A 69 éves államfőt kedden oltották be – állítása szerint egy orosz vakcinával. Még a legbizalmasabb embereinek sem árulta el, hogy melyikkel.
Az orosz sajtó arról faggatja Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint, hogy vannak-e mellékhatások?
„Igen, vannak. Fáj az a karom, amelyikbe az oltást kaptam. Ezenkívül úgy éreztem, hogy lázas vagyok. Megmértem a hőmérsékletemet, de semmi!” – mondta az Rtv orosz televíziónak.
Putyin egyrészt azért vállalkozott a védőoltásra, mert az Európai Unióban folyamatban van a Szputnyik V vakcina jóváhagyása. Az európai Gyógyszerügynökség egyik fejese orosz rulettről beszélt mondván, hogy maga Putyin sem próbálta ki a saját szerét.
Az elnök döntésének másik oka az, hogy Oroszországban is egyre jobban pusztít a korona vírus járvány, a halottak száma hamarosan meghaladja a 100 ezret. Közben viszont az oroszoknak csak a kisebbsége – 38%-bízik a hazai oltóanyagban.
Vlagyimir Putyin szerint a nyájimmunitást Oroszországban a nyár végére érhetik el, így akkor kezdődhetnek el a lazítások.
A parmezán és a gorgonzola még a laikusok számára is ismerős, még akkor is, ha nem éppen a leghozzáférhetőbb sajtok közé tartoznak. A parmezánt, amelyet a sajtok királyaként emlegetnek, és a legnépszerűbb olasz sajt, már régen is az arisztokraták kedvelt tápláléka volt, és most is aranyárban mérik. Az igazi parmezán, a Parmigiano Reggiano tehéntej felhasználásával készült, hosszú érlelési ideje miatt nem könnyű elkészíteni, de pont emiatt viszont sokáig eltartható és jól szállítható. Ennek köszönhetően hódította meg az egész világot. A Parmigiano Reggiano nevében benne is van, hogy Olaszország mely régióiból származik (Parma, Reggio Emilio, Modena), ahol ma is ugyanazokkal a hozzávalókkal készítik, mint majdnem ezer éve. Adalékanyagokat nem tartalmaz, különleges ízét és jellegét előállítása módjának, illetve annak a környezetnek köszönheti, ahol készül – ezért is kaphatta meg a DOP minősítést. 12 hónaptól akár 100 hónapig is érlelhetik, de az egy év a minimum.
A kifejezetten kemény parmezántól teljesen eltér állagra a lágy gorgonzola, amelyet könnyű felismerni a belsejében látható jellegzetes nemespenész csíkokról, de azt már kevesebben tudják, hogy édes és sós változata is létezik. Az eredeti az erőteljes ízű, pikánsnak is nevezett gorgonzola, az idők folyamán a lágyabb ízek kedvelői azonban kifejlesztették az édes verziót is. Manapság ebből jóval több készül, mint a pikánsból. A gorgonzola Magyarországon is kifejezetten népszerű, évente több mint 100 tonnát fogyasztunk belőle. A hagyomány értelmében – és most már törvényileg is szabályozva – csak két olasz régióban készül, és a készítéséhez felhasznált tehéntej is csak innen származhat. A gorgonzola ásványianyag és vitamin tartalma magas, zöldségekkel, szezonális gyümölcsökkel, illetve különböző mártások alapanyagaként is kiváló.
A sajt bemutatásakor elhangzott, hogy megpróbálták más olasz területeken is az előállítását, de nem jártak sikerrel. Az asagio előállításához a környék sajátos klímájára, az állatok által ott elérhető táplálékra, és a majd ezeréves helyi tradícióra is szükség van. Könnyen emészthető sajtról van szó, a táplálkozási szakértők is előszeretettel ajánlják, hiszen rendkívül jó fehérjeforrás. Előételnek is kiváló, és az étkezés lezárásaként is javasolt a fogyasztása, de akár szendvicsalapanyagként is kiváló lehet. Változatos felhasználási módjait mutatja, hogy olvasztva, szeletelve, reszelve, kockára vágva is kiváló, így másik két társával összehasonlítva sokoldalúbb konyhai alapanyag…
