Kezdőlap Itthon Fontos Oldal 28

Fontos

Orbán lépései megjósolhatatlanok

Lendvai Péter
-
0
Orbán lépései megjósolhatatlanok

Arra, hogy bárkit kizárjanak az Európai Unióból gyakorlatilag semmi esély nincs – nyilatkozta Valki László nemzetközi jogászprofesszor a Független Hírügynökségnek. Azt azonban nem tudja megjósolni a szakember, hogy Orbán Viktor egy esetleges nagyarányú győzelem után merre viszi az országot, hiszen az elmúlt években szinte teljesen megjósolhatatlan volt mit fog csinálni. A szakma, a nemzetközi jogászok és a megfigyelők meglehetős értetlenséggel állnak a magyarországi történések előtt, így például ahhoz, hogy mit művel a kormány a civilszervezetekkel vagy a CEU-val. Arra a felvetésre, hogy jogi trükköket hajt-e végre Orbán és csapata Valki László azt mondja: ezek nem trükkök, egyszerűen jogsértések.

Kicsit megijedtem, amikor felhívott és azt mondta, hogy Magyarországról akar kérdezni…

Jó, akkor kezdjük innen. Nem szívesen beszél Magyarországról?  A magyar jogrendszerről vagy a magyar kormány viszonyáról a nemzetközi joghoz?

A magyar kormány viszonya a nemzetközi joghoz nem kifejezetten könnyű téma, ez a kormány ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy mit mondanak a nemzetközi normák, és mit tartalmaznak azok a szervezeti előírások, amelyek az Európai Unió működését szabályozzák. Ez a folyamat elég hamar elkezdődött. Orbán Viktor 2010 óra folyamatosan azt magyarázza a világnak, hogy a magyar szuverenitás megőrzése az elsődleges cél, amelyet úgy lehet elérni, ha az ő saját elképzelései megvalósulnak. Nem törődik azzal, hogy az unió normái, amelyeket részben ő maga fogadott el, továbbra is érvényesek, és ma már egyetlen ország sem indulhat ki abból, hogy abszolút szuverenitást élvez. A szuverenitás fogalma még a XVI-XVII. században alakult ki, és akkor abszolút szuverénnek azt a monarchiát nevezték, akinek a tetteit, magatartását, döntéseit senki sem bírálhatta felül. De már akkor is voltak gondolkodók, mint például Jean Bodin, aki már 1576-ban kifejtette, hogy a szuverenitás ugyan abszolút, de van, ami korlátozza, nevezetesen a természetjog, az isteni törvények, a magántulajdon és a nemzetközi jog. Bodin már tudta azt, amit ma Magyarországon még nem érzékelnek pontosan:

ha egy ország nemzetközi szerződést köt, ezzel egyfelől a szuverenitását gyakorolja, másfelől valamit fel is ad belőle.

Magyarországon mostanság mintha valami mást érzékelnének: azt tudniillik, hogy nem kell olyan komolyan venni az uniós szerződéseket. Márpedig, amikor az integrációs szervezet létrejött, valószínűleg nem gondoltak arra, hogy lesz ország, lesznek országok, amelyek inkább a kibúvókat keresik. Vagy tévednék?

Az Európai Uniót annak idején úgy alapították, illetve a későbbiek folyamán úgy módosították az alapszerződéseket – például 2009-ben a lisszaboni szerződéssel –, hogy maguk a tagállamok nem akartak túl sok „fegyelmi” jogkört adni az uniónak. Ezért a legkeményebb szankciót kilátásba helyező 7. cikk alkalmazása csak elvben vezethet el a szavazati jog felfüggesztéshez, gyakorlatilag azonban a tagállamok vétójoga miatt erre nincs lehetőség. Ugyanakkor a bizottság kötelezettségszegési eljárásokat indíthat a jogsértő, illetve a közös döntéseket végre nem hajtó tagállamokkal szemben. Ez a szankciós rendszer működik, a bizottság nagyon sok ilyen eljárást indít, túlnyomórészt gazdasági-technikai kérdésekben. Csak nálunk és a lengyeleknél merült fel eddig az, hogy nem tartjuk be a jogállami normákat, és szerdán a bizottság meg is indította Varsó ellen a 7. cikk szerinti eljárást.

Egyetért-e velem abban, hogy Orbán Viktor fokról fokra bátrabbá vált az unióval szemben; ahogy rájött arra, hogy ez a szervezet lényegében olyan, mint a fogatlan oroszlán…

Én nem vagyok biztos abban, hogy Orbán Viktor csak mostanában kezdett keményebb politikát folytatni az EU-val szemben. Ne felejtse el, hogy már 2012-ben is élesen fogalmazott. Az Európai Parlamentből hazatérve például azt mondta Budapesten, hogy „sallerokat és kokikat” osztott ki az őt bíráló képviselőknek, később kijelentette, hogy „az olyan vezetői felfogással, mint amilyet az Európai Bizottság képvisel, még egy vidéki kócerájt sem lehetne elvezetni.” Ebben az évben adta elő a „pávatáncra” vonatkozó elképzeléseit is, amelyek azt jelentették, hogy még látszólag sem  veszi komolyan az európai intézmények kívánságait, elvárásait. Mindhárom kijelentése súlyosan sértő volt. Szóval én nem érzem azt, hogy az ő stílusa egyre rosszabb lenne, azt azonban igen, hogy egyre szélsőségesebb lépéseket enged meg magának. Például, amikor pert indított a belügyminiszterek tanácsa, azaz az unió ellen, mert az szerinte Magyarországra menekültkvótát akart rákényszeríteni. Pedig mindössze annyi történt, hogy Magyarországnak a menekültválság legnehebb esztendejében, 2015-ben 1294 menekültkérelem elbírálását kellett volna átvennie a legsúlyosabban érintett Görögországtól és Olaszországtól. A magyar kormányzat maga dönthetett volna arról, hogy elismeri-e a kérelmezők menekültstátusát vagy sem. A pert, amit indítottunk, természetesen elveszítettük. Ezek után a bizottság indíttatott ellenünk kötelezettségszegési eljárást, mivel nem tartottuk be a 2015-ben hozott határozatot. Ezt a pert is el fogjuk veszíteni.

De ez már bőven a választások utáni időszakra esik. Így aztán a kormány most is ugyanúgy beszél a kötelező kvótáról, mintha lenne ilyen.

Valóban nincs ilyen. Mindössze annyi történt, hogy most novemberben az Európai Parlament véleményt nyilvánított arról, hogy miként kellene a jövőben egy hasonló esetben eljárni, de szó sincs döntésről. Egyébként a parlament nem is jogosult döntést hozni, véleménye egyszerűen az Európai Tanács elé fog kerülni, abban pedig ott ül Orbán Viktor is, és nélküle elvi döntést sem lehet hozni.

Eredetileg onnan akartam indítani ezt a beszélgetést, hogy a jogrendszerről azt vélné a laikus, hogy szigorú szabályok szerint működik, de mintha Magyarországon inkább elképesztő rugalmasságot mutatna, nem?

A jogi normák azért tűnnek rugalmasnak, mert nem lehet rövid jogszabályokban kivétel nélkül minden esetre használható, egyértelmű normákat alkotni. Ezért például, amikor a Velencei Bizottság elkezdte vizsgálni a lex CEU-t, először azt tekintette át, hogy milyen regionális, azaz európai, továbbá milyen univerzális normák szabályozzák az oktatáshoz és az oktatási intézmények alapításához való jogot. Meglepő módon úgy találták, hogy az 1966-ban kötött univerzális emberi jogi egyezségokmány – amelyet a kádári Magyarország is elfogadott – szigorúbb megfogalmazást tartalmaz, mint az a hasonló európai egyezmény, amelyhez csak 1993-ban csatlakoztunk. Ezért többek között ennek és az Európa Tanács strasbourgi bíróságának az esetjoga alapján fogalmazták meg véleményüket. Nem mellesleg a nemzetközi jog súlyos megsértésének nevezték a lex CEU elfogadását. Mindezzel azt akarom mondani, hogy „rugalmasság” csak itthon tapasztalható, a Velencei Bizottság és más nemzetközi testületek alapos és széles körű jogértelmezési munkát végeznek.

Igen, de az Orbán-kormány folyamatosan igyekszik megteremteni, átírni, visszamenőleg érvényesíteni a maga akaratát, új és új jogszabályokat és értelmezéseket alkotva.

Magyar jogszabályokkal nem lehet kitágítani, megváltoztatni a nemzetközi jog kereteket.

A CEU-ügy viszont azt mutatja, hogy trükkökre mindig van ereje a kormánynak.

Ezek az én értelmezésemben nem trükkök, hanem egyszerűen jogsértések. Ezeknek a jogellenes voltát egy nemzetközi jogász viszonylag hamar érzékeli.

Nem arról van szó, hogy a magyar kormányt képviselő ügyes és ravasz jogászok olyan érvelést adnak elő akár Luxemburgban, akár Strasbourgban, amely a magyar alaptörvényre vagy más jogszabályokra hivatkozva a másik (többi) felet meggondolásra készteti. Hadd mondjak erre egy példát. Az előbb említett kvótaügyben a magyar beadvány önmagában jó jogászi teljesítmény volt, és a hazánkat kint képviselő jogászok is intelligens álláspontot fejtettek ki, mellőzve az itthon megszokott politikai szólamokat. A magyar belső jogra emlékezetem szerint nem is hivatkoztak. Ennek ellenére a luxemburgi bíróság kivétel nélkül mindegyik magyar érvet elutasította, és azt mondta, hogy azok nem egyeztethetők össze az uniós joggal.

Azt mondta, ezekről az ügyekről jól látható, hogy jogsértőek. De akik az ellenvéleményüket beadják, azok is jogászok. Ezek szerint mindig lehet találni olyan embert, aki a nevét adja az ilyen ügyekhez?

Akik ezeket a beadványokat készítették, a külügyminisztérium szakemberei, és a kormányt képviselő ügyvédekként jártak el. Ezt minden esetben természetesnek kell tekintenünk, minden ügyvéd minden perben a saját megbízóját képviseli.

Az ön tudását használta valamikor is a magyar kormány?

Ez a kormányzat nem. Korábban előfordult, hogy felkértek a közreműködésre, például a Bős-Nagymaros-ügyben, amelyben kollégáimmal először az Antall-kormányt, majd a Horn-kormányt képviseltük. Ott a saját nézeteink szerencsére nagyjából megegyeztek mindkét kormányzat álláspontjával.

Gondolom, vannak személyes kapcsolatai a nemzetközi jogban jártas kollégákkal, szerte a világban. Hogyan vélekednek ők arról, ami Magyarországon történik?

Elképedtek, amikor a sajtóból értesültek a nálunk történtekről. Arra, ami itt történik, lelkileg nem voltak felkészülve. Arra nagyjából számít a szakma, hogy például az új osztrák kormánykoalíció, amelynek egy szélsőjobboldali párt is tagja, olyan jogszabályokat is alkot majd, amelyek esetleg nem lesznek összeegyeztethetőek a nemzetközi joggal. Hiszen ez a Szabadság Párt, amely most csatlakozott a Néppárthoz, 2000-től egyszer már hasonló felállásban kormányozott Ausztriában. Arra azonban nem voltak felkészülve, hogy 2010-ben egy polgári középpárt Magyarországon ilyen lépéseket fog tenni. Ezek már az első pillanattól kezdve értetlenséget váltottak ki. Emlékezetes, hogy 2010-ben az új parlament úgy kezdte meg munkáját, hogy elfogadott egy Trianon-határozatot, amelynek szövege önmagában ugyan semmi kivetnivalót nem tartalmazott, csak éppen már a címében is vészjósló volt a környező országok számára. Aztán ugyanez a parlament elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt is. A kettőt együtt a revansizmus újraéledésének jeleként értékelték. Később az ilyen jellegű törvényhozást mellőzték, de komoly visszatetszést keltettek például a médiára vonatkozó normák, az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek, valamint módosításainak elfogadása, avagy a bírák, ügyészek, közjegyzők nyugdíjkorhatárának leszállítása. Emlékezetes, hogy az utóbbi a magyar bírói kar tíz százalékának – zömmel vezetőinek – elbocsátásával járt. Az sem váltott ki osztatlan tetszést, amikor a Legfelsőbb Bíróságot Kúriának keresztelték át, menesztették az előbbi elnökét. Ezekről a döntésekről senki nem gondolta azt, hogy összeegyeztethetők lettek volna a jogállamisággal.

Ez az út meddig járható?

Elég sokáig. Az unióban pontosan tudják, hogy a budapesti kormány minden Magyarországot ért bírálatot, szankciót a saját hazai támogatottságának a növelésére fogja felhasználni. Ugyanakkor azt is látják az unióban, hogy a vétójog miatt nem tudnak elmenni az utolsó lépcsőfokig, a 7. cikk szerinti gazdasági szankciók alkalmazásáig, pedig ennek alapján már 2020 előtt is csökkenthetnék az uniós pénzügyi támogatások összegét. Kíváncsi vagyok, hogy a Lengyelországgal szemben elindított eljárás miként fog végződni.

A lengyel helyzet mennyivel rosszabb a magyarnál?

Nem rosszabb, más. Ott a bíróságok kormány alá rendelése játssza most a főszerepet. Nálunk mostanában már a civilszervezetek vagy a CEU elleni hadjárat. De ezek mondjuk a tételes jogsértések. Ugyanakkor

tapasztalunk Orbán Viktor részéről egy teljesen felesleges és érthetetlen szembenállást is az Európai Unióval.

Szerintem senkinek nem fűződhetett érdeke ahhoz, a miniszterelnöknek sem, hogy Magyarországon mindenütt kiplakátolják: Állítsuk meg Brüsszelt! Milyen érdeke fűződhetett Orbán Viktornak ahhoz, hogy – David Cameronnal együtt – nemmel szavazzon Jean Claude Juncker bizottsági elnöki megválasztásakor? Mindketten pontosan tudták, hogy a többiek hogyan fognak szavazni. Nem beszélve a Soros-plakátokról, amelyek kiragasztása orwelli magasságokba emelte a magyar belpolitikát.

Kimondható, hogy Orbán az unióból kifelé vezető útra tereli az országot, illetve, hogy az uniónak lassan elege lesz Magyarországból?

Ha elege is lenne a szervezetnek belőlünk, egyetlen olyan cikk sem található a két alapszerződésben, amely lehetővé tenné, hogy bármely tagállamot kizárják az EU-ból. A maximum az lehet, hogy a 7. cikk alapján megállapítják Lengyelországról – és később Magyarországról –, hogy „fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy súlyosan megsértette az alapszerződés 2. cikkében említett (jogállami) értékeket”.

És magyar részről? Magyar részről fennáll a veszélye, hogy távozunk az unióból?

Nem tudok erre a kérdésre válaszolni, mert Orbán Viktor elmúlt években tett lépései megjósolhatatlanok voltak. Ez a lépés mindenestre a kormány szempontjából is irracionális lenne, de nem lennék nagyon meglepve, ha a miniszterelnök egy nagy tavaszi választási győzelem után erre a következtetésre jutna. Sajnos van már példa a kilépésre is. Ehhez persze népszavazásra lenne szükség. De soha nem gondoltam volna, hogy az a magyar nép, amely sok mindenen ment már keresztül, teljesen abszurd döntéseket is elfogad.

„Orbán politikája egyidejűleg lehet muszlim- és arabellenes és mozgósíthat zsidóellenes érzelmeket”

Németh Róbert
-
1
„Orbán politikája egyidejűleg lehet muszlim- és arabellenes és mozgósíthat zsidóellenes érzelmeket”

Az elmúlt évek segítettek neki megérteni, hogyan következhetett be a holokauszt idején a gettósítás, a deportálás – ezt mondta a Független Hírügynökségnek Laczó Ferenc történész, a Maastrichti Egyetem adjunktusa. Ő egyike volt annak a több tucat tudósnak, írónak, akik aláírták a múlt heti, Angela Merkelnek szóló nyílt levelet, amely az Orbán-rendszer demokrácia elleni támadásait részletezte. Laczó Ferenc szerint a magyarok mellett a németeket és az EU-t is felelősség terheli az Orbán-rezsim megszilárdulásáért, a Soros György elleni kampány pedig egy az egyben reprodukálta a holokauszt előtt és alatt bejáratott antiszemita összeesküvés-elméleteket.

Laczó Ferenc
Fotó: Maastrichti Egyetem

Miért döntöttél úgy, hogy te is aláírod a nyílt levelet?

Alapvetően két tényező késztetett erre. Egyrészt a közelmúltban csaknem öt éven át a Német Oktatási és Kutatási Minisztérium által létrehozott kutatói állásban voltam a Jénai Egyetemen. A minisztérium általam is képviselt nagyprojektjének célja a német bölcsészettudomány nemzetköziesítése volt, én ezen belül a kelet-európai huszadik századi történelem kutatásával és annak németországi megjelenítésével foglalkozhattam.

Németországi éveim alatt megbizonyosodtam arról, hogy a jelenkori német társadalom jelentős többségét a demokrácia iránti mély elkötelezettség jellemzi. Az etnikai homogenitás orbáni víziója e társadalomban, melynek tagjai nagyon is tisztában vannak e vízió közelmúltbeli – és mondhatni elkerülhetetlenül – véres következményeivel, kifejezetten rémisztőnek hat. Számukra

ez a szélsőjobboldali eszmék magyarországi uralmát jelzi,

mégpedig jogosan.

Eközben az elmúlt években egyes német üzleti érdekek, továbbá az Európai Parlament-beli erőviszonyok következtében Németország a magyar demokrácia lebontásához asszisztált – számos más európai állammal egyetemben, de kiemelt módon.  Úgy vélem, hogy

az Orbán-rezsim megszilárdulásáért a magyar felelősség egyértelmű elsőbbsége mellett az Uniót és németeket is jelentős felelősség terheli.

Ez részben utóbbiak ignoranciájából következett, részben tehetetlenségük hamis tudatában történt. Merkel és Orbán továbbra is fennálló pragmatikus szövetségét, Orbán hallgatólagos támogatását tehát számos német botrányosnak tartja, ahogy azt a nyílt levél írója, Yascha Mounk is megfogalmazta.

Másik személyes okom első hallásra mondhatni némileg banális, de valójában nagyon is súlyos. A CEU egykori doktoranduszaként elfogadhatatlannak tartom, hogy a kormány önkényesen megváltoztatott törvényekkel vegzálja az ország nemzetközileg legelismertebb és alighanem legnívósabb egyetemét.

Nem zsidóként, aki kutatóként mélyen ismeri a magyar antiszemitizmus történetét, felháborítónak tartom a Soros György elleni gyűlöletkampányt. Hivatásos történész vagyok. Nem vagyok politikai aktivista, a politikai fejleményeket pedig próbálom összetetten és kimérten szemlélni. Ezzel együtt is úgy éreztem, hogy

az ország demokráciájának felszámolása ellen, a közszellem drasztikus megrontása ellen morális kötelességem felszólalni.

Ez volt az első nyílt levél, amit az elmúlt nyolc évben aláírtam. Márpedig azért ezt írtam alá, mert az EU-nak, ami a liberális demokráciák klubja és Németországnak, e legbefolyásosabb és szilárdan demokratikus tagállamnak, megvannak a lehetőségeik, hogy az antidemokratikus fordulattal szembeszálljanak és a magyar demokráciát megerősítsék. Csakhogy szemlátomást felelősségükkel és lehetőségeikkel sincsenek még igazán tisztában.

Hogyan szereztél tudomást arról, hogy készül egy ilyen levél, hogy találtak meg az írói?

Régebb óta figyelemmel kísérem Yascha Mounknak, a Harvard Egyetem oktatójának, a nyílt levél kezdeményezőjének munkásságát. Mounk épp az idén adott ki The People vs. Democracy címen könyvet a kortárs politikai válságokról, melynek lapjain Magyarországot is kiemelten tárgyalja. A neten is követem írásait, és így akadtam rá a magyar választások jelentőségét tárgyaló Hungary’s Election was a Milestone in the Decline of Democracy című, a Slate-ben megjelent élesszemű írására.

Mounk ezek után írta meg nyílt levelét, amiről én személy szerint a Twitteren keresztül értesültem. Úgy vélem, hogy lényegre törő, jellemzően pontos és igen hatásos írás. Én egyes helyeken talán némileg máshogy fogalmaztam volna, ami alighanem szakmai ártalom, de a levél legfőbb állításai megállják a helyüket, célja pedig – a magyar demokrácia kiüresítésének további tudatosítása és Merkel felelősségérzetének felkeltése – nagyon is támogatandó.

Miért pont Angela Merkel a levél címzettje?

Bár ez természetesen nem az én választásom volt, úgy vélem, hogy Merkel a legjelentősebb európai politikus, jelenleg pedig – Trump megválasztása óta – a liberális demokratikus Nyugat intézményeinek, a nyílt társadalom eszméjének legszilárdabb védelmezője. 2015 óta egyúttal nemzetközileg elismert morális autoritás is. Úgy gondolom, hogy

a levelet többeknek is lehetett volna még címezni,

éppenséggel Juncker vagy akár Macron neve is ott szerepelhetett volna az elején. Ugyanakkor Merkel megszólítását – azon túl, hogy Mounk épp Németországban született – az imént említett érvek, továbbá a demokratikus alapértékek iránti elkötelezettsége, de helyenként túlzott pragmatizmusa igazolhatják. A levél épp Merkel pragmatizmusának alapértékek általi korlátozását követeli. Úgy vélem, ez rá különös meggyőzőerővel hathat.

Ehhez jön még a német társadalom demokratikus többségének antiszemitizmussal szembeni szilárd elkötelezettsége. A magyar antiszemitizmusra való határozott utalással Merkelre morálisan lehet hatni, hiszen az antiszemitizmus pártolása – vagy annak akár csak látszata is – a holokauszt rémtetteivel érdemben szembenéző Németországban morális öngyilkossággal ér fel.

A levél, ahogy említed is, többek között antiszemitizmus terjesztésével vádolja a kormányt, elsősorban a Soros György elleni hadjárat és Orbán március 15-ei beszéde miatt. Történészként a holokauszt időszakát kutatod, ilyen szemmel mennyire látod antiszemitának a Soros-ellenes kampányt?

Úgy gondolom, hogy

a Soros elleni állami kampány teljesen egyértelműen antiszemita ihletésű volt.

Sőt, legfőbb toposzai az antiszemitizmus radikális hagyományához tartoznak. A kormánypárt híveinek felkínált narratíva nem más, mint hogy a dúsgazdag és liberális spekuláns illegitim eszközökkel próbálja aláásni a magyar kormányt és nemzetet. Nagy nemzetközi terve van és ennek megvalósításáért leleplezendő hálózatot épít és titkon lobbizik, ráadásul csal is – utóbbi az antiszemiták szokásos hamis moralizálása.

A modern európai antiszemitizmus radikális hagyományát valamennyire is ismerők e – reményeim szerint pontos és adekvát – összefoglalóból könnyűszerrel kikövetkeztetik, hogy

a hivatalosan sulykolt történet egy az egyben reprodukálja a holokauszt előtt és alatt bejáratott antiszemita összeesküvés-elméleteket.

A kampány nem antiszemita jellegének vélelmét tudtommal eddig két fő érvvel támogatták meg. Egyrészt azt szokás felhozni, hogy ha nyíltan nem említik, hogy Soros zsidó, akkor a kampányt nem lehet a nyílt antiszemitizmus példájául hozni, illetve, ha Izrael nem ítéli el, akkor hogyan is lehetne az.

Az első érv komolytalan, hiszen a Fidesz által alkalmazott narratívában Soros szimbolikus figura, a zsidó összeesküvő szimbóluma, ráadásul a holokauszt utáni antiszemitizmus egyik gyakori jellemzője épp a kódolt beszéd, mondhatni a nyílt színi antiszemiták nélküli antiszemitizmus. Ez a magyar jobboldal jelentős részére tökéletesen áll, amit már csak az is mutat, hogy számos jobboldali az antiszemitizmus kritikáját hamarabb és erősebben ítéli el, mint az antiszemitizmus jelenségét.

Attól tartok, hogy a morális perverzió iskolapéldája lehetne, ahogy a holokauszt utáni burkoltnak vélt antiszemitizmus itt radikális állami kampányban ölt testet és közvetlenül a holokauszt egyik túlélője ellen fordul.

Az izraeli nagykövet ugyanerről azt mondta: ő óvatosan használná az antiszemitizmus kifejezést, mert szerinte lehet egyes embereket bírálni, amíg ezt nem kísérik antiszemita hangok. Mit gondolsz erről?

Úgy gondolom, hogy Izrael is útban van az illiberális állam kiépítése felé. A liberális demokrácia szempontjából a helyzet bizonyos tekintetben jobb Izraelben, mint Magyarországon, mivel alapvetően jóval plurálisabb az ottani politikai közeg – az izraeli eleve sokkal összetettebb társadalom. Más tekintetben viszont alighanem rosszabb az ottani helyzet, ami elsősorban a mindennapi erőszak romboló hatásával függ össze. Soros Izrael jobboldalán is ellenségnek lett kikiáltva, mert az egyetemes emberi jogok érdekében lép fel és ily módon támogatja a megszállt és elnyomott palesztinok sérelmeinek orvoslását is – e súlyos sérelmekért pedig köztudomásúlag nagy részben épp Izrael állama a felelős.

Izrael és Magyarország viszonyában manapság azt látjuk, hogy az antiliberalizmus felülírja az antiszemitizmus kérdését.

A Likud és a Fidesz közös antiliberalizmusa magyarázza, hogy Orbán politikája egyidejűleg lehet muszlim- és arabellenes és mozgósíthat zsidóellenes érzelmeket, miközben el tud mélyíteni egy – első pillantásra mindkét oldal számára elvtelen – szövetséget Izrael államával. Ahogy Izraelben a baloldaliak fogalmaznak, két nemzetközileg egyre inkább elszigetelődő antiliberális etnokrácia egymás karjaiba omlik. Nem éppen ízléses látvány, de van benne politikai ráció.

A bevándorlók elleni kampány hangvételéről mit gondolsz?

Messziről kezdem: antropológiai tény, egyúttal vallásos civilizációnk alapgondolata, hogy az ember jóra és rosszra egyaránt képes, cselekedeteit pedig gyakran az önzés és az altruizmus sajátos keveréke motiválja. A magyar állam és kormány által az elmúlt években űzött domináns diskurzusban tudtommal fel sem merült, hogy a segítségnyújtás is lehetne prioritás. Nemigen lehetett olyat hallani, hogy a szerencsétlenebb embertársainknak nyújtott segítségnyújtás önmagában helyes cselekedet.

A bevándorlók elleni kampány egyértelműen az emberi természet árnyoldalaira épít,

az emberek gondolattalanságára és érzéketlenségére, sőt egyenesen az ellenségeskedésre. Ezek hátterében pedig a félelem mesterségesen felkeltett és évek óta folyamatosan táplált érzése munkál. Nagyon úgy tűnik, hogy a kampánynak eközben a szíriai polgárháború okozta kolosszális tragédia iránti empátia kifejlődését is sikerült elfojtania.

A kampány számomra az állami propagandagépezet erejét bizonyította, továbbá azt, hogy e gépezetnek már nincs is szüksége tényekre. A társadalomtudósok körében közhelynek számít, hogy a bevándorlás intenzív tematizálása nincs összefüggésben az ország migrációs trendjeivel, attraktivitásával, demográfiai kilátásaival – az ország lakossága csökken, sok képzett fiatal kivándorol, miközben kevesen szeretnének Magyarországra költözni. A kormány e tények nyílt tárgyalása és kezelési kísérlete helyett évek óta

egy öncélú fikciót erőltet, cinikus nézőpontból meglehetősen sikeresen.

E propaganda társadalmi hatása szemlátomást a morális elérzéketlenedés, ami a morális összeomlás közeljövőbeli veszélyével fenyeget.

Többek szerint a hangnem sokszor a 30-as évek antiszemita kampányait idézte fel. Egyetértesz?

Valóban igaz, hogy mindkét esetben mások tömeges dehumanizációját eszközül használó, önkényes és öncélú állami propagandahadjáratról van szó. Bár a következmények jelenlegi tudásunk szerint napjainkban azért – hála Istennek – kevésbé végzetesek. Ez alighanem a két kampány közti legalapvetőbb különbségnek köszönhető. Az antiszemita kampányok és politikák magyar állampolgárok százezrei ellen irányultak, jelenleg viszont a területcsökkenés, valamint népirtások és etnikai tisztogatások – azaz mérhetetlen emberi szenvedés – által létrehozott, etnikailag nagyrészt homogén társadalom őrzése zajlik, mégpedig a magyar állampolgársággal nem rendelkezőkkel, mondhatni az ismeretlen idegenekkel szemben.

Eközben úgy gondolom, hogy szoros összefüggések vannak a két kampány között és e tény mostanáig nem kellően tudatosított. A holokauszt kutatójaként – bár én konkrétabban elsősorban az áldozati perspektívákkal foglalkoztam – azt vagyok kénytelen mondani, hogy

a 2015 óta látott társadalmi reakciók segítettek felfognom, hogy miként következhetett be az 1944-es mélypont, miként lehetett végrehajtani a gettósításokat és a deportálásokat.

A zsidók üldöztetésében való széleskörű állami és társadalmi részvétel, továbbá a tömeges semlegesség és érzéketlenség fiatalkoromban – szerencsés korban nőttem fel – távolinak és rejtélyesnek tűnt. A 2015 óta látott reakciók azonban elborzasztó bepillantást engedtek a propaganda erejébe és az emberi szolidaritáshiány mély bugyraiba. Roppant tanulságos volt, bár természetesen szívesebben spóroltam volna meg az élményt.

Érdemes talán hozzátennem, hogy az antiszemitizmusnak sajátos logikája van. Az antiszemiták ugyanis az elismertségnek örvendő és sokak által tehetségesnek és szorgalmasnak gondolt zsidókat a zsidó uralmi törekvések képviselőiként festik le. Azaz a zsidók sikereit hamis moralizálás által negatív fényben tüntetik fel – a zsidó eszerint nem is szorgalmas, hanem csak törtető, nem is igazán tehetséges, csak utánzásra képes stb. Ezek az antiszemiták morális közhelyei, az antiszemitizmusban tehát a kisebbrendűségi komplexus keveredik a morális felsőbbrendűség sulykolásával. Úgy gondolom, hogy az antiszemitizmust épp e kettősség teszi robbanásveszélyessé.

A bevándorlás elleni kampány kétségkívül a bevándorlók közeljövőbeli hatalomátvételével riogatott. Erre azonban az elesett és megvetett bevándorlók önmagukban nem lehetnek képesek. E ponton került ismét csak elő – mondhatni kiszámítható módon – az antiszemita paranoia és mobilizáció: a hatalmat nem is a szerencsétlen bevándorlók, hanem a hatalmas, elismert és megvetendő Soros György akarja átvenni.

Lesz szerinted bármilyen következménye a Merkelnek címzett levélnek?

Liberális demokrataként azt gondolom, hogy meg kell változtatnunk a jelenlegi rendszert, melyben az Unió vezető politikai tényezői az Orbán-rezsim antidemokratikus lépéssorozatát és radikalizálódását ellenzik, de érdemben nem akadályozzák, sőt helyenként – ignoranciájukból vagy puszta nemtörődömségükből adódóan – egyenesen elősegítik azt. E szomorú tényállásra kell az európai döntéshozók figyelmét felhívni. Én levelünket ezirányba tett kis lépésként értékelem. Nem számítok rövidtávú hatásra. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy

a magyar demokrácia ügye, illetve az ország uniós jogai és kötelezettségei a következő években kiemelkedően fontos európai témává növik majd ki magukat.

A liberális demokrácia magyarországi alapvető működését újfent lehetővé kell tenni, ami korántsem lesz egyszerű vagy rövidtávú folyamat. Ebben személy szerint számítani szeretnék az Unió támogatására, elvégre részben azért lettünk tagok, hogy a demokrácia leépítésére tett kísérleteket jobban ki tudjuk majd védeni. Meglepő és szomorú, hogy az Unió e téren mostanáig kevéssé igazolta vissza a hozzá fűzött reményeket.

A magyar liberális demokrácia híveként a jelenlegi helyzetben kulcsfontosságúnak gondolom, hogy az Unió a demokrácia leépülését megfelelő eszközökkel szankcionálja és a magyar demokrácia erősítését érdemben elősegítse. Először is

létfontosságú, hogy Magyarország az Unió tagja maradjon.

Ez egyszerre kell jelentsen uniós anyagi támogatásokat a szolidaritás nevében – Magyarország elvégre a legszegényebb tagállamok közé tartozik – ugyanakkor a pénzek felhasználásának európai szintű ellenőrzését is.

A hollandiai tudományos életben egyébként mennyire téma a magyarországi helyzet?

Egyre inkább. A holland-magyar gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbra is kifejezetten élénkek. A holland társadalom számos tagjának széles nemzetközi a látóköre és ők jellemzően aggodalommal és bevallottan nem kevés értetlenséggel figyelik a magyarországi fejleményeket. A választások idején az egyik holland csatornán színvonalas dokumentumfilmet vetítettek, mely elsősorban a CEU meghurcoltatásáról szólt – Kovács Zoltán és Michael Ignatieff egyaránt hangot adhatott ugyancsak eltérő véleményének. A választások óta Cas Mudde, a populizmus egyik legelismertebb, holland származású kutatója Yascha Mounkéhoz hasonló tartalmú nyílt levelet írt a CDA-nak, a holland kereszténydemokratáknak: a Fidesztől való egyértelmű elhatárolódást sürgette. Luuk van Middelaar, az EU-s ügyek egyik legelismertebb holland kommentátora – akinek Európával kapcsolatos fő műve magyarul is megjelent –az NRC napilapban múlt héten vezércikkben foglalkozott Magyarország tekintélyelvű fordulatával.

Az európai politika tárgyalásakor Magyarország és Lengyelország ellentmondásos fejlődése legkésőbb tavaly óta immár Hollandiában is a legfontosabb ügyek közé tartozik. Bár az Európai Unióval kapcsolatban egyre többen kritikus hangokat ütnek meg, a liberális demokrácia iránti elkötelezettség egyértelműen mérvadó az országban. Az Orbán-rezsim megítélését is ebből érdemes levezetnünk.

„Az egész kormány működése a korrupción alapszik”

Németh Róbert
-
0
„Az egész kormány működése a korrupción alapszik”

Egyetlen magyarként nyerte el a nemrég alapított Obama-ösztöndíjat Léderer Sándor, a korrupció ellen küzdő K-Monitor igazgatója. A Független Hírügynökségnek adott interjúban a Barack Obamával való találkozóról és a munkájukról is beszélt.

  • Azért ült Barack Obama mellett egy találkozón, mert kicsit elkésett
  • Az ösztöndíj-program a civil szféra erősítéséről szól
  • 20 ezer jelentkezőből választottak ki 20 résztvevőt
  • Magyarországon borzasztó a civileket körülvevő légkör
  • Azért van szó Soros Györgyről, a menekültekről, hogy ne arról beszéljünk, Mészáros Lőrinc miből gazdagodott meg
Léderer Sándor
Fotó: FüHü

Mit jelent pontosan ez az Obama-ösztöndíj?

Ez egy nemzetközi ösztöndíj-program, ami konkrét pénzzel nem jár. Az a célja, hogy olyan fiatal civileket támogasson, segítsen, akik a saját szakmájukban eljutottak valameddig, de nagyon hasznos lenne számukra, ha tovább tudnának fejlődni.

Azt nagyon fontos látni, hogy a civil szféra a világon sehol nem olyan, amit egyetemen tanítanak, vagy ha most már indultak is ilyen kurzusok, azért azok, akik a civil szférában dolgoznak, alapvetően lelkesedésből mennek oda. Van egy fontos ügy, amit képviselnek, van egy ötletük, egy kezdeményezés, amit elindítanak… Gyakran probléma, hogy

azoknak, akik ezt csinálják, mindent maguknak kell megtanulni.

Részben az én értelmezésen, hogy az ösztöndíjprogram résztvevőinek nagy része saját maga kezdett valamibe, és mindenki tud tanulni egymástól és a különböző szakértőktől, mentoroktól.

Az a célja a programnak, hogy mindenki abban, amivel foglalkozik, még jobb legyen, és hogy mindenki maradjon az országában, tehát nem az a lényeg, hogy onnan elhozzák az embereket.

Azt lehet tudni, hogy körülbelül hányan jelentkeztek? Hányan kerültek be közülük a programba?

Én úgy tudom, hogy az első körben 20 ezer jelentkező volt, és 20-an kerültünk be. Nagyjából a fele amerikai, a többiek a világ különböző pontjairól érkeztek.

Hogy kell elképzelni ezt a munkát?

Vannak rendszeres találkozók, volt egy Chicagóban és lesz valószínűleg ősszel is egy, azt még nem tudom, hogy hol. Tehát fizikailag is találkozunk, vannak műhelyfoglalkozások, előadások. Ezen túl év közben mindenkinek kell készítenie egy saját tervet, hogy mit szeretne elérni, és lényegében ezen dolgozik, ehhez kap segítséget. Emellett csoportokban is dolgoznak együtt azok, akik valamiért egy csoportban vannak.

A chicagói találkozón, amelyet említettél, készült egy kép, amelyen Barack Obama mellett ülsz. Hogy alakult ez így?

Forrás: Twitter / Obama Foundation

Lényegében ez egy véletlennek köszönhető. Előtte volt egy ebéd, amin részt vettünk, én ott még beszélgettem valakivel, és így utolsónak mentem be a terembe, és csak ott volt hely. Ekkor még nem volt Obama a teremben, leültünk, beszélgettünk, aztán bejött ő is. Tehát

azért ültem ott, mert más nem ült oda korábban.

Barack Obama mennyire volt tisztában a magyarországi helyzettel? Szóba került ez?

Nem, politikai dolgok nem kerültek szóba. Általában az egész beszélgetés a civilségről szólt, arról, hogy amikor ő fiatal volt, hogyan vett részt közösségszervezésben, emberi jogi ügyekben. Arról beszélgettünk, hogy milyen volt akkor és milyen most civilnek lenni, de abszolút nem napi politikai dolgokról.

És a többi résztvevő? Gondolom, szóba került a civilek magyarországi helyzete.

Mindenki érdeklődött, de ez egy kölcsönös érdeklődés volt. Voltak afrikaiak, délkelet-ázsiaiak, közép-amerikaiak, tehát a világ különböző izgalmas pontjairól jöttek emberek. Azt gondolom, hogy onnan nézve Magyarország nem kiemelkedő. Van, amiben különleges, de vannak, mondjuk úgy, durvább dolgok sok más helyen. És persze vannak olyan országok, ahol sokkal kellemesebb civilnek lenni.

Ezt a lehetőséget a munkád miatt kaptad. Az Obama Alapítvány a honlapján azt írja, hogy a K-Monitor célja olyan digitális eszközök létrehozása, amelyek segítik az embereket, hogy a kormányzat átlátható legyen. Mondanál erre példákat, hogy min dolgoztok?

Az egyik ilyen eszköz, amit néhány éve kezdtünk el a Transparency Internationallel közösen csinálni, az a Red Flags, a Piros Zászlók. Arról szól, hogy

algoritmusok segítségével ellenőrzünk közbeszerzési hirdetményeket.

Ennek a célcsoportja leginkább az újságírók, pont azért, hogy nekik ne kelljen naponta több száz dokumentumot kézzel végigböngészni, mert ez a program előszűri, hogy mik azok, amik problémásak lehetnek. Lehet témák szerint szűrni, cégekre szűrni, értesítéseket kérni.

Most azon dolgozunk, hogy hogy lehet az önkormányzatok költségvetését átláthatóbbá tenni. Azt gondolnánk, hogy alapvető dolog, hogy az állampolgárok tudják, mire költik az adóforintjaikat. Ehhez képest ezek a költségvetések, mint ahogy az állami is, törvényekbe, rendeletekbe vannak belekódolva, és

nagyon nehéz átlátni, hogy ez mennyi pénz,

főleg mondjuk, hogy az én saját vagyoni helyzetemhez mérve ez mennyi, mennyit költünk oktatásra, útfelújításra. Egy ingyenesen elérhető eszközt próbálunk az önkormányzatoknak készíteni, hogy ők ezeket az adatokat nagyon egyszerűen feltöltsék, az emberek pedig meg tudják nézni.

A célunk az, hogy Magyarországon is legyenek olyan példák, mint több más európai országban, hogy az emberek beleszólnak abba, hogy a költségvetés egy részét mire költik.

A Red Flagsnek volt már kézzelfogható eredménye, tehát készült ez alapján mondjuk cikksorozat?

Igen, több is. Ennek segítségével vettek észre ügyeket, de elemzések is épültek erre. Azért is érdekes, mert hosszabb távon is meg lehet nézni, hogy milyen cégeknél, intézményeknél milyen korrupciós kockázatok fordulnak rendszeresen elő. Összesen 40 indikátor dolgozik ebben a rendszerben.

Over the past few days, the first class of Obama Foundation Fellows gathered to get to know each other and share what…

Közzétette: Barack Obama – 2018. május 16., szerda

Ha jól tudom, akkor a K-Monitort még egyetemistaként alapítottátok. Mi vitt rá, hogy ilyen témával foglalkozzatok?

Egyesületként működünk,

egy konkrét történet volt, ami minket erre sarkallt, ez pedig a belvárosi ingatlanpanamák ügye volt 2006-2007 táján.

Ugye itt a 6. és a 7. kerületben rengeteg szép, műemlék épületet bontottak el, akik ott laktak, azoknak el kellett innen költözni, és elég igénytelen épületeket húztak fel a helyükre. Minket, környéken lakóként, ez nagyon zavart. Valószínűleg, ha építészetet tanultunk volna, akkor valamilyen örökségvédő szervezetet hoztunk volna létre.

Amikor a meglevő információk alapján elkezdtünk utánanézni ezeknek az ügyeknek, akkor láttuk, hogy emögött minden bizonnyal korrupció van, fillérekért adják el az önkormányzatok ezeket az épületeket, nem igazán tesznek kikötéseket, hogy mit lehet oda építeni. Azt gondoltuk, hogy mi meg újra és újra megválasztjuk ezeket a politikusokat, és ehhez jó eséllyel köze van annak, hogy nem tudunk ezekről a dolgokról, tehát jó lenne egy adatbázist építeni azokról az ügyekről, amelyekben vitatható módon költenek el közpénzeket.

Lényegében a K-Monitor első projektje ez az adatbázis volt, ami most is működik, több mint 40 ezer újságcikk van benne, amelyek közpénzes, korrupciós ügyekkel foglalkoznak. Utána, ahogy elkezdtünk ezzel foglalkozni, jött egy csomó ötlet, és szakmailag is beleástuk magunkat a területbe.

A civilek elleni támadások hogy érintenek titeket? Ti is célponttá váltatok?

Azt mondom, hogy nem mi vagyunk a frontvonalban, mert azokkal a szervezetekkel foglalkoznak a legtöbbet, amelyek valamilyen módon a menekültkérdéshez kapcsolódnak. Mi inkább a másodvonalban vagyunk, mint azok a civil szervezetek, amelyek kritikusak a mindenkori kormánnyal.

Az egyik probléma, ami ezzel kapcsolatos, az a borzasztó légkör, amit teremtenek. Ennek következtében

lényegében lehetetlen állami intézményekkel együttműködni, mert meg vagyunk bélyegezve.

Ha kapnak egy levelet tőlünk, akkor arra nem válaszolnak, vagy csak nagyon lassan, barátságtalanul. Elkerülnek lehetőleg mindenféle interakciót, az állami, kormányközeli sajtóba nem kerülnek be azok az ügyek, amelyekkel foglalkozunk, ha bekerülünk, akkor mint külföldi ügynökök, akik Magyarország ellen dolgoznak.

Ezek a legközvetlenebb hatásai ennek. Ha összehasonlítjuk azzal, hogy más civil szervezeteknek milyen kapcsolataik vannak, vagy hogy akár nekünk is 7-8 évvel ezelőtt, tehát már a Fidesz-kormány idején, volt együttműködésünk, volt, hogy részt vettünk a kormány antikorrupciós munkacsoportjában, készítettünk kutatáshoz interjút állami intézmények vezetőivel, munkatársaival, tehát ott volt a példa, hogy lehet ilyet. Látjuk külföldi partnereinknél, hogy van, ahol rendszeresen együttműködnek civilek és kormányzati szereplők.

Az, hogy ez a munka ellehetetlenült, a légkör tipikus következménye. Még egy fontos dolog, hogy ennek van egy erős kommunikációs célja is. Azt gondoljuk, hogy

a kormány azért beszél ennyit a civilekről, a különböző ellenségekről, hogy ne a valódi problémákról kelljen beszélnie:

a korrupcióról, az egészségügy helyzetéről, az oktatásról. Sokszor nem arról beszélünk, amiről kellene, tehát az adott területünkről, hanem ezt kell elmagyarázni, hogy milyen nevetségesek ezek a vádak. Addig is le van kötve a civilek kapacitása, és nem a valódi munkájukat végzik.

Olvastam olyat valamelyik kormányközeli portálon, hogy az egyesület teljesen átláthatatlanul működik. Miből finanszírozzátok a munkát?

Valóban írtak ilyet, ez egy szemenszedett hazugság volt, az összes beszámolónk fel van töltve a honlapunkra. De még ha ezt nem is tennénk meg, a magyar civilek nyilvántartása önmagában átlátható, a cégbíróság honlapján van egy nagy adatbázis, ahol ott van az összes civil szervezet beszámolója.

A bevételeink nagy része különböző külföldi forrásokból, magánalapítványoktól jön, ezek közé tartozik a Nyílt Társadalom Intézet, ilyen volt a Norvég Civil Alap, de ide tartozik a Visegrádi Alap is, amit a visegrádi országok kormányai adtak össze. Kapunk európai uniós forrásokat is.

Pályázatok útján?

Igen, ezek mind pályázatok, amelyeken mindenki el tud indulni, tehát

ezeket nem csak úgy utánunk dobják.

Ezen kívül kapunk adományokat magánemberektől, adó egy százalékot, és van olyan, mondjuk úgy, szolgáltató tevékenységünk, amikor megkérnek minket, hogy valamilyen területen mi végezzünk el egy kutatást, mondjuk egy tanácsadó cégnek, ebből is van bevételünk.

Magyarországon elég régóta azt látjuk, hogy a korrupciós ügyeknek nincsen semmilyen következménye. Miért lehet ez így?

Szerintem van következménye, csak nem az, amit szeretnénk, hogy legyen, történetesen, hogy a korrupt politikusokat zárják rács mögé, vagy legalább történjen végre valamilyen elszámoltatás. Nagyon felháborítja a lakosság nagy részét, hogy a rendszerváltás óta, miközben mindenki tudná sorolni a korrupciós ügyeket, alig láttunk olyat, hogy politikusok ellen tényleg eljárás folyik.

A következménye az ezeknek az ügyeknek, hogy

az emberek bizalma a politika felé folyamatosan csökken,

kiábrándultak. De az is, hogy miután, azt gondolom, az ügyészség nem igazán végzi a dolgát a korrupciós ügyek feltárásában, ezt az újságírók teszik meg. Pont emiatt viszont tudunk rengeteg ügyről, és az emberek azt várják, hogy legyen egy valódi alternatíva. Folyamatosan látjuk ezeket az ügyeket és mégis ugyanazok a politikusok jönnek újra és újra, hiszen nem igazán van választási lehetőség.

A kormánykommunikáció meg nagyon ügyes ebben, direkt más ügyekről próbálnak beszélni:

azért van szó Soros Györgyről, a menekültekről, hogy ne arról beszéljünk, hogy Mészáros Lőrinc miből gazdagodott meg, vagy Tiborcz István hogy tudott trükkösen lámpákat építeni.

Ezek mind olyan ügyek, amelyek más európai országokban simán egy kormány bukásához vezetnének.

Van realitása az Európai Ügyészséghez való csatlakozásnak?

A kormány nagyon nem szeretné, mert akkor más nyomozhatna Polt Péter helyett, és azok az ügyek, amiket ők megvizsgálnak, közvetlenül a magyar bíróságokhoz kerülhetnének. Ezért is látszik, hogy most a bírósági rendszernek is nekimegy a kormány, mert annak van valamennyi függetlensége.

Azt gondolom, hogy a mostani kormány alatt nem igazán valószínű a csatlakozás, de persze lehet, hogy valamilyen alku során rákényszerítik a kormányt. Szerintem a kormány akkor is mindent meg fog tenni, hogy ez az ügyészség ne tudja elvégezni a munkáját, hiszen lételemük, hogy ne vizsgálják ezeket az ügyeket, ugyanis az egész kormány működése a korrupción alapszik.

Nem véletlenül mondta azt Lánczi András egy korábbi interjúban, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. Amit ők végeznek, az állami vagyon újraosztása, annak az eszköze pedig a korrupció Magyarországon.

Nincs kormányváltó hangulat, kormányutálat van

Lendvai Péter
-
1
Nincs kormányváltó hangulat, kormányutálat van

Lehetne még most is kormányváltásra gondolni, ha az ellenzék nem egymás kinyírásával lenne elfoglalva – állítja Petsching Mária Zita(PMZ) és Kéri László(KL) abban a páros interjúban, amelyet a Független Hírügynökségnek(FH) adott a közgazdász, politológus házaspár. Orbán kijelentéseit a saját táborának szánja, állítják, a táboron kívül levőkkel nem is törődik. Gazdaságilag Magyarország lecsúszó pályán van, s noha óriási szerencséje volt a kormányfőnek az elmúlt nyolc évben, összességében stagnál a gazdaság, saját erőből lényegében nincs fejlődés. Ha mégis összejönne a váltás, a gazdaságot viszonylag könnyű lenne rendbe tenni, a politikai károk helyrehozatala azonban hosszú ideig tartana. Most azonban az a realitás, hogy a Fidesz megnyeri a választásokat, annak dacára, hogy a többség nem szereti Orbánékat. Ahogy a házaspár fogalmazott: nincs kormányváltó hangulat, kormányutálat van. A váltáshoz tárgyalóképes, politikai bizalommal rendelkező ellenzékre lenne szükség, ilyet azonban nem látunk.

 

FH: Orbán Viktor mindig képes meglepő nyilatkozatokra, nemrégiben például arról beszélt, hogy a 2030-as évekre a Visegrádi 4-ek és Németország lesz Európa gazdasági motorja, gazdaságilag ezek lesznek a térség meghatározó országai. Mennyire megalapozott ez a kijelentés?

PMZ: Nem sok. Húsz év távlatába senki nem mer jósolni ilyen határozott előrejelzést. Ma inkább úgy néz ki, hogy a francia-német együttműködés lesz a politikai és gazdasági meghatározó.

A V4-ek még nagyon-nagyon nem tudnak labdába rúgni, nem is egységesek, sok mindenben különböznek egymástól, ráadásul az együttműködésük sem olyan erőteljes, hogy meghatározhatná az európai népek életét.

A V4-ek valamennyien Németországra vannak feltűzve, s persze jó lenne, ha önállóan is motorjai lennének a kontinensnek, csakhogy ez nincs így. Ezek álmok. Még a németekkel együttműködve sem igaz az állítás, ráadásul ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak itt még erős potenciállal rendelkező országok, például a skandinávok. Ők messze előttünk járnak. Ahhoz, hogy a németekhez fel tudjunk zárkózni, mondjuk abban az esetben, hogy az ő növekedésük évente két százalék, a mienk pedig négy, nos, ebben az esetben is legalább ötven évre lenne szükség. Ráadásul nincs esély arra, hogy a magyar gazdaság évi négy százalékot növekedjen.

FH: Komolyan veszik Európában Orbánnak ezeket a mondatait?

KL: Nem veszik komolyan. És nem veszik komolyan a V4-eket, mint ahogy a V4-ek sem veszik komolyan saját magukat. Csak az Orbán veszi magát komolyan. Még nem tudtam kibogozni, hogy mit akar ezzel. Valószínűleg az a mániája, hogy nagyobbnak látszódjon, mint amekkora. Nagyon röviden csak három számot hadd említsek a V4-ekkel kapcsolatban. A négy ország együttes gazdasági teljesítménye az Unió nyolc százaléka, a lakosság az összlakosság 11-12 százaléka, a munkaerő-képes létszám 13 százaléka. Azt hiszem ezekkel a számokkal elég sokat elárultam a V4-ekről. Úgy tekintenek ránk, mint az európai munkaerőpiac tartalékára. Nem vagyunk lényegtelenek, de azt is kell tudni, hogy az egymás közötti viszonya ezeknek az országoknak nem feltétlenül kiegyensúlyozott. Az oroszokkal való kapcsolat például alapvetően megosztó, hiszen a lengyel-orosz viszony legendásan rossz például, és most a cseh és szlovák aspirációk is inkább az osztrák irány erősítése felé mutatnak.

FH: Tehát még a V4-eken belül is marginalizálódhatunk?

KL: Ez is történik. Minden egyéb nyilatkozat ellenére ez történik folyamatosan. Mi egyáltalán nem vagyunk ennek a csoportnak a vezető ereje, mint ahogy azt itthon sugallni próbálják. Olyan mozgásokat látunk tehát, amelyek a magyar politikai jövő szempontjából nem túl biztatóak.

PMZ: Gazdaságilag is marginalizálódunk. A csehek, a lengyelek és a szlovákok is előttünk járnak az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében, a növekedési dinamikájuk erőteljesebb volt a nagy globális válság után, mint a mienk, tavaly is nagyobb volt a dinamika, mi tehát nagyon hátul kullogunk a gazdasági teljesítményt illetően.

FH: Ha így van, hogyan képes Orbán elhitetni azt, hogy ő ennek a csapatnak a vezetője, és hogyan képes elhitetni a magyar társadalommal, hogy ma újra az élvonalba tartozik a magyar gazdaság, hogy sereghajtóból éllovassá tette az országot?

PMZ: Mondani mindent lehet. A valóság azonban az, hogy nem előre mentünk, hanem lecsúszunk.

FH: Nem voltunk sereghajtók?

PMZ: De sereghajtók voltunk. De a növekedésben maradtunk le nagyon, csak a lettek, a bolgárok és a románok vannak mögöttünk.  Egyértelműen lecsúszó pályán vagyunk, és nem látom azokat a belső erőket, amelyek ezt képesek lennének megfékezni, és az ellentétébe fordítani.

FH: A kérdésem változatlan: hogyan képes akkor elhitetni az országgal, hogy mi gazdaságilag nagyot léptünk előre, az élvonalba repítette Magyarországot…

PMZ: Mert az emberek nem foglalkoznak ezekkel az általános gazdasági kérdésekkel. És bármit el tud hitetni. Hisz a Soros-tervet is elhitette, a legnagyobb hazugságot is el tudja hitetni.  Van ugyanis neki valami olyan varázslata, ami még nem foszlott szét, főként azoknál, akiket nem zavarnak a tények, vagy nem tudnak róluk. Egyszerűen hinni akarnak neki.

KL: De vannak itt olyan dolgok is, amelyek segítik Orbán hazai és nemzetközi megítélését is. Az egyik a migránskérdés. Három éve még egyedül volt a véleményével, mára nagyon sokan vélekednek hasonlóan, mint ő. Vagyis többségi európai támogatása lett annak, hogy meg kell állítani a bevándorlókat, még a német közvélemény egy jelentős része is, amely korábban Orbán ellen volt, ma osztja a véleményét. A másik tényező pedig az, hogy nemzetközileg felértékelődik az a politikus típus – Trump, Kurz, Macron a példa -, amely állandóan a nemzeti szuverenitás erősödésének szószólója. Ez egyébként még mindig a 2008-as válság hosszú politikai következménye. 1945 óta nem volt ilyen jelentős nemzetközi fordulópont, mint az a válság, és emiatt is értékelődnek fel az ilyen politikusok, még akkor is, ha valaki mondjuk sík bunkó.

FH: Mondhatjuk azt, hogy Orbánnak szerencséje van?

PMZ: Őrült szerencséje van. A válság is segítette őt annyiban, hogy az ország nagyon mély bázisról indult, onnan lehetett elrugaszkodni. Természetesen nem voltunk annyira mélyen, mint amire hivatkoznak folyton, nem jártunk Görögország szintjén, utána viszont rendkívül kedvező nemzetközi környezetben működött az országunk, és ez azért fontos, mert Magyarország végképp kiszolgáltatottja a nemzetközi környezetnek. 2013 után konjunktúra indult el a világban, olcsóbb lett a hitelfelvétel, a kamatok kedvezően alakultak. Sok és olcsó pénz van a piacon, még a befektetésre nem ajánlott országok állampapírjait is megveszik, nincs energiaválság, és még az uniótól is dől a pénz, plusz a külföldön dolgozó magyarok is küldik haza a pénzeiket; majdnem annyi pénz jön tőlük, mint amennyi az uniós forrás. Megnyíltak, a német és osztrák munkaerő piacok, szóval minden jól alakult, még a cserearányok is, pedig az ilyesmi nem is tudom, mikor fordult elő utoljára. Tényleg nem emlékszem rá, hogy mikor volt ilyen jó a helyzet az összes gazdasági tényezőt tekintve. Talán 2004 volt hasonló időszak, de ennyire az sem volt jó.

FH: Ez is elvakítja az embereket?

KL: Nem vakítja el, mert ezeket a tényezőket korábban sem látták, most sem látják. Csak sikerül azt a látszatot kelteni, hogy minden ennek a kormánynak, Orbán ügyességének köszönhető. Nehéz ilyenkor arról beszélni, hogy ilyen kiemelkedően jó külső feltételek mellett lényegesen nagyobb növekedést kellett volna elérni. Mert akkor kezdhetsz arról is beszélni, hogy nem kellett volna annyit stadionra költeni, a tízezres nemzeti burzsoáziát pátyolgatni, az ő páncélszekrényüket kitömni, és azt az ellenvetést is nehéz megtenni, hogy mennyire igaz az az állítás, hogy minden neki, Orbán Viktornak köszönhető.

FH: Igen ezt állítják, és azt is, hogy milyen nagy baj lenne, ha a baloldal kezében lenne az ország, no meg azt is, hogy kizárólag a balliberális közgazdászok állítják azt, hogy csak a szerencse segített bennünket, de összességében így is lecsúszó pályán vagyunk…

PMZ: Nem, nem, nem. Egyetlen kormányon kívüli közgazdász nem ért egyet azzal, amit a kormány kommunikál. Ezt nyugodtan kijelenthetem.

KL: Csaba Lászlótól Bod Péter Ákosig, Mellár Tamástól Chikán Atilláig, mindenki látja, hogy iszonyú gagyi ez az egész.

FH: Meddig tarthat ez a szerencsés futam?

PMZ: Ezt nem lehet tudni. Nagyon sok múlik az Unión, hogy 2020 után mekkora lesz a pénzbeáramlás. Amire persze Orbán azt mondja könnyedén, hogy ha nem jön az Uniótól pénz, majd kér Kínától.

Ettől mindenki rosszul lett. Én leginkább attól, hogy a kínaiaktól legfeljebb hitelt kapunk, emellett ott van Paks miatt az orosz hitel, ez így együttesen azt jelenti, hogy egy új eladósodási pályára kerül Magyarország. Ebből akar Orbán növekedést? Fogalma nincs arról, hogy a növekedésnek a gyökereit szaggatta el.

FH: De mivel szaggatta el?

PMZ: A kiszámíthatatlansággal, a jogbizonytalansággal, az ötletszerűségével… Ha pedig Matolcsy visszajön stratégia alkotónak, akkor további olyan ötleteknek leszünk kitéve, hogy a hajunk az égnek áll. Egyébként ennyi jó feltétellel, amiről az előbb beszéltünk, legalább két-három százalékkal nagyobb növekedést kellett volna elérnünk.

FH: Mennyi a jelenlegi, mondjuk 3.5 százalékos növekedésből, az, amennyit saját tehetségünkből értünk el?

PMZ: Maximum egy százalék.

FH: Vagyis, ha az Európai Uniótól kapott forrásokat levonjuk, és a külföldről hazautalt pénzeket, akkor szinte nincs is növekedés?

PMZ: Nincs, akkor stagnálás van.

FH: Ez, ahogy mondták, nem éri el a választót, tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a választási kampányban emiatt nem éri negatív hatás a Fideszt…

KL: Nem éri, és ennek sok oka van. Olyan most a magyar médiaszerkezet, hogy az a szűk lehetőség, ami az ellenzék rendelkezésére áll, az legfeljebb félmillió embert jelent, annyit ér el, de ezek az emberek – és ezt jól tudják Orbánék – úgy se fognak soha rájuk szavazni. Ők nem számítanak, mert ő képes egyben tartani azt a kétmilliós tábort, amely hitelesnek tekinti őt.

Ha pedig akkora is az elégedetlenség, mint amit mérnek, addig, amíg ezek hatfelé szavaznak, neki nincs mitől tartania.

Hiába vannak, akik átlátnak ezen a politikán, lehet, hogy milliók vannak ilyenek, de nincs politikai nyomatékuk, mert ebben a választási rendszerben nem számítanak. És itt követi el a baloldali ellenzék a hibát,  hogy bár naponta leleplezi Orbán Viktort, de  inkább csak saját tábora előtt. A Fidesz tábor ezt meg se hallja, meg se érinti. Orbánnak csak a két, két és félmillió szavazó a fontos, hogy őket bármi áron, de ne engedje ki a markából. Minden normális ember röhög az ilyen Soros-kampányon, vagy azon, hogy ha nem adnak Nyugaton pénzt, majd megyünk a kínaiakhoz. A zöldségest itt a sarkon sem lehet megetetni ezekkel a dumákkal, de nem is arra vannak ezek a szavak, csak arra, hogy vasmarokkal tartsa a saját táborát.

Akinek nem számít a szavazatára, azzal Orbán egyáltalán nem is törődik.

PMZ: Mint ahogy azzal sem, hogy most például lehetne tíz-húsz százalékkal csökkenteni a rezsit, de most nem teszi, spájzol. Pedig most nem rokkannának bele azok a cégek, amelyeket ez érintene, nem úgy, mint akkor, amikor még nem állami kézben voltak és belekényszerítették a piacot az árcsökkenésbe, olyannyira, hogy el is kellett adniuk a céget, mert belehajszolták őket a veszteségbe.  Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy hihetetlenül rövidtávú gondolkodás ez; az amikor azt akarom bebizonyítani, hogy bármit megtehetek, ha úgy tetszik, taccsra tudok tenni még egy nemzetközi céget is. Ha ezt látják, tapasztalják a nemzetközi vállalatok, miért akarnának idejönni? Csak olyanok jönnek, akik külön politikai alkut kötnek a kormánnyal, Orbán Viktorral, a környezetével. Nem tiszta játék ez. Nem tiszta játszma.

FH: Nem látok tiszta játszmát a politikában sem, akár az ellenzéki, akár a kormányoldalt nézem.

KL: Nem is láthat.

Egy ilyen kicsi ország nehezen bír el hat-hétféle ellenzéket. Főként úgy, hogy a vele szemben álló hatalom meg ennyire homogén.

A Fidesznél nem is emlékszem mikor volt utoljára politika válság; nagyon régen nem rázta meg azt az oldalt komoly politikai válság. A jobboldali pártok, a korábbiak, eltűntek, és senkinek nem is hiányoznak. És a Fidesz nagyon jól használta ki azt nyolc évet, amit ellenzékben töltött. Akkor építette ki az erős médiapozícióit, miközben a baloldal meg folyamatosan leépült.  Ez utóbbi szervezettség dolgában is egyre rosszabb teljesítményt nyújtott, a társadalmi gyökérzete szinte megszűnt, az értelmiségi hátterét soha nem becsülte meg, most meg már nincs mit megbecsülni, mert nincs neki. Ez a nyolc éve meg úgy telt, immár ellenzékben, hogy csak önmagával tudott foglalkozni. Eltűnt a korábbi három, három és félmilliós szavazótábor. Egyik része elment a bizonytalanok közé, a másik része a Jobbikhoz, többen az új pártok környékén mozognak….

FH: Akkor nem igaz az állítás, hogy kormányváltó hangulat van?

KL: Nincs ilyen hangulat. Apátia van. Kormányutálat az van, de ez nem egyenlő a kormányváltással. És azért is így van, mert úgy telt el ez a negyedszázad a rendszerváltás óta, hogy a pártok arra nevelték a választókat, hogy önállótlanok legyenek; majd mi megoldjuk helyettetek. Ez azt jelenti, hogy ha utálja a kormányt, megkérdezi, hol a másik. Ja, ha nincs másik, akkor maradunk ennél, legfeljebb utálom tovább őket. Az ellenzék nyolc év alatt nem volt képes felállítani kormányképes alternatívát. A kormányképesség ott kezdődik, hogy a saját pártügyem csak rám tartozik. De, ha nem tudok neki mást mondani, mint azt, hogy holnap biztosan megegyezek, akkor egy idő után, ha lenne üzenete az ellenzéknek, már azt se hallaná meg.

FH: Ha lenne alternatíva, az képes lenne kormányozni, a gazdaságot rendbe tenni, kézben tartani?

PMZ: A rendbetétel nem a gazdasággal kezdődik. Meg kell győzni a befektetőket a biztonságról, a stabilitásról, hogy, amit ígérek, azt be is tartják. Megfelelő adórendszerre van szükség, az Európától való elfordulást vissza kell fordítani, a paksi szerződést vissza kell mondani, a kínai Belgrád-Budapest vasútfejlesztést vissza kell mondani, tehát sok ilyen lépést kell tenni, de nem ez az alapvető.

Az alapvető a politikai rendszer átalakítása, abból lehet hitelességet meríteni.

FH: Ez a fékek és ellensúlyok rendszerének helyreállítását jelenti?

PMZ: Igen azt.

FH: De, ha normális demokratikus rendszer működik, és a Fidesz ellenzékbe szorul, az megint csak őt segíti…

KL: Én már szeretnék ezért aggódni. De sajnos a jelenlegi pártok vezérkara nem éri el a tárgyalóképesség és a politikai bizalom megfelelő szintjét. De még ezekből az emberekből is össze lehetne hozni egy kormányképes alternatívát, ha ezt elhinnék magukról. Sajnos azonban, ha valaki felbukkan, akik vállalná, hogy összehozza az ellenzék erőit, az első reakciók azok, hogyan is tudnánk az illetőt kinyírni. Szóval jó lenne, ha valakit végre hagynának kormányozni.

FH: Mit jósolnak: kétharmada, vagy abszolút többsége lesz a Fidesznek, netán kisebbségbe szorul?

PMZ: Abszolút többsége lesz. És ez egy nagyon optimista jóslat.

KL: Nem szeretek jósolgatni, de a mostani realitás az, hogy biztosan megnyeri a választást a Fidesz.

Ha az ellenzék erői nem egymást akarnák kitúrni, akár a többséget is meg lehetne akadályozni.

Engem egyébként most már sokkal inkább a választók izgatnak. Hogy adva van egy ország, ahol a többség nem szavazna a Fideszre, de mert nincs más, ezért a Fidesz utcahosszal vezeti a népszerűségi listát. Így aztán én azt mondom, hogy az lenne a legfontosabb, hogy a Fideszt nem akarók mindenképpen menjenek el szavazni, bárkire, csak a végeredmény az legyen, hogy bár a Fidesz győz, de többen szavaztak ellene, mint mellette. Ez fontos üzenet lenne mindenki számára. Így nem mondhatná azt Orbán, hogy mögötte van a nemzet többsége. Vagyis  az lenne az üzenet, hogy a többség tudja, hogy ti milyen csirkefogók vagytok, csak nincs pillanatnyilag olyan formáció, amelyik a helyedre állna.

Lázár Jánosnak több Mészáros Lőrince is van…

Kardos Ernő
-
0
Lázár Jánosnak több Mészáros Lőrince is van…

Újabb korrupciós ügyet fedezett fel Hódmezővásárhelyen a „zöld dossziéjával „ismertté vált Horváth András. Az egykori adószakértő szerint hozzá nem értő vállalkozókat bíztak meg a városi parképítéssel, holott a System Service szakemberei eddig elsősorban villanyszereléssel foglalkoztak. Illetve ők telepítették azokat a kamerákat, amelyekkel Márki- Zay Péter polgármestert korábban megfigyelték. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Horváth András az eddig vizsgálatairól is nyilatkozik.

 

Ingyen és bérmentve végzi a hódmezővásárhelyi önkormányzat átvilágítását. Tisztán politikai szimpátiából dolgozik?

Mint minden, ez is sorszerű az életemben. Még a választások előtt beszélgettünk hárman, Hadházy Ákossal, és Márki-Zay Péterrel. Alaposan kiveséztük a közbeszerzési rendszert, hisz valamennyien a korrupció ellen harcolunk, így szinte észrevétlenül kialakult közöttünk a bizalmi viszony. Felmerült, hogy ha Péter megnyerné a hódmezővásárhelyi választást, akkor segíthetnék a polgármesteri hivatalt átvilágítani. A győzelme után természetesen nem hagytam cserben, pedig nehéz ilyen nagy távolságból dolgozni. Folyamatosan dőlnek ki a szekrényből a csontvázak, s a már kirobbant botrányok után jönnek majd még az új ügyek. A napokban bukkantunk rá a „Zöld Hódmezővásárhely” elnevezésű programra, amely meghívásos pályázat, de a három cég közül azt hirdették ki győztesnek, amely soha nem dolgozott a területen. Az a System Service Kft. kapta a megbízást, amely nem parképítéssel, hanem villanyszereléssel foglalkozik. Nem mellesleg ez a cég szerelte fel Márki-Zay Péter megfigyelését szolgáló kamerákat, s a városban eddig 600 milliót költöttek el kamerák telepítésére.

A villanyszerelők aligha képesek parkot építeni, fásítani, virágot ültetni, de ezt a feladatot kiadhatják alvállalkozóknak?

A megbízást már megkapták, de egyelőre felfüggesztettük. Ugyanis a System Service tevékenységi körében a parképítés vagy a virágültetés nincs is benne. A korábbi városvezetés ennek ellenére hívta meg a céget a feladatra, s mit tesz isten, meg is nyerte. Ebben az esetben nemcsak a ló lába, de az egész ló kilóg! Ezért rövid időn belül arról is dönthet a város, hogy a megbízást visszavonja.

Gondolom, a közbeszerzésről szóló jogszabály nem tartalmazhat olyan paragrafust, hogy mi a teendő, ha a pályázó nem ért ahhoz a feladathoz, amelyet el kell végeznie.

Persze, hisz a közbeszerzés lényegét sérti, hogy hozzá nem értőknek adnak megbízást. Sajnos, nagyon gyakori, hogy olyanok nyernek, akiknek a munka elvégzésére nincs meg a képességük. A közbeszerzési törvény sajnos lehetőséget ad erre, ha a pályázó másnak a kapacitására támaszkodik. Itt tehát egy kiskapu van a törvényben.

Pedig sok mindent láthatott, mielőtt a híres „zöld dossziét” összeállította, illetve amióta Hadházy Ákosnak segít feltárni a százmilliárdos kormányzati visszaéléseket. A System Service ügyében már van döntés?

Egyelőre még nem kaptunk meg minden dokumentumot. Nem adták át nekünk azt a megbízást, amely tartalmazza, hogy a munkálatokat milyen „műszaki tartalommal” kell elvégezni. Amíg ezt nem adják át, addig a polgármester nem írhatja alá a szerződést.

Viszont azt biztosan tudja, hogy milyen összegről szól a szerződés?

Ez is 600 millió forintos projekt, ahogy a kameratelepítés is 600 milliós volt.

Nem teljesen értem, hogy a polgármesteri hivatalban nem ismerik a hiányolt feladatokat?

Azt is tudni kell, hogy ezt a megállapodást Lázár János kedvenc közbeszerzési tanácsadója, az „Ész-Ker” bonyolította a várossal.  Nem mellékes, hogy ugyanez az Ész-Ker milliárdos közbeszerzési szerződéseket kötött a Miniszterelnöki Hivatallal is, magával Lázár Jánossal írták alá a megállapodást. De ez egy másik ügy, amelynek a részleteit próbálom kideríteni, de már most látszik, hogy ott is lesznek gondok. Azt is tudjuk már, hogy a Bajkai ügyvédi iroda, az SBGK ugyancsak milliárdos szerződéseket köthet.

Beszélnek arról, hogy Hódmezővásárhelyen egy teherautónyi hivatalos irat eltűnt a polgármesteri hivatalból. Ez igaz?

Erről videó felvételek is készültek. Ezek a filmek bizonyítják, hogy kis furgonba pakoltak be a pincéből egy köbméternyi iratot. De a polgármester hiába kérdezte a hivatalban az illetékeseket, senki nem mond semmit. Nincs arról papír, hogy iratokat selejteztek vagy kivittek volna a hivatalból. Úgy tűnik, ebben az ügyben akkor lesz bizonyosság, ha majd hiányozni fognak bizonyos iratok.

Volt már olyan eset, amikor hiába keresett valamilyen iratot?

Igen, miután a hivatalban nem találták, azt mondták: nincs meg! Aztán néhány nap múlva előkerült. Még az előtt, hogy eltűnése miatt feljelentést tettünk volna.

Ismert, hogy melyik cégről van szó?

Igen, a Kupola 2000 Kft. ügyéről már korábban beszéltem. Az említett vállalkozás három éve úgy kapott megbízást kukák beszerzésére, hogy előtte bt-ként működött, de alig volt bevétele. De amikor a Kupola 2000 először Kft.-vé alakult, azonnal nyert egy közbeszerzést, 1.2 milliárd forintért vásárolt be kukákat és járműveket a köztisztasági cég számára. Miközben korábban soha nem végeztek hasonló feladatot!

Ezért mondta azt, hogy Lázár Jánosnak is van Mészáros Lőrince?

Igen, ez az irányított közbeszerzés „előnye”, hiszen ezek győztese már akkor eldől, amikor a tendert még ki sem írták.

Azok a cégek, amelyek nem kapnak megbízást, vagyis akik vesztesek, nem fordulnak bírósághoz?

Erre a legtöbb esetben nincs már mód. De azért a veszteseket is igyekeznek időnként kárpótolni, néha kisebb megrendelésekhez ők is hozzájuthatnak. A legtöbb esetben azonban úgy tűnik, hogy a győztes cég bennfentes információhoz jut, tehát előre pontosan tudja, hogy mekkora ajánlattal nyerhet. Az is egyértelműen látszik, hogy az uniós közbeszerzések nagy összegű építőipari közbeszerzéseit verseny nélkül, az Ész-Ker bonyolítja. Ezekben az ügyekben feljelentéseket is tettünk.

Azt tudjuk, hogy az Elios ügy működési elvét Hódmezővásárhelyen dolgozták ki. Az ön érzése szerint az a nagyobb szabálytalanság, hogy túlszámlázták a munkát, vagy a városban esténként uralkodó sötétség?

Jöttem már haza éjszaka, de nem emlékszem, hogy sötét lenne a városban. A túlárazásokat érzem inkább problémának, a miniszterelnök veje, Tiborcz István és Hamar Endre elég szép hasznot ki is vett az Eliosból. Azt viszont kicsit viccesnek érzem, hogy Lázár János tanácsot kért volna a huszonéves, gyakorlatlan vállalkozóktól.

Elképesztő, hogy időnként 50 százalékos „alkotmányos költségről” beszélnek, vagyis egy épület árának fele a korrupció. Nem fog leomlani?

Csak azért nem, mert elég alaposan túlárazzák a költségeket. Aki a közbeszerzést megnyeri, az lefölözi a hasznot, majd tovább adja alvállalkozónak, aki kis haszonnal elvégzi a munkát. Ezek a vállalkozók, illetve a bérükhöz nem jutó munkások Hódmezővásárhelyen is azt tervezik, hogy inkább külföldön vállalnak munkát. Azt persze senki nem tudja, hogy mi lesz, ha megszűnik az uniós pénzbőség.

Az egyik vizsgálat azt is kimutatta, hogy a Fidesz Hódmezővásárhelyen több tízmilliót költött ennivalóra. Ezt hogy sikerült?

Arról van szó, hogy a vásárhelyi önkormányzat 16 hónapra bruttó 48 millió forintos keretszerződést kötött reprezentációra. Az étel-ital szolgáltatásokat a város legjobb vendéglője, a Fekete Sas vendéglő és Bónus István további vendéglői biztosították a Fideszes önkormányzati képviselőknek. Bónus egyébként résztulajdonosa a Lázár János földjén épült batidai vadászkastélynak is. Így aztán közpénzen buliztak a helyi Fideszesek Hódmezővásárhelyen, de az elszámolásokból nem derült ki, hogy végül is mit ettek-ittak. A számlákat látva, egyértelmű, hogy azokat nem lett volna szabad kifizetni. Úgy látom, hogy ez bizony felveti hűtlen kezelés gyanúját.

Ha ön ezeket a gyanús ügyeket néhány hét alatt feltárta, a helyi ellenzék nem tehette volna meg néhány éve alatt?

Tudtommal a szerződések nyilvánosak. Talán nem adtak ki minden dokumentumot, de erre a kérdésre aligha nekem kell válaszolni.

Dübörög a magyar fegyverkezés, nem látszik az indok – FRISSÍTVE

Bak Mihály
-
4
Dübörög a magyar fegyverkezés, nem látszik az indok – FRISSÍTVE

Csak az elmúlt hónapokban példátlan, a hivatalos stratégiával ellentétes komoly támadófegyverek vételéről döntött a kormány. Nehézpáncélos, önjáró üteg, kétféle harci helikopter. Csak ezek ára elérheti a 320 milliárdot, ami elviheti a fejlesztésre szánt pénz javát. Úgy fest, mindez a német és a francia politika jóindulatának megvásárlása.

Valóságos támadóarzenált vásárol a kormány a következő években az elmúlt napok, illetve fél év bejelentései alapján:

  • 44 darab német Leopard 2 harckocsit
  • 24 darab német PzH 2000 önjáró löveget
  • 16 darab Airbus H225M közepes kategóriájú harci helikoptert
  • 20 darab Airbus H145M könnyű harci helikoptert.

A forgószárnyasok beszerzése kapcsán állapodtak meg hétfőn a német-francia Airbus Helicoptersszel arról, hogy 2021-re helikopterekhez szükséges alkatrészeket gyártó üzem létesül Magyarországon. A kormány vissza nem térítendő támogatást ad ehhez is, mint minden nagy volumenű ipari beruházáshoz. A páncélosok és lövegek szerződését szerdán írták alá a gyártó Krauss-Maffei Wegmann ágazati vezetőivel.

Röviden a fegyverekről. A Leopard 2 igazi szörnyeteg: 62 tonnás nehézpáncélos, high tech kompozit páncélzattal, ami 50-60 centis hagyományos acéllal egyenértékű. Digitális tűzvezető rendszer, lézeres célkereső, lövegstabilizátor, géppuska és infravörös éjjellátó készülék a főbb felszerelések. Lövege 120 milliméteres.

Leopard 2 A7. Forrás: Wikipedia

Mint minden ehhez hasonló jószágnak, nincsenek listaárak, sőt, nyilvános összegek sincsenek hivatalosan, a magyar kormány pedig szokásának megfelelően titkolózik. Az ár nagyban függ a mennyiségtől és a hozzá kapcsolt szolgáltatásoktól.

A Leopard 2-nek jelenleg a 2A7 jelű változatát gyártják. Az interneten fellelt üzletkötések alapján az ár darabonként 7,5-9 millió dollárra rúg. Ez mostani árfolyamon 93-112 milliárd forint a 44 darab esetében.

PzH 2000. Forrás: Wikimedia

A PzH 2000 önjáró löveg (tarack) a hagyományos és az aszimmetrikus hadviselésben egyaránt alkalmazható. Lövege 155 milliméteres, súlya 55 tonna. Magas fokon automatizált, ami a tűzgyorsaságot is javítja. Lőtávolsága mintegy 30 kilométer. Fellelt ár nagyjából 6 millió dollár, a 24 darab átszámítva 41 milliárd forint.

Airbus H225M. Forrás: Wikimedia

A H225M, a Super Pumaként is ismert közepes kategóriájú, többcélú helikopter, kisebb egységek szállítására, ejtőernyős bevetésre is alkalmas. Ennél a beszerzésnél ismeretes, hogy 2023-tól kerülnek hadrendbe.

Két éve egy 30 darabos üzlet értéke 1,1 milliárd dollár volt, hasonló kondíciók esetén a magyar vásárlás a 16 darabra nagyjából 163 milliárd forint lenne. Hasonló összeg jött ki a három évvel ezelőtti lengyel beszerzéskor, de ott ezen felül 40 százaléknyi képzési és logisztikai felár is társult.

Airbus H145M a HForce fegyverzettel

A H145M könnyű helikopterről talált pár éves vételárak 13 millió euró körüliek, ami a 20 darabnál 84 milliárd forintot tesznek ki. De a gyártó júniusi bejelentése tartalmazza azt is, hogy a felszerelés része a vadonatúj, tavaly óta szállított HForce moduláris fegyverrendszer, amely lehetővé teszi a különböző irányított és nem irányított fegyverzet alkalmazását. A rendszer tartalmaz levegő-levegő, levegő-föld, illetve lézervezérlésű irányított rakétákat, 20mm-es gépágyút, 12,7mm-es géppuskát, valamint 68 és 70mm-es nem irányított rakétákat egyaránt. Ez nyilván jelentősen megdobja az árat.

Jelenleg a Global Fire Power összegzése szerint egyébként 32 páncélosa (T-72) van a Magyar Honvédségnek, önjáró lövege viszont már nincs. Itt tehát jelentős erősödés következik be. Helikopterekből 15 van, régi szovjet korszakúak. Mindegyik esetében kérdéses azonban a ténylegesen rendelkezésre álló, működőképes mennyiség.

Óriási összegekről van szó, bőven a 320 milliárdot is meghaladhatja a vásárlás ebben a két eszközcsoportban. Igaz, azt nem tudjuk (az egyik helikopter kivételével), mennyi időn belül tervezik a megérkezést és kifizetést.

Annyival vagyunk beljebb, hogy az idei és a 2019-es költségvetésben összesen közel 100 milliárd forintot különítettek el katonai repülőgép beszerzésre, ez azonban valószínűleg az eddigi Airbus „csapatszállítók”, netán a Dassault Falcon „futárgépek” árát fedezi.

A Honvédelmi Minisztérium teljes idei költségvetése 427 milliárd forint, amiből 42 százalék megy bérekre, 36 százalék dologi kiadásokra, fejlesztésre mindössze 16 százalék (kevesebb, mint 70 milliárd). Jövőre 513 milliárdra nő a tárca kerete. Ha megvalósul a terv, a 20 százalékos fejlesztési hányad, az is éppen csak meghaladná a 100 milliárdot.

Ebből kellene fedezni az összes beszerzést, korszerűsítést.

Mindezekhez képest aprópénz, de ennyire kifeszített büdzsé mellett mégis tétel a kézifegyverek gyártására indított program. Ennek keretében tíz éves időtartamban 200 ezer gyalogsági kézi lőfegyvert Pisztoly, géppisztoly, gépkarabély) fog gyártani a HM Arzenál Zrt. a Ceská Zbrojovka Export nevű cég licensze alapján. Ez 200 munkahelyet teremt. A megállapodás értékét 100 millió euróban (32-33 milliárd forintban) jelölték meg akkor. (Ezeket az összes fegyveres testület meg fogja kapni, valószínű, hogy a kiadásokat is megosztják a többi minisztérium – belügy, pénzügy – között.)

Erősen kétséges, hogy a kormány fogja tudni tartani a HM költségvetésének ekkora növelését. Különösen úgy, hogy

a bejelentett tervek-ígéretek folyamatos illetményemelést és sok ezres létszámbővítést tartalmaznak.

Minden (nem kormányzati) elemzés a gazdaság bővülésének számottevő lassulását várja a következő években, s egy sor területen (egészségügy, oktatás, szociális ágazat) egyre szorítóbb a pénzhiány.

Békeidőben, amikor nem látszik ellenség, rendre a katonai kiadásokon spórolnak a kormányok. Ezzel szemben a magyar éppen fordítva tesz, most vág bele olyan fejlesztésekbe, amelyek jó eséllyel ezen a két területen fogja elvinni szinte az összes ilyen célú pénzt.

Van-e tehát bármi látható oka annak, hogy az Orbán-kormány feladja a hosszú ideje követett gyakorlatot, amely arra épül, hogy a környéken nincs olyan ellenség, amely miatt szükséges lenne komoly szárazföldi erőket (páncélosok, tüzérség) fenntartani. S amelyek erős támadópotenciáljuk miatt aggodalmat válthatnak ki a szomszédos országokban.

A megelőző másfél-két évtizedben a pénzszűke miatt is a kormányok a közeli veszély hiánya és a NATO védőernyője miatt a földrajzilag távoli válságok megoldásában vett részt kicsi, speciálisan kiképzett és könnyű felszereltségű alakulatokkal, egyidejűleg általában legfeljebb ezer fővel.

Ha ebben a célban nem akarnak változást, csak a közreműködés módjában, az komoly kihívás elé állítja a HM-et: 55-60 tonnás monstrumok szállítása ezer kilométerekre nem könnyű, és igen sokba kerül. A bevetés költségeiről nem is beszélve.

Ezeket a kérdéseket a Nemzeti Biztonsági Stratégia (NBS) válaszolja meg. Ennek legfrissebb, hatályos változatát 2012-ben, tehát a fideszes érában fogadták el (szakítva azzal a gyakorlattal, hogy a parlament szavazza meg, ezt kormányhatározat tartalmazza). Két éve ugyan felvetődött a felülvizsgálat  de aztán folytatást nem találni.

Nos, a NBS mindjárt az elején leszögezi, hogy egy Magyarország, illetve szövetségesei ellen irányuló,

hagyományos fegyverekkel végrehajtott támadás veszélye jelenleg elenyésző mértékű.

A stratégia gondolati nyomvonala az eddigi gyakorlatot követi, nyoma sincs olyan veszélyforrásnak, amely az eszközökbeli változást, a nagyarányú felfegyverkezést indokolná.

Az NBS leszögezi, hogy Magyarország biztonságpolitikájának alapvető keretét a NATO- és EU-tagság adja. Az Észak-atlanti Szerződés 5. cikke, a kollektív védelem Magyarország biztonságának sarokköve – olvasható. S Magyarország továbbra is aktív szerepet kíván vállalni a NATO és az EU válságkezelő tevékenységében, műveleteiben és misszióiban, valamint a hozzájuk szükséges képességek nemzeti és kollektív keretek között folytatott fejlesztésében.

A NBS végigveszi azokat a kríziseket, veszélyeket, amelyek minden ilyen stratégiaalkotás sarokpontja.

Regionális konfliktusok. Az instabil régiók, az államok közötti és államokon belüli konfliktusok, a gyenge vagy működésképtelen államok, valamint a világban zajló erőteljes fegyverkezés potenciális veszélyt jelentenek Magyarország és szövetségesei biztonságára. Az érintett térségekben tapasztalható instabilitás, a szegénység és a demokrácia-deficit, valamint a konfliktusok jellemzően etnikai és vallási háttere táptalajt jelentenek az országokon belüli erőszakhoz, fegyveres konfliktusokhoz, vagy az olyan, határokon átívelő fenyegetésekhez is, mint a szélsőségesség, a terrorizmus, vagy a fegyver-, kábítószer- és emberkereskedelem.

Ezek tehát a nem hagyományos (fél-)katonai fenyegetések, távol térségünktől.

Aztán következnek azok, amelyek az elmúlt 30 év minden stratégiai munkákban visszaköszönnek: tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése, terrorizmus, természeti és ipari katasztrófák, a nyersanyag- és természeti erőforrások kimerülése, a fogyó egészséges ivóvíz miatti élelmezési gondok, szervezett bűnözés, kábítószer-kereskedelem, migráció.

Megismerhetjük az elmúlt évtizedben felerősödött problémákat is: pénzügyi biztonság, a pénzügyi stabilitás kérdése a világgazdasági válság hatására, kiberbiztonság, a globális éghajlat- és környezetváltozás, a szélsőségesebbé váló időjárás hatásai. Magyarország számára pedig még az energiabiztonság.

Amikor aztán a végrehajtás eszközeit taglalja a NBS, a kifejezetten a honvédségre vonatkozóan is

csak az eddig megszokott általánosságokkal találkozhatunk.

Úgy, mint a Magyar Honvédség Magyarország szuverenitása szavatolásának alapvető intézménye, nemzetközi szerepvállalásait tekintve a külpolitika megvalósításának egyik meghatározó eszköze. A MH alapvető feladata, hogy az Alaptörvénnyel összhangban garantálja hazánk biztonságát, valamint hozzájáruljon szövetségeseink kollektív védelméhez.

A honvédségnek hazai és nemzetközi feladatai végrehajtása érdekében egyaránt rendelkeznie kell olyan korszerűen felszerelt és kiképzett erőkkel, továbbá rugalmas, hatékonyan alkalmazható, telepíthető és fenntartható képességekkel, amelyek lehetővé teszik az ország területének és szuverenitásának megvédését, továbbá a NATO keretei között folytatott kollektív védelemhez, valamint a nemzetközi béketámogató, stabilizációs vagy humanitárius műveletekhez történő hozzájárulást.

És így tovább.

Ezt a stratégiát eddig nem mondta fel a kormány, a most elindult erőteljes fegyverkezés ezzel nagyobb részben ellentétes.

Egyedül a helikopterek fogják erősíteni az expedíciós hadviselést,

még elviselhető keretek közt tartva a költségeket.

Mire hát akkor az, amit látunk. Az egyik magyarázat a magyar jobboldal évszázados álmának feléledése, a térségi szupremácia és kishatalmi törekvés. Ez eddig két világháborúba vitte be az országot.

Kétségtelen tény, hogy a közelünkben zajlik egy folyamatos háborús konfliktus. A 2014-ben történt ukrán forradalom, majd ennek nyomán a Krím egy részének Oroszország általi elcsatolásával végződő népszavazás.

A magyar kormány mégse látta szükségét módosítani környezetünk biztonsági megítélésén.

Noha felkelők és idegen csapatok léptek fel támadóan a törvényes hatalommal szemben, lőttek le személyszállító repülőgépet.

Talán nem véletlen, az elmúlt hónapokban nemzetközi bonyodalmakhoz vezető feszültség támadt Ukrajnával az oktatás nyelvhasználatának problémáját erősen túldimenzionálva. Most ehhez megérkezhetnek az új tankok is.

Az is feltűnő, hogy a kormány egyre-másra jelenti be a korábbit jelentősen meghaladó támogatásokat új nyugati (elsősorban német) ipari beruházásokhoz, most pedig itt a két katonai bevásárlás szintén német (és francia) érdekeltségektől. Éppen akkor, amikor a magyar kormány nemzetközi megítélése eddigi mélypontján van, a továbbiak az unióban és az Európai Néppártban nagyrészt a német, illetve a francia kormány döntésétől függ.

FRISS! Időközben a HM újabb szerződést kötött az Airbus védelmi és űripari üzletágával légvédelmi rakétavezetési rendszert (SAMOC – Surface-to-Air Missile Operations Center) telepítésére a magyar légierő számára. A létesítmény lehetővé teszi a földi telepítésű légvédelem (GBAD – Ground Based Air Defence) valós adatokon alapuló koordinációját az ország egész területén. Az árról most sincs adat.

Kádár János tehetségesebb volt, mint Orbán Viktor

Lendvai Péter
-
2
Kádár János tehetségesebb volt, mint Orbán Viktor

Alávetettségben senki nem szeret élni, de mivel az évszázadok során ehhez szoktatták az urai, elfogadják, azt gondolják, hogy ez a dolgok rendje.  Alkalmazkodik, elfogadja és megkeresi a kiskapukat. Az egész Kádár-rendszer alatt ezt tanulta a magyar lakosság, azt hogy hogyan lehet az egyéni érdekérvényesítés útjait megtalálni. Kádár János szerinte tehetségesebb politikus volt, mint Orbán Viktor, olyan stratégiai kompromisszumot kötött a magyar néppel, ami hosszú távon működőképes volt. Interjú Vásárhelyi Máriával.

Haraszti Miklós azt nyilatkozta, hogy amennyiben kétharmada lesz a Fidesznek, maga alá fogja gyűrni az internetet is. Ön szerint is így lesz?

Egészen biztosan megpróbálja tovább növelni média befolyását, hiszen Orbán ezt meg is mondta, nem árul zsákbamacskát. Elmondta, hogy a televíziós piacon újabb bástyákat szeretne bevenni, hogy a jelenleginél nagyobb magyar tulajdoni hányadot akarnak, ami náluk egyenlő a Fidesz tulajdonnal. Itt az RTL Klubnak van félnivalója. Már korábban is tettek kísérletet a megszerzésére, erről beszélt Simicska Lajos is. Arról, hogy Orbán a Roszatommal akarta volna felvásároltatni a csatornát. Állítólag Orbán és Simicska szakításának hátterében is ez állt. De az eddigi kísérletek kudarcba fulladtak, márpedig a miniszterelnökről tudhatjuk, hogy a kudarc csak fokozza harci kedvét. Tehát nyilvánvaló, hogy az RTL Klub az egyik fő célpont, a másik pedig az internet. Az Index, ma Simicska Lajos tulajdonában van, de nem biztos, hogy újabb kétharmados Fidesz többség esetén Simicska továbbra is zsákszámra fogja önteni  a pénzt a médiabirodalmába.  Már csak azért sem, mert a befektetett összeghez képest – az Indexet kivéve – nagyon alacsony a hatékonysága. És tartok tőle, hogy

ha akarják, akkor az Indexet is meg fogják szerezni, vagy ha nem, akkor tönkreteszik, mint a Népszabadságot.

Maradna még néhány kisebb portál, a hvg.hu, a 24.hu, vagy a 444.hu, amelyeket viszonylag sokan olvasnak, de ez pont az a réteg, amelyről a Fidesz pontosan tudja, hogy nem érdemes erőfeszítéseket tenni a meghódítása érdekében, mert immunisak a Fidesz propagandával szemben. Ezekre a médiumokra úgy tekintenek, mint egy gumiszobára, ahol „kiőrjönghetik” magukat a liberálisok. Itt tehát az egyetlen nagy falat az Index, de mint mondtam, ha akarják- mindenféle nemtelen eszközök bevetésével -, meg fogják szerezni.

Haraszti arra is utalt, hogy területileg is megpróbálják majd korlátozni az internet létezését, úgy, hogy például ne lehessen külföldön lévő szerverről működtetni. És persze nem lehet Észak-Koreát csinálni Magyarországból, de félelmet lehet kelteni.

Igen, lehet félelmet kelteni. Mint ahogy az is nagyon eredményes volt, ahogy az egész ellenzéki médiát lényegében gettóba zárták.

Ma már a lakosság többségéhez csak a kormánypropaganda jut el; a kormánnyal szemben kritikus hangot megütő médiumok közül a tömegekhez már csak az RTL Klub 10-15 perces híradóblokkja jut el, de azt azért lássuk be, ez a negyedóra nem csinál nyarat. Ennyitől még egy rendszer sem omlott össze.

De lám, még ez is zavarja őket, ezt is meg akarják szüntetni. Ami a külföldről működtetett szerverek tilalmát illeti, Európai Uniós tagként azt híhetnénk, hogy ilyen nem fordulhat elő, de mi már annyi mindenről gondoltuk azt, hogy azt már nem lehet megcsinálni, aztán egyszercsak mégis megcsinálták…

Csak kreatív jogalkotás kell hozzá…

Persze, és az Orbán kormány okkal nem fél az Európai Uniótól, az Európai Unió ugyanis eddig, valljuk be őszintén, a magyar demokratákat mindig cserbenhagyta.

Amikor Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy nemzeti kézbe kell venni a médiát, igazán nem tudom mire utalt, hiszen az ön által említett RTL Klubon kívül lényegében minden magyar kézben van…

Először hadd reagálják erre a nemzeti szóra. Nekem régi mániám, hogy küzdeni kellene a nyelv Fidesz általi megszállása ellen.

Itt minden és mindenki nemzeti, ami hozzájuk tartozik, és minden nemzetietlen, ami nem az övék. Miközben mindannyian ehhez a nemzethez tartozunk, senkinek nincs joga a másik ember nemzeti elkötelezettségét megkérdőjelezni.

Sajnos, az egész média- és politikai elit átveszi a „Fidesz magyart”, ami egyben gondolkodást is jelent, ami itt és most azt jelenti, hogy a nemzeti oldal a Fidesz, mi meg vagyunk a nemzetietlenek. Én ezt legalább olyan károsnak tartom, mint az egész Fidesz-propagandát. Egyszerűen magunkat zárjuk ki a nemzetből. Nekem ne Orbán Viktor mondja meg, hogy nemzeti vagyok-e vagy sem. A Fidesz többek között azért is olyan sikeres, mert a demokratikus oldal átveszi a fogalom-használatát, a szókészletét. Ma már nincsenek egyszerűen „emberek”, csak „magyar emberekről” vannak, nincsenek menekültek csak migránsok. Ez

a nyelvi gyarmatosítás olyan eredményes volt, mint a Harmadik Birodalomban; akkor is ez volt a siker egyik kulcsa. Az, hogy az emberek gondolkodását, lelkét a nyelven keresztül megszállta a hatalom. És hiába tudjuk, hogy így volt, most önként hajtja fejét ebbe a járomba a politikai és véleményformáló elit egy része.

Ön szerint, ha nem használjuk ezeket a fogalmakat, nem hagyjuk ezt a nyelvi megszállást, az elegendő lett volna Orbán Viktor rendszerével szemben?

Elegendő persze nem lett volna, de valami lett volna, ha nem vesszük át a Fidesznek ezt a gyűlölködő, aljas, hazug szóhasználatát. Mert, aki hazug szavakat használ, az hazudik.

Mondana példát?

Itt van például a migráns szó. Mindenki tudja, hogy vannak migránsok, bevándorlók és vannak menekültek. Pontosan tudjuk, hogy akik 2015-ben Magyarországra jöttek, azok nagy része háborús menekült volt, mégis mindenki átvette a migráns szó használatát. Most állt elő az a paradox helyzet, hogy a Fidesz kezd el arról beszélni – csak azért, hogy mentse, ami menthető -, hogy ő nem migránsokat, hanem menekülteket fogadott be.  Annyira abszurd vízió, amiben élünk, hogy már követni sem lehet. És lassan már ők sem tudnak lépést tartani a saját hazugságaikkal.

Hát igen, emlékezzünk csak, amikor az óvodás gyerek „nyilatkozott” arról, hogy migránsokat jöttek nézni a határra…

Igen, és a migráns egyes helyeken már szitokszóvá vált, sértésként, indulatból kiáltják a gyerekek egymásra.

Említette, hogy most a Fideszben is zavar támadt, már, ami a kifejezések használatát illeti, azóta, hogy kiderült, tavaly ők engedtek be az országba 1300 menekültet. Van, aki szerint ez komoly fordulat, a Fidesz számára nehéz időszak következhet emiatt. Ön szerint is beszélhetünk fordulatról?

Nem. Nyilván jót nem tesz a Fidesznek, valamennyire erodálja. De

annak a másfél-kétmilliós tömegnek, a hívőknek, bármit mondhatnak, nem rendül meg. Őket a racionális tények nem ingatják meg, mindenre van magyarázatuk. Próbáld meg elmagyarázni egy hívő embernek, hogy nincs Isten.

Így van, Bencsik András például most azt magyarázza, hogy miért ne lehetne befogadni 1300 menekültet, mintha eddig nem épp az ellenkezőjét mondta volna.

Így van. De nézzük például az Oroszországhoz való viszonyt. A jobboldal, 2010-ig gyűlölte az oroszokat; inkább tönkretette az egész magyar mezőgazdaságot csak azért, hogy ne kelljen üzletelni az oroszokkal; az egész magyar élelmiszerfeldolgozó ipar ennek a politikai döntésnek lett az áldozata.

A jobboldalnak a legszörnyűbb rémálmaikban jelentek meg az oroszok. Ehhez képest három nap alatt sikerült elhitetni a táborral, hogy nekünk nincs is jobb szövetségesünk, barátunk, mint az oroszok.

Tehát ez kizárólag érzelmi kérdés. Azok körében természetesen amortizálódik a Fidesz, akik képesek legalább minimális szinten a kritikai gondolkodásra, de a többség nem tud és nem is akar így gondolkodni. Ráadásul sokakhoz el se jut az információ. Ma a magyar lakosság egyharmada kistelepülésen él, hozzájuk csak a kormányzati propaganda jut el, az viszont elképesztő intenzitással. Ennek a gyűlölködő hangulatnak a kialakításához, kellett ez az iszonyatos médiafölény.

Debreczeni József érvelt azzal, hogy 1989-ig még jelentősebb volt a médiafölény, mégis bekövetkezett a rendszerváltás.

Ön szerint a magyar lakosság csinálta a rendszerváltást? Teljesen nyilvánvaló, hogy az világpolitikai folyamatok eredménye volt; a Szovjetunió omlott össze.

Én a rendszerváltás előtt is közvélemény-kutatással foglalkoztam, tehát tudom, hogy bár a gazdasági nehézségek miatt nőtt az elégedetlenség, de azok az indulatok, amelyek jelentkeztek a társadalom egyes részeiben nemhogy a rendszert nem tudták volna megdönteni, még egy személycserét sem tudtak volna elérni a szovjet birodalom megingása nélkül. Óriási önértékelési probléma az, ha mi azt gondoljuk, hogy ezt a rendszert mi döntöttük meg.

Ez azt jelenti, hogy a magyar lakosság szeret alávetettségben élni?

Alávetettségben senki nem szeret élni, de mivel az évszázadok során ehhez szoktatták az urai, elfogadják, azt gondolják, hogy ez a dolgok rendje.

Alkalmazkodik, elfogadja és megkeresi a kiskapukat. Az egész Kádár-rendszer alatt ezt tanulta a magyar lakosság, azt hogy hogyan lehet az egyéni érdekérvényesítés útjait megtalálni. Kádár János szerintem tehetségesebb politikus volt, mint Orbán Viktor, olyan stratégiai kompromisszumot kötött a magyar néppel, ami hosszú távon működőképes volt. Én láttam a közvélemény kutatásokat azokból az időkből, amit persze fenntartással kell kezelni, hiszen diktatúra volt, még ha puha is. De a magyar lakosság nyolcvan százalékának olyan nagy baja nem volt a Kádár rendszerrel, legalább is a hetvenes, nyolcvanas években. És azt a két dolgot, amit az a rendszer nyújtott, soha nem kapta vissza a magyar lakosság: a biztonságot, ami fontosabb, mint a jólét, illetve az egyéni perspektívákat. Azt a tudatot, hogy van reggel miért felkelni. Ez az, amit az Orbán rendszer egyáltalán nem biztosít.

Ma egy mélyszegénységben született gyereknek nulla, azaz nulla esélye van arra, hogy valaha kikeveredjen ebből az állapotából. Mindenki nagyjából ott hal meg, ahova születik. Ez hosszú távon tragédia, mert nincs, ami dinamizálná a társadalmat. A fiataloknak azzal kell szembenézniük, hogy hosszú távon annyira sem tudják vinni, mint a szüleik.

Ebből viszont az következne, hogy miután elveszett a biztonság, elveszett a perspektíva, alávetettségben él, és emiatt egyszer el kell jutnunk a társadalmi robbanásig.

Ez nem egy robbanékony társadalom, olyan sok robbanás nem volt a magyar társadalomban, vagy ha volt, csak rövid ideig tartott és többnyire tragédiába torkollott. Ami viszont robbanást idézhet elő, az a mérhetetlen igazságtalansága ennek a társadalomnak. Olyan szembeszökően igazságtalan állapotok vannak, hogy ez még a legbékésebb polgárok igazságérzetét is felkorbácsolhatja előbb-utóbb.

Mégis azt tapasztaljuk, hogy az emberek többségét egyáltalán nem érdekli az a hihetetlen korrupció, amit minden nap látnak…

De, szerintem érdekli az embereket, miért ne érdekelné. De úgy tekintenek a korrupcióra, mint az influenzára. Hát, hogy a politika már csak ilyen. Úgy tapasztalták az elmúlt évtizedekben, hogy aki hatalmon van, az lop. Mi ugyan tudjuk, hogy nagyságrendi különbség van az egymást követő hatalmak lopási potenciálja között, de ne relativizáljuk a lopást. A lopás, az lopás.

Az emberek többsége azonban úgy gondolkodik már, hogy neki mindegy, hogy ki lopja el, mert az ö helyzetén ez mit sem változtat.

Ami persze nem így van, hiszen ha nem lopnák el, akkor sokkal több jutna az oktatási, az egészségügyi és a szociális problémák megoldására. Ebben az országban, az emberek nyolcvan százaléka úgy gondolja, hogy itt csak az ügyeskedők és a helyezkedők jutnak előbbre. Nem hisznek abban, hogy tisztességes, becsületes úton is lehet sikereket elérni. És ezt így gondolta 1991-ben, és így gondolja ma is. Ez az oka a társadalmi apátiának. Ha úgy látják, hogy esélyük sincs, hogy tisztességes módon előbbre jussanak ők vagy a gyermekeik, akkor ez bénítólag hat a társadalomra.

Azt gondolná az ember, hogy azzal szemben, ami így kialakul egy országban, a média tud valamit tenni, már ha normális szerkezetben működik. De, tudjuk, látjuk, hogy nem úgy működik. És Orbán Viktor; pontosan ezt akarta elérni; ő már a kilencvenes évek közepén, végén felismerte a sajtó jelentőségét, és tett is később ennek megfelelően lépéseket, hogy kialakítsa a birodalmát.

Orbán felismerte a sajtó jelentőségét, de ehhez nem kell zsenialitás. Elég ismerni a történelmet és a politikát és tanulni belőle.  Abban viszont, hogy Orbán már ellenzékben ilyen jól strukturált médiabirodalmat tudott felépíteni, „elévülhetetlen érdemei” vannak a baloldalnak és a liberálisoknak is. Ez a Fideszes média világ kizárólag közpénzekből épült. A pénz nyilván átvándorol az oligarchák zsebén, de hogy ők a saját profitjukból egy fillért nem tesznek bele, abban biztos vagyok. Kizárólag a közbeszerzések és egyéb, az államtól ellopott pénzek egy részét fordítják a sajtóra. 2010-ig működött a 70-30-as elosztási arány, de a Fidesz már akkor is, amikor kevesebb jutott neki az osztozkodásból, tudatosan a pénz egy részét a médiabirodalom és a szervezet építésére fordította. Szemben a szocialistákkal, akiknek éppen akkor épült le az országos szervezetük és a médiájuk, amikor hatalmon voltak. Azt helyesen tették, hogy nem alakítottak ki saját médiabirodalmat, az azonban óriási hiba volt, hogy nem alakítottak ki egy olyan struktúrát, ahol a független média életképes lehet. Közpénzekből ugyanis a színvonalas médiát kéne támogatni, nem pedig a pártmédiát. A mértékadó média piacról itt nem tud megélni, mert a magyarországi piac nagyon kicsi. Ha azt akarjuk, hogy a média kizárólag a piacról éljen meg, akkor minden elbulvárosodik.

A Fidesz 1998-tól kezdte építeni a maga birodalmát, 2002-től pedig gőzerővel folytatta. És a közmédiát is már 2010 előtt megszállta.

Ugyanez vonatkozik a reklámpiacra is, nem?

Igen, a Fidesz már 2010 előtt is fenyegette a média- és reklámpiaci szereplőket, azzal, hogyha nem gazsulálnak, akkor, ha majd hatalomra kerülnek, kinyírják őket. Ezt be is váltotta.

Nem győzöm hangsúlyozni ebben is a balliberális oldal felelősségét. Furcsa bűntudat működtette őket, és állami hirdetések útján esetenként a jobboldali médiának több pénzt juttattak, mint a baloldalinak, a független médiát meg egyáltalán nem támogatták. A Magyar Nemzet például több állami reklámmegrendeléshez jutott, mint számos nem jobboldali orgánum. Annak ellenére, hogy a Magyar Nemzet ugyanolyan gyűlölet centrum volt, mint a mai Fideszes orgánumok.

Ha végignézi azt az ívet, ha ívnek lehet nevezni, amit a magyar sajtó a rendszerváltás óta bejárt, akkor ezt, hogy írná le?

Volt az elején egy nagyon ígéretes néhány év, amikor még nem volt, aki megszállja a sajtót. Igaz, hogy akkor baloldali, liberális túlsúly volt, de a mértékadó sajtóban komoly törekvés volt arra, hogy elfogulatlanul, hitelesen tájékoztasson a világ dolgairól. Utána, formálisan ugyan lehet, hogy a demokraták megnyerték a médiaháborút, de onnan kezdve egyre rosszabb helyzetbe került a hiteles tájékoztatás ügye. Az alapvetően az MSZP és a Fidesz szája íze szerint elfogadott médiatörvény pedig megnyitotta az utat ahhoz, hogy a politika legálisan is megszállja a közszolgálati médiát. Ma pedig azt látjuk, hogy a politikai élet mérhetetlen színvonaltalansága a média nem kormánypárti részét is folyamatosan erodálja.

Mi a kiút, van-e egyáltalán kiút?

Ha lenne politikai katarzis, akkor lenne médiakatarzis is.

Pillanatnyilag azonban csak a lejtmenetet látom. A kormányzat számára csak az a lényeg, hogy totális propaganda-felhőben éljünk, és erre nem sajnálják az adóforintok milliárdjait.

Meddig maradhat ez a nyelvi, politikai, morális fertő?

Magyarország sajnos az élő bizonyítéka az EU teljes politikai tehetetlenségének. Ezt a rendszert ugyanis az Európai Unió tartja életben. Ha nem jönne onnan a pénz, az Orbán-rendszer már rég összeomlott volna. És annak ellenére, hogy tudják, ellopják a pénzeiket, annak ellenére, hogy látják mi van itt, a „nagypolitikai” érdekek rendre felülírják a demokráciával kapcsolatos aggodalmakat. Igen, én azt gondolom, hogy ezeket a csapokat el kellene zárni, mert nem hiszem, hogy az európai adófizetők azért dolgoznak, hogy Orbán Viktornak, Tiborcz Istvánnak vagy Mészáros Lőrincnek még több pénze legyen és hogy tönkretegyék az egyébként is gyenge lábakon álló demokráciát. Biztosan egy kicsit nehezebb lenne nekünk, ha nem jönne a pénz, de nem sokkal, viszont nem tartanák életben ezt a rendszert, amely morálisan, mentálisan és gazdaságilag is tönkreteszi az országot.

Olyan miniszterelnök áll az ország élén, akinek egyáltalán nincsenek belső erkölcsi normái, nincsenek olyan morális határok, amelyeket nem lépne át annak érdekében, hogy a hatalmat megtartsa.

Bízom benne, hogy nem lehet megúszni következmények nélkül, amit ezzel az országgal csinálnak.

Hiller is Botka ellen?

FüHü
-
3
Hiller is Botka ellen?

Az MSZP választmányi elnöke annak adott hangot, hogy a választmánynak kell határoznia a jelöltállítás ügyében, ennek a testületnek kell határoznia a szövetségi politika kérdésében, valamint a programot is jóvá kell hagynia.

 

A Független Hírügynökség hűséges olvasói – és hál Istennek egyre többen vannak, lesznek – hozzászokhattak már, hogy portálunk igyekszik nyomon követni mindazt, ami a szocialista párt berkein belül és környékén történik. Nem azért tesszük, hogy intimpistáskodjunk, de még csak azért sem, hogy bennfentes információkkal ellátottnak tűnjünk, hanem mert a közelgő választás miatt egyáltalán nem mindegy, lesz-e, lehet-e baloldali kihívója a Fidesznek.

Az MSZP úgy vágott neki a 2014 utáni időszaknak, hogy okulva az előző periódusban elkövetett hibákból, erős ellenzéki pártot építve érkezik el a 2018-as választásokhoz. Olyan pártként, amely győzelmi esélyekkel vág neki a jövő tavaszi megmérettetésnek. Ma, ezt nyugodtan kijelenthetjük, mintegy nyolc hónappal az országgyűlési választások előtt, a szocialisták rosszabb állapotban vannak, mint négy esztendővel ezelőtt. Sem a belső sem a külső béke nincs meg, jóllehet Botka László megjelenése, illetve vállalása, sokakat bizalommal töltött el.

A szegedi polgármester azonban viták kereszttüzébe került, amelyek egy részét ő maga generált.

És bár látszólag békét kötött mindenkivel, a kulisszák mögött többet hallani a konfliktusokról, az esetleges eltávolításáról, mint a valódi politikai ellenfélről. Botka szembe került Budapest egyik meghatározó emberével Molnár Zsolttal, ráadásul nyilvánosan, de arról szóltak a beszámolók, hogy Kunhalmi Ágnes, Horváth Csaba szintén kritikát kapott az MSZP miniszterelnök-jelöltjétől. Nem csoda, ha ilyenkor különféle legendák is lábra kapnak, amelyek vagy igazak, vagy nem, de a lényegük az, hogy akár igazak is lehetnek. Azt terjesztik például, hogy az OVB ülésén, ahol Tóth József, a fuhu.hu információja szerint finom koncepcionális különbséget rajzolt fel, nos ezen az ülésen, Botka állítólag, elég furán beszélt az éppen távol lévő Kunhalmiról, Molnárról és Horváthról.

A hétfői MSZP elnökségi ülésről viszont több forrásból is megerősített információkhoz jutott a Független Hírügynökség.

Ezen a tárgyaláson az eddig meglehetős csendben lévő Hiller István, aki ugye éppen Botkát győzte le a választmány elnöki címéért folytatott harcban, egyértelműen megfogalmazta, mely kérdések tartoznak az immár általa vezetett választmány hatáskörébe.

Eszerint Hiller annak adott hangot, hogy a választmánynak kell határoznia a jelöltállítás ügyében, ennek a testületnek kell határoznia a szövetségi politika kérdésében, valamint a programot is jóvá kell hagynia. A választmányról még a politikában jártasok sem tudják pontosan mi is a funkciója, nos ezt a testületet nevezik a párt parlamentjének.

Hiller István kijelentésének békeidőben nem lenne hírértéke, a jelenlegi helyzetben azonban egyértelmű üzenet Botka László számára. Eddig ugyanis éppen azt hallhattuk, hogy a döntések átkerültek a miniszterelnök-jelölt, illetve az Országos Választási Bizottság (vezetője Botka László) kezébe, így azonban ez a kérdés is kinyílt. Ha az alapszabály oldaláról közelítek a problémához, akkor egyértelmű, hogy a választmány a meghatározó, ha viszont a Botka kongresszusi felhatalmazását vizsgáljuk, vélhetnénk, hogy ő dönthet a releváns kérdésekben.

Hogy mi lesz az új, egyelőre csak a vájt fülűek számára konfliktust jelentő helyzetben, nem tudni. Egy biztos: túl közel az április és túl távol a megoldás. Mármint a baloldal problémáira.

Micsoda világ ez!?

Bóta Gábor
-
0
Micsoda világ ez!?

A diktatúra megszilárdulási folyamata mindig azzal jár, hogy a párton belül is tisztogatni kezdenek, mondja Horvát János újságíró, televíziós személyiség. Véleménye szerint ennek látható jelei vannak. Arra törekednek, hogy aki nem elég harcos, nem elég velük lévő, az menjen el. És jönnek az új emberek, akiknek hely kell, pénz kell, esetleg kevesebb tehetséggel, de híresek szeretnének lenni. Ezek törvényszerű jelenségek.

  • A kormány megveszi a lapokat szőröstül-bőröstül, oligarchának álcázva
  • Ez egy totális káosz, ilyen körülmények között én nem tudok ellenzékről beszélni
  • Az agymosó vízsugár rendkívül sok irányból zúdul rád
  • Simicska is csak néhány évig bírta
  • Kemény pozíciószerzési harc folyik 

Nagyon megoszlanak a vélemények arról, hogy sajtószabadság van-e Magyarországon vagy nincs. Neked mi a véleményed?

Most azt fogod hinni, hogy ki akarok bújni a válasz alól, de szerintem körülbelül 20-25 éve nem használható az a fogalom, hogy sajtószabadság. Az arról szólt, hogy van cenzúra vagy nincs cenzúra. Meg lehet-e jelentetni valamit vagy sem. Ahhoz, hogy valamit megjelentessél, nyomda kellett, szerkesztés kellett, posta kellett. Amióta internet van, ez egészen másképpen néz ki. Te is meg én is meg tudok jelentetni bármit.

Akik azt szokták állítani, hogy ó hát nincs itt semmi gond, éppen azt mondják, hogy nézzük csak meg, mi minden jelenik meg nálunk akár a hatalom különböző tagjairól. Meg lehet írni bármit.

Igen és a sajtószabadság hagyományos értékrendjében valóban arról van szó, hogy ezt lehet, vagy nem lehet. Éppen ezért már hosszú évekkel ezelőtt elkezdtek más fogalmakat is használni. Azt kezdték vizsgálni, hogy a sajtó be tudja-e tölteni azt a szerepet, amit neki a világ minden demokratikus országában szánnak. Ennek van egy szempontrendszere, ezt általában öt pontban szoktak összeszedni.

Az első, hogy van-e az országnak médiapolitikája és abban miként, hogy szerepelnek ezek a dolgok, a másik, hogyan működik az ország közszolgálati televíziója, milyen sajtó tulajdonjogi rendszerek vannak, oligarchák kezében van-e a sajtó, a következő az állami hirdetések helye és nem helye, az utolsó, hogy van-e, tud-e lenni tényfeltáró újságírás vagy sem.

Ha ezeket a szempontokat vesszük figyelembe, akkor mintha nagyon rosszul állnánk…

Ebből a szempontból borzasztóan rosszul állunk. Éppen ezért a sajtószabadságot én nem használnám, vagy mivel tudom, hogy ez az egyszerűbb, azt mondanám, hogy sajtószabadságon ezeket értem.

És akkor ilyen értelemben nincs sajtószabadság?

Ilyen értelemben minimális a sajtószabadság. Tényfeltáró újságírást még úgy-ahogy meg tudsz jelentetni, de gyakorlatilag az összes többi pont érvényesülése már erősen támadható. Ezt a fogalomkört, a sajtóintegritást, amit az előbb felsoroltam, a Balkánra dolgozták ki 15 évvel ezelőtt. Ott riasztó jelek mutatkoztak, elsősorban a tulajdonosi viszonyokkal kapcsolatban. Vagyis, hogy valaki nem azért vesz újságot, hogy újságot csináljon, és hogy haszna legyen belőle, hanem azért, hogy politikai befolyást szerezzen magának. Ennél már csak egy rosszabb fázis van, amikor a kormány veszi meg az újságokat. És ebben mi napjainkra már a Balkánt is megelőztük.

Egy szabad piacon hibáztatható valaki amiatt, hogy azért vesz újságot, hogy politikai befolyása legyen? Az már nyilván elítélendő, hogy többen azért nem mernek újságot venni, mert retorziótól félnek. Itt volt például a megszüntetett Magyar Nemzet ügye. Aki meg akarta venni, talán nem véletlenül lépett vissza ettől a szándékától. Az egyik oldalon sok sajtó-, tévé-, rádiócsatorna létezik, a másikon miért nem vesz senki semmit? A jobboldal miért tudta még ellenzékből felépíteni a sajtóbirodalmát, a baloldal pedig miért hagyta, hogy amikor még hatalmon volt, már akkor elkezdjen lepusztulni az övé? És miért épül módszeresen tovább a jobboldali sajtóbirodalom, ugyanakkor miért pukkan le még inkább a baloldali?

A jobboldal, amikor elkezdte a maga sajtóbirodalmát építeni, ezt tudatosan csinálta és nem hagyott belőle ellopni semmit. A baloldal pedig mindig azt hitte, hogy neki természetes szövetségesei az újságírók, ennek így kell lennie és ez mindig így is marad.

Valaha tényleg balliberális fölény volt az újságírásban. Babarczy László színházrendező mondta egykor, hogy a jó színház enyhén baloldali. Lehet, hogy ez a sajtóra is érvényes.

Én még arra válaszolnék, hogy miért nem lehet valakinek a sajtóval az a célja, hogy politikai befolyást szerezzen. Ebben az ügyben már nagyon csökött leszek és konzervatív. A sajtó nem arra való, hogy a tulajdonosa politikai befolyását hangoztassa. A független tájékoztatás a kötelessége. Erről mindenütt a világon nagy viták zajlanak. A közelmúltban olvastam a Guardian főszerkesztőjének egy ezzel kapcsolatos hosszú elmélkedését. Hogy milyen dühösek és meglepődöttek voltunk mi, amikor húsz évvel ezelőtt Rupert Murdoch elkezdett újságokat vásárolni, hogy a saját befolyását erősítse, és azt mondta, hogy az újságírás nem szól másról, mint pénzcsinálásról. Ezen felháborodtunk és kiabáltunk. Ma meg azt látjuk, hogy sajnos a mainstream-ben is most már kezd igaza lenni. De a mi esetünkben,-és itt már Magyarországról beszélek-,

nem arról van szó, hogy egy oligarcha vesz egy lapot és megpróbálja a befolyását érvényesíteni, hanem arról, hogy a kormány megveszi a lapokat szőröstül-bőröstül, oligarchának álcázva.

És ezért, azok a kifejezések, hogy baloldali, jobboldali, konzervatív, nem konzervatív, nem alkalmazhatóak a magyar sajtóra. Szerintem ma már van a párt és a kormánysajtó és vannak a többiek. Tehát, hogy pontosan fogalmazzunk, ez nem kormánypárti sajtó, hanem kormánysajtó. Egyébként minden puha diktatúrára jellemző formájában. Talán még egy kicsit durvábban is. Nem arról van szó, hogy az újságíró baloldali vagy konzervatív, hanem arról, ha a pártsajtóban dolgozik, akkor elvállalja a propagandista szerepét és ennyi. És ami kívül marad ezen a sajtón, azzal a kevéssel még lehet pilinckázni, mint a Klubrádióval, honlapokkal. Erre azt mondom, hogy a nem kormánypárti sajtó. Azért nem mondom, hogy ellenzéki, mert az egy határozott hangot képviselne.

Nem válaszoltál arra a kérdésre, hogy az ellenzék miért nem vesz magának sajtót.

Hát erre csak azt tudom mondani, hogy mert nincs ellenzék. Meg van véve az ellenzék ugyanúgy, mint sokan mások.

Mit értesz azon, hogy meg van véve?

Azt, hogy nincsen olyan politikája, amivel bármilyen módon bele tudna szólni az ország ügyeinek intézésébe. Leírta magát.

Azért az különbség, hogy amiatt csinál vagy nem csinál valamit, mert meg van véve, vagy azért, mert nincs elég tehetsége hozzá.

Jó, visszavonom, hogy meg van véve, bár azért… De hogy van az, hogy olyanoknak, mint például Andy Vajnának meg Schmidt Máriának, akiknek a kormányhoz kötődő funkcióik közismertek, kinevezett kormánybiztosok, nekik televízióik, lapjaik vannak?

Vajna televíziójával éppen gondok adódtak.

Az tök mindegy, milyen gondok adódtak, tény, hogy az övé vagy legalábbis papíron az övé. Vagy hogy van az, hogy egy politikai, úgynevezett ellenzéki párt vezetője tulajdonos egy olyan lapban – most a Figyelőről beszélek – amellyel egyébként állítólag nem ért egyet és azt mondja, hogy neki nincs beleszólása a saját tulajdonába. Ez egy totális káosz, ilyen körülmények között én nem tudok ellenzékről beszélni. Micsoda világ ez?! Egyébként ha a Vajna birodalommal baj van, az maximum azért lehet, mert annyira belefeledkeztek a pénzköltésbe, hogy ez már mindenkinek sok volt, még azoknak is, akik strómanként alkalmazzák őket.

Ebben az esetben nyilván arról is szó van, hogy az RTL Klub nézettségben igencsak lekörözi a TV2-t.

Mert az RTL Klubot talán hozzáértőbb emberek csinálják és kevésbé pártirányítottan.

Pártirányítottan nem lehet népszerű orgánumot csinálni?

Én nem nagyon hiszem. Most kormánypártról beszélek. Ha napi kötelessége a kormányzati propaganda terjesztése, akkor az gyakorlatilag az egész műsorpolitikájára kihat és mindenütt felbukkan, meg nem hívott személyek, el nem mondott mondatok, félelem formájában.

Ha például foci VB van, és közben elszórják a pártos híreket, akkor ezeket sokan fogják nézni, hallgatni. És ugyanígy a rétegekhez szóló csatornák műsorai között is el lehet hinteni a propaganda anyagokat.

A TV2 például fölvásárolta majd az összes külföldi focijogot, ami jó focinak számít. Erre hivatkozva új csatornát indított. Ezt azonban a szolgáltatók nem akarják berakni a műsorukba. Ezért a műsoráért ugyanis a Spíler TV pénzt kér a szolgáltatótól, az pedig át fogja a költségeket hárítani rád, mint fogyasztóra. Így a szolgáltató abba a dilemmába kerül, amikor neki felajánlják ezt az új csatornát, hogy megemelje-e a te szolgáltatási díjadat 250 forinttal.

De ugyanakkor mindenki mégsem akar focit nézni, és aki nem akar, az emiatt nem szeretne plusz költségeket.

Éppen ez zajlik most. Tehát ha te már megvettél egy ilyen jogot és beleteszed egy már működő csomagba, ahol ez eleve benne van a kínálatban, akkor ezzel senkinek semmi problémája nem lesz. De ebben az esetben ez az első pillanatban anyagi kérdéssé vált. A Spíler TV olyan módon feltornázta a beszerzési árakat, hogy az már Magyarországon kitermelhetetlen. Több milliárd forintról van szó. Lényegében kiderül, hogy mindössze húsz-harmincezer ember az, aki hajlandó és talán tudna is fizetni egy ilyen szolgáltatásért. És ez messze nem fedezi a beszerzési árat. Ha persze egy csatorna eleve úgy indul el, hogy mögötte ott áll állambácsi, akkor esetleg havonta veszíthet óriási pénzeket ezen. Ma már nagyon drágák a sportjogok, ezért önálló csatornával, ilyesmivel jelentkezni kalandor vállalkozás.

Mit lehet szerinted elérni a mindinkább elharapózó agymosással? Vannak, akik szerint ez nem akkora ügy, mert bármit is mondanak, írnak nekik, az emberek pontosan tudják, hogyan élnek. Lehet arról papolni, hogy minden rendben van, tisztában vannak vele, hogy nincs így. Mások viszont ennek éppen az ellenkezőjét állítják, hogy a legnagyobb képtelenségeket is el lehet hitetni, ha sok helyen, sokszor sulykolják.

Mindig el szokták mondani, hogy így volt ez az ’50-es években is és mégis lett ’56-os forradalom. Én viszont erre azt mondom, hogy azt azért tudni kell, hogy a forradalmat sem ’56-ban sem ’89-ben nem a sajtó csinálta. A változás szelének máshonnan kell elindulnia.

Miközben mégiscsak fontosnak tarthatták a sajtót, hiszen nem véletlenül mentek az emberek a rádióhoz vagy jóval később nem véletlenül voltak olyanok, akik a tévé székházába akartak behatolni vagy esetleg föl is gyújtották volna azt. És 1948-ban is központi szerep jutott a sajtónak. Tehát jelképesen valahogyan azért ilyenkor mindig ott van a sajtó.

Maradjunk annyiban, hogy jelképesen. Melyik rádió vagy tévé elé vonulnál te ma?

Ezt manapság tényleg nehéz lenne eldönteni.

Ezért mondom, hogy én a sajtót inkább jelképnek hiszem, ha a változásra már a körülmények megérettek, akkor a sajtó elkezd szabadabban lélegezni, szerepet vállal a változásokban, azonban nem ő fogja a körülményeket megváltoztatni. De végül is nem ez volt az alapkérdésed, hanem az, hogy mennyire lehet agyat mosni. Úgy tűnik, hogy nagyon is lehet. A mai világban ez az agymosó vízsugár, benne a fake-news-okkal rendkívül sok irányból zúdul rád. Természetesen az interneten is, tehát ma már szinte el sem tudsz ugrani előle. És igen sok embernek, ha ezek a dolgok több forrásból jönnek, akkor hihetővé válnak. Én ilyen szempontból pesszimista vagyok. És lehet, hogy nem hiszek az emberiségben, de ezt látom Magyarországtól Amerikáig. Ez nagyon át tud hatolni még a magyarnál sokkal civilizáltabb társadalmakon is. Az angol brexit szavazás eredménye részben ennek volt köszönhető. Ezek új kihívások és egyelőre senki nem találja velük szemben a megfelelő eszközöket. A tisztességes kormányzás megpróbálja ezeket nem terjeszteni és a maga érdekében felhasználni, hanem harcol ellenük. Itthon nem ezt látod.

Mit lehetne tenni?

Egyelőre széttárom a karomat, mert nem tudom, hogy mit lehetne csinálni. Az előbb kérdezted, hogy félnek-e az emberek újságokat alapítani. Hát persze, hogy félnek. Nem kapnak bele hirdetést és gyakorlatilag csak megy el a pénzük. Simicska is csak néhány évig bírta. Ez kiegyensúlyozott politikai viszonyok között talán működik, de Magyarországon a jelen pillanatban nem hiszem, hogy működni tudna.

Akkor megyünk vissza a szamizdat irányába?

Én nem azt mondom, hogy menjünk oda vissza, de ha a kormányzat visszament a puha diktatúra irányába, mit lehet tenni? Az a különbség a Rákosi vagy korai Kádár rendszer és a mostani között, hogy van egy kis szeglet, amiről az előbb beszéltünk, ahol azért lehet játszadozni. Ugyanis, ha nem számít a pénz, nem számít az, hogy hány példányban jelenik meg a kormány újságja, akkor ezzel nem tudsz kívülről versenyezni. Egyedi újságírói akciókat tudsz csinálni, ez nagyon szépen zajlik. Tényfeltáró riportok meg-meg jelennek különböző internetes publikációkban. Ezt minden féldiktatórikus országban segítik, akik tudják.

A fellángolóban lévő kultúrharcnak az a célja, hogy gondolkodó emberek ne igazán termelődjenek ki?

Én a kultúrharc lényegét nem ebben látom, hanem abban, hogy a diktatúra megszilárdulási folyamata mindig azzal jár, hogy a párton belül is tisztogatni kezdenek. Ennek látható jelei vannak. Arra törekednek, hogy aki nem elég harcos, nem elég velük lévő, az menjen el. És jönnek az új emberek, akiknek hely kell, pénz kell, esetleg kevesebb tehetséggel, de híresek szeretnének lenni. Ezek törvényszerű jelenségek, amelyek a diktatórikus folyamatban mindig megjelennek.

A kultúra területére is ezért kerülnek be új emberek és lesznek támadások részesei még az adott táborhoz tartozók is?

Az újak tán a tehetségükkel nem tudnának előretörni, ezért marad ez a módszer. Követelik a helyüket, amit leginkább a lojalitásukkal akarnak kiérdemelni. Már eljutottunk oda, hogy az ellenzékiek jelentős részét kitakarították, most már házon belül zajlik a harc, támadások érhetik azokat a vezetőket is, akik eddig lojálisnak tűntek, lásd az Operaház vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum esetét. Ez abból fakad, hogy az újonnan jövők követelik maguknak a hatalmat, a pénzt. Hogy ez mikor jön be a kultúra területére is, idő kérdése volt. Ennek az én logikám szerint nem ideológiai háttere van, miközben azzá van átalakítva. Kemény pozíciószerzési harc folyik.

Sokáig a Független Médiaközpont elnöke voltál. Azt a célt tűztétek ki, hogy vigyázzatok a média tisztaságára és a kisebbség is megfelelő teret kapjon a sajtóban. Ez most már esélytelen?

Én inkább azt mondanám, hogy a Médiaközpont a független újságírás támogatásának akar a jelenlegi helyzetben megfelelni. Mi szervezeti, pénzbeli segítséget nem tudunk adni, szakmai tudást viszont igen. Tudásra a propagandasajtóban nincs szükség. Tudásra olyan sajtóban van szükség, amelyik ténylegesen sajtótevékenységet végez.

Mit mondtok egyáltalán a hallgatóknak, hogyan tudnak majd érvényesülni a mostani helyzetben a független sajtó meglehetősen szűk mezsgyéjén? Ezen az oldalon se pénz, se paripa, se posztó.

A magyar újságíró szakma dacára annak, ahogy most kinéz a sajtó, tele van tehetséges emberekkel, akik most esetleg arra vannak kényszerítve, hogy gépiesen írjanak valamit, vagy eltávozzanak a pályáról.

Rengeteg a pályaelhagyó.

Persze, hogy rengeteg, miért, mit csináljanak!? De azért sokan azt gondolják, hogy lesz még olyan helyzet, amikor majd egy tényleg tisztességes sajtóban egyenlő feltételek mellett lehet ismét dolgozni. És ők akarnak tudni bizonyos dolgokat, miközben tisztában vannak vele, hogy erre a tudásra, az objektív újságírásra és társaira momentán alig van fogadókészség.

A sajtókamarát hogyan látod? Van, aki azt mondja, hogy ez a központosítás egy újabb szegmense, míg mások szerint tényleg a mi érdekeinket szolgálja.

Nem néztem ennek utána, maradjunk annyiban, hogy én nem fogok belépni.

Az, hogy ilyen most a sajtó, viheti ilyen-olyan irányba az országot?

Szerintem az az érdekes, hogy milyen az ország és a politikája, a sajtó ennek a tükörképe.

És mi lenne, ha egyszer Szijjártó Péternek lenne igaza?

RM
-
0
És mi lenne, ha egyszer Szijjártó Péternek lenne igaza?

A diplomácia az érdekek képviseletének a művészete, érdemes tehát ezen a szűrőn keresztül megvizsgálni az értelmiségi közvéleményt lázban tartó magyar-holland affért. A tények és a reakciók ismertek, ezért próbáljunk meg egy kicsit mélyebb magyarázatokat keresni a balhéra.

Profi diplomaták semmit sem csinálnak véletlenül. A hollandok meg különösen nem, még akkor sem, ha viszonylag komoly mozgásteret kapnak a hágai minisztériumtól. Tudnivaló, hogy a holland diplomáciában már évtizedekkel ezelőtt működött egy zárt láncú email-rendszer, tehát mindenki tudott mindenről. Szóval, az a legfontosabb kérdés, hogy miért nyilatkozott a holland nagykövet a 168 órának és vajon egyeztette-e ezt a főnökeivel?
A szöveg kifejezetten durva, két EU-tagállam között pedig kirívóan szokatlan stílusú. Nincs olyan kormány, amely ne reagált volna keményen a munkáját keményen bíráló megjegyzésekre. A diplomáciai gyakorlat számos más intézkedést is lehetővé tett volna, de az nem kétséges, hogy a kemény szövegre kemény válasznak kellett érkeznie.

Ugyanakkor az interjúban a nagykövet minden kifejezése végig gondolt, tudatos, helyenként bravúrosan kifinomult.

Elképzelhető, hogy a miniszterrel egyeztetett interjúról beszélhetünk, erre utal, hogy az utóbbi –bár alapvetően egyetért a nagykövet kijelentésével- gyorsan árnyalta a magyar/iszlám párhuzamot. A diplomata nyugdíjba megy, ezért mozgástere megnövekedett a kollégáihoz képest, így alkalmas lett egy szerep eljátszására. Miért gondolták a hollandok, hogy most kell nagyon odacsapni Orbánnak?

Teljesen egyértelmű, hogy Hollandia számos kérdésben nem ért egyet a magyar kormány lépéseivel és ez az akció tesztnek is tekinthető Budapest ellenálló-képességét illetően.

A nagykövetet Orbán Viktor egyszer sem fogadta, ez nem növelte a bizalmat iránta holland körökben. Hága szeretné megfizettetni Budapesttel a sorozatos EU-n belüli negatív akciók árát.
Ugyanakkor tudható, hogy Hollandia a méreténél sokkal nagyobb befolyással rendelkezik az Európai Unión belül és keményen kiáll saját érdekeiért – nem látványosan, de a színfalak mögött határozottan. A holland üzletemberek napi szinten kommunikálnak a politikusokkal és a diplomatákkal, akik nem haboznak érvényesíteni az üzleti érdekeket. Talán nem túlzás feltételezni, hogy Hága szívesen látná az EU-n kívül Magyarországot és számos jel mutat arra, hogy Orbán is ezt szeretné. Számos szakértő szerint Orbán Viktor és csapata alig várja Magyarország kigolyózását az EU-ból. Mindkét kormány úgy gondolja, hogy az ebben az ügyben játszott szerepével növelheti mozgásterét. Minden összeesküvés-elméletet mellőzve nem elképzelhetetlen, hogy a holland kormány más EU-s államok vezetőivel is egyeztethette az interjút, így provokálva és tesztelve Orbán reakcióját.

Visszatérve az érdekekre, kinek jó ez az affér? Befolyásolja-e tartósan a magyar-holland, és tágabb horizontban a magyar-EU kapcsolatokat? Az első felindulás után mindkét oldal visszatért a józanabb hangra. Ez az ügy várhatóan gyorsan meg fog oldódni, de a tanulságok nagyon fontosak lehetnek Magyarország európai jövője perspektívájában.

1...272829...46828. oldal a 468-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan