Fontos

Orbán macedón csapdája

0

„Orbán nyilvánvalóan tudja: Nikola Gruevszki aktuális sorsában saját jövője van megírva, jobb, ha nem erőlteti tehát a párhuzamokat, s nem megy a – rá és családjára – oly veszélyes következmények elébe. Komoly kényszerpályákon száguldozik, s láthatóan igazán alkalmas kiutat egyik lehetőség sem tartogat számára.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:

Azok a politikai – de nem csak politikai jellegű – kényszerpályák, amelyekbe Orbán Viktor manőverezte magát 2010 után, most kezdik majd igazán megnehezíteni a magyar kormány és a fideszes politikai „elit” életét. Csak egy közülük a napokban kipattant Nikola Gruevszki-ügy. Ez is roppant kockázatokat rejt magában, de egyelőre nem lehet megmondani, mi lesz az az esemény, ami a jelenlegi kaotikus, elvtelen és csak rögtönzésekre épülő Orbán-féle kormányzást végképp ellehetetleníti majd.

A miniszterelnök előtt három lehetőség van, amikkel a Gruevszki-ügyre reagálhat. Márpedig így vagy úgy reagálnia kell, mert annak is meglesz a súlyos ára, ha semmit sem tesz. Valóban, ez az egyes számú opció: Megtűrni Gruevszkit Magyarországon, és a teljes média és diplomáciai hangerőt maximumra állítva azt kommunikálni, hogy Macedóniában politikai leszámolás történt, Gruevszki pedig okkal kérheti a magyar hatóságokat, hogy neki menedéket adjanak. És ezt humanitárius okokból a magyar kormány nem tagadhatja meg.

Ám ha a kormány ezt az utat választja, azzal felrúg egy sor nemzetközi megállapodást – beleértve unión belüli jogszabályokat is –, egyben olyan politikai miliőt teremt maga köré, mint anno Moammer Kadhafi ezredes, Líbia diktátora, aki sorozatosan adott menedéket a világ kétes és mindenki által keresett elemeinek. Csakhogy Líbia akkor nem volt – és azóta sem – igazán része a nemzetközi rendszernek. Kadhafi végzetét egyébként épp e tényből fakadó sajátos líbiai kényszerpályák tették olyannyira elkerülhetetlenné.

A másik lehetőség, mellyel Orbán élhet, hogy Gruevszkit felülteti az első Moszkvába induló gépre. Elvileg ezzel kivonja magát a problémából, ugyanakkor ez sem kisebb nemzetközi jogsértés, mint az, ha itthon tartja a macedón hatóságok által körözött korábbi, végtelenül korrupt és populista – egyébként magát jobboldalinak nevező – miniszterelnököt. Igaz, Vlagyimir Putyin hálás lesz neki, hisz egyik balkáni szövetségesét ezzel kimenti Orbán a bajból, de Putyin hálája és a várható nemzetközi felháborodás között többszörös aránybeli eltérés van – mégpedig ez utóbbi javára. Igaz, volt már rá példa, hogy hasonló esetekben Orbán inkább élvezte a kockázatot, semhogy megfontoltan döntött volna.

A harmadik lehetőség, hogy Gruevszkit szépen hazaküldik, vagyis eleget tesznek a macedónok kérésének, s tartják magukat a nemzetközi megállapodásokhoz. Az egyszerű hazazsuppolás és a Szerbiába, azaz abba az országba történő kiutasítás, melyen keresztül Gruevszki állítólag Magyarországra érkezett, esetünkben gyakorlatilag ugyanazt jelenti. Belgrád, abban a nagy igyekezetben, hogy megtartsa pozícióját az Európai Unió előszobájában, aligha kockáztatná, hogy ellenszegüljön a nemzetközi szabályoknak, s ezzel kiváltsa Brüsszel, Párizs és Berlin közös felháborodását. Ráadásul Belgrád és Szkopje viszonya sem olyan felhőtlen, hogy megérné Aleksandar Vučić szerb elnöknek Orbánt utánozni.

Nem mellékes körülmény, hogy ha a magyar kormányfő végül Gruevszkit mégis hazatoloncolná, azzal jövendő sorsához teremtene olyan precedenst, amit vele – és viselt dolgaival – kapcsolatba egyébként ma már számosan emlegetnek. Ugyanakkor tudjuk: azok a kelet-európai vezetők, akik Orbán politikájával és jellemével igazán rokoníthatók – egy bizonyos román és egy bizonyos szerb politikusra gondolok –, soha nem teremtettek volna olyan helyzetet országlásuk során, amit egyébként messze el szerettek volna kerülni. És feltehetően ez Orbánra is igaz.

A magyar politikus nyilvánvalóan tudja: Nikola Gruevszki aktuális sorsában saját jövője van megírva, jobb, ha nem erőlteti tehát a párhuzamokat, s nem megy a – rá és családjára – oly veszélyes következmények elébe. Komoly kényszerpályákon száguldozik, s láthatóan igazán alkalmas kiutat egyik lehetőség sem kínál számára.

Karácsony Gergellyel beszélgettek a Belvárosi Liberálisok

0

Karácsony Gergellyel, a Párbeszéd frissen újraválasztott társelnökével, Zugló polgármesterével beszélgettek kedd este a Belvárosi Liberális Klubban, a budapesti Firkász Étteremben.

Karácsony szerint az ellenzék nagy problémája, hogy a tányércsörgésük kihallatszik. A kihallatszó hangok nem segítik az ügyüket. Úgy vélte, az eredmények a lényeg, a viták nem a nyilvánosságra tartoznak. Ezek demoralizálják az ellenzéket. Hozzátette: ugyanakkor az ellenzéki együttműködések sohasem problémamentesek.

A tavaszi miniszterelnök-jelöltségéről Karácsony elmondta, hogy Botka László visszalépése után fel kellett volna gyorsítani a miniszterelnök-jelöltségét. Akkoriban azt gondolta, hogy a koordinált indulás marhaság, a baloldali pártoknak közös listán kell indulnia, amelyet ő vezet. Véleménye szerint, ha akkor közös lista van, akkor most nincs kétharmad. Szerinte a Demokratikus Koalíció is hibázott ebben. Vagyis szerinte tíz körzettel többet nyerhetett volna a baloldal tavasszal.

Karácsony beszélt az elmaradt baloldali vidéki mozgósításról is. Úgy vélte, az elmúlt időszakban nem sikerült helyreállítani ezt. Továbbá nem látja ennek a választási rendszernek az alternatíváját, ebben kell tudni győzniük. Szerinte a hibrid rezsimek csak nagyon szervezett ellenzékkel dőlnek meg. Ebben nem segítenek a baloldalnak, hogy a vidéki szervezetek megkoptak, a Jobbik felé húztak. Véleménye szerint a baloldalnak ezt a vidéki hálózatot újra kell építenie.

Az EP-választásokról elmondta, hogy nem gondolja azt, hogy az ellenzék ne szerezne mandátumot. Legyen az a baloldal célja, hogy a mandátumok többsége ne legyen a Fideszé – jelentette ki. Második célként az MSZP-P szövetség bővítését nevezete meg, hogy ez legyen a második legerősebb lista. Elmondta azt is, hogy Hadházy Ákossal ás Márki-Zay Péterrel potenciális partnerként számolnak. Szerinte van reális esély arra, hogy potenciális partnerek legyenek. Karácsonynak vannak tervei, hogy egy európai Magyarország ügyében együttműködjenek. Továbbá, hogy a kibővült MSZP-P szövetség legyen a legerősebb szövetség.

Szerinte sok párt becsapta egymást és a választóit, össze kell tudni fogniuk. Ebben a civilek is nagy hajtóerők lennének. Az EP-lista vezetéséről el mondta, hogy még nem kérték fel arra, hogy vezesse azt. Amire még nem kérték fel, nem tud vállalkozni. Az előválasztással kapcsolatban kijelentette, hogy nagyon-nagy híve annak. Ha az előválasztás részleteiben sikerül megállapodni, ő is és reményei szerint Puzsér Róbert is el fog rajta indulni.

Víz Ági

Kétségek és aggályok a közigazgatási bíráskodás jövőjéről

A közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat szerint Trócsányi László igazságügy miniszter kezébe kerülnek a közigazgatási bíróságok. A miniszter határozza majd meg a közigazgatási bíróság bírói- és igazgatási alkalmazotti létszámát, a bírák vagyonnyilatkozatával kapcsolatos feladatokat, sőt, a miniszter kezeli majd a közigazgatási bíróságok költségvetését is. Dr. Vastagh Pál 1994-98 között igazságügyi miniszter volt, az ő véleményét kértük a változásokról.

  • Eddig működött az állampolgárok jogvédelme
  • Oda a bírói autonómia?
  • Túl szoros kapcsolat a közhatalommal 

Nem gondolja, hogy az „emberek” kontra állam vitás kérdéseinek elbírálásban szokatlan helyzetet állít elő a kormányzat?

A közigazgatási bíráskodás az az elem, amely az állam döntései felett biztosít jogorvoslatot, a jogalkotás felett pedig az AlkotmánybÍróság jelent ilyen kontrolt. A közigazgatási bíróság felállítása az állami döntésekkel szemben igazságot kereső állampolgár panaszait ebbe a csatornába tereli. Ennek később lehetnek majd buktatói.

Mi oka volt annak, hogy az utóbbi évtizedekben mégsem volt szükség erre a szervezetre?

Mert gyakorlatilag működött a közigazgatási bíráskodás. Kétségtelen, hogy a magyar jogrendszerben 1949-ig működött egy ilyen önálló bírói szervezet, aztán háttérbe szorult, de az ötvenes évek második felétől bizonyos ügykörökben – igaz, nem túl széles körben -, de már ismét működött a közigazgatási döntésekkel szembeni jogvédelem. A rendszerváltás után, 1991-től ez kiteljesedett, noha bizonyos kérdésekben, például a Római Egyezmény, az Európai Emberjogi Egyezmény magyarországi hatályba léptetésekor a szabálysértések ügyében kértünk derogációt, de attól kezdve, amikor megteremtődtek a feltételek, gyakorlatilag már minden lényeges közigazgatási döntés felett érvényesült a bírósági kontroll. Az állampolgárok jogvédelme ezekben az években már biztosított volt.

Ha jól értem, ez a jogvédelem nem köthető kizárólagosan valamiféle bírósági szervezethez?

Egy adott államban ennek a jogvédelemnek számos szervezeti formája működhet. Vannak, ahol a rendes bíróságok keretében tárgyalják az ilyen ügyeket, másutt különbíróságok hatáskörébe utalják, de

az a lényeg, hogy a bírói jogvédelem az ügyek milyen körére tejed ki.

Az Egyesült Államokban és Angliában a rendes bíróságok látják el ezt a feladatot, nálunk is a rendes bíróságokon belül alakultak ki a közigazgatási pereket kezelő egységek. 1997-ben, amikor az igazságszolgáltatási reform munkálatain dolgoztunk, nem merült fel annak az igénye, hogy szükség volna egy külön közigazgatási bíróság létrehozására, mert ekkor már az egységes bírósági szervezeten belül az ilyen ügyek kezelése jól működött. Akkoriban több mint 20 ország igazságügy minisztereivel tárgyaltam az átalakítás kapcsán, akik óva intettek minket attól, hogy megbontsuk az egységes bírósági szervezetet. Nagyon fontos eleme a jogállamnak a függetlenül és azonos szemlélettel működő bírói rendszer fenntartása.

Talált a törvény tervezetében valami olyan racionális érvet, ami a mostani lépést indokolná?

Számomra az a legnagyobb probléma a különbíróságok létrehozásával kapcsolatban, hogy nem találtam olyan indokot, ami alátámasztaná, miért van szükség most egy ilyen mértékű szervezeti átalakításra. Nem látom, miért kellene kivenni a közigazgatási ügyeket az egységes bírói szervezetből?

Gyakorlatilag ketté szétszakítják a testületet, és ennek következményeként a törvény ismét visszahozza a végrehajtó hatalmat megtestesítő szakminiszter széleskörű felügyeleti jogát a közigazgatási bíráskodás felett.

Ez alapvetően befolyásolja a bírói és a végrehajtó hatalom viszonyát.

Igen. Véleményem szerint ez jelentős visszalépés az igazságügyi rendszer korábbi fejlődéséhez képest. 1997-et követően a végrehajtó hatalom gyakorlatilag lemondott a bíráskodás feletti befolyásáról, a bírói autonóm szervezetek kezébe tette le ezt a kompetenciát. Gyakorlatilag ez változik meg teljes egészében.

Ne tekintsük fából vaskarikának, hogy az állam működésével kapcsolatos kifogásokat maga az állam bírálja majd el?

Tulajdonképpen erről van szó. Az igazságügy miniszter jogosítványai rendkívül szélesek lesznek e téren. Attól kezdve, hogy a költségvetést a miniszter állítja majd össze, ő határozza meg a bíróság alkalmazotti létszámát, ő vezeti a személyi nyilvántartást, ő gyakorolja a közigazgatási törvényszékek elnökei felett a munkáltatói jogkört. A vezetői pályázatok kinevezési feltételeit a miniszter határozhatja meg, hatáskörébe utalják a közigazgatási törvényszék első és második elnökének, a hivatalvezetőnek a kinevezését.

Lényegében általános igazgatási feladatai lesznek az egész szervezet működésével kapcsolatban.

Érdekes az a törvényben is megfogalmazott kompetenciája, miszerint a bírósági elnökök belső ellenőrzési tevékenységének központi irányítása hozzá tartozik. Személyügyi területen is átfogó jogköröket kap, a beosztás, a kirendelés, az áthelyezés, a fegyelmi ügyek kezdeményezése terén. Ez jól érzékelteti a rendkívül széles jogosítványait.

Egy olyan megjegyzés is szerepel a törvény tervezettben, miszerint a közigazgatási bíró az egységes bírói kar része. Ezek után ezt hogyan kell érteni?

Sajátos megfogalmazás, meg kellene kérdezni a jogalkotótól, hogyan képzeli el mindezt, ha a közigazgatási bírói kar tagjaira egészen más szabályok vonatkoznak, mint általában a rendes bíróságok tagjaira. Lehet-e ezek után még egyáltalán egységes bírói szervezetről, egységes bírói karról beszélni? Árulkodó, hogy az átmeneti törvényben gyakorlatilag kimondják, hogy a bírósági vezetők megbízatása az új törvény életbe lépése előtt megszűnik, kivéve a tanácselnökök megbízatását. Vagyis az eddig közigazgatási területen dolgozó szakemberek megbízatását a törvény egy tollvonással megszünteti, és majd a későbbiek során döntenek a vezetői megbízatások odaítéléséről.

A törvény tervezete egy úgynevezett „véleményező bizottságot” is említ. Ennek mi lehet a funkciója?

A véleményező bizottságnak nyolc tagja lesz. Ennek felét a miniszter nevezi ki valamiféle sorsolás útján, a másik négyet az Országgyűlés Igazgatási Bizottsága, a legfőbb ügyész, a közigazgatást felügyelő miniszter és a Magyar Ügyvédi Kamara delegálja.

Gyakorlatilag a testületben „hat és fél” tag többé-kevésbé kapcsolódik majd a végrehajtó hatalomhoz, amelynek a befolyása így egyértelmű lesz.

A bizottságnak a személyi döntések, a vezetői kinevezések véleményezésében lehet szerepe. Semmi kétségünk nem lehet, hogy ez a változás a végrehajtó hatalom dominanciájának megerősítését jelenti azok felett a bírósági testületek felett, amelyeknek a dolga, hogy szükség szerint az állami hatóságok által hozott döntéseknek állítson korlátot, gyakoroljon ellenőrzést a határozataik jogszerűségüket illetően. Ez túl közeli kapcsolat a végrehajtó hatalommal.

Van még egy érdekes mondat, amiről a véleményét kérném. „Méltányos egyensúlyt kell teremteni az egyéni és a közérdek között, biztosítva az egyén alanyi jogai és a közérdeken alapuló jogvédelem egyensúlyát”.

Ez nagyon árulkodó mondat, ami mögött én azt gondolom, a törvényalkotó úgy érzi, ez az összhang valahol megbomolhatott. Ám aligha tételezhető fel, hogy az egyéni érdekek még fokozottabb védelme diktálta ezt a kitételt.

Mindezek ismeretében, milyen magasabb szintű jogvédelemre számíthat majd az, aki „az egyéni érdekei” miatt fordul a bírósághoz?

Közigazgatási vitás ügyekben a fellebbezési lehetőségeket a közigazgatási szakaszban kell kimeríteni. Ott két szinten dönthetnek, és azt követően kerülnek az ügyek a bíróság elé, ahol már korlátozottak a fellebbezési lehetőségek, mert nem lehet az ügyeket a végtelenségig elhúzni. A bírósági eljárásban az ügyek többségének le kell zárulnia, van ugyan a közigazgatási törvényszék felett egy felsőbíróság, amely gyakorlatilag a Kúriának megfelelő szint. Mindebből kitűnik, hogy

a kormányzat számára betelt a pohár, túl kényelmetlenek lettek azok a döntések, amelyek a rendes bíróságokon az állam vagy a kormány ellen születtek.

Ezen az állapoton szeretnének gyökeresen változtatni, ezért szakítják ketté a bírósági szervezetet, ezért szüntetik meg azokat a viszonyokat, amelyeket 1997-ben a Horn-kormány idején kialakítottunk.

Egy másik probléma a külső igazgatási szakemberek beáramlása a közigazgatási bírói karba.

Abban biztos vagyok, hogy ez a folyamat nem szerencsés, mert a bírói munka más szemléletet követel, mint a közigazgatási munka. Sokkal önállóbb és kreatívabb tevékenység a bíráké, mint a hivatali tisztviselőké. Nem mindegy, hogy ebben a bíráskodásban milyen szemlélet kerül túlsúlyba: a közigazgatási, vagy a bírói, mert ez fogja meghatározni majd a testület társadalmi tekintélyét is.

A kedvezményekkel is a jómódúakat tolják

Az egy kulcsos szja mellett az adókedvezményekkel is a legfelső jövedelmi osztálynak kedvez az állam. A csúcson lévő 10 százalék összesen annyit tud leírni adójából, mint az alsó 48 százalék együttesen.

Arról a múlt héten írtunk, hogy óriási egyenlőtlenségek terhelik az alsóbb jövedelműeket, főképpen az egyetlen szja-kulcs honorálja kiemelkedően a magas kereseteket. A Policy Agenda (PA) most azt vette számba, merre „húz” az adókedvezmények rendszere. Nem meglepően itt is igaz:

minél többet keres valaki, annál nagyobb összeget tarthat vissza az adóból.

Nem kis dologról van szó, a PA a 2016-os szja-számokban azt mutatta ki, hogy a jövedelem szerinti felső 10 százalék bruttó keresete annyi, mint az alsó 65 százaléké együttvéve. Innen startolnak a kedvezmények.

Az összevont adóalapba tartozó jövedelmek összege 2017-ben 12 ezer 443,6 milliárd forint volt. Ennek 92 százaléka munkaviszonyból származott, s ebből lehetett mérsékelni az adóalapot, illetve adókedvezményt igényelni. A négy lehetőség: az első házasok kedvezménye, a gyerekek száma után növekvően leírható családi kedvezmény, a súlyos fogyatékosság miatti kedvezmény, és a mezőgazdasági őstermelői kedvezmény.

A kormány (főleg idén, a „családok éve” idején) a gyerekek száma alapján besöpörhető

adókedvezményt szokta egyik legnagyobb jótetteként emlegetni.

Nos, azt látjuk, hogy a jövedelmi felső tíz százalékba tartozók igényelték vissza az összes kedvezmény csaknem negyedét, az utána következő decilisekben már ennél 10 százalékponttal kevesebbet. A társadalmi létminimum környékén tengődők – hiába van esetleg több gyerekük – munkabérük után már csak pár százalék kedvezményt élvezhetnek

Forrás: Policy Agenda

Összességében – hasonlóan a bér utáni szja-ban láthatóhoz – a munkajövedelem alapján a felső 10 százalékban lévők összesen annyit tudtak leírni adójukból, mint az alsó 48 százalék együttesen. Másképpen kifejezve: 54 milliárd forintot kaptak a „gazdagok” gyermekeik után, ezzel tovább növekedett a bérolló.

Egy másik mutató azt szemlélteti, milyen arányban tudnak élni az adókedvezménnyel az egyes jövedelmi csoportba tartozók. Itt azt láthatjuk, hogy a szinte az éhenhaláshoz is kevés pénzt keresők ötöde, a felettük lévő néhány decilisben lévők negyede.

A meredek ugrás ekkor is a legfelső tizednél tapasztalható: 38 százalékuk

élhetett ezzel az előnnyel.

A PA kutatói megnézték az első házasok adókedvezményét is. Nem meglepően itt is felfelé lő a jövedelmi rakéta. Ennek a visszaadott összegnek 19 százaléka landolt tavaly a felső 10 százaléknál, az alsó 50 százalékánál mindössze 28 százaléka. Azaz arányaiban még az első házasság támogatása is inkább a nagyobb jövedelműeknél jelentkezik érezhető hatással.

Ha számszerűen nézzük, akkor arra jutunk, hogy az alkalmazásban állók felső jövedelmi tizede a többséghez képest eleve sokkal nagyobb keresetéhez további körülbelül 60 milliárd forintot kap vissza az adókedvezményeken keresztül. A közepén lévő 5. tizedben ugyanez az összeg 22 milliárd forint, csupán harmada az előbbinek.

Nem tartozik szorosan ide, de éppen „szezonja” van. Ez pedig a szintén több gyerekes családokat segíteni hivatott csok. Aminek 10 milliós, kedvezményes kamatú kölcsönét pont most terjesztik ki a két gyereket nevelőkre. De ez a kedvezmény is csak a jövedelmi top 10-nek segít. Tehát a „minél nagyobb jövedelem, annál kisebb összegű adó, de annál nagyobb kedvezmény” hálózata kitermeli a klasszikus mély egyenlőtlenségi árkokat, és a csok révén még tol egyet a hatalmas vagyoni egyenlőtlenségek elmélyítésén is.

A negatív hungarikum – II. rész

Túl sok a gyilok errefelé.  A 93 ezer négyzetkilométerhez, meg a 10 millió lakoshoz képest legalább is. Százezer főre 2016-ban – ez a legújabb európai adatsor – Franciaországban például 1,31 gyilkosság jutott, Magyarországon ez a szám 2,05. Ez mennyiségi és minőségi szempontból árt az országimázsnak!

Szigetszentmiklósnál, az első negyedév végénél hagytuk abba az előző részben. Nézzük a további hónapokat:

Holttesteket találtak Szentendrén, öngyilkosság történhetett, de a rendőrség szerint nem zárható ki, hogy bűncselekmény történt.

Megöltek egy férfit Nyíregyházán. Bejelentés érkezett a rendőrségre arról, hogy egy holttestet találtak az egyik nyíregyházi vasúti pálya használaton kívüli sínpárján. Elfogták a gyanúsítottat.

Hetvennégyszer szúrt, aztán levágta áldozata péniszét a nyíregyházi gyilkos.  Szerelmi háromszögnek vethetett véget a Blikk információi szerint az a nyíregyházi férfi, aki húsvéthétfőn több késszúrással megölte ismerősét, egyben vetélytársát.

Kiskunfélegyházán egy nő megölte az élettársát. Az ügyben emberölés gyanúja miatt indítottak büntetőeljárást.

Csecsemőholttestet találtak egy lakóház kertjében a Békés megyei Kétsopronyban, a gyereket a gyanú szerint az anyja ölte meg, akit emiatt őrizetbe vettek.

Családi tragédia történt Dágon. Egy férfinek saját fia okozott halált okozó sérülést, miután az apa rátámadt a feleségére.

Az utcán öltek meg egy 28 éves férfit a Nógrád megyei Zabaron. A „forrónyomos intézkedések” eredményeként beazonosították és elfogták a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható 23 éves domaházai lakost. A férfi Zabar településen, az utcán – hangos szóváltást követően – a nála lévő bajonettel bántalmazta a 28 éves sértettet, aki ennek következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette.

Megöltek egy 8 éves kislányt Veszprém megyében. A kislány korábban eltűnt, amit az édesapja jelentett be a rendőrségen. A Sólyi kislányra a Vilonyai zsilipnél, ott dolgozók találtak rá holtan, ruha nélkül.

Kegyetlen emberölés áldozata lett egy idős házaspár Hódmezővásárhelyen. Saját lánya ölette meg az idős házaspárt.

A börtönből volt eltávozáson az a férfi, aki megölte 19 éves élettársát. A férfit azért engedték ki, hogy meglátogassa apját, de amikor találkozott élettársával, végzett vele. A férfi kimenővel volt távol az Állampusztai Büntetés-végrehajtási Intézetből, ahol mintarabként viselkedett, ezért engedélyt kapott haldokló édesapja meglátogatására. A férfi a debreceni klinikáról azonban nem a börtönbe, hanem lakhelyére, Nagyecsedre ment, ahol találkozott a 19 éves párjával, majd együtt elindultak, hogy meglátogassák a férfi anyját. Útközben egy bozótos területnél beráncigálta a csalitosba a nőt. A férfi végül a cipőfűzőjével megfojtotta a nőt.

Egy Almáskamarási lakóházban egy 48 éves férfi vadászfegyverrel lelőtte felesége 46 éves férfi ismerősét, majd megölte magát.

És még csak 2018 első félévénél tartunk!

Az Eurostat által közzétett adatokból, meg a hazai rendőrségi forrásokból ijesztő képet kapunk e téren is a hazai állapotokról!

Az első rész itt olvasható >>>

Tessék választani!

Isten malmai, ha lassan is, de úgy tűnik, őrölnek. Már a tavaszi országgyűlési választások előkészületei során is voltak, akik azt szorgalmazták, hogy az ellenzéki pártok egy előválasztási eljárás során válasszák ki azt az egy jelöltet, aki majd felveszi a versenyt a Fidesz jelöltjével szemben az egyéni mandátumokért. Akkor nem lett ebből semmi, az eredményt ismerjük. Újabb kormánypárti kétharmad.

Most a budapesti főpolgármesteri posztot tekinti az MSZP-Párbeszéd pártszövetség egy olyan erőpróbának, amelynek esetleges sikere némi önbizalmat adhatna az ellenzéket támogató szavazóknak, hogy

ez a mai kormány nem leválthatatlan. Ennek szellemében hirdették meg azt az előválasztási kampányt,

amelynek részleteit a párt dolgozta ki, és amelyet kedden Tóth Bertalan pártelnök és Molnár Zsolt, budapesti elnök ismertetett az újságírókkal.

Mint mondták, szeretnék mindenkiben tudatosítani, hogy ez a kezdeményezés nem valamiféle politikai taktika szülötte. Meglehetősen szélesre tárják annak a lehetőségét, hogy minden olyan jelölt megmérettethesse magát, aki nem vall szélsőséges nézeteket, nem kérdőjelezi meg a demokratikus intézményrendszert, a jogállamiságot. Az előválasztási folyamat tehát

nem kötődik kizárólag pártokhoz, mindenki előtt nyitott a részvétel lehetősége, támogassa a jelölésüket akár valamilyen civil szervezet, vagy mozgalom, és nem zárkóznak el attól sem, hogy a programjukat a nyilvánosság elé bocsássák.

Tóth Bertalan külön is aláhúzta: a választmány úgy döntött, ezek a követelmények nem kizárólag a fővárosi főpolgármester-jelölt személyére vonatkoznak, a fenti elvárásoknak a kerületek, a vidéki városok és a kisebb települések polgármesteri székeiért harcba szálló jelölteknek is meg kell felelniük, ha a pártszövetség támogatására számítanak az őszi önkormányzati választáson.

Mint a pártelnök kifejtette, ezúttal olyan személyt szeretnének a budapestiek elé állítani, akinek előzetes támogatottsága alapján remélhető, hogy méltó kihívója lehet a főváros jelenleg hivatalban lévő első emberének. Ez győzte meg végül a szocialisták választmányát arról, hogy

a párt eddigi jelöltállítási módszereitől, a pártközi tárgyalgatásoktól, a politikai alkudozástól tekintsenek el,

és tudomásul vegyék, hogy a jelenlegi körülmények között a nyitottság, az előválasztás jelenthet valós legitimitást a közös jelöltnek, akinek a kiválasztására január végén, február első napjaiban kerülhet sor.

Molnár Zsolt, amikor a főváros „visszafoglalásáról” beszélt, hangsúlyozottan egy MSZP vezette koalíciót emlegetett, de hozzátette, nem valamiféle hegemóniára gondol. Pártja csupán a kovász kíván lenni egy születő, egységes ellenzéki fellépésben, s

ebből a maga részéről nem zárná ki a Jobbikot sem.

Legalábbis a pártnak azt a szárnyát, amely igyekszik szakítani a szélsőséges fanatikusokkal. Molnár önkritikus abból a szempontból is, hogy belátja:

jelenleg a pártszövetség háza táján sem látszik olyan jelöltnek alkalmas személy, aki minden oldalról elismert kihívó lehetne Tarlóssal szemben.

És ebbe beletartozik az önkormányzati munkát kívül-belül jól ismerő szocialista Horvát Csaba és a Párbeszéd jelenleg Zuglóban hivatalban lévő polgármestere, Karácsony Gergely is. Nekik is, akár a többi párttól kiszivárgott egyéb jelölteknek, meg kell szerezniük a budapesti ellenzéki közélet előzetes támogatását.

Miről van szó? Valami olyan kísérletről, ami még eddig nem volt. A politológusok érdeklődését bizonyára a kezdeményezésnek ez az oldala kelti majd fel, az MSZP és a Párbeszéd azonban ebben inkább a győzelem esélyének megteremtését, a legjobb megoldást, minden más út járhatatlanságát látja. Még akkor is, ha talán az első kísérlet nem sikerül minden szempontból tökéletesen.

Biztosan lesznek, akik komolyan gondolják, és bizonyára lesznek, akik megpróbálják majd kijátszani, esetleg meghekkelni az eredményt.

Jóhiszeműen mégis úgy gondolják, valós versenyre hívják a jelölteket. Nem párt alapon, és nem a hagyományos közéleti logika szerint készülnek a megmérettetésre.

Az eredeti elképzelések szerint már ez év utolsó hónapjában szerettek volna pontot tenni a jelölt kiválasztására, de az egyhónapos csúszás még nem okoz késlekedést, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy a folyamatot még alaposabban előkészíthessék. Az ünnepek után, január, mind a politikában, mind a családok „magánéletében” csendesebb időszak, nagyobb figyelmet kaphat a közélet.

Mostanra sikerült pontot tenni egy nagyon fontos vita végére is. Voltak, akik úgy gondolták, a XXI. században egy ilyen előválasztást akár már le lehetne bonyolítani az internet révén is, a virtuális világban, ki lehetne zárni a választók személyes részvételének igényét a folyamatból.

Ennek azonban ma még vannak olyan „biztonsági rései”, amelyek elkerülhetetlenné teszik a választási folyamatban résztvevők személyes beazonosítását. Ha ez megtörténik, akkor már nincs akadálya az online szavazásnak sem, de

attól, hogy legalább egyszer személyesen is igazolják magukat az érdeklődők, ma még nem lehet eltekinteni.

Bizonyos adatokat fel kell venni, egy „értéknyilatkozatban” ki kell jelenteniük, hogy a demokratikus alapelvek hívei, hozzájárulnak az adatkezeléshez, és alá kell írniuk az íveket, hogy biztos legyen, az illető azonos „önmagával”. A pusztán virtuálisan lebonyolított szavazás nagy csábítást jelentene mind a hatalom, mind az informatikában jártas „szakembereknek”, hogy beavatkozzanak a folyamatba. Ugyanakkor a szervezők sem látnának tisztán, hogy a leadott szavazatok mögött valójában a budapestiek állnak-e. Ennek ellenére sikerült egy „hibrid” megoldást kidolgozni:

akik korábban személyesen regisztráltak, a későbbi szavazás idején, egy speciális honlapon, személyes kód alapján, az interneten szavazhatnak.

Ettől elsősorban azt remélik, hogy a jelenleg külföldön élő, de a két ünnep között hazalátogatók is állást foglalnak majd a jelöltekről.

A szocialista politikusok úgy gondolják, ez a rendszer kellő biztosítékot nyújt arra, hogy a kormány „hívei” tömegesen ne tudjanak közbelépni, időben fel lehessen figyelni arra, ha valahol, valakik rossz szándékkal próbálnak közbelépni. Beépítettek egy „vészgombot” is, amennyiben azt tapasztalják, hogy tömegesen próbálnak vidékiek bejelentkezni a fővárosba, vagy hamis névjegyzékeket gyártanak. Azt sem tagadják, hogy

szúrópróba szerűen kiválasztanak majd személyeket, akiket telefonon, vagy e-mailben megkérdeznek, valóban ők írták-e alá a regisztrációs ívet.

Ennél többet azonban nem tehetnek.

Az igazi biztonságot mégis az jelentené, ha a budapesti szavazásra jogosultak minél nagyobb számban jelentkeznének az előválasztásra. Molnár szerint

legalább tízezer regisztráltra számítanak, de igazán akkor volna elégedett, ha százezerhez közelítene a résztvevők száma.

Ehhez az kellene, hogy minél több párt, civil szervezet, mozgalom vállalná, hogy a szavazás idejére megnyitja a helységeit az érdeklődők előtt. Egyáltalán nem tartják fontosnak, hogy a polgároknak valamelyik párt irodájába kelljen elmenniük, ha voksolni kívánnak, ezért a város öt pontján fűtött szavazó sátrak felállítását is tervezik. A szavazási helyekről az interneten is tájékozódni lehet majd. Azt, hogy korlátozott lesz a szavazóhelyiségek száma, azzal kompenzálják majd, hogy

Egy ilyen merőben szokatlan kezdeményezés sikeréhez fontos a transzparencia biztosítása. Felkérnek olyan intézményeket, politológusokat, amelyek rendelkeznek a választások szakmai felügyeletéhez szükséges felkészültséggel, választási szakértőket és jogászokat, hogy ellenőrizzék mind az ajánlás, mind a szavazatszámlás és végül az eredményhirdetés folyamatát. Keresnek informatikusokat is, akik vállalják az online szavazás technikai felépítését.

A rajtpisztoly – képletesen – eldördült. Az előválasztás alapszabályait kidolgozta a pártszövetség, de a részletekben még szívesen fogadják a többi csatlakozó szervezet pontosító, módosító ötleteit is. Egyetlen szempont vezeti a szervezőket: legitim jelöltet állítani Tarlós István kihívójaként.

Putyin és csapata

A korrupcióba belebukott volt macedón miniszterelnök Magyarországon való felbukkanása, ahol állítólag menekült státuszt kér, csak egy epizódja annak a balkáni összképnek, amelynek lényege: a magyar kormány olyan erőket támogat a jugoszláv utódállamokban, amelyek egytől-egyik Putyinnak is kedvesek.

Nikola Gruevszki az amúgy is színes balkáni cirkuszban egy kiemelkedően parádés szereplő. Egy etnikailag megosztott (a lakosság legalább egynegyede albán), nemzetközileg agyon gyötört (Athén tragikomikus makacssággal nem engedte nevén neveztetni Macedóniát, nem sokáig, csak negyedszázadig), mélyszegénységben tengődő 2 milliós országocska fővárosának, Szkopjénak a központját grandiózus épületekkel aggatta tele és ezek között is kiemelkedő helyen áll a történelemhamisítás aranyszobra. Nagy Sándorral amint éppen a lovát ugratja.

A 300 euró körüli átlagbér és a birodalmi ambíciókkal alaposan felhizlalt macedón nemzeti öntudat még jól megfért volna egymás mellett, ha Gruevszkit nem kapták volna rajta sorozatos visszaélésen, amelyekről a rendőrség néhány nem lojális tisztje értesítette az akkori ellenzéket, hangszalagok formájában. Ezek alapján derült fény (több mint 10 ezer embert hallgattak le) a kormánytagok és a miniszterelnök különböző piszkos ügyeire. Gruevszki jobboldali kormánya (a párt rövidítése VMRO-DPMNE) megingott, de nem adta fel, sőt még kopaszokkal meg is verette a szobrányeban az ellenzék vezérét, Zoran Zaevet. De a választásokon már nem tudott győzni, Zaev szocialistái két albán párttal összefogva összehoztak egy kormányzásképes koalíciót.

Jöhetett a felelősségre vonás. Végül is Gruevszkire egy 600 ezer eurós Mercedes közpénzből való megvásárlását bizonyítottak rá és emiatt kellett volna a múlt héten börtönbe vonulnia. Csodák csodájára önként nem jelentkezett, erre a rendőrség keresni kezdte, majd miután nem találta, az ügyészség elfogatóparancsot adott ki ellene. Ez egy nappal ezelőtt történt és ni csak másnap egy twitter formájában a bukott, börtönkerülő miniszterelnök Magyarországon bukkant fel.

A választása logikus hiszen a magyar miniszterelnök többször is a támogatásáról biztosította Gruevszkit, még akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a volt öklöző nem az igazság bajnoka. Orbán Viktornak nem csak ő a barátja a Balkánon, hanem minden olyan politikus, aki Putyin orosz elnök balkáni stratégiájában is szerepet kap. Mint például, Janez Janša szlovén szélsőjobboldali politikus, akinek sajtóbirodalmát (több portál, napilap, sőt egy tévé is) magyar közpénzekből is építették. A választásokon aztán itt sem jött be a számítás – Janšáék ugyan a legerősebb pártnak bizonyultak, de a liberális demokráciát jobban tisztelő többi párt kizárta az egyezkedést velük.

A Nyugat-Balkán talán legrakoncátlanabb országával, Szerbiával történelmi magasságokba szökött Budapest viszonya. Nem véletlen ez sem és főleg nem a vajdasági magyarok szavazata játszik ebben különösebb szerepet. Belgrád továbbra is Moszkva legfontosabb ütőkártyája a Balkánon. Ezért nem fogják megoldani egyhamar a „koszovói válságot”, mert ezzel sakkban lehet tartani a mindenkori szerb vezetést. Más lapra tartozik, hogy ez a helyzet Orbán Viktor kebelbarátjának Aleksandar Vučićnak is megfelel.

A tét azonban nem a zavarkeltés, hanem annak megakadályozása, hogy Szlovénia és Horvátország után a többi utódállam a Nyugathoz csatlakozzon. Gruevszki bukása után Macedónia kiegyezett Görögországgal (Észak Macedónia Köztársaság – így fogják hivatalosan is nevezni a szláv macedónok államát), megnyílt előtte az út a NATO és az EU előtt. Más kérdés milyen hosszú lesz ez az út.

A Nyugatnak is fontos lehet az ügy, hiszen még a félresikeredett macedón népszavazást is nagy sikerként könyvelték el.

Előtte Putyinék elveszítették Montenegrót, amelynek „örökös” vezetője ellen (Milo Đukanović) annak idején még merényletet is kíséreltek meg. Belgrádban abban az időben két magasrangú orosz titkosszolga lófrált.

Gruevszki esetében eljött a végjáték ideje. A magyar kormánynak már voltak hajmeresztő külpolitikai húzásai (baltás gyilkos), úgyhogy nem lenne meglepő, hogy menedéket nyújt egy köztörvényes bűnözőnek, aki ellen otthonában újabb eljárás indul választási csalás miatt.

Talán ezek után az sem elképzelhetetlen, hogy Slobodan Milošević özvegye (Mirjana Marković) és fia Marko is felbukkannak Magyarországon. A rokonokkal és ismerősökkel így könnyebben összefuthatnak a Váci utcában.

A CEU elleni hadjárat az amerikai-magyar kapcsolatokat is veszélyezteti

A Közép-európai Egyetem (CEU) üdvözli a több mint 60 tagú, korábbi vezető amerikai kormányzati tisztségviselőkből, nemzetbiztonsági szakértőkből és tudósokból álló kétpárti Transzatlanti Demokrácia Munkacsoport támogatását.

A szervezet szerint a CEU működését és akadémiai szabadságát sújtó fenyegetés egyúttal az amerikai-magyar kapcsolatokat is veszélyezteti. „A CEU elleni hadjárat szimbolikus lépés egy olyan létfontosságú intézmény ellen, amely a demokrácia, a nyitottság és az esélyegyenlőség az Atlanti-óceán mindkét partján érvényes elvét képviseli.” – írja a Munkacsoport.

Michael Ingatieff, a CEU rektora az amerikai köztelevízióban legutóbb arról beszélt, hogy szerinte, az Egyesült Államoknak oda kell figyelnie Magyarországra. A CEU rektorának meglehetősen érdekes nyilatkozatát itt ismertettük.

Gyújtósnak jó lesz

Az élet sajnos bonyolultabb a konzultációs kérdőíveknél. Tudja ezt a magyar miniszterelnök is, aki maga is nemmel felelne a feltett kérdésre – írja Stumpf András a pozsonyi Új Szóban, aki szerint a kérdőív ahhoz járul hozzá, hogy a kormánypárti képviselők száma növekedjen tovább a következő választáson. Haszna persze van azért ezen túl is, a számunkra is. Nem sok, de van. Jönnek a hidegek, szóval: gyújtósnak jó lesz.

Az Új Szó jegyzetírója a magyar miniszterelnök felhívását idézi:

„Tudom, mindenkinek sok dolga van, de arra kérem a nőket és az asszonyokat, szánjanak fél órát rá és töltsék ki a kérdőívet.”

Orbán Viktor miniszterelnök szólította így meg a magyar népesség nagyobbik felét, annak örömére, hogy újra konzultálunk. Nemzetileg. Ahogy szoktunk – írja Stumpf András: „A kormányfő engem – mivel nem vagyok sem nő, sem asszony – szerencsére felmentett a válaszadás kötelezettsége alól, amit ezúton is köszönök, mert igen, valóban sok dolgom van. Mondjuk, ha már a véleményem egyikünk szerint sem fontos, megspórolhatták volna a postaköltséget: az én ládámban is landolt egy a családügyi kérdőívek közül. Ha már így, azért ránéztem.”

Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni?

„A felszólítással ellentétben mégsem az anyukáknak, nőknek kellene átismételniük a leckét. Éppen a házi feladatot kiadó nagy hatalmú férfiak felejtik el olykor. Rögtön a magyar miniszterelnök. Bizony. Ő maga például láthatóan nemmel válaszol a fenti kérdésre. Meglepő? Az. Honnan veszem ezt? Nos, ugyanabból a múlt pénteki rádióinterjúból. Orbán ugyanis amikor arról beszélt, miért utasítja el Magyarország az ENSZ migrációs csomagját, ezt találta mondani: menekültek jöhetnek, migránsok a jobb élet reményében nem, illetve a hiányszakmák művelőit is befogadjuk. Hoppá. Már az is érdekes, hogy ’menekültek jöhetnek’, hiszen egy éve még nem léteztek menekültek egyáltalán. Csak migránsok. Merthogy déli szomszédainknál nem dúl háború. Sokkal érdekesebb azonban a hiányszakmák művelőire vonatkozó kitétel. A konzultációs kérdést felvezető szövegben ugyanis az szerepel, hogy ’brüsszeli bürokraták szerint’ a népességfogyást bevándorlással kell megoldani, ám a magyar kormány szerint nem, hanem bizony családtámogatással. Na most, ha igaznak fogadjuk is el, hogy az álnok bürokraták bevándorlással lennének úrrá a demográfiai katasztrófán, ugyan miért gondolkodnak így? Mert nem szeretik a szép fehér, szőke gyerekeket? Korántsem. Gazdasági okokból. Öregedő társadalmakban ugyanis lassan nincs, aki dolgozzon, adót fizessen és megtermelje a nyugdíjasok járandóságát. Tehát azért kell a bevándorló, mert munkaerőhiány van. Be kell tölteni a hiányszakmákban levő üres helyeket. Gondolja az egyszeri, álnok brüsszeli bürokrata. És mint latjuk, még valaki. A magyar miniszterelnök. Aki tehát azt mondja, hogy családtámogatással ÉS bevándorlással kell megoldani a problémát. Ő maga mondja, hogy a kérdés nem vagy-vagy alapon döntendő el. Ami egyébként igencsak értelmes álláspont, ám így a konzultációs kérdésre a miniszterelnöknek is nemmel kellene felelnie – a logika szabályai legalábbis ezt diktálják. Hja, az élet bizony bonyolultabb a konzultációs kérdőíveknél.”

Csúszik az „évszázad legrosszabb beruházása”

0

Akár 2032-ig elhúzódhat az új paksi erőmű építése. A magyar embereket évtizedekre eladósító gigantikus hitelmegállapodás megkötésekor a kormány még 2023-at jelölte meg céldátumnak. Az LMP követeli, hogy a kormány hivatalosan is valljon színt és adjon magyarázatot a csúszásra.

Mint közleményükben írják, a kormány tagjai lassan többet járnak Moszkvába, mint a saját minisztériumaikba, mégis számos konfliktuspont lehet továbbra is az orosz és a magyar fél között a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban. Az LMP határozott meggyőződése, hogy az évszázad legrosszabb beruházása irtózatosan drága és veszélyes a magyar embereknek, ezért az alapvető cél továbbra is az, hogy a paksi bővítési beruházást állítsák le.

A pártot az is érdekelné, hogy mi a további csúszás valódi oka, mennyi közpénzt fordítottak eddig a projektre, és milyen konfliktuspontok vannak a Roszatommal és az orosz bürokráciával.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!