírügynökség azt is idézte tőle, hogy Trump
„drágán meg fog fizetni a szavaiért”.
A Guardian azt írja, hogy Ri Jong Ho észak-koreai külügyminiszter magyarázata szerint Kim arrra utalt, hogy országa katonai akcióval válaszolhat Donald Trumpnak. Ri Jong Ho az ENSZ-közgyűlés általános vitája miatt jelenleg New Yorkban van, és ott beszélt Kim lehetséges terveiről.
„A legerősebb hidrogénbomba felrobbantása lehet a Csendes-óceánon. De nem tudjuk, hogy milyen akciók lesznek, amelyeket Kim Dzsong Un vezető elrendel”
– mondta.
Észak-Korea szeptember elején már felrobbantott egy hidrogénbombát egy földalatti kísérleti bázison, de ha az ország határain kívül végeznének tesztelést, az sokkal jobban kiélezné a feszültséget, amelyet Kim atomprogramja eddig okozott.
2010. április 10-én Szmolenszknél lezuhant a lengyel kormánygép, 96-an haltak meg, köztük Lech Kaczynski elnök és felesége. A katasztrófát vizsgáló bizottság szerint az egyik szárnyon robbanás jelei vannak.
A lengyel nemzetbiztonsági minisztérium albizottsága vizsgálja a katasztrófát. Közleményükben a gép bal szárnya megsemmisülésének okairól írnak.
A bizottság szerint a bal szárny megsemmisülését nem egy nyírfával történt ütközés váltotta ki – ahogyan a hivatalos vizsgálat megállapította -, hanem
már korábban elkezdett szétesni.
Azt is írják: szakértők szerint
a kiterjedt rongálódások a szárnyon robbanásra utaló jegyeket viselnek.
Az oroszok szerint nem voltak robbanásra utaló jelek – ezt Alekszej Morozov, az Államközi Repülésügyi Bizottság elnöke mondta még két hónapja a RIA Novosztyinak.
A gép roncsai Fotó: MTI/EPA/NTV
A lengyelek tavaly hoztak létre új albizottságot, mert a 2015 novembere óta kormányzó, radikális jobboldali-populista Jog és Igazságosság párt (amelyhez Lech Kaczynski és ikertestvére, Jaroslav is tartozik) úgy látja, hogy az eddigi lengyel és orosz vizsgálatok olyan alapvető tényeket és információkat hallgattak el, amelyek lényegesen módosítják az események megítélését, és nem zárják ki a merénylet elkövetését sem. a bizottság még nincs kész a zárójelentéssel.
Oroszország máig nem adta át Lengyelországnak a repülőgép roncsait, arra hivatkozva, hogy még nem zárta le a vizsgálatot.
Huszonöt tagállam – köztük Magyarország – aláírta a PESCO-t, a közös védelmi programot.
Ezt még a lisszaboni szerződés határozta el, de hosszú évekig nem történt semmi. A közös határvédelem és az orosz fenyegetés most mégis rádöbbentett a tagállamokat:
itt az idő a katonai együttműködésre.
Azért vált ez most lehetővé, mert Nagy Britannia, amely elszántan ellenezte a közös védelmi terveket, kilépőben van az Európai Unióból. Az angolokon kívül az írek és a máltaiak maradtak még kívül a közös védelmi rendszeren. Ők szintén azt gondolják: ha védelem, akkor NATO.
A menekültválság és az orosz fenyegetés viszont rádöbbentette a 25 tagállamot, hogy csakis közösen lesznek képesek megvédeni az európai határokat. Ráadásul Donald Trump kétértelmű kijelentései arról, hogy az európai szövetségesek mennyire számíthatnak Amerikára nehéz helyzetben, megerősítették a brüsszeli döntés támogatását a tagállamokban.
Jean Claude Juncker szerint Csipkerózsika felébredt.
Jövőre 17 közös védelmi program indul el. Federica Mogherini, az EU „külügyminisztere” történelmi jelentőségűnek nevezte, hogy 25 tagállam zöld jelzést adott a közös védelmi politikának az Európai Unióban.
Az amerikai diplomácia egykori vezetője a hadügyminiszterrel tárgyalt a kínai fővárosban, aki nem volt hajlandó beszélni sem az amerikai hadügyminiszterrel sem pedig a külügyminiszterrel, mert az Egyesült Államok feketelistára helyezte őt.
Li Sangfu hadügyminiszter Kína nagy barátjának nevezte a Kissingert, aki 1972-ben összehozta az amerikai-kínai paktumot Nixon és Mao Cetung között.
“Az Egyesült Államok és Kína nem engedheti meg magának, hogy ellenfelének tekintse a másikat”
– jelentette ki Henry Kissinger Pekingben a kínai források szerint.
Kína elsőszámú diplomatája, Vang Ji azt hangsúlyozta, hogy “több ilyen amerikai politikus kellene mint Kissinger.”
Az Egyesült Államok és Kína viszonya azt követően került a mélypontra, hogy Biden elnök kormányzata első számú stratégiai ellenfelének nyilvánította Pekinget 2021-ben. Idén tavasszal lassú enyhülés kezdődött meg miután titokban a kínai fővárosban tárgyalt William Burns, a CIA igazgatója. Őt követte Tony Blinken amerikai külügyminiszter, nemrég pedig Janet Yellen pénzügyminiszter tárgyalt a kínai fővárosban, ahol az együttműködés fontosságát hangsúlyozta.
John Kerry, a Biden adminisztráció klímavédelmi megbízottja jelenleg is Pekingben tárgyal, hogy egyeztesse a világ két legnagyobb környezetszennyező államának együttműködését a klímavédelem területén. Mind az USA, mind pedig Kína területén jelenleg is hőhullám pusztít, melyet a klímaváltozással hoznak kapcsolatba.
Ukrajnai béke
Kissinger többször is úgy nyilatkozott hogy alkalmasnak tartja a kínai béketervet az ukrajnai háború befejezésére. Kissinger szerint az év vége előtt tűzszünetet lehetne kötni kínai közvetítéssel Moszkva és Kijev között.
William Burns, a CIA igazgatója hosszan tárgyalt telefonon az ukrajnai békéről Szergej Nariskinna, az SZVR, az orosz hírszerzés vezetőjével. Utána Nariskin, aki állítólag nem helyeselte Putyin agresszióját Ukrajna ellen úgy nyilatkozott, hogy van esély a megegyezésre, de ennek még nincsenek meg a feltételei.
Volodimir Zelenszkij elnök az ABC amerikai televíziónak úgy nyilatkozott, hogy
“Biden elnök öt perc alatt békét teremthetne Ukrajnában, ha elfogadná a békét területért elvet. Ezt természetesen mi nem fogadnánk el”
– hangsúlyozta az ukrán elnök, aki attól tart, hogy az USA a feje fölött egyezkedik Moszkvával. Biden elnök ugyan többször is azt ígérte, hogy sosem tárgyalnak Moszkvával Ukrajna feje fölött, kénytelen odafigyelni vetélytársára, Donald Trumpra, aki újra kijelentette: ”jól ismerem mind Zelenszkijt mind pedig Putyint. 24 órán belül békét teremtenék közöttük, ha a Fehér Házba kerülnék.”
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) arra kérte az Orosz Föderációt – a szövetségesek vilniusi csúcstalálkozójának keddi sajtóközleményében -, hogy vonja ki valamennyi csapatát a Moldovai Köztársaság területéről, amelyek Kisinyov hozzájárulása nélkül állomásoztak a Dnyeszteren túli régióban.
„Megismételjük, hogy támogatjuk a Moldovai Köztársaság területi integritását és szuverenitását nemzetközileg elismert határain belül, és arra kérjük Oroszországot, hogy a Moldovai Köztársaság beleegyezése nélkül elfoglalt területekről vonja ki – a Dnyeszteren túli régióban – ott állomásozó haderejét.”
Határozottan támogatjuk a Moldovai Köztársaság azon jogát, hogy külső beavatkozás nélkül döntsön saját jövőjéről és külpolitikájának irányáról, és teljes mértékben tiszteletben tartjuk a Moldovai Köztársaság alkotmányos semlegességét.
„A NATO fokozza politikai és gyakorlati támogatását az ellenállás erősítése és a politikai függetlenség megőrzése érdekében, a romló biztonsági környezet mellett”
– áll a NATO-vezetők közleményében.
Ugyanakkor „a szövetségesek üdvözlik a Moldovai Köztársaság erőfeszítéseit a demokratikus reformok előmozdítása érdekében, és elkötelezettek a Moldovai Köztársaság támogatása mellett, ahogy halad előre az európai integráció útján.
„A NATO továbbra is gyakorlati segítséget nyújt a megerősített védelmi kapacitásépítési programján keresztül, mivel a Moldovai Köztársaság fellép biztonsági és védelmi képességei megerősítése, valamint fegyveres erői modernizálása érdekében”
– szögezi le a közlemény.
A Moldpres sajtóügynökség emlékeztet arra, hogy Nicu Popescu moldovai miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter és európai integrációs miniszter is részt vesz a NATO július 11-12-i vilniusi csúcstalálkozóján. A keddi megbeszélésen a moldovai tisztségviselő ismertette a regionális biztonsággal kapcsolatos fejleményeket, az Orosz Föderáció által Ukrajna ellen indított háború által generált kockázatokat, valamint a Kisinyov által a Moldovai Köztársaság biztonságát érő összetett kihívások leküzdésére tett intézkedéseket.
Míg Ukrajna a déli és keleti régióit megszálló Putyin erőkkel harcol, egy másik orosz csapatcsoport állomásozik délnyugati határa mentén 30 éve.
Ez Transznisztria, Moldova keleti régiója, ahol egy önjelölt „állam” él, amely valójában Oroszország tényleges ellenőrzése alatt áll. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozatai megerősítik ezt a státuszt.
Kijev egyszerűen figyelmen kívül hagyta a Dnyeszteren túli kérdést, és egyes hatóságok profitáltak ebből a csempész „fekete lyukból”. Minden megváltozott a teljes körű orosz invázióval. Nyilvánvaló, hogy a határ közelében egy befagyott konfliktus veszélyezteti a nemzetbiztonságot, és korlátozza Ukrajna és Moldova európai jövőjét.
Ukrajna meg tudja és meg is kell oldania Transznisztria kérdését. Ellenkező esetben lehetetlen lenne véget vetni a háborúnak Európában.
Nagyon magas kormányzati szintek is érintettek lehettek – írja a német közszolgálati Deutsche Welle, mely annak kapcsán szentelt összeállítást az ügynek, hogy egy éve gyilkolták meg Jan Kuciak oknyomozó újságírót és barátnőjét Szlovákiában. Mindketten 27 évesek voltak …
Négy embert ugyan letartóztattak, de továbbra sem tudja senki sem: ki adott utasítást az oknyomozó újságíró megölésére? Mennyit tudott erről az állambiztonság? Peter Toth – Tóth Péter, az állambiztonság egykori tisztje árnyékként követte az oknyomozó újságírót. Közvetlen megbízója egy gyanús üzletember, Marián Kocner volt. A kétes hírű üzletember tavaly nyár óta előzetesben üldögél. Ő a halála előtt megfenyegette Jan Kuciakot, aki róla is kínos tényeket készült nyilvánosságra hozni. Az oknyomozó újságíró a rendőrséghez fordult védelemért. Ehelyett a rendőrség ő iránta kezdett el érdeklődni. Tibor Gaspar rendőrfőnök utasítására elkezdtek anyagot gyűjteni Jan Kuciak ellen! A rendőrfőnök, aki Kalinak belügyminiszter és Fico miniszterelnök bizalmasa volt, lemondásra kényszerült a gyilkosság után. Őt követte a belügyminiszter és a kormányfő is. Robert Fico azóta is a háttérből irányítja Szlovákiát.
A rendőrség a gyilkossággal kapcsolatban letartóztatta Alena Zs-t is, aki sok kormányzati emberrel állt szoros kapcsolatban. Rene Vanek főügyész helyettessel ez a kapcsolat dokumentálható is. A kettős gyilkosság ügyében a főügyészség nyomoz…
Jan Kuciak meggyilkolásának első évfordulóján a lapkiadók szervezete nyilatkozatban ítélte el a hatóságokat azért, mert még mindig nem derítettek fényt arra: ki ölette meg az oknyomozó újságírót és kedvesét egy évvel korábban?! Ami még szomorúbb: semmi sem történt az újságírók védelmének a megerősítésére! Sőt a hatalom olyan törvényt készít elő, mely arra kényszerítene minden médiát, hogy a leleplező riport után teret adjon a végtelen magyarázkodásnak a leleplezett oldaláról. Mindez nem fér össze a jogállamisággal és a sajtószabadsággal, az EU alapelveivel – állapítja meg a közszolgálati Deutsche Welle, mely összeállítást szentelt az egy éve meggyilkolt szlovák újságíró, Jan Kuciak ügyének.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
