„Orbán Viktor nemcsak meccset nézett Belfastban, hanem egy abortuszellenes tüntetésen is részt vett.”
Érdekes dolog ez az abortuszellenesség a XXI. században. Az ember úgy gondolná, hogy a népek már elég iskolázottak és elég tapasztaltak is ahhoz, hogy felfogják, az abortusz sok kellemetlen helyzet, vagy akár egy teljes kellemetlen élet megelőzése érdekében szükséges. „A nem kívánt gyermek juszt is szülessen meg!” elv alkalmazása rendkívül negatívan hat a leendő szülő-gyermek kapcsolatra (pláne, ha parancsszóra történt), és nem csak életminőség szempontjából teszi nehezen elviselhetővé a gyerek és a szülő(k) életét. A bűnügyi rovatok, és az azokból táplálkozó krimik is tele vannak olyan esetekkel, mikor az ilyen élethelyzetek, akár súlyosabb cselekményekhez is vezethetnek.
Egy bibliás ember esetében persze nem így van, szerintük nem csak a már megszületett emberekben, hanem a magzatban sem szabad kárt okozni, mert a Szentírás szerint az élet Istentől származik, és ő élőként tartja számon a meg nem született gyermeket. Ez rendben is van, már csak azt kell meghatározni, hogy mikortól kezdődik az élet. Amikor megszületik a leendő gyerek apja? Amikor a leendő apa elhatározza a leendő anyával, hogy gyermekük lesz? Amikor az ondósejt egyesül a petesejttel? Amikor az embrió szívcsöve dobogni kezd? Amikor a magzat megmozdul? Amikor már hallja a külső hangokat? Esetleg más határkő is található?
A szülés után az újszülött életére nem tör senki, hiszen ő már ember jól látható agyműködéssel, ami az embernek való minősítés egyértelmű feltétele. Vannak persze, akiknek az agy nem olyan fontos, és már a zigótát is embernek számítják be, nemhogy az embriót, amelynek a szívcső dobogása megfelelő műszerekkel érzékelhető. Egyesek szerint kizárólag az agyműködés megindulása a határ, az viszont nem mutatható ki az anyaméhben, így aztán a négy évvel ezelőtti, keresztény-biblikus alapon kormányzó pártok a szívhangot vették alapul, ezzel bizonyítva, hogy az ilyen magzat immár ember.
A magyarországi szívhangrendelet (29/2022.) értelmében a terhességmegszakítást kérő nőknek a vizsgálat során be kell mutatni a magzati életfunkciókra utaló tényezőt, azaz egyértelműen azonosítható módon hallhatóvá kell tenni a magzat szívhangját. A rendeletalkotók célja elvileg „a döntési helyzetben lévő nők tájékoztatásának kiegészítése és a terhességmegszakítások számának csökkentése” volt.
Persze csak elvileg. A fenti célok közül a „tájékoztatás kiegészítés” természetesen fideszes trükk, mert ugyan miféle, általuk nem ismert információról tájékoztatná az abortuszra jelentkezett nőket a szívhang? Jóval inkább egy lelkiismeretfurdalás növelő, az amúgy is nehéz helyzetben lévő nők idegrendszerét tovább terhelő, ráadásul megszégyenítő eljárás, amely keményen és közvetlenül tudatja a nőkkel, hogy hibáztak, éspedig nem kicsit. Hja, kérem, ha kellett az etyepetye, akkor most kelljen az eredménye is! Ha nem kell, akkor gyilkos leszel, punktum!
A szövegből egyértelmű, hogy az akkori rendeletalkotók által megcélzott tényleges lényeg egyrészt a terhességmegszakítások csökkentése, amely az előzetes elképzelések szerint a termékenységi rátát növeli (hogy milyen áron, az nekik nem lényeges), másrészt eleget tesz a vallásos szavazók és az őket irányító egyházak kívánságának, azaz védi az Úr által teremtett életet. Szavazatok is, meg többletgyerekek is, kell ennél több, híveim? Hogy az abortuszra váró nőkkel mi van, és mi lesz, kit érdekel? Pártunk és kormányunk a NER építésével van elfoglalva, nem az ilyen… majd megmondtam kicsodákért dolgozik.
Érdekesség, hogy a többletgyerek elv nem jött be nekik, mert a született gyermekek számához arányított abortuszok száma azóta sem csökkent. A megszégyenítés demonstrációja persze működött.
Azzal nyilván mindenki tisztában van, hogy a korábbi vezetés a magyar gyermekek megrontása ellen a tudatlanság törvénybe iktatásával küzdött. 18 éves korig még a „nem aberrált” szex látványa is tilos nekik, nehogy kedvet kapjanak, így aztán az ösztönök hatására kénytelenek 14 – 15 éves korukban egymást kölcsönösen megrontani. A tudatlanság semmilyen esetben sem az optimum, ezek az akciók hasonlóak ahhoz, mikor két hajdú akar harangot önteni, így aztán természetes, hogy sok a gikszer, még azok járnak jól, akik nem egy életre utálják meg rossz tapasztalataik miatt. A dolog jellegéből következően természetes tehát, hogy a nem kívánt terhesség is sűrűn előfordul, ami aztán a szívhang kötelező meghallgatásával kombinálva nem a legjobb hatással van szegény ifjú delikvensre.
Ha valaki ennek ismeretében úgy gondolja, hogy a gyermek akkor lesz legjobban felvértezve mindenfajta baklövés, baleset, és lelki stressz ellen, ha nem csak a tudományos ismeretekben jártas, hanem a szexualitás területén is, akkor nagy valószínűséggel jól gondolja. A gyermek az információk alapján pontosan tudni fogja, hogy hogyan működik a szervezete, ha lát valamit, mivel találkozott, mit kell tegyen az adott szituációban, és hová forduljon segítségért, ha az kellemetlen neki. Pontosan tudni fogja azt is, ha ő is részt vesz benne, milyen tevékenységnek mi a veszélye, és hogyan lehet azt biztonsággal elkerülni. Ebben az esetben a gyermekek minden rossz ellen felvértezve indulnának neki az életnek, nem lenne egy tátongó üres lyuk az ismeretanyagukban, amely miatt sok minden fenyegeti őket.
A fentiek alapján az abortuszok ellen nem szívhanggal kell védekezni, hanem tanítással, eszközök, változatok, lehetőségek veszélyek és módszerek pontos ismertetésével és használatával, akkor még erőszak esetén is biztosak lehetünk benne, hogy ebből nem csak lelki trauma, de nem kívánt terhesség se lesz, valamint a nemi betegségek is nagyrészt elkerülhetők. Az iskolai tanítást, melyet még a kamasz/bakfis kor előtt meg kell kezdeni, az idősebb nők sem felejtik el, azaz náluk is jóval kevesebb abortuszra jelentkező várható.
A jelenlegi helyzet nem kedvező. A vallás tanítása (sötétben, felöltözve, külön szobában és kizárólag gyermeknemzés céljából) nem csak riasztó, hanem fenyegető is. Az úgynevezett „aberráció” megvetése és a szerencsétlen módon annak születettek kiközösítése, na meg a szüzesség piedesztálra emelése nem kedvez a megértésnek és az elfogadásnak, ami sajnos sok bajjal jár, és hogy az oktatási intézmények sincsenek felkészülve rá, az tény.
Javasolható az új kormányzatnak, hogy tudományos intézmények bevonásával dolgozza ki az oktatásnak ezt a területét, és vágjon bele a megvalósításba is. Nehéz lesz, még szavazatvesztést is hozhat, de többünk véleménye szerint a XXI. század már nem a középkor, akármennyire is próbálják visszahozni egyesek.
