Amikor a történelem legnagyobb tömeggyilkosairól esik szó, többnyire háborúk, népirtások és politikai terror jut eszünkbe. Sokkal ritkábban beszélünk azonban azokról a nőkről, akik a legközelebb álltak hozzájuk, és akiknek halála máig megválaszolatlan kérdéseket hagyott maga után. Adolf Hitler unokahúga, Geli Raubal és Joszif Sztálin felesége, Nagyezsda Allilujeva két különböző országban, egymástól alig egy év eltéréssel halt meg. A hivatalos verzió mindkét esetben öngyilkosságról szólt. A két történet körül azonban olyan sok a homályos részlet, az eltűnt dokumentum és az ellentmondásos tanúvallomás, hogy kilenc évtized múltán sem csitultak el a találgatások.
1931 szeptemberében Adolf Hitler már nem egyszerű pártvezér volt. A gazdasági világválság nyomán megrendült weimari rendszer egyre kevésbé tudott választ adni a tömeges munkanélküliségre és a társadalmi elégedetlenségre. A középpártok gyengültek, a szélsőségek erősödtek. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezetője pedig egyre közelebb került ahhoz, hogy meghatározó szereplővé váljon a német politikában.
Ebben az időszakban különösen fontos helyet foglalt el Hitler életében féltestvére lánya, Angela „Geli” Raubal. A fiatal nő évek óta a Führer közvetlen környezetében élt, kapcsolatuk természetéről pedig már kortársaik is suttogtak. Egyesek szerint apai gondoskodás kötötte össze őket, mások szerint a kapcsolat jóval intimebb volt ennél. A bizonyosság hiányzik, a gyanú azonban végigkísérte Hitler egész életét.
Amikor Gelit holtan találták a müncheni lakásban, a hivatalos vizsgálat gyorsan lezárult. Az ítélet egyértelmű volt: öngyilkosság történt. Az ügy azonban már akkor sem nyugtatta meg a közvéleményt. A fiatal nő halála előtt állítólag el akarta hagyni Münchent, szabadulni akart Hitler mindent ellenőrző befolyásától, és új életet akart kezdeni. Most, közel száz évvel később újabb kutatások vetették fel annak lehetőségét, hogy a tragédia időpontját nem pontosan rögzítették, és a hivatalos verzió talán nem minden részletében felel meg a valóságnak. Bizonyíték gyilkosságra ma sincs, de a kérdés újra felmerült: valóban saját kezével vetett véget életének a fiatal nő?
Alig egy évvel később Moszkvában hasonlóan megrázó esemény történt
Nagyezsda Allilujeva nem csupán Sztálin felesége volt. Fiatal, művelt asszonyként sokkal érzékenyebben reagált a szovjet valóság embertelenségére, mint a kommunista elit legtöbb tagja. A harmincas évek elején, amikor Ukrajnában milliók haltak éhen a kollektivizálás és a gabonabeszolgáltatások következményeként, a hivatalos propaganda még mindig sikertörténetről beszélt. A holodomor borzalmai azonban egyre kevésbé maradhattak titokban.
A legismertebb visszaemlékezések szerint Sztálin és felesége között heves vita bontakozott ki egy társasági összejövetelen. Az asszony szemrehányást tett férjének a rendszer kegyetlensége miatt. Nem sokkal később lövés dördült. A hivatalos közlemény szerint Nagyezsda Allilujeva öngyilkos lett. A kérdés azonban itt is fennmaradt: vajon valóban saját maga vetett véget életének, vagy valami más történt a zárt ajtók mögött?
A történészek többsége ma is az öngyilkosság verzióját tekinti valószínűnek mindkét esetben. A legendák mégis újra és újra visszatérnek. Nem véletlenül. A diktatúrák egyik alapvető sajátossága ugyanis éppen az, hogy eltüntetik az ellenőrizhető tényeket. A titkosrendőrségek, a manipulált nyomozások, a politikai lojalitás alapján működő hivatalok olyan közeget teremtenek, amelyben az igazság gyakran örökre elveszik.
A két tragédia különös módon előrevetítette a jövőt. Hitler és Sztálin még nem volt korlátlan hatalmú diktátor, amikor a hozzájuk legközelebb álló nők meghaltak. Néhány évvel később azonban már Európa sorsát alakították. 1939 augusztusában megkötötték a Molotov-Ribbentrop-paktumot, amely titkos záradékaiban érdekszférákra osztotta Kelet-Európát. Lengyelország felosztása, a balti államok bekebelezése és a kontinens erőviszonyainak átrendezése részben ebből a cinikus alkuból következett.
A történelem iróniája, hogy a két rendszer, amely később halálos ellenségként vívta a második világháború egyik legvéresebb küzdelmét, egy időre stratégiai partnerként működött együtt. Hitler és Sztálin emberek tízmillióinak sorsáról döntött, miközben saját magánéletük legfontosabb kérdéseire máig nem született megnyugtató válasz.
Talán soha nem derül ki teljes bizonyossággal, mi történt Geli Rauballal Münchenben vagy Nagyezsda Allilujevával Moszkvában. A két történet azonban többről szól, mint egy-egy rejtélyes halálesetről. Arra emlékeztet, hogy a diktatúrák nemcsak a társadalom nyilvános életét torzítják el, hanem magát az igazságot is. És amikor az igazság meghal, a helyét legendák, gyanúk és örökké nyitva maradó kérdések veszik át.
