Vélemény

Erőközpont

„Orbán nem is azért ellenzi Ukrajna EU-csatlakozását, amit eddig nyilvánosan mondott, hanem mert fél, hogy egy új erőközpont jöhet létre a kontinensen” – olvasom az újságban.

Azt mondja a derék miniszterelnök abszolút über alles üzemmódban tartva Magyarország (azaz az ő) érdekeit, hogy:

„Az ukrán csatlakozással létrejön az EU-n belül egy olyan „erőközpont”, amit az Egyesült Államok fog uralni katonailag, illetve politikai és gazdasági értelemben is. Ehhez az észak-közép-európai zónához fog tartozni szorosabban a három balti állam, Lengyelország, az Oroszország által a területei egy részétől megfosztott Ukrajna, illetve valamennyire lazábban Románia is. Orbán konkrét számokat említve úgy kalkulált, hogy a Baltikum, Lengyelország és Ukrajna lakossága felül fogja múlni Franciaországét, így szerinte ez a zóna befolyásosabb lesz a franciáknál.”

Hát, kérem, ez nagyon nagy baj. Ezek szerint az Unió árulójává válnak a balti államok, Lengyelország, Románia és Ukrajna, mert átkéredzkednek az Egyesült Államok uszályába, ahol se szavazatuk, se vétójoguk nincsen, és még csak nem is kezelnék egyenrangúan őket. Ez a lángelmés orbáni gondolat pont olyan, mint a hajdani szovjet törpe: óriási! Az embernek csak az jár a fejében, hogy miért nem ő találta ki?

Igaz, Orbán ebből a szempontból sokkal rutinosabb nálam, mert ő már egy jó ideje próbálkozik az EU árulójává válni, mégpedig nem csak gondolatilag, hanem konkrétan, azaz ismeri a dörgést az árulástechnikában. Sajnos az árulása elég kevéssé sikeres, mert ha komolyra fordul a dolog, a többiek kizavarják a folyosóra. Valószínűleg az idegesíti őket, hogy Orbán nem az USA, hanem Putyin csatlósaként próbál meg felfordulást csinálni az EU-n belül, mert az nekik a legkevésbé kívánatos. Persze az USA irányába történő árulás is idegesítené ezt a hülye, européer társaságot, de Putyin, KGB cár befolyásszerzése még inkább, mivel ő cárságából kifolyólag nem ócska gazdasági fenyegetéssel operál, ha nem tetszik neki valami (azért persze azzal is, lásd olaj meg gáz), hanem keményen odaver, az angyalát neki! Néhányan meghalnak, néhányan rokkantak lesznek, pár ház összedűl, az oroszok által elaknásított, infrastruktúráját tekintve szétvert és sokszorosan fölrobbantott terület emberi életre hosszú időn keresztül alkalmatlanná válik, de ez a cárokat nem szokta érdekelni. Még Sztalin elvtárs is mondott valamit indoklásképpen („Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács”), ám a cárok kizárólag az ország területnövelésére koncentrálnak, amely az ukrajnai különleges hadművelet eredményeképpen jelenleg 0,42 százalék. Ennyivel lett nagyobb Oroszország általa. Megéri az a kis veszteség érte, nemde?

Visszatérve az erőközponthoz, Orbán nem említette ugyan, de ha fél tőle, akkor nyilvánvaló, hogy ezek a tudjukkik megint ellenünk, szegény mimagyarok ellen szervezkednek. Azaz Orbán szerint Trump nem nyer, Bident meg ismerjük a Pressmannjával együtt, és az a duó ránk nézve életveszélyes, mert számukra a mi észjárásunk követhetetlen… illetve a miniszterelnök úr észjárása, de az ugyanaz. Ez a mi keresztünk, kérem, ha bárhol létrejön egy új erőközpont, az csak minket célozhat meg megtámadásilag, mert a Megváltóra nem fenekedtek annyian, mint ránk most, pedig ott egy tömeg üvöltötte, hogy „Barabbást!” Hogy miért van ez, totális rejtély, hiszen egy válogatott csapat direkt arra szerveződött, hogy jó hírünket vigye szét a nagyvilágba. Ott van például Szijjártó, Szalai-Bobrovniczky, Novák, Deutsch Tamás, és főleg a miniszterelnök úr, akinek legfőbb erőssége a pávatánc. Ki ne hódolna be annak, tessen mondani?

A dolog érdekessége még, hogy a miniszterelnök úr ezek szerint úgy gondolja, ha Ukrajna nem lesz EU tag, akkor ez az új erőközpont nem jön létre, a balti államok, Lengyelország meg Románia mind maradnak az EU berkein belül, és mi nem vesztjük el az érdekességünket, mint egyetlen EU áruló, ahogy akkor a miniszterelnök úr is marad hirhedett street fightere a nagyvilágnak, aki még akkor is harcolt az oroszokkal, mikor azok már kifele mentek.

Rossznyelvek (pl. jelen sorok írója) szerint persze a miniszterelnök úr az erőközpont helyett sokkal inkább attól fél, hogy ha a 40 milliós Ukrajna tag lesz, akkor majd kevesebb pénz jut nekünk, ugyanis az új tagállam nem a nettó befizetők, hanem a nettó haszonélvezők közé fog tartozni. Ahogy mi is. És bizony az tényleg baj, mert a „Magyarország legjobb tíz éve”, „Az EU-n kívül is van élet” meg „A magyar gazdaság EU pénzek nélkül is működik” című ökörségek ellenére a jelenlegi gazdasági helyzetünk rendkívül szomorú látványt nyújt. A 13 év alatt a nemzetközi piacra termelő, innovatív nagyvállalatok helyett agyaglábú építőipari óriásokat sikerült kinevelni, amelyeket állandóan etetni kell itthoni, nagyméretű, közpénzes munkákkal, különben összedőlnek. Ezért az EU pénzekre múlhatatlanul szükségünk van. Ahogy sikoltozik a regnálók szajkóserege, abból kihallhatjuk, hogy EU pénz nélkül még a jövőnket alapvetően meghatározó tanítókat és tanárokat sem tudjuk megfizetni, ami gyakorlatilag már a vég. Így nullázza le a mai kormány a rendkívüli módon (biblikusan) féltett és (szintén biblikusan) mindenáron szaporítani próbált új nemzedéket. A fentiek ismeretében mondható, hogy a kormány dilettantizmusán, illetve hogy magyarellenes rosszindulatán túlmenően más alternatíva a tevékenységének megítéléséhez nincsen. Ebből a kettőből kell választani.

Orbán – úgy is, mint a hablatyolástól irtózó, ízig-vérig a realitások embere – „konkrét számokat említve úgy kalkulált”, hogy a Baltikum, Lengyelország, Románia és Ukrajna lakossága felül fogja múlni Franciaországét, így szerinte ez a zóna befolyásosabb lesz a franciáknál. Úgy bizony! Konkrét számokat említve! Kalkulált! Összeadta a leendő renitens országok lakosságszámait, és megnézte, nagyobb-e a franciaországi lakosok számánál, vagy nem. Mivel úgy találta, hogy igen, levonta a konzekvenciát. Ilyen ember a mi miniszterelnökünk. Nem beszél mindenfélét összevissza, csak a szikár tények, soha más. Annak magyarázata, hogy az Egyesült Államok hogy kavarodott végül ide az erőközpontba, és hogy miért csak a lakosságszám számít, a gazdasági teljesítmény meg smafu, azt a miniszterelnök úrtól kérdezze meg, aki kíváncsi rá. Mert én nem.

Mint azt az újságban még olvashattuk, Orbán ezt az elméletét elővezette Emmanuel Macronnak is, de a francia elnöknek sajnos „nem volt teljesen világos”.

Meg tudom érteni.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a mi hősünk a rettenetes ellenszél ellenére a mai napon mégiscsak kiharcolta! Hogy mit? Hát, kérem, azt, hogy a magyarok pénzét nem adhatják az ukránoknak. Még csak ki sem kellett zavarni a folyosóra, bent maradt, és megnyomta az igen gombot, így aztán a javaslat csont nélkül és egyhangúan átment.

 A fentiek ismeretében a mai pávatánc lépéseit a következőkben határozhatjuk meg:

  • Az még az IQ 65-ösöknek is nyilvánvaló, hogy az EU azért akart már jóideje pluszpénzhez jutni, hogy ne kelljen az eddig betervezett költségeket csökkenteni, vagy törölni.
  • Ebből következően ez a pluszpénz pont arra szolgál, hogy többek között a Magyarországnak szánt pénzek megmaradjanak (hátha egyszer teljesíti a feltételeket), és ne kelljen Ukrajnának abból adni.
  • Orbán ezt eddig valahogy nem fogta föl, de lehet, hogy ma sikerült neki megmagyarázni, amit hónapok óta csinál, az pont a Magyarországnak szánt pénzeket veszélyezteti, és ha jót akar, tovább ne tegye.
  • Ezért maradhatott bent, mert látták, hogy valahogy fölfogta a dolgot, így mindenki tudta, ő is igennel szavaz majd.
  • Az, hogy ezt a kövér pofáraesést itthon valami hősi tettnek állítja be, már a hazai pávatánc kezdő lépése.
  • Az ismét hatalmas győzelem nép torkán való lenyomása, a cselédmédia dolga.

Érik a következő kétharmad.

Surányi: ez euró bevezetése nem oldaná meg a problémákat, de megakadályozná, hogy Orbán kivezesse az országot az unióból

Összegezte álláspontját az euróval kapcsolatban a Pénzügykutató Intézetben tartott előadásán a Nemzeti Bank ex elnöke.

Elmondta, hogy Magyarország jó messze van az euró kritériumok teljesítésétől, de ez 2019-ben még reálisnak látszott.

A magyar miniszterelnöknek esze ágában sincs bevezetni az eurót hiszen ez korlátozná a szuverenitását nem annyira Magyarországét mint inkább Orbán Viktorét.

Aki még nem vette észre, hogy a világgazdaság új korszakba lépett: míg 2020 előtt alacsony volt a kamatláb és az infláció, a munkabérek lassan nőttek, a reáljövedelem olykor csökkent is, mert a globalizáció fő tendenciája az outsourcing volt vagyis ott kellett valamit létrehozni, ahol az a legolcsóbb. Ennek következtében az Egyesült Államokból kiszervezték az informatika jelentős részét Indiába, ahol egy informatikusnak csak havi 1000 dollárt kell fizetni míg az USA-ban 8000-et.

Outsourcing helyett insourcing – ez Washington jelszava az új világgazdasági korban amikor haza akarják telepíteni az ipart nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. Ez inflációs tendenciákat indít el, melyet sikerült letörni a Federal Reserve Boardnak és az Európai Központi Banknak, de mind az USA-ban mind az eurozónában egyelőre várnak a kamatláb csökkentésével, mert attól tartanak, hogy újraindulhat  az infláció,  melyet korábban az energia válság indított el, ezúttal a munkabérek növekedése miatt pöröghet fel.

Mindeközben az eurozóna és az Európai Unió zászlóshajója,

Németország, amely Magyarország legfontosabb gazdasági partnere, nem áll jól, sőt sokan Európa beteg emberének tartják.

Surányi György szerint ennek oka az irracionális adósság fék, amely megakadályozza, hogy a kormány megfelelő módon támogassa a gazdaságot miközben a költségvetési hiány és az államadóság alacsony.

“Nagy Márton olyan mint a Bourbonok”

A gazdaságpolitikát Orbán Viktor Nagy Márton nemzetgazdasági miniszterre bízta, aki a korábbihoz hasonlóan önti a pénzt a gazdaságba abban a reményben, hogy ez felpörgeti a gyengélkedő  és kereslethiányban szenvedő cégeket hiszen ha a lakosság több pénzt kap, akkor nő a fogyasztás. Ezt John Maynard Keynes már felfedezte, de a zárt gazdaság számára. Magyarország kicsi és nyitott gazdaság, ebben csakis addig működik ez a gazdaságpolitika amíg a külföldi finanszírozás biztosított. Nagy Márton olyan mint a Bourbonok, semmit sem tanult és semmit sem felejtett – hangsúlyozta Surányi György arra rámutatva, hogy a külső egyensúly rámehet, ha forszírozzák a hazai fogyasztás felpörgetését.

Jelenleg nincs válságban Magyarország, de…

Magyarország államadóssága 80% körül jár a GDP-hez viszonyítva, és ez nem kirívóan magas. A nagy minősítő intézmények ezért továbbra is befektetésre ajánlott kategóriában tartják nyilván Magyarországot. Csakhogy kérdés  hogy meddig? A nemzeti banknak már most is 2,5%-os kamat prémiumot kell ajánlania ahhoz, hogy kölcsönhöz jusson, és ez magasabb mint Görögország esetében, melyet nem ajánlanak befektetésre. Magyarország egyre többet kell, hogy költsön a korábban felvett hitelek törlesztésére. Ezt a pénzt az egészségügy, az oktatás, a szociális hálózat fejlesztésére lehetne fordítani – hangsúlyozta Surányi György.

Szerinte a jelenlegi állás szerint Orbán Viktor még négy öt évig folytathatja a jelenlegi gazdaságpolitikát, amely a gazdaság túlfűtését jelenti anélkül, hogy Magyarország olyan fizetési válságba kerülne mint Görögország 2008-ban vagy Argentína jelenleg.

Közben viszont Magyarország az utolsó helyre került egy főre jutó fogyasztás terén az Európai Unióban: immár Bulgária is megelőz bennünket. A korrupció viszont virágzik, azon a listán az elsők vagyunk az Európai Unióban. Gazdaságilag sikertelen, de politikailag eredményes a nemzeti együttműködés rendszere, és Orbán Viktornak ez a legfontosabb hiszen ettől függ a hatalma. Ezt a miniszterelnök semmiképp sem akarja kockára tenni hiszen akkor kínos kérdésekkel kellene szembenéznie: az Európai Unió az elmúlt költségvetési időszakban 30 milliárd eurót utalt ki Magyarországnak, ebből Orbán Viktor lányos zavarában 10 milliárdot utalt ki rokonainak, barátainak és üzletfeleinek. Hol a pénz? – kérdezhetnék a bukott miniszterelnöktől, aki épp ezért foggal-körömmel ragaszkodik a hatalmához.

Botrány

Egyre dagad a Lánchíd-botrány – írja a Demokrata meg a többi fideszes akármi, lelkesen ismerteti a „gyanút” a közpénzből működő, de azért szintén fideszes akármi, azaz a köztévé, plusz Brenner Koloman is berúgta a motort, hogy százhússzal csatlakozzon a Karácsonyozókhoz. Elvégre Karácsony neki nem szövetséges, hanem piszkos konkurencia, és nyerni ugyan halálbiztosan nem fog, de néhány szavazatot elvesz tőle. Az is valami.

Egyre szövevényesebb az a Lánchíd-botrány, amely tavaly novemberben került nyilvánosságra. Az Amnesty International Magyarország igazgatójának testvérét egy sok száz milliós számlagyár irányítása miatt tartóztatták le, később pedig egy sor bűncselekménnyel került összefüggésbe a neve. A legújabb információk szerint Vignek a Karácsony Gergely fémjelezte botrányos Lánchíd-felújításhoz köthető korrupcióhoz is köze lehet.

Naná, hogy azt írják nerék, hiszen tényleg dagad. Ők maguk dagasztják éjt nappallá téve, szövik csak szövik a szövevényt, a regnálók nyilván parancsba adták a cselédmédiának: Karácsonyt minden erővel feketíteni! Fogalmam sincs, mi lesz azzal, aki csak kicsit feketít, de nem lennék a helyében, az tuti! Pláne, ha családja van a szerencsétlennek.

A sztori, illetve hát a „fémjelzett botrány” sok évvel ezelőtt indult, a ködös budapesti ősidőkben, mikor még Tarlós volt az úr (illetve nem ő, de mondjuk). A Lánchíd felújításáról szóló fővárosi álmok 2013-ban kezdtek testet ölteni, a BKK 288 millió forintért szerződött a Főmterv és a CÉH Tervező konzorciumával, a tervszállítási határidő 2015 január. Az akkori elképzelés szerint a felújítás nem csak a Lánchídra, hanem az Alagútra és a 2. villamos aluljárójára is vonatkozott.  „A kivitelezési közbeszerzést követően várhatóan 2015. ősszel indulhat meg a kivitelezési munka 2017. őszi befejezéssel.” Így hitte és hirdette a városvezetés.

Ember tervez, pénztelenség végez, a főváros pár éves kemény és megfeszített gondolkodás után 2017 áprilisára rájött, hogy nó enaf mani. Ekkor a fővárosi közgyűlés két részre bontotta a beruházást, az Alagút felújítását egyszerűen kitolták a távoli, 2020-as évekbe, mert csak akkor láttak rá elég forrást, így közel 6 évre kellett volna lezárni a nem csak a közlekedés, de a turizmus számára is kiemelt területet. Ez már a kormánynak is sok volt, mert az éppen a várba költöző, kényes és előkelő uraságoknak nagyon nem mindegy, hogy hány évig kell a Margit híd felé kerülniük, ezért a kormány úgy határozott, hogy ad 7 milliárdot, de a Lánchíd és az Alagút maximum 1,5 évig lehet lezárva. További feltétel, hogy a járdákat ki kell szélesíteni, a Magyar Turisztikai Ügynökség bevonásával a Széchenyi téren és a Clark Ádám téren növelni kell a zöld felületet, és az alsó rakpart általános forgalomcsillapítását is elő kell készíteni.

A közbeszerzést 2018 októberében írták ki, az ajánlatok eredeti beadási határideje november 21. Ezt a BKK 2019 májusában visszavonta, miután kiderült, hogy járdák tervezett szélesítéséhez meg kellene erősíteni a híd láncait, ezért erről „műszaki, városképi és finanszírozási okokból” lemondtak. A kormány a szélesítés elmaradása miatt elvett egymilliárd forint támogatást a felújításból, az állami támogatás így 6 milliárd forintra csökkent. Tarlósék új tendert írtak ki.

A jelentkezési határidőt kétszer kellett meghosszabbítani. A számtalan kérdés, a feltárt tervezési, valamint a szerződésben lévő hibák és ellentmondások orvoslására a BKK a beszerzés dokumentációjának jelentős részét módosította. A további kérdésekre azt válaszolták, hogy a kivitelező bármit tehet – a saját felelősségére. Ebből mindenki tudta, hogy a sok eltelt év ellenére is szembeszökő előkészítetlenség és megrendelői ügyetlenség miatt a vállalkozók jócskán növelni fogják az árakat. Növelték is, ezért a rettenthetetlen városvédő, oroszlánszívű Tarlós a „túlárazott” ajánlatokat visszadobta. Aztán elvesztette a választásokat.

Ezt a hat éve gyarapodó szarkupacot kapta a nyakába az új főpolgármester, csúcsán az egyre gyorsabban korrodálódó Lánchíddal, amely a veszélyessé vált állapot miatt rendkívül sürgető módon szorult felújításra. Egyrészt egyértelmű volt, hogy a munka nem halasztható tovább, másrészt hogy a fővárosnak harmincakárhány milliárdja még a kormány hat milliárdjával együtt sincs, ezért le kellett szűkíteni az elvégzendő munkát a Lánchídra, amelyhez azért hozzájött még a Széchenyi téri aluljáró fölötti úttest felújítása, a Clark Ádám téri körforgalom híd felőli részének felújítása, a közvilágítás felújítása és a díszkivilágítás kiépítése. Utóbbiak a Tarlós féle „Lánchíd” tételek közt nem szerepeltek.

A Karácsony regnálása alatti első tendert kiírták, de csak a Lánchídra és környékére. A két NER kompatibilis cég, melyek korábban indultak a tenderen (Dömper Kft, Közgép Zrt), nem adott be ajánlatot, a Strabag és az A-Híd ajánlatai közül az utóbbi lett az olcsóbb nettó 18,8 milliárddal, amely a kötelező 10%-os tartalékkal, a szakértői díjakkal és az ÁFÁ-val 26,75 milliárd forintra nőtt. Ez az összeg nagyobb, mint a korábbi ajánlatokban szereplő 21,8 milliárd (csak a Lánchídra), és Sal László, a győztes A-Híd vezérigazgatója el is mondta miért: egyrészt a fentebb leírt, a Lánchídon kívüli többletmunkák, másrészt az eltelt idő alatti további állapotromlás és korrózió okozta plusz anyag és munkaköltség, harmadrészt pedig az azóta bekövetkezett, kb. 10%-os mértékű építőipari infláció miatt. A befejezés tervezett időpontja 2023 ősze lett.

Na, ekkor toppant a színre Tarlós a főváros bukott és levitézlett főpolgármestere (Gyurcsányra is ezt szokták mondani, ezért gondoltam, hogy ide is jó lesz). Tarlós egyrészt kijelentette, hogy a „A 2023-as határidő kizárt, hogy tartható lenne. 2024-re talán befejezhető, de még alá sem írták a szerződést„, másrészt közölte, hogy ők terveket és pénzt is hagytak a felújításhoz, harmadrészt meg kijelentette, hogy a Karácsony féle felújítás 5 milliárddal drágább, mint az övé (azóta is ezt ragozza a teljes NER média). A kormány is ismételten színre lépett, és immár ikszedszer állapította meg, hogy Karácsony miatt úgy rossz minden, ahogy van, de ismét megesküdött arra, hogy a felújításhoz beígért 6 milliárdot a főváros biztosan megkapja. Nem mondták, hogy „Az aztán hétszentség!”, de nagyon úgy hangzott.

Hát akkor lássuk a tényeket:

  1. A felújított hidat Karácsonyék már 2023 augusztusában, azaz nemhogy határidőre, de még a tervezettnél is előbb átadták. Tarlós jóslata hatványozottan nem jött be.
  2. Tarlósék valóban hagytak terveket (6 küzdelmes év eredménye) és pénzt is, de abból sajnos keveset, ezért kellett a felújítást csak a Lánchídra leszűkíteni (annak felújítása már nem volt tovább halasztható).
  3. A drágulásról: Karácsonyék a legolcsóbb ajánlatot fogadták el a jelentkezők közül, azaz közbeszerzés és közpénz ügyben mindenkinek javasolt a kuss. A nyertes még meg is indokolta, miért emelkedett az ár a korábbi tenderhez képest. Amíg valaki ezt nem cáfolja tételesen, addig a drágulást Karácsony nyakába varrni akarók hablatyolásának tartalmi része nulla. Max. röhögni lehet a szerencsétlenek hazudozásán.
  4. A drágulásra való állandó fideszes utalgatás ismeretében érthetővé válik, hogy a két kormányközeli cég miért nem adott be ajánlatot. Abból ugyanis kiderült volna, hogy ők sem tudják olcsóbban megcsinálni, és a hatalom nem akarta, hogy önmaga hiteltelenítse saját főpolgármester-lejárató cunamiját.
  5. A sokszor megígért 6 milliárdot a főváros máig nem kapta meg. Az arra való hivatkozás, hogy „Nem állt helyre az eredeti állapot”, mert a hídról a személyautók ki vannak tiltva, igencsak bornírt kifogás, mivel az „eredeti állapot” kifejezés egyértelműen arra vonatkozik, hogy a híd ugyanúgy használható legyen, mint korábban. Az meg teljesítve, így hát a 6 milliárd ki nem fizetése a hatalom általi szimpla csicskáztatás.

A fentiekből látható, hogy a „Karácsony Gergely fémjelezte botrányos Lánchíd-felújítás” helyett a „Tarlós fémjelezte hat éves tötymörgés” az igazi botrány, melyhez Karácsonyéknak nincs köze. Az általuk  elfogadott ajánlat a legolcsóbb volt, a felújítás határidő előtt befejeződött, mégpedig a költségkereten belül, ez nem egy Mészáros nyerte tender, ahol a költségek a pótmunkák révén az egekbe emelkednek. Hogy a fideszes cselédmédia mit hazudozik a felújításról, az persze más. Ők ezért kapják a pénzt, és praktikusan meg is tudom őket érteni. Morálisan más a helyzet, de ezt inkább ne is feszegessük. Túl randa a kép.

A korrupciót illetően: a főváros fizetett az A-Híd Zrt.-nek, mint kivitelezőnek, az A-Híd meg szerződés alapján fizetett a Sunstrike Kft.-nek, amelynek fő tevékenysége a film-, videó-, televízióműsor-gyártás. A társaság ügyvéd tulajdonosa után jelenleg nyomoz a rendőrség, így a cselédmédiánál már meg is van az összefüggés, miszerint a barátom sógorának nevelt lánya egyszer járt abban az utcában, ahol két hónapja bolti lopás történt, tehát a barátom tolvaj, így aztán én is az vagyok. Legalábbis „felmerül a gyanú”. Nemde?

A  kivitelező a vádra válaszul közölte, hogy:

Az A-Híd Zrt.-nek nem kivitelezésre vonatkozó és nem kivitelezéshez kapcsolódó szerződése volt az eljárás alatt álló céggel, így az nem kapcsolódott semmilyen közbeszerzésen elnyert projekthez, azaz a Lánchíd felújításához sem. A szerződéseknek a Sunstrike Kft. általi teljesítését az A-Híd Zrt. felé igazolták, a kiállított számlák ellenértékét kizárólag a Sunstrike Kft. számlájára utaltuk. Külső cégek gazdálkodására, kapcsolatrendszerére és egyéb működésére az A-Híd Zrt.-nek semmilyen rálátása és ráhatása nincs. Hangsúlyozzuk, hogy az A-Híd Zrt. nem alanya a hatósági eljárásnak, csak a külső cégekkel kapcsolatos adatokat szolgáltatott a NAV felé.

A fentiek alapján megállapítható, hogy ismét a kormányzati cselédmédia dagasztja a nemlétező botrányt, mégpedig most is a szokásos „Nem zörög a haraszt…” jellegű, morálisan rendkívül visszataszító technikával, amely bemutatja, hogy egyesek jelentős bőrvastagodásra tettek szert az arcukon. Az pedig, hogy a kormány milyen ócska kifogással indokolja, hogy a sokszor megígért hatmilliárdot a fővárosnak máig nem fizette ki, nagyon jól illusztrálja az ottani morált.

De ha már a botrányoknál tartunk: mi van a régi, ugyanígy felfújt sztorik főszereplőivel, Simon Gáborral, Czeglédy Csabával meg a többiekkel? Mindegyik eset mint a rétestészta. Esetleg nem találtak semmit, és még mindig kutakodnak, hátha? Vagy csak Pintér meg Polt ügyetlen? Netán ostoba?

Igaz, a karaktergyilkolás mindig csak a legközelebbi választásig tart. Utána az ügy már ejthető.

Erasmus

Mint azt mi, halandók Gulyás Gergely frakcióvezető úrtól tudjuk, egyes egyetemeinknek az Erasmus programból való kizárása egyszerűen csak egy „faji alapú”, illetve, ahogy később módosította, „magyarellenes” bosszú. Gulyás úr jogász, neki nem kötelező tudni, hogy az emberiség egyetlen faj, de azért helyes, hogy helyesbített.

Ezzel a bosszúval csak két gond van. Az egyik, hogy a nem alapítványi rendszerben működő magyar egyetemek nem lettek kizárva, azaz a kizárás kapcsán legfeljebb félbosszúról beszélhetünk. A másik, hogy Czeizel doktor vizsgálatai szerint a magyar lakosság genetikailag nem különböztethető meg a szomszédos országok lakosságától, azaz ez a kizárás egyben szlovák-, román-, osztrák-, szerb-, horvát-, szlovén- és az EU jelenlegi ukráninmádatát tekintve meglepő módon ukránellenes bosszú is. Hogy miért akarnak szegény magyarokon bosszút állni ezek a rosszarcú eusok, az egyelőre az ismeretlenség homályába burkolózik, mert Gulyás úr azt nem fejtette ki. Reméljük, pótolja majd. A fentieken persze nem kell fennakadni, ismerjük Gulyás úr szellemi képességeit, max. legyintünk egyet, oszt annyi.

Mint azzal bizonyára sokan tisztában vannak, a PÉK (magyartalanul P&K, azaz pártunk és kormányunk) azért szervezte ki az egyetemeket alapítványokhoz, mert az éhes szájakat etetni, a tanulóifjúságot meg a megfelelő irányba terelni kell… illetve nem! Nem azért, egyáltalán nem azért! Az rosszindulatú pletyka! Hanem mert

„… így szélesebb körű rendelkezési jog jelenik meg a saját tulajdonú vagyon felett, növekedhet a gazdálkodási szabadság, rugalmasabb eljárási és beszerzési szabályokat alkalmazhat az egyetem. Gyakorlatilag egy piaci alapon működő vállalati struktúra bevezetése valósulhat meg. Csökkenhetnek az adminisztrációs terhek, egyszerűbbé válhatnak a döntéshozatali mechanizmusok.

Mikor az ember ezt a kormány általi indoklást elolvassa, rögtön arra gondol, ugyan mijafenének kell egy egyetemnek vállalati struktúra, de aztán rögtön meg is válaszolja a kérdést: „növekedhet a gazdálkodási szabadság, rugalmasabb eljárási és beszerzési szabályokat alkalmazhat az egyetem”. Magyarán a kuratórium (nem ám az egyetem!), amely az oktatáson kívül minden egyébnek korlátlan ura (azért egy kicsit ura annak is az oktatói fizetések kézben tartásával), szabad kezet kap. Azt csinál, amit akar, arra ad pénzt, amire akar, azt bíz meg, akit akar, és úgy gazdálkodik, ahogy akar. Illetve „ahogy kell”, azaz ahogy elvárják tőle. Különösen, ha a kuratóriumban a megfelelő emberek ülnek, de a megfelelő ottülésekről a PÉK már eleve gondoskodott.

Eddig minden a szokott elvek szerint történt, ám hirtelen váratlanul a gonosz EU valamilyen ködös alapon alapon kezdte el fenyegetni a mimagyarokat (= a miniszterelnök úr egy személyben, de pszt, ez titok!). A fenyegetés abban mutatkozott, hogy az EU belengette az ország kizárását az Erasmus programból, mondván, hogy a gazdálkodás egyrészt átláthatatlanná válik, hiszen a vállalatként működő alapítványok nincsenek közbeszerzésre kötelezve, másrészt meg minden pénzkiadás láthatóan a PÉK által lesz vezérelve, mivel a kuratóriumban az ő beépített emberei ülnek. Ha az alapítványok magánpénzből gazdálkodnának, mint a piacon működő vállalatok, az EU nem szólhatna egy szót sem, viszont közpénzből gazdálkodnak, és az lehet akár EU pénz is, aminek laza és ellenőrizetlen elköltésétől a brüsszeli bürokraták igencsak ódzkodni szoktak.

Ilyen esetben az úri módon működő (ún. européer) kormányok rémülten és azonnal intézkedni kezdenek, a lehető legrövidebb időn belül visszacsinálják a dolgot, mégpedig teljes, azaz száz százalékos mértékben, utána meg kezüket-lábukat törve rohannak Brüsszelbe jelenteni, hogy az akadályokat elhárították, és ha kell még valami, azt is megteszik, mert nem akarják kockáztatni a magyar egyetemek kizárását a nemzetközi tudományos életből. Még véletlenül sem, hiszen az borzasztó kárral járna, mind az egyetemeket, mind a hallgatókat illetően, és ők jót akarnak nemzetüknek, tehát a kizárást nem engedhetik!

A hülyék! Nem ismerik ezek a pávatáncot! Pláne mimagyarok módra nem. A PÉK válasza ugyanis az volt, hogy néhány emberét lecserélte a kuratóriumokban (természetesen szintén fideszesekre, csak nem nyíltan fideszes nagyágyúkra), és intézkedett, hogy a Közbeszerzési Hatóság világosítsa föl már az EU-t, mi minden kérésnek eleget tettünk, tehát mindennek és mindenben megfelelünk (2021. július 22.). A KH természetesen összecsattantotta a bokáját, és azonnal lépett:

„Az Európai Bizottság jogállamiságról szóló jelentésében tévesen állítják, hogy a vagyonkezelő alapítványok mentességet élveznek a közbeszerzési kötelezettség alól. Az igazság ezzel szemben az, hogy a Kbt., valamint a hivatkozott módosító törvény nem erről, hanem ennek éppen az ellenkezőjéről rendelkezik. A közbeszerzési törvény hatályos rendelkezései ugyanis az ajánlatkérői minőség vizsgálata során ezekre az alapítványokra vonatkozóan is az általános – minden szervezetre irányadó – szabályok alkalmazását írják elő. Az általános szabályok alapján pedig a vagyonkezelő alapítványok és az általuk fenntartott felsőoktatási intézmények közjogi szervezetként ajánlatkérőknek minősülhetnek, a közjogi szervezetek pedig nemcsak az uniós forrásból finanszírozott, hanem valamennyi beszerzésük tekintetében közbeszerzési eljárás lefolytatására kötelezettek. Ennek hiányában az érintett alapítványok és felsőoktatási intézmények – támogatásból megvalósuló beszerzések esetén – a támogatás okán is ajánlatkérő szervezeteknek minősülhetnek. A fentiek tekintetében a Közbeszerzési Hatóság részletes magyarázatot adott az Európai Bizottság képviselőinek a jogállamisági jelentés előkészítése során, de ezt az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyta.”

Hát nem figyelmen kívül hagyták ezek a nyomorultak! A részletes magyarázatot! Bár lehet, hogy a feltételes móddal volt bajuk, és ha a szövegben a kiemelt helyeken az van, hogy „minősülnek”, azaz a közbeszerzés az alapítványok számára is minden esetben kötelező, akkor abbahagyják a kekeckedést és megnyugodva távoznak. De nem az van ám írva, hanem az, hogy „minősülhetnek”.

Hja, kérem, a pávatánc szabályai, ugyebár… jöttem is, meg nem is, hoztam is, meg nem is, így is lehet, úgy is lehet, egyet balra, kettőt hátra, satöbbi.

Ezután egy jó ideig csönd volt. Csak azt tudjuk, hogy a témát illetően kik nem csináltak semmit: Deutsch Tamás, Bocskor Andrea, Orbán Viktor, Navracsics Tibor meg a többiek, és bizony a 133 bátor emberrel működő törvényalkotás sem csinált semmit, pedig egyes esetekben fél nap alatt intézkedik. Várták, hogy mi lesz. Hátha a kiterjesztett faroktollak eltakarják a valót.

A reménnyel teli várakozás sajnálatos módon ért véget. Kizárással. Bocskor Andrea fideszes EP képviselő rögtön nyilatkozott is:

„Jogszerűtlen a magyar diákok kizárása a Horizont- és az Erasmus-programokból; a magyar egyetemek kétharmadán tanuló csaknem 180 ezer hallgató nem válhat Brüsszel politikai támadásainak áldozatává! Az Erasmus+ az Európai Unió évtizedek óta legnépszerűbb programja a fiatalok körében. A program célja, hogy minél több diák élvezhesse a külföldön tanulás előnyeit. Ezért is felháborító, hogy ezzel teljesen szembe menve a brüsszeli bürokraták politikai alapon hozott döntése közel 180 ezer magyar hallgatót zárna ki a programból. Magyar diákok ne legyenek Brüsszel politikai támadásának áldozatai!” – szögezte le.

Hogy mi van az alapítványi közbeszerzéssel, arról nem beszélt. Nyilván nem az ő kompetenciája. Mondták neki, hogy az marad, arról tehát kuss, tessék helyette politikai támadásokról delirálni.

A dolog néhányak szempontjából végül is jól végződött.

Az EU kizárta a magyar alapítványi egyetemeket a Horizon Europe és az Erasmus+ programokból, azaz biztonságban maradt a pénze, és Orbán is győzött, mert nem kellett neki az elképzelését módosítani.

Az alapítványok maradnak, az meg, hogy mi történik majd a magyar egyetemistákkal, egyetemekkel, oktatókkal ki a francot érdekel? A magyar nép is megnyugodhat, már megint a gonosz Brüsszel támadt ellenünk, és bár a hősies Orbán mindent megpróbált (kivéve az alapítványi rendszer EU által kért módosítását, viszont erről nem kell mindenkinek tudni), de sajnos nem sikerült neki. Ezek a brüsszeli bürokraták annyira magyarellenesek (illetve miniszterelnök úr ellenesek, de az ugyanaz), hogy leghelyesebb, ha megkezdjük az eltávolodást. A HUXIT első lépése a Pannónia Program meg a HU-rizont.

Azt, hogy mennyi keserves tragédia lesz még, ha nem váltjuk le ezt a (itt jelzők lennének, de kihúztam mindet) társaságot élén az egyszemélyes mimagyarokkal, arra gondolni sem merek. Akinek utódjai vannak, az félhet. A magyar értelmiségnek most már nem ártana valami közös pecsenyét sütögetni az összefogott ellenzéki pártokkal szövetségben… ha egyáltalán képesek rá.

A remény egyre fogy.

Légy résen!

Toroczkai László a párt szombati budapesti éves konferenciáján beszédében elmondta, hogy a „nemzetközi pénzemberek” (tudjuk kik) nyomása Ukrajnában háborúhoz vezetett, amely „elpusztítja Európát és a kontinens gazdaságát a mélypontra juttatja”.

„Ukrajnát a BlackRock vásárolta meg, a világ legnagyobb befektetési alapja, amelynek több mint 10 billió dollárja van – bölcselkedett a pártelnök. Pártja az ukrajnai konfliktus lezárását, azonnali tűzszünetet, békét és tárgyalásos rendezést szorgalmaz. De ha ez nem jönne össze szívesen venné, ha Kárpátalja ismét Magyarországhoz tartozna.

„Ha Ukrajna államisága a háború következtében megszűnik, a Mi Hazánk egyedüli parlamenti pártként követeli Kárpátalját”

– mondta Toroczkai.

Érdemes megjegyezni, hogy magyar politikusnak nem ez az első ilyen kijelentése. 2022-ben, Lengyelország függetlenségének napja alkalmából Toroczkai a  Twitteren azt kívánta Lengyelországnak, hogy legyen ismét közös határa Magyarországgal. Tavaly a pártkonferencián – egyebek mellett – arról beszélt, hogy Ukrajnát eladták külföldi befektetőknek. Váteszi képességeit fitogtatva természetesen ellenezte Finnország és Svédország NATO-ba való belépését, mivel úgy vélte, hogy belépésük növeli az Oroszországgal való háború esélyeit.

Sajnos szomorúan jelenthetem, hogy Toroczkai évek óta kántált sületlenségei ellenére a pártja növelte szimpatizánsai számát. Olyannyira, hogy mára a kormányon kívüli pártok között a második legerősebbé nőtte ki magát.

Mondott ő még jónéhány Fidesz ékkövébe is véshető bölcseletet, de legyen elég annyi, hogy a nyugateurópai szélsőséges jobboldal meghívottjai is elégedetten csettinthettek:

ez igen, ez már majdnem az általuk is áhított náci virtus.

Nem kedvencem Donáth Anna, de nagyon is találó megjegyzést tett a Toroczkai pártjára:

A Mi Hazánk a Fidesz fasiszta tagozata.

Valójában csak legyinteni kellene a sok sületlenségre, de egyszer már legyintett a világ és tízmilliók váltak a legyintés áldozataivá.

A számla

Az ember nyugodtan ül otthonában, szép dolgokról ábrándozik, mikor egyszer csak riadalom és zaj lesz a postaládáknál, s ha kérdik, mitől van-e zaj: hát megjött a villanyszámla! A vérszínű számla, rajta betűk és számok… illetve hát inkább narancssárga színű, amely által jól kiemelve láthatja a kedves fogyasztó az összes fontos tudnivalót.

Az ember először rémülten ugrik fel a zajra, elönti a hideg veríték, de végül megnyugodva visszaül. Nincs semmi baj, mert itt a FIDESZ életmentő rezsicsökkentése!

A rezsicsökkentés egy fegyver (annak is lett kitalálva a Finkelstein-Habony propagandagyárban). Hatalmas fegyver, ugyanis a rezsit szinte mindenki fizeti, ezért az ország döntő hányadával tudja éreztetni a kormány jóindulatát, hiszen a kormány segít. Azoknak is segít, akiknek nem kell, sőt azoknak segít a legtöbbet, így tökéletesen megfelel a FIDESZ rigorózusan fórsriftos működésének, miszerint a támogatások zömét a gazdagok kapják, a többit meg a tehetősek. Természetesen a közép meg az alsó rétegeknek is leesik azért valami, viszont Mari néni esetében, akinek faluvégi kisházába se a víz, se a villany nincs bevezetve, és petróval világít, a leesés forintosított értéke nulla. Az ÁFÁ-t persze ő is fizeti a kisboltba, amivel hozzájárul a sok és nagyméretű ingatlant, többek között Hatvanpusztát is birtokló Orbán család rezsiköltségeihez. Elkel nekik a segítség, sok a kiadás.

A rezsicsökkentés hatalmas előnye, hogy ezt így nem gondolja át senki, ezért a jóságos, népét szerető Orbán folyamatos kétharmadait jelentős mértékben támogatja. Hajjaj, de még mennyire.

A rezsicsökkentés jellemzője még, hogy meglepő módon hátrányai is vannak. Igaz, nem a kormányzat érzi, hanem az ország, de az nem érdekes annyira, mert nem a kormányzat van az országért, hanem fordítva. Ha a kormányzat lenne az országért, akkor Orbán azt csinálná, ami az országnak jó, nem pedig azt, ami neki, miután viszont folyamatosan az utóbbival foglalkozik, láthatóan úgy tekinti, hogy az ország van érte. Mivel pedig a nép a hatalom megtartása érdekében tett, a demokráciákban igencsak szokatlan húzásokba részint beletörődött, részint nem veszi észre, részint meg nem érti, sokáig lesz még Magyarország Orbáné. Illetve Orbánért. Teljes lakosságával együtt.

A rezsicsökkentéssel az első gond, hogy olyasmit támogat, amit nem szabadna. Ami nekünk nincs. Józanul gondolkodók, pláne közgazdászok azonnal felhördülnek, hogy ez egy emeletes baromság, hiszen az összes tankönyv meg a józan ész szerint is olyasmiket kell támogatni (ha már támogatunk valamit), ami nekünk van, amit mi gyártunk, amiből magyar bevétel keletkezik. Ilyen például a Túró Rudi, ahol a hasznot nem talicskázzák ki az országból. Ehelyett sajnos a rezsicsökkentéssel a földgázt támogatjuk, amelynél a haszon be sem jön ide, rögtön ottmarad Putyinnál. Az olcsó áru jobban fogy, így hát az eredmény az lett, amit minden normálisan gondolkodó ember várt, az ország földgázfogyasztása a 2014-es 8,5 milliárd köbméterről 2021-re folyamatos emelkedéssel 11,3 milliárd köbméterre nőtt (33 %-os növekedés). A rezsicsökkentés eredményeképpen a korábbi szolgáltatók elmenekültek, a gázszolgáltatás gyakorlatilag állami monopólium lett (MVM CEEnergy Zrt.), mivel pedig a gázszállítási szerződéseket is az állam köti Oroszországgal, a gazdálkodási adatok azóta hozzáférhetetlenek. Néhány emberen kívül senkinek fogalma sincs, mennyibe kerül ez az izékavarás nekünk, adófizetőknek, de ezt nem is kell tudni, mert hogy Orbánnak plusz bevétel biztos, a többi meg kit érdekel?

Egy idő után sajnos, ahogy szokott, beütött a krach, Putyin vérgőzös terve testet öltött, és a gázár megugrott. Ezt a kormány nem hagyhatta (a választásokat azért még megvárta – naná), mert ez már akkora kiadás lett volna, ami gazdasági vészhelyzetet okoz. 2022 nyarán lépett is. A nagyfogyasztókat célzó, a gázár adott fogyasztás fölötti hétszeresére emelése azonnal éreztette hatását, az ország gázfogyasztása zuhanni kezdett, és két év alatt immár 33 százalékos eséssel visszatért a 8,5 milliárd köbméteres szintre. Tisztelt kormányzat, így kellett volna kezdeni! A nagyfogyasztókon múlik minden, ahogy látható.

Az egy más kérdés, hogy a józan ész szerint soha nem árukat és szolgáltatásokat kell támogatni, hanem a rászorulókat, mert egyrészt elképesztően igazságosabb lenne, másrészt az áruk és szolgáltatások támogatása a piaci folyamatokba való kormányzati beavatkozás, ami nem egy piackonform valami, viszont ahogy ezt a FIDESZ propagandaosztályon okosan megállapították, az messze nem hozna ennyi szavazatot, mint a mindenki érintő rezsicsökkentés. Ezért marad, és punktum.

A hátrányok között megemlítendő még, hogy az ilyen mesterséges árképzés esetén az áru nem biztos, hogy azon az áron kel el, amely biztosítja a folyamatos működést, azaz

előfordulhat, hogy vagy a karbantartásra meg a fejlesztésre nem marad elég pénz a szolgáltatónál, vagy alacsony világpiaci árak esetén túl sokat fizet a fogyasztó érte, de az állami monopóliumból adódón ez nem érdekel senkit (lásd: szocializmus). A nagy pénzkatyvaszba belesimul minden kiadás meg bevétel, egyedül a „rezsicsökkentés” bűvszó érdekes. Az pedig, hogy mind magát a módszert, mind a kivitelezést tekintve úgy hülyeség, ahogy van, hát istenem! Hozza a szavazatokat, az a lényeges.

Ha valaki veszi a fáradságot, és áttekinti a szolgáltatójától kapott villanyszámlát, akkor annak az MVM zöld logóján kívül még két színes, mégpedig narancssárga színű információtábla található. Az egyik, a kisebb, a lényegtelenebb tartalmazza az elszámolási időszakot, a fizetendő összeget és a fizetési határidőt. Ezek ugyan fontosabb információk, mint az, hogy az árszabás ESZ „A1” Lakosság, de a méretéből ítélve mégsem annyira, mint a lapszéltől lapszélig végigfutó, jóval nagyobb táblázat, amely a következőket tartalmazza:

Magyarország kormánya az átlagfogyasztásig rezsicsökkentett díj alkalmazását írta elő.

Rezsicsökkentett díj nélkül az Ön fizetési kötelezettsége

az elszámolt időszakban a következő összeg lett volna:                                       41 356 Ft

Így az elszámolt időszakban az ön megtakarítása:                                                36 207 Ft

(Ezen összeg az Ön számlájából előzetesen levonásra került)

Hát nem gyönyörű, tessék mondani?

A villanyszámlát tovább tanulmányozva a számlarészletezőben megtaláljuk, hogy a fizetendő bruttó 5649 forintból a rendszerhasználati díjak összesen 4253 forintot tesznek ki (ez az, amit az ember a szolgáltatónak azért fizet, hogy az áram eljusson hozzá), az energiadíj, azaz az áram ára pedig 895 forint. Azaz a teljes ár 17,4 százaléka.

Feltételezve, hogy a rendszerhasználati díj mindig ugyanannyi, ha van rezsicsökkentés, ha nincs, a megtakarítás teljes egészében az energiadíjból történik. Ebben az esetben rezsicsökkentés nélkül az energiadíj nem 895 Ft, hanem a megtakarítással növelt 895 + 36.207 = 37.102 Ft lett volna, azaz az elszámolt energiadíjnak a 41,5-szöröse. Mivel a számla szerint az áram ára így rezsicsökkentve 5,11 Ft/kWh, a rezsicsökkentés nélküli áramár a kapott számla alapján: 5,11 * 41,5 = 212,1 Ft/kWh. A számla szerint erről rezsicsökkentik 5,11 Ft/kWh értékre.

Az, hogy ezt a bődületes villamosenergia árat honnan a bánatból vette, aki az én rezsicsökkentésből adódó megtakarításomat kiszámolta, számomra abszolút rejtély. Ide tartozik még, hogy az MVM adatlap szerint a nem lakossági fogyasztóknak kiszámlázott legmagasabb, már a határérték feletti fogyasztásért fizetendő áramár is csak 30,2367 Ft/kWh, azaz a nálam figyelembe vett, rezsicsökkentés nélküli árnak csak a hetede.

A fentiek alapján két lehetőség van. Vagy az MVM számlázási osztályán főnöki beosztásban is szerencsétlen dilettánsok dolgoznak, vagy valakik engem, mint fogyasztót nagyon át akarnak verni ezzel az idehazudott, elképesztő „megtakarítással”. Rendkívüli módon csodálkozom azon, hogy az árnyékkormány energia- és rezsiügyi árnyékminisztere ezt még nem vette észre, és nem kérte keményen számon a kormányon, mivel ez az ő, az árnyékkormány, sőt az egész ellenzék elemi érdeke.

Igaz, abból sem lett semmi gond, mikor a miniszterelnök hosszú időn keresztül azzal a szöveggel hü… szédített minket, hogy ő a rezsicsökkentés révén minden háztartást havonta átlagosan 181.000 forinttal támogat. Az sem volt kisebb marhaság ennél a számlás „megtakarítás” számításnál, mégis sikerült Orbánnak megúsznia, pedig 3,8 millió háztartással számolva az 8 254 milliárd forint/év, azaz az ország gazdasági összeomlása ez esetben pár hónapon belüli.

Hogy igazságosak legyünk a számlát illetően, egy kisebb pozitívumról is be lehet számolni. A számla legvégén ugyan és apró betűkkel, de mégiscsak közli a villamosenergia előállítására szolgáló energiamixet, és az embert úgy is, mint a szakolyi biomassza tüzelésű erőmű technológus tervezőjét jó érzéssel tölti el, hogy az energiamixben a megújulók aránya már 7,7 %.

Sarc

Azt írja az újság (MN, HTV, egyéb FPL, stb.), „Százmilliókat kap a DK, mégis saját szavazóit sarcolja”. Az első meglepődés után elolvasva az írást, hamar kiderül belőle, miről van szó:

„Mint ismert, az ÁSZ a 2022-es választási összefogás baloldali pártjaival szemben szabott ki 500 millió forintos büntetést a dollárbaloldal kampányfinanszírozása miatt. Az első körben vizsgált 260 millió forintos támogatásrészt illegálisnak minősítették, a büntetést pedig egyenlő arányban osztanák el az összefogás hat pártja, a DK, az MSZP, a Párbeszéd, az LMP, a Momentum és a Jobbik között, ami nagyjából 43,5 milliós büntetést jelent. Miután az ÁSZ és az államkincstár ilyen esetekben a büntetéssel megegyező összeget visszatartja az adott pártnak járó állami támogatásból, a tényleges büntetés ennek a duplája. Ezt a 90 millió forintot próbálja most a DK lakossági adakozással összegyűjteni, dacára annak, hogy a párt évente több mint 313 millió forintos központi költségvetési támogatásban részesül. 2023-ban például a párt közel 478 millió forintból gazdálkodhatott, miután 25 milliót szedtek be tagdíjakból, és egyéb hozzájárulások címszó alatt közel 140 milliót tüntettek fel a gazdasági kimutatásban… Morálisan megkérdőjelezhető, hogy a Demokratikus Koalíció (DK) társadalmi összefogásban bízva próbálja meg összeszedni azt a 90 millió forintot, amelyet az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata alapján Gyurcsány Ferenc pártjának kell törlesztenie.”

Továbbá:

Amellett, hogy a különböző kiigazító csomagok, adó-, járulék- és rezsiemelések zápora éppen a baloldali kormányok politikáját és „válságkezelését” jellemezte, furcsa, hogy az állítólag kivéreztetett állampolgároktól a magát éppen szociáldemokratának maszkírozó politikai erő kér pénzt

Még továbbá:

„A párt elnökének kalapozása azért is abszurd, mert a legutóbbi vagyonnyilatkozat szerint a pártelnöknek 461 milliója van értékpapírban… Gyurcsány Ferenc igencsak tehetős, a rendszerváltoztatás utáni homályos privatizációs folyamatok egyik nyertese, vagyis nem esne nehezére, hogy kisegítse a személye köré épült pártot.

Hát akkor menjünk sorjában.

  • Az előzményeket itt lehet elolvasni. Kiderül belőle, hogy az ÁSZ konkrétan micsoda. A ténykedése alapján mondhatná bárki, hogy egy, a FIDESZ által kitartott, ezért a FIDESZ-t maximálisan kiszolgáló, velejéig romlott banda, de mi nem mondjuk. Még a végén megsértődnek itt nekünk!
  • Cím: „Százmilliókat kap a DK, mégis saját szavazóit sarcolja

Gyurcsány, Facebook oldala:

Arra kérünk mindenkit, hogy támogasson minket.

Az írásszerűség szerencsétlen összelapátolójának (továbbiakban: Szerző) láthatóan fogalma sincs arról, hogy mi az a sarc. Néhány történelemóráról biztos hiányzott anno, de ez láthatóan nem zavarja különösebben. Meg is teheti, az az 1,5–2 millió ember sem tudja, mi a sarc, akiknek ír, ugyanis Orbán folyamatosan sarcolja őket is, mégis mindig rászavaznak. Na ja, Orbán buzgó hívő (hehe), és az a vallásosoknál mindent visz. Pláne, hogy annyi pénzt kapnak az egyházak, mint még soha, azaz a prédikáció irányultsága sem kérdés senkinek.

  • A „mindenki” kifejezés többek véleménye szerint, azaz Szerzővel ellentétben nem azonos a DK szavazótáborával, azaz Gyurcsány nem kifejezetten őket „sarcolja”. Rég nem lenne hatalmon Orbán, ha ez így lenne. A Szerző általi megfogalmazás nyilván azon célból lett ilyen, hogy Gyurcsány mérhetetlen gonoszságát még jobban érzékeltesse, hiszen amellett, hogy nem kér, hanem sarcol, a „sajátjait” (Jézus!) kényszeríti (te Atyaisten!) adakozásra, ami már aztán mindennek a teteje.
  • Ezt a 90 millió forintot próbálja most a DK lakossági adakozással összegyűjteni, dacára annak, hogy a párt évente több mint 313 millió forintos központi költségvetési támogatásban részesül. 2023-ban például a párt közel 478 millió forintból gazdálkodhatott, miután 25 milliót szedtek be tagdíjakból, és egyéb hozzájárulások címszó alatt közel 140 milliót tüntettek fel a gazdasági kimutatásban,

Ugyanez a FIDESZ-nél: ÁSZ büntetés a közpénz felhasználást illetően 0 millió (naná, hogy annyi), központi költségvetési támogatás 1700 millió (2022-es adat).

Ebből érthetővé válik, hogy a FIDESZ morális alapon magasan a DK fölött áll, ők ugyanis egy fillért sem kérnek a néptől az ÁSZ büntetésük kifizetésének támogatására! Bezzeg Gyurcsány! Nem átall egy ezrest kérni a kivéreztetettektől! Hallatlan indolencia!

Hogy miért és hogyan van kivéreztetve a nép, azt mindenki döntse el maga.

A „dacára annak” kifejezés azt mutatja, szegény Szerző nem nagyon tudja mi az a gazdálkodás, és úgy gondolja, a bevétel az bevétel, punktum. Addig, hogy az ilyen szervezeteknek kiadásaik is vannak, már nem jut el. Túl messze van neki.

  • Szerző szerint a párt elnökének kalapozása ezek mellett még abszurd is. Mégpedig azért abszurd, mert Gyurcsánynak van pénze. Sőt Szerző úgy gondolja, igencsak tehetős, hát akkor miért nem fizeti ki ő a büntetést? Elegánsan. Nagyvonalúan. Úri módon. Mint aki csak hobbiból politikus, például Tisza Kálmán. Ne legyen már akkora kispolgári középparaszt, mint… az izé… na!

Nagy szerencse, hogy Szerző nem tudja, mennyire tehetős Orbán apja, Orbán bátyja, Orbán veje, Orbán haverjai, mert akkor rögtön nem nevezné Gyurcsányt tehetősnek, sőt ő maga javasolná az ÁSZ-nak, hogy csökkentse a DK büntetését.

Érdekességként megemlítendő még, hogy Gyurcsány miniszterelnöksége idején (lévén „tehetős” baloldali) az összes járandóságát karitatív célokra utalta át, míg ugyanakkor Orbánra ez nem jellemző. Ő felmarkolja azt az évi 60 – 70 milliót, plusz egyéb juttatások, plusz gépkocsihasználat. Igaz, ő nem is tehetős, lévén hogy egyrészt nem a gazdasági életben villogott, mint Gyurcsány, hanem a politikában, másrészt nagyon jó ember, mert mindenkin segít, miközben maga zsíroskenyéren él. Kicsiben kezdte a jótékonykodást (székház, Kaya Ibrahim, Joszip Tot), csak a felbátorodása után kezdett az üzlete kivirágozni. Pénz valahogy lett mindig annyi, amennyi kell, és mindig önzetlenül lett elosztva, mindig más javára. Mint például idősebb Orbán Győző, ifjabb Orbán Győző, Tiborcz István, Mészáros Lőrinc, csupa olyan ember, akik megérdemlik, mert az országnak rengeteg hasznot hajtanak. Ennek a haszonnak a konkrét meghatározására új szervezet fog alakulni kormányrendelettel. A vezetője havi ötmilliót fog keresni, mert a feladat nem lesz egyszerű. 5 évet kap rá, hogy kidolgozza, miért hasznosak a felsoroltak az országnak. A szervezetet illetően 200 – 250 fős csapattal számolnak, egy körúti, valószínűleg a New York Palota lesz a székhely. A szálloda tulajdonosa kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot, a mostani kávéházban épül meg az uszoda és a fitnesz terem, ahol kávét is felszolgálnak. Már toborozzák is a csapatot, első közelítésben móriczi alapon. Rokonok. Vagy weöresi alapon. Békakirály fia-lánya. Könyvtár-illemtan szakosok előnyben.

  • Az írás rendkívül részletes. Nem csak azt tudjuk meg belőle, hogy Gyurcsány Ferenc tehetős, hanem azt is, hogy „a rendszerváltoztatás utáni homályos privatizációs folyamatok egyik nyertese”.

Mint tudjuk, Gyurcsány a MOTIM-ot versenytárgyaláson vette (összeállt az ottani vezetéssel, ő hozta a pénzt, a vezetés a szaktudást), és attól az állami banktól kapott hitelt, ahol az anyósa dolgozott. Később megvásárolta a vállalatvezetőktől a többi részvényt is. A tranzakcióval a következők jártak jól: a vezetőség és a dolgozók, akik azóta is egy sikeres vállalatnál dolgoznak, az állam, mert a vállalat termékeinek 90 %-át exportálja, növeli a GDP-t, és sokmilliárdos adóbevétele származott tőle, a bank, mert a kölcsönt Gyurcsány kamatostul visszafizette (a bank ebből él), de sajnos Gyurcsány is jól járt, és ezt sokan képtelenek megemészteni. Na, ezt próbálja Szerző kihasználni, ami úri körökben nem szép jellemvonás. Igaz, úri körökben a pénzt nem kapja az ember valakitől valamiért, hanem van neki. A tranzakcióban semmiféle homály nem található, Gyurcsány akkoriban nem volt politikus, és messze sikeresebb gazdasági vállalkozó lett, mint Széles az Ikarus-szal, amely ma már nincs sehol.

A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy az írás a rosszindulatú ostobaság szép példája, amelynek a sok hülyeség mellett csak egyetlen (egészen véletlenül a Szerző önös érdekét szolgáló) értelmes húzása van: a racionalitást mellőzve az emberek információhiányára és hitére épít, azaz a fő cél az ő átverésük. Pártérdekből. Ömlenek is a laphoz az állami vállalatok hirdetései!

Feltehető a kérdés: demokráciákban szokásos-e az emberek ilyetén átverése, és ha igen, az miért nem demokrácia?

Árulás

„Hivatalossá vált 2023-ban, hogy a magyarországi baloldal hazát árul – mondta Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója a Mandiner honlapján szombaton közzétett évértékelő interjújában.”

Mint tudjuk, a hazaárulás nálunk úgy „válik hivatalossá”, hogy a jelenleg Magyarországon regnáló, FIDESZ nevű párt azzá nyilvánítja. Ez a gátlástalan társaság ráolvasásos technikát alkalmaz, mert erősen bízik abban, hogy szegény Mari néni, Józsi bácsi meg a röfik el is hiszik azt, amit először Habonyék kitalálnak, aztán az összes általuk kinevelt és megfizetett szajkó a jócskán kibővített baráti médiában éjt nappallá téve hajtogat. Sajnos van ebben a bizalomban valami, mert Mari néni meg Józsi bácsi a hozzá eljutó sajtóban semmi mást nem hall, olvas meg lát, mint ezeket a szajkókat, és miután így az összes kérdésben megkapták, megkapják, és meg fogják kapni „a szükséges információt”, ezt adják tovább a röfiknek ők is. Szegény röfik sem tehetnek mást: amit hallanak, azt elfogadják.

Szajkóból van bőven. „Pénzszagra gyűl az éji vad”, írja a költő, és bizony igaza van, még akkor is, ha a szajkó nappali vad, meg ha nem is pontosan ezt írta, ugyanis a pénzszag vonzó tulajdonsággal bír, és a forrás körül a tömegnyomor magától értetődik. „Pecunia non olet” (A pénznek nincs szaga), mondta hajdan egy másik potentát mintegy cáfolandó az előző mondatot, de nem volt igaza, ugyanis a pénzillat nagyon vonzó tud lenni, pláne azok számára, akik saját képességből nem vinnék ugyan sokra, viszont ha kapnak egy papírt, akkor azt simán felolvassák. Bárkinek. Bárhol és bármikor. Persze csak fizetés ellenében.

Szajkó úr… illetve Szánthó úr, mint az köztudott, az Alapjogokért Központ főigazgatója. Hogy mivel foglalkozik ezen nagybetűs Nonprofit? Hát nem az alapjogokkal. Hanem:

Az Alapjogokért Központ budapesti székhelyű, 2013 óta működő jogi elemző- és kutatóintézet. A Központ a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését tartja elsőrendű feladatának a 21. század felfokozott, a jog területére is kiható globalizációs és integrációs folyamatai, technológiai változásai közepette. Az intézet működésének emellett nem titkolt célja, hogy ellenpólust képezzen a napjainkban az élet számos területén túlburjánzó emberi jogi fundamentalizmussal és politikai korrektséggel szemben.

Ebből kiderül, hogy ők ugyan még véletlenül sem korrektek politikailag, sőt ellenpólust képeznek, pont úgy, ahogy az emberi jogi fundamentalizmussal szemben is. Mint írják, a józan ész alapján igyekeznek megtalálni az egészséges egyensúlyt az egyéni szabadságjogok és a társadalom érdekei között.

Ebből következően a józan ész, mármint az ő józan eszük alapján korlátozhatók az emberi szabadságjogok a társadalom érdekében. Azt, hogy mi a társadalom érdeke, szintén ők mondják meg (ki hitte volna?). Tökéletes példa erre a fenti hazaárulás, mely esetben a társadalom érdeke az, hogy az ellenzék sehonnan se kapjon pénzt. Emberi joga ugyan pénzt kapni akárhonnan is, de Szánthóék szerint a társadalom érdeke sérülne, mert még a végén az ellenzék alakíthatna kormányt a FIDESZ, illetve hát Orbán Viktor helyett, amiről a józan ész azt mondja, hogy ha nem Orbán Viktor van hatalmon, az a társadalom érdekével rendkívül ellentétes valami. Egy ilyen ellenzéki hatalom esetében még tán jóban is lennénk az EU-val, megérkezne a támogatás, gazdasági téren nem a bolgárokkal harcolnánk az utolsó előtti helyért, több pénz jutna az oktatásra meg az egészségügyre, a támogatásokat a rászorulók kapnák, nem a gazdagok meg a tehetősek, nem lenne az összes fék és ellensúly pártszervezet, és még további efféle rettenetes dolgok esnének meg velünk, melyek a mai Magyarország társadalmi érdekével Szánthó szerint semmiképp sem egyeztethetők össze.

Ha elemezzük az Alapjogokért Központ álláspontját a főbb politikai kérdésekben, egyértelműen látható, hogy azok az álláspontok egy az egyben a FIDESZ álláspontjai is. Szánthóék józan esze a FIDESZ józan eszével tehát abszolúte egybevág, továbbá aminek alapján a Központban megítélik a dolgokat, ugyanazon az alapon ítéli meg a FIDESZ is, és hogy a végkövetkeztetéseik szintén megegyeznek, az a fenti azonosságok alapján magától értetődő. A fenti végkövetkeztetéseket végül ismertetik a néppel, illetve hát a nép azon részével, amely Orbánnak a kétharmadot biztosítja, nehogy a mostani keserves helyzet miatt elfelejtse, kire kell szavaznia.

Az Alapjogokért Központról a következőket írja az Átlátszó 2022-ben:

Akár 9 milliárd forintnyi támogatás kerülhetett tavaly az Alapjogokért Központhoz… Más szóval: a rövid lejáratú kötelezettségek és az aktív elhatárolásokat tartalmazó mérlegsorok összege is a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. által megkapott támogatásokat rejt. Így jön ki az akár 9 milliárdos támogatás: rövid lejáratú kötelezettségként 4,18 milliárd forintot, aktív elhatárolásként 3,66 milliárd forintot mutatott ki a társaság. Tegyük hozzá: azt egyelőre nem lehet tudni, hogy ezek a támogatások kitől érkeztek, mire költötték, pontosan mekkora részét fedik le ennek a két mérlegsornak, és vajon átfedésben állnak-e a bevételezett 1,25 milliárddal.

Az adatokból erősen úgy tűnik, hogy ez a nonprofit társaság tényleg nem a profitra hajt (ahhoz csinálni kéne valamit – termék, szolgáltatás, melyeket megvesznek a piacon), hanem az állami támogatásra, és ha ismételten, immár akárhanyadszor megemlítjük a szintén fideszes szajkót játszó MTVA évi 148 milliárdját, a Rogán féle propaganda alakulat évi 50 milliárdját (plakátok, a néppel való konzultációk, fideszes szervezetek támogatása), a baráti sajtóban feladott állami hirdetések révén érkező  milliárdokat, meg a nonprofitok besöpört támogatásait, akkor kristálytisztán látható, hogyan veszti el a közpénz közpénz jellegét, és lesz belőle fideszes propaganda, azaz beavatkozás a magyar választásokba. Egyértelmű beavatkozás. Közpénzből. Hoppá! Kedves Szánthó úr, csak nem bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű? és hol van ilyenkor az ÁSZ, tessen mondani?

A FIDESZ tehát a mi pénzünkből tudatja velünk, hogy ő jó, az ellenzék meg rossz. Az ellenzéknek ugyanezt még adományból sem engedélyezi. A saját pénzét persze sajnálja erre, abból inkább Hatvanpusztát meg egyéb szerény, kastélyszerű lakhelyeket épít magának.

Persze azért van annyira trükkös, hogy nem beavatkozásról, hanem külföldi beavatkozásról beszél. Ebben tényleg van valami, mert valóban, mind az EU (Tanács, Bizottság egyremegy), mind a Biden kormányzat szeretné, ha nem Orbán lenne a magyar miniszterelnök, de ezek, ha tényleg be akarnának avatkozni, nem pár millió dollárral tennék (ami ráadásul a FIDESZ által ellopott és propagandára fordított pénzhez képest semmi) hanem sokkal többel és sokkal hatékonyabban. Az, hogy nem ez történik, bizonyítja, ehhez a pénzhez országoknak és nemzetközi szervezeteknek az égadta világon semmi köze nincs, azaz a FIDESZ szöveg csak a nép átverésére szolgál. Ahogy a sorosozás dettó.

Érdekességként megemlítendő, hogy a derék Szánthó még derekabb nonprofitos szervezetének nem kell magát valami ócska albérletben meghúznia. Mint azt szintén az Átlátszó 2021-ben írja:

„Szauna is lesz az Alapjogokért Központ új irodaházában. A szervezetet működtető nonprofit cég ugyanis tavaly hatszintes ingatlant vásárolt az elegáns Budakeszi úton. A Türk Tanács és az MMA épülete között egy hatszintes épületet alakítanak át irodaházzá az Alapjogokért Központ részére. Az ingatlanban szauna és fitnesz-szoba is lesz, az átalakítás eddig ismert költségei közel 300 millió forintra rúgnak.”

Továbbá (HVG 2023. június):

Az Alapjogokért Központot működtető Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. 2022-es évre vonatkozó mérlegbeszámolója szerint a cégnél személyi jellegű ráfordításként 1182 millió forintot számoltak el tavaly, ami az átlagos statisztikai létszámként beírt 48 fő foglalkoztatottal számolva havi bruttó 2,05 milliós fizetés, vagyis több mint egy államtitkár 1,97 milliója. Az nem derült ki, hogy az ügyvezető-tulajdonos Szánthó Miklós mennyit keres, de az igen, hogy a fizetett alkalmazottak számánál nagyobb arányban nőtt a rájuk költött összeg.”

A fentiek szerint egyértelmű, hogy VAN az a pénz. El is gondolkodtam egy mindkét végén hegyesre pödrött bajuszon, hátha arrafelé ez kötelező. Szöveget bemagolni, aztán elmondani én is tudok, a bajusszal kombinálva esetleg leeshet nekem is valami… éljen Orbán Viktor! A szaunát az alagsorba kérem!

Cowboy

A küzdelem mindig kétarcú. Az egyik, amit ténylegesen megvív az ember a csatatéren, a másik, amit otthon elmesél belőle. A két arc, noha elvileg ikrek, a legritkább esetben hasonlítanak, ráadásul van olyan harc, amit meg sem vívtak, egyedül az otthoni meséből derül ki, hogy volt ilyen. Illetve nem volt, de végül mégis, és hogy győztünk, az a minimum.

A legröhejesebb az, mikor egyértelmű, hogy a Nagy Harcos összes küzdelmét láttuk, illetve követni tudtuk, hazánkban is meg külföldön is, nekünk mégis olyanokat mesél róla itthon, mintha semmit sem láttuk volna, és csak most, az ő elbeszéléséből fogjuk megtudni, hogy mi volt, hogy volt, különben is, de főleg egyáltalán.

Némi gondot jelent, hogy a röhejességről általánosságban nem lehet beszélni, hiszen a szájtáti közönségből néhányan ugyan hahotáznak, ám majd hárommillió állampolgár nem mulat a szövegén, hanem elkerekedett szemmel csodálja a halált megvető bátorságú nindzsát (A miniszterelnök a Fidesz 30. tisztújító kongresszusán elmondott beszédében közölte, hogy „a mi kormányunk: nindzsakormány… A dobócsillagot jókor jó helyre kell hajítani, nincs második esély”). Ezen hős nindzsa értünk öldököl mindenfelé, mert ő aztán nem egy anyámasszony katonája, aki a felesége szoknyája mellett ül otthon jófajta pálinkát hörpölgetve, hanem kiáll a placcra, ahogy kell neki! Illetve mégsem. Nem mindig áll ki. A nindzsa ugyanis a szamurájokkal ellentétben „a sötétség és a lopakodás mestere, aki főleg a ravaszságban, kémkedésben és gyilkosságban jártas”, mely nindzsadefiníció a mi miniszterelnökünket illetően abszolúte stimmel (lásd: kilopakodott a sötét brüsszeli büfébe egyedül kávét inni). No kiállás, no placc, no reflektor, ha kérhetem! Így van ő például a svédekkel is, akik esetében ahelyett, hogy kimenne Stockholmba megbeszélni Kristerssonnal a dolgokat, hogyan is van az az állítólagos svéd sértegetés, ami miatt mi nem szavazzuk meg a NATO tagságukat, inkább Erdoğannal sugdolózik, a frakcióra mutogat, és a csicskáit küldi nyilatkozni. „Bukotsumono!” mondanák lebiggyesztett szájjal a szamurájok, ha érdekelné őket ez a pávatáncnak hívott sunnyogás.

Vannak persze a nindzsákon kívül más harcosok is. Ilyen például a cowboy. Tükörfordításban tehénfiút jelent, aminek sok értelme nincs (legfeljebb LMBTQ+ klubokban), persze lehet variálni a fordításban, például „a tehénnek a fia”, de az még nagyobb hülyeség lenne, ezért célszerűbb vagy úgy hagyni, ahogy van, na, legfeljebb gulyásnak fordítani. Az Egyesült Államok korai korszakában hatalmas gulyák járták a legelőket, melyek terelését és védelmét a cowboyok látták el. Ezért volt pisztolyuk, mert sok marhatolvaj követte a gulyákat, akikkel sűrűn és helyben kellett megvívni a marhákért a harcot. Így aztán kiválasztódtak/kinevelődtek a párbajfenomének, akiket a filmipar tett naggyá, a szó elszakadt eredeti jelentésétől, és ma már sokan azt gondolják, a cowboy valamiféle nemzeti hős, aki megmenti a nőket a megbecstelenítéstől, a bankokat a kirablástól, ráadásul hullabecsületes, mert ahelyett, hogy jól hátba lőné a rohadékokat, kiáll velük párbajozni egy szál maroklőfegyverrel az oldalán. A sheriffre nem számíthat soha, mert az mindig tehetetlen és ostoba, legalábbis a cowboyos filmek többségében az.

Nem véletlen tehát, hogy derék miniszterelnökünk nindzsából cowboyra váltott, hiszen a nemzeti hős szerepe nem áll távol tőle. A kormányfő legutóbbi fiatalos bejelentkezésében hat témáról beszélt. A videó lendületes, a hatlövetű szót a cowboyokkal tisztában lévőknek nem kell magyarázni, és ami a legfontosabb: végre megtudhatjuk, mire lő a mi derék hősünk, azaz mi az, ami fontos neki.

Lövés 1.: „Vannak évek, amelyekben az a legjobb, hogy véget érnek. Így vagyunk mi 2023-mal. Az évnek vége, a háborúnak sajnos nincs vége, a terrorveszély nő Európában, és a migrációs nyomás is egyre nehezebb. 2023-ban kellett a legény a gátra.

Ja. Kellett a legény. Illetve kellett volna. De nem volt. Az infláció az egeket ostromolta, az infli-EB-t nagy fölénnyel nyertük, fogyasztásban utolsó előttiek vagyunk, már csak Bulgáriát előzzük, az államháztartási hiány úgy elszállt, mint a győzelmi zászló, ha az EU Ukrajnát nem akarta volna fölvenni, még az a 10 milliárd euró sem jött volna, amit Orbán a büfébe való távozással kizsarolt az Európa Tanácstól, a háborúnak ugyan nincs vége, de ez Magyarországtól teljesen független kérdés, a migránsokat illetően meg Ausztria állandóan panaszkodik, hogy a legtöbb migráns tőlünk érkezik oda. Nincsen legény arra sem, hogy megvédje a határainkat?

Lövés 2.: „Amikor először jutottunk ki, a pótselejtezőt megelőzően a norvégok röhögőgörcsöt kaptak. Most bezzeg a csoportbeosztásnál már nem tolongtak a csapatok… Szép év lesz ’24

Tanári fizetések, egészségügy, 5% fölötti hiány, „kiafrancot” érdekel? Lényeg, hogy kijutottunk. Mint az ugyancsak szép ötvenes években, mikor a foci vitte a hátán az országot. Orbán most is erre számít, mert másra nem is tud, csak egy a baj: ott még nem tartunk, ahol Puskásék, hogy másodikok legyünk egy világversenyen (a horvátok bezzeg…). „Nem baj, az ikszedik hely is szépen csillog”, mondja majd Orbán, ahogy Rákosi elvtárs, csak ő ikszedik hely helyett ezüstéremmel.

Ha a stadionokkal meg fűtött pályájú „palántaneveldékkel” teleszórt és pénzzel alaposan fölturbózott fociéletünkből a legértékesebbet, azaz Szoboszlait kiragadva megvizsgáljuk a pályafutását, kiderül belőle, hogy ő már 16 éves korától Ausztriában játszott, azaz a karrierjéhez nekünk, magyaroknak nincsen sok közünk.

Lövés 3.: „Recep Tayyip Erdoğan török elnök Magyarország kiemelten fontos stratégiai szövetségeseként nemrég járt Budapesten… Ez egy erős ország, amely fejlődik, és már saját autómárkát előállítanak. Hoztak is belőle egy példányt. Cserébe egy lovat adtam. Sólyomra gondoltam először, de az biztos visszarepült volna, és akkor azt hitték volna Isztambulban, hogy rászedtük őket…. Csupa ilyen „egy lóerő 435-ért” jellegű üzletet szeretnék kötni idén is.”

Az, hogy Erdoğan Orbán szövetségese, teljesen egyértelmű, mert egyik sem vethet a másik szemére semmit az otthoni demokráciát illetően, Az, hogy stratégiai partnerek, egyértelműen mutatja, hogy mindegyikük hosszú távra tervez. Törökország erős ország. Erejét láttuk 1526-ban meg 1541-ben is, a mai gazdasági és demokratikus fejlődését illetően viszont még van hová. Az autó-ló csere mutatja, hogy Magyarországnak Mészáros Lőrincék kifinomult betonkeverési technikáján kívül ajándéknak alkalmas ipari terméke nincs. A turul jobb, ha itthon marad, mert ott esetleg munkára fognák, ami nem tesz jót egy sólyom kedélyének. Hogy hazatalálna, az erős túlzás, maximum elszáll a jó fenébe (miért nem őrizték rendesen?). A vágyott jó „üzletet’” illetően: megvan az már! Illetve volt. Az EU-val Gyurcsány 2007-ben megkötötte a jó üzletet, ő még alig kapott belőle (a projektek végén fizetnek), Orbán viszont 2010. óta élvezi, hogy minden éveben jóval több pénz érkezik, mint amennyit befizetünk. Sajnos a permanens pávatánccal sikerült Orbánnak elintéznie, hogy ez a jó kis üzlet befuccsolt egy ideje. Nem reménykedni kell, hanem intézkedni! A teljesítendő 27 pont jó ideje ismert mindenki előtt. Az EU megküldte. Többször is.

Lövés 4.: Decemberi nemzetközi sajtótájékoztatómon a legtöbben Ukrajna felől érdeklődtek Az álláspontunk világos, az Európai Unió rossz úton indult el, amikor úgy döntött, hogy megkezdi a tárgyalásokat Ukrajnával. Ebből még sok baj származik. És most az a dolga Magyarországnak, hogy ezeknek a bajoknak és károknak a számát csökkentse, illetve Magyarország feje fölül elhárítsa. Béke kell és tűzszünet.”

Az álláspontunk valóban világos, de nem érdekel rajtunk kívül senkit. Törökország 2005. óta, azaz 18 éve uniós tagjelölt, de még mindig nem tag, mert az EU csak tagságra érett jelöltet vesz föl, így aztán nem egészen érthető, hogy Orbán jelenleg mitől fél. Ukrajna csak akkor lesz tag, ha minden szempontból megfelel, és az uniós költségvetés sem kerül bajba (az EU nem hülye), azaz a tagjelöltség most még csak egy gesztus, de Orbán ezt nem hajlandó észrevenni. Vagy ez csak a mindenáron való krakélerkedés? Valószínűleg a kettő elegye. A probléma sajnos az, hogy az ilyen viselkedés negatív hatása az országon fog csattanni, nem csak Hatvanpusztán. Sőt, azon nem is.

Lövés 5.: „Javier Milei. Egy elnök, aki láncfűrésszel kampányol… Ez a gesztus nem volt indokolatlan, mert Argentína inflációja 100 százalék fölött is járt. Sok sikert kívánunk Argentínának, Magyarországnak egy metszőolló is elég volt, hogy 10 százalék alá vágjuk az inflációt. Figyeljük, mit tesz az elnök, hátha tanulhatunk tőle gazdaságpolitikai mesterfogásokat. Nem kell sírnunk Argentínáért

Bizony! Nekünk elég volt a metszőolló, Argentínának láncfűrész kell. Az orbáni üstökön ragadás és a fejszével való faragás eltűnt az éj homályában, helyette megjelent egy újabb kerti szerszám, melynek segítségével a miniszterelnök be akarja adni a népnek, hogy nem a 2022-es magas áraknak (melyekhez viszonyítunk), nem a 2023-as, az előbbieknél csak kevéssel magasabb áraknak, sőt nem is a KSH-nak van köze a 10% alatti inflációhoz, hanem ő maga az, aki üstökön ragad, üt-vág, metsz, meg fűrészel (szerintem lesz még olyan is). Szólhatna már neki valaki, hogy hülyeségeket beszél. Bár… a KSH módszertanának megváltoztatása az inflációs számítást illetőleg lehet, hogy tényleg az ő műve („Csináljatok már valamit, Áron!”). Én persze inkább a gazdaságilag menő országokat figyelném, nem Argentínát, mert mesterfogás helyett most már kormányozni kellene. Tisztességesen.

Lövés 6.: „2024 egy reményteljes év lesz, feltéve, ha sikerül rendet vágnunk Brüsszelben. Donald Trump volt amerikai elnök győz, és elhozza nekünk a békét az ukrán háborúba”.

A büfében már vágtuk a rendet rendesen, most már csak Macronék közé kell odacsapni. Lehetőleg akkor, mikor nincsenek ott, különben megint mehet Orbán a büfébe. Trump nem elhozza a békét, hanem leállítja Ukrajna támogatását, azaz megadja magát a Nyugat nevében, és akkor Putyin Európában szabad kezet kap. Egyébként ez nem ukrán háború, hanem orosz, mégpedig a legócskább háborús bűnökkel súlyosbítva. Minden rossz benne van, ami csak elképzelhető.

Na, kérem, hát íme: újra szólt a hatlövetű. Jó kis cowboyos, mi? Azt javaslom, inkább röhögjünk, úgy kevesebb folyadékot veszít az ember, mintha sírna.

Magyarország a zárókő állam avagy álmodik a nyomor

A magyar miniszterelnök diplomáciai stratégiáját Orbán Balázs politikai igazgató fejtette ki az Origóban abból az alkalomból, hogy megjelent Huszárvágás című könyve, melyet majd idegen nyelveken is kiadnak, hogy mindenki ámulhasson a nagyszabású terveken.

“A zárókő – keystone – az építészetben világos jelentéssel bír: egy olyan kiemelkedő, különleges díszítéssel bíró kő, amely a boltív összefutó íveit zárja be. Nem feltétlenül a méretével hívja fel magára a figyelmet- hiszen lehet akár a legkisebb is a kőrendben – hanem a rendeltetésével. Az egymással ellentétes irányból ellentétes erővel egymásnak feszülő íveket a zárókő tartja össze és rendezi egységgé. Nélküle darabokra hullana szét az egész. Magyarország is ilyen kulcsfontosságú szerepet akar betölteni a világban. Kelet és Nyugat találkozási pontja akar lenni: úgy közvetíteni az egymás ellen ható erők között, hogy közben stabilizálja a saját térségét” – mondja Orbán Balázs. A politikai igazgató hangsúlyozza, hogy a magyar diplomácia elveti a blokkosodást és helyette a konnektivitást hangsúlyozza. Ez nyilvánvaló célzás arra, hogy az USA 2021-ben nyíltan jelezte, hogy stratégiai ellenfélnek tekinti immár Kínát és Oroszországot. Washington 1972 óta együttműködött kommunista Kínával, amelyet immár veszélyes ellenfélnek tekint, amely kérdésessé teheti az USA által irányított világrendszert.

“Ha blokkokra szakad is szét a világ, Magyarországnak akkor is kapcsolódási pontnak, találkozási helynek kell lennie, ahol összeér a Kelet a Nyugattal”

– hangsúlyozza Orbán Balázs. Aki az interjú végén bevallja, hogy mi a magyar diplomácia célja: ”nekünk elemi érdekünk, hogy Közép Európa képes legyen a saját érdekei mellett kiállni, saját biztonságát és fejlődését saját kútfő alapján megszervezni. Mi a magunk részéről azon dolgozunk, hogy a térség újra önálló erő központtá váljon, ne pedig ismét valamilyen nagy blokk perifériája legyen” – mondta Orbán Balázs az Origonak.

Az egyszemélyes Visegrád

Az új lengyel kormány maximálisan elkötelezett Washington és Brüsszel mellett, szorosan együttműködik Csehországgal és Romániával. Ez az új erő központ Közép Európában, mely negligálja és bírálja Orbán Viktor külön-utas politikáját. Blinken amerikai külügyminiszter ukrajnai rendezési tervében Magyarország egészen egyszerűen nincsen benne. Északon egy erős lengyel-ukrán katonai szövetség mellé csatlakozna a három balti állam és Csehország. Délen Románia és Moldávia szövetsége alkotná a NATO erőközpontját. Ezért is számít Orbán Viktor mindenképp Trump győzelmére. Milyen európai diplomáciát folytatna Donald Trump hogyha hatalomra jutna a novemberi elnökválasztáson? Ezt valószínűleg még ő maga sem tudja. Thierry Breton, a brüsszeli bizottság francia biztosa mindenesetre felidézte a 2020-as Trumpot, aki azt mondta Ursula von der Leyennek:

”az USA nem védi meg Európát!”

Macron francia elnök önálló európai hadsereget akar, és ehhez partner lehetne Orbán Viktor is. Lengyelország és Románia, térségünk e két kulcs állama viszont csakis az USA garanciáiban bízik. De vajon ki fenyegeti az Európai Uniót?

Putyin nem Hitler

A Biden adminisztráció szerint Oroszország katonailag és Kína gazdaságilag fenyegeti az Európai Uniót, de Orbán Viktor nem hisz ebben. Az orosz hadsereg és titkosszolgálat szánalmasan leszerepel Ukrajnában. Nemhogy Európát nem képes fenyegetni, de még a koldusszegény Ukrajnával sem bír el, melyet a Nyugat lélegeztető gépen tart. Putyinnak esze ágában sincsen megtámadni a NATO-t. Hitler mögött az akkori világ legerősebb hadserege állt, és mégiscsak veszített a második világháborúban. Putyin nem táplál világhódító ambíciókat, csakis az oroszok által lakott területek visszafoglalására pályázik. Ez is agresszió, de nem világháborús fenyegetés. Putyin éppúgy valamiféle nemzeti érdeket követ mint Orbán Viktor. Csakhogy már régen kiderült: nem a hódítás, nem új területek megszerzése a nemzeti érdek hanem az, hogy a meglévő határok között hatékony gazdasági rend jöjjön létre. Dél Korea kis területen ásványi kincsek nélkül nagyobb GDP-t produkál mint Oroszország. Putyin azért vezeti zsákutcába országát, mert nem képes végrehjatani egy gazdasági reformot, amely olyan nagyhatalommá tenné Oroszországot mint Kínát.

Magyarországon Orbán Viktor a szegényház királya. A térség többi állama azzal, hogy Európa és Amerika barát politikát folytat, sokkal messzebbre jutott mint a nemzeti együttműködés rendszere Magyarországon.

Jól látszik ez a magyar és a román eredmények összehasonlításán: míg a rendszerváltáskor Románia egy csődtömeg volt és Magyarország a legsikeresebb reform kommunista állam, jelenleg egy főre jutó fogyasztásban a románok immár megelőzik Magyarországot.

A román diplomácia már Ceausescu bukása után felismerte, hogy az USA számára csak két ország fontos a térségben: Lengyelország és Románia.

Magyarországot leírták Washingtonban. Ilyen körülmények között Orbán Viktornak csak az ordító egér szerepe jut a világpolitikában, és ez még akkor is tragikomikus, ha el tud könyvelni PR sikereket, amelyek ideig-órákig elfedik a nemzeti együttműködés rendszerének kudarcát.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!